Délmagyarország, 1990. május (80. évfolyam, 101-127. szám)

1990-05-20 / 117. szám

1990. május 20., vasárnap lenne szükség 13 igényre a magyar városok urbanisztikai szemjrontból mintha nem lennének felkészülve! — Ha a viszonylag hirtelen felbukkanó vállalkozókra gondol, igaza van. Ők — hazaiak, külföldiek egyaránt — készen várnák — sokszor joggal — például az előkészített ipari parkot, Közművekkel és kommunikációs rendszerekkel ellátott, ráadásul szép területen, a készbe volna jó hívni-várni a vállalkozót, akinek már csak a saját technikáját és embereit kellene hoznia. Ha a közönség közömbös... — A „fapados" turizmusra, s annak járulékos hatásaira — közlekedési képtelenségek, szemét, szálláshiány stb. —, meg a belvárost megcélzó kereskedői rohamra is gondoltam... — Kétségtelen, mindegyikük ott akar csecsebecsét árulni. Rettenetes bódékban, lakodalmas rockkal kísérve! Minden ésszerű, a környezetet és az embereket védő szabály, vagy tiltás egyet jelent ma a vállalkozások akadályozásával, az emberi jogok megnyirbálásával. Egészen biztos, ezeket az ügyeket hatósági eszközökkel nem lehet orvosolni. Csak úgy, ha a helybéli polgárok hitelesítik a helyi szabályokat és kikényszerítik azok végrehajtását Igénytelen, vagy közömbös közönségnek ugyanis bizonytalan és következetlen, gyenge kezű végrehajtó szervezete van-lesz! — Lehetséges, hogy a jogi szabályozás sem követi kellő tempóban a társadalmi-politikai változásokat? — Hadd mondjak egy ellentmondásos, hirtelenjében nem is tudom, helyeslő, vagy cáfoló példát. Márciusban megjelent az építészeti törvény módosítása — ahogy számából adódóan máris nevezik: a XXII-es csapdája. Gyökeresen megváltozott az építési tilalmak és korlátozások, meg a kisajátítás rendszere, módja. Az állampolgári érdek és a magántuladjon védelme miatt már régen időszerű lett volna európai helyzetet teremteni e téren. De: ez a rögtönzöttnek ható törvény — szakmai és társadalmi előkészítés nélkül — a rendszerből egyetlen szeletet emelt ki. S csak arra volt jó, hogy a modell összeomoljon. Pédául: gazdasági források hiányoznak; a közösség távlati szükségletei szinte teljesíthetetlenek — terület- és környezetvédelemben; az érdekegyeztetés jogi és igazgatási módjai tisztázatlanok. Magyarán: háttérbe szorul a közérdek! Most azután kapkodni kell ismét és év végéig olyan helyzetet teremteni, ami törvényes is, nem is jelent az önkormányzatoknak súlyos anyagi és morális terheket, nem hoz ingatlantulajdonosokat hátrányos helyzetbe — na és persze a város távlati érdekei sem csorbulnak. Szinte reménytelen. —Amennyire tudom, a város térbeli helyzetét, állapotát és fejlődését egy alapvetően műszaki jellegű alapdokumentum — parti\ A FELVÉTELEKET SOMOGYI KÁROLYNÉ ÉS NAGY LÁSZLÓ KÉSZÍTETTE túra — írja le, határozza meg: az általános rendezési terv, rövidítve: ÁRT. Normális esetben ez a pariitúra stabil társadalmi, politikai, gazdasági, jogi, demográfiai stb. alapokon áll és kifejezi a közösség lehetőségeit és távlatai terveit... — Valóban így volt ez Szegeden aNagyVízelőttésután.az 1937.évi VI., városépítési törvényt követően, majd 1945után is. Európában pedig több száz éve! A bajok akkor válnak szembetűnővé, ha kiderül: a távlati városépítési tervek alól hiányzik a stabil alap. Azaz ha a társadalom fejlesztési szándékai vagy elbizonytalanod tak—netán nincsenek is!— , vagy gyökeresen megváltoztak. Netán a szándék mnaradt, de kiürült a kincstár. Ekkor természetesen azonnal meg kell változtatni az ezekre épült rendezési terveket. — Csakhogy a folyamatokra fáziskéséssel lehet reagálni, s a hatalom nem is szívesen vállalja föl a szembesülést. Mi történik akkor? — Az a diagnózis, hogy rossz az ÁRT, nem igaz! Csak megváltoztak a kiindulási feltételek. Ezt felismerve „új tét, új nyeremény" alapon igazítani kell a partitúrán. Szegeden több mint két éve kezdtük. Viszonylag vontatottan halad. — Miért? — Mert tényleg időigényes, de talán nem ennyire; mert erre sincs pénze a városnak, s mert nem deklaráltatott: valójában milyen Szegedet szeretnénk. Ráadásul ez nem igazán építészeti kérdés ám! — Vagyis ha a régi nóta már hamis, az újat pedig még nem kompo— Vagyis ha a régi nóta már hamis, az újat pedig még nem komponálták meg,lehetetlen jól működő rendezési tervvel szolgálni a városépítési stratégiát... —Legalábbis a terv nem lesz értékálló, nagyvonalú, olyan, hogy azt az építész szakma, a városirányítók, s a nagyközönség is egyetértéssel fogadja el. — Ha még akkor együtt lesz a város építészcsapata... — Vaió igaz, a mienk válságérzékeny szakma, a munkanélküliség nálunk már 6-8 éve megfigyelhető: kevesebb tervre kaptunk megrendelést. Ma reális a veszélye, hogy a nagy- és középvállalatok szétesnek. Félő, hogy a remélt gazdasági fellendülés idején nem lesz miből újjáélednie e szakterületnek, addigra felszívódik a szellemi tőke. — Úgy érti, prxvatizálódik? — Eltűnik, átváltozik. Egyébként az építészeknek, műszaki tervezőknek komoly feladatokhoz technikai és infrastruktúrális háttér kell. Számítógép, másoló, szakkönyvtár, kommunikációs hálózat, tervtár, műszerpark nélkül ez a szakma nem él meg kisvállalkozóként. — Akkor sem, ha a sokat emlegetett világkiállítást megrendezzük? — Tartok tőle, amíg mi, magyarok végre megegyezünk és döntünk, már késő lesz. A város szempontjából is. Most spontán támogatási akcióknál és kezdeményezéseknél tartunk, s a végrehajtó bizottság áprilisvégi határozatánál: előkészítésnél, az államigazgatási koordináció szükségességénél. Fura a helyzetünk: az is kritikát kap, aki tesz valamit - az ellenzőktől. Az is, aki kivár — a támogatóktól. — Melyik csapatba tartozik a főépítész? — Szerintem ha már lesz Expo, akkor használjuk ki, a város próbáljon hasznot húzni belőle. Az egyetlen tisztességes módszerrel: valódi értékeinket tárjuk fel és semmiféle bazári, provinciális, izzadságszagú rendezvényt, létesítményt ne erőltessünk! Ezen kívül elég, ha csak tiszta a város, ha jól működik, lesz parkolóhely és angolul tudó trafikos, árubőség és udvarias polgárok. Ami aggaszt: ez ügyben nem láttam egyetlen pártprogram-részietet sem! Mint ahogy az urbanisztika, az építészet, a városrendezés ügyét, fontosságát sem hirdetik fennen a pártok. Az építésügyi tárcát nem is oly régen összevonták a postásokkal, vasutasokkal — most pedig egyetlen minisztériumban sincs jelen az építészet. Lehet, hogy jól álcázták és a honvédelmi minisztérium része lesz? — Úgy tudom, a beszélgetésünkben is megfogalmazott szakmai kétségeket a főépítészek kollégiuma május 7-én rögzítették egy memorandumban. —Szakmai és humánisztikai aggályainkat és javaslatainkat juttattuk el a parlamenti pártokhoz, frakcióvezetőikhez, az ideiglenes köztársasági elnökhöz, meg az MTIhez. És most a Délmagyarország olvasóihoz. PÁLFY KATALIN