Délmagyarország, 1990. április (80. évfolyam, 77-100. szám)

1990-04-21 / 93. szám

2 1990. április 21., szombat 2 Földtulajdon — a nézetele kereszttüzében Bár a Magyar Néppárt és az Agrárszövetség kevés szavazatot kapott a parlamenti képviselő-választáson, az agrárkérdések megoldásáért érzett felelősség továbbra is közéleti aktivitásra sarkallja őket. Ezért hívták össze tegnap, pénteken Szegeden az e témával foglalkozó kerékasztal-tárgyalást és vitát. Az előterjesztésből kitűnt, hogy össznépi együttműködést kívánnak a zavarmentes átalakulás érdekében. Az élelmiszer-ellátás és az export felad a tok teljesítése megkívánja, hogy a tulajdonrendezés még átmeneti káosszal se járjon. Ehhez feltétlen hozzájárulna, ha a versenyre lépő magán- és közösségi szektor inkább támogatná, mint akadályozná egymás továbbfejlődését. •Fő vonalakban léteznek hasonlóságok a különböző pártok programjában, de az ördög mindig a részletekben bújik meg. Ezt az ördögöt kellene mielőbb kiugrasztani a nyilvánosság színe elé. Az elhangzott véleményekről hétfői lapunkban szólunk részletesebben. * Nem eszik forrón a részvényt Erőlködj te, hiszen a tied! Ki legyen a tulajdonos? — teszik fel egyre gyakrabban a kérdést ebben az országban, ahol látványosan megbukott a köztulajdonnak csúfolt államkapitalizmus, ahol általános a tőkehiány, és a gyakorlati privatizáció láttán alapos okunk van aggódni, hogy méltatlan kezekbe játsszák át a nemzeti vagyont. Miért ne lehetnének — legalábbis részben — tulajdonosok •maguk a munkavállalók? — tette fel a kérdést, három hónapon belül immár másodszor Szegeden Lukács János, az MTA szociológusa, A téma aktuálisabb. mint valaha, körülöttünk tulajdonosok mennek, újak jönnek, követhetetlenül és ellenőrizhetetlenül. A privatizálási folyamat rendszerint már a kiindulási pontnál, a vagyonértékelésnél elbizonytalanodik. Számviteli rendszerünk ennek megállapítására alkalmatlan, az úgynevezett könyv szerinti érték akár nagyságrendileg is eltérhet a valóságostól. Jó példa erre a csőd felé menetelő Péti Nitrogén Művek esete, amelyért először mindössze 50 millió forintot ajánlottak. Ebből egy árverésen 600, majd egy máslkon 1 milliárd 600 millió lett, s végül az utóbbin kelt el a különben 3,5 milliárdos adósságot felhalmozó vállalat. A munkavállalók tulajdonossá válásának legfőbb akadálya a pénz. Az erre fordítható megtakarítások egy igen szűk réteg kezében halmozódtak fel. A szélesebb körű tulajdonossá váláshoz elengedhetetlen valamiféle privatizálási hitelkonstrukció. Ez a mai elképzelések szerint 15 százalékos — tehát a piacinál sokkal alacsonyabb — kamatozású hitel lenne, a a részarány egészen 80-90 százalékig is felmenne. A törlesztési időt praktikusan 57 évben képzelik el, s igát zából csak ezután válna tulajdonossá, részvényessé a munkavállaló. Ez így elég egyszerűen hangzik, a gyakorlat azonban ennél nehezebb, Hiába van többség, ha nem óhajt mindenki tulajdonossá válni. Nem lehet a kétféle, osztalékban részesülő és egyszerű munkavállalót könynyen összebékíteni. Erre már ma is találunk példákat a korlátolt felelősségű társaságoknál, ahol a törzsbetétes könnyen megkaphatja alkalmazott kollégájától: erőlködj te, hiszen a tied! Az igazi részvény természetesen eladható, forgatha„Vállalom az elmúlt évtizedeket" Tegnap délután a JATE Bölcsészettudományi Karának tanácstermében családias légkörben köszöntötték a kollégák és barátok Ágoston György professzort 70. születésnapja alkalmából. A neveléstudományok neves szaktekintélye ötvenéves pedagógiai és oktatási munkássága eredményeit tudhatja magáénak. 1959-től 1985-dg volt vezetője a JATE Pedagógiai-pszichológiai Tanszékének. Több mint 200 cikk, jó néhány kötet, tanulmány ad számot tevékenységéről. Az Akadémiai Kiadó Az ddö vonzásában címmel tanulmánykötetet jelentetett aneg a profeszsaor 70. születésnapjára. Ebben a kollégák és pályatársak vallanak Ágoston professzor emberi habitusáról, egyetemi működéséről. A kötetet — mint meglepetést — az ünnepségen, a szerkesztő, Balogh Tibor nyújtotta át az ünnepeltnek. (Kékes-Szabó Mihály egyetemi docens köszöntőjében méltatta Ágoston György szakmai, közéleti tevékenységének fontos állomásait. Megemlítette: a professzor alapította a TIT-fel közösen 25 éve működő Pedagógiai Nyári Egyetemet. Bodnár László megemlítette: a professzor olyan időszakban volt kénytelen dolgozni, amikor a politikai elvárások igencsak megnehezítették a szakmai munkát. Mikola Tibor dékán nagy formátumú tudósnak, kötelességtudó, szolgálatkész embernek nevezte a professzort, és személyes motívumokat is szőtt ünnepi beszédébe. Végül a dókán a művelődési miniszterhelyettes köszöntő levelét is felolvasta. 'Duró Lajos tanszékvezető megemlékező szavai, Grasselly Gyula professzor pohárköszöntője és Szabó G. László megyei elnökhelyettes gratulációja után Ágoston György köszönte meg az ünneplést. Hangsúlyozta: szeretné most kezdeni a pályát egy új szellemben. De vállalja mindazt, amit az elmúlt évtizedekben leírt és tanítványainak átadott. Nem akarja a damaszkuszi utat jfirm — mondta —, hiszen az elmúlt politikai rendszerben is a humanizmust kereste. P.E. Litvánia Balti balhé ló, örökölhető stb. Azt egyetlen vállalat sem bírná ki, ha a törlesztés letelte, vagyis hét év után egyszerre akarnának az újdonsült részvénytulajdonosok értékpapírjaikból pénzt csinálni. Ennek elkerülésére — adminisztratívnak tűnő — féket kell a rendszerbe építeni, amely csak évj 20 százalékos részletekben enged szabadulni a részvényplakettektől. Létezik ugyanakkor a vállalat visszavásárlási kötelezettsége is. A valóságos pénzfolyamatok, illetve a piacidegen elemek keveredése csak tovább nehezíti a .dolgozói részvények sorsát, amelyek jövője nagyban függ a részletek — hazai körülményeket messzemenően figyelembe vevő — kidolgozásától. (kovács) Dél-Afrika Képviseleti iroda Budapesten -Budapesten megnyílt a Dél-afrikai Köztársaság álladó képviselete (érdekképviseleti irodája), s egy hónapion belül hasonló magyar képviselet nyílik Pretoriában — közölte az MTI érdeklődésére BényS József •külügyminiszter-helyettes. Vytautas Landsbergis litván elnök a CNN amerikai tévétársaságnak adott csütörtök esti nyilatkozatában úgy vélekedett, hogy „tengeri híddal" lehetne megtörni a Litvánia elleni szovjet gazdasági blokádot. Landsbergis szerint a demokratikus országok nem maradhatnak közömbösek a Litvániát ért gazdasági agresszió láttán. „Jelenlegi helyzetünkben joggal várhatunk valódi segítséget" — jelentette ki. A litván kormány este bejelentette: miután a szovjetek elzárták az olajcsapokat, a Litvániában fellépő energiahiány először a moszkvai irányítás alatt álló 96 kiemelt gyárat, valamint a Litvániában levő szovjet laktanyákat fogja érinteni. A tájékoztatás szerint máris számos energiaigényes gyárat, köztük vegyi üzemeket, üveggyárakat, cementgyárat állítottak le. s az elektromosenergia-ellátás zavartalansága érdekében a hőerőműveket olaj- helyett pakuratüzelésúre állítják át. A parlamenti tájékoztató szolgálat illetékese közölte, hogy mind több nyersanyag, alkatrész és más részegység szállítását állították le vagy csökkentették a moszkvai hatóságok, ami a litván gazdaság összeomlásával fenyeget. Máris több gyár, köztük a köztársaság egyik legnagyobb üzemének számító, mintegy ötezer embert foglalkoztató kaunasi vegyi kombinát állt le. A jelek szerint az embargó komoly károkat okoz a központi kivitelnek is. A mazeikiai kőolaj-finomító leállítása következtében naponta 110 ezer dollár veszteség éri a Szovjetuniót, mivel az előállított benzin egy részét eddig exportálták. A brit BBC televízió — meg nem nevezett litván forrásból származó — értesülése szerint elképzelhető, hogy a -vilniusi vezetők fel fogják ajánlani Moszkvának a függetlenség kikiáltásának felfüggesztését, ha cserébe a szovjetek két éven belül lehetővé teszik a balti köztársaság kiválását a Szovjetunióból. (A hírt cáfolta a litván parlament tájékoztatási hivatala.) A szovjet hírügynökség jelentése szerint jelenleg a belügyi csapatok őrzik a Litván KP épületét, a párttörténeti intézetet és az archívumot és a pártfőiskolát, valamint a párt kiadóvállalatát. A szovjet hírügynökség jelentése szerint nem voltak támadások az őrszemek ellen. Egyedül a párt kiadóvállalatának épületénél fordult elő incidens, ahová 11en megpróbáltak az ablakon keresztül behatolni. A litván parlament tájékoztatási hivatalának közlése szerint a helyzet Vilniusban nyugodt, s nincs nyoma pánikhangulatnak. Hozzátette: a magyar iroda megnyitása pusztán pénzügyi okokból csúszik, ehhez ugyanis elő kell teremtem mintegy 25-30 millió forintot. Az irodák megnyitása a ikét állam között hivatalos, közvetlen kapcsolatokat teremt. DISZKÓS0K, VIDEÓSOK, FIGYELEM! Pályázatot hirdetünk szórakoztatóipari vállalkozók részére a Szeged belvárosában 1990. június l-jétől beüzemelő, új, színvonalas vendéglátóegységgel egy pincetérben lévő, 110 m2-es pinceklubhelyiség bérleményként történő kiadására. A pályázatokat 1990. május 10-éig kéljük „Pinceklub 1667/12" jeligére a Sajtóházba. Ha másképpen számolunk Tarolt-e azMDF? 1. Gyakran találkozni az értékelésekben a „tarolt az MDF" kifejezéssel. Ezért legyen első kérdésünk, hogy valóban tarolt-e az MDF, s ha igen, miért? Az MDF a területi listákra leadott szavazatok országos összesítésében 24,76 százalékos eredményt ért el, amivel a területi listákra kiosztott 120 mandátum 33 százalékát, 40 mandátumot szerzett Nem sokban tér el ettől az eredménytől az MDF egyéni jelöltjeinek az első fordulóban elért országos átlaga: 25,28 százalék, ami szintén nem nevezhető tarolásnak. A második fordulóban (az első fordulóban már bejutott jelöltek eredményeivel együtt) elért eredmény — azaz, az egyé" ni jelöltek által szerzett „százalékok" át. Laga — 45,58 százalék. Ha ezt összevetjük az SZDSZ egyéni jelöltjeinek a második fordulóban szerzett „százalékainak" átlagával (36,34 százalék), szintén nem tűnik tarolásnak". Hiszen ha a 176 egyéni mandátumot arányosan osztotta volna el a választási törvény, akkor az MDF csak 79 mandátumot kapott volna — szemben az SZDSZ 63 mandátumával. Mondhatjuk tehát, hogy nem az MDF tarolt, hanem a választójogi törvény, amely 45,58 százaléknyi szavazatért az (egyéni) mandátumok , 64 százalékát (114 mandátumot) adott az MDF-nek. miti az SZDSZ-nek e mandátumoknak csupán 20 százalékát, a megszerzett szavazatok 36,34 százaléka fejében. A „torzulás" annak a következménye, hogy az egyéni választókerületek mandátumai nem arányosan kerülnek kiosztásra. Elvileg elképzelhető, hogy egy párt országosan összesen 176 szavazattal szerez többet a másiknál, mégis mind a 176 mandá-' tumot 6 szerzi meg: Az úgynevezett kompenzációs lista nem képes korrigálni az ilyen módon keletkező aránytalanságot, hiszen ott a szavazatok már nem érnek anynyit: sokkal több szavazatért adnak egy mandátumot. Mint ismeretes, végeredményben az MDF a parlamenti mandátumolt 42,49 százalékát birtokolja, az SZDSZ pedig 23,83 százalékát. Egy arányos részesedést biztositó választási szisztéma körülbelül azt az eredményt hexzta volna, mint a területi listákra kiosztott mandátumok eloszlása (hiszen, mint fentebb kiderült, az egyéni kerületek első fordulóbeli eredménye sem tér el ettől lényegesen). A 4 százalékos alsó határ elvét alkalmazva, a következő, arányos parlamenti összetétel adódna: MDF 33,33 százalék, Fidesz és KDNP 6,66—6,66 százalék Mindebből pedig az következik, hogy mégis igaza volt annak, aki azt állította, hogy a második forduló eredménye (s tegyük hozzá: az egész választás végeredménye) nem az MDF tényleges politikai súlyát tükrözi. Félreértések elkerülése végett ide kívánkozik még két megjegyzés: 1.1, Az iménti konklúzió semmi esetre sem jelent olyasmit, ahogyan ezt Pordány László interpretálja a Délmagyarország április 19-1 számában, hogy tudniillik, „a szegediek nem tudják, kire vagy mire szavaztak". A fenti konklúzió a választójogi törvényt minősíti, nem a szavazókat. 1.2. A választójogi törvény rossz. Nem azért. mert az MDF győzött, hanem azért, mert aránytalan képviseletet eredményezhet — és eredményezett is. Persze, ez nem mindenki szerint baj! Tölgyessy Péter (és az SZDSZ) szerint például nem is jó az arányos képviselet, mert kormányalakítási és kormányzási nehézségekhez vezet. Persze, amikor a hibrid választójogi koncepciót Tölgyesi és az SZDSZ „megszülte", a saját egyéni jelöltjei „tarolásában" reménykedett. Remélem, kárpótolja őket, hogy nem arányos a rendszer. 2. A választási eredmények „tartalmi" vonatkozásairól nehéz nem sarlatán módon nyilatkozni, A politikai viszonyok kialakulatlansága közepette rendkívül sok a bizonytalanság, esetlegesség. A pártprogramokkal, rétegérdekekkel, vagy regionális érdekképviselettel szemben (amelyek a kialakult parlamentáris rendszerekben az elsődleges, meghatározó jelentőségűek) felértékelődött a puszta jelszavak, s a sze. mélyiségek szerepe. Kormányzati es parlamenti praxisunk híján, a pártokról valóban nem lehetett tudni, hogy kik vagy mik valójában. Az önmagukról (és egymásról) kialakított intuitív képeik versenyeztek egymással, g ezt erősen színezték a pártokat képviselő politikusok személyiségjegyei. E képnek a kialakítása az MDF-nek sikerült a legjobban. Ezzel győzött. Nem osztom tehát azt a nézetet, amely szerint az MDF első fordulóban elért leheletnyi előnye transzformálódott fel a második fordulóra, mert hogy az emberek a „győzteshez" szeretnek tartozni... Kétségtelen, hogy némi szerepe lehetett ennek a lélektani mozzanatnak is. A döntő azonban nem ez volt, hanem az, hogy az első fordulóban kiesett jelöltek szavazói a második fordulóban nem- az SZDSZ-re voksoltak. S ezt egyébként, lehetett tudni előre. Bozóki András a Magyar Narancs március 21 -én megjelent számában azt prognosztizálta, hogy az SZDSZ nem nyer a választásokon — akkor, amikor a közvélemény-kutatások februárban az SZDSZ-t hozták ki az első helyre. (Bozóki szerint az SZDSZ egy olyan szerepbe kényszerült, és menekült előre, amely nem lehet „nyerő".) A pártok „image"-a persze csak a választók oldaláról „intuitív". A pártok többkevesebb tudatossággal tervelték meg azt Az SZDSZ tehát hibázott: rosszul tervezte meg ezt a képet. Ehhez járultak még helyi jelleggel a mulasztások és további hibák (például a reprezentáns személyiségek rossz megválasztása). De az alapvető hiba a rossz image kialakítása volt. Ha már az image-nál tartunk, illik két megjegyzést fűznöm Pordány László írásához Az MDF-arc kozmetikázására vonatkozó kitétel, sajnos, nem teljesen alap nélküli. Először is: ez az arc feltétlenül változó. Kezdve a „sem kormánypártiak, sem ellenzékiek nem vagyunk" tételtől az MSZMPhez és Pozsgayhoz való viszonyán keresztül a „harmadik út" tételéig, sok minden volt az MDF-arcban, ami ma nincs. Másrészt sok minden van (például nemzeti liberalizmus), ami korábban nem volt. Jobb lenne vállalni ezt a , változékonyságot (mondjuk, mint a,kezdet, a kialakulás jellemzőjét), mintsem letagadni. Másodszor pedig: minek nevezzük — ha nem kozmetikázásnak — az olyan szépítésí kísérleteket, mint amilyet éppen Pordány László követ el, amikor azt írja, hogy „az MDF hirdette meg nyilvánosan először az '56 örökségéhez való visszatérést és a kommunista diktatúra lebontásának szándékát". Az MDF ma Magyarország legerősebb (nemsokára kormányzó) pártja. Nem hiszem, hogy rá lenne szorulva az ilyen hamis glorifikációra. Ökrös Tamás