Délmagyarország, 1990. április (80. évfolyam, 77-100. szám)

1990-04-03 / 78. szám

2 PÉLMAGYARORSZÁG 1990. április • -t Rózsa Edit (SZDSZ) 3. sz. vk. (14,52 %) — A Csongrád megyei 3. választókerületben az MDF jelöltje, dr. Bratinka József a szavazatok rendkívül magas százalékát kapta az első fordulóban. Megfordítható az arány? — Az elkövetkező napokban talán sikerül még eljuttatnom a választókhoz azokat az infomációkat eddigi parlamenti tevékenységemről, amelyek eddig viszonylag kevés nyilvánosságot kaptak. — Itt az alkalom, tessék sorolni. — Csak példákat mondok: a parlamenti bizottságok munkája mellett a kezdeményezésemre és a szervezésemben jött létre egy másik felkészülési forma: a képviselőknek a bizottságokban nem volt módjuk segítséget kérni független szakértőktől; a javaslatomra megszerveztük az úgynevezett döntéselőkészítési konzultációkat, amelyeken szakértőkkel dolgozhattunk és a koráobinál sokkal jobban fölkészülhettünk az egyes témákból. Ennek számos törvénymódosítás lett az eredménye. Alighanem én voltam az első képviselő az országban, aki a választók véleményének jobb megismerése végett laikus közvéleménykutatásokat végzett és adott közre. Megalakítottam a gyermek-és ifjúsági csoportot, amely számos parlamenti döntést befolyásolt. Több törvénymódosítási javaslatot adtam be, nagy részét el is fogadták. Negyven év óta én vagyok az első képviselő, aki törvényjavaslatot terjesztettem be; ez a választójogi törvény módosítása volt, amely lehetővé tette az időközi választásokat. A javaslatomra vezették be a Parlamentben a kétperces hozzászólások intézményét. Ennek hatására végre nern koreografált, hanem életszerű viták honosodhattak az Országházban. Álszerénység nélkül mondhatom, valóban szereztem hasznosítható tapasztalatokat. Imre Károly (FKgP) 5. sz. vk. (21,37 százalék) — Milyen esélyeket ad magának? — Hiszem, van esély a győzelemre. Egyik pártnak sincs olyan jó agrárprogramja, mint nekünk. Azzal, hogy az Agrárszövetség, egyik fő riválisunk kiesett, nyertünk jónéhány szavazatot. Megcélozzuk azt a 12 ezer embert is, akik a múltkor nem jöttek el szavazni. Holnap 5-600 ember indul el a falvakba, hogy az ott élőket megnyerje. Személyesen fognak elbeszélgetni fiatalokkal és idősekkel. Meglepő, hogy a kerületemben például Eperjesen, Nagymágocson huszonéves fiatalok működtetnek óriási gazdaságokat. — Vagyis ön szerint nem igaz, hogy a fiatalok nem értenek a gazdálkodáshoz? — Ez óriási tévedés. Ismerem a terveiket, sokan mini tejüzemet, vágóhidat, húsfeldolgozót terveznek. Az idősek is kérik vissza a földjüket. Szentes városban 473 ember jelezte, igényt tart régi „birtokára". — Büszke-e az eredményére? — Igen, ahhoz képest, hogy közepes tehetségű embernek tartom magam, úgy érzem, ez a második hely nagyon előkelő. — Ezek szerint emberi tulajdonságainak köszönheti a sok szavazatot? — Remélem, hogy annak is, s talán még annak, hogy a Kisgazdapárt megyei elnökeként sokan ismernek a kerületemben. asaas , é % , » segítek az SZDSZ-nek. A mai lelkiállapotomat a következő hasonlattal tudnám jellemezni: ha az ötezres táv futói közül háromezernél vezet valaki, nincs semmi biztosíték arra, hogy ugyanő szakítja át a célszalagot. \ J í V > 18® • M dr. Grezsa Ferenc (MDF) 6. sz. vk. (26,39%) — Mit szól az MDF Csongrád megyei sikeréhez, hogyan értékeli a választásokon elért saját eredményét, az MDF hódmezővásárhelyi képviselőjelöltje, dr. Grezsa Ferenc? — Pártom nemcsak a megyében, hanem az ország nagyobb részén sikert könyvelhet el magának. Amögött, hogy itt nagyobb arányban győzött a választásokon, mint máshol, az utóbbi két és fél év komoly munkáját tudhatjuk. Saját eredményemmel elégedett vagyok, az első fordulóra ezt ütemeztük. — Hogyan fogalmazná meg az MDF eddigi tevékenységének lényegét? — Ez az a párt, amelynek munkájában, programjában az ész és a szív parancsa leginkább harmonizál. — Hozott-e önnek plusz szavazatokat az. hogy orvos? — A családomat Vásárhelyen sokan ismerik. Orvosként széles körű társadalomismerettel rendelkezem, különösen a peremhelyzetű rétegekkel — az idősekkel, a betegekkel — állok kapcsolatban. Meggyőződésem, hogy a Független Kisgazdapárt jelöltjére az idősebbek, rám a fiatalabbak adták voksukat. — Mit ígér választópolgárainak? — A vállalkozásélénkítés, a kisközösségek működésének serkentése nem idegen a hódmezővásárhelyi hagyományoktól. Az itteni országgyűlési képviselőre azonban külön feladatot ró, hogy ez a térség elmaradott, azaz a költségvetési források bővítését szem előtt kell tartania. A parlamenti munka szempontjából döntőnek tartom, hogy a képviselő saját választókerületéből rendelkezzék szakértői háttérrel. Nekem van ilyen tanácsadó csoportom. Elképzeléseim szerint Hódmezővásárhelyen képviselői irodát hoznék létre, ahol heti több alkalommal szakemberek foglalkoznának a választópolgárok gondjaival. dr. Kertész Dezső (SZDSZ) 7. sz. vk. (17,11%) A földeáki orvos, dr. Kertész Dezső egyik kisgazdapárti ellenlábasáról úgy hírlett, visszalép. Nem tette. Miután kollégákról van szó: talán meg is beszélték a dolgot? — Valóban emberileg jó kapcsolat van közöttünk, de sem valószínűnek, sem szükségesnek nem tartom, hogy makói kollégám visszalépjen. Úgy vélem, egyelőre nincs olyan bizal. .ii viszony a pártok és szavazóik között, hogy ilyenféle taktikai lépésekben hallgatnának ránk a választók. El tudom képzelni, ha egy jelölt fölszólítaná a szavazóit, hogy a pártok közötti megegyezések értelmében támogassák a másik párt jelöltjét, úgy éreznék, a pásztor elhagyta a nyáját. Egy jó tizenöt év múlva, amikor gyakorlatunk lesz a többpárti demokratikus választások technikájában, ez már elképzelhető. — Ha szükségesnek sem tartotta Sántha úr visszalépését, akkor bízik a saját győzelmében. — Igen, de nem bízom el magam. Elképzelhető, hogy 70—80 százalékos arányú győzelmet is szerezhet az MDF, ez 'a helyzet pedig félelmetesen hasonlítana ahhoz a politikai szituációhoz, amiből jóformán még ki sem másztunk. Egyébként aktiv politikai szereplésemet befejezem, ha nem sikerül a Parlamentbe kerülnöm, de természetesen a későbbiekben is Pintér István (FKgP) 4. sz. vk. (13,58 %) 1930-ban születtem, 15 holdon gazdálkodó parasztcsalád fiaként. Lehetetlent nem ismerő természetemet is apámtól örököltem, aki gyerekemberként az árva testvéreit is felnevelte. Középiskolai tanulmányaim után Sopronban szereztem főiskolai diplomát. 1951-ben nősültem, s találtam küzdelmes életemhez igazi társat. Egyéni gazdálkodó voltam 1960-ig. Ekkor beléptem a Csongrádi Tisza Tsz-be, melynek 4 évig főagronómusa, majd 10 évig elnöke voltam. Mint pártonkívüli vezetőt, igazságtalan támadások sora ért, ezért munkahelyet változtattam. Ez évben még dolgoztam az Erdei Termék Vállalatnál, a vezérigazgató szaktanácsadójaként. Küzdök a vidék, a parasztság felemelkedéséért. László Béla (SZDSZ) 5. sz. vk. (14,85 %) 48 éves, nős, kétgyermekes agrármérnök vagyok. Születésem óta Szentesen élek. Szakmai és egyéb feladataimat igyekszem becsületesen, maradéktalanul megoldani. Eleddig pártonkívüliként éltem. Szabaddemokrata lettem! Azért, mert ezek az emberek az EGYÉN szabadságát minden egyéb szabadság feltételének tekintik. Ezért az alapgondolatért — gyermekeim, unokáim érdekében — még „Recsk"re is elmegyek, ha azzal hozzájárulhatok, hogy kicsi Magyarországunkban végre olyan törvényhozó testület legyen, amely a többségi szavazás alapján hoz jó TÖRVÉNY-t, aminek védelmében tiszta lelkiismerettel dolgozhatunk, alkothatunk, boldogulhatunk! Az SZDSZ jelöltje, Farkas Ferenc a 6. számú, vásárhelyi kerületben visszalépett. Választóit dr. Szabó Lajos kisgazdapárti jelölt támogatására szólította föl. — Mire számit a második fordulóban? — Egyelőre arra, hogy sikerül az embereket rávenni, menjenek el szavazni. Makó az idősek városa, az emberek nehe/en mozdulnak. A kopogtatócédulákat még csak leadták, de a választóknak kétharmada nem jött el szavazni. Egyébként úgy érzem, a hátrányom az SZDSZ és az MDF jelöltjével szemben nem behozhatatlan. Óriási hibának tartom, hogy a Független Kisgazdapárt halogatta a támadások visszaverését. Ha kicsit rámenősebbek vagyunk, nem tűrjük el például azt az etikátlanságot, hogy egy televíziós műsorban 3:1 arányban támadják dr. Zsiros Gézát. Miközben ugyanaznap az MDF földet kezdett osztani. Furcsának találom, hogy a majd múzeumban elhelyezendő cöveket az a párt verte le legelőször, amelyik támadta a Független .Kisgazdapártot földosztási programjáért. Éppen a mi pártunkat, amely végsőkig ragaszkodott a parasztság ősi jussához. Úgy érzem, műhiba volt a választási „próbarugásokat" nem időben hárítani. Végül is úgy tűnik, akik legjobban támadtak bennünket, azok kívánnak koalícióra lépni velünk. — A választókerületében dobogós két párt jelöltje közül melyikkel tudna jobban együtt dolgozni? — Dr. Kertész Dezsőt, az SZDSZ képviselőjét hiteles személynek tartom. Meglehetősen nyomasztónak érzem a túlsúlyt, amit Csongrád megyében az MDF képvisel. Bízom az országos vezetőkben, hogy olyan párttal, vagy pártokkal lépnek koalícióra, melyeknek mezőgazdasági programja az ország felemelkedését szolgálja. dr. Sántha Sándor (FKgP) 7. sz. vk. (16,83%) Tájkép csata után — Csongrád megyében (Folytatás az 1. oldalról.) Hogy milyen szoros az összefüggés az egyéni és a pártszavazás között, jól mutatja Mórahalom példája. E „fiatal" városban az FKgP szavazataránya 21,57 százalék, amely nem tér el jelentősen a városok átlagától. Az MDF 46,91 százalékos eredménye viszont önmagában nehezen magyarázható, hiszen a hasonló adottságú Kisteleken az MDF 35,46 százalékot kapott. De tudjuk, hogy Mórahalom a II. egyéni választókerülethez tartozik, ahol az MDF által támogatott jelölt Király Zoltán volt. A pártok közül a KDNP és az MSZP eredménye a legkiegyensúlyozottabb, népszerűségük településtípusonkénti elmozdulása pedig fordított irányú. Érdekes a Fidesz és az SZDSZ szavazataránya is. Szegeden és a városokban közel hasonló eredményt értek el, bár a szegedi MDF-fölény miatt a többi városban lettek erősebbek. Országos átlaguktól viszont messze elmaradtak és — mint ez sejthető volt — nem tudtak betörni a községekbe sem. Falvaink választási eredménye akár meglepőnek is mondható. Az MDF itteni szereplése csak Szegedhez, illetve a városokhoz hasonlítva gyenge, hiszen még így is meghaladja a 24,76 százalékos országos átlagot. Ugyanez a helyzet az FKgP-vel is. Az viszont elgondolkodtató, hogy e két párt a városokban (melyek ugyan alföldi mezővárosok) erősebbnek bizonyult, mint a községekben. De sikertelenebb itt minden párt, az egy KDNP-t kivéve. Ez azt jelenti, hogy a „hiányt" itt a 4 százalékot el nem ért pártok pótolják. Úgy tűnik tehát, hogy a földtulajdonról és a szövetkezetekről folyó — néhol a régmúlt idők „parasztfogó" hangulatát sem nélkülöző — viták hatására falvaink lakossága jobban polarizálódott, helyet adva más elképzeléseknek is: közülük az Agrárszövetség 9,31 százalékos eredménye figyelemre méltó. Végül lássunk egy tanulságos adatsort. Az úgynevezett nemzeti koalíció együttes szavazataránya Szegeden 63,34 százalék, a városokban 54,93 százalék és a községekben 50,36 százalék. Ugyanez a Fidesz— SZDSZ esetében Szegeden 20,86 százalék, a városokban 21,85 százalék, míg a megye községeiben 14,18 százalék. Ezek a számok nemcsak a nemzeti koalíció már emiitett fölényét mutatják, összevetve őket az egyes érintett pártokra leadott szavazatarányokkal, kiderül, hogy a Fidesz—SZDSZ csoport belső erőviszonya településtípusonként nem változik. A nemzeti koalíción belül viszont a tagoltság két típusával találkozunk: Szeged esetében az MDF mellett „kiegészítő" szerepet játszik az FKgP és a KDNP, a községekben és a városokban viszont kiegyensúlyozottabb, az országos arányokhoz közelítő erőviszonyokat láthatunk. Még nem is váltak ismertté a pontos választási adatok, amikor megkezdődött a — szintén kampányhangulatú — vita az eredmények értelmezéséről. Az országos és helyi szinten egyaránt folyó „adok-kapok" főleg az úgynevezett modernizációs paradigma kapcsán vált egyre élesebbé. A fenti adatok ismeretében azt kell hangsúlyoznunk, hogy a választói magatartás, illetve annak számokban megjelenő eredménye nem magyarázható egyetlen — mégoly tetszetős— tényezővel. Ha nem így lenne, nem volna szükség választásokra. Elég volna a népszámlálási adatokból kiszámítani a lakosság különböző léthelyzetű csoportjainak arányát, foglalkozási, iskolázottsági, nemek és kor szerinti, meg „modernizáltsági" térképet készíteni az országról, s egy jó számítógép már ki is oszthatná a mandátumokat. Csakhogy a léthelyzet tői a voksig vezető úton annyi kereszteződés és váltó van, hogy számbavételük is nehéz, az irány módosítások, letérések száz százalékig objektív magyarázata pedig lehetetlen. Mert arról sem feledkezhetünk meg, hogy a pártok programjai, plakátjai, hatásos vagy éppen csapnivaló tévéreklámjai, a képviselőjelöltek szónoki képességei és — igen! — vonzó vagy taszító megjelenése mellett a szavazópolgárok egymásra is figyelnek. Beszélgetnek a barátaikkal, megkérdezik a tanárukat, a plébános urat, a malacot oltó állatorvost vagy éppen az alkalmi ivócimborát. Múltjuk is van, történeteik a nagypapától az egykori birtokról, gyárról, vagy a cselédsorsról. Meg hát ne tagadjuk — előítéleteik. Nos, ezek a választói magatartás megfoghatatlan faktorai. És ezek találkoznak a statisztikailag többé-kevésbé jól leírható, modellezhető léthelyzettel és együtt vezetik a kezet az egyik vagy a másik kockához. Mindebből persze nem következik, hogy a választási eredményeket nem érdemes elemezni. Sőt, más országokban ez külön szakma. Ott azt mondják, hogy a hozzáértésen túl sok pontos adat kell hozzá, meg higgadtság és a tények tisztelete. Kovács László