Délmagyarország, 1990. május (80. évfolyam, 101-127. szám)

1990-05-11 / 109. szám

2 1990. május 11., péntek (Folytatás az 1. oldalról.) Szovjetunióban a szervezett bűnözés felderítése a KGu hatáskörébe tartozik, főként azokban az esetekben, ami­kor az ügynek nemzetközi vonatkozása is van. Azzal kapcsolatban, hogy a Varsói Szerződésből való kilépés nem növelné-e a KGB érdeklődését Magyar­országgal kapcsolatban, a szóvivő úgy válaszolt, hogy bármilyen idegen titkosszol­gálat tevékenységének fel­erősödése esetén a kormány illetékeseit, illetve az Or­szággyűlés nemzetbiztonsági bizottságát időben tájékoz­tatnák. Szólt arról is, hogy a KGB magyarországi iro­dája a megszűnt állambiz­tonsági szolgálat épületéből már egy éve kiköltözött. Az összekötői feladattal megbí­zott személyek most a Szov­jetunió budapesti nagykö­vetségének épületében dol­goznak. Hasonló céllal ma­gyar szakemberek is tartóz­kodnak moszkvai nagykö­vetségünkön Arra a kérdés­re, hogy hány országgal van kölcsönösségi alapon titkos­szolgálati együttműködés, a szóvivő nem kívánt vála­szolni. Csupán annyit sike­rült megtudni, hogy a ma­gyar fél nyugati országok titkosszolgálataival is együtt­működik, például a terroriz­mus, vagy a kábítószer-ke­reskedelem elleni harc te­rületén. Párvy Tivadar az eddig elmondottakhoz hozzátette, hogy az utóbbi időben rend­kívül megnőtt azoknak a száma, akiknek különböző okokból súlyos, életveszélyes fenyegetéseket tartalmazó le­veleket, üzeneteket küldtek. Az illetékesek mintegy öt­ven ilyen fenyegetésről tud­nak. A megfenyegetettek kö­zött egyaránt vannak kor­mánytagok és országgyűlési képviselők, valamint egyházi és közintézmények. Cuéllar múzeumban Pérez de Cuéllar. az ENSZ főtitkára — aki két napja tartózkodik Magyarorsza­gon — csütörtökön délelőtt ellátogatott a Magyar Nem­zeti Galériába, majd felke­reste a Szépművészeti Mú­zeumot, ahol megtekintette a régi képtárat Az ENSZ főtitkára delben részt .vett a brit nagykövet, John Allan Birch fogadásán, ahol találkozott Károly walesi herceggel, és felesé­gével, Diana hercegnővel Délután Pérez de Cuéllar az ország nevezetességeivel ismerkedett. Először Viseg­rádra látogatott, majd fel­kereste az esztergomi bazi­likát. Megtekintette a fószókes­egyház kincstárát, majd pe­dig a Keresztény Múzeum európai hírű gyűjteményét. Ezt követően Paskai László bíboros, prímás, esztergomi érsek, a Magyar Katolikus Püspöki Kar elnöke fogadta az ENSZ főtitkárát és kísé­retét. A mintegy egyórás eszmecseren részt vett So­mogyi Ferenc külügyi ál­lamtitkár is. Elmaradt a bölcsészforradalom Hová tűntek a tavaly­előtti „szép idők"? — kér­dezhették. akik akkor részt vettek a JATE bölcsészkari — országos jelentőségű, nagy visszhangot kiváltó, a hallgatók többségét, aktivi­tásra serkentő, tanszabad­ságot követelő — diákmoz­galomban. Az egyetemis­ták által akkor megválasz­tott operatív bizottság teg­nap délutánra kari gyűlést hívott össze, ám alig fél­százán jelentek meg ezen, s a vita végét mindössze kéttucat érdeklődő várta ki. Pedig nagy horderejű kérdéseket terjesztett elő e bizottság; javasolták, hogy ne a jelenlegi, hanem az ősszel megválasztandó új Egyetemi Tanács döntsön az egyetem egész életét alapvetően meghatározó új szervezeti és működési sza­bályzatról; hogy az egye­tem vezetői mondjanak le, s a továbbiakban, az új Egyetemi Tanács megvá­lasztásáig ügyvezetőként irányítsák az intézményt; konkrét javaslatokat is tet­tek az új szervezeti és mű­ködési szabályzat alapel­veire. Érdemes idézni az írásban sokszorosított ter­vezetük első pontját: „A diákság kinyilvánítja, hogy nem partner az egyetemi vezetést ill.; bármilyen ok­tató státust érintő politikai jellegű tisztogatásban.'' Minthogy a kari gyűlésen az érintett hallgatóknak mindössze töredéke volt jelen, természetesen sem­milyen döntést nem hoz­tak; nem is hozhattak. A megbeszélést tehát kon­zultációs jellegűnek tekin­tették (Az egyetem és a kar számos vezetője részt vett e rendezvényen, s tá­jékozódhatott a hallgatók­nak az egyetem eljövendő struktúráját érintő elképze­léseiről.) A tudósító számára nem derült ki, hogy rossz szer­vezés, vagy passzivitás okozta-e az érdektelensé­get, sőt, az sem, hogy a je­lenlegi Egyetemi Tanács legitimitását némiképp kétségbe vonó hallgatói operatív bizottság mennyi­ben legitimebb, tekintve, hogy az őket megválasztó öt évfolyamnyi hallgató közül jelenleg csak három évfolyam jár az egyetemre, lévén, hogy azóta eltelt másfél esztendő ... S. I. Hazahozzák Hindszenty hamvait? Igen valószínű, hogy Mindszenty József maradvá­nyait az ausztriai Mariazell bazilikából hamarosan visz­szaszállítják hazájába. Ezt a véleményét a híres zarán­dokhely Benedek-rendi elöl­járóságának vezetője, Vere­mund atya fejtette ki az APA osztrák hírügynökség­nek adott és csütörtökön közzétett nyilatkozatában Mint közölte, az időpont egyelőre nincs kitűzve, de az elöljáróság azzal számol, hogy a hazaszállításra még a pápa 1991 szeptemberére ter­vezett magyarországi láto­gatása előtt sor kerül Elmondta, hogy az egykori magyar bíboros-hercegprí­mást, ^ki 1975. május 6-án hunyt el Bécsben, annak idején saját végakarata sze­rint helyezték el örök nyu­galomra a mariazelli bazili­kában. Ugyancsak ő rendel­kezett azonban úgy, hogy ha Magyarországon „megbukik az orosz ateizmus", akkor végső sírhelye Esztergom­ban legyen. Veremund páter rámutatott, hogy Mindszen­tyt Magyarországon néhány hónappal ezelőtt rehabilitál­ták, s szerinte ma már min­den tekintetben megvannak a feltételek a bíboros emlí­tett kívánságának teljesíté­séhez. Sátorozni jó — és drágább A gyufát is felvásárolják // A Rubik Stúdió fejedelmi" ajándéka Lettországban jelentősen korlátozták az alapvető élel­miszerek árusítását, „fejada­gokat" vezettek be, s június­tól már teljes jegyrendszer lesz érvényben — jelentette az Izvesztyija. A szovjet lap beszámolója szerint a május 4-i függet­lenségi nyilatkozatot köve­tően a vásárlók valósággal kifosztották az üzleteket: felvásárolták a gyufát, a sót, a száraztésztaféléket. Sorok kígyóznak a takarékpénztá­rak elótt is, s a lett takarék­bank elnöke már úgy nyilat­kozott, hogy hamarosan kor­látozni kell a betétkönyvek­ről felvehető összégek nagy­ságát. A Lett Köztársaság dolgo­zói kollektíváinak egyesitett tanácsa — amely főként az oroszajkú lakosságot tömö­ríti — május 15-ére politikai sztrájkot hirdetett, tiltakoz­va a függetlenségi nyilatko­zat elfogadása ellen, s nép­szavazást követelve a kér­désben. A lett parlament el­ítélte ezt a felhívást, s Ana­tolij Gorbunovs elnök kilá­tásba helyezte, hogy az ügyészség is fel fog lépni a sztrájk szervezése ellen. Károly walesi herceg kez­deményezésére magyaror­szági magánvállalkozók rész­vételével megalakult a „Ma­gyar Gazdasági Vezetők Csoportja". Az erről szóló bejelentést csütörtökön tet­ték közzé, amikor a trón­örökös a magyar magánvál­lalkozói szféra két jeles kép­viselőjénél, a Microsystem Rt -nél és a Rubik Stúdió­ban tett látogatást, ahol a saját képével díszített koc­kát kapott ajándékba. Amíg Károly herceg a ma­gyar üzleti élet képviselői­vel találkozott, Lady Diana a Pető Intézetbe látoga­tott. Károly herceg a nap fo­lyamán magyar egyházi ve­zetőkkel találkozott szállá­sán. A találkozón részt vett Harmati Béla evangélikus püspök, Paskai László bíbo­ros, esztergomi érsek, Schó­ner Alfréd főrabbi, Tóth Ká­roly református püspök. A walesi hercegi pár dél­után a fővárossal ismerke­dett. Göncz Árpád ideiglenes köztársasági elnök és Szű­rös Mátyás, az Országgyű­lés alelnöke búcsúztatása után Károly herceg és hit­vese délután elutazott ha­zánkból. Az idén nyáron, ha sze­rény mértékben is, de to­vább növekednek a 240 ha­zai kemping árai Ennek el­lenére úgy tűnik, hogy most is a keresleti piac lesz a jel­lemző a magyar kempingek­ben. így várhatóan az üze­meltetők továbbra is a kül­földi turistákat részesítik majd előnyben a szállásbiz­tosításkor — hangzott el csü­törtökön. a fennállásának 25. évfordulóját ünneplő Ma­gyar Camping és Caravan­ning Club sajtótájékoztató­ján Mint Cserey Miklós az egyesület főtitkára elmond­ta: a hazai turisták számára némi biztonságot csak az je­lenthet, hogy a klubnak si­került megegyezést kötnie több mint 50 hazai kempiné üzemeltetőjével, s így ezek­ben előnyben részesülnek a klub tagjai. Emellett, egyéni kérésre, más irodákkal együttműködve, helyet bizto­sítanak a görög, az olasz és a jugoszláv kempingekben és appartmanokban is. A tájékoztatón elhangzott, hogy a 14 ezer családot tö­mörítő egyesület tagjai 160 forintért nemzetközi igazol­ványt is válthatnak. Ennek birtokában pedig 5-10 száza­lékos árkedvezményt kap­hatnak a külföldi kempin­gekben. ahol az idén egy csa­ládnak átlagosan mintegy 26 márkát kell fizetnie egy éj­szakai szállásért. A hazai és a külföldi kem­pingezőknek egyébként je­lentős segítséget ad a klub azzal is, hogy évente meg­jelenteti házánk valamennyi kempingjének katalógusát. Emellett több európai or­szágról is összeállították ilyen ismertetőket. „Poloskairtás Csehszlovákiában szerdán elkezdődött az elmúlt húsz évben telepített lehallgató­berendezesek eltávolítása a Charta .'77 aláírói és más egykori ellenzéki személyi­ségek lakásaiból. Az intéz­kedést korábban Petr Uhl, a CTK csehszlovák hírügy­nökség vezérigazgatója kö­vetelte a belügyminiszterhez intézett nyílt levelében. A belügyminisztérium spe­ciális egységének tagjai az ff elsők között kutatták át Pet-h Uhl lakását, ahol két helyiségben találtak elektro­nikus lehallgató-berende­zést. A szakemberek szerint a mikrofonokat 15-20 évvel ezelőtt helyezték el a szobák tapétája alatt, s vékony ká­bellel kötötték össze a szom­szédos ház padlásán elhe­lyezett magnetofonnal. Ez utóbbit azonban ismeretlen személyek már megsemmisí­tettek. Kinek rossz egy jó üzlet? A tavaly szeptemberi megállapodásra (ha jól emlékszem) a Világ egyik cikke ütötte rá először a „Pozsgay—Antall-pak­tum" bélyegzőt — majd a lap szerkesztői egy héttel később óvatosan elhatárolták magukat e kifejezéstől. A mostani meg­állapodást már bárki nyugodtan nevezheti „paktum"-nak, írását nem követi helyre­igazitási kérelem... Ez sem az, bár nem titkolom: nem értek egyet a Délmagyar­ország címoldalán olvasott véleménnyel: ,£ok mindennek lehet, nevezni a paktu­mot, de igazi, niert bizalomépítő kompro­misszumnak biztos, hogy nem." Remélem, hogy — végre — a pejoratív fölhangoktól függetlenül, terjedni kezd a fölismerés: célszerű, ha a politikai küz­delmek egyre kevésbé hasonlítanak a ké­zitusákra, és egyre jobban az üzleti tár­gyalásokra. A „paktum" csak „szerzó­dé»"-t jelent Megítélésében számomra az a fontos, hogy azi „üzlet" korrekt volt-e, és akik megkötötték, jogosultak voltak-e aláírni? Természetesen az április végi megálla­podást össze lehet és össze is kell hason­lítani a múlt szeptemberivel. Ugyanis 1989 nyarán majdnem sikerült megkötni egv fontos kompromisszumot: ha az MSZMP megszünteti a munkahelyi szervezeteit, akkor cserébe — még a régi Parlamenttel — gyorsan elnökké válasz­tathatja Pozsgayt Csakhogy a néhai MSZMP Központi Bizottsága nem hagyta jóvá az üzletet, miszerint sok kis Dárttit­kárát beválthatja egv nagy államfőre. Ez érthető (hiszen a prágai ési a berlini vál­tozások akkor még jgen valószínűtlennek tűntek), mint ahogy az is, hogy az akkori ellenzék egy része erre (nem is olyan meglepő rugalmasságról téve tanúságot) azt mondta: „De hiszen Pozsgav nekünk U Jó! Miért ragaszkodtunk a rideg bank­üzlethez. amikor aiándékot Is adhatunk?!" az e^ész elnökválasztósdi Bi­hari Mihály törvénytervezetével kezdődött, ami a Hitelben ielent meg...) Mint az általam föntebb már idézett szerző a Szegedi Egvetem 1990/4 számá­ban megírta: az MSZMP-ben „az elbiza­kodott reformelit stratégiája ervenyesult. Az elnökválasztásban látták a hídfőállást, mely a kényszerű visszavonulás után biz­tosíthatja a sikeres szereplést a válasz­tásokon." Igen. De én itt látni véltem egy másik szándékot is: nagyon fontos volt. hogy a megállapodást a radikális ellenzék csak elvei föladása után fogadhassa el. Ha erre hajlandó, elveszíti hitelét, ha nem, akkor újra marginalizálható, mond­ván. hogy a „békés átmenetet veszélyez­tető szélsőségeseknek" nincs helyük a demokrácia építőmesterei között. (Az MDF egyik vezére augusztus huszadikán be is jelentette: az.„álliberálís pártocskák­ra semmi szükség" ...) De szinte minden­ki bizonyos volt abban, hogy a szabad demokraták inkább a második kockázatot vállalják. Ott voltam az SZDSZ augusztus végi országi® tanácsülésén, ahol a többség arra szavazott, hogy az egyezményt így nem lehet elfogadni. Az akkori „aláírók" nem merték vállalni a vádat, hogy ők ad. ták át az egyik legfontqsabb hatalmi po­zíciót Pozsgavnak, ezért került a szerző­désbe, hangsúlyozottan egyszeri kivétel­ként, a közvetlen elnökválasztás kiírása. Ezzel egyben lehetővé tették annak a pro­paeendaszövegnek a használatát, hogy a radikális ellenzék egy fontos dóntéis jogát el akarja venni a néptől. . . Szerintem az a ..paktum" azért volt rossz, mert egyes csoportok politikai „megsemmisítésének" tervét is magában foglalta, és megvalósítása túlságosan kor­látozta volna a következő, legitim Parla­ment mozgásterét — az „elnök pártja" valóban hatalmas helyzeti előnnyel indult volna az általános választáson. Továbbá: míg a képviselő-választásokon elkerülhetet­len a parlamenti helyeken való oeztozás, az elnökválasztás sokkal élesebb ver­seny, ott csak egyetlen győztes lehet. Irt­hattuk. milyen indulatokat szabadítottak el a/.ok, akik számára tízzel több képvise. lói hely többet ért mint az igazság, a tisztesség. Milyen lett volna Magvaror­szág az elnökválasztási kampány végnap­jaiban? Most a helyzet sokkal egyértelműbb: az új Országgyűlés legitimitását és a mandá­tumok elosztását egyetlen lényeges poli­tikai erő sem vonja kétségbe. Az alkot­many módosításához a szavazatok kéthar­mada szükséges. Tehát, ha az a két cso­port amely együttesen birtokolja e több­séget megegyezik egymással, akkor a többiek fölsorolhatják, hogy milyen sére­lem érte az ő érdekeiket de az eljárás törvénvessége vitathatatlan, és nem célja egyetlen parlamenti párt perifériára szo­rítása sem. A kérdés csak az. hogy az „üzlet" során ki nyert többet. A stabil kormányzás előföltétele. hogy az MDF választási kampánya által térem, tett légkör megváltozzon. A Fórum vezetői végre rájöttek, hogy meg kell hallaniuk az SZDSZ elnökének szavait: „El kell is­merniük, hogy a Szabad Demokraták Szö­vetsége tobb mint egymillió állampolgárt, a választók csaknem egynegyed részét képviseli, nem pedig valamilyen nemzet­idegen erőt, amely megbontja a Demok­rata Fórum mögött felsorakozó teljes nemzeti egységet." Továbbá: „Legyen vége annak a kísérletnek, hogy a kom­munisták után most ők vegyék kézbe a nemzeti tömegtájékoztatási eszközöket." A megszólítottak nem vállalták, hogy elnök­ségi nyilatkozatban határolják el az MDF-et a Magyar Fórum é9 szerkesztője nevével összefonódott uszításoktól — de hajlandóak voltak egy civilizált hatalom­megosztási modell felé elindulni; és ez a lényeg. Az Országgyűlés, a kormány és az el­nök döntési és vétójogainak finom egyen, súlya biztató kezdet lehet. MDF nem érdekelt abban, hogy az elnök túlságosan „erős" legyen — tehát a leendő alkotmány nem egy „elnöki rendszert", hanem az SZDSZ programjában is vázolt parlamen­táris demokráciát írja majd le. A kor­mány nem kényszerül arra, hogy legtöbb intézkedése előtt megszerezze a kéthar­mados támogatást, tehát gyorsabban dönt­het, és nem kell állandóan lemondással fenyegetőznie. Az ellenzéknek nem kell asszisztálnia az adó- és egyéb törvények módosításához, tehát nyugodt lelkiismeret­tel mondhatja a következő választás előtt: „ezt nem mi csináltuk...", és ígv to­vább Végül: a köztársasági elnök pártjá­ról talán már nem jelenthető ki. hogy nincs helye a magyar Országgyűlésben. Tehát az MDF megfizette azt az árat, amit Kis János kért. „A harcosokból kollégák lesznek" — írta nemrég Konrád György. Ahogy neki, ugy Göncz Árpádnak is sok tapasztalata van arról, milyen is volt az ostoba cen­zúra — és mindketten tudják, mit is je­lent e szó: „sajtószabadság". E megállapodás gyorsíthatja azt a folya. matot, amelynek a végén műit időben isx­mételhetjük el Konrád György mondatát. Tehát ez egy korrekt, jó üzlet volt. Jankó Attila * Egyetlen szó van .lankn Attila cikkében amivel vitatkoznék: az utolsó mondat „korrekt" kifejezése. Ott voltam azon a sajtótájékoztatón, melyen Antall József és Tölgyessy Péter a Két nagy párt kö­zött megkötött egyezségről beszélt. Kol­légámmal értetlenül néztünk végig egy­máson, míg Antall József kijelentő mód­ban közölte: X. lesz a köztársaság ideig­lenes elnöke; Y. a Parlament elnöke, és igy touább. Véletlenül sem szúrt közbe egyetlen olyan mondatot, kifejezést sem, ami akár a leghalványabban arra utalt volna: netán az Országgyűlésnek is el kel­lene fogadni ezeket a megállapodásokat. Ha az erőviszonyok ismeretében formá­lisnak is tűnik ez a szavazás, legalább a „látszat" szempontjából fontos lett volna bizonyosságukat némi bizonyta­lansággal vegyíteni, jelezvén: tan nem biztos, hogy mindig az lesz, amiben eg\/-két ember megegyezik. Mert a lá­tottak-hallottak igy semmiben nem kü­lönböztek attól, amit ugyanazon falak között már sokszor átéltem az elmúlt években. Ráadásul az is kiderült: ellentétben Antall József bejelentésével, saját tag­ságával sem egyeztette az MDF ezeket a személyi kérdéseket, ami ugyancsak nem azt jelzi, mintha fene gyorsasággal alakulna nálunk a demokrácia. Mindezzel nem azt akartam jelezni, mintha személyek ellen lenne kifogá­som a kialakult helyzetben. Azzal tehát egyetértek Jankó Attila utolsó monda­tában: jó üzlet volt e megállapodás. De nem korrekt. Balogh Tamás

Next

/
Thumbnails
Contents