Délmagyarország, 1990. május (80. évfolyam, 101-127. szám)

1990-05-12 / 110. szám

5 1990. május 12., szombat DM magazin Visszatérés - az önkormányzathoz mandátuma. Az új helyhatóság választására azonban csak v alamikor ősszel kerül sor. Mit várhatunk ettől a választástól, milyen elképzelésekről és konkrétumokról tudunk az önkormány zatok működésével kapcsolatban? Erről beszélgettünk Belényi Gyulával, a JATE adjunktusával, a településtörténet kutatójával és Szentpéteri - István professzorral, a JATE Szociológiai Tanszékének vezetőjével. Kevés az öntudatos polgár A szovjet típusú tanácsrendszer ránk erőltetése után négy évtizeddel visszatérünk az önkormányzatokhoz. Ahhoz az intézményhez, melyhez minden lakosnak köze lehet, ahhoz az igazgatási formához, melynek létrejötte garantálja, hogy valóban otthon és valóban polgárnak érezzük magunkat azon a településen, ahol élünk. Szegeden az egyik válsággóc a tanács ellehetetlenült működése, lejáratódása. Ennek a testületnek június 8-án lejár a A REPRODUKCIÓK FONTOS SÁNDOR FESTMÉNYEI JÓNÁS Helyi ügyekben mindenki illetékes — Ön, dr. Szentpéteri István professzor Úr, az önkormányzat, a helyi, lokális autonómiák kérdését történeti, jogi, szociológiai szempontbál is vizsgálta. A köztlgó helyhatósági választásokkal e probléma aktualitása nyilvánvaló. Az önkormányzat fogalmi, történeti-tipológiai vetületeiről mi a mondanivalója'! — Történetileg az önkormányzat két típusa ismert, területi és testületi. A területi, a közhatalom olyan gyakorlási formája, amelyben az érdekeltek önmaguk döntenek ügyeikben. A testületi, a foglalkozási csoportok egyesülései — sajátos érdekeiknek, törekvéseiknek védelmére előmozdítására. A mai értelemben vett önkormányzati formák a polgárosodással alakultak ki Angliában, Franciaországban, Németországban. Ahol elmaradott voit a polgári fejlődés, ott az önkormányzati formák is felemások voltak. A feudális maradványok torzították az igazi önkormányzatok kialakulását. Magyarországon az önkormányzatnak van múltja. Érdekes módon a török időkben keletkeztek a városi és falusi önkormányzatok, mivel a török a régi államhatalmat elűzte. A reformáció segítette az önkormányzati gondolat terjedését a 16. és 17. században. Az önkormányzat tehát a saját közösségi ügyek gondozására, tervezésére jött létre. Először a hitéletet szervezték meg, de minden lokális közösségben vannak vitás emberi, hétköznapi ügyek, amelyeket el kell dönteni. A magyar önkormányzatban a vitás ügyekben a bíró a jogalkotó szerv. Később 6 lett a közösségi ügyek általános irányítója is. Régi közügy volt például a gyújtogatások elleni védekezés, ezért nagy hagyománya van Magyarországon az önkéntes tűzoltóságnak. Fontos közügy volt és marad az árvák, az özvegyek, az egyedülállók védelme, ezeket szolgálta az úgynevezett árvaszék, az iskolaügyet az úgynevezett iskolaszék. Látható, hogy a magyar nyelvben van egy ősi kifejezés, a szék, amely pontosan leírja a közügyekben eljáró, önszervező közösség lényegét. A szék tehát azonos az önkormányzattal. (így van ez a székelyeknél is.). A 19. században megindul a bürokratikus állam kialakulása, mely az önkormányzattól függetlenül központilag szervezi a közfeladatok megoldását. Ettől kezdve harc indul meg az államilag szervezett közügyintézési mód és az önkormányzati hatalomgyakorlás módja között. KeletKözép-Európában ez a totális állam bürokratikus ügyintézési mód győzelmével végződött. Nem úgy Nyugat-Európában, ahol az önkormányzat szétverése lehetetlen volt. Magyarországon a kiegyezés után államilag szabályozták az önkormányzatokat; (területi) községtörvény és törvényhatósági törvény született. Az önkormányzatok jogi szabályozása lehetőséget nyújtott a fejlődésnek . De a/ő tendencia mégis az állam által szervezett ügyintézés dominanciája. Fokozatosan kivették az iskola-, út-, igazságszolgáltatás feladatait az önkormányzatok hatásköréből, a dekoncentrált állami szervek hatáskörébe utalták. Az önkormányzatok totális szétverése a szocializmus négy évtizedében ment végbe, azon a címen, hogy „leadják" az ügyeket a helyi tanácsoknak. így olyan rendszert teremtettek, amely által el lehet venni a tanácsi szervektói (nem is formálisan, hanem képletesen) a közügyintézést. — A közvetlen demokrácia gyakorlásának lehetősége az önkormányzat intézményesülésével ismét előtérbe kerül. A működőképes önkormányzatnak mi a feltétele? — Az önkormányzat múltbeli tapasztalataiból visszaállítható például Szegeden is a törvényhatósági bizottság, kisebb városok, községek esetében a képviselő testület. 'Ezek megválaszthatják a valóban nekik megfelelő tisztségviselőiket: a polgármestert, a falubírót, és természetesen mindazokat a tisztségviselőket, amelyekre az adott önkormányzat igényt tart. Hatáskörükbe tartozhat az iskola-, az egészségügy, a belső rend és biztonság, a közművek stb. Az igazság az, hogy önkormányzati formákat könnyű létrehozni, de élő szervezetté tenni annál nehezebb. Mindenekelőtt egy új gazdasági, finanszírozási rendszert kell megvalósítani. A bürokratikus szocialista állam az adóval minden „fölösleget" elvont. Ezzel sikerült tönkretennie az intézményeket. Az új önkormányzati formák létrehozása esetén sem lehet szó arról, hogy minden adót az önkormányzat vethessen ki, mert vannak változatlanul fontos, központilag kezelendő ügycsoportok — pl. a honvédelem. De semmiképpen nem lehet szó addig önkormányzatról, amíg annak gazdasági alapjai nem teremtődnek meg. — Azt hiszem, az önkormányzatnak vannak az adottságok, körülmények szabta határai is. — Helyi ügyekben minden polgár illetékes, azonban egy kistelepülés például nem tud középiskolát fenntartani. noha tehetséges gyerekei vannak, akik helyben szeretnének tanulni. A falunak lehet körzeti orvosa, de nem tarthat nagyobb egészségügyi igényeket kielégítő kórházat. Vannak olyan közszükségletek, amelyeket nagyobb területek lakossága — pl. megye, régió — tarthat fenn, oldhat meg. Nem szabad azonban a régi megyékben gondolkodni. A megyei szervek hol osztogattak, hol fosztogattak, ezért az alapvető települési egységek bizalma benne megrendült. Ezt helyettesítendő, valamilyen regionális szerveződésre szükség van, mely igazi önszerveződési alapon állhat össze, de nem is biztos, nogy működési határa a mai megyével esik egybe. Szövetkezés, a kölcsönös érdekek alapján való észszerű hozzájárulás lehet egy új típusú önkormányzati forma bázisa PÁSZKA IMRE — Túl vagyunk az országgyűlési képviselők megválasztásán, készülünk a hélyhatóság újjáalakítására. Ezzel az előttünk átló választással — a tanácsrendszer zsákutcája után — a településtörténet mely szakaszához kapcsolódunk vissza? — kérdeztük Belényi Gyulától, a JA TE adjunknisától. — Az 1945-50 között múködó igazgatási szervezet az 1945 előtti szisztémán alapult. Az alapvető különbség az új. zömmel baloldali pártok fellépése, mely baloldali tartalommal töltötte meg a régi intézményeket. Egyébként önkormányzati választást csak 1945 októberében, s csupán Budapesten és környékén tartottak. Vidéken 1945 után nem került sor erre. mert 1946-ban a pártok ugyan megegyeztek abban, hogy a baloldal minden szinten megszervezi az önkormányzatok újjáválasztását, de a kommunista párt elszabotálta a megállapodás végrehajtását. Az 1950-es nagyfokú szervezeti változás. a szovjet tanácsrendszer adaptálása a diktatórikus politikai rendszer kiépítésével függött össze. Ennek jellemzője, hogy — formális választások után — teljes mértékben megszüntette az önkormányzati jelleget, a helyi igazgatási apparátusokat teljesen önállótlanná tette, alávetette a központi irányításnak. Az ősszel esedékes választások után a helyi közigazgatásban valószínűleg az 1950 előtti szervezeti felépítéshez hasonló formák keletkeznek. — A képviselóválasztási kampány kezdetén. meglehetősen szerencsétlen időpon'ban, idén februárban tették közzé a neiyhatósági választásokkal kapcsolatos törvénytervezetet. Mi a véleménye erről a központi elképzelésrőt? — Nagy a jelentősége az előttünk álló választásnak, de ezt nem tükrözi a közzétett törvénytervezet. Kétségtelen, hogy az önkormányzatúk újjáválasztása sürgető. Ezért azt tartanám szerencsésnek, ha különválasztanák a formát a tartalomtól. Azaz a legrövidebb időn belül el kell fogadni egy önkormányzati választójogi törvényt, amelynek alapján meg lehet tartani a választást. Az önkormányzatok működésére, szervezeti felépítésére, finanszírozására, tulajdoni problémáira, együttműködéseire stb. kiterjedő jogi szabályozást viszont alaposan elő kell készíteni, így ezt későbbre halasztanám Azt gondolom, azért is nagy szükség van ennek a választásnak gyors megrendezésére. mert a lakosságnak szüksége van arra a közös, felszabadító élményre, hogy maga választhassa meg elöljáróit. — A tanácstestület mandátuma Szegeden június 8-án lejár. A helyi választásokon leghamarabb ősszel járulhatnak az urnákhoz. Az addigi ex lex-dllapot áthidalására mit javasol? — Addig, amíg az új önkormányzati törvény megszületik, üj politikai tartalommal működhetnének a régi szervezeti formák- Ezt az elnevezések is kifejezhetnék: például az elöljárót nem tanácselnöknek. hanem polgármesternek, a tanácstestületet képviselőtestületnek hívhatnák. — A helyhatóság új fölálldsig, de a választásokon is fönnáll annak veszélye, hogy az országgyűlési képviselőválasztások eredménye befolyásolja a szavazatok helyi megoszlási arányai. — Mindenképpen külön kell sort keríteni a központi államhatalom, illetve a helyi önkormányzatok megválasztására. A két dolog nem épül egymásra. Természetes viszont, hogy a jelenlegi helyzetben a kormányzati pozícióba jutott pártok lehetőségei megnőttek, megerősíthetik szerepüket az önkormányzatokban. A helyi társadalmak is tagoltak a különböző érdekek alapján. így a különböző pártokhoz való kötődés létjogosultsága nem vitatható. Problematikusnak azt tartom, hogy e szervezetek egy adott esetben a helyi társadalom nyilvánvaló érdekeivel szemben is pártutasításra cselekszenek. A demokrácia fokmérője, hogy az adott település érdekeit figyelembe véve a pártok közös nevezőre tudnak-e jutni. A jövő nagy kérdése, hogy a lokális- vagy a pártpolitikai szempont érvényesül-e elsősorban. Úgy gondolom, hogy inkább az utóbbi, mert a rendszerváltás ezen a vonalon zajlott le. A civil társadalom nagyon fejletlen, kevés az öntudatos helyi polgár, aki a citoyen öntudatával tudna a helyi politikában részt venni. Ez pedig növeli a központi pártpolitika beavatkozásának esélyeit. — Talán azért is, mert helyi szinten kevés az Olyan kérdés, melyben a pártok különbözőképpen foglalnak állást. A helyi politizálás lehetőségei meglehetősen szűkre szabottak voltak. — Létezett a helyi szintű politizálás, de csak országos kérdések színvonalas végiggondolásának lehettünk szemtanúi. A történelem arra tanít, hogy a helyi vezetést szembe lehet fordítani a lokáíis érdekekkel. Jólenne, ha ez holnaptól megváltozna. — Az önkormányzatok megalakulása lehetővé teszi-e, hogy a „vidéki Magyarország" végre Budapesttel egyenrangúvá váljon? — Éppen az ellenkezőjétől tartok Minden rendszervállás kiélezi a központi és a helyi hatalom közötti konfliktust. Félő. hogy a központi hatalom most is ugyanazt a technikát alkalmazza, mint 40 évvel ezelőtt: a településhierarchia legalsó szintjén élő embereket igyekszik a vidéki városokkal szembefordítani. Ez egy Athén-típusú fejlődésbe torkollhat. Görögországban a lakosság kétötöde az athéni agglomerációban él, minden „fontos" ott történik. Ettől különbözik a Bécs-típusú út: az osztrák főváros lakossága az utóbbi 40 évbén félmillióval csökkent. A kívánatos magyar modell e kettő között képzelem el, bár a fővárosi agglomeráció robbanásszerű növekedésére számíthatunk. Tudomásul kell venni ugyanis, hogy Budapest érdekérvényesítési lehetőségei sokkalta nagyobbak, mint a vidéki Magyarországé, továbbá a töke is oda, a tudás és az infrastruktúra centrumába áramlik — a piacgazdaság törvényei szerint. A központosított újraelosztás eddigi rendszere is a fővárosnak kedvezett, de ezen lehetne változtatni. Arra gondolok, hogy azt, amit állami költségvetésből tartanak főnn. azt regionálisan osszák szét. Bibó vetette föl az országos kerületek létesítésének gondolatát. Az országos kerület nem önkormányzat (ennyiben különbözik a tartománytól), hanem a miniszteriális funkciók területi szétosztására szervezett 6—9 területi egység. Ezen közigazgatási egység beiktatásának előnye lenne, hogy az elit a helyi társadalmakban arányosabban oszlana el, továbbá az azonos problémák értékelése más-más szempontból történhetne meg. Az önkormányzatok újjászervezésével eljött annak az ideje, hogy Bibó István közigazgatási elképzelései — több mint négy évtized múltán - valóra válnak? A megye sorsát ez megpecsételi? - Az országos kerületek és települések közé Bibóék a városmegyét, azaz a város és vonzáskörzete közigazgatási egységét illesztették. A kiindulópont — egy várost és vidékét érdekszolidaritás szervezi egybe — a sztálinista tanácsrendszer negatív hatásaként módosult, mert a városok (a megyeszékhelyek) és a kisebb települések között elmérgesedett ellenszenvet nevelt. Ezért javaslom azt. hogy a települések független önkormányzati testületei egy nagyobb város vonzáskörzetében szövetkezzenek — a közős érdekek egyeztetésére. - Bibóék 98 városmegyéi képzeltek el, de a tanácsrendszer idején is működlek hasonló nagyságú közigazgatási egységek, a járások. A rossz emlékű járásoktól miben különbözne az önkormányzati szövetség? - Abban, hogy ez egy kisebb és minden kényszert kizáró közigazgatási egység, helyesebben érdekegyeztető fórum - A helyhatósági választásoknak mi a jelentősége? - Akik alulértékelik ennek tétjét, azok lebecsülik a demokrácia e fontos építőkövét, akik túlértékelik jelentőségét, azok elfelejtik, hogy a klasszikus, középkori független város már a múlté. Az önkormányzatok létrejötte történelmi pillanat, de tartalommal csak úgy tölthetjük meg, ha újragondoljuk a helyi és a központi hatalom viszonyát. ÚJSZÁSZI ILONA REPÜLÉS I.