Délmagyarország, 1990. május (80. évfolyam, 101-127. szám)

1990-05-15 / 112. szám

2 1990. május 16., szerda (Folytatás az 1. oldalról.) vásávai egyidejűleg — ki­mondja a nyomtatott és az elektronikus sajtó területén a privatizációs eljárások ti­lalmát, a folyamatban levő ügyletek felfüggesztését is. A leendő ad hoc bizottság­nak június 30-ig kell jelen­tést tennie az Országgyűlés előtt. A kulturális albizottság a pornográfia és szennyiroda­lom nyilvános terjesztésének tilalmát szorgalmazó népi kezdeményezéssel kapcso­latban foglalt állást. A kép­viselők úgy döntöttek: egyet­értenek a korábbi Ország­gyűlés ezzel kapcsolatos ha­Vtározatával. köztiszteletben álló volt nemzetgyűlési képviselő, Futó Dezső mellénk állt. Elhatározásunkat egye­nesnek, megalapozottnak tartjuk, ezért van erőnk minden intrika ellenére a megkezdett úton — a tör­ténelmi kisgazda hagyomá­nyok alapján — töretlenül haladni. Szeghő István a Nemzetj Kisgazda és Polgári Párt országos vezetőségének ügyvivője A nemzeti kisgazdák válasza Hegeredt a nyelve Zsivkov testőrparanesnokának Vitatkozom • Prepeliczay Istvánnal, a Független Kis­gazdapárt immár mellőzött volt főtitkárával, a Délma­gyarországban május 10-én közreadott nyilatkozata Nemzeti Kisgazdapártot sér­tő, létrejöttét félremagyará­zó kijelentéseivel. Érthetetlen, hogy épp a nyi­latkozó már nem emlékszik a pártszakadás indítékaira, holott annak létrehozója, kikényszerítője éppen akko­ri vezetésbeli magatartása volt Nem a „választási harc közepén", hanem már műit év július 5-ei beadvá­nyunkban — mint a párt Csongrád megyei szerveze­te — követeltük a legfőbb testületi szerv azonnali ösz­szehívását, a programhiány és az arc nélküli vezetés, a törvénytelen kizárások mi­att, a pártvezetés megújítá­sa érdekében, amit éppen Prepeliczay is „impotens­nek" minősít. Ilyen körülmények között önként adódik a kérdés, mi volt az oka a két fő vezető (Prepeliczay és Balogh) me­rev elzárkózásának, az ak­kor már országos igényűre kiterjedt nagyválasztmány összehi vásávai szemben? (Hiszen ekkor és még ké­sőbb is országszerte tartot­tak kongresszusokat a töb­bi pártok!) Talán féltették pozíciójukat, leendő képvi­selői helyeiket? A tények igazolták, nem alaptalanul! A múlt havi pártkongresz­szus — amit szintén nem akartak összehívni — őt és említett vezetőtársát mel­lőzte, az egyéni választá­sok során pedig csúfos (3 százalékos) vereséget szen­vedtek, parlamenti mandá­tumukat a maguk szerkesz­tette listán tudták csak megszerezni. Érthetetlen az is, hogy dr. Boross Imre távozását 1990. május 16-án, 10 órakor Szeged, Bal fasor 21. sz. alait árverést tartunk! 3 férőhelyes lakókocsik kerülnek értékesítésre. Előzetesen munkaidőben a lakókocsik megtekinthetők. Az árverésen 10000 Ft óvadékot letétbe kell helyezni. a nyilatkozó önkéntesnek állítja be, hiszen éppen ő és szövetségese voltak azok, akik a ma is vitatottan lét­rehozott „rosszízű" politikai bizottság segédletével — a korábbi törvénytelen kizá­rásokhoz hasonlóan —, jog­szerűtlenül felfüggesztették tisztségéből a pártfőügyészt. „Bűne" lenne tehát a Nem­zeti Kisgazda és Polgári Párt létrehozóinak a meg nem alkuvás!? Nem inkább azoké-e, akik ezt kikénysze­rf tették? Az újságnyilatkozat • lég­gömbpártnak minősítette szervezetünket. Vajon mi­ért? Mert a rendkívül rö­vid választási felkészülési idő alatt (alig több mint két hónap) feltűnő eredményt nom értünk el? Tízezer szavazatot kaptunk! Ez a 28 induló párt között a 14. helyezést jelentette, ami nem lebecsülendő. Mind­ezek fényében a használt jelző inkább a nyilatkozót minősíti. Tisztában voltunk azzal, hogy ily' rövid idő alatt (az idősebbek nosztalgikus gon­dolkodását is figyelembe véve) nem számíthatunk választási sikerekre (listás kétes eredményekre egyéb­ként sem pályáztunk), ezért azonosítjuk magunkat Var­ga Bélának, az egykori kis­gazda nemzetgyűlési elnök­nek a mai függetlenekről mondott szavaival: „Ez az utódpárt nem azonos av­val, amit mi alakítottunk." A súlyos belső hibák té­nye semmivel nem kendőz­hető el, legkevésbé félreve­zető nyilatkozatokkal. Ál­láspontunkat alátámasztja az, hogy a ma országos .bi­zalmat kapott kisgazda­múltú személyek: Göncz Árpád, Antall József elfor­dultak a Független Kisgaz­dapárttól, avagy, hogy a Beteges rettegés és hata­lomféltés uralkodott el To­dor Zsdvkovon országlásának utolsó éveiben. A megbuk­tatása előtti hónapokban né­hány bizalmasán kívül már nem hitt senkinek, a kör­nyezetével szembeni bizal­matlansága is napról napra erősödött — mindezt testőr­ségének parancsnoka, Georgi Milusev vezérőrnagy, a so­kak által rettegett és ma már feloszlatott bolgár bel­biztonsági szolgálat, az UBO (Biztonsági és Védel­mi Szolgálat) vezetője nyi­latkozta az „Anteni" című bolgár hetilap legutóobi számában. Milusev szerint Zsivkovot olyan információs hálózat szolgálta ki, hogy az egyko­ri bolgár vezető pontosan tudta: gyülekeznek a vihar­felhők országa fölött. (A bolgár ellenzék szerint leg­alább 200 ezer besúgó mű­ködött a zsivkovi Bulgáriá­ban.) — Todor Zsivkov olyany­nyira féltette hatalmát, hogy az utóbbi három év­ben több külföldi útját is le­mondta, egyszer sem tette lábát Szófia utcáira, csak a protokolláris ünnepségeken vett részt. Páncélozott gép­kocsival közlekedett. Vidé­ki látogatásai alkalmával megkövetelte, hogy a biz­tonsági szolgálat alaposan szűrje meg: kikkel talál­kozhat. A kiválasztottak csak különleges engedélyek­kel juthattak közelébe. — Zsivkov egyre dölyfö­sebb és ellentmondást nem tűrő magatartást tanúsított a biztonságára felügyelő és kiszolgáló személyzetével szemben. Nem akadályozta meg, hogy családjának tag­jai — néha a biztonsági szolgálat számlájára — pa­zarolják a külföldi devizát. A vezérőrnagy cáfolta, hogy Zsivkov rendszeres vérátömlesztést kapott vol­na egészsége megőrzése ér­dekében. Cáfolta azt is, hogy a több tucat [kormány­rezidencián minden nap kü­lön főztek volna azért, mert nem tudták, hogy a bolgár vezetőnek és kíséretének éppen máikor szottyan ked­ve valamelyik luxuslétesít­mény felkeresésére. deiket. Azzal vádolják a front vezetőit, hogy álcázott kommunisták, akik a Ceau­sescu-rezsim nómenklatúrá­jának átmentésén ügyköd­nek, és egyfajta neokom­munizmust akarnak megte­remteni. „Golan-ország" lakosaága esténként 10-15 ezer fős tö­megre duzzad. Vidéki váro­sok csavargóinak küldöttei számolnak be a mozgalom terebélyesedéséről. Az erő­sítőkkel kihangosított szó­noklatokat az egyik ablakba kitett videón magyarázatok­'kal fűszerezett leleplező ve­'títéaek, valamint zenei mű­sor színesíti. Eddig már két kitűzött találkozó maradt el, mivel az Egyetem tériek ragasz­kodnak a csorbítatlan tele­víziós nyilvánossághoz. A párbeszéd feltehetően nem is jön létre, hiszen a tünte­tők legfontosabb követelése a temesvári nyilatkozat 8. pontjának beiktatása a vá­lasztási törvénybe. (Ez meg­tiltaná a volt román kom­munista párt funkcionáriu­sainak és a Securitate tiszt­jeinek, hogy jelöltként in­duljanak a választásokon. Ennek elfogadása elnökje­löltségétől fosztaná meg Ion Iliescut, aki most biztos nyertesnek látszik. Iliescu, mielőtt kegyvesztett lett a hetvenes évek elején, a kb­titkárságig vitte.) Mellesleg Iliescu két el­lenlábasának az elnökvá­lasztáson kapóra jönne a 8. pont, hiszen az NMF veze­tőjével szemben nincs sok esélyük. Radu Campeanu, a Nemzeti Liberális Párt és Ion Ratiu, a Keresztény és Demokrata Nemzeti Paraszt­párt jelöltje az elnökválasz­tás elhalasztását javasolta, de egyebet nem tehetnek, hiszen pártjaik is elfogadták a választási törvényt, amely­nek értelmében május 20-án egyszerre tartanak képvise­lő-, szenátor- és elnökválasz­tásokat. Az Egyetem téri tüntetők, akiknek már lap­juk is van, természetesen „Golan" (a csavargó) cím­mel, fogadkoznak, hogy ők kitartanak, s a választások után sem tágítanak a „neo­kommun izmustól mentes övezetből". Bírálat Belgrádból Jelentés /fGolan-országból Az itteni csavargók de­cember 21—22. huligánjai — hirdeti a bukaresti egye­tem, falán az e^ik plakát. A nemzeti színház, az egye­tem és a sajtóközpontnak helyet adó Intercontinental közötti teret a Balcescu és a Republici sugárút kereszte­ződésénél zsinórok, kifeszí­tett kötelek zárják le. Ez itt a román főváros „neokommunizmustól men­tes övezete". A tüntetők im­már három hete tartják megszállva. A nemzeti szín­ház előtti gyér pázsiton az éhségsztrájkotok sátrai sora­koznak, Ion Iliescu ideigle­nes elnök hiába fejezte ki utólag sajnálkozását, amiért csavargóknak (golan) minő­sítette a tüntetőket, a szó itt valóságos jelentésváltozáson ment keresztül, és valóságos kultuszt csinálnak belőle. A fiatalok jól emlékeznek ar­ra, hogy Ceausescu is huli­gánoknak nevezte az utcai megmozdulások élére álló fiatalságot. A fiúk, s idő­sebbek is, büszkén viselik a mellükre kitűzött „golan", „meggyőződéses golan", „ön­tudatos golan" címkét, s a szónokok az egyetem erké­lyéről „tisztelt csavargók" megszólítással kezdik a Nemzeti Megmentés Frontját és Iliescut ostorozó beszé­Magyarországon a közvé-'1 lemény nagyon érzékeny ak-> kor, amikor az ország hatá­rain kívül élő nemzeti ki­sebbségek helyzetéről van szó, de közömbös a magyar­országi nemzeti kisebbsé­gekkel szemben, mert úgy ítéli meg, hogy Magyaror­szágod csak magyarok élnek, vagy olyan magyarok, akik­nek az anyanyelve szerb, horvát vagy szlovén — véli a belgrádi Politika. A szerb népfront orgánuma „Ma­gyarországon nemcsak ma­gyarok élnek" címmel hosz­szú cikkben foglalkozott a magyarországi délszláv ki­sebbség helyzetével, s kifej­tette azt a véleményét, hogy a többpártrendszer beveze­tése sem hozott semmi újat a a magyarországi kisebbségek •(számára, A pártok a válasz­tási kampány eufóriája so­rán — írta a lap — egyetlen szót sem ejtettek a hazai nemzetiségekről. Ugyanak­kor maximálisan hangsú­lyozták kiállásukat M orsadg határain kívül élő magyar nemzetiség mellett, A ki­sebbségek parlamenti képvi­seletét a választási törvény nem oldotta meg. A Politika kidomborította, hogy a magyarországi dél­szláv kisebbség törekvései­nek megvalósítása során szá­míthat az anyaország leg­messzebbmenő támogatása­ra. Ugyanakkor veszélyesnek ítélte meg, hogy mindegyik nemzetiség a — tehát a szerb, a horvát és a szlovén — külön-külön csak a saját érdekeit tartsa szem előtt. Hubarak Hoszkvában Moszkvába érkezett hét­főn Hoszni Mubarak egyip­tomi elnök, akinek szemé­lyében tizennyolc év után először tesz hivatalos baráti látogatást egyiptomi államfő a Szovjetunióban. Mubarak Mihail Gorbacsov szovjet1 elnök meghívásának tesz eleget. Az egyiptomi elnök láto­gatása kapcsán a hétfői Iz­vesztyija rámutat; a Szovjet­unió a megbeszélésektől a kétoldalú kapcsolatok fejlő­désének elősegítésén túl a közel-keleti konfliktus ren­dezését célzó együttműkö­dés erősítését várja. Politikai fegyverropogás Foka marosi homok és folyami kavics o o o o o <o értékesítés házhoz szállítással. O O CD O O O MEGRENDELHETŐ: SZEGED, DÓZSA GY. U. 5. Telefon: 62/13-318. Telex: 82-354. Hogy az Egyesült Államok egyik legbefolyá­sosabb napilapja, a The Washington Post szel­lőztetni kezdte az ügynevezett szocialista álla­mok katonai „elitje" legnagyobb közös „hadgya­korlatának." (baráti fegyverkereskedelem) körül­ményeit és tényét, nem. lehet csak a véletlen, az újságírói szimat és a tájékozottság műve. Az időzítés miatt nem. Jelzi, hogy Mihail Szerge­jevics Gorbacsovnak most van szüksége erre a segítségre... Föltételezhető, hogy a harcias és elkötelezett tábornokokkal vívott néma küzdel­mében van szüksége erre a közhírré tett infor­mációra. Gorbacsov valószínűsíthető érve: Miért ne lépjünk előre a fegyverzetcsökkentésben, ha legnagyobb titkaink tudója az USA? Másrészt a balti államok ügyében nyilvánosságra hozott amerikai álláspont is jelzi (a párhuzamosság kedvéért): újra az 195S-os, nagypolitikai refle­xek föléledésének vagyunk tanúi. Az viszont új­donság. hogy a versenytárs nagyhatalom ennyi­re egyértelműen egy személyben — jelen eset­ben az SZKP főtitkárában — látja a nyerő la­pot A fegyverkereskedésben való magyar illeté­kesség nem asztalunk ezúttal; a románokat ille­tő leleplezés viszont érdekel bennünket. 1. Az amerikai időzítés Iliescu ideiglenes állam­fő választási esélyeit is rontja — gondolná az európai mércét alkalmazó hírmagyarázó. Romá­niában azonban ennek az ellenkezője is igaz: bizonyos körök a sajátosan nacionalista-sovi­niszta manipuláció eszközeivel ezifc, a szövetsé­gesnek nevezett szomszéd áruba bocsátását (amit különben megtettek oda-vissza alapon; lásd Ion Mihail Pacepa leleplező emlékiratait) dicsőséget hozó tettként — mi több. a békeharc sajátosan román eszközeként — is el tudják adni. A kon­dukátor testvérei, a kinevezett kereskedő és pártiskolás történész mindenesetre számíthatnak némi nimbuszra például a Vatra Romaneasca köreiben. A „nagy testvér" ilyenszerű fricská­zása, mint érdem, szemükben ellensúlyozza a még mindig titok övezte svájci bankszámlák lé­tét. Más vonatkozásban: az Iliescu vezette, ideiglenesen reformkommunista (e minősítést nem fogadják el...) vezetőréteg kulcsemberé­nek, Petre Román miniszterelnöknek az apósa, egy bizonyos Georgescu nevezetű diplomata, svájci nagykövet volt az ismeretlen összeget tartalmazó bankszámlák feltöltésének időszaká­ban. Mindezt a Temesvár Társaság lapja közöl­te — szerény hír keretében —; ma már ennek a dimenziói, a washingtoni leleplezés fényében, nagy kérdőjellé „magasztosulnak". Többek kö­zött: a Bukarestben hatalomra került érdekszö­vetség tagjainak, a családi összefonódásoknak van-e köze aihhoz a műgonddal ápolt csendhez, ami a négyszázmillió dollárra becsült számlát illeti? Másrészt: Románia-szer te a többség meg van győződve, hogy Iliescu Gorbacsov embere. Az az Iliescu, akiben az erdélyi magyarság de­cember-január folyamán még bízott, s aki tu­lajdonképpen a nemzetiségi status quo irányá­ban fordult el, magatartásával végeredményben a kisebbségellenes erőket bátorítva. Visszatért dicstelen elődje gyakorlatához, s bár a kérdé­seket nem kerülheti el, időhúzásra rendezkedett be. Gondolván, Gorbacsov „elnézi" a besszará­biai kérdés manipulálását Erdély ellenében. Ér­zésem szerint, amennyiben az Iliescu-féle csa­pat kerül ki győztesen a választásokon, szembe kell nézniük saját „fegyvereik" ropogásával — az a fegyver, amit március-április folyamán húztak föl, könnyen a nyári hónapokban fog elsülni. Manescu, Postelnicu — kiderült: a bíróság csak a decemberi események iránt érdeklődik; ez a temesvári szekusperben csak a Tőkés-ügy előz­ményeire szélesedett. A Bánság fővárosában fogják vád alá helyezni a rendszer többi kulcs­emberét, Pacostet, Balant, Comant, Dascalescu miniszterelnököt és Matei volt kb-titkár, aki a pártapparátus harmadik embere volt, a diktá­tor és Bobu után. (Matej kapcsán: e sorok író­ját több alkalommal is kihallgatta, változó vád­pontokkal, egykori börtönőr- és -parancsnok­ösztöneinek engedelmeskedve ...) Nos, a forga­tókönyv szerint várható, hogy ezúttal sem tár­nak a közvélemény elé olyan kérdéseket, me­lyek esetleg rontanák Románia kapcsolatát más államokkal — bármilyen bűnökről légyen szó. A diktátor és neje kivégzésének körülményeit nagyban befolyásolta — gondoljuk csak végig — mindaz, amit a Kárpátok géniusza tudott, cselekedett hosszú országlása során. Nem egy európai kormány — Ázsiáról nem is szólva — bukott volna bele esetleg kiteregetett kártyái­ba. Nincs kizárva, hogy Iliescuéknak sokan „súgtak", elismerésüket téve függővé a fegyver­ropogástól. 3. 2. A diktátor fegyverkereskedői közül néhányan bíróság előtt állnak ezekben a napokban. Már a bukaresti négyek perében — Bobu, Dinca, Romániáról az ország függetlensége, 1877 óta sok alkatommal állították ki a bizonyítványt: a kelet-európai államok közül a nemzeti érdekek védelmében a legtöbb tehetséges politikust volt képes kiállítani. Huszonöt évig a fentebb emlí­tett társaság is ezt a minősítést kapta. Az elkö­vetkezőkben alkalmunk lesz visszapergetni — Trianontól napjainkig — az. eseményeket, újra­értékelve számtalan vetületét e kérdéskörnek. Előkerülnek az egyezmények, szerződések, a bé­kediktátumok: ki mit tartott be vállalásaiból? A politika, a nemzetek közötti kapcsolatok csak akkor léphetnek a konstruktív fejlődés útjára, ha egyszer s mindenkorra képesek lezárni e fe­jezetet — Európa ezen fertályán. Vajon képesek leszünk-e? Pataki Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents