Délmagyarország, 1990. április (80. évfolyam, 77-100. szám)

1990-04-13 / 87. szám

80. évfolyam, 87. szám 1990. április 13., péntek Havi előfizetési díj: 101 forint Ára: 4,30 forint Búcsú a vezetői székektől Mi is az az „osztrák bongó" ? — Fegyverrel fenyegetett a makói rabló — Két óvoda már az egyházé — Utazzon Zsivkov kocsiján! Kereszténydemokrata miniszterelnök az NDK-ban A tegnap esti hírek szerint — lehet, hogy azóta változott a helyzet — a bukaresti kormány visszavonta a beutazási engedélyt Mihály királytól, Románia egykori — és most száműzetésben élő, de még mindig román állampolgárságú — uralkodójától. A látogatás magánjellegű lett volna... A Maros megyei rend helyreállítására létrehozott kormánybizottság szerint egyébként a nyugalom helyreállt, s ezért a bizottság — befejezve tevékenységét — jelentését április 27-ig ígéri a kormánynak. Szakmánkkal kapcsolatos a hír, hogy a prágai székhelyű Nemzetközi Újságíró Szervezet tiltakozott Mihail Gorbacsovnál amiatt, hogy a szovjet hatóságok megtiltották a külföldi újságírók beutazását Litvániába, Prágai eredetű az a hír is, hogy Jasszer Araíat" a csehszlovák fővárosban tárgyal. Idehaza: Németh Miklós a thaiföldi miniszterelnökhelyettest fogadta — a kétoldalú kapcsolatokról volt szó. Tabajdi Csaba Moszkvában azt nyilatkozta, hogy ha a közép-kelet-európai nemzetiségi kisebbségek kérdéseit nem rendezik megnyugtató módon, akkor a térség a világ egyik legveszélyesebb feszültséggócává válik. Ami pedig szűkebb vidékünk híreit illeti, azokat részben olvashatják fenti alcímeinkben. A főcím értelmezésére kérjük, olvassák el egy „fejvadász" tanácsait, és 3. oldalunkon a Parlament következő hetekbeli menetrendjét! Pálfy Katalin Megkövetik a zsidó népet Lothar de Maiziere személyében kereszténydemokrata politikust választolt csütörtöki ülésén miniszterelnökké az NDK törvényhozása. A jelenlevő 332 képviselő közül 265 adta szavazatát a CDU elnökére, 108 honatya ellene szavazott. Kilencen tartózkodtak a szavazástól. A március 18-iki választások után másodszor összeült Népi Kamara valamennyi frakciója közós nyilatkozatban vállalt felelősséget az NDK múltjáért és jövőjéért. A nyilatkozatban a para „német—német határ embertelen volt, mert elválasztotta egymástól" a németeket, majd • üdvözölte, hogy az NDK népe 1389 őszén békés forradalmával ledöntötte e határt. A parlament egyúttal hitet lett a két német állam és a szomszédaik közötti határok (1945 utáni állapot) feltétel nélküli elismerése és szavatolása mellett. MDF Koalíciós tárgyalások lament megköveti a zsidó népet a németek által a második világháború, illetve a nemzetiszocialista uralom éveiben elkövetett bűnókért. Ugyancsak bocsánatot kér a Népi Kamara a Szovjetunió és Lengyelország népeitől, s a cigányságtól a nácik által elkövetett népirtásért. Csehszlovákia népeitől annak megbocsátását kéri a Népi Kamara, hogy 1968-ban az NDK hadserege is részt vett a „prágai tapasz" fegyveres intervencióval történt leverésében. A parlamenti nyilatkozat éles hangon leszögezte, nogy Az MDF sajtóirodája a következő közleményt juttatta el az Országos Sajtószolgálathoz a Magyar Demokrata Fórum III. országos gyűlésének első munkanapjáról: „A Magyar Demokrata Fórum 1990. április 12-én megtartotta III. országos gyűlésének első ülésnapjat. Az MDF országos gyűlése az Országgyűlés összehívása, illetve az új kormány megalakulása után a helyhatósági választások előkészíté-. sével és a szükségessé váló tisztújítással folytatja munkáját. A küldöttek felhatalmazták az MDF országos elnökségét — a választmány és a képviselők csoportja előzetes egyetértésével — a koalíciós tárgyalások folytatására a Kereszténydemokrata Néppárttal és a Független Kisgazdapárttal. Ugyanakkor az országos gyűlés feljogosította az elnökséget arra, hogy folytasson tájékozódó tárgyalásokat az Országgyűlés független képviselőivel és a Fidesszel. A továbbiakban az országos gyűlés az alapszabály módosításával meghatározta az országgyűlési képviselőcsoport jogállását a I.Ia.gyar Demokrata Fórum szervezetében". Ki építette a repülőteret? Állítólag a debreceni repülőteret a magyar Honvédelmi Minisztérium költségvetéséből építették, vagyis, az onnan kivonuló szovjetek kártérítésre vonatkozó igényei alaptalanok. Keleti György ezredes, a HM szóvivője szerint a tárcaközi bizottság nem tartja kizártnak," hogy — különösképpen az 1956 előtti évekre vonatkozóan — magánszemélyek birtokában lehet(Folytatás a 2. oldalon.) Borítékok és szempontok Főszerep jut nálunk mostanában a borítékoknak. Jóformán még fel sem bon tolták azokat, amikben „a nép borítékolt szava", azaz voksai voltak, máris újabbak adnak okot az izgalomra. Ezekben „az iskolák szava" van, melyeket 8. osztályosokhoz intéznek A tartalom nem igazán „választékos": két variáció van mindössze: jöhet szeptembertől a nebuló ama középfokú oktatási intézménybe, vagy nem jöhet — azaz „felvették" vagy „nem vették fel". — Idén több az olyan értesítés. ami arról szól, hogy a gyereket nem vették fel. A művelődésügy illetékesei (?) magyarázzák is orrvérzésig, hogy: , a demográfiai hullám csúcsa; a tanteremgondok; a szakmai irányultságok... stb., stb." (sic!) De vajon hogy „magyarázza' az, akinek a gyermeke nem jutott be első nekifutásra az általa áhított oktatási intézménybe? A napokban számos ilyen szülővel beszélgettem. Hadd ne idézzem szó szerint itt most a véleményüket (a nyomdafesték „szégyenlősségére" való tekintettel is)! A konkrét szónál a belőlük kibontakozó tendencia érdekesebb. Mert vannak, kik „szentségeinek" — ám nem azért, hogy csemetéjüket az általuk választott pályára készüléstől, a megszerezhető tudástól, művelődési lehetőségtől fosztják meg: hanem azért, mert „jó pénzt hozó szakmáról marad le a gyerek". — Félreértés ne essék. nem vagyok sem szemellenzős, sem szemforgató álszent, s én is a piacról (a mesteremberpiacról is él(n)ék): megértem hát, ha boszszankodik vagy elkeseredik a szülő, ha gyerkőce kimarad a keretből. Csak abban nem vagyok annyira bizonyos (mint némely szülők), hogy ezt a megrázkódtatást ebből az egyetlenegy — anyagi — szempontból kell mérlegelni. Bizonyos vagyak ellenben abban," hogy ezzel a szemléletmóddal nem kell „beoltani" a 14 éves gyerekeket! Akkor sem, ha nálunk manapság egyre inkább a pénz beszél — mert félő, hogy ily módon gyorsan elérünk oda, hogy szaporodik a „hallgatag tömeg". Egyrészt olyanokkal, akiknek Pénzük nem lesz, hogy a megszólaláshoz (azaz az életkezdéshez, megélhetéshez) szükséges garast lerakják; másrészt olyanokkal, akik számolatlanul szórják a pénzüket, de közben olyan műveletlenek, hogy mentsen meg az ég a megszólalásuktól. Egyelőre azonban ők is mondják a magukét — a maguk gyermekének védelmében. Mert hogy jön ahhoz például holmi középiskola, hogy i nem kell neki diáknak egy eddig közepesen vagy annál is gyengébben produkáló kiskamasz? Az ilyen helyre — hallom elég sok tehetős „üzleti szellemű" szülőtől — nem is szabad adni, pláne nem erőltetni a család szemefénvét Legjobb lesz annak a familiáris vállalkozásban — sógor, koma, jó barát üzletében —, hisz „gyerek még", pár évig ráér még arra, hogy a munka (mármint az üzletmenet) közeiébe menjen; nincsenek arra rászorulva, „a jobb családokban, hogy el tudnak tartani legszebb éveiben egy utódot". Nem kell „befogni", nem kell neki mérce, nem kell példa, nem kell vele szemben követelmény. Sőt: szabadság kell. Annak gyakorlása közben ugyanis ráérez a pénz ízére, és szinte magatói törekszik majd arra, hogy megtanulja, mint lehet abból — (akár mások rovására is) minél többet szerezni. — Ami tulajdonképpen nem baj, sőt reprivatizálódó gazdaságunk egyik alappillére lehet (?). A baj az, ha csak ezt látja és semmi mást, ha csak ezt tanulja és semmi mást, ha csak ez lesz számára a norma és semmi más. Ettől kellene óvakodni! Mert hosszabb távon nem vezethet jóra az ilyetén gondolkodásmód, az ilyen morál. Amire itt nálunk mostanában még előszeretettel sütögetjük a „nyugati mintájú" címkét és célravezetőnek, kívánatosnak véljük. Pedig aki igazán előbbre lépni, fejleszteni, kiteljesedni akar, az jól tudia, másfajta utak vezetnek arrafelé. A Pintér Művek mára irigyelt vezetője ezért állította például be a műhelyébe, illetve ezért képezi a fiait Hadd ne mondiam el róluk a tanmesét! De amikor azokat a fránya borítékokat bontogatják, a felvételi értesítőket forgatják, gondoljanak egy pillanatra rájuk. S ne úgy, hogy „nekik bezzeg könnyű"... „Borítékolom", hogy nem az. Szabó Magdolna Menedzserek - masni nélkül — Milyenek a magyar menedzserek? — Meglepően sok jól képzett, több nyelvet beszélő szakemberünk van. Egy a baj: rossz a csomagolás! — Masni kellene a kukba? nya— Képes értelemben: igen. Meg kell tanítani őket bemutatkozni. Felhívni a figyelmüket arra, hogy nem illik félrecsúszott nyakkendővel tárgyalni, illik viszont nagyon pontosnak lenni. — Ennyi volna a siker titka? — Mindenképpen a részleteken múlik sok minden. Ja ... és jobb, ha ma már nem írják be az önéletrajzukba, hogy az édesanyjuk is munkásőr volt... Egyelőre hiány van idehaza a jó menedzserekből. Azt a néhány tucat üzleti „fenegyereket" nem éppen könnyű megtalálni, majd megnyerni egy-egy vállalat élére. Nyugaton erre már évtizedek óta bevált formák, vállalkozások vannak. Nálunk mostanában van születőben egy új üzletág: a „szellemi bank", a tudásközvetítés, a megfelelő ember kiválasztása a megfelelő helyre. A nagyvállalatok, szövetkezetek ezreiben azonban, legjobb szándékuk ellenére is az elmúlt évtizedekben meggyökeresedett „személyzetisek" intézik jól-rosszul a káderügyeket. ök is zavarban vannak: az elmúlt hónapokban az egykori „ideológiai kápó" szerep lekopott róluk, nem kell már hosszas káderezés után megmondaniuk, kit engednek külföldre és kit nem, a jelentkezők elbírálásánál is megszűnt a „pártállás" fontossága. Ugyanakkor a korszerű szakember-kiválasztásban még nem mozognak igazán otthonosan. — Pedig magunk is meglepődtünk, amikor fél esztendővel ezelőtt Magyarországon elsőként létrehoztunk egy Személyzeti Tanácsadó Kft.-t, hogy milyen nagy az érdeklődés irántunk — mondja Telkes József, a Hill International ügyvezető igazgatója. — Tulajdonképpen, mi mindenre vállalkoznak? — Legfőképp arra, hogy a megfelelő embert megkeressük a megfelelő helyre. El is neveztek bennünket az üzleti világban fejvadászoknak. * — Kik igénylik ezt a szolgáttatást? — Sok olyan nyugati színvonalú vegyes vállalat van ma már idehaza is, amely igényes, szupervezetőket keres. Nem is tagadom, mi elitállásokra keresünk elit embereket. — Ez még nem látszik a gazdaságon! — Mi is meglepődtünk, hogyan lehet ennyi jó menedzserrel a csőd szélére ••í juttatni a gazdaságot. De ez van. Eddig harminc cég „fejét" kerestük meg. — Hogyan néz ki mindez a gyakorlatban? — Ha felkér egy cég, mi átvilágítjuk, hogy lássuk, kire van szüksége. Ezután hirdetünk, tesztelünk, Interjúkat készítünk a jelentkezőkkel, s végül kettőthármat kiválasztunk. Ezeket közvetítjük ki. Természetesen: teljes diszkrécióval. — Es ha hibáznak a fejvadászok? — A hagyományos vezetőkiválasztás hibaszázaléka 60-70 körül mozog, a mi kommendáltjaink 80 százaléka bevált eddig. A sikerben döntő, hogy mi pártatlanok vagyunk, nem érdekelnek a cégen belüli önjelöltek, a klikkháborúk, nem hagyjuk befolyásolni magunkat — a legoptimálisabb kiválasztására törekszünk .... — Ügy tudom, karriertanácsadással is foglalkoznak. Hogyan lehet valaki sikeres ember? — A tudás önmagában még nem elég. Az egyéniségnek leginkább megfelelő karrierutat meg kell keresni. Ehhez nyújtunk segítséget — kiscsoportos foglalkozásokban. Most indul új szolgáltatásunk: megkönnyítjük a búcsút a vezetői széktől. — Leléptetés? — Valahogy így, de kulturáltan. Az alkalmatlanná vált vezetőket átvezetjük a kilépés nehézségein, egyúttal segítünk a cégen is. — Mi a jó ebben egy bukott vezetőnek? — Éppen az, hogy nem érzi magát így bukott embernek. Tudatosítjuk benne, hogy másra még alkalmas lehet. Sőt, segítünk az újrakezdésbén. — Es a fejvadász hányszor váltott már? — Orvosként kezdtem, kétszeres pályamódosítással lettem menedzser. Magamról tudom, nincsenek vesztett helyzetek. M.idig talpra lehet állni. Segítséggel persze könnyebb ... Rafaí Gábor