Délmagyarország, 1990. április (80. évfolyam, 77-100. szám)

1990-04-28 / 99. szám

2 1990. április 21., szombat (Folytatás az 1. oldalról.) badon bővíthető szolgáltatást tud a jövőben nyújtani (például automatikus ébresztés, hívásátirányítás stb.). Egyszerűbb a központ működésének átfogó ellenőrzése, a hibák helyének automatikus behatárolása, a forgalommérés, a díjazás is az. adminisztrációs munka. Mindkét központ területén (a XXII. kerület teljes egészében) telefonkötvény-vásárlást hirdettek meg. A kötvényvásárlás befejeződött, minden igényt ki tudtak elégíteni Mit lehet mindehhez Szegedről hozzátenni? Elfog bennünket a sárga irigység. A budapestiek még az eredeti, 25 ezer forintos akció keretében jutottak kötvényhez, míg nálunk a feketepiacon az utolsókat már hat számjegyű összegekért vesztegették. Mostanában pedig ... Már „aranyért" sem lehet hozzájutni. K A. Litvánia Moszkva nem hajlik A dalai láma Magyarországon Két magyarországi buddhista egyház meghívására péntek délután Budapestre érkezett a dalai láma. Tenzin Gyamco, a XIV. dalai láma a magyarországi tibetisztika eredményeinek elismeréseként iktatta külföldi látogatásainak sorába hazánkat. Látogatásában nem kis része van annak, hogy az elmúlt esztendőben Magyarországon két buddhista kisegyház, a Magyarországi Karma—Kagyüpa Közösség és a Magyarországi Csan Buddhista Közösség kezdte meg működését. A két újonnan alakult egyházközösség juttatott el Magyarországra szóló meghívást a dalai lámához. A tibeti buddhizmus feje eredeti'leg szeptemberre tervezte magyarországi útját, ám ázsiai és európai elfoglaltságai miatt úgy döntött, hogy ^előrehozza a budapesti látogatást. Az előzetes programnak megfelelően a dalai láma megismerkedik a két újonnan alakult magyar buddhista egyházközösség életével, a magyarországi tibetisztika eredményeivel, és magyar közéleti vezetőkkel is találkozik. A látogatás programjának megfelelően őszentsége pénteken délután nyilvános beszédet mondott a Szent István Bazilikában. Szombaton délután a budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen találkozik híveivel. Rizskov szovjet miniszterelnök pénteken a moszkvai televízió adásában kijelentette, hogy a Litvániával szembeni követelések teljesítésében Moszkva nem fogad el semmiféle kompromisszumot. A politikus megismételte azt a három feltételt, amelyet Moszkva szabott a gazdasági blokád feloldásához: a litvánoknak vissza kell vonniuk a személyi igazolványról, a sorozások leállításáról, valamint a kommunista párt helyi tulajdonáról szóló rendeleteket. Ami az összes többi kérdést illeti, a miniszterelnök szerint a tárgyalások megkezdése érdekében vissza kellene térni a függetlenség kikiáltását megelőző, március 10-i állapotokhoz. Moszkva tehát fenntartja eddigi álláspontját, Észtország viszont a jelek szerint kész szembeszállni a központi akarattal. Az észt népfront egyik vezetője pénteken kijelentette: segíteni fognak Litvániának a blokád túlélésében, vállalva akár a moszkvai megtorló intézkedéseket is. Marju Lauristin szerint az észt legfelsőbb tanács tagjainak többsége egyetért a segítségnyújtással, bár moszkvai tisztségviselők megfenyegették őket: ugyanúgy járnak majd, mint a litvánok. Vilnius időközben a belga vezetéstől is segítséget kért: Landsbergis elnök levelét egy csütörtökön érkezett litván parlamenti delegáció adta át Mark Eyskens külügyminiszternek. Kazimiera Prunskiene litván miniszterelnök egyébként bejelentette, hogy köztársasága leállította a hús, a tej és a többi élelmiszer szállítását a Szovjetunió többi részébe. Egyes jelentések szerint Vilnius már küldöttségeket küldött Leningrádba és Kijevbe a közvetlen kereskedelmi kapcsolatok kiépítésére, s Prunskiene szerint a tyumenyi olaj mező munkásai is készek lennének olajat szállítani éleleméri cserébe. Mivel azonban a vasúti és a közúti szállításokat Moszkva ellenőrzi, megfigyelők szerint az esetleges közvetlen árucsere nem sok sikerrel kecsegtet. akik a lakosságra lőttek. A besúgók és Securitate-támogatók névsorát, a szekusdossziék nyilvánosságra hozatalát, átadását is sürgetik. A független szervezetek által kibocsátott memorandumot Bukarestbe küldték. Közölték, hogy amíg követeléseiket nem teljesítik, a mártírváros főterén a temesváriak tiltakozó őrszolgálatot tartanak fenn. Ennek résztvevői mindennap 17— 18 óra között jelszavas táblákkal vonulnak fel a székesegyház előtt. Jobbközép siker Horvátországban A horvátországi szabad demokratikus választások múlt vasárnapi első fordulójának hivatalos eredményét még imindig nem hozták nyilvánosságra, mert a szavazatok összeszámlálása a vártnál lassabban halad. Azt azonban közölték, hogy az egyéni listákon összesen 76 jelölt került be a Parlament három tanácsába, s közülük 58 a Eranjo Tudjrnan vezette, jobbközép irányzatú Horvát Demokratikus Közösség képviselője. A Demokratikus Változások Pártja (volt Kommunista Szövetség) eddig 7 mandátumhoz jutott. Megfigyelők szerint a Horvát Demokratikus Közösségnek nagy esélye van arra, hogy május 6-án, a szavazás második fordulójában megszerezze az abszolút parlamenti többséghez szükséges voksokat. A választásokon 30 párt indult. Az MSZMP pert indított Tüntetések Bukarestben Utászok új utakon Parancs szerint rombolásra és építésre hivatottak. Műszaki szakemberek mundérban, sorkatonák Szabályos alakzatban, fölzászlózott laktanyában. Ünnepi külsőségek között vette fel tegnap, pénteken a Magyar Honvédség 9145-ös számú alakulata a Szeged önálló Műszaki Dandár nevet. A példás, katonás rendben masírozó utászok előtt elhangzó ünnepi beszédek kulcsmondatait a „társadalomban és a honvédségben végbemenő változások", a „városért végzett munka, a jó hagyományok ápolása", a „hadseregreform jövőben várható következményei" — alkották. És itt illik megemlékezni azokról a katonákról, akik a szegedi Kossuth laktanyából indultak 1963-ban az üllési, 1979-ben a zsanai gázkitörés elfojtására, 1970-ben a szegedi gátakra, vagy 1981-ben a kendergyári, majd 1989ben a Déltex raktárában, fellobbant tűz eloltására. A felsorolás nem lehet teljes, csak jelzésszerű, jelképes. A nehéz telekerv sok település élete elképzelhetetlen lenne közreműködésük nélkül. Az utászok vasút menti táborhelye mintegy százéves, £' ez az épületek állapotán is meglátszik. A laktanya s lakóinak története, mondhatni, regényes. A hagyományok, a gyökerek kutatásával is foglalkozó tiszt urak egyike búcsúzóul lapunk segítségét kérte: az 1945 utáni időkben ott szolgálók közül várja az akko. ri eseményekre, körülményekre emlékezők jelentkezését. A levélcím maradt, az alakulat neve változott (varga) Pénteken folytatódott a tüntetés Bukarestben. Az egyetem előtti főútvonalon, az Intercontinental Szálló előtt több ezer főnyi tömeg követeli Ion Iliescu távozását az Ideiglenes Nemzeti Egységtanács éléről és a kormány lemondását. A tüntetők már „berendezkedtek", szónokaik részére az egyetemi erkélyen mikrofonok és hangszórók vannak, megalakultak a tüntetők bizottságai. A sajtóbizottság tagjai „bejutottak" a televízióba is: követelésükre engedélyezték, hogy felolvassák nyilatkozatukat, amely a temesvári kilátvány alapján teljes tisztogatást szorgalmaz Romániában. Pénteken délután a főváros másik, távolabbi pontján is megjelentek demonstrálók. Ezek azonban a Nemzeti Megmentési Frontot támogatják, és Iliescut éltető táblákat, transzparenseket visznek a csoportok élén. A front mellettiek a védelmi minisztérium előtti teret szállták meg, és tartottak nagygyűlést hitet téve amellett, hogy a Nemzeti Megmentési Front és Ion Iliescu vezetése szolgálja Románia igazi érdekeit. Temesváron megkezdődött azoknak a küldötteknek a tanácskozása, akik határozott fellépést sürgetnek a kormány és Iliescu ellen. A Temesvár Társaság, az Európa Társaság, a December 16. Egyesülés által kiadott hatpontos memorandumot az Ideiglenes Nemzeti Egységtanácshoz intézték. Ebben követelik Mihai Chitac belügyminiszter azonnali leváltását, mert a tábornok a temesvári forradalom idején az „elnyomók táborában" vett részt. Szorgalmazzák a lengyel és NDK-példa nyomán a katonai ügyészség feloszlatását. Követelik, hogy tegyék közzé a diktatúra időszakában bűnös tevékenységet kifejtett és letartóztatott személyek névsorát városonkénj. Büntetőintézkedéseket kérnek mindazok ellen, akiket időközben szabadlábra helyeztek, de A Magyar . Szocialista Munkáspárt pénteken keresetet nyújtott be a Fővárosi Bírósághoz a Magyar Szocialista Párt, illetve a Magyar Köztársaság kormánya ellen — jelentette be Udvarhelyi László, az MSZMP Központi Bizottságának titkára pénteki sajtótájékoztatóján. A felperes keresetében kéri a bíróságot: kötelezze az MSZP-t, hogy az 1989. október 6-i állapotnak megfelelően terjesszen elő tételes elszámolást: milyen ingó és ingatlan vagyontárgyak, vagyoni értékű jogok és jogosítványok, kintlévőségek, különböző folyószámlákon levő kész pénzkövetelések és vállalatok képezték a korábbi MSZMP-vagyont, s október 7-e után ezekkel hogyan rendelkezett az MSZP. A felperes ennek ismeretében jelöli meg, hogy tart igényt. mire A bíróság állapítsa meg — írja a kereset —, hogy az IM1SZP október 7-e utáni szerződései és intézkedései, amelyekkel ingatlanokat, illetve különböző jogosítványokat elidegenített, érvénytelenek. Kötelezze az alpereseket az eredeti állapot helyreállítására. Am addig is, amíg a jogerős döntés megszületik, zárolja az 'MSZP vagyonát, s tiltsa meg a tulajdonában levő vállalatok, gazdasági társaságok elidegenítését. A sajtótájékoztatón bejelentették: az MSZMP — ezen keresetével — kéri a 'bíróságtól, hogy az redelkezzék a Kádár János hagyatékához tartozó iratanyagnak a párt részére történő kiadásáról is. Újabb világbanki hitelek A Világbank 66 millió dolláros kölcsönnel támogatja a magyar pénzügyi szektor korszerűsítését, a banki infrastruktúra elektronizálását. A hitelt csütörtökön hagyta jóvá a Világbank vezető testülete. Az új program a következő két évre szól. A kölcsönből részesül majd a Magyar Hitelbank, az Országos Kereskedelmi és Hitelbank, az OTP, valamint a kisbankok is. Washingtonban egyidejűleg sikeresen befejeződtek a szakértői tárgyalások a magyar mezőgazdasági vállalkozások, a kivitel fejlesztését célzó, 100 millió dolláros világbanki hitelről. A terv az új magyar kormány elé kerül, s annak egyetértése esetén a Világbank vezetése júniusban jóváhagyhatja a kölcsönt. Temesvár is fél? Az a román értelmiségi csoport, amely 1989 december 16-án, szombaton Temesvárott, a református parókia előtt részt vett a Tőkés László melletti szolidaritási akcióban, sors- és érdekközössége tudatában cse. lékedett és cselekszik. Akkori és későbbi magatartása a legtermészetesebb. Az emberi szolidaritás minimuma ez, vagy a sorsközösség megnyilvánulási formája, vagy annak a normális emberközi viszonynak kifejeződése, mely már képes az emberben szublimálni az etnikumot is, tehát több mint puszta tolerancia. Noha hellyel-közzel a mássággal szemben ennyivel is meg lehetne elégedni. Volt-e az újabb időkben (a hétköznaptoktól eltekintve) rendkívüli helyzetben a szolidaritásnak ilyenfajta megnyilvánulása a Temesközben? Nem volt, és nem is lehetett, hiszen a diktatúrák egyik kísérőjelensége, hogy az emberekben kiöli a szolidaritásérzést. Ez lett volna a cél, ami végül is nem sikerült, de újabban ez a mélyebb hagyományrétegekből táplálkozó magatartás mintha önmaga ellen fordulna, önmagát tagadná. Románia (a Nagy) 1938 óta — egypár szűk esztendőt leszámítva — csak a diktatúrákat ismeri, s az a temesvári román értelmiségi csoport, amely akarva vagy akaratlanul belesodródott az eseményekbe (kapualjakban, lépcsőházakban lapulva élte meg a gyilkos decemberi hetet), joggal teszi fel a kérdést: egészében miért sikkasztották el, illetve miért homályosították el azokat az eszményeket, értékeket, amelyekért felette nagy áldozatot hozott. És miért, hogy ismét az emberi jogok nemzetközileg ismert és elismert paragrafusai mögé kell elbástyáznia magát. Ez. nagyon korán kiderült, szinte p>ár héttel az események után. Ok akkor huszonegyen (írók, újságírók, egyetemi oktatók) megalakították a Temesvár Egyesületet (Societatea Timisoara), január végén p>edig megjelentették a „Timisoara" (Temesvár) cimú „szabad sajtóorgánumot", mely hetente háromszor — kedden, csütörtökön ós szombaton — lát napvilágot, négy oldalon és 50—80 ezres példányszámban. Csátlakoztak az Emberi Jogokat Védő Nemzetközi Ligához. A lap szerkesztői és írói — George Serban, Lucián Vasile Szabó, Harald Zimermann, Doina Pasca Harsányi, lonMonoran, IonCraciun, Harsányi Miklós, Dániel Vighi, George Lina, Viorel Marineasa, Doru Mihit — nyomban a marosvásárhelyi eseményeket követően, április 6-án a temesvári Román—Magyar Baráti Társaság vezetőinek — loan Hampu és Pétre Pordea — közreműködésével román—magyar barátsági felvonulást tartottak, melyen mintegy hatezren vettek részt, főleg egyetemisták, akik Ady Endre és Stefan Octavian Goga barátsága, mint a két nép barátsága, az erdélyiség szimbóluma jegyében vonultak vé. gig a városon, és. verseket szavaltak. Ezek után, és különösen a Timisoara lap hasábjain megjelent, Vatra-bíráló cikkek, jegyzetek után a szerkesztőséget telefonon és írásban fenyegetik meg. Hogy kik, az sejthető. Forrnak az indulatok, főleg a Vatra részéről; a temesvári egyetemi könyvtárban tervezett nagygyűlésüket nem sikerült megrendezniük. Mindezt tetőzte már március 15-én a Temesvári nyilatkozat, melyet a Temesvár Egyesület és a Timisoara lap szerkesztői az Op>era téren 15 ezer ember jelenlétében olvastak fel. Ezt a nyilatkozatot immár több mint egymillió aláíró támogatja az ország minden részéről, _ valamint a politikai pártok és nemzetiségi' szervezetek, egyesületek, vállalatok és intézmények közösségei is. De vannak, akik nem csatlakoztak a nyilatkozat 13. pontjához: például a Vatra, a Nemzeti Megmentési Front (miközben az utóbbinak alárendelt intézmény, a temesvári rendőrség a csatlakozását jelentette be a sajtó hasábjain). Mindez paradoxonnak, tűnhet akkor, amikor a mai vezetés a forradalomb.l származtatja magát, de egyben jelzi a p>ártok, érdekcsoportok polarizálódását, és jól jelzi az. érdekek regionális megosztottságát is. A Temesvári nyilatkozat és az annak pontjait magukénak vallók úgy érzik, hogy forradalmukat kisajátították, és annak eszméit meghamisítják azzal, hogy a munkásság és értelmiségiek között ellentéteket szítanak, mesterségesen gyűlöletet táplálnak a románság ós a nemzetiségek között (ezért szólítja fel a nyilatkozat az ország sovinisztáit, hogy jöjjenek átnevelő tanfolyamra Temesvárra); továbbá a szabad választásokat a politikai pártok lejáratásával próbál, ják kompromittálni: nehezményezik, hogy a bukaresti sajtó, rádió, televízió teljes ködösítést kampányt folytat a decemberi temesvári eseményekről, mintegy negligálja azok jelentőségét. Ugyanakkor a nyilatkozat követeli: a választásokon tiltsák meg a volt pártapparátus és szekuritate tagjainak jelölését a közfunkciókba (különösen a köz. társasági elnöki funkcióba); kérik: kísérleti jelleggel vezessék be Temes megyében a piaci mechanizmust; a diktatúra alatt külföldre távozott és most hazatérő szakemberek elleni gyanüsitási eljárások megszüntetését; Románia nemzeti ünnepének december 16-ára való áthelyezését, szemben a Front által javasolt december 22ével, mely a bukaresti események kezdete, nem a tulajdonképpeni megmozdulásoké. Mintegy konklúzió gyanánt, a nyilatkozat kijelenti, hogy a múlt év decemberi eseményeivel nem tartja a forradalmat lezártnak. Békés eszközökkel és határozottan harcolni fog azoknak az ériékeknek a megvalósításáért, amelyek lehetővé teszik az országnak Európába való újraintegrálódását. E szándék betetőzése végett rendezték meg tegnap Temesváron mindazon p>ártok, egyesületek, érdekcsoportasulások kongresszusát, amelyek csatlakoztak a Temesvári nyilatkozathoz. E találkozó folytatódik; megalakítják a Forradalom Győ. zelmének Nemzeti Szövetségét, amely a választásokra egyesíteni kívánja az összes Front-ellenes erőket. A Temesvár Egyesület és a Timisoara című lap értelmiségi csoportjának dinamikus politizálása, bátor kiállása, sajtókampánya, a múlt hónapi véres nemzetiségi villongások kiprovokálóival szemben nem nyújt sakkal biztonságosabb helyzetet sem személyenként, sem a csoport számára, mint korábban. Temesvár a tolerancia, a békés együttélés, a megértés oázisa, a civilizált politizálás lehetőségének példamutató terep>e. De ott is léteznek és vannak félelmek, mert az országban nincs egyöntetűség, a politikából — ugyanúgy, mint decemberben — ki van kapcsolva Moldva és Havasalföld, mely területek lakossága továbbra is közömbös, mint még ázsiai, levanti álmát aludná. Így aztán nem véletlen, hogy az erők és indulatok rejtetten és nyilvános formában a nemzetiségi régiókban összpontosulnak. Ez ma és a közeljövőben valóban lehet aggodalom forrása az „ellenzék" számára. Pászka Imre