Délmagyarország, 1990. május (80. évfolyam, 101-127. szám)

1990-05-12 / 110. szám

3 1990. május 12., szombat Paprika, borsos ároo (Folytatás az 1. oldalról.) azért vigyáztunk. Ha elszúrnánk az exportot, az átlagos termelésünk harmadára lenne csak szükség. — Az idén miként sikerült a szerződéskötés? — Tartottunk tőle, hogy a sorozatossá váló gyenge termés miatt sokan abbahagyják a bajlódást a fűszerpaprikával. Szerencsére a nekünk megfelelő 40 ezer tonnás igényre nem kellett agitálnunk, akadt vállalkozó. A változó viszonyokat érzékelve nem fix árat, hanem a minimálisan garantáltat fektettük papírra. Az első osztályúra ez 14 forint. — Kevesebb mint a tavalyi. Jó termés esetén megérjük, hogy olcsóbb lesz a boltban is? — Előfordulhat, hogy a kereslethez igazodva alakítanunk kell rajta. — A termelő érdeke nem is ez, inkább hogy maradjon a bolti ár, es ó kapjon a terméséért a most ajánlottnál többet. — Ha csak a belföldi piacot néznénk, megtehetnénk. Még most az államközi szerződések is élnek, s nyugaton sem biztos, hogy tartható az ott is valamelyest feljebb srófolt ár. Ezért veszélyes lenne körültekintés nélkül ezt az utat választani. — Soka lesz még az új termésből őrlemény. Addig kitart a készletük? — A forgalomból úgy érzékeljük, hogy a hiányhelyzet februárig tartott, azóta drasztikusan csökkentek a bolti megrendelések. Valószínűleg telítődött a kereskedelem. Van remény, hogy kihúzzuk addig. — A mostani kisebb ütem okoz-e foglalkoztatási gondokat? — Szerencsére az NSZKból egyre több húskonzervet kérnek tőlünk, van hova átcsoportosítani dolgozóinkat. Vidéki telepeinken is folyamatosan tudunk munkát adni. Sőt Szőregen és Makón vennénk is fel embereket. — Ezek után már azt is meg merem kérdezni, netán fejlesztésre is futja? — A minőséget, a választékot javítja a tavaly ősztől nagyobb kapacitásra képes granulálónk. Illatosabb, zamatosabb paprikaőrleményt várunk az idén elkészülő kísérleti hidegörlőnktől. A vállalati gazdálkodás biztonságát erősítheti, ha nyugati exportra gyorsfagyasztott félkész ételekkel bővítjük a választékot. Ennek technikai feltételeit most teremtjük meg. T. Sz. I. Emelik a búza árát? A termelők túlságosan alacsonynak tartják az étkezési búza hatósági felvásárlási árát, mivel az — szerintük — nem fedezi a termelési költségeket. Mire számíthatnak a gazdák, lesz-e felvásárlásiár-emelés? Máhr András MÉM közgazdasági főosztályvezetőhelyettes elmondta: az év eleje óta tudnak arról, hogy az idei termésű malmi, vagy más néven étkezési búza hatósági felvásárlási árával annak ellenére elégedetlenek az üzemekben, hogy tavaly októberben, az előző évihez képest, egyszer mór növelték. Mint ismeretes: a kormányzat a gabonafélék (a kalászosok és a kukorica) felvásárlási órait szabaddá tette, így azokat a piaci viszonyok, a keresletkínálat alakulása határozza meg. Az étkezési búzát azonban továbbra is hatóságiár-formában hagyták azért, hogy a kenyer, és más sütőipari termék árának növelését némileg mérsékeljék. Az első osztályú étkezési búza ára tonnánként jelenleg 5700 forint, a másodosztályúé pedig 5100 forint. A javaslatban az áll, hogy az első osztályú étkezési búza árát tonnánként további 800 forinttal, a másodosztályú búza árát 600 forinttal kell megemelni. A közelmúltban jelent meg minisztertanácsi rendelet a „központi struktúrapolitikai döntésekkel érintett településekről". Ezt a kissé riasztó cimű jogszabályt az érintettek — köztük Csongrád megye is — már régóta várták. A korábbi rendszerben megyénk, ellentétben Ráccsal és Békéssel, „elmaradott térséget" nem tudott produkálni, s így az ehhez kapcsolódó jelentős* támogatásoktól is elesett. Mindezt sérelmezték a homokvidéken élők. s ezt az ellentmondást oldotta fel (próbálja feloldani) a március végén megjelent jogszabály. Magyarok munkavállalása az NSZK-ban Az április végi adatok szerint, a megnövelt keretszámot kihasználva, mór 3089 magyar dolgozik az NSZK-ban a két ország vállalatai közötti munkaszerződések alapján — tájékoztatták hazánk kölni kereskedelmi kirendeltségén az MTI munkatársát telefonérdeklődésre. Korábban 2500 magyar juthatott évente konvertibilis bevételhez, illetve hasznos tapasztalatokhoz a németeknél az ilyen munkavállalást engedélyek révén, az idén viszont ezt a keretszámot 3500-ra emelte az NSZK, és az építőiparban évenként további 1200 magyar fogadására adnak lehetőséget 1992 végéig. Mindezen túl az egyéni munkavállalási engedéllyel 500 magyar kaphat munkát. Az NSZK-hatóságok csak akkor adják ki a vállalatközi szerződésekhez a munkavállalási engedélyeket, ha azokat előzőleg hazánk kölni kereskedelmi kirendeltsége láttamozza. A kirendeltség a Magyar Gazdasági Kamarához tartozó szakmai szervezet, az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége (ÉVOSZ) által már elbírált szerződéseket fogadja, felülvizsgálva, hogy azok mennyire felelnek meg bizonyos kritériumoknak. (A magyar szakmai szervezet, az ÉVOSZ is az objektív elbíráló szerepét tölti be, hiszen a magyar vállalatok által elfogadott feltételrendszer szerint minősítik a jelentkezők ajánlatait.) A kölni kirendeltség ebben a konstrukcióban eddig 7530 dolgozó szerződését engedélyezte. (Ebből 2176 az építőipari munkavállalási lehetőség). Ez a szám lényegesen magasabb a 3500 plusz 1200-as keretből adódó 4700-nái, viszont az NSZK-kormányzat a 3500-as és az 1200-as keretet egyaránt éves átlagként értelmezi. így, mivel az év első hónapjaiban a magyar fél nem használta ki a 4700-as keretlehetőséget, a nyári építési, szerelési csúcsidőszakban — az akkori elmaradások számát is érvényesítve — most a 4700-nál több dolgozó küldhető kl. Új adókedvezmény — kistermelőknek Mindazok, akik a rendelet által felsorolt 12 településen adóalanyok — legyen az ezer embernek munkát adó termelőszövetkezet vagy egyetlen magángazdálkodó — vállalkozói nyereségadó és altalános forgalmiadókedvezményben részesülnek. Korábban 18 településen volt úgynevezett kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezet. A „kívülmaradottak", Mórahalom, Kistelek, Forráskút, Üllés, Sándorfalva és Szatymaz, sérelmezik a rendelet felsorolását, s mindannyian találnak a tucatnyi település között legalább hármat, amelyik „módosabb" település az övékénél. Ha rendezőelvet keresünk, akkor a körön kívülieknél mindenütt fellelhető az állami vagy szövetkezeti ipar valamilyen formája. Legyen miből levonni! Lássuk a kedvezményeket. Mindazok, akik a felsorolt 12 településen beruháznak, az elszámolt költség 30 százalékát adókedvezményként igénybe vehetik. A változás a korábbiakhoz képest az, hogy pénzt ténylegesen nem kapnak — várhatóan a viszszaélés is kevesebb lesz —, s így csak az kezd fejlesztésbe, akinek már van olyan jövedelmező tevékenysége, melynek nyereségéből az adókedvezmény levonható. A fenti 30 szuzalekhoz jön még egy plusz 40 százalékos speciális adókedvezmény mindazoknak, akik a mezőgazdaság és az élelmiszeripar területén ültetvénytelepítésbe, állati férőhelyépítésbe, élelmiszer-feldolgozásba és csomagolásfejlesztésbe, technológiai és tárolási célú fejlesztésekbe ruháznak be. A kormányzati szándék elég világos; ez a támogatás nem a legszegényebbeket segíti, hanem a valamelyest már életképes gazdasági környezet további fejlesztését célozza, hiszen a beruházás költségének 30-\-40 százaléka csak a vállalkozási nyereségadóból vonható le. Ráadásul csak négy évig, s így szőlőt telepíteni csak akkor érdemes — körülbelül ennyi idő alatt fordul termőre —, ha mellette más tevékenység kitermeli az adókedvezményt. Bővíteni a jövedelmezőt Kötelezően vállalkozási nyereségadó alá tartozik minden kétmillió forint éves árbevételt elérő mezőgazdasági kistermelő, de már 300 ezer forint felett vallhatja ezt az elszámolási formát. A gyakorlatban tehát egy csengelei vagy zsombói nagygazda, amennyiben további istállókat épít a hízómarháknak, a köl#ég 70 százalékát levonhatja eddigi — feltételezhetően nyereséges — tevékenysége után fizetendő vállalkozási nyereségadóból. Mindez magától értetődően a termelőszövetkezetekre is igaz, lii szen a rendelet szektorsemleges. Az általános forgalmi adóval kapcsolatos kedvezmény lehetővé teszi, hogy a jogszabály hatálya alá esők az áfát 100 százalékban visszatarthassák. (Ennek hiányéban idén csak 60, jövőre 80 százaléka tartható vissza — általános rendelkezés szerint — a beruházásokhoz kapcsolódó forgalmi adónak. Célba ér-e az információ? Egy-egy támogatási rendszer elindulásánál bőven van pénz — így volt ez a lakásépítésre és -vásárlásra adható, vissza nem térítendő tanácsi támogatásnál, de az újrakezdési kölcsönnél is —, később, amikorra szélesebb körben ismertté válik. mintha elfogyna a pénz. Tóth Imrét, a megyei tanács közgazdasági osztályvezetőjét arról kérdeztem, ki lesz uz, aki időben felvilágosítja az érdekelteket, „szájába rágja" mindezeket a Jogi csűrés-csavarásban járatlan kistermelőknek. — Szerintem egyszerűen üzleti alapra kellene helyezni az információs >tanácsadást. Ezt kezdeményezhetné akár az agrárkamara, akár a későbbiekben megalakuló helyi önkormányzat. — Az információk százezreket, milliókat érnek. Ezekből tényleg meg lehetne élni. — A jövőben egymást érik majd a kistermelőknek meghirdetett pályázatok, s az elbírálók ezt a szolgáltatást is felvállalhatnák. — Valamiféle önkéntes szerveződés, egyesület? — Biztosan sok kistermelő fizetne akár tagsági díjat is a pénzt fialó Információkért, a jogszabályok „lefordításáért". — Az engedélyeztetési procedúrák nem riasztják majd el a támogatandókat? — Közel sem olyan bonyolult ez, mint a korábbiakban, a rugalmasabb rendszerben sok az automatizmus. Kovács András Kié lesz a céhláda kulcsa ?(2.) T. Nagy Irén iparművész: — A kultúra piacának az értekek mentén kellene tudni szerveződni. Jó lenne karaktert adni ennek az egyesületnek. Minden közösségnek kellenek oszlopok, szükség van húzóerőkre. Néhány jó művész, meghatározhatja a színvonalat, a többieket pedig magával viheti. A menedzsereket egzisztenciálisan is érdekeltté kell tenni abban, hogy az egyesület működtetésében tevékenyen részt vegyenek. Vannak erre a szelepre alkalmas személyek Szegeden. Nekik kell az „oszlopokat" kiválasztani. Ha jói tudjuk kézbe venni a dolgunkat. akkor az egyesület jól fog működni. Csak rajtunk múlik a siker. Szuromi Pál művészettörténész: — Noha a dolgok rendje az, hogy önállósodni kell, azzal még semmi nem oldódik meg, ha a szegediek különválnak a vásárhelyiektől. A céh elnevezés nyilvánvalóan egy intenzívebb önmegmutatási igény. — s valljuk) be — az egzisztenciális, a piaci érdekek fedőneve. Ki kell mondani: mostanában a pénzre, az üzletre tevődött át a hangsúly a művészeti életben is. Pedig ha igazi változások lesznek, azok bizony kemény szakmai kérdéseket is felvetnek majd. A közelmúlt kultúrpolitikája — tudjuk — sok dilettánst is kinevezett művésznek. Kérdés, hogy az előző kor gyávaságának és kompromisszumainak „áldozatait" nekünk kell-e majd megvesszőznünk. S az áhított piac kialakulása érdekében u jelenlegi irreális zsüriárukat is rendbe kell valahogy tenni. Ha megint egy kalapba söpörjük a sokféle értéket, nem tudom, meg tudjuk-e Oldani ezeket a kérdéseket. Persze, lehet, hogy a „senki földjén" élö művészek örülnek a lehetőségnek, annak hogy tartozhatnak valahova. Azok, akik nem alaptagok, de évek óta tudjuk róluk, hogy igazi művészek. Szűcs Árpád festőművész: — Jó dolog tartozni valahová. Kell a lehetőség, a céh. az egylet, a szakmai közösség. Ahol az ember találkozhat az eszmetársaival, a vele hasonszőrűekkel. Kell a vita, a megmérettetés, s a nyájszellem. hogy az ember igazolja magát mások által is. De nem kell a mesterségesen iniciált közösség. nem kell több bürokratikus intézmény. Gyanús, ha egy alakuló közösségnek két oldalnál hosszabb alapszabálya van. Ogy érzem, ez az „újraszerveződés" a régi, paternalista szellem jegyeit hordozza. Egyébként nem nagyon értem: most azok fognak kegyet gyakorolni felém, akik eddig nem méltattak arra, hogy közéjük tartozzam? Borvendég Béla, az Építőművészek Szövetségének elnöke: — A város arcát a városszépítő egyesület sem tudta érdemben befolyásolni. Azt ugyanis a maszek zöldséges, vagy a butikos is alakitia — cégtábláival. De ma még inkább a gazdátlanság jellemző. Nincsenek igazi tulajdonosok, csak haszonélvezők.. S hogy egy szobor hová kerül, az csak a jéghegy csúcsa. A járda, a park, a szemétgyűjtő ugyanúgy a város arcához tartozik. S az utóbbiakért a művészek nem vállalhatnak felelősséget. Civil környezet kell. s azt a városlakóknak kell létrehozni. Reméljük, lassacskán nálunk is felértékelődnek a lakóközösségek. A környezet alakítása ugyanis nem a demokrácia nyújtotta lehetőség; hanem maga a működő demokrácia. Visszatérve az egyesületre. azt mondom: az álegységet képviselő szervezeteknek bealkonyult. Egy újabb monopolhelyzet táptalaja lehet a rossz érdekvédelemnek, de a provincializmusnak is. A „más be ne tegye a lábát ide" szemlélet a megmérettetés lehetőségét . is korlátozhatja. Szerveződni kell. de reális alapon. Pölös Endre grafikusművész: — A mi kis társaságunk, műhelyünk, anélkül, hogy neve vagy szervezeti formája lenne: működik. Nálunk nyitott ház van. Volt tanítványaink, barátaink közül sokan bejárnak hozzánk dolgozni. Mert munkánk az vari, nem oanaszkodhatunk. Reklámgrafikusok vagyunk, megrendelésre dolgozunk. Mesterségünkkel nem keresztezünk senkit, nem is vagyunk ráutalva senkire. Nálunk semmiféle szervezeti kötöttség nincs, nem tűztünk magunk elé hangzatos célokat. Csendben, amoIvan reneszánsz műhelyként működünk. A szénmíves céh elkéoze!é«ei szimpatikusak ugvan. de egyelőre nem jutott eszünkbe ide belépni. Pacsika Emília MA FELADJA, HOLNAP OLVASHATJA í HÉTFŐTŐL ÚJ SZOLGÁLTATÁS Mindenféle hirdetést 24 órán belül Közlünk Leggyorsabban a DÉIMflfiMORSZáGban /t/Síi?: ' ^^^í^iifeM:^: MiiWí/t: V ''. •.; n*?4 ' hirdethet