Délmagyarország, 1990. április (80. évfolyam, 77-100. szám)

1990-04-03 / 78. szám

80. évfolyam, 78. szam 1990. április 3., kedd POLITIKAI NAPILAP Havi előfizetési díj: 101 forint Ara: 4,30 forint Kopogtatócédulák a „darálógépben" Még nincsenek meg a kazánkirály támadói — Az Alkotmány­bíróság hajthatatlan — Szemtanúk Litvániából Az elmúlt hetekben, bizony, nem volt irigylésre méltó helyzetben a szerkesztő. A választások finisében, s még jó ideig utána, a „cipókanéi" volt a legfontosabb munka­eszköze. A sok hír. információ ugyanis legföljebb csak ez­zel az eszközzel volt begyömöszölhető a lapba. Most meg?! Csak csörgedeznek a hírek. No, nem mintha ezen bosz­szankodnánk, hiszen igazán ránk fér már egy kis nyu­galom ... Valami ..szenzációféle" azért mégiscsak a lap elejére kívánkozna! Felhívjuk a Bács-Kiskun Megyei Rendőr-főkapitányságot: Mi újság Morvái Ferenc támadói ügyében? Kiderült, sajnos, a tetteseket mind ez idáig nem sikerült elfogni. Legfeljebb gyanúsítottak vannak. De er­ről — érthetően —- még nem adnak tájékoztatást. Később azután érkeznek biztatóbb hírek is. Az Alkotmánybíróság a miniszterelnök kérésére sem bírálja felül döntését: nem lesz kamatadó! A választásokkal kapcsolatos híranyag is akad. Ha nem is szenzációkból, végül mégiscsak összeáll a lap: ilyen volt 1990. április 2-a Szegeden és a nagyvi­lágban Hazafelé menet nyugodt szívvel konstatáljuk, szo­morú szenzáció sem akadt. Szerencsére. . Rafai Gábor Mától: DM választási különszám A választások eredményességéhes lapunk is hozzá kíván járulni — saját eszközeivel: mától az újság­árusoknál megvásárolható 10 oldalas különszámunk, amelyben Csongrád megye politikai térképéről igyek­szünk vázlatot adni, ebben az egyedi, történelmi pil­lanatban. — Milyen elképzelésekkel indul a politikus pályának? — Aggaszt a születő Par­lament összetétele. Sok mú­lik azon, a Független Kis­gazdapárt tölti-e be a mező­gazdasági és élelmezésügyi miniszter tisztségét. Fő cé­lomnak a jogtalanul elvett magántulajdon visszaadását tartom. Ez az 1947-es jogi állapot visszaállítását, az 1967-es IV. (a szégyenletes földjáradékra vonatkozó) törvény megszüntetését je­lenti. A jogi helyzet rende­zését követően a kereskede­lem megreformálását sürge­tem. Ezenkívül küzdeni fo­gok a rendkívül magas fi­zetések és nyugdíjak leszo­rításáért, az alacsony nyug­dijak emeléséért. Arra fo­gok törekedni, hogy a nem­zet fogyását megakadályoz­zuk, ezért például javasolni fogom, hogy a három gyer­meket vállaló anya akkora jövedelemhez jusson, mint egy diplomás nő a munka­helyén. — Képviselőként körzete, megyéje vagy pártja érde­keit tartja majd szem előtt? — A körzet, a megye és a párt érdekei egybeesnek. A Független Kisgazdapárt szíve falun van! — ön gazdaember, sertés­farmja messze földön híres. Mi lesz a képviselő úr gaz­daságával? — Fáj a szívem, mert 21 anyadisznómtól meg kell válnom ... Már hozzáláttam a gazdaságom fölszámolásá­hoz. Friss nyugdíjasként úgy gondolom, lesz elegendő időm a körzetemben, a me­gyémben élő emberek ér­dekeinek képviseletére. Ú. I. i" //Függetlenként' a választások légköréről Pintér gazda képviselő lesz A Független Kisgazda-, Földmunkás és Polgári Párt megyei listavezetője, Pintér István már biztosan tagja a Parlamentnek, a területi mandátum birtokosaként. Ez azonban nem jelenti azt, hogy föladja a harcot az egyéni választókerületben. — ön a harmadik legtöbb szavazatot kapta abban a körzetben, ahol a csongrádi tanácsháza elé „tüntetésre vitt" disznók, az állattartási helyzeten változtatni akaró akciója miatt jól ismerik. — Nem én kaptam kevés szavazatot, hanem a ko­rábbi képviselő, Eke Karoly kapott sokat. — ön már a Parlament tagja. Miért nem lép vissza a választási küzdelemből va­lamelyik jelölttársa javára? — A még versengő kép­viselőjelöltek között nincs olyan MDF-es, aki vissza­lépne egy kisgazdapárti je­lölt javára, ezért én sem mondok le a versenyről. A párt tagjaival együtt min­dent megteszünk a sikerért, annál is inkább, mert él­vezem az SZDSZ, a Fidesz és az Agrárszövetség támo­gatását is. — Mit jelent dr. Eke Ká­roly értelmezésében a kife­jezes: „független képviselő?" — Mikor a Parlament kö­zel 76 százaléka MSZMP-tag volt, akkor önállósult egy kis csoport — ennek vezetője voltam —, amely ettől a párttól, annak a módszerei­től próbálta magát függet­lenné tenni. Mikor megis­mertem az újjonnan ala­kult és a történelmi pártok programját, úgy láttam, ez­után sincs olyan párt, mely­nek elképzeléseivel teljes mértékben azonosulni tud­nék. — Milyen előnyei, illetve hátrányai vannak annak, hogy a választási küzdelem­ben valaki független kép­viselőjelöltként indul? — Hátrány, hogy nem ren­delkezhettem annyi külön­pénzzel, mint a pártok kép­viselőjelöltjei, nem rendel­kezhettem egy külön, szer­vezett pártapparátussal, amely például a plakátokat ragasztotta. Nekem minden­ben a társadalmi felajánlá­sokhoz kellett alkalmazkod­nom. No, nem panaszkodom, igen sokan támogatnak en­gem, s mindenféle ellen­szolgáltatás nélkül állják a sarat a választási kampány­ban. A független jelöltség előnye ae, hogy a kampány­nak a rosszhiszemű múltat idéző jellegzetességeitől ide­genkedők az én választói nagygyűléseimre eljöttek, mert ott konkrétumokról volt szó. — Mit ígért híveinek? Változtatna-e korábbi kép­viselői magatartásán, mit szeretne elérni? (Folytatás a 2. oldalon.) Eldobott piacok Nekünk miért nem jó ? Az év elején egyetlen rendelettel lehúzta a kormány a rolót a szovjet export előtt. Az indok érthető: a keleti partner fizetési hátraléka annyira felszaporodott, hogy képtelenek voltunk tovább hitelezni, egyébként is gyenge lábukon álló gazdaságunk nem birta ezt tovább. Több száz vállalat, szövetkezet került egyik napról a másikra igen­csak nehéz helyzetbe. Akik az elmúlt években erre a piac ra építettek, most hirtelen kenyér nélkül maradtak. — Szerencsére mi kaptunk külön engedélyt, így tovább­ra is folyamatosan szállitha tunk táskákat a Szovjetunió­ba. Szép-szép, hogy rendelet­tel igyekeznek bennünket a világpiac felé terelni, de ve­gyék már végre tudomásul, hogy ez nem megy ugrássze­rűen — mondja Molnár Mi hályné, a Szegedi Bőrdíszmű Ipari Szövetkezet elnöke — Miért? — Mi akarjuk. Csak ..., csak éppen nincsenek meg az igazi lehetőségeink. Egysze­rűen a nyugati piacokon nem vagyunk versenyképesek 1988 végéig a kormány teljes im­portstoppal állta útját a nyu­gati technikának. Kőkorsza­ki gépekkel pedig nem lehet betörni a világpiacra. Hason­ló gondot jelent az elmúlt évtizedekben idehaza kiala­kult alapanyag-lobby ural­ma. A hazai bőrárakat olyan magasra srófolták, hogy a nyugati vevő szabályos „rö­högőgörcsöt'' kap az áraink­tól. A keleti, jó minőségű bőrárukat sokszor feléért, harmadáért megkapja. A vá­lasztás aligha lehet kétséges. — Az elmúlt hónapokban rendkívül intenzív piacku­tatásba fogtunk. Es megle­pődtünk. Kiderült, ahonnan mi kivonulni szeretnénk, oda mások bemenni akarnak A tőkés nagyvállalatok ugrásra készen állnak, mikor lephe­tik el a szovjet piacot. Ekko­ra lehetőséget eldobni őrült­ség. Az elszámolást kellene megváltoztatnunk, még ak­kor is, ha kezdetben ez ne­künk fájdalmas lesz. A magyaroknak milyen szerepet szánnak a piaci hadműveletekhez a nyugati cégek? — Szerintem fontosat. A hagyományos kapcsolataink ra alapozva rajtunk keresz tül szeretnének betörni Es mi hogyan fogadjuk mindezt? — Ma még csak próbálko­zunk. Mi például egy vegyes vállalattal, ötmillióért már hoztunk is be egy új tűzőgé­pet. Csak a dolog nem ilyen egyszerű. Most tárgyalunk egy osztrák világcéggel. Ok Szegedre szeretnének ipart telepíteni Akkor minden megy a maga útján/ — Nem egészen. Nekünk nincs akkora vagyonunk, hogy elég lenne a puszta ap­port a vállalkozáshoz. Pénz is kellene És itt jön a bök" kenő Kölcsönt nem akarunk felvenni, hiszen olyan magas a kamat, hogy azt nem lehet kitermelni. Az a tapasztala tom, hogy a bankoknak ked vezöbb a kölcsön kihelyezé­se, mint beszállni a terme­lésbe És ez szomorú, mert egy egészséges gazdaságban pont fordítva működik min den — Mi lesz a tel? szövetkezet Sziklánk sincsen Dédapám az átkosban a válasz­tásoknak köszönhette, hogy tekin­télyesnek mondható vagyon, amo­lyan kis mintagazdasága elúszott. Az árverezés utáni adósságokból még apáméknak is jutott Éppen annyi, hogy talpalatnyi saját föld­jük se maradjon. Az eseményele után 60 holdat kellett bérelniük, hogy annak hasznából lerendez­hessék az örökölt adósságot. Az mar csak keserű csattanó, hogy mire nullára írták a hátralékot addigra tetemes bérleményével családom kuláklistara került. » kezdhette elölről a törlesztést. Történt pedig. hogy néhány nagygazda, köztük dédapám, amo­lyan takarékszövetkezet-félét a me. gyeszékhelyhez tartozó fiókbankot hozott létre a faluban. A gazdák összeadták a pénzt, s kölcsönt ve­hetett fel a faluból bárki, aki vállalta a kamatot. A bank ku­ratóriumának elnöke a helyi plé­bános úr lett. A politikus vénával megáldott egyházfi Tolna megyé­ből származott, s szülőföldjén je­löltette magát képviselőnek. A vá­lasztási hadjárat miatt, gondolom, sokat lehetett távol szolgálati he­lyétől, így nem nagyon tudott időt szakítani arra, hogy a bank ügyeiről az alapítókkal elbeszél­gessen. Igaz, a templomba járó gazdák sem töltötték az időt azzal, hogy az elnököt elszámoltassák, hiszen vakon megbíztak benne. Sajnos, mint kiderült, nem szol­gált rá a bizalomra. Mire a gaz­dák észbe kaptak, pénzük elúszott, a Tolna megyei korteshadjárato­kon. A váltók csak azután kezdtek érkezni, mikor a képviselőjelölt úr már elhagyta a falu parókiáját. Nem lett belőle parlamenti hon­atya. s a kampány után nem so­ká el is költözött az örök vadász­mezőkre Előtte azonban ágyához hívatta a derék gazdákat, akik természetesen mindent megbocsá­tottak a haldoklónak. Dédapám pedig földjét, lovait, teheneit, cséplőgépét és más ingóságait ad­ta a sikertelen kampányért. Anél­kül, hogy tudta volna, mire megy ki a játék. Nem tehetek róla. hogy csalá­dom tagjai éppen ilyen szeren­csétlen élményeket asszociálnak a választási hadjáratokhoz. Nyilván, ez az apám által sokat emlegetett, sorsdöntő momentum is befolyásolt abban, hogy az elmúlt hónapok­ban fenntartasokkal figyeltem az egyre nagyobbra duzzadó kam­pányt. Persze, esküszöm, eszem ágában sem volt arra gondolni, hogy most valakinek elúszik a va­gyona, vagy netán valamelyik je­lölt elsikkasztja a falu, a tanács, az egyház, vagy a téesz pénzét, hiszen az említett intézmények kasszái igencsak üresek. Tudom azt is, a pártoknak költségvetése van, és elszámolási kötelezettsége. Tehát semmiféle visszaélést nem gyaníthatunk a választási harcok mögött. Nekem azért, mint szabad állampolgárnak, mégis szabadjon annyit megjegyeznem, kicsit túl nagy a rongyrázás, s nagyon cifra nyomorúság szaga van az országot megváltani igyekvő akciónak. Görögországban a sziklák olda­lára s az úttestre festik fel öles belükkel a Paszok jelszavait Na­gyon ronda, de olcsó. Szórólapjaik, plakátjaik is csak fekete-fehéreit, legfeljebb zöldek, A mieink kö­zött vannak olyanok, amelyek nyomdai csúcstechnikával készül­tek. S a gyermekarcok virágok, galambok, jelszavak, ellenjelsza­vak. ígéretek nem tudni, mennyit kóstálnak. Jó-jó. tudom, ez a be­lépő a demokráciába. Elhiszem, miattam, az én szebb jövőmért is megy a harc. S tudom, ilyen­olyan konvertibilis pénznembeli, külföldi támogatás van a szuper­kivitelű propaganda mögött. Mée­is, mikor az ablakunk alatt, az öles plakátok tövében elhelyezett kukákból penészes kenyeret tur­kálgat a rosszul öltözött választó­polgár — mit mondjak —, a kont­raszt bizarr. S bár a több száz órás tévévirrasztási törekvéseket na­gyon tisztességes szándékúnak íté­lem, úgy érzem, a közvetítés el­lenértéke szintén nem lehet bagó. S ha jól sejtem, a rosíszul mű­ködő számítógépek üzemeltetése ugyanannyiba került, mintha azok kitűnően szuperáltak volna. A „Nincs adat" kiírás talán hasonló mennyiségű elektromos és emberi energiát fogyasztott, mint a kecs­keméti, vagy a karakószorcsögi részeredmény képernyősítése Szóval, én igazán büszke vagyok, hogy jól vizsgáztunk az első sza­bad választás első fordulójában Európa és a világ előtt. Csak azt nem tudom, mibe került ez ne­künk? Nem sajnálom én a pénzt, csak érdekelne a mérleg. Bocsánat, ha türelmetlen s netalán igazság­talan vagyok, tudom, a hatékony­ság fogja eldönteni, megérte-e a befektetést a parádés akció. Az új Parlament, melyet a határon in­neni és tengerentúli fedezetből, te­tetemes összegért váltottunk meg, reméljük, majd megéri a pénzét S talán nem bizonyul utólag affé­le Só Mihály show-jának ez az első szabad . . . Pacsika Enülia — Erre az évre még bő­ven akad munkánk. Tovább­ra is szállítunk a szovjetek­nek. Közben pedig új piaco­kat keresünk. — Hogyan fogadják a vál­tást a tagok? — Nehezen. Az elmúlt negyven évben sikerült úgy elhanyagolni ezt a szakmát is, hogy a termelési kultú­ránk már nem megfelelő a nyugati minőséghez. — Mit tesznek most? — Egyelőre csak néhány embert tanít majd be az új technológiára a nyugati part­ner. De egy biztos: előbb­utóbb mindenkinek váltani kell. Hiszen mi senkit sem szeretnénk az utcára tenni. — Milyen termékkel pá­lyáznák a vilagptacra? — Elsősorban jó minőségű apróárukkal: levéltárcákkal, pénztárcákkal, kulcstartók­kal. Táskagyártásban ugyan­is hatalmas a konkurencia, nem bírnánk a versenyt. Minden azon múlik, a bőr­díszművesek hogyan tud­nak gyorsan, rugalmasan alkalmazkodni az újhoz. Vál­tozó korunkban alighanem egyre többen kerülünk majd hasonló t.ehéz döntési hely­zet elé. De nincs mas út .. Rafai Gábor

Next

/
Thumbnails
Contents