Délmagyarország, 1990. április (80. évfolyam, 77-100. szám)
1990-04-12 / 86. szám
ím 80. évfolyam, 86. szám 1990. április 12., csütörtök Havi előfizetési díj: 101 forint Ara: 4,30 forint Olajszerződés - fél évre A Pofosz pártoktól független — Puccsveszély Jugoszláviában? A gazdaság legyen szabad és versenyképes! — „Aranyütős" lányok Egy újabb képviselőnek, az MDF-es Bratinka Józsefnek adták át tegnap Szegeden megbízólevelét. Ami még a helyi információkat illeti: a Magyar Nemzetben megjelent nyilatkozat kapcsán kérdeztük meg a Pofosz Csongrád megyei választmányának véleményéről Albert Zoltánt, aki a Magyar Politikai Foglyok Szövetségét pártoktól független szervezetként definiálja. Magyar vonatkozású hírekből szép csokorral szolgálhatunk mai lapunkban. Például azzal, hogy sikerült megkötni az első fél évre szóló olajszállítási szerződést a Szovjetunióval. Ez kétségkívül megnyugtató. Mint ahogy az is, hogy tegnap számos jelentős európai fórumon került szóba Közép-, illetve Kelet-Európa, benne Magyarország gazdasági jövője. A lehetséges támogatásra, együttműködésre vonatkozó előrejelzések csakúgy biztatóak. mint azok a prognózisok, amelyeket a térség országai közül rólunk adnak Az összkép valahogyan úgy fest: nehéz szülést jósolnak számunkra, de egészséges gyermeket. Szávay István Parlament májustól Szűrös Mátyásnak, a Ma- lésbe bejutott pártok vezető gyar Köztársaság ideiglenes képviselői. A kialakult álláselnökének kezdeményezésé re és meghívására konzultációt tartottak szerdán a Par- ülését május 2-án, 10 lamentben az új Országgyű- hívja össze. '56-osok pontok alapján Szűrös Mátyás a Parlament alakuló órára // mm Ot pártnak adtunk jelöltet' v" „.,. A kerekasztal célja valójában nem egy új. demokratikus jogállam kiépítése, hanem a hatalom egymás közötti felosztása volt. Megegyezéseiket a kommunista többségű Parlamenttel szentesítették ... Az elfogadott törvény nem biztosít szabad választást..., az ország demokratikus erőinek túlnyomó többségét — az elnyomó hatalom igazi ellenzékét — kizárja a választásokból..." Az idézetek a Magyar Nemzet április 3-ai számában megjelent,az ,,'56-os Szövetség" tizenegy tagja által aláírt szövegből származnak. Az utolsó szó jogán címmel írt nyilatkozatuk tartalmával és hangnemével úgy tűnik nem minden ,,'56os" ért egyet. A Magyar Politikai Foglyok Szövetsége Csongrád megyei választmányának véleményét Albert Zoltán tolmácsolja: — Mj annak idején azért harcoltunk, hogy a világ elfogadja Magyarországot. Hogy társadalmunk a nemzeti eszmék jegyében, demokratikus alapon szerveződjön. Ügy látszik, most végre remény van arra, hogy mindez megvalósulhasson. Ezért igen veszélyesnek érezzük az ilyen szélsőséges megnyilatkozásokat, melyek bukott képviselőjelöltek sértődöttségéből születnek. Ügy érezzük, az ilyen megnyilatkozásokkal nem szabad közösséget vállalnunk. — A politikai foglyok szövetsége melyik párt programjával szimpatizál? — Mi, Csongrád megyeiek öt pártnak adtunk jelölteket. Demokratáknak valljuk magunkat, többek között azért harcoltunk '56-ban, hogy több párt működhessen ebben az országban. Most pártoktól független szervezet vagyunk. A nemzet felemelkedése érdekében — élve a kivívott szabadsággal — nem a szélsőségeket, a tisztességes, szorgalmas, becsületes munkát tartjuk célravezetőnek. Nem azért szenvedtünk e nemzetért, hogy a bomlasztásában közreműködjünk. -pacsikaDr. Bratinka József, aki az MDF színeiben a 3. számú választókerületben lett képviselő, tegnap vette át megbízólevelét a szegedi tanácsházán Mindenki több olajat szeretne Az első féléves olajszállítási szerződést Moszkvában aláírták a szovjet szállítók, a Magyar Olaj és Bányatermék Külkereskedelmi Vállalat (Mineralimpex), valamint — parafálóként — az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt (OKGT) illetékesei, erről tájékoztatták szerdán az MTI-t. Az olajszállítási szerződés megkötését a korábbi egyéves időtartam helyett fél évre vállalta a szovjet partner, ezt követően újabb féléves megállapodás jön majd létre. Az első féléves szerződésben az első negyedévre vállalt 1 millió 230 ezer tonna olaj már megérkezett. A megállapodás étrelmében a második negyedévben 1 millió 570 ezer tonnát szállítanak. A szovjet olajimport problémáit minden negyedévben úgynevezett ötoldalú tanácskozáson, "az olajszállító Szovjetunió, és az olajvásárló Lengyelország, NDK, Csehszlovákia és Magyarország képviselői vitatják meg, minden alkalommal más országban. Legutóbb Magyarországon, Siófokon tanácskoztak, májusban Berlinben ülnek össze, mint az OKGT szakemberei elmondták, egyre jellemzőbbek a heves viták az ötoldalú megbeszéléseken, mivel minden olajvásárló több olajat szeretne kapni az öt országot behálózó Barátság kőolajvezetékrendszeren, mint eddig. Magyarország 1990-ben 6 millió 400 ezer tonna olajat importál. Kelet-Európa és a tőkés csúcs Á hadsereg és a kommunisták Kelet-Európa jövője és annak világméretű kihatásai a hét vezető fejlett ipari ország júliusi csúcstalálkozóján központi kérdésként kerülnek megvitatásra, vált ismeretessé szerdán Tokióban. A Houstonban július 9 és 11 között megrendezésre kerülő tőkés csúcson e kérdéskörön belül tó figyelmet a német újraegyesítés ügyére, valamint az európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) létrehozására fordítják. A tagországok — az Egyesült Államok, Japán, az NSZK, Franciaország, Olaszország, Anglia és Kanada — mellett az Európai Gazdasági Közösség is képviselteti majd magát a csúcstalálkozón, amelynek fö célkitűzése a gazdasági politikák jobböszszehangolása lesz, mutatnak rá japán diplomáciai körök. Megint új név? nyelvű elnevezést — Csehszlovák Szövetségi Köztársaság csehül és Cseh-Szlovák Szövetségi Köztársaság szlovákul — nehéz kimondani és a mindennapi életben használni. Emellett a kettős elnevezés sértette a szlovákokat. „Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság" legyen Csehszlovákia új hivatalos elnevezése — erre tett javaslatot együttes ülésén a csehszlovák szövetségi, valamint a cseh és a szlovák parlament elnöksége. Az indítványt azzal indokolták, hogy a most érvényes kétVeljko Kadijevics jugoszláv nemzetvédelmi miniszter április elején látogatókőrútra indult az ország tagköztársaságaiba. Először Belgrádban Szlobodan Miloseviccsel, a Szerb Köztársasági Elnökség elnökével tárgyalt, majd pedig Horvátországot és Szlovéniát kereste fel. A Danas című zágrábi hetilap legújabb száma a látogatásról azt írja, hogy Veljko Kadijevics körútját valószínűleg sohasem kísérte volna olyan éber figyelem, mint a legutóbbi napokban, amikor sokasodnak a híresztelések egy esetleges jugoszláviai katonai puccsról. — Kadijevics kijelentette, hogy a hadsereg nem fogja megengedni a jugoszláv föderáció alapjainak aláásását, az ország bomlasztását. Más alkalmakkor ezt az elvi megállapítást — bár fenyegetést is magában foglal — talán nem lehetne kifogásolni. Napjaink egyes időszerű eseményei .azonban erősen megkérdőjelezik. — A kommunista szövetség néphadseregbeli szervezetének vezetősége például a szerbiai és a Crna Gora-i -kommunistákkal- együtt úgy tesz, mintha a JKSZ még létezne. Ez semmiképpen sincs összhangban a hadsereg jugoszláv jellegével. Ha a hadsereg kommunistái — vagyis gyakorlatilag egész tisztikara — kritikátlanul csupán az ország két tagköztársaságában és e két köztársaság kommunista szövetségében kreált politikát támogatja, akkor nem lehet feltételezni azt, hogy a hadsereg valóban jugo(Folytatás a 2. oldalon.) Kisnagy koalíció? Előrebocsátom, hogy ez az írás még a parlamenti mandátumok végleges, elosztása előtt készült. Így nem vádolhat meg senki azzal, hogy mindezt „nyertes", vagy „vesztes" pozícióból fogalmazom. Talán kiderül majd, hogy ennek nincs igazi jelentősége. Napjaink alighanem legnagyobb, sorsdontó kérdésé a címben jelzett probléma. Nevezzük néven ki (kik) kerül(nek) hatalomba. Ne féljünk e szótól. Különösen akkor ne, ha meggondoljuk: ez a hatalom legitim lesz, ellentétben az előző kor — korok — történelmével. Tudjuk, kisajátították, és ezzel a fogalmat egekbe emelték; vagy kisajátították, és ezzel a fogalmat lejáratták („A hatalom a dolgozó népé"). Evolúciós forradalmunk betetőzése a szabadon választott Parlament — a törvényhozó hatalom — felállása, a kormány — a végrehajtó hatalom — megalakulása. Az már most nyilvánvaló, hogy kormányzati hatalom betöltésére több párt szövetsége, koalíció kell. A talan már mindenki által unott változatok: nagy koalíció, „keresztény—nemzeti" kis koalíció, „szociál—liberális" kis koalíció. Most tárgyalássorozat kezdődik erről. Bevallom őszintén: nem értem (legfeljebb a politikai kultúra hiányával tudom magyarázni). Azt nem értem, hogy ez miért vitakérdés. Bejáratott parlamenti demokráciákban racionálisan a következő történik: választás után a legtöbb mandátumot szerzett párt kap megbízást kormányalakításra. Ha mandátumaival nincs abszolút többségben (alkotmányozási időszakban 2,'3-os többségben!), koalíciós partner után néz. Ennek célszerű feltételei: a többségi kormányzáshoz lehetőleg minél kevesebb legyen a partner (kevesebb kompromisszumot kell kötni); programjával (!) konform programú (!) pártot kell megnyerni, a tóle távol álló programú pártokat lehetőleg elkerülni. Ha megfelelnek a fenti kritériumoknak, célszerűen az erős part(ok) jön(nek) számításba. Fenti racionális magatartással: ha az MDF győzött, az SZDSZ-t nyeri meg koalíciós partnernek; ha az SZDSZ győzött, az MDF-et nyeri meg koalíciós partnernek. Mást nem. (Valójában ez a Fidesz által javasolt koalíciós felállás.) Egy kis magyarázat még szükségeltetik: — Az MDF—SZDSZ-koalíció 240-260 mandátumot jelenthet, ez az erős kormányzati pozícióhoz szükséges 60 szazalék. Az (ál)ellenzékben levő Fidesz minden előterjesztéshez lojális tud lenni. — Valójában a programjuk közötti eltéresek csak árnyalatnyiak. — Mindkét erős párttól igazából távolabb áll — programjuk szerint — mind a mérleg nyelveként emlegetett kisgazdapárt, mind a KDNP. Előbbieknek egyrészt a programja nem kiforrott, nem teljes körű; másrészt a '47-es tulajdonviszonyok visszaállításához való ragaszkodás (ez mindent felboríthat: privatizációt, földtörvényt, jogrendet stb.) teljesen eltérő koncepciót jelent; harmadrészt a párt egységének hiánya önmagában is kormányválság előidézője lehet. Utóbbinak (KDNP) nincs kidolgozott, végleges programja, de a jelekből ítélve, nézetrendszerük (bevallottan) közelebb áll a szocialisztikus hagyományokhoz: a rendszervált(oz)ás folyamatában kormánytényezőként mérséklő, visszahúzó erőként léphetnek fel. Tehát mindkét párt ellenzékként hasznos lehet, kormánypártként — jelen helyzetben — káros. — A nagy koalíció (tehát MDF, SZDSZ, FKGP, Fidesz, KDNP) a már ismert érveken túl azért rossz, mert a Parlamentet csak fejbólintó szerepre karhoztatna. rejtett kétkamarás törvényhozás alakulhatna ki. a nyilvánosság kizárásával. A kormány szerepe így túldimenzionált, véleményem szerint nem is lenne sokáig életképes. (Megjegyzendő, hogy az MDF vezetői [!] egészen más indokkal sietnek kizárni a nagy koalíciót, valójában az SZDSZ-t; azzal, hogy a modern parlamenti váltógazdálkodás kis koalíciót igényel; esetleg válsághelyzetben együttműködhetnek az SZDSZ-szel. Nézetem szerint a váltógazdaságot nem lehet csinálni, az konszolidált társadalomban kialakul magától; a válsághelyzet pedig itt van.) — Nem elhanyagolható, hogy ma, rendszervált(oz)ás, csődállapot idején, célszerű a két gyújtőpartnak összefogni E két párt tagjai, szimpatizánsai, választótábora azok a rétegek, amelyek a piacgazdaság kiépítéseben leginkább érdekeltek; tehát a középrétegek, a mobilizálódó munkásság, az értelmiségi elit. Kár, sót nagy baj lenne, ha őket érzelmi motivációk osztanák meg, különösen ha e megosztottság a politikai programokban nincs jelen. Az érzelmi politizálásnak, az irracionalitásnak háttérbe kell szorulnia. A széles (belföldi és külföldi) magyar és idegenajkú közvélemény is ezt kivánja. Nagy Imre László Teréz anya lemondott Kalkuttai Teréz anya Közölték azt is, hogy a II. megromlott egészségi állapo- János Pál pápa tudomásul t^t^zTánusök3 Közös- -tte Terez anya. a rendalasége katolikus irgalmasrend P'tó döntését. A rend új fovezetéséról. Ezt a Vatikán- nőkét szeptemberben vában jelentették be szerdán, lasztják meg.