Délmagyarország, 1990. április (80. évfolyam, 77-100. szám)

1990-04-24 / 95. szám

1990. április 26., csütörtök 33 Hétvégi adómentes(ítö) A szerelő szombaton reg­gel pontosan a megbeszélt időben érkezett, tétovázás nélkül munkához látott. Mi­közben járt a keze, bárátsá­gosan csevegett velem, meg­tudtam véleményét a gazda­sági helyzetről, emlegettük egy kicsit a családot: — Alig látnak kérem. Hét végén biztosan nem, ilyen­korra igyekszem bevállalni a melót. Abból a pénzből, amit a cég fizet, a rezsire meg a havi kajára se futná két gyerekkel, OTP-tartozással. Svarcolok. És közben néha azt álmodom, hogy menő maszek vagyok — mondja, s mosolyog. Aztán dolga vé­geztével közli: — Van ugyan engedélyem másodállásra, de ha nem kér számlát, olcsóbb. Ha kér, akkor... — és sokat sejte­tően elhallgat. Én is hallgatok. Jíéz rám: — Nem érti. Adó... Húszfilléresem adóhatósági jövedelemelvonásostól le­esik: — Aha. Fusiban? — Naná! Csak így éri meg. Akinek egy kevés esze van ma, az ezt csinálja. Kieszeltük a számlát. Aztán szétnéztem egy kicsit a hét végén, kinek is van egy kevés esze is. Megkér­dezett . riportalanyaimnak mindnek volt annyi, hogy nevét ne adja a szavaihoz, nehogy utolérje a hatóság ... A kőműves a Szegedhez közeli faluban dolgozik: — Hétközben komótosab­ban, szabályosan bejelentett segéderőkkel, hétvégén az­tán Fáverünk, akkor van se­gítő családtag — mondja, s kacsint egy maltert, keverő fiatalember felé. — Rokon? — Aha. Minden építtető­nek rokona vagyok, amíg a mester bevesz a melóba. Se­gédmunkával besegítő csa­ládtag, jól hangzik mi? Már ha adóellenőr kérdezné. Sze­rencsére nem kérdezi. Le­het, hogy a hét végén az apehósok is svarcolnak? Nevetünk, aztán a „se­géderő" elkomorodik: — Nézze, nekem ez a munka tényleg a falat ke­nyér mellévalójára kell. El­váltam, három gyerek után fizetek gyerektartást. A fix bérem maradékából az al­bérletre is alig futná, nem­hogy megéljek. Ez innen adó­mentes tiszta pénz — győz­köd. Az ő szemszögéből nézve valóban tiszta: adja a mun­kaerejét, munkabért kap ér­te, naponta 1200 forintot ad a mester — s mindenki jól jár (kivéve az adóhivatalt), legfeljebb van egy kis rizi­kó. Bár nem tudom, kit vin­ne rá a lélek, hogy följe­lentse a megélhetéséért, a talpraállásért trógerolót... A szobafestő, aki ismerő­seimnél dolgozott két hétvé­gén (60 négyzetméteres la­kás felújításán á 15 ezerért) tart a feljelentéstől: — Nézze, sose lehet tudni. Irigy mindig akad. Én csend­ben csinálom és szigorúan csak ismerősi körben. Kü­lönben a baráti, ismerősi szívességet nem tilthatja meg senki, ugyebár? Megnyugtatom, még akkor se, ha négy napra tizenöt­ezer az ára. Bár az már nem éppen barátságos. Igaz, a villany-, a víz-, a gázszere­lés, a parkettacsiszolás, a lambériázás és hasonló szak­ipari munkák svarcban majdnem ugyanolyan drá­gák, mint ha legálisan vé­geznék állami szakemberek. Am ez garanciális, mert öt meg lehet találni a reklamá­cióval. — És ezt kell megfizetni, kézit csókolom — oktatgat egy ismerős villamossági szakember. S készséggel el­hiszem neki, csak megbízha­tó munkát végezzen, és gyorsan. Mert az időtényező nagy úr. A fusizásnál is: legkedvezőbb rá a szombat— vasárnap. Legfeljebb a mes­terembert a saját családja helyett a hétvégeken a meg­rendelő, a munkaadó famí­liája látja... A lehetőséget kihagyó pe­dig: — Balek, hölgyem — mondja a maszek vendéglős. — Nézze, itt besegít a hét­végi erősebb forgalmú na­pokon a fél rokonság. Ren­desen megfizetem őket érte, még a saját anyám is kap napjára egy ezrest. Hát ak­kor? Hol itt a tisztességte­lenség? Hol van ez ahhoz, amivel a menő feketézők és egyéb üzletemberek kijátsz­szák a törvényt?! . Nem érzi magát sárosnak az a pedagógus sem, aki nyugati nyelveket okít szom­baton—vasárnap 10—12 órá­ban a szigorúan titkosan já­ró tanítványoknak, akik óránként 150—200 forintot tesznek le. Differenciáltan, aszerint, hogy klinikai orvos az illető, vagy csóró szülők .felvételire készülő gyereke. Amikor faggatom, visszakér­dez: — Miért éppen én magya­rázkodjak? Ez is van olyan tisztes mesterség, mint a szerelőé, aki nálam fusiban javít. Nem? És mint azé a kollégámé, aki autószerelést tanít, közben pedig masze­kol. Mit gondol, neki meny­nyi óradíjat lehetne hivata­losan megállapítani? Inkább nem tippelek — sokat. Többet jóval, mint a szomszéd házban lakó fod­rásznőnek, aki hétvégén ott­hon illegálisan mos, vág, daueról, fésül. Persze: — Csak ismerősöknek. Szi­gorúan csak baráti alapon, időpocsékolás nélkül. Mert csak így éri meg, hogy az otthonomból átjáróházat csi­nálunk. Fix vendégkörrel fix időre. Az adóhatóság? Nem, nem izgat. Ki az a hülye, aki beköp, hogy ezzel elve­szítse a házifodrászát? Ide­jár az összes szomszédasz­szony... — Nem, ilyen hülye való­ban nincs. Van ellenben a hétvégi adómentes(ítő)nek még számtalan típusa. Amik úgy terjednek ismerősről is­merősre, mint réges-régen a ragály. Nyilván azért, mert az az egész helyzet, ami er­re ráviszi a svarcban dolgo­zókat és dolgoztatókat: fer­tőzött. Szabó Magdolna Kilógó kamatlábak... „Üj játékaink — a va: lutával" című, április 7-ei írásunk elsősorban az ár­folyamok változásaiból adódó veszteségekkel, il­letve nyereségekkel foglal­kozott. Most az árfolyam­módosulás hatását kibővít­jük a kamatváltozásokkal, hiszen a lekötött betétek a valuta nemétől, illetve a futamidőtől függően kü­lönböző mértékben kama­toznak. Bemegy az ügyfél az OTP-be, és meglehetősen változatos kamatlábakkal találkozik. Milyen Valutába fektesse a pénzét, mennyi időre kösse le? Féléves futamidőre angol fontra 15 százalékot kínálnak (ter­mészetesen egy évre vetít­ve), pontosan 8 százalék a nyugatnémet márka kama­ta, de ehhez áll közel a dollár, a schilling, a hol­land forint és a svájci frank is. Az olasz líráért 11, a japán jenért mind­össze 5 százalékot kínál­nak. // Ideges" a pezeta ? Kük>nbözc> valutanemek markában számított hozadéka (1989.10.-1990.03.,feleves lekotes) ezer mer ka ESS Angol font Olasz líra EB3 Japán jen CD USA dollár CD Ny .nemet már. ISS3 Osztrák sch. Tizezer márkának megfelelő valutabetét zeta — igaz, csak hajszál- lett adni, idén áprilisban lal — erősödött is a márká- már 1,7-et sem ért. Hason­hoz képest. A francia frank lóan az erős márkának tud­fli Svájci frank Spanyol pez. A választék tehát bőséges, de attól is sok függ, milyen valutával érkezik az ügyfél. Mi a Heti Világgazdaság keresztárfolyamaiban rend­szeresen szereplő, ismertebb valuták kamatozását próbál­tuk meg nyomon követni. Mennyit ér 10 ezer nyugat­„eredménye" 560, az olasz líráé 540. a holland forinté 400 márka. Az alapegységül vett nyugatnémet valuta ön­magában — itt tehát csak a kamat számít — 360 már­kát jövedelmezett, ugyan­annyit, mint a vele együtt német márkának megfelelő ^illing. A megbíz­pezeta, francia frank, dol­lár stb. féléves lekötés után? Egységül önkényesen válasz­tottuk a márkát, a magyar ember is ebben számol a leggyakrabban. Az október elején lekötött különböző valutabetétek kö­zül legtöbbet április elejére a spanyol pezeta hozott (vol­na). A tőke 680 márkával szaporodott. Ez a növek­mény — itt is és máshol is — két részből áll össze. Egy­részt a kamatokból, másrészt valy október .elején 1 abból, hogy időközben a pe- lárért még 1,9 márkát hatóságáról ismert svájci frank 150 márkás hozadéka az utolsó pozitív eredmény a sorban úgy, hogy az időköz­ben gyengült a márkához képest. Legnagyobb veszteséget — 1700 márkát — a japán jen szenvedte el fél év alatt, ezt követi az USA-dollár 610 márkával. Ez utóbbiban el­sősorban a dollár gyengülése a „ludas", hiszen míg ta­dol­kel­Vaki takarna tok alakulása (havi teteféí) 1089.10. - 1000 03 százalék — Dollár Márka •Frank (CH) Jen Pesla ható be a svéd korona 100, valamint az angol font 170 márkás „vesztesége" is. A féléves lekötésnél a kezdő hónapra érvényes .kamat az egész futamidőre változatlan marad. Ez lehet jó is, meg rossz is. Ha idő­közben csökken, akkor az ügyfél nyer, ha emelkedik, sajnálhatja, hogy egy ala­csonyabb mellett „kötelez­te" el magát. A féléves, vagy általában a hosszabb idejű lekötéseknek az a hátránya, hogy néhány héttel a lejá­rat előtt, egyetlen pfennig kamaitot sem kapunk. Ha valakinek csak hal­vány esélye is van arra, hogy időközben hózzá kell nyúlnia a valutájához, cél­szerű a havi lekötést válasz­tani. Ennek praktikus okai is vannak. Egyrészt a pénz­intézet a lekötést minden hónapban automatikusan meghosszabbítja, s ami el­telt, az már „nem veszik el". Másrészt, kamatos kamatot számolnak, tehát az előző havi plusz azonnal ketyegni kezd. Érdekes — a forintnál megszokottól legalábbis .különböző — a valuta lekö­tési időtől függő kamatozá­sa. Esetenként a havit, fél­évest, évest is ugyanákkora kamattal — természetesen éves szinten — honorálja. Az is előfordul, hogy a ha­vi kamat magasabb, mint a féléves. Az előzőekben számolt 6 hónapos futamidejű betétek sorozatos havi lekötésekkel máshogy kamatoznak. A spanyol pezeta így jobban hízik, és 870 márkát jöve­delmez. A nyugatnémet márkánál, a schillingnél nincs érdemi eltérés, a sváíri frank „rosszabbul jár" 30 márkával. A jen vesztesége csökken, a dollá­ré valamelyest növekszik, de itt sincs számottevő kü­lönbség. Ha már a havi kamatoknál tartunk, annak van ala­csony-magas, tendenciasze­rűen csökkenő vagy növek­vő, stabil, illetve „ideges" változata. (Ábránk). Az el­múlt fél évben tendenciájá­ban csökkent a dollár és nö­vekedett a márka kamatlá­ba. Változékonynak mi­nősíthétő a különben igen alacsony japán jen, zuha­nás szerűen csőkkénőnek a némileg ideges spanyol pézeta. Ez utóbbi kamata a januári 15 százalékról egyet­len hónap alatt 9,3 százalék­ra csökkent, közeledve ezzel a „komolyabb" valuták ka­mataihoz. Feltételezhetően ez a „fölértékelés" csinált rangelsőt a pezetából, ame­lyet a kamatcsökkenéssel mintha leszállítottak volna a földre. Hogy melyi k valuta lesz az elkövetkező hónapok sztár­ja, azt ma még igen nehéz megjósolni, annyi azonban már bizonyos, hogy a nyu­gatnémet márka — valuta­unióval összefüggő — ár­folyamváltozása nagyon megkeveri., a kártyát. Kovács András Mivel etet a bioboltos? A hét végén még úgy láttuk: nekünk^ szege­dieknek van okunk a szégyenkezésre. Merthogy a Fold napján nem tudunk fölvonultatni egyetlen saját bioboltost s bioboltot sem a Dugonics téren. Pestről kell kölcsönkérnünk egyet. 8 lám, vasárnapra fordult a kocka. Aki zsák­nyi szatyorral vonult a Belvárosba a Föld napján, mélységesen csalódnia kellett. Hiába kereste a magvakat, szárított gyökereket, gyümölcsöket, müzliket árusító, egészségünket szolgáló fővárosi kereskedőt, helyette csak a jöttét' hirdető szóró­lappal — meg a DM programajánlatával — kellett beérnie. ' Ujabb csalódás a vidéki magyarnak: a polcok­ról hónapok óta eltűnt zabpehely helyett továbbra is csak propagandaszöveggél etetik az egészségvé. dók, a bioboltos pedig ígéretekkel. De sebaj, marad nekünk az élhetetlenek tisz­tessége. a pestieknek pedig a biobolt — meg a szégyen Ch. A. r Újra: Szegedi Egyetem Röpke fél éven belül im­már a negyedik fajta Szegedi Egyetem megjelenéséről szá­molhatunk be. Az itteni fel1 sőoktatási intézmények egy­kori orgánuma tavaly ősszel városi hetilappá avanzsált, majd az anyagi feltételek bi­zonytalansága miatt formá­tumot és kiadót váltott; a rádióújság-méretű lapot a JATE maga, adta ki. Mostantól ismét régi for­mátumában, 8 oldalon jele­nik meg, igaz, csak kétheten­te. Az 1500 példányt elsősor­ban az egyetemen fogják ter­jeszteni, de azért jut majd belőle az utcákra is, a moz­góárusoknál keressék, ára: 4,50 forint. Az újrakezdésről szóló szerkesztőségi cikkben az áll, hogy a korábbi formá­hoz és szerkesztési elvekhez való visszatérést az tette le­hetővé, hogy a Szegedi Nyomda vezetői támogatást ajánlottak a lap előállításá­hoz. Az első (pontosabban a XXVIII. évfolyan 10.) szám címoldalán kezdődik az az interjú, melyben Csákány Béla, a JATE rektora beszél az egyetemi szervezet re­formjáról, —, „őrségváltás után — tisztújítás előtt". Ki nyerte valójában a választá­sokat? — teszi fel magának a kérdést Löffler Tibor poli­tológus. „Győzött a baloldal". mondja a cikk címe, ám az állítás után felkiáltó-, majd kérdőjel szerepel. Az irodal­mi rovatban hét opuszt ol­vashatnak azok közül, ame­lyek az ifjúsági házban hangzottak el a költészet napja tiszteletére A nagy megyei győző nem tör hege­móniára — állítja dr. Por­dány László a szegedí MDF elnöke, az SZDSZ ügyvivőjé­nek, Tühegyi Józsefnek azonban vannak aggodalmai. A párhuzamos interjút a 6. oldalon olvashatják. Vissza­tért az újságba a sportrovat, amely ezentúl rendszeresen jelentkezik. Végül az utolsó oldalon kritikát olvashatnak a legfrissebb színházi bemu­tatóról, Sütő András darab­járól. Ugyanitt szerepel egy jelentés a pártok „humorpo­litikai" álláspontjáról. Ezentúl tehát kéthetente megint: Szegedi Egyetem.

Next

/
Thumbnails
Contents