Délmagyarország, 1990. április (80. évfolyam, 77-100. szám)

1990-04-03 / 78. szám

10 PÉLMAGYARORSZÁG 1990. április • -t N

agy közös élményünk volt tavaly ősszel a népszavazás, s most a képviselőválasztás jelentette szabad véleménynyilvánítás a pártokról. Az állampolgárok többsége elment szavazni. így nem a távolmaradók, hanem a politikailag aktívak magatartását, és annak következményeit vizsgálják a társadalomkutatók. A szavazást megelőző kampányhadjárat, s a választási eredmények értékelésére kértük Katona Péter szociológust, a JA TE oktatóját. Ellenzéki kampány-antiszocializmus A kampány összességében nem volt kirívóan durva. Az ellenzéki pártok hadjáratának egyeden közös vonása: az erőteljes antiszocializmus. Az MDF-et, az SZDSZ-t és a Független Kisgazdapártot kivéve minden más politikai szervezet választási programjának konkrétumait elrejtette ennek az antiszocialista attitűdnek a malaclopójába. Az az ellenzék, amely az elmúlt évtizedekben a föld alá volt szorítva, rendőri megfigyelésnek és egzisztenciális válságnak volt kitéve, nem fogadja el a politikai arénában egyenrangú politikai partnernek a baloldali mozgalmakat. Ez nem tűnik jó belépőnek egy új demokráciába! A választási kampány legprofesszionistább teljesítményét az SZDSZ nyújtotta. Fellépésük a logokrácia (a tudósok uralmának) benyomását keltette. Nagy erősségük a tömegkommunikációban lefolytatott vita. Ezért nem véletlen, hogy a választás végső eredménye szempontjából döntőnek tartják, hogy április 8-áig sikerül-e az MDF vezetőit a tévékamerák előtti nyílt vitára bírni, mert meggyőződésünk: egy érzelmeket kizáró intellektuális vitában az MDF nem tudja felvenni a versenyt a szabad demokratákkal. Ám az SZDSZ megfeledkezik arról, hogy a politikai vitában nemcsak a higgadt, racionális érveknek, hanem az érzelmeknek, a nemzeti érzületnek is fontos a szerepe. Márpedig ez az MDF erőssége, aminek megnyilvánulásai a nagy népi megmozdulások, az ünnepek. Talán fel sem tűnt: a három szege-_ di MDF-es országgyűlési képviselő nemigen vett részt nyílt többpárti vitán, akkor mikor konkrétumokról volt szó. Módszerük az volt, hogy vetélytársaik „feje fölött", magához a néphez fordulva politizáltak. Tehát sajátos karizmatikus szerepkört láttak el — sikeresen, így Király Zoltán és Raffay Er-. képtelenek voltak keresztül vinni azt a politikai fordulatot, mellyel létrejöhetett volna egy radikális szocialista párt. Ennek tragikus következménye, hogy a reformkörökben kezdeményező szerepet vállaló 30—40 év közötti, magasan képzett, az SZDSZ-szel azonos intellektuális színvonalon álló, repnek meg is feleim. Ha v alaki feltartott kézzel megy a háborúba, akkor a mögötte lévő sereg is olvadozik... A Szocialista Párt igazi története a választások után kezdődik, akkor, amikor végre újjászervezik ezt a pártot. A választási kampányhadjárat konkrét, szavazatszámban nő „választási kombájnként" söpörték be a szavazatokat. Ezért nem pusztán a szocdemek, vagy a Magyar Néppárt, vagy a Hazafias Választási Koalició, hanem az SZDSZ is csúfos vereséget szenvedett a megyében. — Az MSZP-kampány félig nevezhető sikeresnek. Ennek külső oka részben az, hogy az ellenzék az MSZP-nek a „köpőcsésze-szerepet" szánta, részben pedig az, hogy a Szocialista Párt mint politikai közösség (s ennek tagjai) stigmatizálódtak az ellenzék részéről. A sikertelenség belső oka a rosszul végződött kongresszus. A reformszárny cs a reformpolitikusok modern, nyugat-európai balol-' dali elkötelezettségű értelmiségi réteg a kongresszus után vagy nem regisztrálódott át az új pártba (még akkor se, ha baloldali érzelmű maradt), vagy ha belépett, akkor ott most vegetál. A megyében is hasonlóképpen történt ez. A legnagyobb veszteségnek azt tekintem, hogy a megyei kampány sem épített Keserű Imrére, aki a Szocialista Párt „Orbán Viktora" lehetett volna, aki képes lett volna a fiatal, baloldali értékek iránt fogékony értelmiséget, a középvégzettségűeket, a diákifjúságot mozgósítani. Tehát az MSZP nemcsak a stigmát kapta meg, hanem igyekezett ennek a szeKülönszámunkat írták, fotózták, rajzolták és szerkesztették: Chikán Ágnes, Darvas! László, Dlusztus Imre, Kovács András, Kovács László, Mag Edit, Márok Tamás, Nagy László, Pacsika Emília, Sandi István, Somogyi Károlyné, Sulyok Erzsébet, Szávay István, Tóth Szeles István, Újszászi Ilona, megnyilvánuló hatását nehéz megbecsülni. Azt mondhatjuk, hogy a választásokon aktívan részt vett polgároknak körülbelül a fele március 25-e előtt egykét héttel döntötte el, kire adja a voksát. Ennek fényében nagyra kell értékelni az MSZP-re és az MSZMP-re leadott szavazatok számát, ugyanis az e pártokra voksolók biztos, hogy kialakult politikai attitűddel rendelkeznek. Csongrád megye sajátossága ezen a választáson az, hogy nyilvánvaló az MDF elsöprő fölénye. a Független Kisgazdapárt második helye, továbbá az SZDSZ és a demokratikus baloldal rossz szereplése. Attól óvakodni kell, hogy a társadalmi léthelyzet, vagy a polgárosodottság foka alapján prognosztizáljuk a választók magatartását. Csak 3—4 választási ciklus után lehetséges óvatosan megfogalmazd szociológiai elméletekkel előállni. A nagyobbak gyűjtőpártok Az eddigi eredmények is nyilvánvalóvá teszik, hogy minden nagyobb párt gyűjtőpárt. Leginkább érvényes ez az MDF-re, de bizonyos értelemben igaz az SZDSZ-re is, a megállapítás a legkevésbé áll a Független Kisgazdapártra és a Kereszténydemokrata Néppártra. Többpártrendszer esetén megjósolható, hogy a nagy gyűjtőpártokban konfliktusok keletkeznek, s ez a választói magatartásokban is tükröződni fog. Azért következtethetünk erre, mert a választókra kiszámíthatatlan hatást gyakorol, hogy az új Parlamentben vezető szerepet játsszó új pártok hogyan nyúlnak érdemben azon társadalmi problémákhoz, melyeket eddig oly vehemensen kritizáltak. Történelmi tanulság, hogy az ellenzékipárt radikalizmusa és kritikai érzéke csökken, ha hatalomra kerül. Megéljük még, hogy „újraértelmezik" programjukat ezek a volt ellenzéki pártok. Az MSZP helyzete annyiban szerencsés, hogy hatalmi tapasztalatai után most begyűjtheti az ellenzéki szereppel járó élményeket is. Koalíciós lehetőségek A koalíciós lehetőségeket vizsgálva, egyetlen dolog biztos: az MSZP ellenzéki párt lesz,. Elképzelhető egy olyan nagykoalíció, amelyben a többi öt párt egyaránt részt vesz. Ez azonban egy új egypártrendszert jelentene, nyomasztó lenne a kormánypártok fölénye, amely nyilvánvaló belső megosztottsággal társulna. Kézenfekvőnek látszik egyrészt egy szociál-liberátis koalíció: SZDSZ—Fidesz—Kisgazdapárt szövetség, másrészt egy népinemzeti koalíció: MDF—Kisgazdapárt—Kereszténydemokrata Néppárt társulás. A társadalmi modernizáció szempontjából talán. szerencsésebb volna, ha a szociál-liberális szövetség alakítana kormányt, mert ebben az esetben gyorsan, egykét év alatt kiderülne, hogy járható-e az általuk javasolt út, továbbá a szociális biztonság értékei is hangsúlyt kapnának. Az MDF-kormány hatalomra kerülése esetén ez a fajta gazdasági szerkezetváltás nem lenne látványos, a magyar nép legalább két-három éven át élne abban az illúzióban, hogy „lassabban is" megvalósítható a modernizáció. Március végén koalíciós patthelyzetet vélek felfedezni:. az MDF és az SZDSZ egyaránt „túl nagy falat" a másiknak esetleges ellenzéki konkurrensként. Úgy tűnik, mindkét párt eddigi működése jutalmát is látja választásokon elért eredményében, mindkét párt szavazó^ táborának és vezérkarának szüksége lenne a „győzelmi élményre", ami kormányzati státusok betöltésében is megnyilvánulna. Magyarországon még hiányzik az a politikai tapasztalat és kultúra, amely lehetővé tenné, hogy a két párt közül bármelyik is el tudja viselni, hogy egy korábbi ellenzéki állapotból möst egy „legitim ellenzékiségbe" menjen át. Halvány reményt látok arra, hogy az SZDSZ racionálisan felvállaljon egy ilyen ellenzéki pozíciót. Ez a párt intellektuálisan alkalmas arra, hogy — mint egy jó sakkjátékos — képes legyen a pillanatnyi állás mögött a kivetkező helyes lépéssort látni, azaz ne a mostani választások után akarjon kormányt alakítani, hanem az elkövetkezőn, amelyre egészen biztos, hogy nem négy év múlva kerül sor. tálMMQRSZtó Választási különszám Főszerkesztő: Dlusztus Imre Kiadja a Csongrád Megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Kispái Antal. — Szerkesztőség és kiadóvállalat: Szeged, Tanácsköztársaság útja 10., Sajtóház 6740. — Telefon: 24-433. — A lapot nyomja: Szegedi Nyomda, Szeged, Bajcsy-Zsilinszky utca 28.6720. Igazgató: Surányi Tibor. — Terjeszti a Magyar Posta. ISSN 0133—025X Kampány után — kormányalakítás előtt Kik szavazhatnak? A múlt héten a választási bizottságnak is gondot okozott: aki nem tartózkodik állandó lakhelyén, szavazhat-e a 2. fordulóban? Emlékszünk, az első fordulóban a listákra voksolhattak — méghozzá állandó lakóhelyükön beszerzett igazolások birtokában — azok, akik ideiglenes tartózkodási helyükön kívántak szavazni. Most viszont nem lesz listás szavazás. A területi választási bizottság szerint egyetlen esetben szavazhatnak a 2. fordulóban azok, akik nem az állandó lakóhelyükön tartózkodnak: akkor, ha ugyanabban a választókerületben van az ideiglenes tartózkodási helyük, mint az állandó. Ebben az esetben a helyi tanácsok most is kötelesek az igazolásokat kiállítani. A dolog nem annyira bonyolult, mint az első pillantásra látszik. Példa: X. Y. Zsombón ideiglenes lakos, vagy valami miatt vasárnap ott tartózkodik; akkor kap igazolást arról, hogy Zsombón szavazhat, ha a Csongrád megyei 3-as választókerületben van az állandó lakóhelye. Vagy: Z. X. Apátfalván állandó lakos, de ideiglenesen Makón tartózkodik és ott akar szavazni; igazolást kap, szavazhat Makón, mert azonos (a 7.) a választókerület. Egyébiránt pedig: mindenki a saját választókerületében személyi igazolvánnyal szavaz. Szeged, 1990. március 30. u