Délmagyarország, 1990. április (80. évfolyam, 77-100. szám)

1990-04-29 / 100. szám

1990. április 29., vasárnap ® ® ® magazin NEM RAGADÓS, DE DRÁGA A freiburgi példa i Az eljövendő 5—10 évben — Dankó János tanácsos reményei szerint — több jut majd infrastruktúrára, így a szegedi közlekedésszervezés koncepciójának megvalósítására is. Szemléletváltás szükségeltetik; a város úthálózatának fejlesztése, a belváros tehermentesítése, a közlekedésbiztonság javítása részleteiben nem oldható meg, a tanácsi költségvetések a toldozás-foldozás lehetőségét biztosították csupán. A közlekedésre fordított pénzeszközökből mára már a szinten tartás sem célozható meg. A nincsból nem lehet gazdálkodni, de a szükséges józan belátásban bízva, egységes előrelátó tervet kell és lehet készíteni... Tervekben eddig sem volt hiány, mégis elmaradt a Lenin körúti út-, közmű-, villamospálya-rekonstrukció, ugyanerre a sorsra jutott a Szeged Rókus pályaudvar előtti új autóbusz-pályaudvar, a harmadik körút déli szakaszának megépítése, a trolibuszhálózat fejlesztése, a villamosremíz megépítése s nem utolsósorban a rendkívül magas életkorú, kritikus műszaki állapotú villamos járműpark rekonstrukciója. A felsoroltakon kívül köztudott, hogy a város területén — elsősorban a peremkerületekben — közel kétszáz kilométernyi szilárd útburkolat hiányzik. A Zöld Párt és a belváros lakóinak egy része a gépjárműforgalom kitiltását követeli. Ennek azonban meg kell teremteni a feltételeit, s sajnos, ez nem történhet meg egyik napról a másikra, mert megoldhatatlan problémákat idézne elő. (Egy vagy két újabb híd persze sokat segítene.) A városi tömegközlekedést kikerülhetetlenül újjá kell szervezni... és így tovább. Hasonló gondokkal számtalan város küszködik széles e hazában, sőt, határainkon túl is. Éppen ezért említésre méltó — és talán meggyőző erejű — a fekete-erdei „kis nagyváros", Freiburg példája. 7 DM Freiburg lélekszámát tekintve nem sokban különbözik városunktól, 176 ezer lakosával nagyvárosnak számít, de e kategórián belül a kisebbek közé tartozik. Ez az adat természetesen édeskeveset árul el a város voltaképpeni arculatáról. Nem olvashatjuk ki belóle például, hogy Freiburg bizonyos szempontból az NSZK csaknem összes egyéb városától különbözik: lakói nem vándorolnak el, nem költöznek ki a környékre, pedig a Rajna közeli ligetei és a Fekete-erdó igencsak vonzó tájak. Freiburgnak ez a sajátossága a jövóben más városokra nézve ismérvadó lehet, mert nyilvánvaló, hogy ebben a humánus életviszonyok megteremtésére törekvő, példás közlekedéspolitikának jelentós szerepe van — állapítja meg a Magyarországon is megjelenő „profil" magazin. A freiburgi közlekedéstervezók következetesen az ár ellen úsznak. Mert hiába számít ma már közhelynek, hogy a gépkocsiforgalom súlyosan terheli a környezetet, hogy újabban ismét szaporodnak a közlekedési balesetek, az állam és a tartományok közlekedéspolitikája még mindig a függetlenség és egyéni szabadság zálogának, elsődlegesen fontos szociális vívmánynak számít. A kereslet megint megnőtt a nagy teljesítményű motorok, a gyors autók iránt. Mindezzel tisztában vannak a freiburgi városházán, mégis tántoríthatatlanul azon dolgoznak, hogy korlátok közé szorítsák a gépkocsiforgalmat. Természetesen apellálnak az autósok belátására is, és sikerült is már észrevehetően fokozniuk a lakosság ez irányú szenzibilitását: aki pl. autóval megy az 500 méternyire lévő péküzletbe zsemléért, az Freiburgban „környezetvédelmi bunkónak" számít. Az emberek itt iparkodnak a várost a maguk találkozásainak és kommunikációjának színhelyévé tenni, illetve megőrizni ezt a jellegét. „Nekünk ma egy utca nem is lehet elég szűk", mondta Norbert Göbel, a város mélyépítési hivatalának vezetője egy előadásában, s váltott ki ezzel nem csekély meglepetést hallgatóságában. Mert ma még mindig erősen elteijedt felfogás, hogy egy közút annál jobb, mennél szélesebb, mennél több sávon roboghatnak rajta az autók. A macskaköves útburkolatot is többnyire még az autósok szemével nézzük, azaz kívánjuk, hogy mihamarabb sima, „gyors" aszfaltréteg alatt tűnjön el. Mintha csak legfőbb vágyunk lenne, hogy a gépvek egyre gyorsabban száguldhassanak, hogy falhoz szorítsák a gyalogjárókat és kerékpárosokat... Az úttestek folyamatos keskenyítése során a freiburgi tervezők oly sok ötletet valósítottak meg, hogy a város ma merőben más képet nyújt, mint régen. Hol fasorokkal szélesítették ki a járdát, illetve a kerékpárutat, hol padokat, régimódi kovácsoltvas lámpákat vagy műtárgyakat állítottak fel, mígnem helyenként felére csökkent az úttest szélessége. Több utcában egy szintre süllyesztették a járdát az úttesttel, hogy megkönnyítsék a kerékpárosok dolgát s eltávolították az aszfaltréteget is. A belvárosban a hagyományos vörös kvarcittal helyettesítették az aszfaltot; a rajnai kavics mint útburkolat ma már jellegzetessége Freiburg utcaképének. A belváros általában sikeres példája a korszerű városrendezésnek: 1973 óta folyik az átformálása, s ennek során hétszázszor hatszáz méter kiterjedésűre nőtt a csaknem teljesen összefüggő gyalogjáró övezet, amelyből teljesen kizárták az egyéni autóforgalmat. Csak busz és villamos megy át 25 km/óra sebességgel a centrumon, s teszi azt éjszaka is elevenné. Egyebekben még így is gyorsabban halad, mint korábban, mert nincsenek útjában autók. Néhány vendéglős zúgolódott eleinte, mert azt hitte, elmaradnak a vendégei, ha nem lehet parkolni a ház előtt, de azóta már kjderült, hogy félelmük indokolatlan volt. A freiburgiak nem átallanak pár lépést gyalogolni, hogv törzsvendéglójükbe látogassanak. így még közben a kirakatokat is megnézhetik, találkozhatnak is barátokkal, ismerősökkel, sőt, kíséretük szórakozására beleléphetnek a belvároson átfolyó „patakocskába", amely a középkorban a város vízellátását szolgálta, s ma, hála a városrendezők helyreállító munkájának, java részben pont ott és úgy csordogál, mint évszázadokkal ezelőtt. De hát hol maradt az a 34 ezer autó, amely korábban keresztül haladt a centrumon? Az övezet lezárását természetesen gondos felmérések és vizsgálatok, építészeti átalakítások előzték meg, nem is szólva a tulajdonjogi kérdések tisztázásáról. Az érintő gyűrű megépítéséhez már idejében, a hatvanas évek elején hozzáláttak, s így hamarosan rendelkezésre állt egy négysávos útgyúrű, amely fel tudja Gratulálok a mély humanizmushoz, család-, haza- és emberszeretethez, mely a képekről sugárzik. K. I.-né. XX. századunk történelme ecsetvonásokban. Illusztrációk készülő új történelemkönyveinkhez. Lenyűgöző. Dr. Cs. J.-né. Egyszerűen „csak" nagyon szép! L. Á. Parasztiba öltött, míves reneszánsz festészet. Nemzeti dokumentum — ma ritka érték. Sz. M. Szemet, lelket gyönyörködtet. P. K. és felesége. Az Isten áldjon meg! B. S. Kétségtelen pazar a technika, mégis csak néhány kép (pl. Várakozás) áll közel hozzám. Talán mert keveset tudok rólad, Zoltánfy István. K. É. A sok nehezen érthető festmény után jó érzéssel néztem a család- és emberábrázolást. I. E. Az életmű megragadó, nagy kár, hogy már nincs közöttünk az alkotó. B. E. Mindaz, amit láttam, talán belőlünk valami, ami kezd hiányozni: emberség, szeretet... K. L. Utána néma csend... T. L. Csupán véletlen, hogy láttam, de megérte. B. Z. Plain Aire — Fantasztikus. K. S. Fájdalommal és szeretettel gondolok rád, köszönöm, hogy elindítottál a pályán. E. A. Hiszem, hogy művei kiállják az idó próbáját. Cs. L. Hiszem, hogy megnyugvást leltél a halhatatlanságban, a Jóisten jobbján. M. O. A képek igen szépek és főleg magyarázat nélkül is érthetők. Ma ez az igazi csoda! W. O. A lehetőség ideje rövid — de munkásságod ott van a művészet Galaktikájában. Érdemes volt: egy darab magyar élet — egyéni látásmóddal. Hiszem, hogy lesznek követóid. A csendes, harmóniára vágyó ember igénye ez. É. J. fogni a centrumból kiszorított járműforgalmat. Egy freiburgi taxisofórnó kijelentette: „Nincsenek problémáink a közlekedéssel. Csúcsidőben persze előfordul, hogy hosszabban kell álldogálnunk a közlekedési lámpák elótt, de alapjában véve nincsenek érdemleges nehézségeink." A forgalomnyugtató rendszabályok azonban nem oldottak meg minden problémát. Az embereknek nincs kedvük lemondani a mobilitásukról, s ez azzal a következménynyel járt, hogy az autók belvárosból való száműzése után ki kellett bővíteni a tömegközlekedési hálózatot. S Freiburg ezen a vonalon is a maga útját járta. Míg ugyanis a városi busz-, villamos- és gyorsvasúti közlekedés támogatását az állam erősen megnyirbálta, a freiburgi szakértők sikerrel szálltak síkra ezek kiépítése mellett. Ebből következett a villamos reneszánsza Freiburgban, nem sokkal azután, hogy más nagyvárosokban épp sorra megszüntették a villamosjáratokat. Buszok még közlekednek a városban, de már meg vannak számlálva a napjaik. Mivel kevésbé gazdaságosak és környezetkímélők mint a villamos, már csak kiegészítő szerepet játszanak a villamosok mellett, amelyek hálózatát hamarosan teljesen kiépítik. „Mindenkit meglepett nálunk, mennyire kedveli a lakosság a villamost", állapítja meg Norbert Göbel, a városi mélyépítési hivatal vezetője. Az előző évhez képest 6,7 százalékkal nőtt a tömegközlekedési eszközök kihasználása, miközben más városokban csökkent. S még egy „apróság": nincs még egy város az NSZK-ban, amely anynyi pénzt fordítana a kerékpárforgalom előmozdítására, mint Freiburg. 1970 óta hasítanak ki itt a meglévő utakból egy-egy csíkot a kerékpárosok számára, s bárhol építenek új utat, a kerékpárnyom és a fasor helyigényét mindenütt tekintetbe veszik. A freiburgiak olyannyira kedvet kaptak a kerékpáros-közlekedéshez, hogy ma már „parkolási" problémáik vannak: a hetven leállítóhely a 2500 tartóállvánnyal már rég nem elég. * Szeged közlekedési adottságai a közhiedelemmel szemben kimondottan kedvezőnek mondhatók. E tény azonban magában sovány vigasz. VARGA IVÁN Állandóan Jézusnak festi az orcáját. G.J. Ez nem közhely: „csak az hal meg akit elfelejtenek". B. É. Kondor Béla óta nem volt festő, aki ennyire hatott volna rám. Fojtogatja torkomat a sírás! Micsoda élet! Milyen halál! Micsoda ragyogás! Sz. J. Fájó szívvel, de lélekben gazdagodva — egy volt tanítvány, D. T. Gyönyörű és megrendítő! Az igazmondó művész ereje van benne. K. Sz. M. Nem tudom, ki voltál, honnan jöttél, de mélyen szégyellem magam, hogy csak most fedeztelek fel. Félmúvészek, polgárpukkasztók, maszturbálók: tanuljatok! Minden vonása dráma, reveláció! F. G. Igen, valahogy ez, és így...! Felkavart az ÉLET látása, s igen kedvemre való a már-már bugyutaság-határig elmenő megformálási mód. Tetszik, hogy mer dilettánsnak látszani az ecsetkezelésben, s mindezt tetézi olyan érzelmi és etikai töltéssel, melytói elszánt élhetnékje támad az embernek — akár több emberöltőre visszamenőleg. B. (Belelapoztam a vendégkönyvbe: lehet, hogy már egy másik dimenzióban éri utol az üzenetem...? Az Isten áldja meg, ahol van!) SZENTES, KISGALÉRIA Nagyon érdekes volt számomra a kiállítás. Tulajdonképpen nem is nagyon értettem meg a képeit. Furcsák voltak és elgondolkodtatok. D. R. Érdemes volt 120 kilométerről ideutazni — igaz emberábrázolásokat tett látni. T. P. és neje. Romániai magyarok turistacsoportjának szépés hasznos perceket szerzett a kiállítás. G. Mit szólnak a kiállítók, hogy így is lehet alkotni?! Ha ilyen kiállítás lenne sok, akkor nem kritizálnák a festőket. B.K. Őszinte főhajtással... V. L. Palackposta a túlvilágra EGY KIÁLLÍTÁS VENDÉGKÖNYVI ÜZENETEI Az elmúlt időszak talán legmegrendítőbb és legtanulságosabb képzőművészeti kiállítása a tragikus körülmények között elhunyt festőművész, Zoltánfy István in memóriám tárlata volt. A közgyűjteményekből, intézményektől és egyéni tulajdonosoktól összegyűjtött reprezentatív anyagot a múlt év végétől február végéig a szegedi Képtárban láthatták az érdeklődők, majd a kollekció egy része Budapesten, a Vigadó Galériában került közönség elé, végül a napokban zárt be a szentesi tárlat, melyet a Kisgalériában rendeztek. A tárlat anyagát végigkísérte egy vendégkönyv. A vendégkönyv sajátos műfaj. A friss benyomások rögzítésének lielye, az impressziók dokumentumtára, a nyilvánosság és szabadság egyedi lehetősége. S nemcsak neveket rögzít, de bejegyzései, néhány szavas vagy kifejtett véleményei mindenképpen figyelmet érdemelnek, gyakran értékesebbek a fennkölt kritikáknál. A vendégkönyv egyszerre minősíti a művészt és közönségét. Éppen ezért tartom fontosnak és példaértékűnek ezt a vendégkönyvi tallózást, mely Zoltánfy István emlékkiállításának egyfajta látlelete. A sokezer aláírás, több száz bejegyzés közül egy — véleményem szerint — megrendítő válogatás. T. L. SZEGED, MÓRA FERENC MÚZEUM KÉPTÁRA: Halhatatlan lettél és felejthetetlen. Akit nem felejtünk, az sohasem hal meg. Volt osztálytársad: Sz. I. Csodálatos élményt nyújtott Z. G. Gy. Elragadóan szép, gyönyörű képek. Kár, hogy ilyen hamar befejeződött a művész élete. B. K. Ars longa, vita brevis. S. P. Mind a portrék, mind a tájképek tetszettek, különleges hatásúak. R. V. K. Megismételhetetlen — gyönyörű. K. V..K.I. Nagyon sajátságos, szép élményben volt részünk, kár, hogy az életmű félbeszakadt. H. B. Csodálatos alkotások — Isten! Kár, hogy elvetted! F. A. Nagyon szép, tiszta fonású kiállítás. Köszönjük! L. R. Mélyen humánus, bájos és ugyanakkor prófétai kinyilatkoztatások, meggyőző erejű, igaz, tiszta MŰVÉSZET. K. L. Rendkívüli ötletekkel teli, egyedi ihletésű művész kiállítását láttam. P. R. Tetszett most is. Különösen a síkok játéka, a motívumok lírikus ismétlődése. B.Cs. Egyszerűen nagyon tetszett. T. I. Egy rövid élet — és mégis életmű. Emlékedet, azt hiszem, a képeiden keresztül újra felidéztem. Hiányoznak a találkozások, a jó beszélgetések. Hiányzol a tárlatokról. Távozásoddal űrt hagytál magad mögött és befejezetlen életet. Örök álmodban is veiünk maradsz. L. T. Ahogy átsiklik a fény sugara művein, szinte egyetemes fogalom öntörvényének alapja, mely különös érzést, tökéletes harmóniát képes sugallni... Sokrétű és logikus: tiszta vízből merítKezik... Koloritja derűs és a szituációt vérmérséklete diktálja, mely nyugodt és eredeti. Sz. R. Szegedi tartózkodásunk legszebb emléke lett ez a kiállítás. Gyönyörű képek és hozzá a színes információk megrendítő élményt nyújtottak. M. J. és felesége. Nagyon szép képek — gondolatébresztők. És mi lehetett volna a folytatás...?! B. Z. és családja. Kár, hogy nem festhetsz többé! Kár, hogy nem taníthatsz többé! G. J. Nagyon impozáns, eredeti a kiállítás. Jól ábrázolja a Szeged környéki népi életet a múltban és a mában is. M. K.-né. BUDAPEST, VIGADÓ GALÉRIA Meghajtom fejemet. T. S. Nemes ars poetica V. B. A. Örömmel néztem végig a képeket, amelyek igazi festmények a sok avantgard mú után. Tetszettek, mert egyéniek és az életből vett témák. F. K. J. Ez a munka az örök élet titka. P. I. Rendkívül érdekes. Van benne valami megfoghatatlan. Nagy hatással van rám. Lehet, hogy hasonlít a gyerekkoromhoz?! Talán ezért. B.-né K. L.