Délmagyarország, 1990. április (80. évfolyam, 77-100. szám)

1990-04-10 / 84. szám

DELMAGYAR0RSZA6 80. évfolyam, 84. szám 1990. április 10., kedd Havi előfizetési díj: 101 forint Ara: 4,30 forint Egy hónap a kormányalakításra Á majdnem biztos végeredmény — Olajzűrök a Barátsággal és az úttesten Választottunk, Magyarországon megtörtént a politikai rendszerváltozás. Az. új, a jelek szerint MDF—keresztény­demokrata—kisgazda koalíciós kormány április végére, május elejére megalakul. Ellenzéke remélhetően kellőkép­pen erős lesz. A helyzetünket figyelő külföld konstatálja a rendszerváltozás tényét, és máris a jövendő kormány­(program) esélyeit, jellemzőit latolgatja, új nemzetközi kapcsolatrendszerünket saccolja. Mi itthon mindannyian tudjuk — talán —, hogy a hétköznapjaink egyelőre nem változnak. Nem fogunk hol­nap jobban élni, mint ma. A győztes párt(ok) rákénysze­rülnek tehát, hogy türelmet kérjenek tőlünk. Talán tud­ják, hogy a türelmünk véges. Talán a kampány során fólkorbácsolódott indulatok az idővel csitulnak, és kulturálttá válik — miként az de­mokráciákban szokás — a politikai élet. Akkor pedig hisztéria-, butaság-, rosszindulatmentesen, tehát megfon­toltan, de sürgősen, racionálisan, országérdek-küzpontuan hozzá lehet látni a föladathoz: lelépni a kényszerpályákról. A világ persze nemcsak ránk figyelt az utóbbi napok­ban: bizonyos, hogy Lettország követi Litvánia példáját, független állammá kíván válni. Sulyok Erzsébet A képviselői helyek megoszlása Szólt arról, hogy a párt az európai integráció mellett híve az atlanti gondolatnak is, és meggyőződése, hogy az egyesült Európa és Észak­Amerika szervesen összetar­tozik. Az MDF azonban más régiókkal szintén jó kapcso­latokra törekszik, így példá­ul Japánnal, valamint azok­kal a kelet-közép-európai nemzetekkel, amelyekkel ed­dig Magyarország a KGST­be volt beiekényszerítve. A Szovjetunióval korrekt gaz­dasági kapcsolatok kiépítése a cél — folytatta Antall Jó­zsef — s reményét ' fejezte ki, hogy a szovjetunióbeli folyamatok végül is sikeres reformot eredményeznek, s nem egy új diktatúra irá­nyába hatnak. SZDSZ: Áz ellenzéké nem páriaszerep A parlamenti számítógé­pes szavazato&szesítő köz­pont hétfőn 0 óra 35 perc­kor nem végleges, előzetes eredmenyt adott ki arról, hogy a különböző pártok országos összesítésben hány képviselői helyet sze­reztek meg. 'Ez az előrejel­zés már tartalmazza mind a 386 képviselői hely megosz­lását; a számitógépes rend­szer 3 556 881 érvényes sza­vazatot, 176 választókerü­let adatait dolgozta fel. Pártok rjtycni területi ornrágos mandátum (1. (ord.) (várható) összeaen izazalek MDF 114 40 11 165 42.75 SZDSZ 35 34 23 92 23.83 FKGP 11 16 17 44 11,40 MSZP 1 14 18 33 8,55 Fidesz 1 8 12 21 5.44 KDNP 3 8 10 21 5.44 Agrirszöv. 1 0 0 1 0,26 Független 6 0 0 6 1.55 Közös jelölt 4 0 0 4 1,04 Pártálláspontok MDF: A nép reflexei nem változtak Gratulálok a győztes párt­nak, a Magyar Demokrata Fórumnak — ezekkel a sza­vakkal nyitotta meg Magyar Bálint ügyvivő hétfőn a Szabad Demokraták Szövet­ségének nemzetközi sajtó­értekezletét. A választási eredményeket értékelve el­mondta: az SZDSZ a köz­vélemény-kutatási adatok­ból kiindulva, illetőleg az első forduló eredményeit fi­gyelembe véve jobb ered­ményre számított. Az első és második forduló végki­menetelében tapasztalható jelentős eltérést egyebek közt azzal magyarázta, hogy Magyarországon a politikai pártok struktúrája új. s meglehetősen nagy a bi­zonytalan szavazói réteg. A második fordulóban az MDF jelentősen növelte előnyét, ami egyrészt azzal a nem­zetközi tapasztalattal is ma­gyarázható, hogy a bizony­talan szavazók szívesebben voksolnak a vezető pártra. Ugyancsak nagymértékben közrejátszott a Fórum győ­zelmében, hogy az első for­dulóban a más pártokra szavazók jelentős része rá voksolt. ,lgy a Keresztény­demokrata Néppárt és a Független Kisgazdapárt hí­vei, valamint az MSZP szimpatizánsai is inkább az MDF-et részesítették előny­ben. Az SZDSZ a többpárt­rendszerű demokrácia fon­tos feltételének tartja, hogy a parlamenti ellenzék jogai, a kisebbségek jogai bizto­sítva legyenek, továbbá, hogy a sajtó és a médiu­mok függetlenül működhes­senek — mondta egy kér­désre válaszolva Pető Iván. az SZDSZ szóvivője. Kifej­tette: remélhető, hogy a kor­mányzó párt biztosítani fog­ja a nyugat-európai szoká­soknak megfelelő jogokat az ellenzéknek mind a Parla­mentben, mind azon kí­vül. Egy másik kérdésre vá­laszolva Magyar Bálint el­mondta, hogy a kétharma­dos s'zavazati többséget szükségesnek tartják az al­kotmányerejű törvények ese­tében, kivéve a költségve­tést. Annál is inkább — fűz­te hozzá —, mert ellenkező esetben a parlamenti el­lenzéket könnyen páriasze­repre kényszeríthetnék a kormánykoalíciót alkotó pár­tok. A választásokat követően, hétfőn délelőtt nemzetközi sajtótájékoztatót tartott An­tall József, a győztes párt elnöke. Örömét fejezte ki az MDF nagyarányú győ­zelme felett, amely mint mondotta: biztos záloga a leendő kormány stabilitásá­nak. A pártelnök különös jelentőségűnek minősítette, hogy a középpárti választá­si szövetség, azaz az' MDF, a Független Kisgazdapárt és a Kereszténydemokrata Nép­párt összességében annyi mandátumot szerzett, amennyit 1943 novemberé­ben az akkori Független Kisgazdapárt. Ez a tény bi­zonyítja, hogy a magyar nép politikai reflexei a több évtizedes diktatúra nyomá­sára sem változtak meg. A koalíciós elképzelések­ről szólva kijelentette: az MDF vitathatatlanul az or­szág legerősebb politikai pártjaként került ki a vá­lasztásokból, s ez lehetősé­get ad arra, hogy koalíciós partnereivel szilárd kor­mányt alakítson. Az MDF továbbra is fenntartja együttműködési készségét a Független Kisgazdapárttal és a Kereszténydemokrata Nép­párttal. de számít a kor­mányban azoknak a függet­k len képviselőknek a részvé­telére is, akik rokonszen­veznek az MDF-fel. Min­dent egybevetve az MDF úgy számítja, hogy sikerül a mandátumok 60 százalékát elérni a kormánykoalíció­ban. A pártelnök kifejtette: amennyiben az MDF kor­mányra jut, úgy legfonto­sabb céljának az egységes Európába jutást tekinti. Kisgazdapárt: A földművelési tárcát mindenképpen... A választások második ményeikról, s beszámoltak fordulóját követő napon, koalíciós elképzeléseikről, hétfőn a Kisgazdapárt kép- Torgyán József, a Füg­viselői a nemzetközi sajtó- getlen Kisgazda-, Fóldmun­központban tájékoztatták az újságírókat választási ered- (Folytatás a 2. oldalon.) Csúcs Pozsonyban Magyarország, Lengyel­ország és Csehszlovákia ál­lam- és kormányfőinek, valamint külügyminiszte­reinek részvételével hét­főn délelőtt a pozsonyi várban magyar—lengyel— csehszlovák hármas csúcs­találkozó kezdődött, amely­re megfigyelői státussal meghívást kapott Auszt­ria, Jugoszlávia és Olasz­ország külügyminisztere. A csúcstalálkozón Ma­gyarországot Szűrös Mátyás ideiglenes köztársasági el­nök, Németh Miklós kor­mányfő és Horn Gyula kül­ügyminiszter képviselte. A tárgyalóasztal mellett fog­laltak helyet a három or­szág politikai közvéleményé­nek más neves személyisé­gei is. Magyarországról Kiss Gy. Csaba, Kulin Ferenc, Kőszeg Ferenc, Pozsgay Im­re, Bod Peter Akos és Ja­kab Hóbertné érkezett Po­zsonyba. A déli órákban zárt ajtók mögött folytatta munkáját Pozsonyban a csúcstalálko­zó. Az eddig jobbára konk­rétumok nélküli elvi dekla­rációkra szorítkoaó. megle­hetősen laza tematikájú ta­nácskozás néhány főbb meg­állapítását Szűrös Mátyás ideiglenes köztársasági el­nök foglalta össze a magyar sajtó munkatársainak kérdé­seire válaszolva. Szűrös Mátyás elmondta: a tanácskozáson elhangzott bevezető nyilatkozatában — a magyar álláspontot képvi­selve — egyetértett azzal a megközelítéssel, miszerint a mostani tanácskozás legfon­tosabb célja, hogy a részt­vevők megvitassák. hogy miként lehetne együtt, s nem egymás rovására visz­szailleszkedni az európai fo. lyamatokba. A magyar megítélés sze­rint ehhez elengedhetetlenül szükséges, hogy jól működő demokráciák épüljenek ki az érintett országokban: ez annak felismerését tükrözi, hogy demokráciákkal csak demokráciák tudnak gyü­mölcsözően együttműködni. Az egymást erősítő kap­csolatrendszer kialakításához szükség van arra is, hogy az együttműködő felek rendez­zék kétoldalú kontaktusai­kat is. Ezen túlmenően a katonai tényezők szerepének csökkentésével párhuzamo­san előtérbe kell helyezni a gazdasági együttműködés feladatait, az érintettek vi­szonyrendszerében. Végül a prosperáló kapcsolatépítés megkívánja az emberi és nemzetiségi jogok szavatolá­R örög a kerék. Mindenki a ru­lettgolyóra tapasztja a sze­mét. A tétek, az állítások mozdíthatatlanok; aki beszállt a ringbe, mindennel számoljon: 1, 2 . .. (a természetes szamok). Ez sem játék, ha a szentedely izzadt­ságcsöppjel átütik a fehér inget, ha sem a zakó, sem a nyakkendő nem takar; nyilt sisakkal a véletlen pe­remén. Mindenki abban bízik, hogy ő a kiválasztott. Az élet sodrásában a kiválasztott­ságban való hit a menedék. Es nincs más „választás". Pedig a választás és annak lát­szata, hogy a meggyőződés bizton­ságos kormányzó erő, mindig is két nagy csoportot alakít ki maga kö­ré: a győztesek és a vesztesek tá­borát. Már maga a győzelem ténye biz­tonságot és azáltal hatalmat ad az Rulett ember kezébe A hatalom elkülönít a vesztesektől, s ettől kezdve két­arcú: megdöntésre vár egyszer, s másoknak járható, biztonságos utat jelent. Es mindkettő a hatalom ter­mészetéből fakad. Az utóbbi — ha máshogyan nem is —, mint sátorfa a sátor közepén, centrum, mely vi­szonyításul szolgál az induláshoz úgy, mint a behátráláshoz. De mindig a vesztesek kerülnek abba a helyzetbe, hogy vereségük által bölcsebbek legyenek. Ezt úgy is mondják, hogy saját kárán tanul az ember. A vesztes visszabújik odújába — az okos vesztes ilyen —, és elgondolkodik, meditál, hogy ho­gyan is történhetett vele mindez. Ilyenkor esetleg rádöbben, hogy az eszközeit nem jól válogatta meg. vagy méginkább arra, hogy ez nem az ő „sportága", ebben a verseny­számban nem érdemes többet in­dulnia. Mindenképpen kétségek kö­zött telnek napjai, s ez a ketkedés a hit „előjátéka", hogy rátaláljon arra a terepre, melyen a legtöbbel szolgálhatja önmagát, s azok bé­kességét, akik akár vele, akar elle­ne eszmei sikon, de a mindennapok „játékosai". A győztes viszont még csak fél­karú óriás, hisz ellenfele nem a másikban, hanem önmagában lako­zik. A győztes az. aki a vereségre is felkészült a „játék" kezdetén, és legfőbb hatalma az alázat; esendő­sége, melyet soha nem felejt. A kerék tovább pörög, A szemek a golyóra tapadnak. A véletlen ki­veti hovatartozásuk. Bár inkább biztosra mennénk. Podmaniczky Szilárd sát, érvényre juttatását is — mondta Szűrös Mátyás, hoz­zátéve, hogy a tanácskozás résztvevői nagyjából ezek­nek az elvi álláspontoknak megfogalmazásáig jutottak el a déli órákig. Mutatkozik „bizonyos fe­szültség" Václav Havel meg­nyitó beszédének egyes ré­szei, s Szűrös Mátyás és Wojciech Jaruzelski utána következő beszédei között — jelentette ki a pozsonyi csúcstalálkozó első óráiról beszámolva a csehszlovák külügyi szóvivő. Lubos Dob­rovsky kiemelte, hogy Szű­rös Mátyás szerint a kétol­dalú kapcsolatok tisztázása fontos előfeltétele annak, hogy szó lehessen a közös visszatérésről Európába. A csúcson Václav Havel — elörebocsátva, hogy a ta­lálkozó fő témája az Euró­pába való közös visszatérés — azt hangsúlyozta, hogy megfeleld ütemtervet kell kidolgozni a visszatérésre. E folyamat egyik fázisa le­hetne a csehszlovák kezde­ményezés, amiről Prága nemrégiben tájékoztatta a helsinki folyamatban részt vevő országokat. Szerinte reális lehetőség, hogy a hel­sinki folyamatban részt ve­vő országok őszi csúcstalál­kozóján a csehszlovák javas­latnak megfelelően az új európai biztonsági rendszer első építőköveként létrehoz­zák az európai biztonsági bizottságot. A Hel9inki—2 tanácskozás történelmi cél­tunak azt nevezte, hogy le kell fektetnie az uj Euró­pának, a független nemzetek és demokratikus államok baráti közösségének az alap­jait. Az elnök tíz témát sorolt fel, amiről szerinte véle­ményt cserélhetnének a ta­lálkozón. Mint mondotta, egyebek között arra kellene választ adni, hogy lehetsé­ges-e az együttműködés az Európához való visszatérés­ben. milyen legyen a vi­szony a Varsói Szerződéshez és a KGST-hez, együtt tud­nak-e működni az érintett államok a környezetvédelmi, szociális, kulturális, gazda­sági, politikai és biztonsági problémák megoldásában? Szót kellene ejteni Lengyel­ország problémaköréről, az emberi jogi és nemzetiségi kérdésekről is — mondta. A nemzetiségi probléma a térségben a totalitárius rend­szerek öröksége, mert azok nem oldották • meg ezt a problémát, és egyformán el­nyomták az összes nemzetet és nemzetiséget — hangoz­tatta Václav Havel. Szerinte fel kell tenni azt a kérdést: „Képesek vagyunk-e egyesí­teni akaratunkat, hogy min­dent megtegyünk azért, hogy körülöttünk senki se szen­vedjen pusztán azért, mert más nyelvet beszél, mert az egyik vagy a másik nemzet­hez tartozónak érzi magát? Képesek vagyunk-e minden nemzetnek es nemzeti ki­sebbségnek olyan környeze­tet kialakítani, amelyben szabadon fejlesztheti identi­tását? Képesek vagyunk-e a kollektív jogok érvényesíté­sének a hatékony garancia­rendszerével gátat vetni bármiféle nacionalizmusnak és sovinizmusnak?" Václav Havel azt is indít­ványozta. hogy a pozsonyi csúcson cseréljenek véle­ményt a Szovjetunió. Kína és a harmadik világ prob­lémaköréről is.

Next

/
Thumbnails
Contents