Délmagyarország, 1990. március (80. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-03 / 53. szám

80. évfolyam, 53. szám 1990. március 3., szombat POLITIKAI NAPILAP Havi előfizetési díj: 101 forint Ara: 5,30 forint Halottak napi puccskísérlet Döbbenet a Parlamentben — Raffay főztje: Kiskirályok kondérban — A hajléktalanok eszik a lapot Szakmánk egyik, rongyosra használt fordulata, hogy valami bombaként hatott. Többnyire egy váratlan, vagy annak mondott hír. Tegnap a miniszterelnöktől megtud­tuk, ihogy tavaly november 2-án kis híján puccsot hajtot­tak végre bizonyos megyei MSZMP-vezetők, csehszlovák és román katonai segítséggel E bejelentés bombaként robbant, örvendjünk, hogy csak most, és csak hír formá­jában ... Másik hír a Parlament épületéből: Raffay Ernő, a Czinepe-ügyben kiküldött parlamenti bizottság vezetője nyilvánosan adott hangot azon meggyőződésének, hogy az egykori honvédelmi miniszternél nagyobb kártevők húzód­nak meg a háttérben, s Czinege Lajost, irritáló ügyeivel együtt, a figyelem elterelése végett taszították a reflekto­rok fókuszába. A homály tehát bizonytalan méretű és fé­lelmetes. Röviden: öngyilkos lett a Ceausescut elítélő hadbíró, a Legfőbb ügyészség szerint a Fejér megyei munkásőrség felszámolásakor törvénytelenség nem történt; ma délelőtt 10.35-től a Kossuth adón a nagyváradi volt pártházból je­lentkezik a Rádiókabaré. Dlusztus Imre A képviselők hazamentek Ar Országgyűlés pénteki munkanapjának kezdetén tudomásul vette, hogy Tal­lóssy Frigyes írásban is be­nyújtotta előző nap bejelen­tett lemondását képviselői mandátumáról. A plénum ezt követően Sztrapak Ferenc (Bács-Kis­kun m., 5. vk.) önálló indít­ványát tűzte napirendre a nyugdíjak, a családi pótlék, a gyermekgondozási segély, a gyermekgondozási díj ösz­szegének további emelésére. Békési László pénzügymi­niszter válaszában hangsú­lyozta: nincsenek meg a fel­tételek a felvetés megvaló­sítására. A képviselő fenn­tartotta indítványát. Az ügy­ben a kormány és az illeté­kes bizottságok tanácsko­zásra vonultak vissza. Ezután Dcbreczeni József (Bács-Kiskun m., 3. vk.) terjesztett elő határozati ja­vaslatot a Szovjetunióba jó­vátételi munkára elhurcolt, valamint a szovjet bíróságok által elítélt és időközben bűncselekmény hiányában rehabilitált magyar állam­polgárok sérelmeinek or­voslására. A Parlament — a jogi bizottság javaslatára — úgy döntött, hogy az indít­ványt március 14-i üléssza­kán tűzi napirendre. Ezt követően az Ország­gyűlés határozatot hozott a pornográfia és szennyiroda­lom nyilvános terjesztésének tilalmáról. A Parlament módosította a költségvetési törvényt, Pregun Istvánnak (Szabolcs­Szatmár-Bereg m.. 1. vk.) az egyházi iskolák állami tá­mogatására vonatkozó inter­pellációjának megfelelően. A törvényjavaslat elfogadása előtt Békési László indokol­ta azt Elfogadta az Országgyűlés a jogi bizottság jelentését, Filló Pálnak ós Nagyiványi Andrásnak a lakcímbejelen­téssel kapcsolatos interpellá­ciójáról. Ugyancsak elfogad­ták a mezőgazdasági bizott­ság jelentését (Koudcs And­rás (Heves m., 10 vk.) in­terpellációjáról, amely a hazai cukorrépa jugoszláviai feldolgozásával foglalkozott A Bokor Imre Kiskirá­lyok mundérban című köny­vében leírt jelentősebb té­nyek valóságtartalmának vizsgálatáról szóló honvé­delmi vizsgálóbizottsági je­lentést Raffay Ernő, a bi­zottság elnöke ismertette a plénummal. Mint ismeretes, a témával kapcsolatban Ki­rály Ferenc (Jász-Nagykun­Szolnok m., 5. vk.) képvise­lő nyújtott be interpellációt a? Országgyűlés október 30-i ülésére. Raffay Ernő elmondotta: a vizsgálat a könyv való­ságtartalmának feltárására és az akkori kormány fele­lősségének meghatározására irányult Természetesen, a szerzó minden állításának hitelességét nem állt módjá­ban a testületnek kivizsgál­ni, ezért csak a legfontosabb kérdésekre keresett választ Arra a következtetésre ju­tott: Bokor Imre nagyvona­lúsággal bánt bizonyos té­nyek időbeni elrendezésével, és ezeknek a valós tények­nek más idősorrendbe való állításával esetleg más kö­vetkeztetésekre juthatott, és juttathatta az olvasót A könyv legfőbb érdeme, hogy egy jelenségcsoportra irányí­totta a figyelmet Czinege La­jos volt honvédelmi minisz­ter tevékenységén keresztül a hadsereg és a pártállam kapcsolatára, a vezetés me­chanizmusára, ebből követ­kezően a felületes jelensége­ken túlmutató, sokkal mé­lyebb anomáliákra. A bizottság elnöke hang­súlyozta: a vizsgálatok so­rán tapasztalatokat szerez­hettek arról, hogy az elmúlt évtizedekben valóban kiala­kult az úgynevezett „érint­hetetlenek" csoportja. Ki­derült, hogy egy bizonyos pozicionális szint felett az arra hivatott hatóságok nem gyűjthettek adatokat az érintett személyekről, s így a bizottság is hiába próbált ilyen jellegű tényeket össze­gyűjteni. A bizottság úgy döntött, hogy javasolja: a miniszter­elnök adjon' utasítást a pénz­ügyminiszternek a Czinege család tagjai vagyoni hely­zetének kivizsgálására. Szor­galmazzák továbbá, hogy az APEH az összes nyugállo­mányú és aktív honvédtá­bornoktól szerezzen be va­gyonnyilatkozatot. A bizott­ság felhívja a Honvédelmi Minisztérium és a honvéd­ség figyelmét arra, hogy a sorkatonák magáncélú épít­kezéseken történő foglalkoz­tatását szüntessék meg. Végezetül a Kádár-kor­szak kormányzatainak poli­Kétszáz meg egy kopogtatás Az alföldi kisváros tanítónője az át­virrasztott éjszakát követő hajnalon meg­fogta a fürdőszobából éppen kicsoszogó férje kezét, a fényben úszó nappali aszta­lához vezette, leültette, s elmondta neki, hogy indulni akar a választásokon. A férfi kortyolt a gőzölgő reggeli kávé­ból, s tudta, feleségének nincs már esélye a 750 cédula megszerzéséhez: elkésett ve­le. De bólintott, jól van, Rróbálja csak ki. Négy nagy fia volt az asszonynak, mind­ahányan le akarták beszélni anyjukat a hirtelen fogant tervről. A jobb oldali szomszéd gúnyosan mosolygott attól kezd­ve, a bal oldali kartársa volt, segített ne­ki, amiben csak tudott Amikor a tanítónő fényképe, s meglehetősen általános és szeretetteljesen naiv programja megje­lent a helyi újságban, valamelyest nőtt a naponta megszerzett cédulák száma. Ki­csi gyermekek, s meglett férfiak — egy­kori tanítványok — jöttek, s kopogtat­tak Már csak két nap volt hátra a határ­időig. Babrálgatta a tanítónő a konyhaasztalra kiszórt cédulákat, nem kellett megszámol­ni, kicsi kupacok, kétszáz, vagy annyi sem. Férje levett a polcról egy könyvet, s úgy tett. mintha olvasna, pedig a gyanús gyorsasággal pergő lapok mögül felesé­ge rezzenéstelen, szórakozott arcát figyel­te Ekkor valaki halkan megkopogtatta az ajtót Takács bácsi volt, a 72 éves nyugdíjas gazdálkodó, ki ennyi évesen lett életében először egy párt aktív tagja. Szemközt la­kott. — A cédulát hoztam — morogta az öreg. — Neltem? — képedt el a tanítónő. — Van magának pártja, Takács bácsi! Én pedig független vagyok ... — Azok úgyis bejutnak, de maga szim­patikus lenne nekem. — Maga se segít már rajtam — homá­lyosult el az aszony szeme. — Tudom én azt jól, azért csak tartsa meg — s letette a cédulát az öregember az asztal sarkára. Ez volt az utolsó szelvény, amit az asszony kapott. A határidő napján meg­számolta óket. pontosan kétszázegy gyűlt össze, a Takács bácsiéval. Kevés? Bizo­nyára Az asszony mégis úgy érezte, hogy épp elég. Dal tikai felelősségéről szólva le­szögezte: ezek a kormányok a Honvédelmi Minisztérium irányításával és ellenőrzésé­vel kapcsolatos alkotmányos kötelezettségüket nem telje­sítették, s ezért kormányza­ti felelősség terheli óket mindazokért a visszaélése­kért és immorális állapo­tokért, amelyek a hadsereg egyes vezetőinek körében ki­alakulhattak. Kárpáti Ferenc honvédel­mi miniszter Raffay Ernő elhangzott szavaira reagál­va arra emlékeztette a tör­vényhozást, hogy röviddel Bokor Imre könyvének meg­jelenése után maga kérte a Parlamentet egy vizsgálóbi­zottság felállítására, hiszen a könyvben leírtak nemcsak a közvéleményt, de a hon­védségben szolgálatot telje­sítőkel is felkavarta. Egyet­értett a bizottságnak azzal az értékelésével, miszerint Bokor Imre könyvének leg­főbb erénye, ihógy egy ko­rábbi időszak társadalmi, kormányzati visszásságaira irányította a figyelmet. A hadsereget már hosszabb ideje az a törekvés vezérli, hogy tevékenységét a társa­dalom széles nyilvánossága mellett végezze, s ezzel is tudatosítsa, hogy a honvéd­ség a nemzet integráns ré­sze. Kárpáti Ferenc — ismét csak Raffay Ernő szavaira válaszolva — leszögezte: a honvédség mai formájában alkalmas a nép, az ország szuverenitásának védelmére, feladatainak teljesítéséhez megfelelően képzett káde­rekkel rendelkezik; a hadse­regben törvényes rend, fe­gyelem és szervezettség van. A Parlament elfogadta a Kiskirályok mundérban cí­mű könyv valóságtartalmá­nak vizsgálatáról szóló or­szággyűlési határozatterveze­tet. Ugyancsak elfogadta a honvédelmi bizottság jelen­tését Király Ferenc képvise­lő idevágó interpellációja tárgyában. Ezután interpellációk kö­vetkeztek. Az Országgyűlés határo­zatképtelenség miatt idő előtt befejezte munkáját. Kilakoltatják a színészeket? Lapzártakor tudtuk meg. hogy tegnap délután táviratot kézbe­sítettek a Szegedi Független Színpad tagjainak. Azoknak a színészeknek, akik Ruszt Józse­fet választották rendezőjüknek, fölbontották színházi szerződé­süket, és azóta a fönti néven előadást tartanak Szeged és a környék középiskolaiban. Győr­kel Sándor, a színház gazdasági igazgatója a táviratban azt kö­zölte velük, hogy a színházi szolgálati lakásaik bérleti viszo­nyát március hatodikával föl­mondja. Az érintettek közül mindössze hárman tartózkodtak Szegeden. vagyis lehcteUen keddre elköltözniük. Dgy látszik, számítottak erre a színházban, mert a táviratban azt is közöl­ték, hogy amennyiben nem ad­ják le a kulcsokat. 6-án hivata­los bizottság Jelenlétében fel­nyitják a lakásokat, a tárgyakat leltározás után zárható helyre szállítják. A csoport egyébként a hét elején kérelmet juttatott él Müller Józsefné tanácselnök­helyetteshez: március végéig, amíg lekötött előadásaik vannak a városban, engedélyezzék, hogy a bérlakásokban maradjanak. Választ péntekig nem kaptak. S. E. Meglehetősen régóta húzódik — lapunk is többször hírt adott már róla — a baktói csatorna Ugye. A közel­múltban újra felröppent a hír, mégsem építik meg. A köz­művet három éve tervezik, az előkészületekbe eddig más­fél millió forintot fektettek. Kárba veszne mindez? Mára, sakknyelven szólva, patthelyzet alakult ki csa­tornaügyben, A szándék­nyilatkozatok szerint a la­kosságnak csak 51 százalé­ka támogatja a közmű meg­építését. A jogszabályok alapján ez is elegendő vol­na a munka elkezdéséhez, de a gyakorlatban ilyen esetben még túl sok a rek­lamáció. (Az ellenzők ingat­lanjára egyszerűen rátáb­lázhatják a költségeket, így könnyen elszabadulnak az indulatok.) Körülbelül 75 százalékos egyetértés kell a békés beruházáshoz. A csatornázás 420 baktói ingatlant érint, plusz Fo­dortelep egy részét. Ma 37 millió forintos költséggel számolnak — ilyen infláció mellett ez természetesen hétről hétre növekszik —, s ebből 17-et támogatásként ad a tanács. Telkenként 50 ezer forint körüli költséget tíz év alatt, havi 400 forin­tos részletben kell majd visszafizetni. Újszegeden, a Szőri, a Csalogány és a Túzok ut­cában már kipróbált — s a kezdeti nehézségek után „beállt" — Prescan elneve­zésű, nyomott szennyvíz­rendszert terveztek Baktó­nak. (A mély fekvésű terij­let hagyományos csatorná­zása háromszor annyiba kerülne.) Nem kevés plusz­költséggel azt is megoldot­ták a tervezők, hogy a csö­vek ne kalandozzanak a • szomszéd kertjébe, minden gyűjtőt az utcán helyeztek el. A közeljövőben újra tár­sulati ülést szerveznek, s ha akkor sem jön össze a szükséges számú igen sza­vazat, hosszú időre „elúsz­hat" az egész csatorna. A tanács ma még Baktónak tartogatja a 17 milliót, de Ságváritelep, Újszeged, Hattyastelep is régóta áhí­tozik már ilyen beruházás­ra. Érvek, pro—kontra, egy­aránt elhangzanak az ügy­ben. I. Sz. az építés mellett voksol. — Elengedhetetlenül szük­sége van már Baktónak csatornára, nagyobb esők után a mélyebben fekvő részeket elönti a víz. — Olyan kiadósak elég régen voltak ... — ... pont ez a baj, el­kényelmesedtek az itteniek. Igazából a hetedik, nyolca­dik száraz évben járunk (Folytatás a 2. oldalon.) i %

Next

/
Thumbnails
Contents