Délmagyarország, 1990. április (80. évfolyam, 77-100. szám)

1990-04-04 / 79. szám

2 •f 1990. április 4., szerda (Folytatás az 1. oldalról.) Budapest Kiadó Kft. szerve­zetébe, s igy e négy megyé­ben az MSZP tulajdonában lévő — és formailag még lé­tező — orgánumok kedden már meg sem jelentek. Az igazgató többször megerősí­tette, hogy a Szocialista Párt vezetése a szerkesztőségek kollektív átigazolásáról csu­pán a múlt hét péntekén sze­rezhetett — szóbeli — hiva­talos Ínformációt. Az ügyve­zető igazgató hétfőn levélben tájékoztatta a bekövetkező változásokról Fabriczky Andrást, a Szocialista Párt gazdasági hivatalának veze­tőjét, akitől a sajtótájékozta­tó kezdetéig erre nem érke­zett válasz. Bayer József véleménye szerint a Magyarországon zajló pártcsatározások bi­zonytalan légkört teremtet­tek az érintett szerkesztősé­gek körül, s azok a kft. által igért gazdasági függetlenség­ben politikai függetlenségük garanciáját is látták. Mint mondotta, a kft. az állami vagyon megóvásával is tö­rődni szeretne, s vállalja a lapokat terhelő adósságok ki­fizetését is A szerkesztősé­gek számára csak p pártok Benelux államok felettiséget, a szociális piac­gazdasági és a demokratikus politikai rendszer támogatá­sát fogalmazzák meg köve­telményként * A Szabad Demokraták Szö­vetsége a napokban figyel­meztette a Springer kon­szernt és az MSZP-t, hogy az MSZP elszámoltatása előtt a megyei lapok tulajdonjogá­ban történt változások ki­játsszák a népszavazás dön­tését, s ezért semmisnek mi­nősülnek. Az MSZP azt vá­laszolta, nincs tudomása lapjai tulajdonjogának átala­kításáról A Hírlapkiadó Vállalat kollektívájának til­takozásából azonban nyil­vánvalóvá vált, hogy az MSZP időközben kft.-vé ala-. kította a Hírlapkiadó Válla­lat négy fontos kiadványát; a Vasárnapi Híreket, az Esti Hírlapot, a Magyarországot, és a Figyelőt. Az SZDSZ az újabb vagyonátjátszási kísér­let ellen azzal tiltakozik, hogy kilátásba helyezi; ez esetben már nem elégedhet meg a társadalom a népsza­vazás döntését kijátszó ügy­let polgári peres semmissé té­telével. Vízumkönnyítések Magyarországnak is A Szovjetunió és Albánia kivételével valamennyi közép-kelet-európai or­szágra, köztük Magyaror­szágra is vonatkoznak a há­Tom hónapnál rövidebb idő­tartamú vízumok kiadására a Benelüx országokban be­vezetett könnyítések. A könnyítéseket Mark Eyskens belga külügyminiszter je­lentette be az Európai Kö­zösségek Miniszteri Taná­csának hétfőd luxemburgi ülésén A Magyarország, Lengyel­ország, Csehszlovákia, az NDK, Románia és Jugoszlá­via vonatkozásában április­tól alkalmazott új szabályo­zás elsősorban a vizum­kiadási eljárás gyorsítására, Választási totó Nincs telitalálat A választások előtt tippversenyt hirdettünk la­punkban. A felhívás szövegében — a választási esély­egyenlőség jegyében — eltitkoltuk, hogy kié az ötlet Tettük ezt azért, mert politikai párt képviselőjelöltjé­ről volt szó. Ma már elárulhatjuk: Székely Zoltán matematikus, a Szociáldemokrata Párt jelöltje hozta az ötletet, és ő maga végezte el az értékelést is. Pártjáról és saját szerepléséről a következőket mondta; — Vereségünk ellenére is úgy látom,, élnek még a szociáldemokrata értékek. Az egyik tippelő engem jelölt meg választókörzetemben győztesnek, mégpedig 45 százalékkal. Ez a „kis" tévedés azt jelenti számom­ra, hogy van jövője a szociáldemokráciának. Ami a tippversenyt illeti :telita!álatossizelvényt (15 jó tippel) egyet sem találtunk, sőt a legsikeresebb tip­pelőnk is csak 9 találatot ért el. Ezért úgy döntöt­tünk, hogy az eredeti kiírástól eltérően, egy három­ezer, egy kétezer és öt kétszáz forintos vásárlási utal­ványt adunk, illetve sorsolunk ki. A legjobb tippelő Simon Ferenc (Szeged, Hont Ferenc utca 12/B) volt, övé a háromezer forintos vásárlási utalvány. A máso­dik helyezett a 8 találatos Ricz Gábor (Kereszttöltés utca 17.), aki azzal emelkedett ki a nyolctalálatosok közül, hogv többi tippje sincs messze a tényleges ered­ménytől. öt kétezer forintos vásárlási utalvánnyal ju­talmaztuk. A további két nyolctalálatosnak, Pándi Lajosnak (Szeged, Pinty utca 11/4.) és Gyarma,ti Lajosnak (Sze­ged, Szilléri sugárút 49/A) két-kétszáz forintos vásár­lási utalványt küldünk, s hasonlóképp a három kisor­solt héttalálatosnak is: Köváry Bertalannénak (Szeged, Pf. 406.1. Csaba Lajosnénak (Kistelek. Damjanich utca 2.) és Régaisz Zoltánnak (Szeged. Ipoly sor 9/A). A nyereményeket postán küldjük. Az alapítványrendszert rály Tibor, Konrád György, kuratórium irányítja, amely­nek tagjai: Csoóri Sándor, Csurgay Árpád. Enyedi György, Glatz Ferenc, Ki­Kosáry Domokos, Szent­ágothai János, Tigyi József; elnöki teendőit Glatz Ferenc látja el. Fejlődő kapcsolatok A tudományért és a művészetért továbbá a csoportos és hiva­talos utazások könnyítésére irányul. A szóvivő elmondta: az új, egyelőre 3 hónapos kísérleti időszakra bevezetett szabá­lyozás értelmében a holland és a belga nagykövetség (az utóbbi képviseli konzuláris ügyekben Luxemburgot is) a helyszínen bírálja el a ví­zumkereseteket. Így az el­járás lényegesen lerövidül, egy-két hétre lesz csak szükség a válaszhoz. A imásik könnyítés a cso­portos vízum 'bevezetése tu­ristacsoportok, együttesek, fiatalok csoportjai* számára. A csoportos vízum jóval ol­csóbb lesz, és az eljárás is gyorsabbá válik. Pro Renovanda Cultura (Hungáriáé elnevezéssel 36 szakalapítványból álló ala­pítványrendszert hívott élet­re a művelődési kormány­zat. Az oktatás, a kutatás és a művészetek különböző ágainak támogatására, a közművelődés megújításá­ra, valamint a környezetvé­delmi szemlélet kialakítá­sára hivatott, 1,1 milliárd forint tőkéjű rendszer létre­hozását Glatz Ferenc műve­lődési miniszter kedden á •minisztériumban jelentette •be az újságíróknak. Glatz Ferenc — utalva ar­ra, hogy feltehetőleg utolsó alkalommal tart tárcaváze­tőként a minisztériumban sajtótájékoztatót — visszate­kintett az elmúlt évi tevé­kenységükre, amikoris a mi­nisztérium kialakította új kultúrpolitikai programjá­nak alapelveit. Célul tűzték ki, hogy az állam adja fel ellenőrző szerepét a kultúra területén is. Elképzelésük vojt továbbá, hogy kialakít­ják a kultúra menedzselés­nek új formáit, lehetőséget adva az egyéni képességek mind jobb kibontakoztatá­sához. Mindezt pályázat­rendszerrel akarták megva­lósítani, amelyben megfele­lően biztosíthatják a nyil­vánosságot, a mindenki szá­mára való hozzáférhetősé­get, az odaítélt összegek nyomonkövethétőségét, 's — független , kuratóriumok felállításával — az értéke­lésbe, elosztásba mindin­kább bevonhatják a társa­dalmat is. E célok érdeké­ben mozgosították a mi­nisztérium rendelkezésére álló alapokat és összegeket, s az eddig is rendelkezésre álló pénz szétosztás! mód­szerét megváltoztatva lét­rehozták az alapítványrend­szert. A Vajdaság és Csongrád megye hagyományosnak te­kinthető együttműködésé­nek keretében a napokban Lehmann István tanácsel­nök vezetésével megyei kül­döttségünk kétnapos mun­kalátogatást tett a Vajda­ságban. A delegációt fogadta Ra­doman Bozsovics, a Tarto­mányi Végrehajtó Tanácsel­nöke. A megbeszélésen a két fél kölcsönösen hangsúlyoz­ta annak jelentőségét, hogy Szerbia, illetve Jugoszlávia és Magyarország együtt­működése keretében a .Vaj­daság és Csongrád megye minden téren tovább fej­lessze kapcsolatait. A gazdasági együttmű­ködés fejlesztéséhez jó ala­pul szolgál hazánk,és a Vaj­daság közötti árucsere­forgalom szintje, amely ta­valy elérte a 141,7 millió dollárt. Nem ad azonban okot a megelégedésere a je­lenlegi határmenti gazdasá­gi együttműködés, amely az utóbbi időben kizárólag a kishatárforgalom útján valósul meg. Ezért a két fél abban állapodott meg, hogy javítani kell a mostani helyzeten, mert hiányoznak a gazdasági együttműködés magasabb szintű formái, és a hosszú távú ügyletek, el­sősorban a kooperáció és a szakosítás, amelyek hozzájá­rulnának a feldolgozó kapa­citás jobb kihasználásához. A megbeszéléseken különös figyelmet szenteltek olyan — vállalkozások keretében lehetséges — együttműködés megvitatásának, amely nem­csak megyei, illetve tarto­mányi viszonylatban, ha­nem a két ország szempont­jából is.jelentős. Ezek közül elsősorban a Belgrád—Bu­dapest autópálya kiépítését kell megemlíteni, a Bécs— Budapest Világkiállítás elő­készületeibe és megvalósítá­sába a bekapcsolódást (amelyben Jugoszlávia is meghatározott szerepet kí­ván), a szabadkai rendező­pályaudvar kiépítését, va­lamint annak a szerződésnek a valóra váltását, amelyet a jugoszláviai gázvezeték keleti szakaszának szükség­leteit fedező, a Magyaror­szág területén keresztül ve­zetett szovjet gázvezetékek kibővítésével kapcsolatban írtak alá. A hivatalos megbeszélé­sek első szakaszának befe­jeztével Radoman Bozsovics és Lehmann István aláírta azt a tudományos, művelő­dési, oktatási és tájékozta­tásügyi . együttműködésről szóló okmányt, amely a Csongrád megyében élő dél­szláv, illetőleg a Vajdaság­ban élő magyar lakosság ilyen jellegű szükségletei­nek kielégítését célozza. Bulgária Az első köztársasági elnök: Petar Mladenov Kedden délelőtt Szófiá­ban a nemzetgyűlés a Bol­gár Köztársaság elnökévé választotta Petar Mladeno­vot, a most megszüntetett államtanács eddigi elnökét. Megváltoztatták az ország nevét is. Mladenov — aki a nemzetgyűlés előtt már le­tette az esküt — addig ma­rad a Bolgár Köztársaság elnöke, amíg tart a június­ban megválasztandó nagy x(alkotmányozó) nemzetgyű­lés mandátuma. A keddi ülésen egyébként három törvényt fogódnak, illetve fogadtak el: a politi­kai pártokról, a nagy nem­zetgyűlés megválasztásáról és az alkotmány módosítá­sáról. Ez utóbbi értelmében lett Bulgária köztársaság, s ennek első elnöke Petar Mladenov, akinek kulcssze­repe volt Todor Zsivkov diktatúrájának megbuktatá­sában. A választások politikai eredményeire és térképére tekintve nyilvánvaló, hogy Csongrád megye és Szeged az országos képtől erőteljesen eltérő álláspontot mu­tat. Elsősorban az MDF kiugró sikere és az SZDSZ—Fidesz alacsony teljesítménye igényel elemzést Ugyanígy az MSZP gyenge jelenléte is: abban a városban és megyében ugyanis, ahol az MSZMP-n be­lüli „engedetlen", demokratikus-szocialis­ta erők az országban először, igen nagy erővel és széles szimpátiától kísérve lép­tek fel a „megyepárt" és a pártállami el­len, s akik a BM-lehallgatásoknak és -el­lenőrzéseknek ugyanúgy áldozatai lettek, mint a párton kívüli ellenzék, magyaráza­tot kíván, hogy az MSZMP romjain lét­rejövő Szocialista Párt miért produkálta az országosan legrosszabb eredmények egyikét. A Délmagyarországban már meg­jelent pár elemzés-meditáció, ám érdemes néhány más szempontot is — a teljes>­ségre törekvés nélkül — felvetni. Három tényezőt érdemes megvizsgálni részletesebben — e cikkben csak 'jelzés­szerűen: a politikai személyiségek szere­pét, a helyi politikai elitek kérdését és az egyház jelenlétét a történésekben Ha a személyiségek szerepe felől vizs­gálódunk, néhány tény markánsan tűnik eló. Nyilvánvalónak látszik például, hogy Király Zoltán, aki az állampolgári de­mokráciáért lázadó, pulóveres újságíróból ismert és tisztelt politikussá vált az el­múlt években, hitelével nagyban hozzá­járult az MDF helyi legitimizálásához, kemény százalékokat hozva az MDF-nek. s nemcsak saját kerületében. Míg Király Zoltán az álamlpolgári jogok, a szabad gondolkodás, a civil kurázsi képviseleté­ben, Raffay Ernő féléves parlamenti tény­kedése során nemzeti témákra figyelve — nem ritkán persze avitt és irracionális felütéssel — hozott jelentős számú szava­zatot az MDF számára. Az SZDSZ—Fidesz, e tekintetben ellentétes képét mutat. Az elmúlt években e politikai irányzatokat a sajtóban és a helyi nyilvánosság előtt elsősorban ö. T. képviselte, akinek tevé­kenysége e pártokat építő tevékenység Csongrád megye választás közben szempontjából valószínűleg nem bizonyult hasznosnak; legutóbbi, általam ismert írá­sa — Gyulay Endre megyés püspök leve­lére reagálva — izmos meg nem értést és erőszakosságot mutatott, amely valószínű­leg riasztotta e liberális irányzatok lehet­séges szavazóit is. E pártok helyileg sem .személyesülhettek meg — vagy csak igen későn —. s ez már a helyi pártpolitikai elitek létezésének kérdését érinti. Az MDF erős dél-alföldi vezető elitet tudott megszervezni, amely a helyi sajtóban is szövetségesekre találva, láthatóbb, ismer­tebb volt a helyi eseményekben a többi (jártnál; dinamikusan ás rámenősen, indu­latokat is mozgósítva politizált, állandóan „jelen volt". Az SZDSZ mindmáig nem tudott ilyen helyi orientáló pártpolitikai erőközpontot kialakítani, s a Fidesz a maga száznál alig több tagjával sem tett szert önálló helyi jelentőségre. Ezért e pártok, pragmatikus vonatkozásokon túl, az országos elitnek és országos kampá­nyuk sikerének köszönhetik elsősorban szavazataikat. Az MSZP más történet. Ha 1938—89-re gondolunk, e párt helyi kudarca mélyebb elemzést igényelne. A tényekhez tartozik, hogy 1988 tavaszán—őszén az MSZMP megyei-városi szervezeteiben egyre nö­vekvő, és szinte a lázadásig eljutó enge­detlenségi mozgalom bontakozott ki, amelyből a {jártvezetés hfrzálata miatt csak igen kevés információ került „utcá­ra". Mindenesetre, az 1988 decemberi pártértekezleten ezek ellen, Grósz főtit­kárt is bevetve, az állampárt konzervatív helyi erői Vastagh Pált jelölték első tit­kárnak. akit a meglehetősen szektás ih­letésű pártértekezlet nagy többséggel meg is választott Vastagh első titkári dina­mizmusa konzervatív félreformizmust fe­jezett ki. s bárha az MSZMP országos éa megyei (Csongrád Megyei Hírlap) sajtóia a reformkörök jó hírét felhasználva . adta el", a párton belüli demokratikus reform­csoportok a megyében idegenül szemlél­ték tevékenységét ám vagy kiszorultak, vagy kiszorították őket a párt eseményei­ből. Ez a — legalábbis az egyik fontos — oka, hogy a demokratikus szocialista vo­nulat dinamikus értelmiségi ég fiatal cso­portjai is távol maradtak a megalakult MSZP-től a megyében; vagy akik illúzió­kat követve be is léptek, azok is a párt perifériáján maradtak. Az MSZP a me­gyében tehát nem tudott erős, orientáló és vonzó szellemi központot kialakítani, ve­zetése rutinpályákon és fokozatosan elje­lentéktelenedve dolgozott, s olykor az volt­az ember benyomása, hogy c* Vezetés nem tudott a tagjaival mit kezdeni.. A városi sajtóval (Délmagyarország) való kápcso­latai folyamatosan romlottak, s ma nincs attraktív vezető magja megyénkben. Eh­hez képest csak következmény, hogy je­löltjei. akiknek persze nem kedvez a mai „széljárás" sem, nem a helyi politikai küzdelmekből emelkedtek ki; megyei lis­tájukon sem voltak — ahogy az SZDSZ­nek sem — , húzóemberek". És az sem véletlen, hogy Vastagh Pál sem megyénk­ben indult képviselőjelöltként. A baloldali érzelmű szavazók a megyében sem talál­ták meg a maguk igazi pártját. Csongrád megye és Szeged esetében — de országosan is — érdemes külön szám­ba venni az egyház-egyházak szerepét. A lengyel vagy spanyol átalakulás ese­ményeiben ismert a katolikus egvház igen aktív — közvetlen vagy közvetett — sze­repe, de nem volt ;ez másképpen Nicara­guában vaev Chilében sem. Kézenfekvő e szerepvállalás ég szerep Magyarországon is. ahol — az említett példákkal ellentét­ben — a történelmi egyházak csak közve­tetten voltak/vannak jelen e politikai átr alakulásban. Mindenesetre, a hívők — igénveit — orientálása miatt é& a törté­nelmi felelősség okán is kézenfekvő e je­lenlét, ami persze azt is jelenti Csong­rád megyében és Szegeden, hogy ilyen vonatkozásban az MDF erős hátszéllel (együtt a kisgazdákkal és a Keresztény­demokrata Néppárttal), míg az SZDSZ erős ellenszéllel kellett hogy vitorlázzon (hasonlóképpen az MSZP-hez), mert me­gyénkben hagyományosan igen jelentős és felkészült katolikus elittel kell számolni, amely jól szervezett, hatékony egyházi struktúrát is befolyásolhat híveinek emberi-politikai orientálásáért. Az egyhá­zak ilyen szerepe persze közvetett, bár erős és jelenvaló, de kevéssé tűnik elő a politikai nyilvánosság színpadán. Magyarországon ma olyan rendszervál­tási megy végbe, amelynek nincs erős tár­sadalmi tengelye. Tudniillik, hiányzik az a társadalmi osztály, nevezetesen a nem­zeti burzsoázia, amely nemzeti érdeket is képviselve biztosíthatná a kilengésmentes átalakulást — ahogy ez például Spanyol­országban történt Ebben a helyzetben, amikor a magyar társadalom „csonkán", valamiféle csonka pirámishoz hasonlítha­tóan vesz részt az átalakulásban, a rend­szerváltás politikai turbulenciái közepette az egyetlen szervezett össztársadalmi erőt hazánkban az egyházak jelenthetik, a „lengéscsillapító" szerepükre meglehető­sen nagy szükség is van. Ez persze politi­kai szerepüket összr.emzeti szempontból felértékeli, amennyiben pártok feletti és kívüli pozícióból képviselnek humanista, nemzeti és össztársadalmi normákat és értékeket. A kérdés tehát az — némi leegyszerű­sítéssel: vajon a második forduló után Csongrád megyében egy lényegében új egypártrendszer alakul-e ki, ahol a kevés szavazatot kapott pártokat — egymás kö­zötti konfliktusaik és mozaikszerűen meg­osztott voltuk miatt — MDF-buldózér szorít ki a helyi közélet peremére. Min­denesetre ,a megye és Szeged városának politikai egészsége kiegyensúlyozottabb, pluralista klímát igényelne. Ez. azt hi­szem, magának az MDF-nek is hosszú távú érdeke lenne. Anderlr Adám

Next

/
Thumbnails
Contents