Délmagyarország, 1990. május (80. évfolyam, 101-127. szám)

1990-05-15 / 112. szám

2 1990. május 16., szerda (Folytatás az 1. oldalról.) vásávai egyidejűleg — kimondja a nyomtatott és az elektronikus sajtó területén a privatizációs eljárások tilalmát, a folyamatban levő ügyletek felfüggesztését is. A leendő ad hoc bizottságnak június 30-ig kell jelentést tennie az Országgyűlés előtt. A kulturális albizottság a pornográfia és szennyirodalom nyilvános terjesztésének tilalmát szorgalmazó népi kezdeményezéssel kapcsolatban foglalt állást. A képviselők úgy döntöttek: egyetértenek a korábbi Országgyűlés ezzel kapcsolatos haVtározatával. köztiszteletben álló volt nemzetgyűlési képviselő, Futó Dezső mellénk állt. Elhatározásunkat egyenesnek, megalapozottnak tartjuk, ezért van erőnk minden intrika ellenére a megkezdett úton — a történelmi kisgazda hagyományok alapján — töretlenül haladni. Szeghő István a Nemzetj Kisgazda és Polgári Párt országos vezetőségének ügyvivője A nemzeti kisgazdák válasza Hegeredt a nyelve Zsivkov testőrparanesnokának Vitatkozom • Prepeliczay Istvánnal, a Független Kisgazdapárt immár mellőzött volt főtitkárával, a Délmagyarországban május 10-én közreadott nyilatkozata Nemzeti Kisgazdapártot sértő, létrejöttét félremagyarázó kijelentéseivel. Érthetetlen, hogy épp a nyilatkozó már nem emlékszik a pártszakadás indítékaira, holott annak létrehozója, kikényszerítője éppen akkori vezetésbeli magatartása volt Nem a „választási harc közepén", hanem már műit év július 5-ei beadványunkban — mint a párt Csongrád megyei szervezete — követeltük a legfőbb testületi szerv azonnali öszszehívását, a programhiány és az arc nélküli vezetés, a törvénytelen kizárások miatt, a pártvezetés megújítása érdekében, amit éppen Prepeliczay is „impotensnek" minősít. Ilyen körülmények között önként adódik a kérdés, mi volt az oka a két fő vezető (Prepeliczay és Balogh) merev elzárkózásának, az akkor már országos igényűre kiterjedt nagyválasztmány összehi vásávai szemben? (Hiszen ekkor és még később is országszerte tartottak kongresszusokat a többi pártok!) Talán féltették pozíciójukat, leendő képviselői helyeiket? A tények igazolták, nem alaptalanul! A múlt havi pártkongreszszus — amit szintén nem akartak összehívni — őt és említett vezetőtársát mellőzte, az egyéni választások során pedig csúfos (3 százalékos) vereséget szenvedtek, parlamenti mandátumukat a maguk szerkesztette listán tudták csak megszerezni. Érthetetlen az is, hogy dr. Boross Imre távozását 1990. május 16-án, 10 órakor Szeged, Bal fasor 21. sz. alait árverést tartunk! 3 férőhelyes lakókocsik kerülnek értékesítésre. Előzetesen munkaidőben a lakókocsik megtekinthetők. Az árverésen 10000 Ft óvadékot letétbe kell helyezni. a nyilatkozó önkéntesnek állítja be, hiszen éppen ő és szövetségese voltak azok, akik a ma is vitatottan létrehozott „rosszízű" politikai bizottság segédletével — a korábbi törvénytelen kizárásokhoz hasonlóan —, jogszerűtlenül felfüggesztették tisztségéből a pártfőügyészt. „Bűne" lenne tehát a Nemzeti Kisgazda és Polgári Párt létrehozóinak a meg nem alkuvás!? Nem inkább azoké-e, akik ezt kikényszerf tették? Az újságnyilatkozat • léggömbpártnak minősítette szervezetünket. Vajon miért? Mert a rendkívül rövid választási felkészülési idő alatt (alig több mint két hónap) feltűnő eredményt nom értünk el? Tízezer szavazatot kaptunk! Ez a 28 induló párt között a 14. helyezést jelentette, ami nem lebecsülendő. Mindezek fényében a használt jelző inkább a nyilatkozót minősíti. Tisztában voltunk azzal, hogy ily' rövid idő alatt (az idősebbek nosztalgikus gondolkodását is figyelembe véve) nem számíthatunk választási sikerekre (listás kétes eredményekre egyébként sem pályáztunk), ezért azonosítjuk magunkat Varga Bélának, az egykori kisgazda nemzetgyűlési elnöknek a mai függetlenekről mondott szavaival: „Ez az utódpárt nem azonos avval, amit mi alakítottunk." A súlyos belső hibák ténye semmivel nem kendőzhető el, legkevésbé félrevezető nyilatkozatokkal. Álláspontunkat alátámasztja az, hogy a ma országos .bizalmat kapott kisgazdamúltú személyek: Göncz Árpád, Antall József elfordultak a Független Kisgazdapárttól, avagy, hogy a Beteges rettegés és hatalomféltés uralkodott el Todor Zsdvkovon országlásának utolsó éveiben. A megbuktatása előtti hónapokban néhány bizalmasán kívül már nem hitt senkinek, a környezetével szembeni bizalmatlansága is napról napra erősödött — mindezt testőrségének parancsnoka, Georgi Milusev vezérőrnagy, a sokak által rettegett és ma már feloszlatott bolgár belbiztonsági szolgálat, az UBO (Biztonsági és Védelmi Szolgálat) vezetője nyilatkozta az „Anteni" című bolgár hetilap legutóobi számában. Milusev szerint Zsivkovot olyan információs hálózat szolgálta ki, hogy az egykori bolgár vezető pontosan tudta: gyülekeznek a viharfelhők országa fölött. (A bolgár ellenzék szerint legalább 200 ezer besúgó működött a zsivkovi Bulgáriában.) — Todor Zsivkov olyanynyira féltette hatalmát, hogy az utóbbi három évben több külföldi útját is lemondta, egyszer sem tette lábát Szófia utcáira, csak a protokolláris ünnepségeken vett részt. Páncélozott gépkocsival közlekedett. Vidéki látogatásai alkalmával megkövetelte, hogy a biztonsági szolgálat alaposan szűrje meg: kikkel találkozhat. A kiválasztottak csak különleges engedélyekkel juthattak közelébe. — Zsivkov egyre dölyfösebb és ellentmondást nem tűrő magatartást tanúsított a biztonságára felügyelő és kiszolgáló személyzetével szemben. Nem akadályozta meg, hogy családjának tagjai — néha a biztonsági szolgálat számlájára — pazarolják a külföldi devizát. A vezérőrnagy cáfolta, hogy Zsivkov rendszeres vérátömlesztést kapott volna egészsége megőrzése érdekében. Cáfolta azt is, hogy a több tucat [kormányrezidencián minden nap külön főztek volna azért, mert nem tudták, hogy a bolgár vezetőnek és kíséretének éppen máikor szottyan kedve valamelyik luxuslétesítmény felkeresésére. deiket. Azzal vádolják a front vezetőit, hogy álcázott kommunisták, akik a Ceausescu-rezsim nómenklatúrájának átmentésén ügyködnek, és egyfajta neokommunizmust akarnak megteremteni. „Golan-ország" lakosaága esténként 10-15 ezer fős tömegre duzzad. Vidéki városok csavargóinak küldöttei számolnak be a mozgalom terebélyesedéséről. Az erősítőkkel kihangosított szónoklatokat az egyik ablakba kitett videón magyarázatok'kal fűszerezett leleplező ve'títéaek, valamint zenei műsor színesíti. Eddig már két kitűzött találkozó maradt el, mivel az Egyetem tériek ragaszkodnak a csorbítatlan televíziós nyilvánossághoz. A párbeszéd feltehetően nem is jön létre, hiszen a tüntetők legfontosabb követelése a temesvári nyilatkozat 8. pontjának beiktatása a választási törvénybe. (Ez megtiltaná a volt román kommunista párt funkcionáriusainak és a Securitate tisztjeinek, hogy jelöltként induljanak a választásokon. Ennek elfogadása elnökjelöltségétől fosztaná meg Ion Iliescut, aki most biztos nyertesnek látszik. Iliescu, mielőtt kegyvesztett lett a hetvenes évek elején, a kbtitkárságig vitte.) Mellesleg Iliescu két ellenlábasának az elnökválasztáson kapóra jönne a 8. pont, hiszen az NMF vezetőjével szemben nincs sok esélyük. Radu Campeanu, a Nemzeti Liberális Párt és Ion Ratiu, a Keresztény és Demokrata Nemzeti Parasztpárt jelöltje az elnökválasztás elhalasztását javasolta, de egyebet nem tehetnek, hiszen pártjaik is elfogadták a választási törvényt, amelynek értelmében május 20-án egyszerre tartanak képviselő-, szenátor- és elnökválasztásokat. Az Egyetem téri tüntetők, akiknek már lapjuk is van, természetesen „Golan" (a csavargó) címmel, fogadkoznak, hogy ők kitartanak, s a választások után sem tágítanak a „neokommun izmustól mentes övezetből". Bírálat Belgrádból Jelentés /fGolan-országból Az itteni csavargók december 21—22. huligánjai — hirdeti a bukaresti egyetem, falán az e^ik plakát. A nemzeti színház, az egyetem és a sajtóközpontnak helyet adó Intercontinental közötti teret a Balcescu és a Republici sugárút kereszteződésénél zsinórok, kifeszített kötelek zárják le. Ez itt a román főváros „neokommunizmustól mentes övezete". A tüntetők immár három hete tartják megszállva. A nemzeti színház előtti gyér pázsiton az éhségsztrájkotok sátrai sorakoznak, Ion Iliescu ideiglenes elnök hiába fejezte ki utólag sajnálkozását, amiért csavargóknak (golan) minősítette a tüntetőket, a szó itt valóságos jelentésváltozáson ment keresztül, és valóságos kultuszt csinálnak belőle. A fiatalok jól emlékeznek arra, hogy Ceausescu is huligánoknak nevezte az utcai megmozdulások élére álló fiatalságot. A fiúk, s idősebbek is, büszkén viselik a mellükre kitűzött „golan", „meggyőződéses golan", „öntudatos golan" címkét, s a szónokok az egyetem erkélyéről „tisztelt csavargók" megszólítással kezdik a Nemzeti Megmentés Frontját és Iliescut ostorozó beszéMagyarországon a közvé-'1 lemény nagyon érzékeny ak-> kor, amikor az ország határain kívül élő nemzeti kisebbségek helyzetéről van szó, de közömbös a magyarországi nemzeti kisebbségekkel szemben, mert úgy ítéli meg, hogy Magyarországod csak magyarok élnek, vagy olyan magyarok, akiknek az anyanyelve szerb, horvát vagy szlovén — véli a belgrádi Politika. A szerb népfront orgánuma „Magyarországon nemcsak magyarok élnek" címmel hoszszú cikkben foglalkozott a magyarországi délszláv kisebbség helyzetével, s kifejtette azt a véleményét, hogy a többpártrendszer bevezetése sem hozott semmi újat a a magyarországi kisebbségek •(számára, A pártok a választási kampány eufóriája során — írta a lap — egyetlen szót sem ejtettek a hazai nemzetiségekről. Ugyanakkor maximálisan hangsúlyozták kiállásukat M orsadg határain kívül élő magyar nemzetiség mellett, A kisebbségek parlamenti képviseletét a választási törvény nem oldotta meg. A Politika kidomborította, hogy a magyarországi délszláv kisebbség törekvéseinek megvalósítása során számíthat az anyaország legmesszebbmenő támogatásara. Ugyanakkor veszélyesnek ítélte meg, hogy mindegyik nemzetiség a — tehát a szerb, a horvát és a szlovén — külön-külön csak a saját érdekeit tartsa szem előtt. Hubarak Hoszkvában Moszkvába érkezett hétfőn Hoszni Mubarak egyiptomi elnök, akinek személyében tizennyolc év után először tesz hivatalos baráti látogatást egyiptomi államfő a Szovjetunióban. Mubarak Mihail Gorbacsov szovjet1 elnök meghívásának tesz eleget. Az egyiptomi elnök látogatása kapcsán a hétfői Izvesztyija rámutat; a Szovjetunió a megbeszélésektől a kétoldalú kapcsolatok fejlődésének elősegítésén túl a közel-keleti konfliktus rendezését célzó együttműködés erősítését várja. Politikai fegyverropogás Foka marosi homok és folyami kavics o o o o o <o értékesítés házhoz szállítással. O O CD O O O MEGRENDELHETŐ: SZEGED, DÓZSA GY. U. 5. Telefon: 62/13-318. Telex: 82-354. Hogy az Egyesült Államok egyik legbefolyásosabb napilapja, a The Washington Post szellőztetni kezdte az ügynevezett szocialista államok katonai „elitje" legnagyobb közös „hadgyakorlatának." (baráti fegyverkereskedelem) körülményeit és tényét, nem. lehet csak a véletlen, az újságírói szimat és a tájékozottság műve. Az időzítés miatt nem. Jelzi, hogy Mihail Szergejevics Gorbacsovnak most van szüksége erre a segítségre... Föltételezhető, hogy a harcias és elkötelezett tábornokokkal vívott néma küzdelmében van szüksége erre a közhírré tett információra. Gorbacsov valószínűsíthető érve: Miért ne lépjünk előre a fegyverzetcsökkentésben, ha legnagyobb titkaink tudója az USA? Másrészt a balti államok ügyében nyilvánosságra hozott amerikai álláspont is jelzi (a párhuzamosság kedvéért): újra az 195S-os, nagypolitikai reflexek föléledésének vagyunk tanúi. Az viszont újdonság. hogy a versenytárs nagyhatalom ennyire egyértelműen egy személyben — jelen esetben az SZKP főtitkárában — látja a nyerő lapot A fegyverkereskedésben való magyar illetékesség nem asztalunk ezúttal; a románokat illető leleplezés viszont érdekel bennünket. 1. Az amerikai időzítés Iliescu ideiglenes államfő választási esélyeit is rontja — gondolná az európai mércét alkalmazó hírmagyarázó. Romániában azonban ennek az ellenkezője is igaz: bizonyos körök a sajátosan nacionalista-soviniszta manipuláció eszközeivel ezifc, a szövetségesnek nevezett szomszéd áruba bocsátását (amit különben megtettek oda-vissza alapon; lásd Ion Mihail Pacepa leleplező emlékiratait) dicsőséget hozó tettként — mi több. a békeharc sajátosan román eszközeként — is el tudják adni. A kondukátor testvérei, a kinevezett kereskedő és pártiskolás történész mindenesetre számíthatnak némi nimbuszra például a Vatra Romaneasca köreiben. A „nagy testvér" ilyenszerű fricskázása, mint érdem, szemükben ellensúlyozza a még mindig titok övezte svájci bankszámlák létét. Más vonatkozásban: az Iliescu vezette, ideiglenesen reformkommunista (e minősítést nem fogadják el...) vezetőréteg kulcsemberének, Petre Román miniszterelnöknek az apósa, egy bizonyos Georgescu nevezetű diplomata, svájci nagykövet volt az ismeretlen összeget tartalmazó bankszámlák feltöltésének időszakában. Mindezt a Temesvár Társaság lapja közölte — szerény hír keretében —; ma már ennek a dimenziói, a washingtoni leleplezés fényében, nagy kérdőjellé „magasztosulnak". Többek között: a Bukarestben hatalomra került érdekszövetség tagjainak, a családi összefonódásoknak van-e köze aihhoz a műgonddal ápolt csendhez, ami a négyszázmillió dollárra becsült számlát illeti? Másrészt: Románia-szer te a többség meg van győződve, hogy Iliescu Gorbacsov embere. Az az Iliescu, akiben az erdélyi magyarság december-január folyamán még bízott, s aki tulajdonképpen a nemzetiségi status quo irányában fordult el, magatartásával végeredményben a kisebbségellenes erőket bátorítva. Visszatért dicstelen elődje gyakorlatához, s bár a kérdéseket nem kerülheti el, időhúzásra rendezkedett be. Gondolván, Gorbacsov „elnézi" a besszarábiai kérdés manipulálását Erdély ellenében. Érzésem szerint, amennyiben az Iliescu-féle csapat kerül ki győztesen a választásokon, szembe kell nézniük saját „fegyvereik" ropogásával — az a fegyver, amit március-április folyamán húztak föl, könnyen a nyári hónapokban fog elsülni. Manescu, Postelnicu — kiderült: a bíróság csak a decemberi események iránt érdeklődik; ez a temesvári szekusperben csak a Tőkés-ügy előzményeire szélesedett. A Bánság fővárosában fogják vád alá helyezni a rendszer többi kulcsemberét, Pacostet, Balant, Comant, Dascalescu miniszterelnököt és Matei volt kb-titkár, aki a pártapparátus harmadik embere volt, a diktátor és Bobu után. (Matej kapcsán: e sorok íróját több alkalommal is kihallgatta, változó vádpontokkal, egykori börtönőr- és -parancsnokösztöneinek engedelmeskedve ...) Nos, a forgatókönyv szerint várható, hogy ezúttal sem tárnak a közvélemény elé olyan kérdéseket, melyek esetleg rontanák Románia kapcsolatát más államokkal — bármilyen bűnökről légyen szó. A diktátor és neje kivégzésének körülményeit nagyban befolyásolta — gondoljuk csak végig — mindaz, amit a Kárpátok géniusza tudott, cselekedett hosszú országlása során. Nem egy európai kormány — Ázsiáról nem is szólva — bukott volna bele esetleg kiteregetett kártyáiba. Nincs kizárva, hogy Iliescuéknak sokan „súgtak", elismerésüket téve függővé a fegyverropogástól. 3. 2. A diktátor fegyverkereskedői közül néhányan bíróság előtt állnak ezekben a napokban. Már a bukaresti négyek perében — Bobu, Dinca, Romániáról az ország függetlensége, 1877 óta sok alkatommal állították ki a bizonyítványt: a kelet-európai államok közül a nemzeti érdekek védelmében a legtöbb tehetséges politikust volt képes kiállítani. Huszonöt évig a fentebb említett társaság is ezt a minősítést kapta. Az elkövetkezőkben alkalmunk lesz visszapergetni — Trianontól napjainkig — az. eseményeket, újraértékelve számtalan vetületét e kérdéskörnek. Előkerülnek az egyezmények, szerződések, a békediktátumok: ki mit tartott be vállalásaiból? A politika, a nemzetek közötti kapcsolatok csak akkor léphetnek a konstruktív fejlődés útjára, ha egyszer s mindenkorra képesek lezárni e fejezetet — Európa ezen fertályán. Vajon képesek leszünk-e? Pataki Sándor