Délmagyarország, 1990. április (80. évfolyam, 77-100. szám)

1990-04-28 / 99. szám

3 1990. április 21., szombat Jó erőnlétet és szakértelmet kívánó munka az egyre drágább hússal bánóké Nagy László felvétele 7izénkét ifjú szakmunkás Versenyben szerzett bizonyítvány A Szakma Kiváló Tanulója országos versenyből kettő is jutott ezekben a napokban a szegedi iskoláknak. A húsfeldolgozók a Fodor József Gimnázium, Élelmiszeripari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet épületében, valamint a szalámigyárban gyűrkőztek neki a feladatoknak. A fonalgyártók a Textilipari Szakmunkásképző Intézetben és a Secotex Rt. Szegedi Textilművekben próbálták ki, hogy „ki bírja cérnával" legtovább. A tét a személyes presztízsen és a sikerélményen túl a versenyen megszerzett szakmunkás-bizonyítvány volt. A húsfeldolgozók nyertes „hatosából" első Bekő Gyula a szegedi iskolából, őt követték Horváth Sándor (Kiskunfélegyháza), Békefi Miklós (Pécsvárad), Gonda Csaba (Gyöngyös), Högyes István (Szeged) és Romsics Rajmond (Kiskunfélegyháza). A fonalgyártó szakma legifjabb képviselői: Mozsár Lilla (Győr), Rúzsa Éva (Szeged, Dobány Edit (Miskolc), Bélteki Brigitta (Kaposvár). A szegedi lány felkészítő tanára Deák József né, szakoktatója Márton Istvánná. * A húsosok mindkét szegedi versenyzője döntős lett, oktatójukat, Kádár Német Jánost arról kérdeztem, előnyt jelenthetett-e a „hazai pálya"? — Nem sokat, de a helyismeret a gyakorlati versenyen megnyugtatólag hatott. A döntő érdem ezeké a fiúké. Először készítettem fel ilyen versenyre tanulókat, s csak reménykedtem a sikerben. — A végzős osztályokból kikerülőknek lesz munkahelyük? — Majdnem mindegyiknek van vállalati ösztöndíjas szerződése, ez biztosíték. Mindkét fiú életében vannak közös vonások. Igy a Szegedi Szalámigyár és Húskombinát lesz az első munkahelyük, s benne vannak abban a tizenkét fős csapatban, amely hamarosan három hétre Dániába utazik cseregyakorlatra. Megláthatják, mennyire nemzetközi színvonal az. amit itt, Szegeden elsajátíthattak. Reméljük, nem lesz okuk a szégyenkezésre. Högyes István: — A bátyám is itt tanult és a szakmában dolgozik. Amikor pályát választottam, öt követtem, no, meg a disznótor is érdekelt már kiskoromban is. Bekő Gyula: — Engem is a családi hagyomány segített erre a pályára. Édesapám Kisteleken hentes. T. Sz I. Piacgazdaság és konvertibilitás Ahogy Medgyessy Péter látja A magyar gazdaság csak piacgazdaságként képes hatékonyan működni; ennek megteremtését és a forint konvertibilitásának előkészítését tekintettem kormányzati tevékenységem alapcéljának — mondotta Medgyessy Péter, a hivatalából távozó miniszterelnök-helyettes A politikus — törekvésének eredményéről szólva — a gazdaság átalakításának sikeres lépéseként értékelte az 1988-ban megkezdett liberalizációs programot. Az import, az árak és a bérek liberalizálásának fontosságát a gyakorlat igazolta. A vállalatok teljesítményét jól imérő pénzügyi és intézményrendszer kialakításával és a vállalkozások eredményesebb támogatásával az eddig megtett lépések a forint konvertibilitásához vezetnek. A gazdaságtörténet még nem ismer olyan esetet, hogy valaki népszerűvé tette volna magát a gazdasági, pénzügyi fegyelmet, rendet kialakító pénzügyi intézkedésekkel, de nem ismer olyan piacgazdaságot sem, amely elkerülhette volna ezek meghozatalát — hangsúlyozta a miniszterelnökhelyettes. A forint konvertibilitásáról szólva Medgyessy Péter óvott attól, hogy bárki is pontosan meghatározza a teljes átválthatóság bevezetésének határnapját. A konvertibilitás folyamat eredménye lesz, s csak a gazdaság nyitottabbá válásával, a magánszektor erősödésével juthatunk el hozzá. A most leköszönő kormány súlyos örökséget kapott, s ez még ezután is terhelni fogja a gazdaságpolitika irányítóit. Nem hiszek azonban abban, hogy az új kormány alapvetően más gazdaságpolitikává] próbálkozhatna — folytatta a politikus. Azt viszont fel lehet róni a kormánynak, hogy következetlen volt bizonyos lépések megtételében, ám azt is figyelembe kell venni, hogy működését a választási kampány mindvégig •befolyásolta, s nem volt megfelelő társadalmi bázisa sem. Ennek a kormánynak sem joga, sem kompetenciája nincs ahhoz, hogy tanácsokat osztogasson a következő számára. Ez a kormány azonban szakértő kormány volt, és én — mint szakértő — ezután is el fogom mondani, hogy miként vélekedem a gazdaságpolitikáról — hangsúlyozta. Medgyessy Péter a kormányzat gazdasági apparátusának helyzetéről is beszélt. Nézete szerint a pártok az elmúlt hónapokban nagy hibát követték el azzal, hogy ráijesztettek a tisztességes, hozzértő szakemberekre. Nem lehet csodálkozni azon, hogy az így kialakult hangulatban sokan a távozás mellett döntöttek. Ez nagy kár, mert az apparátus működőképessége, a szakemberek felkészültsége az új kormány számára is létfontosságú lesz. Az elmúlt évtizedek rendszere éppen abban követett él hibát, hogy nem értékelte kellöképpen a szakértelmet. Az ötvenes években elsöpörték a régi rezsimben dolgozó hozzáértő embereket, s ezt a hibát nem szabad újra elkövetni — szögezte le. A politikus úgy látja, még mindig nincs késő ahhoz, hogy az új vezetés megnyugtassa a magasan kvalifikált szakértői gárdát, megkeresse az „elbujdokolt" szakembereket, és vissza is hozza őket. Ez azért is fontos, mert igy megőrizhetők lennének a kikínlódott tapasztalatok, s az új kormány könnyebben építhetne rájuk. Példaként a külföldi működötöké behozatalának szabályozását említette; mára ugyanis bebizonyosodott, hogy nem szabad adminisztratív (a működési területet, vagy a részvételi arányt korlátozó) gátakat emelni a külföldi befektetések elé, hiszen a belföldi kereskedelem, p szolgáltatások, az infrastruktúra vagy az oktatás terén éppoly fontos a működőtöké, mint a közvetlen termelésben. A miniszterelnök-helyettes kifejtette: ahhoz, hogy az ország gazdasági fellendüléséhez elnyerjük a külföld támogatását, következetes, kiszámítható gazdaságpolitikát kell folytatni, s a nemzetközi tőke befogadását segítő intézkedéseket kell hozni, továbbá garantálni kell az eddig elkövetett hibák megismételhetetlenségét — bármely kormányzatnak. Kerékpármesterek Az általános iskolás gyerekek körében egyre népszerűbb az autóklub által meghirdetett „Ki a mester két keréken?" kerékpáros közlekedési vetélkedő. A versenysorozatban megyénk 1989ben is kiemelkedően szerepelt: megnyerték az országos döntőt, és Svájcban, a nerr.{:etközi porondon is szép sikereket értek el. Az 1990-es forduló megyei döntőjét a tavaszi szünetben Csongrádon tartotta a klub megyei szervezete. Két legjobb kerékpárosunk: Pipicz Szilvia (Szeged, Makkosházj Általános Iskola) és Balogh Levente (Szeged, Rózsa Ferenc Általános Iskola). Ök jutottak tovább az országos döntőbe, amelyet az iskolai év befejezése után Budapesten tartanak. Hogyan csináljunk üzletet egy leváltott főtitkárral? A Kádár-hagyaték hányattatásai Az elmúlt alig fél évben immár a sokadik -gate botrányunkat nyűjük. A Duna-gate, Tisza-gate stb. után. Most épp a Magyar Watergate-"nk\ járunk. A Párttörténeti Intézet igazgatója nevezte így azt a könyvet, amely bizonyos iratok szövegét teszi közzé Kádár János hagyatékából. Az elnevezést azonban a legkevésbé sem találom szerencsésnek, még kevésbé az öszszehasonlítást. Ezek a botrányok ugyanis sajátosan magyar, kelet-európai jellegűek (adalék a magyar nép sajátos arculatához), merőben más szerkezetűek, mint egy amerikai stikli, vagy egyéb hatalmi visszaélés. Ez annak a következménye, hogy néhány évig nálunk általános visszaélés volt, azaz visszafelé éltük az életünket ... Az ügy sztorija ott kezdődik, hogy Koltay Gábor még Grósz Károly budapesti első titkársága idején lett a budapesti szabadtéri színpadok igazgatója, majd később a Szabad Tér Kiadó .vezetője. A kettejük közötti szívélyes viszonyból kifolyólag — no meg a várható busás haszon reményében — Koltay portrékötetet tervezett az ország teljhatalmú uráról, Grósz Károlyról. Mivel a főtitkár kevésbé volt szerény és visszahúzódó ember, mint elődje, örömmel vállalkozott a dologra. Időközben azonban Grósznak lezuhant a politikai és ezzel együtt a könyvpiaci árfolyama. Mit tesz ilyenkor egy szemfüles kiadó? Ha jó orra van, nyomon marad, de témát vált. Koltayt sem csalta meg a szimata. Grósz elveszítette ugyan összes1 állami és pártbeli tisztségét, de uralkodása korából csak-csak maradt valami egyedi dokumentum a birtokában. Azok az; iratok ugyanis, melyeket Kádár mint főtitkári örökséget nyomott utódja kezébe, a „pórt működése során keletkeztek". Legalábbis egy részük nem egyetlen, kizárólagos példány, elvileg fellelhető a pórt irattárában. Maga Grósz mondta azonban el, hogy voltak közte feljegyzések a Brezsnyevvel vagy Castróval folytatott beszélgetésekről, s más, hasonló papírok, amelyeket Kádár nyilván ma. gának készített, s nem adta le két póldányban, iktatószámmal a7 archívumnak. Joggal tételezhetjük hát fel, hogy Grósz egyedi dokumentumokat is őriz még magánál. Hüledezik a történész: ezek levéltárba valók, s egy ideig nem is kutathatók; az ügyész levegőért kapkod, hiszen a közzététel súlyosan sérti több ember személyiségi jogait; a volt titkárságvezető elkottyantja, hogy a jó öreg Aczél György azért még átolvasta mindet, a Szocialista Párt vizsgálatot rendel el. Koltayt nem kárhoztatom, ő azt tette, amit egy kevéssé gátlásos üzletembernek tennie kellett: kiadta könyvét Látatlanba lefogadom, máris készül a második, változatlan utánnyomás, dupla áron, ötszörös példányszámban. Grósz Károlyt mindig is ilyenfajta embernek gondoltam, ám a konkrét bizonyosság, s főképp a mérték elborzaszt. Hogy a törvények ellenére, magáénak tartja ezeket a fontos iratokat (mely nem — mint ő mondja — „adaléktöredékeket" tartalmaznak a korról, hanem valószínűleg elsőrendű és nagyon nagy hitelességű alapadatokat), és sajátjaként kezelte, helyésebben nem kezelte, azon nem csodálkozom. (Noha az eljárás meglehetősen botor, hiszen ezek között esetleg olyan is lehetett volna, mely épp az ó személyét érinthetné kínosan...) Igazából az a cinizmus háborít föl, amellyel bejelentette, hogy neki még számos szovjet dokumentum van á birtokában, melyek Nagy Imrét kompromittálnák, s melyeket egy óvatlan pillanatban, mint holmi leleplezést, elő fog tárni. (Egyébként nem értem, mire vár. Nyilván nem vette észre, hogy rehabilitálása és a szabad választások sikere óta Nagy Imre egyre kevésbé mítosz és nemzeti hós, s egyre inkább történelmi figura. A napi politika szemszögéből egyre kevesebb értékkei bír. . .) S hogy ezeket 6, azaz Grósz Károly kapta volna Gorbacsovtól. S hogy van ott (a KGB-nél) még sok ilyen, de most ugyan nincs egy olyan pórt se Magyarországon, akinek ezt az SZKP kiadná! Ügy tűnik, Grószban fel sem merül, hogy ő ezeket a papírokat mint egy ország vezetője, képviselője kapta meg egy másik ország vezetőjétől. S hogy mindkét országnak nemcsak pártja van, de kormánya is, és történészei, akikre mindez sokkal inkább tartozik, mint egy bukott, igen, meg-bu-kott! politikusra. Szóval mindez nehezen érthető. Még itt is. Azt hiszem, egyetlen lehetőségünk, ha magát Grósz Károlyt is a Kádár-hagyaték részének tekintjük, S ha majd iktatási számot keresnek ennek a „tételnek", jól fog illeni a Rákosi hazatéréséről szóló előterjesztés, és mondjuk, a Castróval folytatott, a rendszer jövőjéről folytatott beszélgetések feljegyzései közé. Márok Tamás Lassú a privatizáció Bár sokan kifogásolják, hogy túl gyors a magyarországi spontán privatizáció, az adatok azt bizonyítják: ez a folyamat csak nagyon lassan halad előre. A 2000 milliárd forint értékű állami vagyonból a spontán privatizáció eddig csupán 50 milliárd forint értékű vagyont érintett. A vállalaíjok többségénél azonban nem magántulajdoniba adás történt, csupán államtalanítás, vagyis az állami vállalat átalakult részvénytársasággá, kft.-vé — számolt be az újságíróknak pénteken Tömpe István, az Állami Vagyonügynökség ügyvezető igazgatója. Elmondotta, hogy bár a vagyonügynökség márciusban megalakult, de lényegéiben még nem működik, mivel a szervezet igazgató táJiácsát az új Parlamentnek kell kineveznie. A következő hetekben javaslatot dolgoznak ki az új kormány által alkalmazandó privatizációs politikára. Véleményük szerint olyan körülményeket kell. teremteni, hogy a privatizáció ne növelje gyorsan és nagymértékben a munkanélküliséget, a kormánynak adókedvezményekkel és kedvezményes hitelekkel kell segíteni a befektetőket a vállalatok vásárlásánál. Szükség van arra is, hogy még az idén elkészüljön a privatizációs törvény, amely pontosan meghatározza a magántulajdonba adás szabályait. A Parlament ugyanis eddig törvényt csak az Állami Vagyonügynökségről, valamint az állami tulajdonban levő vagyon védelméről alkotott. Ezek azonban csak részben szabályozzák a privatizáció folyamatát