Délmagyarország, 1990. május (80. évfolyam, 101-127. szám)

1990-05-23 / 120. szám

1990. május 23., szerda (Folytatás az 1. oldalról.) tató választ nem kaptak, mert GyŐriványi Sándor sze­rint ma még azt sem lehet pontosan tudni, hogy mennyi jelenleg a munkanélküli. A különböző statisztikák más és más adatokat tartalmaz­nak. Tardos Márton, a Gazda­sági Bizottság alelnöke azzal fejezte be a miniszter meg­hallgatását; az új kormány­nak mindenképpen fel kell készülnie a legrosszabb eset­re arra, hogy váratlanul nagy mértékű munkanélkü­liség állhat elő. Erre vonat­kozó elképzeléssel sem a le­endő munkaügyi miniszter, sem pedig az új kormány je­lenlegi programja nem ren­delkezik. Az Országgyűlés Külügyi Bizottsága szorgalmazza, hogy a kormány a Varsói Szerződés és Magyarország viszonyáról minél előbb kezdjen tárgyalásokat a szer­vezetbe tömörült tagálla­mokkal. A kétoldalú megbe­szélések alapjául az 1969-es bécsi konvenció 62. cikkelye szolgálhat, amely kimondja: az államközi szerződést fel lehet mondani, amennyiben alapvetően megváltoztak a körülmények, A Külügyi Bi­zottság a tárgyalások kezde­tét azért sürgeti, hogy a ma­gyar szándékkal kapcsolatos esetleges félreértések tisztáz­hatók legyenek. Horn Gyula, a testület el­nöke a bizottság keddi ülé­sén részletesen szólt a tag­ság megszüntetéséből adódó negatív és pozitív hatásokról. Piacgazdaság ? A szovjet elnöki tanács­adói testület kedden jóvá­hagyta a szabályozott piac­gazdaságra való áttérésről szóló kormányprogramot — közölte Gennagyij Geraszi­mov szovjet külügyi szóvi­vő keddi moszkvai sajtóér­tekezletén. A szóvivő elmondta, hogy a piacgazdaságra való átté­rés kapcsán tervezett intéz­kedéseket Nyikolaj Rizskov miniszterelnök csütörtökön ismerteti a nácsban. legfelsőbb ta­Geraszimov emlékeztetett rá, hogy élénk vitát vált ki a kormányprogram, mivel egyes vélemények szerint a piacgazdaság és a szabályo­zás ellentétben áll egymás­sal. A szóvivő azt is elmon­dotta, hogy a kormányprog­ramról Leonyid A balkin mi­niszterelnök-helyettes szer­dán tájékoztatja a sajtót. Szovjet" zsidók Lakhely: a sivatag Az Izraelbe kivándorló özovjet zsidókat nem a meg­szállt területeken, hanem a Negev-sivatagban fogják le­telepíteni — jelentette ki kedden Simon Peresz, az iz­raeli Munkapárt vezetője. A volt kormányfő — aki a Szocialista Internacionálé Tanácsának kedden kezdő­dött kairói ülésén vesz részt — beszédében leszögezte, hogy a bevándorlókat „nem egy másik nép területén" fogják elhelyezni. A szovjet zsidók végett nincs szüksé­günk újabb földekre — mon­dotta a munkapárti politikus, rámutatva, hogy míg a Gáza­övezet és Ciszjordánia már amúgyis túlzsúfolt, addig az Izrael déli részén lévő Ne­gev-sivatag fele gyakorlati­lag lakatlan, peresz egyéb­ként kijelentette, hogy párt­ja már korábban is ellenezte új települések létrehozását a megszállt övezetben Mint ismeretes, az Izrael­be érkező szovjet zsidók ügye az utóbbi hónapokban óriási vitákat keltett a kö­zel-keleti térségben: a re­gionális egyensúly felbom­lásától tartó arab országok hevesen ellenzik a megszállt területekre való letelepítés gondolatát, a Tel Aviv-i ve­zetés viszont még a sűrűsö­dő nyugati bírálatokkal is szembeszállt saját álláspont­ja érdekében. Peresz nyilat­kozata most fordulópontot hozhat ebben az ügyben,bár megfigyelők megjegyzik: kérdéses, hogy a jelenleg kormánytisztség nélküli po­litikus kijelentései valóban az izraeli vezetés álláspont­ját tükrözik-e. A helyi politizálás a tét Ki kit rekeszt ki? Mondhatnánk, politikai presztízscsata, eröfölmérés zajlik, a tét: hogyan történik meg Szegeden a helyi onkormanyzati választás, a valódi politikai rendszer­váltás. Szegeden nincsenek „a választás által bizonyí­tottan jelentéktelen — és letűnt pártok", mint ahogy Póda Jenő az MDF nevében állította. Ez derült ki ab­ból a tiltakozási hullámból, amit a Zsarolják az MDF-et Szegeden című állásfoglalás váltott ki. A Fidesz állás­pontja után ma Tűhegyi Józsefnek, az SZDSZ helyi ügyvivőjének, az önkormányzati ügyekkel foglalkozó szakértőnek véleményét ismertetjük. A tanáccsal a volt ellenzéki szervezetek közül az. SZDSZ és a Fidesz folytatott tárgyalásokat, lépett fel az együttműködést célzó javaslatokkal. Kezdeményezé­sükre szülelett meg a városi tanács mandátumának jú­nius 8-i lejárta és az ősszel esedékes helyhatósági vá­lasztások közötti exlex-állapot áthidalására szolgáló ja­vaslat: a politikai pártok konzultatív tanácskozótestü­letet hozzanak létre. Ennek a testületnek a célja a dön­tések demokratikus előkészítése, információk biztosí­tása. a várospolitikai munka és a végrehajtó apparátus tevékenységének figyelemmel kísérése és segítése. A Szegeden működő pártok közül 9 vesz részt rendszeresen a pártközi egyeztetőfórum munkájában, ahol — többek között — tárgyal a fenti konzultatív tanácskazótestületről is. A tárgyalások kellős közepén látott napvilágot az MDF-es állásfoglalás, melyet a többi politikai szervezet pressziógy a koriásnak értékelt Az SZDSZ különösen elfogadhatatlannak és minden jogi alapot nélkülöző felfogásnak tarja az MDF kiinduló­pontját, hogy a képviselő-választás eredményét leké­pezzék helyi szinten, az önkormányzati választások megtartása előtt. Az SZDSZ ezt a kiindulópontot a he­lyi választás befolyásolási, presszionálási módszerének tekinti. A hétfőn közzétett MDF-álláspont arra is utal, hogy az MDF helyi szervezete „zsarolásnak" fogja föl a tárgyalási szituációt, azaz, ha a pártközi megbeszé­léseken nem az MDF véleménye érvényesül, akkor „sér. tettségből" megkérdőjelezi magának a fórumnak a lét­jogosultságát. Az SZDSZ visszautasítja a pressziógya­korlás ezen formáját, ezért nem járul hozzá a politikai pártok konz.ultatív tanácskozótestületének létrehozásá­hoz. így csak arra lát lehetőséget, hogy a pártok egyen­ként, legitim módon tárgyaljanak a helyi tanácsi vég­rehajtó bizottsággal, a- tanácsi bizottságokkal. Ennek a formának hátránya, hogy a pártok előzetesen nem egyeztethetik véleményüket, emiatt több lesz a konflik­tushelyzet. akadozóbb lehet a pártok és a tanácstestü­letek együttműködése. Ez a sajnálatos helyzet azért alakult ki az SZDSZ szerint, mert az MDF a város­politikai szempontokat pártpolitikai szempontokra vál­totta át, a képviselőválasztások győzteseként, presztízs­kérdést csinál helyi ügyekből. (Ez az MSZMP fény­korát idézi.1 Az SZDSZ állásfoglalásaival ezentúl is arra törek­szik. hogv helyi ügvekben Szegeden tárgyalások útján, demokratikus megoldások szülessenek. Ű. I. Iliescu behozhatatlan Rádiófelex Romániában befejezéséhez közeledik a szavazatok ösz­szesítése. Kedden 14.00 óra­kor már több mint 12 mil­lió szavazatot összesítettek a 16 millióból. Az újabb vok­sok erősítették az országos irányzatot: Iliescu behoz­hatatlan előnnyel vezetett, már több mint 10 és fél mil­lió szavazatot kapott. A pártok versenyében sem volt ebben az időpontban különösebb változás: a Nem­zeti Megmentési Front két­harmados többséggel várta a végeredményt. Második helyen továbbra is a Romá­niai Magyar Demokratikus Szövetség állt, míg harma­dik a Nemzeti Liberális Párt volt. A képviselőházba jutásért a Front jelöltjeire 7 millió 894 420 szavazat jutott (67,5 százalék). Az RMDSZ sza­vazatainak száma 871 566 (7,4 százalék). A Nemzeti Liberális Párt jelöltjei 691 905 vokssal rendelkez­tek (5,9 százalék). A sze­nátusba jutásért ez a leg­frissebb összkép: NMF 8 millió 160 198 (68,4 száza­lék), RMDSZ 885 899 (7,4 százalék), Nemzeti Liberá­lis Párt 753 639 (8,3 száza­lék). A szavazatok összesí­tése tart. A HÁBORÚ UTÁNI VÉRENGZÉSEKRŐL. A Vajda­sági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) nevében dr. Hódi Sándor az újvidéki Magyar Szó hasábjain újabb levelet intézett a Szerb és a Vajdasági Tudománya® és Művészeti Akadémia elnökéhez, szorgalmazva, hogy vizs>­gálják ki tudományosan a Vajdaságban 1941 és 1945 kö­zött rendezett vérengzéseket. — A háború alatti atrocitá­sok, vérengzések a Vajdaság területén éló népeket, nem­zeti kisebbségeket sem kímélték — hangzik a levél. — Az úgynevezett tisztogatási razziák — a Grassi- és a Zöldi-féle „rendcsinálás" — során. 1942 januárjában, fő­leg Zsablya, Csurog és Újvidék körzetében, vétlen és bűn­telen szerbek, zsidók, cigányok ezrei vesztették életüket. Kevesbé ismeretes, hogy 1944 őszén viszont, a front elvo­nultával, nem kevésbé könyörtelen és véres hajsza folyt a védtelenül maradt kisebbséged után, hogy az orosz csa­patok árnyékában, máig tisztázatlan körülmények között, máig azonosítatlan szentélyek, valóságos népirtást rendez­tek az itt élő kisebbségek — németek és magyarok — kö­rében. A VMDK úgy véli, a demokratizálási folyamatok­kal összhangban, célszerű és hasznos volna történelmünk eme fehér foltjait felszámolni. E meggyőződésből kiindul­va. a VMDK a Szerb és a Vajdasági Tudományos és Mű­vészeti Akadémia elnökének javaslatot kíváni tenni egy — hazai és nemzetközi szakértőkből álló — elfogulatlan bi­zottság összeállítására azzal a megbízatással, hogy derítsen fényt az 1941 és 1945 között a Vajdaság területén lezajlott „demográfiai változások" körülményeire és okaira. ÖT ÉVRE SZÖLÓ együttműködési megállapodást kö­tött a Baranya Megyei Tanács és a Horvátországi Magya­rod Szövetsége. A dokumentumot kedden írta alá a két szervezet elnöke, Piti Zoltán és Csörgics József, a Pécsett tartott találkozón. Az együttműködő felek kiemelt feladat­ként. jelölték meg a gazdasági kooperáció erősítését és az idegenforgalom fejlesztését. Szorgalmazzák továbbá a te­lepülések, pártok és egyesületek közvetlen kapcsolatfelvé­telét. Sokoldalúan segítik a horvátországi magyar lakosság anyanyelvi oktatását és művelődését, valamint a nemzeti­ségi kutatásokat. A Horvátországi Magyarok Szövetségé­nek vezetői ebből az alkalomból sajtótájékoztatót tartot­tak. amelyen bejelentették: napokon belül megkezdi mű­ködését a magyar konzulátus Zágrábban. Pécsett jugoszláv konzulátus nyílik, most keresik a képviselet helyét a vá­rosban. Csörgics József megerősítette, hogy nem tapasztal­ható magyarellenesség Horvátországban. Egyedi éseteket leszámítva, sem a nép körében, sem a pártokban, sem a sajtóban nem ütötte fel a fejét a magyar kisebbséggel szembeni nacionalizmus. ÚJ „KELET-EURÓPAI „MARSHALL-TERVET" java­solt az Egyesült Államokban Jiri Dienstbier csehszlovák külügyminiszter. Elgondolása szerint az EK, Egyesült Államok és Japán három év alatt 16 milliárd dollárt bo­csátana a most szerveződő Kelet-európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank rendelkezésére Az összeget a Szovjetunió használhatná fel, hogy ipari termékeket vásároljon Len­gyelországtól, Csehszlovákiától és Magyarországtól. Az utóbbi országok a keményvaluta-bevételt gazdaságuk kor­szerűsítésére költenék azokban a nyugati országokban, ahonnan a pénz eredetileg származik. — A 16 milliárd dolláros keret szerény ahhoz képest, amibe a második vi­lágháború utáni Marshall-terv került — érvelt Dienstbier. — Akkor az Egyesült Államok egyévi nemzeti jövedelmé­nek tíz százalékát fordította Nyugat-Európa talpra állítá­sára. Most a 16 millárd dollár az USA, az EK és Japán teljes nemzeti össztermékének egytized százalékát tenné ki. MEGHOSSZABBÍTJA A LEGNAGYOBB KERESKE­DELMI KEDVEZMÉNYT KÍNA SZAMARA George Bush — jelentette kedden a The Washington Post. Kína 1980 óta évenkénti hosszabbítással élvezi a normális kereske­delmi feltételeket az Egyesült Államokkal. Ezek megvoná­sának lehetősége tavaly merült fel, akkor, amikor a pe­kingi kormány véres megtorlást alkalmazott a kinai pol­gárjogi mozgalmakkal, a tüntető diákokkal szemben. Az! elnök hangsúlyozta, hogy a kereskedelmi korlátozások a kínai népet sújtanák, míg a részleges intézkedésekkel nyomást lehet gyakorolni a pekingi vezetésre. A ki nem mondott okok között szerepel az, hogy az amerikai gaz­daság és a törvényhozás többsége egyaránt ellenzi a leg­nagyobb kedvezmény megvonását, mivel az érzékenyen érintené az amerikai üzleti érdekeket is. SZ. SIMON ISTVÁN Kalászszedés ólomszérűn Nehéz elszámolni a múlttal még olyan embernek is, aki leginkább csak megélte. El ne feledjük: nagyon erős volt ám azért ez a hatalom. És örökkévalónak tetszett. Néha ugyan kicsit átírták a protokollt, de az átírva is protokoll volt. Szándéko­san kanyarodtam természetesen a szóhoz Szakmám igazi gordiuszi csomója, amit csak a közelmúlt metszett ketté Tessék elképzelni értelmes emberek mindennapos gondjául: akkor most mi­ként is kell sorba állítani a hatalmassá­gokat? Pb-tag, kb-tag, első titkár, tanács­elnök, titkár, szakszervezet, népfront... — eddig egyszerű. Országos, megyei, járási, városi... — itt már át-átszövődött Szö­vőnő, olajmunkás, akadémikus, Kossuth­díjas, veterán... — itt már csak az ábé­cé segít No meg az ideiglenesen hazánk­ban tartózkodó... És megvan-e minden­ki. És ha megvan, elöl a sok dr., hátul meg a tudomány doktora... Részt vett, megjelent az elnökségben foglalt helyet, eszmét cserélt átadott, felszólalt elnökölt összefoglalt, válaszolt... Veteránköszőntő... — jut mindjárt eszembe, mert az imént beugrott ez a ka-' tegória is. Fénykép: középen a veterán, kopott kisi alkalmi öltönyében, fáradtan, betegen. Mellette jobbról.és balról egy­egy vakart hal. megyétől, várostól. Amint éppen köszöntik. „Hogy van, hogy van?" — „Hát, a tüdőm, a vesém, a gvomrom, az ízületeim..." — Oda se neki, csak egészség legyen!" Mennyi fárasztó harc, hogy ezek a klisék kikopjanak a lapból. Elhagytuk a dr. cimet, mert minden tudó­sításunkban hemzsegett — jöttek a leve­lek, a telefonok. Tisztes civil tanárok, jo­gászok, vegyészek, orvosok érezték ma­gukat megrövidítve. „Mi ezért a címért megdolgoztunk!" Ok meg. Kit ünnepe­lünk, a veteránt, vagy a hivatalban levő titkárokat? — kérdeztük a szokásos ve­teránköszontők fotótechnikájáról. Nem vá­laszolt senki — maradt egy kis szelíd fo­tó. Senki sem merte az új gyakorlatot megtámadni. Nem hőstettek ezek. óvatos kis próbálkozások csupán. A szakma tör­vényeinek kicsinyke rehabilitálásai Nem voltunk túl merészek. Ma már végképpen bizonyítható: többet is ki lehetett volna csikarni. Protokollügyekben igazándiból csak sza­tírát lehetne írni. A legfájdalmasabb az volt, hogy hivataluknál fogva hólyagokat is komolyan kellett venni. Személyiséggé váltaik suk-sükölők is. Újságírói pályámon találkoztam minden, féle emberekkel — hétköznapiakkal, nagy szelleműekkel, hatalmasságokkal. Hrus­csowal és Novotnyval. Kádárral és Ba­logh páterrel, Losonczival, Kubaszowal, Szent-Györgyivel, Marosánnal, Kós Ká­rollyal, Ulanovával . (hol lenne ennek vége?) . .. művészekkel, állam- és kor­mányfőkkel, miniszterekkel, gyalog járó zsenikkel és fellegekbe kapaszkodó nul­lákkal. Érdekes módon, ez sohasem ha­tott meg. Sohasem járt át az az irigyelt érzés: én ott lehettem! Minden ilyen ese­tet föladatnak fogtam föl. De azt elmond­hatom: szellemi élményt csak szellemisé­gek adtak. De kibeszélem már végre ma­gamból. mennyi pöfeteget vetett szakmai utambá az átkozott protokoll. Nyögdécselt, halandzsázott — s nekem másnapra ér­telmes szöveget kellett a szájába adnom, ha bokögött valamit, ha nem. Aztán olykor (olykor?) beszédeket cikkeket kellett né­kik írni. Nem „hivatali kötelességből", de­hogy. A tapintatos és finom megkörnyé­kezés okán. S egyszer, bizony, nagy szé­gyen ért. Kijelöltek egy helyi főrangút, neki kell a Délmagyarországba iksz ün­neore vezércikket írni. Nem rendelt át, eljött hozzám. Hát ő, ugye, mégse... te­hát ha lennék szíves... Rászántam egy éjszakát. Tetszett, ahogy mondta, nagyon tetszett neki, csak egy baj volt: ez azért ugye, lássam be, nem az ő stílusa. Belát­tam. Átírta hát a saját stílusára. Ritka eset De megjelent, mert határozat volt rá. És akkor Budapesten, a főszerkesztői értekezleten a mostanában igen indulato­san, sőt gyűlölettel emlegetett sajtócézár ! azt mondta: „Az ilyen vezércikkek ideje pedig lejárt. Szégyellje érte magát a Dél­magyarország!" Máig is pirulok. Hanem egyszer jön a hír: meglátogatja a szegedi sajtóházat a kb megyénkből odaszármazott titkára! Civilruhás fogd­megek bújják a házat, kiielölik a fogadó­szobái, megnézik, a lithófban nem lehet-e bombát elhelyezni, ellenőrzik a felszolgá­landó italokat, s minden efféle ... Ne­hogy valami atrocitás érje. Azt az em­bert, akit pár hónappal azelőtt ugyanab­ban a házban bárki agyonüthetett volna, ha akar. Ugyanabban a házban, ahol né­ha-néha meg csak úgy ad hoc is leült kö­zénk a klubban! A protokollról szóló verset sajátos ön­vallomással szegem be. Fél emberéletet megéltem a szegedi sajtó ólomszérűjén úgv, hogv a protokolláris körből sohasem volt barátom, hozzám közelálló. Közeledé­seket meghívásokat is udvariasan elhárí­tottam. Puszta önvédelemből. Kinyilvání­tott elvem volt: tarts három lépés távol­ságot. Te magad. Emberileg igazán egyet­len emberhez kerültem közel a barátság szintjén. Megmondom a nevét is: Székely Sándor. Tévedé«eink, hiteink, tartózkodá­saink, reménységeink eev tőről fakadnak. Meg is kellene már hívnom egy sörre. Vele évek óta olyan jól ql tudok beszél­getni. Neki akkor is elmondtam minden kétségeimet, amikor ő maga volt Szege­den a névleges ..hatalom". Megbeszéltük, és elszomorodtunk ... (Folytatjuk.) I

Next

/
Thumbnails
Contents