Délmagyarország, 1990. április (80. évfolyam, 77-100. szám)

1990-04-24 / 95. szám

32 1990. április 25., szerda (Folytatás az 1. oldalról.) rint a Nemzeti Megmentési Front a szavazatok 56 százalíthatta őket, s emellett leg- i^ára számíthat, míg a lialább százezer támogató alá- berálisok 15, a Nemzeti Paírósát kellett bemutatniuk. rasztpárt pedig 5 százalékot Hivatalos felmérések szs- kapna. Túl a hőskoron SZDSZ-küldöttgyűlés r Uj díszletek között Mivel csak egy jelölt volt, s azt mindenki támogatta, a beszámolók után nyílt szavazással választották meg vasárnap Kis Jánost a Szabad Demokraták Szövetségének első elnökévé. Rövid beszédében elmondta. ezzel nem jött létre új hatalmi centrum, „gyenge" elnök szeretne lenni, főleg koordináló, nem irányító. Az ő javaslatára később az összes alapszabály-módosító indítványt az őszi küldöttgyűlés elé utalták, ezúttal csak az elnöki intézmény bevezetéséhez szükséges módosításokról szavaztak. Igen markánsan jelentkezett a vidék. A legkülönbözőbb javaslatok hangzottak el megnövekedett súlyának érvényesítésére. „Bővítsék ki az ügyvivői testületet; az üt tegyen javaslatot a vidék megnövekedett súlyának érvényesítésére az országos vezetésben; a helyhatósági választások is ezt teszik szükségessé; a tagok kizárása kerüljön a helyi szervezetek hatáskörébe. mert egyes tagok magatartása erősen befolyásolhatja a helyhatósági választások eredményét" Végül a párt Tmkormányzati koncepciójával összhangban ezt a kérdést is az őszi gyűléshez utalták. A másik óhaj: az információáramlás javítása. Többen szükségesnek tartanának egy országos pártnapilapot, javaslatok hangzottak el megyei információs irodák létesítésére. A gazdasági szakértők a napilap alapítását anyagilag nem találták reálisnak. Délután szót kapott Daróczi Ágnes, a Phralipe független cigányszervezet képviselője. „A magyarországi cigányság történelme során először képviselőket juttathatott a Parlamentbe. Ezt az SZDSZ és a Phralipe közti választási szövetségnek köszönheti." Többen fölvetették, hogy szüksége volna a pártnak egy ifjúsági szervezetre. Ekkor fölolvastak egy hírt, mely szerint a XVIII. kerületi SZDSZ-csoportban ifjúsági szervezet alakult, a neve- Született Demokraták. Tagja lehet minden magyar állampolgár, akj elmúlt 14 éves, és nem tagja más politikai szervezetnek. A tanácskozást Kis János zárta le. Az SZDSZ tiltakozott a litvániai szovjet gazdasági blokád ellen. Időközben kapták a hírt, hogy Orbán Viktor, a Fidesz egyik vezetője Vilniusba akart utazni, de a moszkvai hatóságok nem engedték. Ez ellen a lépés ellen is tiltar kozást fogadott el a közgyűlés. Az elnök megismételte a tanácskozás ars poeticáját: az SZDSZ a rendszer ellenzékéből a kormány ellenzékévé vált. A választási küzdelem számtalan sérelmét nem kívánják egyenként orvosolni. egy szimbolikus pert azonban megindítanak: beperelik a Magyar Fórum című lapot az Apák és fiúk című írásért. Az SZDSZ a pártatlan tájékoztatás. a független sajtó híve, ezért védelmet ajánl azoknak az újságíróknak, akiket meggyőződésük miatt ki akarnak tenni az állásukból. A helyhatósági választásokon le kell gyűrni a helyi oligarchiák hatalmát. Az új kormánykoalíció valószínűleg új stallumokat fog osztani. Az SZDSZ védelmet ajánl a közigazgatásban dolgozóknak is, akik ugyancsak félnek saját jövőjüktől. Ezen a területen csak a szakértelem és a tisztesség lehet értékmérő, a politikai hovatartozás nem. Végül az SZDSZ nagyon fontosnak tartja a független szakszervezetek megerősödését, s ezt minden eszközzel segíti. M. T. A küldöttgyűlésen többször is összefutottam egy jellegzetes férfival. Magas termet, markáns arc, nyersszínű bőrdzseki, ugyanolyan árnyalatban magas szárú cipó, farmer Rajk László, (41 éves) ügyvivő, megválasztott parlamenti képviselő nem ült be a széksorokba, általában az erkélyen, vagy a folyosón ácsorogva követte az eseményeket. Rendszerint kisebb kompánia vette körül. Amikor odalépek hozzá, épp egyedül áll egy oszlopnak támaszkodva. Udvarias érdeklődésemre mosolyogva letegez, amit a fiatalabb jogán elfogadok. — Ahogy így elnézlek, nem az jut eszembe, hogy „honatya", vagy „szenátor úr!" Téged öltözködésben, viselkedésben laza figurának ismert meg az ország. Változtatsz ezen, most, hogy képviselő lettél? — Mondhatnám, hogy nem a ruha teszi az embert. Én ha színházba megyek, akkor is át szoktam öltözni, nem így megyek. Ez nem azt jelenti, hogy a Parlament színház lenne; hanem valamiféle megszentelt hely, akár rituális, akár politikai értelemben. Azaz minden ilyen helynek meg kell adni a tiszteletet, és az például átöltözéssel is jár. — Gondolom, azért nemcsak öltönnyel-nyakkendóvel készülsz az új parlamentre ... — Én valószínűleg a kulturális bizottságban fogok tevékenykedni, mert építészeti és díszlettervezői munkám ahhoz köt. Ügyhogy ezirányba készülődök most. — Díszlettervezői pályád nemrég indult újra, Eörsi István Lukács-drámáját tervezted a Játékszínben. A képviselőség és az ügyvivőség mellett marad idő a szakmára? — Nem tudom, lesz-e időm, én szeretném folytatni. Attól függ, össze tudom-e egyeztetni. Most úgy látom, igen. Ez nem azt jelenti, hogy csak fél munkaidőben akarnék a Parlamentben dolgozni, ám nekem személyesen is szükségem van arra, hogy másfajta munkát is végezzek, például művészeti tevékenységet. Azt hiszem, ezek összeférnek, sőt talán özuriseges is a képviselőknek, hogy ne csak politizáljanak. — Számomra ennek a küldöttgyűlésnek a legérdekesebb fejleménye a „vidék előretörése" volt. A regionális szervezetek nagyobb részt kérnek maguknak az országos vezetésben, az Ügyvivői Testület, melynek te is tagja vagy, kizárólag pestiekből áll... — Ami történt, szándékainkkal teljesen egyezik. Ez nemcsak emancipációs törekvés, ez egyszerűen ténykérdés; most 10 ezer tag van Budapesten, és 14 ezer vidéken. De még fontosabb az, hogy sokkal több parlamenti helyet nyertünk vidéken. Ez jelen pillanatban nem tükröződik az Ügyvivő Testületben, amelyet tavaly októberben még egy 6 ezer tagú, zömében pesti SZDSZ választott. Mi azt gondoltuk, és fejtettük ki a szekcióüléseken is, hogy most azért nem lenne értelme egy tisztújítást tartani, mert továbbra is ez a 11 ember közismert, valószínűleg ugyanezt a tizenegyet választanánk újra, esetleg egy-két kivétellel. A nyári ülésszakok idején — már csak ezért is ragaszkodunk a tévéközvetítésekhez, bár ez igen apró indok — a párt tagsága meg fogja ismerni a 94 képviselőnket, ami azt jelenti, hogy egy békéscsabai tudni fogja, hogy milyen egy soproni, és fordítva is. Azért gondoltuk úgy, s ezt a küldöttgyűlés el is fogadta, hogy szeptemberig maradjon ez az Ügyvivői Testület, s csak akkor válasszunk újat..-.: ..„4,-.. . . (. M. T. A KDNP háromoldalú tárgyalásokat szorgalmaz A Kereszténydemokrata Néppárt parlamenti képviselőcsoportja és a párt intézőbizottsága háromnapos tanácskozást tartott Keszthelyen, amely vasárnap este ért véget. Az eszmecseréről Füzessy Tibor, a KDNP alelnöke, a párt parlamenti frakciójának vezetője tájékoztatta az MTI munkatársát. Elmondta: a párt vezetősége azért tartotta vidéken a megbeszélést, meri nyugodt körülmények között akartak tárgyalni a kereszténydemokraták előtt álló alapvető taktikai és stratégiai feladatokról. MegváA párt elnökhelyettese aláhúzta, hogy a koalíciós tárgyalásokon a KDNP főként azoknak a kormányzati posztoknak a megszerzésére törekszik, amelyekre megfelelő felkészültségű embereket tudnak állítani a párttagok sorából. Funkciókat kívánnak betölteni a szociális, valamint a nemzetiségi problémákkal foglalkozó területeken, továbbá a jogi, az igazságügyi és az oktatási ágazatokban is. A Fidesz ellenzéki szerepre készül Noha egy, a parlamenti mandátumok 5,5 százalékát elnyert pártnak nem feladata, hogy kezdeményezóleg nyilatkozzék a kormányalakítási kérdésében, a sajtóban felröppent híresztelések miatt a Fidesz tanácsa célszerűnek látja, hogy tájékoztassa a közvéleményt álláspontjáról. A Fidesz — bármely formában — csak olyan kormányt kíván támogatni, amelynek programja összeegyeztethető a Fidesz programjával, amelyben nem kapnak szerepet a volt állampárt politikusai, s amelynek személyi összetétele is esélyt nyújt arra, hogy a kormány képes legyen megindítani az országot a válságból kivezető úton. Megismételjük azt a véleményünket, hogy pillanatnyilag erre az MDF és az SZDSZ közös kormányzása adhatna a legtöbb reményt. Végezetül leszögezzük, hogy miután a Fideszhez a leendő kormánykoalícióban való részvételt illetően semmiféle felkérés nem érkezett, ezért a Fidesz a parlamenti ellenzék felelős szerepére készül. (OS) MSZP, népi demokratikus platform A Magyar Szocialista Párt népi demokratikus platformjának kongresszusi előkészületeiről tájékoztatták a sajtó képviselőit hétfőn az MSZP Köztársaság téri székházában. A Szocialista Párt jövőbeni politikai irányvonalát a platform szemszögéből Fábry Béla, Krausz Tamás és Szigeti Péter, a platform képviselői vázolták. Az apropót a Balra, ki a zűrzavarból című, most megjelent kötet szolgáltatta. A tájékoztatón megfogalmazódott: olyan platformmunkára van szükség, amely az egész magyar baloldal nagy problémáit tűzi zászlajára, ám e problémának a pártban még sok ember nincs tudatában. Ma, amikor a baloldal politikailag dezorgarrizálta, demoralizálta magát, világosan kell látni: már nem tud mindenféle érdeket felvállalni. A termelőréteg azon csoportjai mellett kell kiállnia, amelynek tagjai részben vesztesei lesznek az átalakulásnak. Az MSZPnek új típusú dolgozói tömegpárttá kell válnia, olyan történelmi feladatokat kell vállalnia, amelyekre az állampárt korábban nem volt képes. A népi demokratikus platform szerint a pártnak egyebek között a mai, modern, most kialakulóban lévő munkástanácsoknak kell politikai támogatást nyújtania. A Parlamentben érdekeiket képviselni kell, ha életben akar maradni bármely baloldali párt Magyarországon. Amennyiben ezt nem vállalja, nincs igazi létjogosultsága, hogy tömegpártként létezzen. Fontos gondolata a kötetnek, hogy a szovjet modell helyett nem lehet pusztán a nyugati modellt másolni, mert az ugyanoda vezet, mint a korábbi. lasztották a párt parlamenti csoportjának tisztségviselőit. A KDNP-frakeió elnöke Füzesi Tibor alelnök lett, a titkár Gáspár Miklós, a párt országos titkára. A parlamenti jegyzői tisztségre Tóth Sándort és Lukács Miklóst fogják ajánlani. A képviselőcsoport tagjai tárgyaltak arról is, hogy milyen erkölcsi és etikai normákat kövessenek. A testület a koalíciós tár. gyalásokon részt vevő pártdelegációt két fővel kibővítette azért, hogy a koalíciós megbeszélések célra törőbbek lehessenek. Hazaérkezett az MDF delegációja Több ezer kilométeres, viszontagságos utazás után hétfőn este visszaérkezett Magyarországra az MDF Litvániában járt kéttagú delegációja: Kozma Huba országos elnökségi tag, és Pordány László, a párt szegedi szervezetének elnöke. A delegáció benyomása szerint a kongresszus légköre, higgadt hangulata arra utalt: sikerülhet elkerülni, hogy a litván nép szembeforduljon a függetlenségi nyilatkozattal. A delegáció tagjai több litván vezetővel, köztük Landsbergis elnökkel is megbeszéléseket folytattak, s átadták az MDF üzenetét. Ügy tapasztalták: a litvánok számára sokat jelentett a magyar, mint egyetlen külföldi delegáció jelenléte és baráti támogatása. (MTI) tanterep" lesz Visszhang Szeged ismét A Délmagyarország utóbbi számaiban interjúk (Űjszászi Ilona beszélgetése Lengyel Andrással „Az MDF ,megközelítései' — A jó hátalom: humanizálódik és ellenőrizhető", illetve Giczi Zsolttal és Löffler Tiborral „A néppárti jelleg hozza a szavazatokat?" címmel) és egy terjedelmesebb irás látott napvilágot „Az MDF megközelítéseiről", amelyet Pordány László, az MDF szegedi elnöke jegyzett. Nem gondolom, hogy a szerkesztőség vitát kívánna nyitni a szóban forgó témáról, néhány megjegyzés erejéig azonban én is véleményt nyilvánítanék. (Ez a kézirat egy időben érkezett ökrös Tamáséval. de anyagtorlódás miatt csak most tudjuk közölni — a szerk.) A nagy demokratikus hagyományokkal rendelkező és pluralista politikai berendezkedésű országokban nagy irodalma van. a pártok programjait és a választói magatartást bemutató-elemző szociológiai-politológiai kutatásoknak. A tudomány és a publicisztika hazai művelői már eddig is sok érdekes elemzést írtak, és várhatóan, ezután még több e'emzést olvashatnak majd a politika iránt érdeklődők, hiszen a közelmúltban lezajlott választások eredményei és kérdőjelei valószínűleg ösztönző hatással lesznek a témával foglalkozó szakemberekre. Az eddig megjelent írások a hazai közvélemény-kutatás műhelyeiből kerültek ki, illetve néhány politológus-szociológus foglalkozott a pártok programjainak és a választók magatartásának elemzésével. Ezekre az jellemző, hogy országos nézőpontot érvényesítenek, mint ahogyan a rádió és a televízió központi műsorai is. A fent idé. zett három közlemény üdítő kivételnek tűnik, hiszen az MDF helyi választási sikere kapcsán íródtak, „megközelítéseik" szükségképpen eltérő nézőpontot tükröznek. Amíg Lengyel András, Giczi Zsolt és Löffler Tibor egyfajta, semlegesnek tűnő, tudományom nézőpontból elemzi a győztes párt politikai arculatát, addig Pordány László főiskolai tanár, az MDF szegedi elnöke pártpolitikusként igyekszik láttatni az olvasóval a Demokrata Fórum múltját, jelenét és választási győzelmét Ennélfogva az idézett Írások konzekvenciái is elég különbözők, ami végül is természetes. Mi késztetett arra, hogy néhány megjegyzést tegyek az idézett írásokhoz? Elsősorban nem a vita szándéka, hanem az, hogy az eltérő „megközelítések" miatt bizonyos tények figyelmen kívül maradtak. Ha csak Lengyel András írását olvastam volna, nem jut eszembe, hogy véleményt nyilvánítsak, mivel elemzésével lényegében egyetértek. Magamban legfeljebb egy-két szóhasználatát nehezményeztem, és azt, hogy a Demokrata Fórum induló önmeghatározását — miszerint magát „első törvényes ellenzéknek" definiálta — adottnak vette, és elfogadta. Hogy egy ellenzék törvényes-e, vagy sem, annak a korabeli pártállamban aligha volt jelentősége. Hogy első volt-e, szintén vitatható. Hiszen már a lakiteléki sátorverést megelőzően létezett az ellenzék, sót a Beszélő című szamizdat folyóirat is rendszeresen megjelent Aki annak idején követte e folyóiratban megjelent írásokat, tudja, hogy 1956 újraértékelésének, a pártállam leépítésének követelése vissza-visszatérő témája volt az itt közölt írásaltnak. Ezt azért tartom fontosnak jelezni, mert Pordány László írásából az tűnik ki, hogy „az MDF hirdette meg nyilvánosan először — jóval a pártok meg-, illetve újjáalakulása előtt — az '56 örökségéhez való visszatérést és a kommunista diktatúra lebontásának szándékát, amit — a többi párt segítségével — jórészt meg is valósított". Véleményem szerint ez a megfogalmazás nem egzakt, legfeljebb annyiban, hogy „nyilvánosan először" — merthogy ez ak. kor már többé-kevésbé lehetséges volt. Véleményem szerint a pártok „érdemeit", de egyes személyeket sem lenne helyes méricskélni, mert a régi struktúra lebontásában valamennyi ellenzéki erőnek szerepe volt, nem is említve az akkori pártállam néhány politikusát. Másik megjegyzésem is Pordány László írását illeti, ugyani* — szerinte — Lengyel megkérdőjelezi a választásokkal kapcsolatban a „szegediek ítélőképességét", mintha a szegediek nem tudták volna, hogy kire szavaznak. Ügy tartom, hogy a szegediek nagyon pontosan tudták, hogy kire szavaztak, nincs tehát szó valamiféle „történeti félreértésről", ahogy Lengyel András nyilatkozta, hiszen a választök — véleményem szerint, Szegeden — nem elsődlegesen az MDF programjára adták voksaikat, hanem olyan politikai személyiségekre, akik az elmúlt időszakban mór megnyerték a választók nagy részének bizalmát, A pártlistákra adott, első fordulóbeli szavazati arányok országosan határozottan, de kisebb mértékben Szegeden is, kiegyenlítettebb képet mutattak, mint a második forduló eredményei. Lényegében egyetértek Lengyel okfejtésével, ami Szegedre éz e régióra vonatkozik, s amely a tradicióőrzést és a politikai értelemben vett konzervativizmust jelöli meg olyan eszmeirányzatnak ami e táj jellemzője. Ezt természetesnek tartom, mert a pártállam ellehetetlenülése, működési zavarai, a burjánzó korrupció itt került először reflektorfénybe, nem kis mértékben az újságíróknak köszönhetően Szeged élenjárt a régi rendszer hibáinak felmutatásában, de az útkeresésben is. Nyilván, előbb-utóbb megszületnek azok a munkák, amelyek az 1990-es választások tanulságait összegezik. Ügy tetszik, hogy Szeged ismét , tanterep" lesz, nemcsak a tekintetben, hogy mit jelentenek egy párt szempontjából a markáns egyéniségek, de abban is: hogyan alakul ilyen sajátos feltételek melleit egy ma még nehezen definiálható, a néppárt felé mozduló politikai szervezet arculata. Vágvö!gyi András szociológus