Délmagyarország, 1990. április (80. évfolyam, 77-100. szám)

1990-04-05 / 80. szám

3 1990. április 5., csütörtök Az inflációt kézben kell tartani Forintban vagy valutában A tavalyi dollárelszámolású deficit 1,4 milliárd, s ezzel az ország bruttó adósságállománya elérte a 20,5 milliárd dollárt. Eközben rubel-viszonylatban az év folyamán 1,6 milliárdos — ideiglenesen felhasználhatatlan — többlet keletkezett. Az infláció üteme gyorsult, ami arra kényszerítette a Magyar Nemzeti Bankot, hogy a forgalomban levő pénzmennyiséget és a hitelkínálatot erőteljesen korlátozza, magyarul: az infláció üteménél kisebb mértékben bővítse. Nőttek a vállalatok fizetési nehézségei, egyre gyakoribb a sorbanállás. Alacsony volt a lakosság megtakarítási hajlandósága (képessége), a takarékbetétek állománya reálértékben csökkent. A negatív jelenségek egy része múltbeli gazdaságpolitikai hibák — eladósodás —, más részük kedvezőtlen külső körülmények — fizetőképtelen KGST-partnerek — következménye. A feszültségekhez hozzájárultak egyes kormányintézkedések is; a lakossági valutaellátás könynyítésével egyidőb'en életbe léptetett vámkedvezmények tömeges bevásárlúturizmushoz — márkamilliárdok kiáramlásához — vezettek. Pozitív jelenség volt ugyanakkor, hogy az importliberalizálás ellenére is javult valamelyest a dollárelszámolású kereskedelmi mérleg egyenlege, továbbá az, hogy A közelmúltban kerUlt a kezembe a „Markét Letler", a Magyar Nemzeti Bank időszaki kiadványának idei clsü száma, amely teljes terjedelmét az 1990. évi pénzügy-politikai elképzeléseknek szenteli. A kiindulás természetesen az elmúlt év, melynek pénzügyi feltételei igencsak feszítetlek voltak. az inflációt sikerült kezelhe^ tő keretek között tartani. A pénzügypolitika általánosan megfogalmazott célkitűzései között 1990-ben is változatlanul a külső és belső egyensúlyi helyzet javítása, az infláció kézbentartása áll az első helyen. Az idén képződő hitelforrások — külföldi tökebevonás és belföldi megtakarítások — korábbinál lényegesen nagyobb hányadát fogják a vállalkozói szféra rendelkezésére bocsátani. Annál is inkább, mert a korszerű, piachoz alkalmazkodó gazdasági szerkezet kialakítása szükségessé teszi, hogy a vállalkozói szektor — a korábbi évek kényszerű visszafogottsága után — könnyebben jusson kölcsönhöz. Az idei elképzelés azzal számol, hogy ez a szektor nemcsak felhasználja saját megtakarításait, hanem más jövedelemtulajdonosok — külföld, lakosság — megtakarításaiból is részesedik, mégpedig a bankrendszer, s nem a költségvetés csatornáin keresztül. Az elkövetkezendő években kiemelt célként kezelik a lakosság forintmegtakarításának ösztönzését, annak érdekében, hogy a jövedelem megtakarítható hányadát ne konvertibilis valutákba, illetve holt tökébe — ingatlan, műkincs — menekítse, hanem azzal a vállalkozások élénkítését segítse elő. Ezt elsősorban a megtakarítások értékállandóságának biztosításával lehet megoldani. El kell érni, hogy a betétek után a jövedelemadó és az inflációs ráta figyelembevételével is — pozitív reálkamathoz jussanak. Azt feltétlenül meg kell jegyezni, hogy ez a törekvés a pénzügypolitika azon kevés erőfeszítései közé tartozik, melyeknek sikeréhez az állampolgárnak is valódi érdeke fűződik. Sőt drukkol is. Hinni azonban sajnos már nem nagyon hisz benne, A 20 százalékos adó kifizetése után is inflációt meghaladó mértékű nettó kamathoz vajon mekkora hitelkamatláb párosul majd? Lehet, hogy a színes televízió személyi kölcsöne egy ideig még 30 százalék alatt marad, de a mindinkább emelkedő kezelést költséggel együtt már mostanában átlépheti azt. Mint ahogy a vállalkozóknál ez már meg is történt. A közelmúltban voltam fültanúja olyan telefonbeszélgetésnek, amelyben a bankvezér egy induló vállalkozásnak 28 százalék kamat, plusz 8 százalék „bonyolítási jutalék" (mindkettő egy évre vetített) árán ajánlotta fel a hitelfolyósítást. Apropó, a hitel. Ennek kapcsán változások várhatók a lakossági körben. A hosszú lejáratú hitelállomány a korábbinál szerényebb mértékben növekszik. A magyarázat roppant egyszerű, azok ugyanis annyira megdrágultak — ahogy ma mondják, piacivá lettek —, hogy az új hitelek iránt egyszerűen megcsappant a kereslet. Olyannyira, hogy a lakosság nettó megtakarítási pozíciója — várhatóan — javulni fog. Na nem sokkal, mindössze 20-25 milliárd forinttal, hiszen mindeközben az egy főre jutó reáljövedelem csökken. Nem vagyok pénzügyi szakember, s talán ezért, ebben a néhány tízmilliárd többletben sem hiszek. Lehet, hogy ezt még úgy számolták ki, hogy pozitív reálkamatot biztosítanak a befektetőknek. A forintban befektetöknek ... Kovács András MAGÁNVÉLEMÉNY U un Hitelt meggyőződés „Boldog" semmittevésben éltem át március 25-ét Míg Önök, kedves Olvasóim, mérlegeltek és döntöttek, jómagam — harmincezerre becsült menekült-sorstársammal együtt — csak azért szurkolhattam, hogy jól fogjon a nemzet pennája.... Valószínűleg mi sem változtattunk volna a végeredményen — mivel közben az újabb erdélyi menekülőkkel és áttelepülőkkel növekszik a számunk, talán már az ősszel esedékes, köztársaságielnök-választáson számolni kell velünk. Akár a Nyugaton élő, kettős állampolgársággal rendelkező magyarokkal — akiket még csak honfitársainknak sem nevezhetek ... Míg választási totónk szerencsés nyertesei várják a megérdemelt küldeményeket, a pártok zajos koalíciós nyilatkozatokkal próbálják irányítani a második: forduló menetét. Totózóinknál maradva: a legjobb tippelő, Simon Ferenc úr is csak 9 találatot ért el a lehetséges 15-ből („választási nyelvezetet" használva: 60 százalékkal nyert...), április 8-a, vasárnap kapcsán nagyon egyszerű lenne telitalálatra utazni az 1-1-1=2 szabályát alkalmazva. Tényleg, ilyen egyszerű lenne? — Meggyőződésem — mely megérzésen alapul — a választási aritmetika bizonytalan volta. A magyar lélek, avagy nemzedékem (közép-európai áldozat és áldozó!) Ismeretére hivatkozzak? Végül is. a nép előtt hitelesebbnek bizonyuló jelöltek fogják fölborítani a pártirodákban kikalkulált „végeredményt". Azok, akik emberileg már eddig annyi tőkét halmoztak fel a „hiteles" rovatba, hogy azt nehéz, illetve lehetetlen bármely pártmegállapodással a papírkasárba gyúrni. Ilymódon a nagy egyezkedést két irányba is felboríthatják. Ezek szerint az 1 + 1=2 helyett 1,9, avagy 2,1 is lehet a végeredmény... Pataki Sándor Az OTF és a HM közleménye Az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság és a Belügyminisztérium közös közleménye az egyes, személyes szabadságot korlátozó intézkedések hatálya alatt állt személyek társadalombiztosítási és munkajogi helyzetének rendezéséről szóló új jogszabály végrehajtásáról szólAz egyes, személyes szabadságot korlátozó intézkedések hatálya alatt állt személyek társadalombiztosítási és munkajogi helyzetének rendezéséről szóló új jogszabály összefoglalja a -hasonló kérdésekről szóló 72/1989. (VII. 4.) MT rendeletben és a 104/1989. (X. 4.) 'MT rendeletben foglaltakat — amelyeket ezért hatályon kívül is helyez — és kiterjeszti a rendezésre jogosultak körét. Az igényérvényesítés megkönnyítése céljából a következőkre hívjuk fel a figyelmet. A kiterjesztések (új rendelkezések) a következők: a) a havi 500 forint attól függetlenül jár, hogy a személyes szabadság korlátozásának idejét szolgálati időként figyelembe vették-e; b) havi 500 forintban részesülnek, akiket internálás vagy kitelepítés céljából őrizetbe vettek, de internálásra, kitelepítésre nem került sor; c) havi 500 forintban részesülnek a katonaként vagy leventeként a Szovjetunióba hurcoltak vagy ott hadifogságba esettek; d) havi 500 forintban részesülnek a közbiztonsági őrizetben fogva tartottak; e) havi 500 forintban részesülnek az 1956-os népfelkeléssel kapcsolatban ugyan el nem ítéltek, de előzetes letartóztatásban vagy kényszergyógykezelés alatt tartottak; f) havi 500 forint a serelmet szenvedettnek, ha nyugellátása. baleseti nyugellátása nincs, a nyugdíjfolyósító szerv által folyósított bármilyen nyugdíjszerű rendszeres ellátásához jár; g) a havi 500 forintot a sérelmet szenvedett akkor is megkapja, ha semmiféle ellátása nincs, de utána házastársi pótlékban, házastársi jövedelempótlékban részesülnek. Havi 500 forint továbbra sem illeti meg azt, aki csak baleseti járadékban részesül (500 forintot majdani nyugdijához fog kapni). A havi 500 forint a személyében sérelmet szenvedettnek tehát egy jogcímen és továbbra is kérelem alapján jár. A kérelemhez csatolandó hatósági bizonyítványt az internálásról, a kitelepítésről, az őrizetbe vételről, a Szovjetunióban tartózkodásról és a közbiztonsági őrizetről a Belügyminisztérium állítja ki (1903 Budapest, pf.- 314) Ha pedig az 1956-os népfelkeléssel kapcsolatban bírósági eljárásra nem került sor, az előzetes letartóztatás vagy ideiglenes kényszergyógykezelés tényét és időtartamát — ezt is kérelemre — a fővárosi (megyei) főügyészség igazolja. Kiemeljük, hogy nem jár újabb 500 forint annak, aki azt a 72/1989. (VII. 4.) MTrendelet vagy a 104/1989. (X. 4.) MT-rendelet alapján már megkapta. A nyugdíjfolyósító szervnek benyújtandó kérelemben feltétlenül fel kell tüntetni a nyugdíjfolyósítási törzsszámot. Fokozott jelentősége van ennek akkor, ha olyan volt internált, kitelepített stb. kéri a havi 500 forintot, akinek a nyugdij.folyósító szerv semmiféle ellátást nem folyósít (tehát a nyugdíjfolyósító szervnél nyilvántartva rtincs, és a kérelem a házastársa kezéhez folyósított házastársi pótlékra, házastársi jövedelempótlékra van alapozva. Az új jogszabály azt is kimondja, hogy a havi 500 forint 1989. augusztus l-jétől jár, ha a hatósági bizonyítvány, az igazolás iránti kérés a Belügyminisztériumhoz, illetőleg az említett ügyészi vagy bírói szervekhez 1990. június 30-áig megérkezik. Azok az időtartamok, amelyekre összesen havi 500 forint emelés jár, szolgálati időnek, munkajogi szempontból pedig munkaviszonyban töltött időnek számítanak. A Minisztertanács döntése szerint az öregségi korhatárt betöltött vagy rokkant személy is megkapja a havi 500 forintot, ha nyugellátásban, baleseti nyugellátásban, nyugdíjszerű rendszeres szociális ellátásban nem részesül, és utána házastársi pótlékot, házastársi jövedelempótlékot nem kap senki. ff Mozog a tópart Oszeszéken Nógrádi Pista bácsit elfogta a félelem. Az öszeszéki tóparti tanyájánál karóverő, szálaghúzó embereket látott, és jeleket garmadával, amely szerint megint parcelláznak. Ijedtségének oka régről gyökerezik, mert egyetlen kincsét, megélhetésének eddigi forrását, a földet érezte kiszaladni a lába alól. Árva gyerekként lett hú társa holdjainak, gyarapította, forgatta, művelte azokat legjobb tudása és naponkénti verejtékes igyekezete szerint. Mutatós tanya, rendbe rakott parcellák sora maradt mára, annak ellenére, hogy a háború négyévi, gyötrelmes orosz fogságba kényszerítette. A beadásos világ vagyonából kiforgatta, majd a sokadik talpra állás után, a téeszes világ indulásához kellett a vaujával — 50 hektó bort adó szőlő, gumis kocsi két lóval, ekével, boronával és más, drága pénzen vett szerszámmal — hozzájárulni. Későbbi enyhüléseként a „parasztnyúzó" rendnek, bérbe vehette saját, régi földjeit a legatyásodott közösségtől, amelynek alakulásakor Nógrádi Istvánt elnöknek választották gazdatársai. E dióhéjba gyömöszölt múlt után nem meglepő, hogy Pista bácsi dühbe gurult a földet méricskélő idegenek láttán. Számára a „körösztös karók" — amelyeket a mérnökök állítottak glédába — a biztos földosztás előkészületét jelölték. Hiába mondták az Alkotmány Tsz irodájában, hogy ezek csak a „mozgó tópart" újratérképezését szolgálják, Pista bácsi a pecások, vagy ahogy ő nevezte: a pícésak terjeszkedését vélte fölfedezni az út menti karózásban. A vhitetlenkedését ekképpen summázhatjuk: — így csinálták előtte a vasút melletti aligámj szőlőmmel is. Elvették, lemondattak a használatáról, és kimérték a hétvégi házasoknak. Az én földiemre még nem lett mindre gazda, gazt terem egy része, és emiatt vagyok ideges az itteni — tóparti — méregetések miatt. Ezt a földemet, amelynek mindig nagy gondját viseltem, már nem engedem, hogy másnak adják. Van nekem három családom, rájuk szeretném átörökíteni, mert 76 éves vagyok, és csak úgy leszek nyugodt, ha az életem munkája ráiuk száll, nem idegenekre. Mert tudom én, a tsz eladja, hogy ebből fizesse az adósságát. Engem meg eltesznek innen, messzire... €• 9 Nógrádi István súlyosan pörölő szavai kirepültek az éterbe, eljutottak a Szabad Föld újság hasábjaira, és természetesen Botka István tsz-elnökhöz, Vincze Mihály főmezőgazdászhoz és még sok mindenkihez. A Balástyai Alkotmány Tsz fiatal irányítói szerint Nógrádi István őszeszéki tóparti birtokát nem fenyegeti veszély. Való igaz, hogy a nádas szélét ellepték a pihenni vágyó idegenek, de a pícésekkel, az Alkotmány Horgász Egyesülettel csak a nevük azonos. A tó az állami gazdaságé. Mozog a partján a nád. kijjebb, beljebb megy a part, emiatt térképezik újra. — Pista bácsi úgy tudja, szúr alatt megy minden, kerülik a nagy hírverést, közben elpasszolják a földet... — Nincs ilyen ügyünk — mondja az elnök —, a tóparti földek nem keltek el. Ott csak a mérnökök, a geodéták parcelláznak, mi nem. — A tsz nem, is ad el földet? — Általában a szikeseket, nádasokat, legelőket, de azoknak se 60-80, hanem 1020 forintért adjuk négyzetméterét. Eddig három hektár kelt el, 240 ezer forintért. Ebből nem fizethetjük a prémiumot, mint Pista bácsi hiszi. A márciusi közgyűlésünkön elmondtuk, hogy több mint kétmillió forint pluszpénzt osztottunk a tagoknak, beleértve a szociális juttatásokat is. Ezek tények. I « Nincs is okunk kételkedni, csupán arra lettünk volna kíváncsiak, mióta tart Balástyán a talpalatnyi földmizéria. Vincze Mihály szavaival: — Tavaly tavasszal még ijesztgetni lehetett az embereket a földdel. Nevetségesnek tartották sokan, hogy újra gazdák lehetnek. Aztán hirtelen megjött a kedv a földműveléshez. — Nyilván a többpárti politikai szakadás segített ebben. Megkuszálták a földművelők önérzetét. — Hát, hogy egészen porv tos legyek, a tsz-ek a törvény változásával már adhattak vissza- földet korábban is. Rúzsán, meg a mi szomszédunkban, a Rákócziban már a pártcsatározások előtt mértek vissza parcellákat. A mi közgyűlésünk is úgy határozott, hogy aki bevitte a tulajdonában levő földet, és tagja a szövetkezetnek, visszavehet három hektár területet, aranykorona-arányosan. Aki augusztus 31-éig jelentkezik és a föltételeknek megfelelő az igénye, szeptemberben kimérjük neki a kívánt földet a tanyája közelében, vagy ott, ahol lakik. — Akkor Nógrádi Istvánnak nem is kell féln):, hogy eltiszik majd az új birtokát innen tíz-húf: kilométerre, a csólyosi határba? — Erről nem is volt szó — veszi át a válaszolás jogát az elnök.— Megmondtuk a közgyűlésen, hogy nincs oka a félelemre. Előtte már karácsonykor is tjeszéltünk vele, úgy éreztem, megnyugodott... Hogy a mérnökök mit mondtak neki, az már nem a mi dolgunc. Mi nem akarjuk kivenni a földet a talpa alól, ez biztos. < f Hogy a sok vihart, nem várt életzivatart megélt Nóg-ádi István miképp értékeli a történteket, majd az idő fogja eldönteni. Egy biztos, most is úgy dolgozik, mint mikor kezdte a harcot a fc ldért... Kötődését, ragasz codását az életet adó földhöz mindnyájan megérthetjük, s hagynunk kellene, hogy sorsukat a hozzá hasonló százezrekkel — végre maguk irányítsák. Mert ki hinné például, hogy többen az új nemzedékből is a gazdálkodásban látják a kenyéradó jövőt. Alsóvároson, a Szabadsajtó utcai szódásnál, Bánfiéknál igazán nem gondolhattuk, hogy véletlen földügybe csöppenünk ballontöltés közben. Gyovai József, amint leveszi a jégko« c Hát, fogas kérdés, annyi szent. S félő, hogy egy darabig fájdalmasan mar majd belénk mindenhol, nemcsak az őszeszéki tópOrton ... Majoros Tibor rongkapuséhoz hasonlatos védöálarcot, mint érdekelt hozza szóba: — A Szegedi Móra Ferc7c Tsz-ben, a homokbányában dolgozom főállásban, a szódatöltögetés csak rásegítő. De amint a szegedi tsz szénája is áll, lehet, hogy előbb-utóbb vissza kell mennem Balástyára, és viszsza kell kérnem az anyámtól elvett kilenc hold földet. Tartjuk a távolságot, a szifonok sokasága áll közénk. Az említett hely cirka 30 kilométer a mostani töltőhöz. — Kicsit messze lenne ide? — aggódik az idegen. — Hazamennék, ugyanis az őszeszéki tó partján nevelkedtem. Onnan kerültem Dunántúlra, Tatabányára, bányaipari és aknászképző technikumba, majd visszanősültem Szegedre. Anyósomék Kisteleken élnek... Há jól belegondolok, nincs is olyan messze... — Szokták mondani: sfe gép, se ezerszám ... — Itt sincs, a szegedi Mórában. A háztájimat bérben szántatom, bérben vettetem, bérben kombájnoztatom. Balástyán se lenne másként... hallom, ott is minden gép gebinben járja a határt. Fiatalemberről lévén szó, rákérdeztem, hogy bizonyára sokat számíthat majd az otthoni segítség. — Sajnos, mar nem élnek a szüleim. Apám régebben, anyám meg harmadikos középiskolás koromban halt meg. A tanya is jócskán tönkrement, a tsz beszántott az udvarába, de ha kicsit összeszedném magam, rendbe hoznám. Azt mondják, a miénk volt a legrégebbi ház azon a környéken. — Próbálkozott már a föld visszaváltásával? — Tavaly beszéltünk róla az elnökkel Aztán valami olyasmit rebesgettek, hogv 20-30 forint lesz négyzetmétere. Leálltam, mert igazságtalannak tartom, hogy anyámtól fillérekért vették el, nekem, aki még középiskolásként nem lehettem tsz-tag, most drága pénzért adnák ugyanazt vissza. Ha visszakaphatom egyáltalán ...