Délmagyarország, 1990. március (80. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-21 / 67. szám

43 1990. március 14., szerda „Szabadság, igazságosság, szolidaritás" Miért éppen a szocdemeket választottam? A magyar történelmi múlt, benne a friss irodalmi élményeimmel (Faludy György: Pokolbéli víg napjaim c. könyve hitelesen számol be arról, hogyan töltötték meg Recsk és az Andrássy út 60. celláit becsületes szociáldemokratákkal) csak kiegészítették azt a meggyózódésemet, hogy az a liberalizmus, ami Amerikában tartósan kormányoz, valamint az a konzervatív párt, amely még ideig-óráig Angliát vezeti — nem tetszik sokkal jobban, mint a Kelet-Európa többségében eddig uralkodó pártállami rendszer. Számomra az igazi nagy előrelépést azok a szocdem kormányzattal tartósan jól működő társadalmak jelentik, amelyekben ritkaságszámba megy a munkanélküliség, gyakorlatilag nincs szegénység, és alig hallani a kisebbségek, nemzetiségek problémáiról. Svédország, Ausztria, Finnország — óhozzájuk kellene a jövőben hasonlítani a magyar gazdasági és kulturális berendezkedésnek! Amikor konkrét, napi politikából tájékozódunk, ott is találhatunk példát a különbség kimutatására: az SZDP volt az a párt, amelyik a kamatadó törvényt alkotmányellenesnek tartotta, s ezért most az Alkotmánybíróság elé vitte az ügyet. Ugyanakkor Tamás Gáspár Miklós az SZDSZ nevében támogatta ezt a törvényt. Pedig, ha összevetjük azt, hogy a „lehallgatási botrány" hány embert érintett, és ezt szembeállítjuk azzal a tömeggel, akit a kamatadó törvény érint, akkor nem kétséges, hogy melyik politikai eró vállai olyan problémákat, amelyek igazán tömegeket sújtanak! Mindezekkel nem az SZDSZ és az SZDP ellentétére akartam utalni, mindössze a különbözőségekre. Ugyanakkor, a magyar politikai életben találhatók olyan irányzatok, amelyeknek egyes gondolatai ellentétben állnak a szocdem elképzelésekkel. Például a harmadik utas elképzelésről a véleményünk: a harmadik út a harmadik világba vezet. Magyarországon nem szabad megengedni a gazdasági élet területén sem a kísérletezgetést, sem pedig a farkastörvények eluralkodását, mert mindkettő Szerencsés György 3. sz. választókerület, megyei listavezető tömeges elszegényedéshez, a helyzet további romlásához vezet! Az SZDP a nyugodt erő, a békés változás híve. Ez az eredeti oka annak, hogy erós, a tulajdonostól és munkáltatótól független szakszervezetek működését szorgalmazzuk. Csak igazi szakmai érdekvédelmi szövetségek képesek garantálni a munkavállalók millióinak munkahelyi és bérezési feltételeit! Ezt az SZDP nem taktikai megfontolásból vállalja föl, hanem itt arról van szó. hogy a szocdem mozgalom és a szakszervezetek történelmi és nemzetközi viszonylatban is stratégiai szövetségesek! Az SZDP baloldali munkáspárt — a kifejezés európai értelmében. Elismerjük, hogy szükség van magántulajdonra, de világossá kívánjuk tenni a választópolgárok számára, hogy a termelés számára fontos két elem: atóke és a munka közül mi az utóbbi politikai érdekvédelmét szeretnénk ellátni. Amikor a tisztelt választópolgár majd a szavazóurnáknál a végsó döntés elé kerül, csupán azt szeretném kérni, gondolja végig higgadtan, vajon azok a politikai erók, amelyek most olyan harsányan politizálnak, vajon fognak-e létezni 5—10 év múlva, s ha igen, mit fognak képviselni majd akkor? MI AKKOR IS A JÓLÉTI TÁRSADALOM HÍVEI LESZÜNK! Erre történelmi és nemzetközi hagyományok köteleznek minket! ^e&éjf a/c Tisztelt Újságolvasók! Itt van az önök kezében egy százéves párt bemutatkozó oldala. Látszólag éppen olyan, mint a többi. Hogy mégis más, az például abból látszik, hogy helyet kapott itt az én privát levelem. Ugyanis ágy éreztem, tollat kelt ragadnom. Hogy miért? Hát tessék: Először is már a könyökömön jönnek ki a nyakatekert, okoskodó politikázók, akik mindenféle programokat dugnak az orrom alá, hogy mit, hogy kell - szerintük!! csinálni. Engem miért nem kérdeznek meg előtte? Nekem, kérem szépen, elegem van a vörösökből. Tudok egypár „jó" helyet számukra, ahol kézbe foghatják a sarlót és a kalapácsot. De azt is hallottam, hogy egyesek abból kovácsolnak tőkét maguknak, hogy ágyúval!övötdöznek a czlnegékre. Hát persze: ajómadarak röpüljenek, de a helyükre ne üljenek még .Jobbak". Azoktól meg teljesen ideges vagyok, akik régi ábrándokat kergetnek, országhatárokat tologatnak, meg egymás „népnemzeti gerincét", vagy mit a fittyet firtatják, amíg az zerú népnek lassan mar kivan a fele cipója a nadrágitthon, ebben az országban akarunk legalábbis megélni, miközben kipréselik belőlünk az utolsó filléreket is mindenféle adókkal meg a nap nap utáni áremelésekkel. Itt van konkrétan ez a botrányos kamatadó meg a fölháborjtó vízdíj-rendszer. Ez bizony már az én bőrömre megy! És végre találtam valakiket, akik nemcsak az értelmiséghez szólnak fennkölt szavakkal, hanem mtgfogják a munka végét és kiharcolják, hogy a jogtalan adókat eltöröljék És győztek! Én csak egyszerű mtlós vagyok, de megvan a magamhoz való eszem. Elmegyek szavazni, mert tudom, hogy kit válasszak. Hát azért fogtam tollat, hogy ezt elmondjam Önöknek is. Nagyrabecsüléssel: Takács László Munkáspártot a parlamentbe, szavazzanak a szocdemekre! A kisemberek jólétéért, az európai életminőségért varba jönnek a pénztárnál, amikor fizetni kell, és akiket egyre jobban megviselnek az adóterhek. Közéjük tartozom magam is. „Civilként" matematikát oktatok, de a politikában külön életet élek. „Mit akarsz te a munkásoktól? Ma az értelmiségé a jövó!" — mondják nekem egyesek. Hát éppen ez az, amit én nem szeretnék: hogy egy magába zárkózó értelmiségi elit kerüljön hatalomra. Ilyenben már volt részünk a kommunisták részérói! A mai értelmiségi pártok mindenkinél okosabbak akarnak lenni, Nyugat-Európáról álmodoznak és Erdélyen búslakodnak. Én a magyarországi magyarok sorsát érzem a legfontosabbnak. A mai fiatalok jövőjét előre elrontotta a kommunisták felelőtlensége. Számukra, hogy Európához közel érezhessék magukat, talán csak a beat, a rock, a „dizsi" maradt. John Lennon, a liverpooli proligyerek húsz évvel ezelőtt ezt énekelte a hatalmon osztozkodók képébe: „Ha a munkánk nektek semmi, akkor is jobb, ha megadjátok, ami jár, mert eljöhet a perc, amikor énekelve vonulunk ki az utcára és valamennyiőtöket leváltunk. A hatalom az emberekért van!" Dr. Székely Zoltán 1. sz. választókerület „ Új ország épül itt most velünk, többé nem törölhetik el a nevünk. És hogyha megérted, hogy mit is akarunk, El fogod hinni a szavunk. " (Szocdemek) Harminckét éves vagyok. Egy új generációt képviselek. Azokat, akiket nem tudott megrontani a kádári időszak fojtó levegője, mert még elég fiatalon ért bennünket a politikai felvilágosodás élménye ahhoz, hogy meg tudjuk őrizni magunkban egy jobb jövó hitét. Számomra ezt az élményt 1980 és '81 jelentette. Szívemhez nőtt Lech Walesa bajusza és szárnyakat adott a lengyel Szolidaritásból áradó friss szabadság levegője. Akkor még elnyomhatták dübörgő tankokkal a reményt, ám a diktatúra zsákja — ahová a szabad gondolatot elzárni igyekeztek — jóvátehetetlenül felhasadt, hogy a kiszabaduló eszmék ma új erőre kapva új történelmet írjanak Európának. így lettem én szociáldemokrata, a kisemberek, a munkások és alkalmazottak, a bérből és fizetésből élők, a kisnyugdíjasok képviselője. Azoké, akik időnként za„Megélhetési biztonságot mindenkinek, „Nincs szabadabb ember az elegendő földdel rendelkező parasztembernél" Ez évben negyvenéves leszek. Ebben a városban születtem, ahol óseim is éltek, egykorú dokumentumok szerint: évtizedekkel korábban mint iparosok, földművesek. Születésem ideje egybeesik a Ratkó-korszakkal, így mai fogalmaink szerinti nagycsaládból származom, mint negyedik gyerek. A távlataim ennélfogva soha nem voltak kecsegtetőek, de egy dolog elég korán nyilvánvalóvá vált: dolgozni soha nem lesz szégyen! Tanulmányaim csak ehhez kapcsolódhattak, persze a nagycsaládosok lehetőségeit figyelembe véve, melyet megélni ez idő tájt nem volt szívet melengető dolog anyagilag, sem szülőnek, sem gyereknek. Érettségimmel olyan szakma birtokában kezdtem életem, mely úgy gondolom, bármilyen társadalmi pálforduláson át fog segíteni. — Mondom ezt azért, mert villanyszerelőre bármikor szükség lesz! Ennek ellenére sorsom véletlenségei folytán 1979-ben jogi diplomát szereztem a JATE jogi karán. Akkor úgy gondoltam, hogy ez életemben a maximumot fogja jelenteni. Szerencsére, hála gazdasági változásainknak és korábbi nyelvismeretemnek, sikerült a telített-fölhígult jogászi pályát elhagyni és külkemindenkor!" Dr. Kispéter Szilveszter 2. sz. választókerület reskedelmi pályára szakosodni. Ez mély átalakulási folyamatot indított ei bennem. Sokáig e kicsiny hazát elhagyni is lehetetlen volt, az új szakma viszont követelte ezt. Ettől kezdve a korábbiaktól lényegesen eltérően kezdtem nézni teljesítményeinket, kívülről, egy merőben eltérő közegben. Most mint vállalkozó vagyok kénytelen eddigi gazdasági hazugságaink hátrányait megélni, és ez aggodalommal tölt el, hiszen két kislányomat kell elindítanom egy sajnos nagyon megosztott és bizonytalan jövőbe. Aggaszt, hogy a mezőgazdaságot 52 párt 250 formulában akarja „elvarázsolni" és nem hatékonnyá tenni. Gondoljuk meg, hazánkat a léte óta földje és jószága tartotta el! Ha most ezt indulataink szerint szétszedjük, hazánk nemléte nem kérdéssé, hanem ténnyé fog válni! Nem szétszedni, hanem tisztességes tulajdoni viszonyok mellett — az újkori mezőgazdaságra települt oligarchia leépítésével — hatékonnyá tenni a feladat. Ezért remélem, hogy a választásokat követően hamarosan egy korszerű pénzügyi-kereskedelmi-vállalkozásbarát környezetben, konvertibilis forintban fizethetem jövedelemadómat, bízva egy csekély méretű inflációban. Félek, hogy a választások reményében sokan felszállnak a „vágy villamosára" és nem a tárgyilagos valóságot nézik. Ezért aggódom sok, még meglévő munkahelyért, és félek, az emberek csodákra várva túl későn fognak kijózanodni. Reménykedem azonban egy magas fokú európai kultúrában és ehhez igazodó átjárható határokban. Es bízom abban, hogy választási célkitűzésemet — megélhetési biztonságot mindenkinek. mindenkor! — megvalósíthatom, önökkel, segítségükkel. Ötvenhét éves vagyok, három gyermek apja. A szociáldemokrácia alapértékei szerint rövid programom a következő: 1. SZABADSÁG: hiánya bénítólag hatott az elmúlt évtizedekben. A gondolkodás, a szólás, a sajtó, a politizálás szabadsága csupán csak szólamokban létezett és az is csak egy szűkkörű pártelit számára. A boldogulás a tulajdon birtoklásának szabadsága pedig hatalmilag elmarasztalt, káros tevékenységnek számított. Minden vonalon fel kell szabadulni! „Szabad nép tesz csoda dolgokat!" Érvényesülni kell annak a gondolatnak: mindent szabad, ami nem törvénybe ütköző, vagy más polgártársak hasonló jogát nem sérti. Polgári jólétet polgári módon gondolkodó emberekkel lehet teremteni, nem alattvalókkal. A 4es körzetben lakó emberek zömmel kötődnek a mezőgazdasághoz. Meg kell valósítani a földtulajdon birtoklásának szabadságát az 1947-es tulajdonviszonyokról kiindulva. Saját földjükön családi művelést folytató polgár-parasztok társadalmát kell ebben a körzetben megvalósítani. Azokat a polgárokat is földhöz kell juttatni, akiknek eddig nem volt, és ebből szándékoznak a továbbiak során megélni. Szűcs László 4. sz. választókerület 2. IGAZSÁGOSSÁG: Mindazok, akik az elmúlt négy évtized során megalázó hátrányos megkülönböztetést szenvedtek (hadifoglyok, elhurcolt polgári személyek, kitelepítettek, kulák-, koncepciós-, 56-os perek és megtorlások áldozatai) erkölcsi, politikai, anyagi kártérítésben részesüljenek. Fel kell tárni az ügyeket, a közvélemény tudjon az igazságtalanságok özönéról, és rehabilitálni kell a még élőket. Hiszen számuk napról napra fogy, így is még sokan vannak. Ez mutatja, hogy a magyar nép soraiban milyen széles rendet kaszált a kommunista diktatúra. Bűneit míg fel nem tárjuk, ki nem mondjuk, addig nem tudunk görcseinktói. félelmeinktől megszabadulni. A megtorlásról lemondva, de a bűnösöket megnevezve állampolgárként élhessenek azok az emberek, akik eddig alattvalók voltak. 3. SZOLIDARITÁS: Mindazokkal, akik a társadalom peremére szorultak és számuk a romló gazdasági viszonyok következtében napról napra növekszik. Érdekükben szólni, cselekedni, intézkedni kell! Megállítani az elszegényedés folyamatát! A gazdálkodás talpraállításával egy menetben kifeszíteni azt a sokak által emlegetett szociális védőhálót. Gondoskodni munkahelyekről, de olyanokról, ahol értékteremtő tevékenység folyik. A fellépő munkanélküliség enyhítését szolgálná a falvakba, mezőgazdasági területekre való visszaáramlás, az arra rászorulók és önként vállalkozók részére történő földhözjuttatás. A társadalomból önhibájából vagy előítéletek miatt kizárt etnikai csoport, a cigányság sorskérdését alapos felülvizsgálat után úgy megoldani, hogy méltók lehessünk az Európába való belépésre. Ez nem csupán cigánykérdés, hanem össznemzeti érdek, valamennyiünk közös ügye. V