Délmagyarország, 1990. március (80. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-08 / 57. szám

1990. március 8., csütörtök 3 Nemcsak a cégtáblát cserélték Az elmúlt évet 30 millió forint feletti, mérleg szerinti eredménnyel zárták, úgy, hogy közben 15 százalékkal a béreket is emelték. Idei terveiket nem veszélyezteti a „rubelstop", szocialista exportjuk nincs veszélyben. A leszerződött kiszállításokhoz megkapták az engedélyt, annál is inkább, mert ők nettó importőrök. (Nagyobb értékben hoznak be alapanyagot, mint amennyit készáruban kiszállítanak.) Festett szöveteik 40-50 százalékát nyugati, egyharmadát hazai piacokon szeretnék értékesíteni. Ez utóbbin jelentősen visszaesett a textilvásárlás, hiszen ez egyfajta elhalasztható kereslet. Még szerencse, hogy az USA, Svédország. NSZK konjunktúrája lehetőséget ad a kiszállítások növelésére. Annál is inkább, mert az elmúlt 2-3 év nagyon intenzív — félmilliárd forintot megközelítő — műszaki fejlesztése mára igényes, eladható végterméket produkál. Gyártmánycsaládjaik közül különösen a festett szatén népszerű. Ágyneműt, ruhát készítenek belőle, ugyanakkor praktikus dekorációs anyag is. A háromezer — ebÚöl Szegeden 2100 — dolgozót fogSokan fogadták gyanakvással az elmúlt év közepén megalakult Budaprint Secotex Textilfestő Részvénytársaságot. Attól feltek, hogy „ha valami nem szuperál, átalakítják" — meggondolásból fakad a változtatás. Az eltelt fél év a „textilt" igazolta, biztos lábakon áll a könynyűipar elbizonytalanodó vállalatai között. lalkoztató, az ország pamuttipusú szövettermelésének 15 százalékát előállító részvénytársaság árbevétele éves szinten megközelítheti a 3 milliárd forintot. Az egy dolgozóra jutó éves bruttó átlagkereset 104 ezer forint, abszolút összegben nem sok, de így is magasabb a könnyűipari, s ezen belül a textilipari átlagnál. Olyan három műszakos munkakörökben, ahová máig sincs elég magyar jelentkező, kubaiakat, vietnamiakat is foglalkoztatnak. A kapacitáskihasználás még így sem teljes, magyar kolléganőik elöl tehát nem veszik el a munkát. Mint ahogy a pécsi bányák, a Délép lengyel vendégmunNemzeti csúcs Hamm, bekapjuk a sajtót Teljesen fölébredtem hajnal negyed háromra, amikor véget ért a nemzeti csúcsnak a nemzeti (!) •televízió első számú, egyes csatornáján a megjelenítése, hadd lássuk mindannyian, vajh' hogyan vélekednek — a választásokItal kapcsolatos kérdésekről, az átmeneti időszakról, és rólunk, a sajtóról — az országos listát állítani tudó egytucat pártok. Piciny glossza ez; törékeny vállain nincs helyük az egyes pártok megnevezéséből fakadó görnyesztő súlyoknak. Azok nélkül vizsgálódjunk tehát. Pártok, pártocskák, kvázipártok, valamint jelenlegi „kormánytényezők" vettek részt a szeánszon, ütőerüket a vasszögektől megfosztott faasztalra helyezvén. Nagyanyámtól hallottam, aki amúgy nem volt babonás, hogy ilyenkor — kellő koncentrálással, és setét ben — könnyedén táncolásra késztethető az asztal, s transzba esik a médium. Itt azonban másfajta médiumról csordogált a szó: egy nemzetiről, és az afölé emelt hatpárti kuratóriumról. Hárman (a pártocskák és a kvázipártok közül) csatlakozni kívántak a nemes ellenőrző testülethez, éhesek lévén, pindurit harapni akarván a „koncból". Mások — szintén hárman — e sztálini. időket idéző testület megszüntetését ' tartották kívánatosnak. Az „új undokoknak" persze ez sem volt elég; 5-7 párt képviselőiből álló felügyelő bizottság felállítását javasolták a megyei lapok „kordában tartását" biztosítandó, minden magyar vármegyében. Volt aztán itt minden: törpék sértődése — és aláírás-megtagadás —; személyeskedés keresztbe-kasul; prejudikáció; „vigye el a még nem létező balhét a miniszterelnök, ö úgyis bukik"-terv; s egyéb más is. Meglehet, kedves olvasók, hogy a magyar sajtó a pártállam bukása és az új, szabad választások megtartása közti, néhány hónapos időszakban érte el — s éli jelenleg is — a hazánkban lehetséges legnagyobb szabadsági fokát. (- andi) Elnökpertu Keddre virradó éjjel hosszú összefoglalót közvetített a tévé az előző nap későn este befejeződött nemzeti csúcsról. Ezen a köztársaság ideiglenes elnöke, Szűrös Mátyás elnökölt. Közvetlenül mellette ült az asztalfőn Németh Miklós, a kormány elnöke. Akik nézték, hallhatták, a két elnök tegeződik. „Akarsz valamit mondani?" — érdeklődött Szűrös. „Bocsáss meg, csak egy percet kérek soron kivül" — súgta Németh. Nincs ezen mit csodálkozni, mindketten régi MSZMP-sek voltak, dolgoztak együtt a KB titkárságán, alapitói voltak a szocialista pártnak. Régi ismerősök, régi munkatársak. Egyeseknek talán nem tetszik ez a bizalmaskodás ilyen hivatalos fórumon, nagy nyilvánosság előtt. Az újságírói illemkódex is azt mondja, hogy interjúban nem szabad tegeződni, még akkor se, ha a felek egyébként jó barátok, gyerekkori ismerősök is. Én ezt "ugyan képmutatásnak, életellenes gyakorlatnak gondolom, a két elnök pertuját azonban egy más szempontból tartom figyelemre méltónak. A tegeződés bizalmas, jó viszonyt, közeli kapcsolatot jelez. Az pedig nem válhat karára egy országnak, ha két legfőbb vezetője baráti viszonyban van egymással. Most, hogy a választási küzdelem nemcsak kiéleződik, de a némely pártok viszonya kifejezetten elfajul, s a vezető tisztségeket, miniszteri székeket talán épp az ellenségek fogják egymás közt osztani, nem lenne rossz, ha a leendő államés kormányelnök is jó, „tegeződő" viszonyt tudna egymással kialakítani... (• okta ) kásaival kapcsolatban, itt is feltehető a kérdés: akkor sem lenne elég jelentkező, ha mindazt a költséget megkapnák a helybeliek, mint amibe a vállalatnak egy-egy külföldi kerül? Vajtay József igazgató szerint bért annyit kapnak, mint a magyar munkásnők, s a szállásért is éppúgy fizetnek. Pluszköltséget a négyszeri utaztatás és a hatezer forintos ruhasegély jelent — ez már egy jó nagykabátra sem elég. Mindez alig kerül többe, mint a bejáró dolgozók szállíttatása. A fluktuáció éves szinten eléri a 30 százalékot, és ez egyértelműen jelzi, korántsem lehetnek még elégedettek. (Egyetlen — szomorú — előnye az ilyen nagy jövés-menésnek a látványos elbocsátások elkerülhetősége.) Erről azonban egyelőre itt még szó sincs, továbbra is fogadják a munkára jelentkezőket. Annál is inkább, mert az rt. az értékesített festett szövetnek még mindig csak háromnegyedét tudják házon belül Szegeden megszőni, éppen a kapacitásgondok miatt. K. A. Gyászol a munkásság A Munkástanácsok Országos Szövetsége nyilatkozata A magyar munkásság megint gyászol. Az Özdi Kohászati Művekben történt trag'ikus baleset ismét példázza a termelési és munkaszervezési kultúra hazai színvonalát. Miközben a politikai elitek a nép feje fölött csatáznak a hatalomért, a munkásság romló életszínvonala mellett próbál helytállni az ellehetetlenülő viszonyok között. Az ózdi baleset sajnos jelképes is lehet. Mi azon vagyunk, hogy ne az elszegényedés, a kisemmizés jusson a munkásság osztályrészéül. Ez azonban csak a munkásszolidaritás érzésének erősödésével érhető el. A Munkástanácsok Országos Szövetsége részvétét fejezi ki az elhunyt munkások családtagjainak, barátainak, munkatársainak. Mától a TV 1-en Vita menetrend Ismeretes, hogy a Pártközi Egyeztető Bizottság és a Magyar Televízió Választási Irodája megállapodott a választások előtti pártpolitikai vitaműsorok alapelveiről, 'menetrendjéről. Eszerint március 8-a és 22-e között összesen tizenegy élő televíziós yitaműsór foglalkozik az egyes pártok programjainak megvitatásával. Valamennyi műsort a Tv 1. sugározza, mégpedig a Híradót xo.cu első föműsor után, többnyire 21 óra körüii kezdéssel. A műsorok 60 percesek lesznek, kivéve az utolsót, amelynek hosszát másfél órában határozták meg, és ebben a pártok vezető személyiségeinek vitáját követhetik figyelemmel a nézők. A műsorsorozat tematikája a Pártközi Egyeztető Bizottság és a Választási Iroda javaslatai alapját), részletes viták során körvonalazódott. A megállapodások szerint minden műsorban négy. párt egy-egy képviselője vesz részt. Kizárólag a Pártközi Egyeztető Bizottság döntötte el — az egyes pártok jelöltállításának arányában —, hogy melyik párt hány, illetve melyik műsorban szerepel. Ugyancsak ez a fórum határozott arról, hogy a műsorokban a Választási Iroda időmérést alkalmaz. A műsorvezetőket a Választási Iroda kéri fel. A műsorban elhangzó kérdésekről és az időmérés rendszeréről maguk a műsorvezetők döntenek, A vitát igyekeznek úgy vezetni, hogy minden résztvevő nagyjából egyforma ideig beszélhessen. A Választási Iroda minden vitaműsor előtt 8-tól 16 óráig a 131-51-25-ös telefonszámon várja az érdeklődök kérdéseit az aznapi műsorral kapcsolatban. Az első műsor ma este 8 40 órakor lesz a Tv 1-en. Témája felöleli a kül- és biztonságpolitika, a nemzetközi kapcsolatok kérdéseit A vitában a Kereszténydemokrata Néppárt a Magyar Szocialista Párt, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt és a Szabad Demokraták Szövetsége vesz részt. A vitaműsorok további beosztása a következő: III. 9-én, 22.05 órakor: Gazdaságpolitika: rövid távú válságmenedzselés, infláció, munkanélküliség, eladósodás. MDF, MSZMP, MSZP, Vállalkozók Pártja. III. ll-én, 21.25 órakor: Gazdaságpolitika: a jövő, kibontakozás, stratégia, infrastruktúra, műszaki kultűr&, külgazdaság. Fidesz, Független Kisgazdapárt, Kereszténydemokrata Néppárt, MSZDP. III. 12-én, 21.00 órakor: Nemzeti kisebbségek. MDF, MSZP, SZDSZ, Független Kisgazdapárt. III. 13-án, 20.55 órakor: Szociálpolitika, egészségügy, környezet, életminőség. Fidesz, HVK, MDF, Vállalkozók Pártja. III. 14-én, 21.10 órakor: Kultúra, oktatás, művelődés. Fidesz, Független Kisgazdapárt, MSZMP, MSZP. III. 18-án, 21.50 órakor: Nők, család. Független Kisgazdapárt, Kereszténydemokrata Néppárt, MDF, Magyar Néppárt. III. 19-én, 20.50 órakor: önkormányzat, ' falu/város, Budapest/vidék. Agrárszövetség, HVK, MSZMP, SZDSZ III. 20-án, 20.55 órakor.Tulajdonreform. HVK, Magyar Néppárt, MSZP, SZDSZ. III. 21-én, 21.35 órakor: Földkérdés, agrárpolitika. Agrárszövetség, MDF, Független Kisgazdapárt, SZDSZ. III. 22-én, 20-40 órakor: Pártok vezető személyiségeinek vitája. (Múlt, a pártállam lebontása, átmenet, új Parlament, jogállamiság.) Nőnapi csokor férfiaknak A

teremtés koronáit szeretném soraimmal köszönteni. Köszönetet mondani azért a sok-sok meglepetésért, figyelmességért, amit évek hosszú során tőlük kaptunk mi, dolgozó nők. Szeretném, ha a férfiak tudnák: mi, nők, pontosan tudjuk, mennyi fáradság és szervezőmunka előzi meg minden évben a tiszteletünkre rendezett ünnepséget. Mert, ugye, az. ünneplésre már az előző év végén gondolni kell, a szakszervezeti költségvetésben erre egy bizonyos összeget kell előirányozni. Év elején aztán még csippenteni hozzá valahonnan egy kevéske pénzt, hiszen az infláció — mint tudjuk — keményen befolyásolhatja, úgy is mondhatnám, tompíthatja a tervezett ünneplés fényét. Aztán február közepe táján már illik kikalkulálni, a napi emelkedő sorfolyamok mellett milyen ajándékra is futja a keretből. Gyors számítással, persze, egyszerű az egész. Az adott munkahelyen dolgozó nők számát meg kell szorozni a szinjátszós golyóstoll, a csipkés zebkendö, a fakanál, a kis naptár, vagy a Fürge ujjak könyvének árával. Hozzá kell adni azt az összeget, mely a gerbera, primula, ibolya, szegfű, esetleg hóvirág hétköznapi és a nőnapi árának különbségéből adódik. Valamint annak a celofánnak az árát, melyen arany betűkkel majd ez áll: Szeretettel a nemzetközi nönaD alkalmából! S a felsorölt költségekben még nincs benne a műnyomó kartonból készült, ezüsttel és babarózsaszínnel kinyomtatott üdvözlőkártya ellenértéke, no meg a pogácsa, az üdítő, esetleg a pezsgő ára. Mert körülbelül ezekre kell ügyelnie az évek alatt igen férfiasan megizmosodott szakszervezetnek. Ami ezután következik, az már nemcsak amolyan központilag kitervelt rámozdulás a nőkre, akarom mondani, a róluk megemlékező aktusra. Az már a sürgölődő-forgolódó férfiak privát, önkéntes cselekedeteinek sora. Mert nézzük csak: legelőször is ki kell sorsolni, hogy a kollektívából ki áll majd sorba hajnalok hajnalán a szakszervezet székhelyének ajtaja előtt, hogy a nők részére előre kiporciózott virágot és szeretetcsomagot átvegye. (Ezeknek az ünnepség színhelyére szállításához szerezni kell a raktárból egy ruháskosarat, narancsosládáU vagy valami más alkalmatosságot, amibe az említett hucimuci belefér.) Nem árt, ha a vállalkozó személyautóval rendelkezik. Gyalogosként ugyanis, visszafelé az uton, félő, hogy a járókelők majd összetévesztik Gábor Áron ama, a nótában is megénekelt rézágyú.iával. (A benzin és az amortizáció költsége természetesen a szállító személy zsebét terheli.) A szállítmányt az ünnepség kezdetéig, a meglepetés miatt, nem árt valami olyan helyiségben tárolni, ahová a nők még véletlenül se teszik he a lábukat (Erre* a célra tudnám ajánlani a férfi-WC előterét.) A virágokat is illik, vízbe tenni, hehogy átadásukig hasonlatossá váljanak a húsz éven kicsit felüli megajándékozottakhoz. ^ Természetesen, e müveletek közben lázas előkészületek folynak a díszteremben, pártirodában, klubhelyiségben, vagy ebédlőben (kinek mije van erre a célra). Az öltönyös, nyakkendős férfiak székeket raknak sorba, az elnökségi asztalra piros, fehér, zöld, vagy esetleg piros-fehér-zöld téri tőt borítanak. Nem feledkeznek el a kancsó vízről, pohárról sem. A mikrofonokat, erősítőket sivító, fütyülő hangok kíséretében, gondosan beállítják a hozzáértők. Leterítik a féltve őrzött, csak jeles alkalmakkor használt piros szőnyeget is (legutóbb akkor vették elő/mikor a miniszterhelyettes itt járt). Közben valaki elrohan a cukrászdába az előre megrendelt pogácsákért, mignonokért, lúdlábakért (kocsi, benzin, hengerkopás stb.). Valaki poharakról, tálcákról is gondoskodik. A kulturális előadó az ünnepségre meghívott művészekkel törődik. A zongorát a portásbácsi gyorsan felhangolja (abszolút hallása van). Egy jól hangszigetelt helyen a színház magánénekese zengő baritonját beüzemeli. S lassan megérkeznek a boldog nyugdíjas éveiket töltő hölgyek, úgyszintén a kevésbé boldog aktívak. Megtelnek a széksorok. A cég. vállalat, hivatal kisorsolt szónoka némi tprokköszörülés után elmondja megható monológját. S mire felcsendül Kálmán Imre Csárdáskirálynőjéből „Az asszony összetör...", minden jelenlevő férfi szemében ott ül a megelégedettség fénye. íme, hát idén is sikerült egy gyönyörű napot szerezni a nőknek! E

zérf, kedves férfiak, mielőtt még átvonulnának a másik, terített asztalokkal teli helyiségbe koccintani, kérem, hálám jeléül fogadjanak el tőlem egy csokor virágot, melyben pontosan ugyanannyi piros szegfű van, ahánysíor minket, nőket eddig hivatalosan már megünnepeltek. Köszönjük az eddigi fáradalmakat, de ha kérhetjük, ezután ne csináljanak nekünk ekkora felhajtást. Beérjük mi azzal, ha csak egyszerűen csodálnák és imádnak bennünket. De azt örökkön-örqüké! Pacsi ka. Emília Kistelek képviselőjelöltjei Korábban már közöltük a 4. számú választókerület — amelyben Kistelek és a környékén ^helyezkedő falvak is benne foglaltatnak —országgyűlési képviselőjelöltjeinek listáját. Ezúttal a tényleges jelöltek névsorát olvashatják; azokét, akik a jelöltjelöltek közül sikeresen összegyűjtötték. a 750 ajánlócédulát, s nevük szerepel majd március 25-én a szavazólapon A 4 sz. választókerület (Csongrád, Kistelek, Baks, Balástya, Csanytelek, Csengele, Felgyő, Forráskút, Öpusztaszer, Pusztaszer, Sándorfalva, Szatymaz, Tömörkény) hivatalosan nyilvántartásba vett képviselőjelöltjei tehát, ábécésorrendben a következők: Báló Bertalan (Agrárszövetség), dr. Eke Károly (független), Förgeteg Szilveszter (Magyar Néppárt), Harmath Istvánné (Magyar Demokrata Fórum), Juhász László .(Magyar Szocialista Part), Mórász Attila (Nemzeti Kisgazda és Polgári Párt), Pintér István (Független Kisgazda, Földmunkás és Polgári Párt), Rantal Zoltán (Szabad Demokraták Szövetsége) és Szűcs László (Magyarországi Szociáldemokrata Párt). A választásokat megelőző napokban lapunkban megjelentetjük a szegedi 1., 2. és 3.; valamint a csongrádi székhelyű 4. sz. választókerületben induló jelöltek rövid életrajzát; fényképükkel illusztrálva