Délmagyarország, 1990. május (80. évfolyam, 101-127. szám)

1990-05-23 / 120. szám

1990. május 23., szerda (Folytatás az 1. oldalról.) tató választ nem kaptak, mert GyŐriványi Sándor szerint ma még azt sem lehet pontosan tudni, hogy mennyi jelenleg a munkanélküli. A különböző statisztikák más és más adatokat tartalmaznak. Tardos Márton, a Gazdasági Bizottság alelnöke azzal fejezte be a miniszter meghallgatását; az új kormánynak mindenképpen fel kell készülnie a legrosszabb esetre arra, hogy váratlanul nagy mértékű munkanélküliség állhat elő. Erre vonatkozó elképzeléssel sem a leendő munkaügyi miniszter, sem pedig az új kormány jelenlegi programja nem rendelkezik. Az Országgyűlés Külügyi Bizottsága szorgalmazza, hogy a kormány a Varsói Szerződés és Magyarország viszonyáról minél előbb kezdjen tárgyalásokat a szervezetbe tömörült tagállamokkal. A kétoldalú megbeszélések alapjául az 1969-es bécsi konvenció 62. cikkelye szolgálhat, amely kimondja: az államközi szerződést fel lehet mondani, amennyiben alapvetően megváltoztak a körülmények, A Külügyi Bizottság a tárgyalások kezdetét azért sürgeti, hogy a magyar szándékkal kapcsolatos esetleges félreértések tisztázhatók legyenek. Horn Gyula, a testület elnöke a bizottság keddi ülésén részletesen szólt a tagság megszüntetéséből adódó negatív és pozitív hatásokról. Piacgazdaság ? A szovjet elnöki tanácsadói testület kedden jóváhagyta a szabályozott piacgazdaságra való áttérésről szóló kormányprogramot — közölte Gennagyij Geraszimov szovjet külügyi szóvivő keddi moszkvai sajtóértekezletén. A szóvivő elmondta, hogy a piacgazdaságra való áttérés kapcsán tervezett intézkedéseket Nyikolaj Rizskov miniszterelnök csütörtökön ismerteti a nácsban. legfelsőbb taGeraszimov emlékeztetett rá, hogy élénk vitát vált ki a kormányprogram, mivel egyes vélemények szerint a piacgazdaság és a szabályozás ellentétben áll egymással. A szóvivő azt is elmondotta, hogy a kormányprogramról Leonyid A balkin miniszterelnök-helyettes szerdán tájékoztatja a sajtót. Szovjet" zsidók Lakhely: a sivatag Az Izraelbe kivándorló özovjet zsidókat nem a megszállt területeken, hanem a Negev-sivatagban fogják letelepíteni — jelentette ki kedden Simon Peresz, az izraeli Munkapárt vezetője. A volt kormányfő — aki a Szocialista Internacionálé Tanácsának kedden kezdődött kairói ülésén vesz részt — beszédében leszögezte, hogy a bevándorlókat „nem egy másik nép területén" fogják elhelyezni. A szovjet zsidók végett nincs szükségünk újabb földekre — mondotta a munkapárti politikus, rámutatva, hogy míg a Gázaövezet és Ciszjordánia már amúgyis túlzsúfolt, addig az Izrael déli részén lévő Negev-sivatag fele gyakorlatilag lakatlan, peresz egyébként kijelentette, hogy pártja már korábban is ellenezte új települések létrehozását a megszállt övezetben Mint ismeretes, az Izraelbe érkező szovjet zsidók ügye az utóbbi hónapokban óriási vitákat keltett a közel-keleti térségben: a regionális egyensúly felbomlásától tartó arab országok hevesen ellenzik a megszállt területekre való letelepítés gondolatát, a Tel Aviv-i vezetés viszont még a sűrűsödő nyugati bírálatokkal is szembeszállt saját álláspontja érdekében. Peresz nyilatkozata most fordulópontot hozhat ebben az ügyben,bár megfigyelők megjegyzik: kérdéses, hogy a jelenleg kormánytisztség nélküli politikus kijelentései valóban az izraeli vezetés álláspontját tükrözik-e. A helyi politizálás a tét Ki kit rekeszt ki? Mondhatnánk, politikai presztízscsata, eröfölmérés zajlik, a tét: hogyan történik meg Szegeden a helyi onkormanyzati választás, a valódi politikai rendszerváltás. Szegeden nincsenek „a választás által bizonyítottan jelentéktelen — és letűnt pártok", mint ahogy Póda Jenő az MDF nevében állította. Ez derült ki abból a tiltakozási hullámból, amit a Zsarolják az MDF-et Szegeden című állásfoglalás váltott ki. A Fidesz álláspontja után ma Tűhegyi Józsefnek, az SZDSZ helyi ügyvivőjének, az önkormányzati ügyekkel foglalkozó szakértőnek véleményét ismertetjük. A tanáccsal a volt ellenzéki szervezetek közül az. SZDSZ és a Fidesz folytatott tárgyalásokat, lépett fel az együttműködést célzó javaslatokkal. Kezdeményezésükre szülelett meg a városi tanács mandátumának június 8-i lejárta és az ősszel esedékes helyhatósági választások közötti exlex-állapot áthidalására szolgáló javaslat: a politikai pártok konzultatív tanácskozótestületet hozzanak létre. Ennek a testületnek a célja a döntések demokratikus előkészítése, információk biztosítása. a várospolitikai munka és a végrehajtó apparátus tevékenységének figyelemmel kísérése és segítése. A Szegeden működő pártok közül 9 vesz részt rendszeresen a pártközi egyeztetőfórum munkájában, ahol — többek között — tárgyal a fenti konzultatív tanácskazótestületről is. A tárgyalások kellős közepén látott napvilágot az MDF-es állásfoglalás, melyet a többi politikai szervezet pressziógy a koriásnak értékelt Az SZDSZ különösen elfogadhatatlannak és minden jogi alapot nélkülöző felfogásnak tarja az MDF kiindulópontját, hogy a képviselő-választás eredményét leképezzék helyi szinten, az önkormányzati választások megtartása előtt. Az SZDSZ ezt a kiindulópontot a helyi választás befolyásolási, presszionálási módszerének tekinti. A hétfőn közzétett MDF-álláspont arra is utal, hogy az MDF helyi szervezete „zsarolásnak" fogja föl a tárgyalási szituációt, azaz, ha a pártközi megbeszéléseken nem az MDF véleménye érvényesül, akkor „sér. tettségből" megkérdőjelezi magának a fórumnak a létjogosultságát. Az SZDSZ visszautasítja a pressziógyakorlás ezen formáját, ezért nem járul hozzá a politikai pártok konz.ultatív tanácskozótestületének létrehozásához. így csak arra lát lehetőséget, hogy a pártok egyenként, legitim módon tárgyaljanak a helyi tanácsi végrehajtó bizottsággal, a- tanácsi bizottságokkal. Ennek a formának hátránya, hogy a pártok előzetesen nem egyeztethetik véleményüket, emiatt több lesz a konfliktushelyzet. akadozóbb lehet a pártok és a tanácstestületek együttműködése. Ez a sajnálatos helyzet azért alakult ki az SZDSZ szerint, mert az MDF a várospolitikai szempontokat pártpolitikai szempontokra váltotta át, a képviselőválasztások győzteseként, presztízskérdést csinál helyi ügyekből. (Ez az MSZMP fénykorát idézi.1 Az SZDSZ állásfoglalásaival ezentúl is arra törekszik. hogv helyi ügvekben Szegeden tárgyalások útján, demokratikus megoldások szülessenek. Ű. I. Iliescu behozhatatlan Rádiófelex Romániában befejezéséhez közeledik a szavazatok öszszesítése. Kedden 14.00 órakor már több mint 12 millió szavazatot összesítettek a 16 millióból. Az újabb voksok erősítették az országos irányzatot: Iliescu behozhatatlan előnnyel vezetett, már több mint 10 és fél millió szavazatot kapott. A pártok versenyében sem volt ebben az időpontban különösebb változás: a Nemzeti Megmentési Front kétharmados többséggel várta a végeredményt. Második helyen továbbra is a Romániai Magyar Demokratikus Szövetség állt, míg harmadik a Nemzeti Liberális Párt volt. A képviselőházba jutásért a Front jelöltjeire 7 millió 894 420 szavazat jutott (67,5 százalék). Az RMDSZ szavazatainak száma 871 566 (7,4 százalék). A Nemzeti Liberális Párt jelöltjei 691 905 vokssal rendelkeztek (5,9 százalék). A szenátusba jutásért ez a legfrissebb összkép: NMF 8 millió 160 198 (68,4 százalék), RMDSZ 885 899 (7,4 százalék), Nemzeti Liberális Párt 753 639 (8,3 százalék). A szavazatok összesítése tart. A HÁBORÚ UTÁNI VÉRENGZÉSEKRŐL. A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) nevében dr. Hódi Sándor az újvidéki Magyar Szó hasábjain újabb levelet intézett a Szerb és a Vajdasági Tudománya® és Művészeti Akadémia elnökéhez, szorgalmazva, hogy vizs>gálják ki tudományosan a Vajdaságban 1941 és 1945 között rendezett vérengzéseket. — A háború alatti atrocitások, vérengzések a Vajdaság területén éló népeket, nemzeti kisebbségeket sem kímélték — hangzik a levél. — Az úgynevezett tisztogatási razziák — a Grassi- és a Zöldi-féle „rendcsinálás" — során. 1942 januárjában, főleg Zsablya, Csurog és Újvidék körzetében, vétlen és bűntelen szerbek, zsidók, cigányok ezrei vesztették életüket. Kevesbé ismeretes, hogy 1944 őszén viszont, a front elvonultával, nem kevésbé könyörtelen és véres hajsza folyt a védtelenül maradt kisebbséged után, hogy az orosz csapatok árnyékában, máig tisztázatlan körülmények között, máig azonosítatlan szentélyek, valóságos népirtást rendeztek az itt élő kisebbségek — németek és magyarok — körében. A VMDK úgy véli, a demokratizálási folyamatokkal összhangban, célszerű és hasznos volna történelmünk eme fehér foltjait felszámolni. E meggyőződésből kiindulva. a VMDK a Szerb és a Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia elnökének javaslatot kíváni tenni egy — hazai és nemzetközi szakértőkből álló — elfogulatlan bizottság összeállítására azzal a megbízatással, hogy derítsen fényt az 1941 és 1945 között a Vajdaság területén lezajlott „demográfiai változások" körülményeire és okaira. ÖT ÉVRE SZÖLÓ együttműködési megállapodást kötött a Baranya Megyei Tanács és a Horvátországi Magyarod Szövetsége. A dokumentumot kedden írta alá a két szervezet elnöke, Piti Zoltán és Csörgics József, a Pécsett tartott találkozón. Az együttműködő felek kiemelt feladatként. jelölték meg a gazdasági kooperáció erősítését és az idegenforgalom fejlesztését. Szorgalmazzák továbbá a települések, pártok és egyesületek közvetlen kapcsolatfelvételét. Sokoldalúan segítik a horvátországi magyar lakosság anyanyelvi oktatását és művelődését, valamint a nemzetiségi kutatásokat. A Horvátországi Magyarok Szövetségének vezetői ebből az alkalomból sajtótájékoztatót tartottak. amelyen bejelentették: napokon belül megkezdi működését a magyar konzulátus Zágrábban. Pécsett jugoszláv konzulátus nyílik, most keresik a képviselet helyét a városban. Csörgics József megerősítette, hogy nem tapasztalható magyarellenesség Horvátországban. Egyedi éseteket leszámítva, sem a nép körében, sem a pártokban, sem a sajtóban nem ütötte fel a fejét a magyar kisebbséggel szembeni nacionalizmus. ÚJ „KELET-EURÓPAI „MARSHALL-TERVET" javasolt az Egyesült Államokban Jiri Dienstbier csehszlovák külügyminiszter. Elgondolása szerint az EK, Egyesült Államok és Japán három év alatt 16 milliárd dollárt bocsátana a most szerveződő Kelet-európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank rendelkezésére Az összeget a Szovjetunió használhatná fel, hogy ipari termékeket vásároljon Lengyelországtól, Csehszlovákiától és Magyarországtól. Az utóbbi országok a keményvaluta-bevételt gazdaságuk korszerűsítésére költenék azokban a nyugati országokban, ahonnan a pénz eredetileg származik. — A 16 milliárd dolláros keret szerény ahhoz képest, amibe a második világháború utáni Marshall-terv került — érvelt Dienstbier. — Akkor az Egyesült Államok egyévi nemzeti jövedelmének tíz százalékát fordította Nyugat-Európa talpra állítására. Most a 16 millárd dollár az USA, az EK és Japán teljes nemzeti össztermékének egytized százalékát tenné ki. MEGHOSSZABBÍTJA A LEGNAGYOBB KERESKEDELMI KEDVEZMÉNYT KÍNA SZAMARA George Bush — jelentette kedden a The Washington Post. Kína 1980 óta évenkénti hosszabbítással élvezi a normális kereskedelmi feltételeket az Egyesült Államokkal. Ezek megvonásának lehetősége tavaly merült fel, akkor, amikor a pekingi kormány véres megtorlást alkalmazott a kinai polgárjogi mozgalmakkal, a tüntető diákokkal szemben. Az! elnök hangsúlyozta, hogy a kereskedelmi korlátozások a kínai népet sújtanák, míg a részleges intézkedésekkel nyomást lehet gyakorolni a pekingi vezetésre. A ki nem mondott okok között szerepel az, hogy az amerikai gazdaság és a törvényhozás többsége egyaránt ellenzi a legnagyobb kedvezmény megvonását, mivel az érzékenyen érintené az amerikai üzleti érdekeket is. SZ. SIMON ISTVÁN Kalászszedés ólomszérűn Nehéz elszámolni a múlttal még olyan embernek is, aki leginkább csak megélte. El ne feledjük: nagyon erős volt ám azért ez a hatalom. És örökkévalónak tetszett. Néha ugyan kicsit átírták a protokollt, de az átírva is protokoll volt. Szándékosan kanyarodtam természetesen a szóhoz Szakmám igazi gordiuszi csomója, amit csak a közelmúlt metszett ketté Tessék elképzelni értelmes emberek mindennapos gondjául: akkor most miként is kell sorba állítani a hatalmasságokat? Pb-tag, kb-tag, első titkár, tanácselnök, titkár, szakszervezet, népfront... — eddig egyszerű. Országos, megyei, járási, városi... — itt már át-átszövődött Szövőnő, olajmunkás, akadémikus, Kossuthdíjas, veterán... — itt már csak az ábécé segít No meg az ideiglenesen hazánkban tartózkodó... És megvan-e mindenki. És ha megvan, elöl a sok dr., hátul meg a tudomány doktora... Részt vett, megjelent az elnökségben foglalt helyet, eszmét cserélt átadott, felszólalt elnökölt összefoglalt, válaszolt... Veteránköszőntő... — jut mindjárt eszembe, mert az imént beugrott ez a ka-' tegória is. Fénykép: középen a veterán, kopott kisi alkalmi öltönyében, fáradtan, betegen. Mellette jobbról.és balról egyegy vakart hal. megyétől, várostól. Amint éppen köszöntik. „Hogy van, hogy van?" — „Hát, a tüdőm, a vesém, a gvomrom, az ízületeim..." — Oda se neki, csak egészség legyen!" Mennyi fárasztó harc, hogy ezek a klisék kikopjanak a lapból. Elhagytuk a dr. cimet, mert minden tudósításunkban hemzsegett — jöttek a levelek, a telefonok. Tisztes civil tanárok, jogászok, vegyészek, orvosok érezték magukat megrövidítve. „Mi ezért a címért megdolgoztunk!" Ok meg. Kit ünnepelünk, a veteránt, vagy a hivatalban levő titkárokat? — kérdeztük a szokásos veteránköszontők fotótechnikájáról. Nem válaszolt senki — maradt egy kis szelíd fotó. Senki sem merte az új gyakorlatot megtámadni. Nem hőstettek ezek. óvatos kis próbálkozások csupán. A szakma törvényeinek kicsinyke rehabilitálásai Nem voltunk túl merészek. Ma már végképpen bizonyítható: többet is ki lehetett volna csikarni. Protokollügyekben igazándiból csak szatírát lehetne írni. A legfájdalmasabb az volt, hogy hivataluknál fogva hólyagokat is komolyan kellett venni. Személyiséggé váltaik suk-sükölők is. Újságírói pályámon találkoztam minden, féle emberekkel — hétköznapiakkal, nagy szelleműekkel, hatalmasságokkal. Hruscsowal és Novotnyval. Kádárral és Balogh páterrel, Losonczival, Kubaszowal, Szent-Györgyivel, Marosánnal, Kós Károllyal, Ulanovával . (hol lenne ennek vége?) . .. művészekkel, állam- és kormányfőkkel, miniszterekkel, gyalog járó zsenikkel és fellegekbe kapaszkodó nullákkal. Érdekes módon, ez sohasem hatott meg. Sohasem járt át az az irigyelt érzés: én ott lehettem! Minden ilyen esetet föladatnak fogtam föl. De azt elmondhatom: szellemi élményt csak szellemiségek adtak. De kibeszélem már végre magamból. mennyi pöfeteget vetett szakmai utambá az átkozott protokoll. Nyögdécselt, halandzsázott — s nekem másnapra értelmes szöveget kellett a szájába adnom, ha bokögött valamit, ha nem. Aztán olykor (olykor?) beszédeket cikkeket kellett nékik írni. Nem „hivatali kötelességből", dehogy. A tapintatos és finom megkörnyékezés okán. S egyszer, bizony, nagy szégyen ért. Kijelöltek egy helyi főrangút, neki kell a Délmagyarországba iksz ünneore vezércikket írni. Nem rendelt át, eljött hozzám. Hát ő, ugye, mégse... tehát ha lennék szíves... Rászántam egy éjszakát. Tetszett, ahogy mondta, nagyon tetszett neki, csak egy baj volt: ez azért ugye, lássam be, nem az ő stílusa. Beláttam. Átírta hát a saját stílusára. Ritka eset De megjelent, mert határozat volt rá. És akkor Budapesten, a főszerkesztői értekezleten a mostanában igen indulatosan, sőt gyűlölettel emlegetett sajtócézár ! azt mondta: „Az ilyen vezércikkek ideje pedig lejárt. Szégyellje érte magát a Délmagyarország!" Máig is pirulok. Hanem egyszer jön a hír: meglátogatja a szegedi sajtóházat a kb megyénkből odaszármazott titkára! Civilruhás fogdmegek bújják a házat, kiielölik a fogadószobái, megnézik, a lithófban nem lehet-e bombát elhelyezni, ellenőrzik a felszolgálandó italokat, s minden efféle ... Nehogy valami atrocitás érje. Azt az embert, akit pár hónappal azelőtt ugyanabban a házban bárki agyonüthetett volna, ha akar. Ugyanabban a házban, ahol néha-néha meg csak úgy ad hoc is leült közénk a klubban! A protokollról szóló verset sajátos önvallomással szegem be. Fél emberéletet megéltem a szegedi sajtó ólomszérűjén úgv, hogv a protokolláris körből sohasem volt barátom, hozzám közelálló. Közeledéseket meghívásokat is udvariasan elhárítottam. Puszta önvédelemből. Kinyilvánított elvem volt: tarts három lépés távolságot. Te magad. Emberileg igazán egyetlen emberhez kerültem közel a barátság szintjén. Megmondom a nevét is: Székely Sándor. Tévedé«eink, hiteink, tartózkodásaink, reménységeink eev tőről fakadnak. Meg is kellene már hívnom egy sörre. Vele évek óta olyan jól ql tudok beszélgetni. Neki akkor is elmondtam minden kétségeimet, amikor ő maga volt Szegeden a névleges ..hatalom". Megbeszéltük, és elszomorodtunk ... (Folytatjuk.) I