Délmagyarország, 1990. május (80. évfolyam, 101-127. szám)

1990-05-04 / 103. szám

Az újjáalakult magyar Parlament ülésének történései, s az ezzel kapcsolatos kommentárok és interjúk miatt háttérbe szorultak mai lapunkban a külpolitikai hírek, melyek között elsőként az ülés szovjetunióbeli visszhangját említjük meg. A Pravda az első oldalon számolt be az ünnepélyes megnyitóról, jelezte, hogy váratlan volt az MDF cs az SZDSZ megállapodása, s tájékoztatott a kormány lemondásáról. Megemlítették Habsburg Ottó jelenlétét is. Tényszerűen írtak arról, hogy a magyar Parlament az 1956 őszén történt eseményeket — törvényt alkotva — forradalomnak és nemzeti-felszabaditó küzdelemnek nyilvánította. Hét román ellenzéki párt, köztük a szociáldemokrata és a parasztpárt, követelte Ion Iliescu ideiglenes államfőtől, hogy mára hívja össze a román parlament rendkívüli ülésszakát. A csehszlovák törvényhozás nagy többséggel megszavazta a halálbüntetés eltörlését. A bolgár és az izraeli külügyminiszter elengedhetetlen lépésnek tartotta a két ország közti diplomáciai kapcsolatok felújítását. Az Országgyűlés tegnapi eseményeiről részletesen olvashatnak; első benyomásaikról szívesen nyilatkoztak lapunk tudósítójának a szegedi és környékbeli képviselők. Sandi István Karriervágy nem vezérel" rr Kedves meglepetés várta csütörtökön reggel az ülésteremben a honatyákat: a Fidesz képviselői egy-egy narancsot — a Fiatal Demokraták szimbólumát — helyeztek el képviselőtársaik asztalára. Napirend előtti felszólalásra jelentkezett Nagy Ferenc József képviselő, az FKGP elnöke. Emlékeztetett arra, hogy a Független Kisgazdapárt békési szervezete kezdeményezte az Országgyűlés előző megbízott elnökénél, Fodor Istvánnál Nagy Ferenc volt magyar miniszterelnök és több emigráns társa magyar állampolgárságának visszaállítását. A válaszból kitűnt: a vonatkozó törvény erre nem ad lehetőséget, mert a kérelmet az érintetteknek kell benyújtani. Nagy Ferenc és sorstársai azonban ezt nem tehetik meg, mert elhunytak, úgy, hogy szere-' tett hazájukat nem láthatták Viszont, de magyarságukat, hovatartozásukat sosem tagadták meg. A képviselő javasolta- az új Parlament most pótolja régi adósságát, és törvényben rehabilitálja a volt miniszterelnököt és társait. Szabad György indítványozta, hogy az Országgyűlés alkotmányügyi, törvényelőkészítő és igazságügyi bizottsága foglalkozzon a javaslattal. Ezt követően Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság ideiglenes elnöke lépett az emelvényre. Bejelentette: a Minisztertanács lemondását követően — az alkotmány 33. paragrafusa (3) bekezdésének előírásai szerint eljárva — a kormányalakítási megbízás előkészítéseként tárgyalásokat folytatott a parlamenti pártok képviselőcsoportjainak vezetőivel, valamint a pártokhoz nem tartozó képviselők megbízottjával. Véleményük ismeretében — figyelemmel a demokratikus parlamenti hagyományokra — kormányalakítással bízta meg Antall Józsefet, a Magyar Demokrata Fórum elnökét, a párt parlamenti képviselőcsoportjának vezetőjét. Egyúttal felkérte, hogy a szükséges tárgyalások után mihamarabb mutatkozzék be az Országgyűlés előtt kormányával. A kormányalakításra felkért Antall József, a Magyar Demokrata Fórum elnöke leszögezte; amikor elfogadta a megbízatást, kormányalakítási kísérletre vállalkozott. Kifejezte reményét: a magyar alkotmányosság új korszakában szokásjoggá, gyakorlattá válik, hogy a legnagyobb politikai párt vezetője vállalkozhat először a kormány megalakításának kísérletére. Mint mondta: szeretné hinni, hogy a képviselők segítségével, és a magyar nép támogatásával sikerül megalakítani a szabadon választott magyar Országgyűlésnek felelős első kormányt. Hangoztatta: a kormányalakításban semmiféle személyes ambíció nem irányítja, karriervágy nem vezérli. Árra vállalkozik, hogy megkísérelje az országot, a nemzetet a válság küszöbén álló nehéz helyzetből kivezetni. Hazánknak a nemzetközi pénzvilág bizalmát meg kell nyernie, meg kell tartania — folytatta Antall József. — Illúzióink azonban e téren sem lehetnek, mert csak akkor haladhatunk előre, ha Magyarországon befektetések lesznek, és mozgósítani tudjuk a nép gazdasági, politikai erőit. A kemény kéz politikája már a múlté ... Király: Antall nem mond igazat Annus: Nevetséges, ami itt folyik ilvasták a lannkhan Pintér István (FKGP. S7pn knrnvpzathpn Akik olvasták a lapokban az országgyűlési tudósításokat, vagy látták a televízió parlamenti közvetítését, nyilván szereztek valamilyen benyomást az új képviselők munkájától. De vajon hogy látják belülről az új Parlamentet azok, akiken nagyrészt múlik a jövőnk? Olyanokat is kérdeztünk erről, akik már nem első időszakukat töltik a T. Házban, s olyanokat is, akiknek még friss a megbízatásuk. Májusi paktum aranyat ér? A szeme káprázhatott annak, aki ólvasta a Népszabadság május 3-i vezércikkét. A „szocialista napilap" valóságos hozsannát zengett a rivá. lis MDF és SZDSZ között született előzetes egyezségről. Im, lehet „országrontó tragédia nélkül közmegegyezni" — lelkendezik a szerző. Sőt odáig ragadtatja magát, hogy megállapítja: „Aranyat ér e májusi megállapodás." Aki viszont hallott arról, hogy a Kossuth rádió reggeli műsorára dühösi hallgatók sora telefonált, hangot adva felháborodásának, annak számára ugyanis kétséges, hogy érdemes-e dicshimnusszal öveznünk e — titkos tárgyalások során született — alkut. Az immáron szabaddá vált magyar nép talán nem felejtette még el a tavaly nyári zártkörű kerekasztal-tárgyalásokat, a jegyzőkönyvek nyilvánosságra hozásával való kölcsönös fenyegetőzést; az elnökválasztás miatti bojkottfelhívást, a tv. kuratórium elleni ádáz támadásokat. A laikus honpolgár ezért ugyancsak meglepődhet azon, hogy az MDF beadta a derekát, s elállt a köztársasági elnök nép által történő megválasztásának gondolatától, az SZDSZ meg (szinte hihetetlen!) hozzájárult „a tájékoztatás pártatlanságát felügyelő bizottság" felállításához. A történtek bizton megmagyarázhatók racionális érvekkel, de az olvasók bizonyára emlékeznek még a nagy-nagy fogadkozásokra, miszerint „nem akasztjuk szögre elveinket". Nem csodálkozom az újdonsült „honatyák" méltatlankodásán sem. Valószínűleg abban a hitben foglalták el helyeiket, hogy a nemzet sorsát érintő döntések az Országgyűlés, mint legfőbb államhatalmi szerv, nyilvános vitájából, a pro és kontra elhangzó érvek kereszttüzében születnek meg. Hideg zuhany érhette őket. Nem egyszerűen egy — általános irányelveket tartalmazó — keretmegállapodáshoz kívántatik fejük bólintása, hanem egy részleteiben alaposan kimunkált paktum gombócát igyekeznek lenyeletni velük. Bár frakciófegyelem nem köti sem a szabad, sem a magyar demokratákat, ám sokat sejtet Tölgyessy képviselő észrevétele: az egyezségre való tekintettel, már felesleges vitát nyitni. Nem tartom hát kizártnak, hogy a dacos, nem ilv szerepre vágyó képviselők ezentúl hajlamosabbak lesz. nek „csak azért is" alapon politizálni — megtépázva a kormányzati stabilitást, ím, túlontúl szívükön viselő pártelitek elhivatottságát. A nyolc aláíró névsarát olvasva (Antall, Balsai, Kónya, Kutrucz, Salamon, Kis, Tölgyessy, Pető) felvetődik a kéfdés: mióta és milyen szinten folytatódtak a titkos tárgyalások? Valóban ölyan drámainak érezték a helyzetet az aláírók, hogy valósággal „diktálta" a megállapodást a „szituáció", a „szorító kényszer"? Vajon mivel indokolják a tárgyalások titkosságát? Mivel indokolatlannak tűnik az előzetes döntés-előkészítésben való széles és nyilvános részvétel hiánya, kivételesen egyetértek Torgyán József értékelésével: a megállapodás puccsszerű volt. Elgondolkodtató, hogy a megelő. ző Kis—Antali-féle „kispaktumban" az MDF nem egyszerűen a házelnökre vonatkozó jelöltállítás jogáról mondott le riválisa javára, hanem egy meghatározott személyről (Göncz) született döntés. Az igazi okok felderítésében, sajnos, csak találgatásokra hagyatkozhatunk. Reménykedjünk hát a kulisszatitkokat ismerő, „jól tájékozott körök" mielőbbi színre lépésében. Furcsa az is, hogy egy tisztség fejében az SZDSZ a kétharmados szavazathatárból adódó obstrukció lehetőségéről', vagyis nem egy olyan jogról mondott le, ami kifejezetten ökft illette meg előzőleg. Ezért talán nem véletlen, hogv egves (kulisszatitkok szellőztetésére alkalmas) homályos megnyilatkozásokból kiindulva olyan elemzők is vannak, akik — miután levonták a következtetéseket — Bethlen Dénzügyi szakértő háttérbe szorításából „az események mozgatórugóját egy, az MDF-re eyakorolt külföldi nyomás, ban látják." Az ellenzéki lap említett vezércikkének szerzője téved. Sok mindennek lehet nevezni a paktumot, de „igazi, mert bizalomépítő" kompromisszumnak biztos, hogy nem. Löffler Tibor Pintér István (FKGP, Csongrád megyei lista): — Az egyik szemem sír, a másik nevet. Nevet, mert jóleső érzés olyan Parlament tagjának lenni, amilyenhez foghatóan magas képzettségű még nem ült e faiak között. Es sir a másik szemem, mert úgy érzem, hogy a másfél milliós parasztságot a negyven, felsőfokú végzettséggel nem rendelkező ember közül isi csak néhány képviseli, s tudja átélni azokat az óriási sérelmeket, melyeket a parasztok az elmúlt 30-40 évben szenvedtek. — A diplomás honatyák között agrárszakemberek is vannak. Ök nem képviselhetik megfelelően a parasztságot? — Nincs aggályom velük szemben. Mégis úgy érzerti, más az, hogy valaki lát valamit, és más, ha csinálja, ha a bőrén érzi a fizikai munka súlyát, s érezte persze azt is. amikor mindenünket elvették. — Milyen érzésekkel járkel ebben a házban? — Nagyon tetszik, hogy jól szituált emberek intelligensen tárgyalnak, ilyen szép környezetben. Megtisztelőnek érzem, hogy itt lehetek, s éppen 60 évesen léphettem be képviselőként a Parlamentbe. Király Zoltán (MDF, Csongrád megye 2. sz. választókerület) : — Nem akarok nagyon szentimentális lenni, de tényleg jó érzés itt lenni. Nemcsak azért, mert ez azt jelenti, hogy újra megválasztottak, hanem azért is, mert azt hiszem, szerénytelenség nélkül mondhatom: nekem is van ahhoz közöm, hogy ez a Parlament ilyenre formálódhatott. Emiatt tehát éreztem némi meghatottságot az alakuló ülésen. Az a fajta elfogódottság viszont már nem volt bennem, ami e történelmi falak között az első alkalommal rátelepszik az emberre. — Csupa felhőtlen öröm tehát qz első ülés? — Van azért bennem némi rossz érzés. Ez egy demokratikusan megválasztott Parlament, ezek a képviselők megharcoltak azért, hogy ide kerülhessenek, s mindezzel nincs teljes összhang(Folytatás a 2. oldalon.) Középpontban Bratinka József — Csurka István széles hátának takarásában 80. évfolyam, 103. szám 1990. május 4., péntek POLITIKAI NAPILAP Havi előfizetési díj: 101 forint Ára: 4,30 forint Alakul az Antall-kormány Fideszes narancsok a képviselők előtt — Mérsékelt magyar támogatás Litvániának — Raffay Ernő, mint miniszter?