Délmagyarország, 1990. április (80. évfolyam, 77-100. szám)

1990-04-03 / 78. szám

r VÁLASZTÁSI KÜLÖNSZÁM 21 ANNUS JÓZSEF: „Nem a párt programját vittem a tarsolyomban" — Mindenekelőtt hadd tolmácsoljam sokak kérdését, akik értetlenül állnak a tény előtt: áz MSZMP által meghurcolt Tiszatáj-szerkesztő tagja lett az utódpártnak. Ilyen megbocsátó, vagy ilyen könnyen felejt? — Sem ez, sem az. ízléstelennek tartottam volna, ha én, a sokat szenvedett, a meghurcolt, most bevonulok egy ellenzéki pártba. Teátrális fogás lett volna. Aztán, mert közöm volt az állampárt lebontásához, úgy éreztem: kötelességem, hogy belépjek egy lehetőségeiben európai, baloldali pártba. Bíztam Pozsgay Imrében, s magam is hittem: ez a párt nem lesz olyan veszélyesen internacionalista, mint a szociáldemokrata hagyományok alapján az MSZMP volt. Ebben a térségbea ez az ideológia nem gyökeresedhet meg. Azzal is tisztában vagyok: a pártban az én szerepem nem lehet meghatározó, merthogy egy irodalmár nem válhat igazán pártemberré. Miként MDF-es barátaim: Csoóri, Bíró Zoltán, Czine Mihály is mára mintha eltávolodtak volna a középpontból... Az ország nem télikabát — Az ön énjének azonban egy része mégis politikus. Milyen cél vezette korteskörútján ? — Amikor elindultam a „pokoljárásra", én nem a párt programját vittem a tarsolyomban, nem azt ismertettem. Arra próbáltam rábeszélni az embereket, hogy a választásokon az agyukkal vegyenek részt, ne az indulataikkal. A szélsőségektől óvtam mindenkit. Kedvenc szlogenem hadd idézzem: „Ez az ország nem egy télikabát, amit csak úgy át lehet akasztani a keleti fogasról a nyugatira.. Súlyosabb a vétó, mint a voks — Mit szól a választási eredményekhez? — Bíró Zoltán, a Hitel főszerkesztője még a március 7-i számban, arra a kérdésre, lesz-e felelős kormány, látnokként azt felelte, ami be is következett: „A választásban nagyobb hangsúlyt kap az igen, mint a nem. Súlyosabb lesz a vétó, mint a voks." Erről van szó. A határozott nem mellett szinte mellékesek az igen-ek. — Igazságtalannak tartja? — Szabó Dezsővel egyetértve. Annus József sokunk számára elsősorban egyéni hangú, népben-nemzetben gondolkodó íróember, jószemű, bátor és tisztességes szerkesztő, halkszavú, korrekt kollega — és csak azután politikus. Az MSZP színeiben, a megyei 3. számú körzetben indult a választásokon, és 7 százalékos szavazati aránnyal egyike annak a három jelöltnek, akik részt vesznek a második fordulón. Vele beszélgettünk a .választási eredményekről, arról, ő hogyan látja a magyar jövőt. Annus József, 3. vk., 3. hely (7,00%) vallom: „Történelmi hála nem volt, nincs és nem is lesz." Tény az, feledésbe merült, hogy vannak, akik a nem-et már korábban kimondták erre a rendszerre. Akkor mondták ki, amikor még kockázatos volt. Ezt nem honorálták a választók. — Bánkódik emiatt? — A magam eredménytelenségét nem tartom tragikusnak, ha olyan egyéniségek, mint Pozsgay, Kósa Ferenc, a sokat mellőzött és sokat bizonyított filmrendező is erre a sorsra jutott. — Úgy érzem az elmondottakból, hogy tisztelője Pozsgaynak. Váratlanul érte az ő választási szereplése, és miben látja ennek okait? — Ismét a történelmi hálátlanságra hivatkozom. Ott voltam, mert hízelgőén magas szavazati aránnyal küldöttnek választottak, a kongresszuson. Láttam: a Pozsgay-szárny képes lenne megvalósítani az igazi reformot. Ott azonban szerencsétlen kompromisszum történt, a reformerők nem vállalták a kiválást. A 25 tagú elnökség — a káderátmentő akció láttán többen csalódottan jöttek el a kongresszusról. Markánsabb elhatározást, a reformerek győzelmét vártam volna. Mégis — és ezt sokan elfelejtik — a pártállam nem a Tiszatájügybe meg a szamizdatszövegekbe rendült bele: a végső, legnagyobb ütéseket belülről kapta. Itt nemcsak a párt egyeduralmának a megdöntése volt a . cél, hanem a pártvagyon fölosztása és a polgárháború lehetőségével fenyegető 60 ezer géppisztolytól kellett megfosztani a munkásőrséget. És hogy mindez megtörtént — és itt adok választ kérdésére — az Pozsgay legnagyobb történelmi érdeme. Fájdalom, hogy ez oly hamar feledésbe merült. A választások körüfmár saját pártjabeliektől is hallottam: eltaktikázta. Véleményem szerint ő nem csak jeles politikus, hanem államférfi, akiből nem sok jutott ennek az országnak, ő közéjük tartozik. Csillapítani a civódó magyart — De beszéljünk önről! Az eredmények jelenlegi állása szerint — 11. helyen van az országos listán —, úgy tűnik, önnek megvan a széke a Parlamentben. — Szeretném, ha lemondhatnék erről a lehetőségről, ha egy agilis, fiatal, profi politikus ülne abba a székbe. Én naiv irodalmár vagyok, aki nem biztos, hogy a várhatóan éles harcok közepette ugyanúgy megállja a helyét. Ha közvetlenül a választók küldtek volna oda, akkor más a helyzet: minden erőmet, képességemet összeszedve igyekeztem volna megszolgálni a bizalmat. Úgy érzem, az én küldetésem annyi volt, hogy a választások előtti találkozókon csillapítsam „a civódó magyart". — A civakodásnak azonban még koránt sincs vége... — Pedig már nincs állampárt, nincs ellenség, hamarosan nem lesznek itt az oroszok, mi azért csak megmutatjuk a világnak, föl tudjuk korbácsolni az indulatokat. — Emiatt tart a jövőtől? — Amikor az új kormány meghozza az első népszerűtlen intézkedéseket, ez a fölkorbácsolt demagógia működésbe lép és félő, hogy önmaga ellen fordul. A kormányozhatóság kerül veszélybe. Maga a kormányalakítás is nagy leckéje lesz az új struktúrának: ha a két nagy fog össze — belülről őrlik egymást, ha a kicsikkel szövetkezik az egyik, a másik kívülről támad. Hiba, hogy nincs köztársasági elnökünk: egy, másfél évig ő lenne az egyetlen stabil pont az életünkben. — S ha már a Tiszatáj szerkesztőségében beszélgetünk, hadd jegyezzem meg: a határainkon kívül élő magyaroknak sem lenne semmire nagyobb szükségük, mint egy stabil anyaországra. — Németh László intelme ma is aktuális: „Ha komolyan segíteni akarunk az utódállamok magyarságán, váljunk példanemzetté. " Tőkés László a napokban ezt így fogalmazta meg: „Az lenne jó, ha nekünk lenne hova néznünk." Ha nem a józan ész politikája kerekedik felül, félő, hogy nem tudunk eleget tenni ezeknek az elvárásoknak. Gátat kell szabni a fordított kontraszelekciónak, nevezetesen, hogy mert valaki nem az én ingembe van öltözve, noha közösek a gondolataink, ellenségnek tekintem. — Mi a „ naiv író " követendő ideája? — Az értékén mért ember. Ebben van a legtöbb gazdasági potenciál, s ez az igazságosság a viszonylagosan kiegyensúlyozott társadalmi közérzet záloga is. — S hogyan tovább a magánéletben? — Szeretném, ha vissza tudnék húzódni a számomra ismerős terepre, ahol jó könyveket, s jó irodalmi lapot tudnék szerkeszteni, s ha talán írásra is futná az időmből. Ami a magánéletemet illeti: ott is harmóniára törekszem, és úgy érzem, sikerrel. Lányom, vejem jogász, van két szép unokám, a fiam magyar—történelem szakos a főiskolán, jól tanul, 77 éves édesanyám egészséges... Hogy mi kell még? Egy Petőfi idézet jut az eszembe: „Ha feledni tudnám, hogy hazám is vagyon, tán még boldog is lehetnék. " Fidesz-kampány: Megérlelt narancs • Mandátum nélkül • Csongrádban kevesebben hallgattak a szívükre Szomorú fiatalok Csongrád megye az MDF oroszlánbarlangja, ahol a liberális pártok országos összehasonlításban rossz eredménnyel zárták a választásokat. A Fidesz is csaknem 3 százalékkal elmaradt országos eredményétől: 6 százalékot kapott és ötödik lett a pártok között. Egyetlen jelöltje sem jutott a második fordulóba, listán nem szerzett mandátumot. Ifj. Lippai Pállal, a megyei kampányfőnökkel volt miről beszélgetni. — Szomorú vagyok az eredmény miatt. A közvéleménykutatások 11 százalék körüli eredményt jósoltak a Fidesz-nek. Úgy tűnik, ez csak a főváros véleményét tükrözi. Az MDF Csongrád megyei nagy fölényének két oka van: az egyik a Komócsin-éra, melynek utóhatása még érződik, a másik pedig, hogy a Demokrata Fórum igen népszerű jelölteket tudott kiállítani. Király Zoltán ma alighanem az ország legnépszerűbb politikusa. — Kit támogat a Fidesz a második fordulóban ? — Természetesen az SZDSZ jelöltjeit! őket mindig is fő szövetségeseinknek tekintettük. Még az országos szintű összefogás előtt eldöntöttük, hogy Csongrád megyében arra kérjük a Fidesz szavazóit, a második fordulóban a szabad demokraták jelöltjeit támogassák. — Az időközi választások azt mutatták, hogy a második fordulót az nyeri, aki az elsőben vezetett... — Most más a helyzet, mert most nagyszámú ellenzéki párt vett részt a küzdelemben. A második körben sok múlik azon, ki kit fog támogatni, kivel lép választási koalícióra. Sok körzetben nem olyan nagy a vezető személy előnye, hogy egy esetleges koalícióval ne lehetne legyőzni. — Az eredmények ismeretében nem kellett volna előzetesen is más pártokkal összefogni, közös jelölteket állítani? — Azt hiszem, minden pártnak szüksége volt az önálló megméretésre. A Fidesz-ről egyértelműen kiderült, hogy képes önálló jelöltek állítására és parlamentbe juttatására: az egyéni körzetekben az első forduló után négy jelöltünk vezet, országosan csaknem 9 százalékot kaptunk. — Milyen tanulságai vannak a Fidesz számára a megyei kudarcnak? — A kampányt maximális erőbedobással csináltuk. Minden vitán részt vettünk, nem is szerepeltünk rosszul. Az eredmény a megyei sajátosságokból adódott, mi nem tehetünk róla. A kampány alatt viszont megduplázódott tagjaink száma, amit semmiképpen sem tekinthetünk kudarcnak. Az MDF ilyen arányú győzelmével fönnáll annak a veszélye, hogy a korábbi egypárti diktatúrát a megyében egy másik párt kizárólagos befolyása váltja föl. S ezt mi nagyon rossz fejleménynek tartjuk. Utcakép — 1990. március Kazánházi jelenet: a Zrínyi Ilona Általános Iskola fűtőberendezése a választás szolgálatában. A pártok képviselőinek jelenlétében szakszerűen elégetik a kopogtatócédulákat. Hazafias és választási Koalíció a központból — A „csendes többség" szavazott. Mit szól hozzá a Hazafias Választási Koalíciós megyei irodájának vezetője, Petrusán György? Azt hiszen, fölösleges emlékeztetni, a Koalíció a „csendes többségben" bízott. — A választásra alakított párt szerepléséről hivatalos értékelés még nincs, úgyhogy csak a magamét mondhatom. Itt, a megyében már 25.-e előtt konszenzusra jutottunk, aszerint ennek a nagyon szerény eredménynek szükségszerűen be kell következnie. A Koalíciót Pesten hozták létre, a népfront kezdeményezésére, irányításával. E lépést kezdettől vitatták a megyékben és a városokban: összeegyeztethetetlennek tartották a pártosodást a mozgalmi jelleggel. így aztán nagy lelkesedéssel nem is tudták képviselni az ügyet. — De hát a népfront megújulásáról is beszéltek közben. — Természetesen, hiszen súlyos válsággal is küszködött. Szerintem már az utolsó — tavaly októberben tartott — kongresszusán megbukott a népfront, mert a tömegek elfordultak tőle. Ezt nem akarták tudomásul venni. Most a szavazatok bizonyították be, hogy a Népfront végleg elvesztette az emberek bizalmát, s még a legkitartóbb hívek is elfordultak tőle. — Vagyis a bukás okai? — Persze, nemcsak a kedvetlenség, a csökönyösség. A népfrontosok nincsenek hozzászokva például a rámenős, kemény, direkt politizáláshoz. Aztán nem volt, aki menedzselje a kampányt, hiányzott a szervezőerő, továbbá a közvéleménnyel és a Koalíciót támadó pártok véleményével ellentétben pénz se volt. A napokban kapott a megyei iroda egy szimbolikus összeget, amely a tizedét se fedezi kiadásainknak. — Mondja, miért vállalták mégis, hisz az első szabad magyar választásokon valakit kényszeríteni is jelöltségre, nos, ez elég profánul hangzik. — Tudja miért? Becsületből. A régi harcostársak iránti szolidaritásból. Én sem értettem egyet a kvázi párttal, a kötődéseim miatt vállaltam, különösebb illúziók nélkül. Elég sokan azt vallják: ez nem kudarc, hanem egyszerűen egy elveszett meccs. Higgye el, nagyon tisztességes emberek nagyon tisztességes ügyet szolgáltak. Jó részük sosem volt a régi MSZMP tagja. A pártok mégis mindent elkövettek lejáratásukra. Gondoljon a Koalíció szerény, csöndes kampányára! Stílusa is mutatta, hogy a jelöltek nem voltak hajlandók magukévá tenni a rámenős politizálást. Végső soron egyetértettünk a szavazókkal, akik a régi rendszer és annak maradványai ellen foglaltak állást. Majd, a kijózanodás után újra lehet kezdeni. — Mit? — A régi népfrontot eltemette maga a nép, s ez akkor is igaz, ha még kevesen látják, mennyi értéke volt — mert volt. Hallom, fölmerült a Koalíció pártként való továbbéltetésének gondolata is. Nem tudom... Még sokan nagyon borúlátóak. Bármi is történik, abban biztos vagyok: elemi szükség lesz egy nemzeti közgondolkodást befolyásoló új mozgalomra, amely az örök emberi értékeket képviseli. Ehhez meg kell tanulnunk a társadalmi szolgálat új formáját, amiért nem jár fizetség, kivételezés, nem jár semmiféle előny. Időbe kerül..