Délmagyarország, 1990. március (80. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-24 / 70. szám

76 1990. március 29., csütörtök Cigánybáró Hagyományos siker Ha valaki a színpadon hogy a Flórián, Bobor, Ragó példát. A címszereplő Réti aranysujtásos huszárdolmá- triász (ezúttal mint három Csaba ugyan a valóságban nyokat színes cigányruhákr ugyanazt a figurát ^ húsz évvel idősebb­kal vegyesen lát, a hatter " ° romantikusan kies, s a ze- hozza, amelyeket például az neszámok minduntalan ke- En és a kisöcsémben is lát­ringőritmusba, ringatózó há- tunk tőlük. A rendező a szi­romnegyedbe torkollnak, ak- tuácjók értelmezése során kor biztosra veheti: a Cl­gánybáró szegedi előadását ^ b"kkant különösebb er­nézi. Johann Strauss műve, dekességekre. Persze ebben melyet leginkább operettnek nemcsak ő a lutfas, mindez mondhatnánk, utólag került a darabból magából követ­az éves műsortervbe, az el- , . . ,, — — , maradt prózai bemutatókert kezlk- A szövegkönyvet Jo- korat(y Arz_na Merényi m_ hivatott kárpótolni a közön- kai Mór novellája nyomán coleUe séget, meg a művészek egy írta l. Schnitzer, s az anyag részét. A gazdag kiállítású bizony meglehetősen epikus előadás jelmezeit Vágvölgyi maradt. Kevés benne a drá­Ilona m. v. tervezte. Gálán- mai érdekesség, kiélezett sak a katonaruhák, bár a szituáció. Így aztán Strauss tervezőnek jórészt csak az zenéje is meglehetősen il­egykori egyenruhát kellett lusztratív. Persze azért van­rekonstruálnia. Szépek Ar- nak hatásos betétszámok, mint szerepe szerint, de ma gabiztosan énekli és ponto­san játssza el Barinkayt. Ki­állása is megfelelő, csak azt sajnáltuk, hogy a rendező alig épített vígoperákból is­mert jó humorára. Vámossy Éva gyengéd Szaffi, éneklé­se is sima, hajlékony. De én szopránja győzi a szólamot, csak a figura ha­lovány; semmi nem jelenik meg abból az affektálásból, sértődöttségből, ami a lány egyéniségét alkotná. Ho­monnay gróf szerepében ha­tásosan karikírozza a boká­vá . ,4.14. u 1 . . r, • , -r csattogtató, kardcsörgető, zéna ruha., találó Mirabel- m.nt Bannkay vagy Zsupán hujjogató magyarkodást Ju­láé. A cigányokat viszont belépője, vagy Szaffi dala, ^ _ ^^ ^ valahogy „szakadtabbnak de egészében meg sem kö­képzelnénk, különösen CZÍR- zelíti mondjuk A denevér rát, akiről többször is hang- színvonalát, súlyozzák, milyen vén, ron­terfigura Karikó Teréz Mi­rabellája. Király Levente (Zsupán) és Mentes József így hát az előadás sorsa (Carnero) régi vígjátéki da mennyire visszataszító a nagymértékben azon múlik, patr0njaikat ismétlik több­külseje. Varga Matyas, a hogyan sikerül kiosztani a kevesebb nevetést ,keltve perspektíva ősz bajnoka szerepeket, vannak-e olyan ívesebb nevetest keltve. igen szép hátteret festett az művészek akik eladják a Koczka Ferenc vezényelte , , . , , . . , , . darabot. A 11 férfi- es 5 a kis létszámú színházi ze­első ket felvonáshoz, de ki- nőj s/erep mindegyike tar- nekart. Strauss szimfoniku­csit zavaró, hogy az azonos talmaz több-kevesebb éne- san igényes muzsikája talán háttér előtt az első két fel- kelnivalót és szöveget, egyik nagyobb apparátust érde­vonásban különböző előtér sem tekinthető amolyan egy- melt volna. Tóth Sándor . . .. mondatos epizódnak. A ket­jeienik meg. t6s s-t némely p0ntokon Sándor János rendezésé- hármas szereposztás egy­ben a hagyományos operet- aránt tartalmaz jutalomjáté­tes jelleget részesíti előny- kot, kiegyensúlyozott alaki­ben az egyéni megoldások- tást, szükségmegoldást és kí­kal szemben. A figurák sérletezést. Az általam lá- jórészt fiatal közönségének többségének karaktere köz- tott március 21-ei előadá- is erre van igénye."., helyes; elszomorító például, son az első kettőre láttunk M. T. m. v. koreográfiáját a ba­lett-társulat tagjai lendüle­tesen táncolták, hozzájárul­va a sikerhez. Merthogy si­ker, az van. Bármilyen is a darab s az előadás, az este Csillebérc legyen a gyerekeké! Anyagi támogatást kérnek A névváltozások korát él- megszűnte után, „nem köny- fedezni a hátrányos helyzetű jük. Sokunk gyerekkori nya- nyű megtalálni a rászoruló gyerekek üdültetését. A nyá­ralóhelye, a csillebérci úttö- gyerekeket sem'.) Csillebérc ri 1200 férőhelyes táborba rőtabor ezentúl Csillebérci vállalatok, intézmények, még van hely, várják a je­Gyrrmek- és Ifjúsági Köz- szervezetek, magánszemé- lentkezőket. pont néven keresendő példa- lyek, egyhazak anyagi támo- Csillabércnek nem csupán ul a telefonkönyvben. A ja- gatását keresi, kéri. Ezen ki- neve és gazdálkodási rendje nuárban frissen kinevezett vül az intézmény gazdasá- változik. A „belső szimbó­igazgató — Alexa György — gos üzemeltetésére töreked- lumrendszertis „újragon­szerint „összgyermeki érde- nek, azaz az idegenforgalmi dolják", mert nem csak keket".(?) szolgálva kívánnak szempontból is értékes, 64 „szervezetsemlegesen", ha­ezentúl működni. Kérdésem- elsóosztályú férőhelyet, s a nem „politikamentesen" sze­re — hogy ez mit jelent — 140 személyes (téli „táboro- retnék működtetni ezentúl a a válasz nem volt sokkal vi- zásra" is alkalmas) épületet tábort. Keresik a kapcsola­lágosabb; „alapfunkciónk a folyamatosan értékesíteni tot a cserkészekkel, várják gyermekek kiszolgálása". kívánják. Például külföldi az iskolák, az osztályok, a ... . . , , csoportok fogadására, tábor- tanulócsoportok jelentkezé­(Szerintem eddig is ezt kel- jsko,a me&SZervezésére, kon- sét, hogy ne csak szándékai­lett volna tenniük ...) A 43 ferencia- és rendezvényszol- bari; hanem a valóságban is éve alapított, 53 hektáros gáltatásra, tanfolyamszerve- megváltozzon, a gyerekeké parkkal övezett tábor to- zésre gondolnak. Az igy legyen Csillebérc. ... „ ,-,.... .. „összejött" pénzből akarják Ü. I. vabbra is a Magyar Uttorok Nemzetközi megfigyelő­csoport Fodor István, az Ország­gyűlés megbízott elnöke pén­teken fogadta az Európa Ta­nács parlamenti közgyűlésé­nek küldöttségét, amely az Európa Tanács megbízásá­ból, magyar felkérésre, vá­lasztási megfigyelőcsoport­ként tartózkodik hazánk­ban. Fodor István a kül­döttséget elsősorban az utóbbi két évben végbement magyarországi változások­ról tájékoztatta, hangsú­lyozva: Magyarországnak si­került a politikai rendszer­váltást alkotmányos úton véghez vinnie, s ez példaér­tékű lehet más országok szá­mára is. Ezt követően a vendégek a magyar válasz­tási rendszerrel kívántak mélyrehatóbban megismer­kedni. Senki többet ­másodszor Lapunkban március 22-én, csütörtökön „Senki többet harmadszor ..." címmel cik­ket közöltünk a Somogyi Könyvtár igazgatójának ki­nevezését megelőző bonyo­dalmakról. Tegnap szerkesz­tőségünket Budapestről tele­fonon megkereste Vadász János, a KKDSZ országos titkára, aki kérte, lapunkban közöljük le a következőket: „A Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezetének könyvtá­ros alapszervezete szakszer­vezetünk alapszabályának megfelelő módon jött létre. Nem felel meg a valóság­nak, hogy a Somogyi Könyv­tárban „többségi", illetve „kisebbségi" álláspontok kü­löníthetők el, mivel az úgy­nevezett „többség" soha nem kapott lehetőséget a nyilt vi­tára, a szemben álló álláspon­tok tisztázására. A KKDSZ véleménye szerint valóságos alapszervezetet kell létrehoz­ni a Somogyi Könyvtárban is. A mindenkori tagság feje fölött született döntések nem segíthetik a megegyezést, s az sem, hogy a szakmai irá­nyitásváltás kérdései meg­nyugtatóan oldódjanak meg." A Weiner zenekar hangversenye A Weiner zenekar minapi koncertjén az idővel egye­nes arányban nőtt a hallgatóság lelkesedése, s ha az emelkedő grafikont értékmérőként fogjuk fel — és rá­adásul egyet is értünk vele —, a dolog megérdemli, hogy néhány gondolat erejéig az okokat firtassuk. Az est folyamán ugyanis három olyan mü hangzott el, me­lyeknek, minden bírálaton felül, értékéhez nem férhet kétség. A Weiner zenekar inter­pretációinak legfontosabb sajátossága az az eredeti lá­tásmód, mely leráz magáról minden tradicionális nyű­göt, mer és akar egyéni len­ni, és vállalja akár a hagyo­mányokhoz ragaszkodók, akár a más nézetéket vallók ízlésével a szembeszegülést. Úgy gondolom, hogy éppen ez az originalitás, valamint a mindig tevékeny, indulat­tól fűtött lendület állítja az együttes mellé a* közönség messze túlnyomó részének tüntető rokonszenvét. Elő­fordulhat azonban olyan eset, amikor a drámai csúcspontok felé építkező felfogás nem engedi kibon­takozni a darab eredeti dra­maturgiáját. Ügy vélem ugyanis, hogy Bach III. Brandenburgi versenyének zárótétele csak akkor szá­guldhat szabadon a maga életörömével zsúfolt skála­meneteiben, ha a nyitórész nyugodtabb ringásával, dak­tiluszainak kiegyensúlyo­zott járásával, mintegy el­lentételezi. A Weninger Ri­chárd vezette együttes azon­ban amellett, hogy hiányta­lanul „hozta" a bachi élet­erő zsibongó, lüktető áradá­sa. az első tételben kissé tü­relmetlennek, olykor zakla­tottnak bizonyult, s így az egyensúly nem alakulhatott ki teljes és megnyugtató mértékben. Bach d-moll zongoraver­senyének szólistája a svájci Brigitte Meyer volt. Rokon­szenves zongorázásának ér­tékét azok a tényezők csor­bítják, melyek annyi gondot okoznak más pianistáknak is barokk csembalóművék előadásakor — zongorán. Az például, hogy felette nehéz a liszti, schumanni hangzás­ra alkalmas mai zongorá­kon (kivált a Tisza szálló­beli, szerény kvalitású Schimmelen) 18. századi csembaló darabokat meg­szólaltatni. Elkerülni min­denáron a csembaló-imitá­lás szeszélyét egyfelől, más­részt sajátos billentéssel és takarékos pedálhasználat­tal aláhúzni a 18. és a 19. század hangzásvilága közti alapvető különbséget. Ven­dégünk gyakran esett áldo­zatául a csábitásnak, hogy a pianó részeknél a lágyabb színek kedvéért engedjen a metrikai-ritmikai {eszes­ség bői — néha még a közre­működő együttesnek is gondot okozva ezzel, amely egyébként á lassú tétel igen szépen formált zenekari „keretjátéka" megvalósítá­sával, és a ritmusok gondos feszesen tartásával jeleske­dett. A szünet után Mozart A­dúr Klarinétötösének vonós­zenekaros változatát hal­lottuk. A szólista Maczák János volt, akinek feddhe­tetlen technikáját, simán hajló hangképzését és a stí­lusokban való jártasságát régóta csodálom. Ebben a feldúsított hangzásközeg­ben szinte operai illúziókat keltett: szárnyaló ének a mozarti színpad világából A lassú tétel dallamrajzola­ta, a rondó utolsó epizódjá­nak transzcendens pianója, de mindenekfelett a menü­ett és finálé — szólistából és zenekarból egyaránt áradó — pallérozott jókedve mind­nyájunk számára nemes ajándék volt. Az átírást vo­nósnégyesről vonószenekar­ra szerencsésnek éreztem (a jól elhelyezett vékonyítá­sokat még fokozni is lehet!), mindenesetre nem fedte el, sőt esetenként még alá is húzta a mozarti világ döbbenetes, krőzusi gazdagságát. Meszlényi László Héberül, jiddisük magyarul Kántorfesztivál a zsinagógában Az új zsinagóga üvegre versenyen. Az Egyesült Álla- (a szószékre) szólította a festett szentjei elégedetten hallgathatták az ősi héber dallamokat a csütörtök esti, ritkaságszámba menő hang­Szövetségének tulajdona, de a „szervezeti érdekeken felül a magyar gyerekek érdekeit kell, hogy szolgálja" — a tá­bor és az úttörővezetök sze­rint. A „hogyanról" annyit: szervezetektől független, programos (?) gyermektábo­rokat kívánnak szervezni. Ez azt jelenti, hogy napi 400 forintért (?!) a szálláson, étkezésen túl „programokat" (városnézést, filmvetítést, kézművesműhelybeli elfog­laltságot), BKV napijegyet, és 24 órán keresztül „gyerek­felügyeletet" (?) biztosíta­nak. Amikor sokalltam a „kínálat" árát, az igazgató azzal mentegetőzött, hogy „az intézmény anyagi támo­gatása megszűnt". Így emel­kedett a tavalyi 60-ról a je­lenlegi 400 forintra az egyé­ni hozzájárulás dija. Ennek ellenére „továbbra is fontos­nak tartják a nagycsaládo­sok, a kisjövedelműek, a hátrányos helyzetűek gyer­mekeinek kedvezményes üdültetését". (Bár manapság, a monolitikus szervezetek „kihalása" a mamut-szerve­zetek monopolhelyzetének Reggeli tévé Forma kerestepik a kakashoz) Tegnapra virradóra kü­lönös élményben lehetett részük azoknak a szentesi adó vételkörzetében lakó tévézőknek, akik tudatosan helyezték áram alá készü­lékeiket, de azoknak is, akik előző este elszuny­nyadtak a készülék előtt, s a sistergő, mákos képernyő helyén 6-kor feltűnt egy nyomtatott kakas üvöltő pó-ban, az MTV Szegedi Stúdiója Virradóra című műsorának „kulcsfigurája­ként". Néhány hónappal ezelőtt már beszámoltunk egy ter­vezett reggeli műsorról, mely az adómoratórium mi­att akkoriban meghiúsult. A Bemutatkozás most ki­sebb szépséghibákkal, de megtörtént. A régebben feltett kérdések újabbak­kal gyarapodtak. Először: ha egy átla­gos, panelosított családot veszünk példának, amely a reggeli rádiózást részesiti előnyben — mivel a friss, pergő információ hallható változata fogmosás köz­ben is megtalálja a szür­keállományt —, akkor mi­lyen nézői igénnyel szá­molhat a reggeli műsor. A képek csak egy szúk ré­teg (nyugdíjasok, éjjeli­őrök, betegszabadságosok stb.) privilégiumai lehet­nek. Másodszor: egy reggeli kapkodás tíz perce felér egy esti órás tévés vevés­sel. Ekképpen érthetetlen az a szerkesztői megfon­tolás, mely közel tízperces riportra csalogat a bár­pult mellé, ahol a sister­gő kávégőz — sajátos pi­rotechnikai effektként — a riportalany arcát takar­gatja. Harmadszor: egy szülő mesélte épp, hogy gyerme­két a reggeli Tom és Jerry úgy fotelhez kötötte, hogy az iskolába már csak rö­vid szópárbaj után lehe­tett indítani. Nem is be­szélve a telefonos gyer­mekjátékról. Persze ezek inkább a régi tévézős kor­szak beidegződési küzdel­mei az újjal. A reggeli tévézés, azt hiszem, sokak érdeklődését felkelti, ezért létjogosult­sága csak később derül­het ki. A fent említett há­rom dolog apróság, ezek­től még lehet jó a műsor, még több információval, pezsgőbb, gyorsabb rit­mussál, kevesebb magya­rázkodással, csiszoltabb technikai kivitelben —, egyszóval a forma tovább kerestetik a kakashoz. Podmaniczlty Szilárd mokból, Kanadából és Izra- kántorokat, sorra bemutat­elból meghívott kántorok a va őket. három pesti koncert után ne- A kántor kiemelkedő sze­gyedik alkalommal énekel- replője a zsidő liturgiának tek a Budapesti Tavaszi Részvétele az istentisztelet Fesztivál és a Magyar Izrae- Jefolyásában gyakran hang­liták Országos Képviselete súlyosabb a rabbiénál, mert közös szervezésében létre- az énekes imádságok jelentik jött eseményen. a liturgia nagy részét. A koncert a Gila és Haim Az énekesek előadásában Wiener Alapítvány támoga- elhangzó évezredes dalla­tasával jött létre. Az ala- mok többsége héber nyelven pítvany a zsidó vallási ha- szólalt meg, de valamennyi­gyományhoz szorosoan kötő- en énekeltek jiddisül is. Sőt, dő kántormúvészet támoga- magyarul hangzott el a „Szól tását ós bemutatását tűzte ki a kakas már" című népdal, célul. Azt estre hét vendég amelyett a hazai zsidóság kü­érkezett: Ben Zion Miller lönösen magáénak érez a dal (New Yorkból), Albert Miz- reménységet sugárzó jellege rahi (Cleveland), Isaac miatt. Goodfriend (Atlanta), Nafta- De voit mas meglepetés is: li Hershtik (Jeruzsálem), operatöredékek is megszó­Chaim Adler (Torontó), Da- iaitak magyarul, sőt, az „Az vid Bagley (Toronto) és Da- a szép kezdetű dal is el­mei Gildar (Philadelphia). hangzott. A siker természe­A megnyitót Jári Zoltán, a tesen nem maradt el. A 6-700 Szegedi izraelita Hitközség hallgató szívesen adta át ma­hitszónoka mondta, majd dr. gát az igazán „másnak" szá­Schweitzer József főrabbi, az mító zenei világnak, a rit­Országos Rabbiképző intézet musosabb héber dallamokat igazgatója beszélt a zsinagó- ütemes tapssal kisérve. ga építéséről, a két Löw sze- A koncert záróakkordja­gedi tevékenységéről, és a ként a hét kántormúvész zsidó hitélet hagyományai- együtt énekelt egy régi hé­ró1- ber dalt — hétféle hangfek­Ezután a Miamiból érke- vésben. A pianinónál ülő kí­zett Haim Wiener a nevé- sérő kiválóan alkalmazko­vel jelzett alapítvány eddigi dott a világ különböző tájai­múködését mutatta be. Poór ról érkezett énekesek eltérő Klára műsorvezető a frigy- temperamentumához, szekrény előtti emelvényre Ny. P.

Next

/
Thumbnails
Contents