Délmagyarország, 1990. május (80. évfolyam, 101-127. szám)

1990-05-20 / 117. szám

1990. május 20., vasárnap Polgárosodunk végre? Az életre kelt Belváros Régi — és nem tagadhatjuk: fájdalmasan lerongyolódott épületegyüttesei izgalmas és meggondolásra érdemes lehetőségeket rejtegetnek. Új életfunkciók ébredhetnének ma még sötét és pusztulófélben lévó udvaraiban, s olyan régi mesterségek elevenedhetnének föl. amelyek valamikor léteztek, de mára nyomukat is elmosta az idő. Új üzletek, vendéglők, pihenőhelyek épülhetnének — persze csak úgy tölthetnék be méltóképpen szerepüket. ha alkalmazkodnának az új követelményekhez, és nem tagadnák meg a környezet szellemét. Múlt-térkép kell a tervhez Bizonyára akadnak, akik megütközéssel olvasták a címet. Kletre kelteni a Belvárost? Miért? Hiszen naponta sokezren fordulnak meg itt. vásárolnak, ügyeik után futkosnak, vagy egyszerűen csak sétálnak, nézelődnek. De a város „szíve" nem doboghat jól akkor, ha a vérkeringés akadozik. Ha életereje gyöngébb, mint amilyen adottságai szerint lehetne. A szegedi építészek már évekkel ezelőtt megfogalmazták a legfontosabb teendőket. A régi városvezetés uralkodó szelleme azonban nem kedvezett a tervek valóra válásának. Megelégedett a külsődleges csinosítgatással, számos épületet pedig oda nem illó emeletráépítéssel, vagy „polgári ízlést sugárzó" díszeinek durva legyalulásával egyenesen tönkretettek. Pénzhiányra mindig szívesen hivatkoztak. pedig a nagyobb baj a torz szemlélet volt. Amíg nálunk halogatták az elsó lépéseket, addig Pécsett, Győrben és Egerben, tanulságokkal szolgáló változásokat végeztek. Pénzből ma talán kevesebb van a városi kasszában, mint bármikor. Most mégis elkészült egy terv. amely a meglévő értékek megmentését és gazdagítását célozta meg. A rehabilitációs program elsőként az l-es számú tömb. vagyis a Kárász utca, Dugonics tér, Lenin körút és Kölcsey utca által hatarolt épületegyüttes helyreállítására tarA város történetét jól ismerőkön kívül talán kevesen tudják, hogy a Kölcsey utca 6. szám alatt, a mai óraés ékszerbolt sarokházában működött a Prófétáról elnevezett étterem és szálloda. 1869-ben nyitotta meg Fí;rencsevits György. Mikszáth „Prófétás Gyurija". A jó konyha, a finom bor, és a frissen csapolt sör mindig sok vendéget vonzott Éttermi része A Próféta 1934-ben tönkrement. Emeleti részén lakásokat alakítottak ki. A vendéglő kis területre húzódott vissza, Kárász utca felöli oldalát apró üzletekre osztották. Szcp vasoszlopait — egy kivételével. amely a mai papírboltokban látható — befalazták. A földszint átépítésekor az eredeti, íves nyílásokat nag\ portálokká alakíKívülról igen mutatós a Kárász utca 15. számú „Herczel-ház", amely hét évvel a nagy árvíz előtt készült el. Az építtető család világhírű leszármazottja volt Herczel Manó báró. orvostanár, és rövidebb-hosszabb ideig itt lakott Radnóti Miklós. Berezeli A. Kárólv és Kovai Lőrinc talmaz elképzeléseket. A tömb épületei elavultak, némelyik életveszélyes — a mielőbbi beavatkozás halaszthatatlan. A tervek megalkotója Koczor György vezető tervező, a Délterv okleveles építészmérnöke. Legelső lépésként munkatársaival egy olyan vizsgálati anyagot készített, amelyben a tömb történetét, múltját, az épületek műszaki állapotát tárták föl. A régi idők atmoszférájának életre keltése alapfeltétele volt a tervezőmunkának. (A történeti kutatás Iván Mónika építészmérnök munkája.) Ősszel a lakossági fórumon mutatták be a terveket, s a tanács végrehajtó bizottsága áprilisban beleegyezését adta a folytatáshoz, valamint olyan munkacsoport létrehozásához, amely a városmegújítási elképzelés sokoldalú — gazdasági, jogi. szociológiai stb. — vizsgálatát végzi. Képzeletben sétáljuk körbe a háztömböt, lássuk, milyen volt, s milyen lehetne az átalakítás után. a teljes földszintet lefoglalta, menynyezetét korinthoszi fővel díszített öntöttvas oszlopok tartották. Emeletén szállodai szobák voltak. kellemes udvarkertjében kandeláberek világították meg esténként a fák alatt sorakozó asztalokat. Hogy milyen lehetett egy igazi vendéglő arculata, talán kitűnik ebből az 1880-ból való hirdetésből: tották. Ha visszaállítanák az épület eredeti funkcióját, és vendéglót, panziót nyitnának itt, - természetesen a kerthelyiséggel együtt - újjáépíthetnék az eltorzított homlokzati részt, és kibonthatnák az öntöttvas oszlopsort is. Mi pedig — ha az egykori, igényességre törekvő vállalkozói szellem is újraébredne - gazdagabbak lennénk egy iga/i vendéglővel. Ha most belépünk a kerékvetós. kettős kapun, lehangoló látvány fogad: a felújítás belül már nem folytatódott. Az angyalokat, növényeket ábrázoló, festett, világítótetős lépcsőház azonban még így is szép. Valamikor egy gázkandeláber is állt itt — most a Fekete Házban látható. Hátsó udvarában 1912-től fényképészet működött, az utcai fronton pedig kávéházak váltogatták egymást. A későbbi átalakítások tönkretették az ívelt, angyalfigurákkal díszített nyílásokat. A kupubejárut és a különleges arányú udvar kezdete lehetne annak az átjárórendszemek, amely a Kárász utca és a Lenin körút között vezetne át, de a Dugonics tér és a Kölcsey utca irányába is nyílnának Udvarába be lehetne térni a Dugonics tér I. számú ház kapuján is. A hatvanas évek elejének építészeti törekvéseit tükröző sarokház kevéssé illik az épületegyüttesbe. Felújítása hamarosan megkezdődik. homlokzatát a környezethez kapcsolódó elemekkel — portálok, nyíláskeretek — tagolják majd. Szomszédja, a romantikus VajdaReök Iván vízimérnök 1906-ban bízta meg Magyur Edéi egy lakóház építésével. Az eredmény: „az ország legfranciásabb szellemű, kiemelkedő épülete", a szecesszió stílusában. Hullámzó formai, vízinövényekből megalkotott díszítményei városunk ékességévé avatják. És nemcsak kívülről szép: lépcsőházának kovácsoltvas virágai szemet gyönyörködtetők. Évek óta méltatlan a sorsa, de most már bizonyos, hogy nemsokára rendbehozzák, és földszintjét — az áhított étterem vagy kávéház helyett — bank foglulja el. Más nem vállalkozott az épület stílusához illó beépítésre. A tömb legnagyobb épülete a Kölcsey utca 10. számú, szecessziós jelleget mutató, udvaros ház. Tíz évig benne lakott Móra Ferenc, és egy ideig itt működött a Délmagyarország szerkesztősége is. Udvarának üvegtetós lefedésével földszintje átriumos kereskedelmi zónává alakulhatna. A szomszédos Auer-házban 1870-tól működött „fényirda". Az árvízről készült képeket a múintézet fényképészeinek köszönhetjük. sétálóinak. A tömböt így olyan érrendszer hálózná be. amely szervesen kapcsolódna a környező utcákhoz. terekhez. Ehhez el kellene bontani a hátsó udvari — és minden tekintetben elavult — épületszárnyakat. A ház lakásainak megszüntetésével közösségi célokat szolgálhatna az egész épület: kiállítóterem, teázó, üzletek kerülhetnének ide. ház. 1860 óta áll. Komfort nélküli, földszinti lakásainuk megszüntetésével bővülhetne például a cukrászda. Üzletekkel szegélyezett udvarából a tömb belsejébe lehetne jutni. A Dugonics tér 3—4. számú házak udvarát is rendezett térré alakíthatnák. bekapcsolódva a belső átjárórendszerbe. Jelentős történeti múltja megérdemelné. hogy — valahol az udvarban — fényképészeti múzeum őrizze emlékét. A ház életveszélyes, lebontásra ítélték. Helyén — a homlokzat meghagyásával — ugyancsak bank épül. Palánkai Tibor tervei szerint. (Úgy látszik, manapság csak a bankokban lehet elegendő pénzt találni az igényes építéshez). Az ilyen méretű változás talán ijedelmeket is okozhat — elsősorban az ott lakók számára, hiszen 18 lakást meg kellene szüntetni. De az alacsony komfortfokozatú, korszerűtlen lakásokban élőknek nem kell félniük; senkit sem kényszerítenek olyan megoldás elfogadására, amely nem igényei szerint való. Az újjáépítés azonban elkerülhetetlen itt és a Belváros más részein is. s Álmodozunk a polgárosodásról Sok mindenről tanúskodnak a szegedi házak és terek; ha vallhatnának mindarról ami városrendezés címén ment végbe... De még számosabbak azon tervek, amelyekről szú letésiikkor rendre megírták az újságok. milyen nagyszerűek, aztán valahogy félbemaradtak, vagy megvalósításul cl sem kezdődhetett. A durva beavatkozásokról most ne beszéljünk. Arról viszont igen, hogy miféle kép állhatott össze a városlakó fejében arról, amit a „várospolitika" fogalma jelez. Mi lehet az oka, hogy egy új, nagyobb lélegzeni terv hallatán már csak legyintenek sokan, mondván: ebből se lesz semmi.' És valóban: a Dóm tér ügye még mindig ügy, terv készült a Klauzál tér rendezésére, de elfelejtődött, aztán valami egészen más történt ugyanott. (A sor folytatható...) Egyáltalán: mit akarnak az építészek? Álmodozni? Kell-e az, amit csinálnak? Szükségük van-e az ilyen, és ehhez hasonló tervekre (és megvalósulásukra!) a szegedieknek? Koczor György szerint az építész feladata a térteremtés. A lehetőség megadása arra, hogy tartaimasan lehessen élni. A Belváros rekonstrukciójánál maradva: már csak régi reklámcédulák, leírások olvasgatása közben érinthet meg bennünket az az egykori kereskedő-, iparos- és vendéglős mentalitás, amely valamikor természetes volt, például ebben a háztömbben is. A tisztesség, az igényesség, a hozzáértés talán ma sem pusztult ki teljesen, csak éppen ritkább. Az építész annyit tehet, hogy kigondolja, milyen környezetben élhetnénk. A terv, a tömb átalakításának „filozófiája"; keret, amely sokféle színnel kitölthető. Kell-e nekünk, van-e rá igényünk? És pénzünk? NYILAS PÉTER cifszetu MII MúM s fo^aew tatfedí f I VENDÉGLŐMET és SÖRCSARNOKOMAT ! (Káráaz-ulcán. saját házamban), | HRfclf m ÜkAc i?l<r>t0)W«* itatok raJMi i* ti«2«a in\ura, a IwnUniffnt !<Í mini a poaiö» n/'jígálatra kC*k<s4»<>lMíg>-t rívott ki, azon lt»z*iUit&»- ij| I) «»4»f«» * n. .'». kt'-xtarife ügyi-Imit..., Hogy AturmeísIzMi '-linki'é | •xutía i« a .szegedi oisi «li;t«j»r «ií*j»M»tt<,.lu»J'«U fogjík í»'teü , Ye«ti%<nM«t ttin'atfaíoi. Ferencsevits György, * jMfa*" Szecesszió és bank(ó) Belső udvarok, átjárók