Délmagyarország, 1990. május (80. évfolyam, 101-127. szám)

1990-05-08 / 106. szám

X) Á / v- ' c> DEIMAGYARORSZAG 80. évfolyam, 106. szám 1990. május 8., kedd Havi előfizetési díj: 101 forint Ara: 4,30 forint Búcsú a fegyverektől ? Hegérkezett a walesi hercegi pár — Autonóm Akadémiát! Milliók Rusztéknak- Egy eltűnt jegyzőkönyv nyomában... A Honvédelmi Minisztérium szerint nem igaz a hír, hogy Magyarország közvetítőként vett volna részt a ro­mániai fegyvereladásokban. A The Washington Fost ez ügy­ben rosszul értesült! — állítja a hadügyi tárca egyik ve­zetője. A botrány nyomán minden bizonnyal parlamenti vizsgálatot rendelnek el a „fegyvergate' ügyében. Sokkal kellemesebb a tegnapi nap másik vezető híre: a Magyar Köztársaság elnökének meghívására hazánkba ér­kezett Károly walesi herceg és felesége, Diana hercegnő. A hercegi pár gazdag budapesti és vidckj programja má­jas 10-éig tort. Idehaza tisztújító közgyűlésre készül a Magyar Tudo­mányos Akadémia. Ebből az alkalomból Berend T. Iván autonóm Akadémiát sürget. A művészeti élet legfrissebb híre, hogy a Szegedről „elköltözött" Raszt Józsefet és csa­patát több milliós támogatással segíti a főváros. Egy té­eszvezetöség-választás eltűnt jegyzökönyve után kutat munkatársunk a 3. oldalon. Rafai Gábor HM-vélemény A The Washington Post rosszul értesült nem magyar sajátosság. A legkorszerűbb harci techni­kai eszköz összes kiadásá­nak, generációjának rend­szeresítését csak a legna­gyobb katonai potenciállal rendelkező országok enged­hetik meg maguknak. A szóvivő emlékeztetett arra, hogy a tárca már ta­lálkozott több olyan külföl­di publikációval, amelyek ugyan szenzációt keltettek, de minden alapot nélkülöz­tek. Ilyen volt például nem­régen az a japán újságcikk is, amely arról adott hírt, hogy MIG—29 típusú repü­lőgépeket adott el Magyar­ország, holott a honi légvé­delem nem rendelkezik egyetlen ilyen típusú va­dászgéppel sem. Az ilyen és ehhez hasonló írások minden alapot nélkülöznek. (MTI) Az indíték a mohóság volt! Magyarországról szovjet haditechnikai eszközök, tit­kok nem kerülhettek az Amerikai Egyesült Államok birtokába. Ezt Keleti György ezredes, a Honvédelmi Mi­nisztérium szóvivője közölte az MTI kérdésére, annak kapcsán, hogy a The Wa­shington Post című lap sze­rint nemcsak Romániából, hanem többek között Ma­gyarországról is eljutottak szovjet harci technikai esz­közök az Egyesült Államok­ba. A szóvivő elmondta, hogy a cikkben Magyaror­szágra vonatkozó megálla­pítások nagy meglepetést keltettek a Honvédelmi Mi­nisztériumban. Sem a mi­niszter, sem a tárca más ve­zetői, és a Magyar Honvéd­ség parancsnoksága sem tud olyan esetről, amelynek so­rán haditechnikai eszközök juthattak volna Magyaror­szágról az Egyesült Álla­mokba. Ez annál is inkább lehetetlen, mert a magyar hadsereg nem rendelkezett olyan szovjet gyártmányú, vagy szovjet licenc alapján gyártott eszközökkel és be­rendezésekkel, amelyek a legkorszerűbb minősítést kaphatták volna, s így az amerikai hírszerző szoigutat érdeklődésére tarthattak vol­na számot. Mint ismeretes, a honvédség harci technikai ellátottságának színvonala — a már korábbi takarékos­sági törekvések miatt is — legalább 6-8, esetenként 10 évvel elmaradt a legkorsze­rűbb szovjet harci technikai eszközökhöz képest. Ez nem jelenti azt, hogy az ország védelmi képessége csorbát szenvedett volna, csupán ar­ról van szó, hogy sohasem rendelkeztünk a legkorsze­rűbb eszközökkel, azok újabb és újabb típusait nem vásároltuk meg, sőt a már említett késéssel jutottak birtokunkba. Ez egyébként Miután Románia nem kap­ta meg a legkorszerűbb szovjet fegyvereket, az ame­rikai titkosszolgálat elsősor­ban Lengyelországból, Cseh­szlovákiából és az NDK-ból igyekezett azokat megvásá­rolni, jelentette hétfőn a The New York Times. A lap hírszerzési forrá­sokra hivatkozva megerősí­tette a The Washington Post előző napi leleplezéseit ar­ról, hogyan adott el a Ceau­sescu család a 80-as évek­ben mintegy 40 millió dol­lárért szovjet hadianyagot a CIA-nak, s hogy a vételár­ból 8 millió a Ceausescu­klán titkos svájci bank­számláira került. A Penta­gon egy volt tisztségviselő­je szerint Ceausescuék fő indítéka az üzleteknél mohóság volt". Az akkor legkorszerűbb, T—72-es típusú szovjet harc­kocsit végül is egy közép-ke­leti országtól vásárolták meg, írta a The New York Times. A több száz millió dollár felhasználásával vég­rehajtott akciókat egyébként a védelmi minisztérium kez­deményezte, s lebonyolításá­val a CIA-t. a Központi Hírszerző Hivatalt bízták .meg. Á kft. csak közvetítő Borsits László altábor­nagy, vezérkari főnök után az Aviaspace Kft. ügyveze­tő igazgatója is cáfolta, hogy cégének bármiféle kapcsola­ta lenne a magyar Honvé­delmi Minisztériummal. Mint ismeretes, a Szovjetsz­kaja Rosszija néhány nap­ja azt állította, hogy a kft. a magyar katonai felderítés fedőszerve. Dési János, a kft. igazgatója az MTI kér­désére elmondta, hogy cé­gének jó kapcsolata van a szovjet Repülőgépipari Mi­nisztériummal ós az Aviaex­port külkereskedelmi vál­lalattal is. A kapcsolat azon­ban kizárólag üzleti jellegű. Az ANT szovjet szövetke­zettől azt a megbízást kap­ták, hogy barterüzletben többek között nagyobb mennyiségű személyi számi­tógépet, videomagnót, vala­mint egyszer használható injekciós tűt szerezzenek számukra. Az ANT mind­ezért repülőgép-hajtómű­vekkel kivánt fizetni az áru­cikkek tulajdonképpeni szál­(Folytatás a 2. oldalon.) Szükségkonyha, ajándékcsomag — szegényeknek Ma: Vöröskereszt­világnap Májusi 8. a Vöröskereszt világnap­ja. A nemzetközi szervezetnek mind a 150 tagországában megemlékeznek ezen a napon Henry Dunantnak, a Vöröskereszt megalapítójának szüle­tésnapjáról, ugyanakkor fokozott fe­lelősséggel fordulnak a jó akaratú emberek segítségre szoruló társaik felé. A világnak minden részén élnek el­hagyatott. mások támogatása, huma­nitása nélkül elvesző emberek. Nem­régiben adta. közre a WHO legutóbbi jelentését a Föld lakóinak egészségi állapotáról. Ott olvastam, hogy az előrejelzések szerint a 90-es évtized­ben mintegy 200 millió ember fog idó előtt meghalni. Mert az országok egyszerűen nem fordítanak elég pénzt az egészségvédelemre. Mert milliók folynak el (haszontalanul, vagy fény­űzést szolgáló dolgokra, és milliók, amelyek a pusztítást szolgálják. Hol­ott a háborút az igazi, életet fenye­gető ellenség; a betegségek ellen kel. lene végre megindítanunk. Ugyancsak: félelmetes adat: az évente elpusztuló ötvenmillió ember közül 14,5 millió fejlődő országbeli kisgyerek, aki nem élhette meg ötö­dik életévét. Mert nem jutott elég táplálékhoz, mert nem kapta meg a máshol oly természetesen járó védő­oltást, mert kiszáradt, mert emberte­len körülmények között él. Hazánkban is egyre fenyegetőbb méreteket ölt a szegénység, soha nem látott menekülthullám érte el az országot. A segítőkész együttérzésre, megkülönböztetés nélküli adni aka­rásra rég volt ekkora szükség ebben az országban. De bajban derül ki, ki milyen ember, a mostanság nem csa­lódhatott magyar — s szerencsétle­nül járt, más nép fia — a magyar­ban. Néhány óra alatt ruhahegyek gyűltek össze a romániai menekültek részére, mindenki vitte a Vöröske­reszthez, amit csak nélkülózni tudott. Az örmény földrengést követő segély­fölhívás sem maradt visszhang nél­kül, segített, aki csak tudott. De meggyült közben jócskán a magunk baja is: egyre több — főként idős — ember szegényedik el szemünk láttá­ra, s közben egyre szegényebb lesz a Vöröskereszt maga. A világnap hazai rendezvényei is jelzik a fokozatos el. pénztelenedést: mert már leginkább csak központi megemlékezésekre fut­ja. Az akciók nagy.része pedig saját nincstelenjeink megsegítésére fordít­ja a figyelmet, s fő cél: a leginkább rászorulók támogatása. A vöröskeresztesek április 30-áig árulták a 30 ezer darab, világnapra kibocsátott sorsjegyüket; a 30 forint névértékű jegyek nyereménysorsolá­sát ma délután rendezik meg Pesten, a Vöröskereszt székházában. Ez al­kalommal 400 ezer forint értékű nye­reménytárgy lel gazdára. Az egyszeri szerencse azonban nem enyhít a tömeges gondokon — s min­den jó szándék ellenére — aligha fordít jobbra emberi sorsokat a „Se­gíts, hogy segíthessünk a rászorulta­kon" világnapi alapítvány is. A Vö­röskereszt és az OTP a 600 ezer fo. rintos összeggel el szeretné érni, hogy anyagii alapot teremtsen a hazai szociális gondok enyhítésére. Az ala­pítványból főként szükségkonyhák fölállítását és működtetését fedezi majd. S a világnap alkalmából egy­szeri ajándékban is részesülnek a rá­szoruló idős emberek: a vöroskeresz­tesek mintegy 15 tonna élelmiszerből porciózott, 1 kiló 75 dekás csomago­kat hordanak szót az országban. Az NSZK-beli Vöröskereszt meglepeté­sét: egy kis nestlét, nescaffét, dzse­met, vajat, csokoládét, meg konzer­vet. A megyék átlagosan 400-600 cso. magot vehetnek át az önkéntesektől. A korábbi csillogó, protokollvendé­gekben sem szűkölködő ünnepségek­nek ma merőben más a hangulatuk. Több szó esik ezúttal a szegénység­ről, az éhségről, az öregekről. Hogy a megemlékezés hajdani fénye meg­kopott, arról nem a Vöröskereszt te­het. De hogy a jövőben mit vállal föl és hogyan a megújuló, immár sem­leges magyar szervezet, az már rajta is múlik. Ch. A. Jupiter és az o szabadsága B iztos vagyok benne, hogy életem leglidércesebb emlékei közé fog tartozni egy. Szatmárnémeti­ben lezajlott Román Nemzeti Egység tanács-gyű­lés. És a leglehangolóbbak közé is. Tortént mindez azért; mert a város többségi magyar lakossága megün­nepelni próbálta március 15-éL Csak próbálta, hiszen a rájuk támadó Vatra-legények miatt az ünneplés ve­rekedéssé (elég egyoldalú verekedéssé) fajult Hogy az indulatok elszabadulását törvényerőre emelje, a táma­dást szervező Vatra Romaneasca kiadta a jelszót: meg kell állítani a magyar turisták Romániába özönlését, mert zászlókkal jönnek „országot foglalni". Ráadásul szervezetten, buszokkal, és turistáknak mondják ma­gukat Azok a magyar turisták, akik a nemzeti ünnep négynapos munkaszünetét kihasználva, gyanútlanul ki. rándulni óhajtottak a határ másik oldalára, kellemet­len meglepetésben részesültek. Nem hiszem, hogy vala. ha is hozzá lehetne szokni az állandó veszélyeztetett­ségérzethez. Aki ezt egyáltalán nem isn-erte, ért­hető, pánikhangulatban vette tudomásul, hogy autóját megállásra kényszerítik, s handabandázó emberek rug­dossák eszelősen, miközben román zászlókat terítenek szélvédőjére. Valahogy így érezhette magát egy primitív törzs áldozata az elevenen megsütés előtt. A Vatra eme honmegtartási rítusa nem fejeződött be ennyivel. A módszerek időközben modernizálódtak, mert a másnapi tan ácsgyűlésen egy nagy harcos a következőket mondot­ta: „Kossuth horthystái azon a napon (!), melyet a ma­gyarok tegnap meg akartak ünnepelni, negyvenezer ro­mán patriótát, honfitársainkat öltek meg, s lerombol­tak 250 több évezredesi román települést Ha hagyjuk, hogy ezt a vandál öldöklést évente megünnepeljék, és helyt adunk fondorlatos követeléseiknek, az első lépést mi tesszük meg Erdély magyar kézbe adása felé. Nem engedhetjük meg. hogy a helyi magyarok (az RMDSZ) magyar állampolgárokat beszervezve becstelenítsék meg a dicső román múltat, s halottaink emlékét" lehetetlenül búr, de még reménykedhettem, hogy a beszédével önmagát minősítő felszólaló az indulatok hű. lésével legíennebb csak gondolni, mondani már nem fogja az idézett sületlenségeket. A marosvásárhelyi vé­res dráma utáni hivatalos kormányközlemény olvastán azonban már elhagyott minden reménykedési készsé­gem. humorérzékemmel együtt. Így a román kormány: „Szatmárnémetiben 4 ezer magyar állampolgár jelenlé­tében irredenta, soviniszta elemek a helyi római ka­tolikus székesegyház homlokzatára kitűzték a magyar lobogót, különböző irredenta magyar hatalmi jelvénye­ket osztogattak, és megbecstelenitettek több forradalmi román emlékművet" Hogy valójában mi történt, arról a későbbi halk cáfolatok sarán sem beszélt senki. Ter­mészetesen sem a kitűzött zászló, sem a meg becs tel ení­tés nem volt igaz, talán a román forradalmi emlékmű sem; ezzel szemben a „nyugalom helyreállítása érde­kében" leváltották a „magyar állampolgárok utazását szervező" két tanácstagot, Formanek Ferenc alelnököt és Pécsi Ferenc alpolgármestert A későbbi, április vé­gi fejlemények már érthetően nem váltották ki a ro­mán lakosság „spontán tiltakozását". Ha nem vagyok tanúja és tudósítója a márciusban lezajlott események­nek, tán belügynek tekintem a Vatra legújabb turiszti­kai ajánlatát Április végén az egyik román nyelvű na­pilap, az Universul Satmarean hasábjain hirdetés je­lent meg, mely szerint a Vatra Romaneasca utazásokat szervez a valamikori román területre, Besszarábiába, a májusi függetlenségi ünnepekre. Felkérik a jelentkező románokat, ne feledjenek el piros-sárga-kék, román nemzetiszínű trikolort magukkal vinni, mert abból Ki­sinovban (Chisineu) hiány van. A felszólítás jóval az­előtt látott napvilágot, hogy a moldvai románok nép­front jellegű szervezete kihirdette Szovjet-Moldávia és Románia állami zászlajának azonosságát. Jupiternek te­hát szabad, amit az ökörnek nem. Mellesleg Petre Román kormányfő ezzel indokolta a véres esemányek létrejöttét is: a románok kénytele­nek voltak spontánul kifejezni nemtetszésüket. M ivel a helyi magyar lakosság legkevésbé a Vatra —Jupi er ökrének szeretné látni magát, a dolog > nem maradt ennyiben. A tanácsban követelték a Vatra megkövető-cáfoló nyilatkozatát, hogy a két eltá­volított magyar vezető nem szervezett utazásokat Szat­márnémetibe. A válasz nem sokáig késett A Vatra nemzeti polgárvédelmi szervezetté alakuló gyűlésén a felszólalók ismert gyűlölködő hangvételükön tudtukra adták a magyaroknak, hogy a két eset között alapvető különbség van. Erdély mindig is ősi román terület volt — mondta Halmi loan, a helyi elnök —, Észak-Moldva pedig' román kultúrájú és többségű vidék. A Partium­bau tehát azért nem szabad magyarul ünnepelni, mert az román terület, Szovjet-Moldáviában pedig azért sza­bad románul ünnepelni, mert az román kultúrájú vi­dék. A kapott felvilágosítás után igazán nyilvánvaló lett a két eset közti különbség, de nemcsak az. Vissza, téróben van egy sajátosan balkáni, a mindent szabad, amit megengedek (magamnak) módszer, ami a jelenle­gi. zavaros helyzetben elegendő támogatóval (a Vatra négymillió taggal rendelkezik) könnyen sikerre vihető. A mégis jogállamiságról álmodozó kisebbségi szerveze­teknek nem lesz könnyű elfogadtatni, hogy vannak dol­gok, amiket senkinek sem szabad. Még Jupiternek sem. Panek József (Szatmárnémeti)

Next

/
Thumbnails
Contents