Délmagyarország, 1990. április (80. évfolyam, 77-100. szám)

1990-04-05 / 80. szám

2 1990. április 5., csütörtök (Folytatás az 1 oldalról.) a tárgyalások kimenetele. Landsbergis legutóbbi nyi­latkozataiban már utalt rá, hogy Vilnius nem kívánja azonnali hatállyal megvalósí­tani a törvényhozás döntése­it. Mindez azt mutatja, hogy a litván vezetés a tárgyalá­sok érdekében kész enged­ményeket tenni, s Landsber­gis értésra adta: észrevették Gorbacsov nyilatkozatában is a párbeszédre való készsé­get. A tárgyalásokig azonban mindkét félnek önuralomra van szüksége, mert a feszült­ség fenntartása senkinek sem áll érdekében. A kényes lit­ván kérdés kellőképpen kifi­nomult és körültekintő meg­oldásától nagyon sok függ, s bátran állítható, hogy a gor­bacsovi politika egyik próba­köve. Olaj Irakból? Békési László pénz­ügyminiszter április 1—4. között gazdasági-pénzügyi tárgyalásokat folytatott Bag­dadban. A Mohamed Mahdi Szaleh iraki kereskedelmi és megbízott pénzügyminisz­terrlel folytatott meg­beszélések eredményét a felek jegyzőkönyvben rög­zítették, amelyet április 3­án írtak alá. Az iraki fél Románia vállalta, hogy a lejárt, kö­zel 20 millió dollár értékű magyar követelést ez év májusától kezdődően év vé­géig kifizeti. A megbeszélé­seken felmerült hosszabb távra szóló olajmegállapodás létrehozásának lehetősége Békési László tárgyalásait befejezve, április 4-én to­vább utazott Kuvaitba. Csökkent a feszültség A Romániai Magyar De­mokrata Szövetség és a Vat­ra Romaneasca kedden Ma­rosvásárhelyen közös nyi­latkozatot fogadott el, amely hat pontban összegzi az el­fogadott megállapodásokat. Közösen kinyilatkoztatják, hogy Marosvásárhelyen és Maros megyében a feszült­ség csökkent, és „ha mind­két fél őszintén betartja a megállapodást, az eddigi nyilatkozatok szellemében, akkor a helyzet tovább fog javulni" Leszögezik: a kö­zelmúltban történt maros­vásárhelyi események kö­vetkeztében felszínre került nemzetiségi kérdések to­vábbra is álljanak a köz­ponti és helyi államhatósá­gok figyelmének előterében. Marosvásárhelyen kedden a késő éjszakai órákban ért véget a kormánybizottság ülése. A tanácskozás azért húzódott el, mert a bizott­ság előbb a Vatra Roma­neasca szervezet képviselői­vei külön targyalt, majd kü­lön folytatott megbeszélést a Romániai Magyar Demok­rata Szövetség Maros me­gyei szervezetének küldött­ségével is. Ezt követően ke­rült sor az együttes ülésre, amelyen elfogadták a közös nyilatkozatot. Fontos feladatnak tartják a helyzet rendezésére, a megbékélés reményében, hogy a hazai és a külföldi közvéleményt tárgyilago­san tájékoztassák a fejlemé­nyekről. A román lakossá­got biztosítani kell arról, hogy a kisebbségek jogainak garantálása nem csorbítja az ő érdekeit. Ugyanakkor biztosítani kell a nemzeti kisebbségeket — jelen eset­ben a magyar nemzeti ki­sebbséget —, hogy a jelen­legi politikai hatalom és a választások utáni alkotmá­nyos államhatalom garantál­ja a nemzetközi egyezmé­nyekben lefektetett jogaikat. A dokumentumban kinyil­vánítják, hogy a megállapo­dásokkal a Romániai Ma­gyar Demokrata Szövetség és a Vatra Romaneasca or­szágos vezetősége egyetért. A nyilatkozatot Ion Min­zatu, az Ideiglenes Nemzeti Egységtanács alelnöke, a kormánybizottság vezetője és az érdekelt felek írták alá. Fidesz-voksok játsszák át a rájuk bízott vállalatokat, újságokat új tu­lajdonosoknak. Mi úgy vél­jük: mindaz, ami ma állami tulajdonban van, a nép egé­szét illeti, sorsa felett ezért minden egyes esetben csak a Parlament illetékes dönteni. Ha nem változtatjuk meg a dolgok fejlődésének jelenlegi irányát, hónapokon belül nemzeti sajtó nélkül mara­dunk, a nemzeti vagyon leg­értékesebb része pedig érté­ken alul kerül idegen kezek­be Azt kell tapasztaljuk, hogy mindebben a Szocialista Párthoz tartozó személyek is szerepet vállaltak, a Szocia­lista Párt különböző szervei pedig a pártvagyon „átmen­tésének" — tagság számára sem ismert — praktikáiba bonyolódnak. A pártvezetés álláspontja és magatartása e kérdésekben homályosan két­értelmű. A szocialistáknak egyértel­mű álláspontot kell képvisel­niük! A reprivatizáció nemzeti érdekű végrehajtása érdeké­ben mi a következő lépése­ket látjuk szükségesnek: 1. Az új Parlamentben jöj­jön létre olyan reprivatizá­ciós bizottság, amely kidol­gozza e folyamat törvényes szabályait, és ellenőrzi lebo­nyolítását. E bizottság tudta és engedélye nélkül ne lehes­sen semmilyen állami tulaj­donban lévő intézményt, vál­lalatot, újságot, stb. eladni. Amíg az új Parlament fel nem állítja e bizottságot, fel kell függeszteni minden adásvételi eljárást, minden folyamatban lévő tranzakci­ót. 2. A Parlament vizsgálja felül az eddigi adásvételi ügyleteket, s ha kell, semmi­sítse meg a nemzet érdekeit sértő szerződéseket. 3. Amíg a nép tulajdona szabad préda, az állam adós­sága tovább nő. A reprivati­záció azonban csak akkor el­fogadható a nép számára, ha hozzájárul az államadóssá­gok csökkentéséhez. Ezért olyan törvényre van szükség, amely kimondja: minden el­adott állami vállalat, intéz­mény stb. árának legalább 25 százalékát az államadós­ság csökkentésére kell fordí­tani. Ennek megvalósítására többféle módszer is kínálko­zik. 4. A magyar tömegkommu­nikációs eszközök jelenleg a külföldi töke egyik fő cél­pontját jelentik. Ha nem fi­gyelünk fel ennek veszélyei­re, rövid időn belül nem lesz nemzeti szellemű sajtónk. Sok országban törvény sza­bályozza, hogy a nemzeti tö­megkommunikációs eszközök hány százaléka lehet idegen tulajdonban. Ilyen törvényre nekünk is szükségünk van. Ezért egyetlen napilap vagy más hírközlő eszköz esetében sem kívánatos, hogy a rész­vények 25-40 százalékánál nagyobb része külföldi kézbe kerüljön. Vigyázzunk mindarra, ami a miénk, mert ha nem ezt tesszük, szegényekből koldu­sokká leszünk! Álláspontunk ezért; priva­tizációt, de a nyilvánosság bevonásával és a Parlament ellenőrzésével. Az aláírók — Mikola Ti­bor, Balázs Mihály, Sajti Enikő, Varga Ilona, Vörös László, Mezősi Gábor, An­derle Adám, Szalay István, Klukovics Lajos, Németh Jó­zsef, Horváth Gyula, Gál György, —, a Magyar Szo­cialista Párt tagjai, s a sze­gedi felsőoktatásban dolgoz­nak. Mi van a maszk mögött? A Fidesz szegedi regioná- az általuk támogatott lis szervezetének nyilatkoza- SZDSZ-jelöltekre — Rózsa ta szerint köszönik a válasz- Editre (3. számú választóke­tóknak a Fideszre leadott rület) és dr. Kertész Dezső­szavazatait. Megkérik őket, re (7. számú választókerület) hogy a második fordulóban — adják voksukat. A nemzeti vagyon védelmében Amíg az ország a választá- — vadászterülete lett, ahol a sokra figyel, szegényedik az népi vagyon állami megbí­ország. Több, napvilágra ke- zottai ellenőrzés és gátlás rült eset jelzi, hogy hazánk nélkül, egyéni vagy szűk a külföldi tőke — igen olcsó csoportérdektói mozgatva A romániai magyarság a teljes bizonytalanság pszi­chózisában él. Az állandó veszélyérzet, szorongás azon­ban egész Románia állapo­tára jellemző, hiszen senki sem tudja pontosan, hol hú­zódnak a különféle politikai frontok, milyen tendenciák érvényesülnek, ki kivel, és ki ellen fog össze. A politi­kai álarcosbálban mindenki a demokráciát, a keresztyé­ni elveket írja zászlajára, de a kaotikus viszonyok köze­pette nem tudható, mi van valójában a maszkok mögött — mondotta a romániai ál­lapotokat elemezve Tőkés László református püspök. A román—magyar megbéké­lés eszméjének utazó nagy­követe Nagyváradról Po­zsonyba tartva, tegnap saj­tóértekezletet tartott Buda­pesten, a Ramada Szállóban. A bizonytalan közállapo­tok miatt — folytatta Tőkés László — az emberek élet­érzését a szorongás, a féle­lem határozza meg, s ezt a veszélypszichózist súlyos­bítják a nemzetiségi ellen­tétek. A helyzet súlyosságát jellemzi: ma már egész ma­gyarlakta falvak várják szo­rongva, hogy mikor támad rájuk a szomszédos falvak felbujtott lakossága. A ma­gyarság lelkiállapotát to­vább rontja, hogy senkitől sem várhat segítséget a baj­ban — mondta többek kö­zött Tőkés László, aki min­den pártot arra kért, hogy a romániai magyarság ügyé­ben tanúsítson kellő önmér­sékletet. elkerülendő a na­cionalizmus, a külföldi be­avatkozás vádját. Lottó tárgynyeremény­jegyzék az 1990. április 3-án megtartott, március havi lottó tárgy­nyeremény-sorsolásról, melyen a március havi előfizetéses és a 11. heti szelvények vettek részt. A nyeremény jegy­zékben az alábbi rövidítéseket használtuk: a: Vásárlási utalvány (4000 Ft), b: Opel Kadett típusú személygépkocsira szóló utalvány, c: FSO 1500 típusú sze­mélygépkocsira szóló utalvány, d: Wartburg Standard tí­pusú személygépkocsira szóló utalvány, e: Pioneer Hi-Fi­torony, f: JVC színes televízió, ITT Nokia videómagnóval, g: Lanicó rádiómagnó, h: Schr.eider színes televízió, i: Sa­nyo videómagnó, j: Varia-utalvány (75 000 Ft), k: Sanyo 2130 típusú színes televízió. 1: Sanyo 3011 típusú színes televízió, m: Minszk 15 M 280/45 literes hűtőszekrény, n: Gorenje fagyasztószekrény, o: Hang-fény-utalvány (50 000 Ft), p: Otthon lakberendezési utalvány (50 000 Ft), q: Sze­rencse-utalvány (40 000 Ft), r: Iparcikk-utalvány (25 000 Ft), s: Zenesarok-utalvány (20 000 Ft), t: Vásárlási utal­vány (10 000 Ft), u: Vásárlási utalvány (9000 Ft), v: Vá­sárlási utalvány (7000 Ft). 3 147 714 V 3 668 706 r 62 074 080 V 3 169 422 q 3 674 133 o 62 079 507 s 3 174 849 n 3 679 560 q 62 106 642 s 3 180 276 V 3 684 987 t 62 117 496 o 3 185 703 P 3 690 414 V 62 122 923 t 3 191 130 V 3 695 841 V 62 128 350 u 3 196 557 P 3 701 268 u 62 133 777 r 3 201 984 u 3 706 695 r 62 139 204 u 3 212 838 u 3 712 122 u 62 144 631 t 3 218 265 V 3 717 549 n 62 155 485 u 3 229119 t 3 722 976 q 62 160 912 u 3 234 546 rrj 3 728 403 V 62 171 706 q 3 239 973 s 3 739 257 P 62 198 901 V 3 245 400 u 3 744 684 u 62 204 328 r 3 250 827 V 3 755 538 P 62 209 755 V 3 256 254 n 3 760 965 1 62 215 182 u 3 261 681 0 3 766 392 o 62 220 609 u 3 288 816 o 3 771 819 t 62 236 890 t 3 294 243 V 3 777 246 u 62 253 171 o 3 305097 P 3 782 673 u 62 258 598 P 3 310 524 s 3 788 100 p 62 264 025, q 3 315 951 u 3 793 527 u 62 269 452 r 3 326 805 q 3 798 954 V 1 62 274 879 s 3 332 232 q 3 804 381 V 62 280 306 r 3 337 659 p 3 815 235 V 62 291 160 r 3 343 086 r 3 826 089 p 62 302 014 q 3 348 513 u 3 831 516 s 62 307 441 s 3 353 940 u 3 847 797 m 62 312 868 s 3 364 791 r 3 874 932 k 62 318 295 s 3 370 221 V 3 885 786 V 62 323 722 p 3 375 648 V 3 891 213 V 62 334 576 q 3 381 075 r 3 883 640 p 62 340 003 r 3 386 502 V 3 902 067 V 62 345 430 s 3 391 929 s 3 907 494 V 62 350 857 s 3 397 356 s 3 912 921 V 62 356 284 t 3 402 783 u 3 945 483 a 62 361 711 a 3 408 210 q 3 956 337 P 62 367 138 u 3 413 637 t 3 961 764 P 62 377 992 u 3 419 064 u 3 967 191 s . 62 394 273 t 3 424 491 o 3 972 618 s 62 399 700 u 3 429 918 tt 3 978 045 s' 62 426 835 p 3 440 772 V 3 983 472 p 62 437 689 a 3 446199 V 3 988 899 r 62 443 116 o 3 451 626 V 3 994 326 u 62 459 397 s 3 462 480 t 3 999 753 q 62 464 824 o 3 473 334 u 60 505 677 s 62 470 251 « 3 484 188 t 60 521 958 p 65 475 678 u 3 489 615 q 60 527 385 t 62 486 532 r 3 495 042 u 60 532 812 v 62 491 959 t 3 500 469 v 60 559 947 p 62 497 386 u 3 505 896 u 60 576 228 n 62 502 813 q 3 549 312 u 60 581 655 P 62 508 240 u 3 554 739 m 60 587 082 r 62 513 667 u 3 560166 V 60 592 509 t 62 519 094 s 3 576 447 n 62 014 383 o 62 524 521 q 3 587 301 n 62 01ÍF810 P 62 529 948 V 3 641 571 q 62 025 237 s 62 535 375 r 3 646 998 s 62 030 664 t 62 540 802 V 3 652 425 V t>2 1Mb UH1 K. 62 041 518 t 62 546 229 v 3 657 852 V 62 046 945 V 62 567 937 q 3 663 279 p 62 057 799 i 62 584 218 q A nyertes szelvényeket 1990 április 25-éig kell a totó­lottó kirendeltségek, az OTP-fiókok, vagy a posta útján a Sportfogadási és Lottó Igazgatóság címére (1875 Budapest V., Nádo- utca 15.) eljuttatni. A hivatalos nyereményjegyzék április 10-étől tekint­hető meg az OTP-fiókokban, totó-lottó kirendeltségekben és a postahivatalokban. A parlamenti váltógazdálkodás sajátos­sága (és esetünkben tanulsága), hogy va­lójában nem a győztes párt nyeri meg a választásokat, hanem a kormányzó párt veszti el hatalmát Magyarán: az állam­polgárok a kormányzópárt teljesítményé­ről mondanak ítéletet, s bizalmukkal tüntetik ki a rivális szervezetet. Mivel a szisztéma lényege a hatalomváltás intéz­ményes biztosítása, a kormányzó rezsim „elkergetésének" lehetősége, az alternatív programtervezeteknek kevésbé van jelen­tősége. Funkciójuk nem is a laikus ál­lampolgárok meggyőzése, hanem segédke­zés a szükséges bizalmi tőke megszerzé­sében. Bármennyire is fontos a „jó prog­ram". a választói magatartást legalább annyira befolyásolják a program megva­lósításáról alkotott vélemények, a „politi­kacsinálás" várható mikéntjéről, az elvek, eszközök és módszerek tárházáról kiala­kuló benyomások. Ügy tűnik, a szabaddemokraták nem érzékelték kellőképpen a kettő közötti kü­lönbségét. Túl nagy jelentőséget tulajdo­nítottak a rendszerváltásról kidolgozott — bár tagadhatatlanul nívós — programjuk­nak. Megfeledkeztek azonban arról, hogy a kampányban nagyobb súlyt fektessenek a programok megvalósítására vállalkozó személyekre. Márpedig a „személyi ténye­ző" az, amellyel egy programot, az ígére­teket „el lehet adni" a választások pia­cán. Az MDF ellenben felismerte a dolog Kampány­kaland Elvek, eszközök, módszerek fontosságát, amivel ellensúlyozni tudta programja gyengeségeit és a népszavazá­son elszenvedett kudarcot. A „fontolva haladás" elve, de még inkább a „nyugodt erő" jelszava a „lassú víz partot mos" szí­vósságával őrölte fel az SZDSZ előnyét. (Gyanítom, hogy az MDF Mitterrand el­nökválasztási kampányából merítette ötle­teit, főleg a „nyugodt erő" és Antall Jó­zsef személyiségének összekapcsolásával.) Mindezt tetézte az SZDSZ március 15-i budapesti szereplése. Véleményem szerint a radikális ellenzék sok-sok ezer szavazót vesztett a nemzet ünnepén, amit a tv egyenes adása csak növelt volna. Mindez hogyan függ össze Bratinka, Király és Raffay sikerével? Ügy, hogy Király és Raffay olyan „gya­korló", ismert és népszerű politikusként léptek színre, akik határozott szereplésük­kel már bizonyítottak. Személyükben Sze­ged népe szinte részesült a főváros „ha­gyományos" kiváltságából, az országos politika alakításából! A szegedi szabad­demokraták ezzel szemben nem tudták áttörni a róluk így óhatatlanul is kiala­kult közfelfogást, miszerint szervezetük — fogalmazzunk nyíltan — a „pesti belvá­rosi fiúk" helyi képviselete lenne. Megle­pő, hogy mennyire nem a hétköznapi hús­vér ember, a laikus polgár esetleges vá­lasztási magatartására összpontosítottak. Híveik sokszor meghökkentő magabiztos­sággal remélték Király Zoltán könnyed legyőzését, ami az ellenjelölt kiválasztását tekintve, szembeötlő is volt... Nem tudni azt sem. mennyiben tekintették presztízs­kérdésnek Raffay és Király legyőzését. Mindenesetre Szeged és a nevezett politi­kusok súlya, tekintélye megkövetelte vol­na egy olyan „válságstáb" felállítását, amely — a Nyugaton bevált gyakorlat szerint — precíz és szisztematikus mun­kával szervezi jelöltjei propagandáját, il­letve a politikai tisztesség határain belül támadja a riválisok addigi politikai sze­replését. (Ebben az esetben a Lajtán túl nem is annyira plakátok és gyűlések játsszák a főszerepet, hanem a postalá­dákba helyezett szórólapok.) Az psdig egyenesen talány, miért lepődtek meg azon, hogy Bratinkát megtámogatta Ki­rály és Raffay személye! Furcsa is, hogy a szabaddemokrata jelöltek mellett orszá­gos politikus nem korteskedett — külön az egyéni körzetekben. A „Tudjuk, merjük, tesszük" jelszó ta­láló volt ugyan, de a sugallt határozott­ságnak inkább intellektuális körökben van hitele. Azok a szavazók, akiknek a szemében fontos az elszántság és határo­zottság, de nem elégíti ki őket a szabad­demokraták antikommunizmussal párosu­ló, ám egyre inkább parttalannak tetsző liberalizmusa, az SZDSZ közszereplésében sokszor kaotikus, s kissé anarchiába hajló szabadosságot is látnak. Ez megfelel a „legyen végre már rend" — egyébként természetes — népigényének, amit hatá­sosan igyekezett kielégíteni az MDF. Pél­dának okáért a március 23-i szavazatsze­dő gyűlésükön, a Klauzál téren. Az azt meceiőző 5;ZDSZ-rendezvóny inkább benn­fentesek ünneplő pártgyülésére emlékezte­tett. A különbség érzékelhető volt az ösz­szeverődő tenyerek számán és hangere­jén . . Végül szólnom kell a szocialisták sze­repléséről, ami szintén hozzájárult az MDF elsöprő sikeréhez Március 14-én, a vérszegény szervezés miatt, az MSZP képtelen volt kiaknázni az ..adu ász", Horn Gyula jelenlétében rejlő lehetőséget. Ha ők is presztízskérdésként kezelték volna a szegedi helytállást, akkor az iga­zán népszerű Hornnak külön is kortesked­nie kellett volna a szocialista jelöltek mellett Nem leoett volna meg, ha az utolsó héten a külügyminisztert ábrázoló plakátok, szórólapok matricák lepték vol­na el a várost, melyeken a helyi MSZP­jelölteket népszerűsítették volna. Löffler Tibor

Next

/
Thumbnails
Contents