Délmagyarország, 1990. április (80. évfolyam, 77-100. szám)

1990-04-21 / 93. szám

1990. április 21., szombat 3 Nem hoztunk létre árkartellt! — mondja a szalámigyár új „vezére tt Pár napba beletelt, míg kikerült a találkozót megbeszélni. Tárgyalt, épp telefonált, a visszahívása nem talált a helyemen. Tíz perccel később már ismét voltak bent nála. Aztán, mint minden sorozatnak, ennek is vége szakadt Két óra előtt Öt perccel személyesen tehettem tiszteletemet. Már vártak, a portáról kísérő invitált a titkárnőig, akinek a közvetítésével minden várakoztatás nélkül bejuthattam a „vezérhez". Kézfogása határozott, állítólag ez is az egyéniség egyik tükre. Beszélgetésünk közben szorgalmasan jegyzeteltem, míg ő riportermagnóra vette az elhangzottakat. Egy szóval sem utalt rá, hogy szeretné látni a megjelenő írást Megbízott bennem, de mivel még sosem találkoztunk, óvatosságból megtartotta magának a felvételt. — Miként jutott erre a posztra? — A volt vezérigazgató nyugdíjazása után kiírt pályázatra hatan jelentkeztünk. Én futottam be. Bizonyára a célul tűzött feltételrendszert az én elgondolásaim közelítették meg leginkább. — Elárulná, mi volt ennek a lényege? — Szeretném azt a folyamatosságot biztosítani, ami a szalámigyárat jellemezte. Olyan minőségi termékek gyártásával és forgalmazásával. amire a 120 éves Pick márkanév kötelez. Az exportunk jelentős, 30 millió dollárt, valamint 20 millió rubelt tesz ki. A nehezedő gazdasági körülmények között js biztosítani kell a technikai fejlődést, a személyi jövedelmek gyarapodását. Enélkül elképzelhetetlen, hogy a jövőben ls piacon maradhassunk. — A rubeles piac bizonytalansága okoz-e kavarokat? — A kései szerződéskötés az első negyedévben éreztette hatását, mindent egybevetve az éves tervünk így is teljesíthető. Az idén befejeződik ez a forma, a dollárelszámolás bevezetésével ott is a minőség irányába tolódák el a követelmény. A nyugati piac nehézségei régóta ismertek. Nagy a konkurencia, a telítettség, a legkisebb problémának is komolyak a következményei. Mi az új körülmények között is helyt szeretnénk állni ezen az egységesülő piacon. — A vállalat jelenlegi pozícióját jónak tartja? Névjegy Név: Bihari Vilmos. Iskolai végzettsége: Budapesti Közgazdasági Egyetem, 1969. Családi állapota: nős, két gyermeke van. Munkahelye: Szegedi Szalámigyár és Húskombinát. Az iskolát követően ez az első és egyetlen. Beosztása: ügyvitelszervezőtől kezdve a gazdasági igazgatói poszton át, áprtlis 15-tól vezérigazgató. Kedvtelése: Szívesen kirándul a családdal, hobbija a fotózás. — Közismert, hogy a húsipari vállalatok közül jó néhány fizetési gondokkal küszködik. Mi komoly terhek vállalásával is időben fizetünk partnereinknek. S ez nem kis dolog olyan időkben, amikor 30-33 százalékos kamattal lehet csak pénzhez jutni. — Manapság a nagyvállalat állandó jelzője, monopolszervezet. Sőt a húsipart az árkartell vádjával is illetik. Mit szól mindehhez? — A felfogás alapjaiban téves. Ha létrehoztunk volna árkartellt, az a jelenleginél alacsonyabb élőállatárakat eredményezett volna. Ezzel szemben épp a ráígérós a jellemző. Nem az Üzemméretből adódnak a problémák. A vállalatok az eddiginél kevesebb exportszubvenciót kapnak. A belföldi termelési támogatás is eltűnt, a januári áremelések kapcsán. Az áremelés a fogyasztás csökkenése miatt nekünk inkább veszteség. A 6 ezer tonnát kitevő szalámiexport kisüzemi méretekben megoldhatatlan. A nagyvárosok ellátásához is elengedhetetlen az élelmiszeripari háttér. Szerintem szükségünk van a devizára, s ennek ellentételeként a magas feldolgozottsági fokú termékekre. — A termelők körében elterjedt nézet, a szegedi felvásárlási árak a legalacsonyabbak. — Azt a minőséget, amit felvásáriunk, megfizetjük. Mi abból indulunk ki, milyen áron tudunk értékesíteni. Érzékeny pont ez, hisz az összes költség 80 százaléka az alapanyag. Nem igaz, hogy mi extra profitra teszünk szert, mások kárára. Tavaly 5,7 százalék volt a bevételarányos eredményünk. Ez a szükséges fejlesztések megtételéhez inkább kevés, mint sok. A termelőnek igaza van, az infláció feszítő. Nekünk viszont emiatt nem fizet többet a külföldi. Senkinek sem lehet az az érdeke, hogy veszteségbe csússzunk. — S ha mégis elpártolnak a partnereik? — A más irányba elkötelezettekkel folyamatosan tárgyalni kívánunk, indokolt esetben felülvizsgáljuk lehetőségeinket. Korrekt, jó kapcsolatokra törekszünk a megye gazdaságaival. — A szektorsemlegesség jegyében csökkent, illetve megszűnt az integrátoroknak kifizetett felár. Ezek beépültek az alapárakba. Elképzelhető, hogy a kistermelök szervezésére nem vállalkoznak azok, akik eddig megérdemelten vagy túlzott hasznot bezsebelve, de foglalkoztak velük. Önök felkészültek erre? — Tavaly 90 millió forintot fizettünk ki csak a sertésekre integrációs felárként. Helyesebbnek látjuk, ha ehelyett az ár válik igazán piacivá. A felvásárlóapparátusunk az igények mértékében mozdítható e feladatra. — Egy önöknél dolgozó ismerősömtől hallottam a véleményt: nehéz dolga lesz, mert mérlegelő típus, úgymond „jószívű". Lehet igy vezetni? — Az élet fogja igazolni a stílust. Bízom abban, hogy az elgondolásaimat végre tudom hajtani és hajtatni. A szükséges vállalati korrekciókat nem fogom megkerülni. Nem tartozom a kiabálások közé, de attól lehetek még határozott. Alapelvem: fő a bizalom, de nem árt a számonkérés, a kontroll. T. Sz. I. Szegeden a tizenötödik „Szociális" út - 35 ezerért? Nem igazán kedvez a hazai életszínvonal az utazásoknak. Egyre kevesebb embernek adatik meg, hogy évről évre külföldre látogathasson. Ezért is tűnt kissé merész lépésnek, hogy tegnap, pénteken délelőtt az Union Tours utazási irodát nyitott Szegeden is. Az egyre szegényedő utasokért minden eddiginél nagyobb a verseny: a városban immár tizenöt kisebb-nagyobb utazási iroda kínálja programjait: — Csak látszatra vagyunk a legfiatalabbak — mondta Kiss Sándor igazgató. — Hiszen huszonöt esztendeje foglalkozunk szociálturisztikával. A szakszervezettől 1 éve kerültünk át « Népszava Kiadó Vállalathoz, s azóta Union Tours néven megjelentünk az utcán is... — Jó. hogy említi a „szociális" jelzőt. Belelapozva a propramfüzetijkhe, láttam: görög utat 35 ezerért, törökországi pihenést 53 ezerért kínálnak. Nem éppen szociális ... — Ez minket is zavar. Az az igazság, hogy ennek ellenére elkelnek ezek az utak. A legkönnyebb a méregdrágát eladni. Az olcsó utakért is sorbaállnak a vevők, de a közepes árúakkal már gond van. — Hogyan jön ki ez az összeg? — Ügy, hogy a szakszervezetek már nem támogatják ezt az üdülési formát. Ugyanakkor megjelentünk kereskedelmi utakkal is, akárcsak a többi iroda. — Ezek szerint lőttek a lehetőségnek, hogy olcsón utazhassunk? — Nem egészen. Tervezzük, hogy jövőre a szociálturisztikai útjainknál, saját nyereségünk terhére, 20—25 százalékos kedvezményt biztosítunk. G. üj rendszámtábla Várhatóan július elején kezdődik a rendszámtáblák cseréje hazánkban. Az új azonosító jelzés szabványát már jóváhagyta a Magyar Szabványügyi Hivatal elnöke. Mint Haba József, az MSZH főmérnöke elmondta az MTI-nek, az új szabvány megalkotása előtt tanulmányozták a legfejlettebb európai országok hasonló előírá sait. Ennek alapján született meg a döntés, hogy az új gépkocsi-azonosító jelzés három betűből és három számjegyből álljon. Ez a kombináció olvasható, illetve jegyezhető meg a legjobban, s emellett mintegy 15 millió variációt tesz lehetővé. Így akár 40-50 évig sem kell új rendszámtáblát bevezetni Magyarországon. Az új rendszámtábla a jelenleginél mintegy egyharmadával nagyobb felületű lesz, a betűk mérete is jelentősen (megnő. Újdonság továbbá, hogy a tábla felületére fényvisszaverő anyag kerül, a nemzetközi szabvány előírásainak megfelelően. A rendszámtábla bal oldalán helyet kap a magyar nemzetközi jelzés, a ,jH" betű, s fölötte a pirosfehér-zöld nemzeti trikolór. Nagy kelet-európai beengedés A

lijuk a sort Már vagy másfél órája — unott arccal bámulunk a semmibe. A gyomrunk „beszélget" — szemünk kopog az éhségtől. Kézzel-lábhal megpróbáljuk elmutogatni az eladónak, nem két rozzant csirkeszárnyat, hanem fél grillcsirkét ké. rünk. A madam hajthatatlan: két szárny a fejadag — ha éhen pusztulunk, akkor is. Ez a néhány évvel ezelőtti poznani emlék rémlett fel a napokban, amikor idehaza álltuk, a sort, várva a nagy keleteurópai beengedésre. Ahányszor nyílott az áruház ajtaja, újabb és újabb remények csillantak, majd egyre nagyobb káromkodást engedtek el a kintszorulók. Bent konstatáljuk, megérte a közel kétórás várakozás: a kék-sárga falak mögött egy darabka Európa. Ikea ország. Szemünkszánk tátva marad: lám. így is lehet ezt csinálni! A polcok roskadoznak, az áruk ízlésesek, semmire sem mondják azt: elfogyott! Legföljebb annyit magyarázkodnak, hogy kicsit várni kell, míg kihozzák a raktárból. Az árak is európaiak. A hatalmas bútoráruházban legfeljebb apróságokat nézeget az átlagmagyar Fizetésnap után megkockáztat egy formatervezett sornyi, tót, vagy praktikus tearózsát. Az áruház európai, a zsebünk még nem. De legalább van remény, indok a spórolásra; álmok, kuporgatás. Nem járunk jobban egy másik pesti üzlettel sem. A portál előtt hosszasan elnyúló sor: hétezer forintos cipőkre, ötezres tréningöltönyökre tömegei a nép Hosszú percek, halk duruzsolás a sorban, míg végre nyílik az ajtó. Elmorfondírozok magamban: egy átlagfizetésért már haza is vihet az ember valamit. De kinek dagasztja a zsebét még huszadika táján is vastagabb bankó? A sor pedig csak nő, csendben, de biztosan. Ki hiszi el, látva a tülekedést, a statisztikusok jelentését az inflációról. a romló életszínvonalról, egy gazdaság egyre vészesebb agonizálásáról. — Uram. ez már tűrhetetlen! — állít be egy építési vállalkozó másnap a szerkesztőségbe. — Egyre-másra munkanélküliségről beszélünk, mi meg nem kapunk kőművest hetven forintos órabérért sem. Hiába ígérek én nettó is tisztességes fi. zetést, ha svarcban megkapja a dupláját is Nem tehetek semmit. Akadt olyan is, aki kerek perec kijelentette, hogy csak aláírásért jött. öt autogram, és jár a munkanélküli-segély. Mondja meg, uram, hová jut ez az oirszág így? „Nem ígérhetek, csak vért és könnyeket. de győzni fogunk!" — mondta Churchill. mielőtt az angol hadsereg partra szállt a nagy háborúban. Vér is volt, könny is bőven, de győztek. Miért emlegetem most fel a szomorú történelmet? Mert alighanem az alakuló magyar kormány sem ígérhet egyelőre most mást — csak vért és könnyeket. Egy negyven éven át feje tetejére állított gazdaság nem fog egvik pillanatról a másikra átfordulni a jobbik oldalára. Fájdalmas kényszerlépések egész sora következik. Alighanem a sorban állás lesz a legkisebb gondunk. Pontosabban, nemcsak az, üzletek előtt, de a munkahelyek kapuinál is növekedni fognak a sorok. A gazdasági lépésváltást — akarjuk, vagy sem — emberi tragédiák sora fogja szegélyezni. Legalábbis átmenetileg, míg újra nem tanuljuk az életet Kelet-Európában. Kár lenne eljátszani a gondolattal, mi lett volna, ha... Ha nem kényszerülünk történelmi vargabetűre, és ott folytatjuk az életet, ahol az utolsó háború félbeszakította. Nem folytattuk; ott, mások döntöttek helyettünk. Az ered. mény? A hazai gazdaság tavaly „megismételte" az utolsó békeév teljesítményét, miközben a világ jócskán elhúzott mellettünk ... Űj fogalmakat tanulunk. Pontosabban, régieket, amiket ma már ki is lehet mondani. Legtöbbünket a szegénység szorongat, amiről sokáig beszélni sem volt szabad. De nemcsak a polgár szegény, a gazdaság is. Kétszeresen is gátat emelve így a fejlődésnek: a minimálisra zsugorodott fizetőképes kereslet nem gerjeszt felszabaduló energiákat a gazdaságban, hiszen nincs kinek termelni. A vállalkozások pedig csak csendben kapnak erőre, hiszen a tökehiány visszafogja a szaporának szánt lépéseket. Hatszázmilliós vállalkozói devizakeretet szabadítottak fel az elmúlt hónapokban: máig nem akadt anynyi „puha" forint a gazdaságban, hogy kisöpörhettük volna a kasszát. Márpedig gazdasági verseny nélkül továbbra is egy helyben toporgunk: sorban állunk az üzletek előtt, csúszópénzért igyekszünk beszerezni azt, amire óhatatlanul szükségünk van. A Fogyasztók Országos Tanácsa a napokban beperelte a húsipari vállalatokat. Az indok? Tisztességtelenül, árkartellbe tömörülve „verték rá" a vevőre saját tunyasúguk arát A • húsáremelós indokolatlanul nagy volt A próbaper kimenetele egyelőre bizonytalan. Ha bejön, vajon hány nagyvállalat, gazdasági társaság, szövetkezet állhat majd a vádlottak padjára? B

eengedéssel próbálkozunk, nemcsak; a boltok ajtajai előtt. Szeretnénk szélesebbre tárni a kapukat a külföldi tőkének is. De mint annyi minden mást, ezt sem csináljuk mindig jól. Bizonytalan, sötét ügyletek, kiárusítások is akadnak jócskán. A külföldi tőke nagyon is válogatós: csak oda bújik be, ahol diktálhat, ahol övé a döntő szó. Egyremásra azon kapjuk magunkat, hogy saját erőnkből tudunk csak méltósággal és biztonsággal talpra állni. A ma még megbúvó tőkénket kellene felszínre hozni, hogy utat találjon jól kamatozó vállalkozásokhoz. Mindenünket ugyanis aligha adhatjuk el. Sorban állunk, és beengedésre várunk mindannyian Az európai kapuk kinyílhatnak előttünk, ha ml is úgy akarjuk. Talán még nem vagyunk teljesen elkésve. Rafai Gábor Bányaorvosi tanácskozás Az életünk nem olajozottan működik Az elmúlt napokban Szegeden, a Forrás Gyógyüdülőben rendezték meg — nemzetközi részvétellel —az V. bányaorvosi kollokviumot, ahol két év után ismét alkalom nyilt az egyik legmegterhelőbb munkát végzőik, a bányászok munkaegészségügyével foglalkozó kutatóprogramok megvitatására, a tapasztalatok kicserélésére. A ma, szombaton befejeződő háromnap»s tanácskozáson 28 előadás hangzott el — a többi között —- a betegségek megelőzésével, gyógyításával, rehabilitációjával, a munkalélektannal, az életmódkutatással, a korszerű szűrővizsgálatokkal kapcsolatban. A szegedi munkacsoportot — Zalányi Sámuel egyetemi tanár. Pető Éva docens. Kasza Mária és Soproni Lajos főorvosok — a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat szegedi üzemében, illetve a Kőolajkutató Vállalatnál dolgozók körében 1984—89 között végzett komplex kutatási program szociológiai •vizsgálatsorozatának legfontosabb eredményeiről számoltak be. E vizsgálatok során sz olajbányászok életformájának, életmódjának, a munkahelynek, a munkahelyi környezetnek egészségükre gyakorolt hatását, valamint az egészségmagatartás és az orvoshoz fordulás főbb jellegzetességeit kutatták. Az olajbányászok életkörülményeit tanulmányozó vizsgálati eredmény, minden bizonnyal modellértékű, mert valószínűsíthető, hogy más szakmák munkásainak életkörülményei sem sokban különböznek a szegedi bányászokétól. A munkacsoport által vizsgált munkások átlagéletkora: 35 év. Döntő többségük házas. Jelentős közöttük a többgyermekesek aránya, 24 százalékának (!) nincs lakása. A lakással rendelkezők nem komfortos otthonokban élnek. Sokukéban csak hagyományos széníútés van, nincs fürdőszobájuk, a lakások egy részének fala vályog. Nedves, sötét, túlzsúfolt helyiségek. A vizsgált munkáscsaládok jelentós hányadának otthona igen rosszul felszerelt A család anyagi helyzetén javítandó — különösen a nagycsaládosok körében — jellemző a jövedelemkiegészítő, pluszmunkák vállalása. A munkások nem elhanyagolható hányada súlyos, nyomasztó gondokkal küszködik, melyektől a munkahelyén sem tud szabadulni. Problémáik jelentős része anyagi természetű, de számos családi konfliktus, a túlhajszoltság, a kialvatlanság súlyosbítja ezt A pihenésre. regenerálódásra fordítható szabadnapjaikat, szabadságukat is rendszeresen munkával töltik. Esetükben szabadidőről — gyakorlatilag — nem is lehet beszélni, nem csoda hát, ha szervezetük tartalékai előbb-utóbb kimerülnek. Ezt igazolja az a tény is, hogy a szociológiai vizsgálat évében a munkások jelentős része volt valamilyen betegséggel orvosnál. K. K. Forráskút község tanácsa gazdálkodási ügyintézőt alkalmaz. Jelentkezés a község tanácselnökénél személyesen vagy a 62/82-222-es telefonszámon. Az állás azonnal betölthető