Délmagyarország, 1990. március (80. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-21 / 67. szám

10 1990. március 21., szerda Vízi István (7. sz. vk.) Nagy Húszéin Tibor (3. sz. vk.) AGRifitzövmta A10. számú megyei lista képviselőjelöltjei Dr. Mucsl Imre állatorvos, az állatorvos-tudomány kandidátusa, a DATE Hódmezővásárhelyi Állattenyésztési Főiskolai Karának főigazgatója. 46 éves, nős, két gyermek apja. Az agrár szakemberek magas színvonalú képzésének hosszú idő óta aktív résztvevője. Vallja, hogy a válságból nincs kiút életerős mezőgazdaság nélkül. Az ifjúságnak értelmes célt, biztos jövőt kell nyújtani. Dr. Tóth Mihály okleveles kertészmérnök, a kertészeti tudomány doktora, a Csongrád Megyei Tanács megyei főkertésze. 55 éves, nős, 2 gyermek apja. Egyetemi tanulmányainak befejezése óta megszakítás nélkül a mezőgazdaságban dolgoSuntmn születtem. 39 éva* épitéu zik. Az ország stabilitása szempontjából elengedhetetlennek ,ar,ia a megfelelő élelmiszer-ellátást és a devizatermelő élelmi- szerexportot. •égwnirwl három gyimlut ntvtlünk. Vállalom nogyezüleim, ezúleii Mm, ázúMm örökét moly vidékünk áok csel*d|ának aorséval megegyezik éa azt meghatározza. Vállalom egy többször la azétrombott agrártermeláa ée egyre Inkább hátrányba karüló vidéki életmód megú|ftéeét. Vállalom a loiöléat, mert hlazek az Agrárszövetség ée a mezógazdaaág megú|ltó ereiében, amely a vidéki fal emelkedést ée az ambarl jólétet szolgálja, nemcsak azavakkal, hanem tettekkel la. Dr. Frank József biológus-növénynemesítő, a mezőgazdaság-tudomány doktora. 44 éves, nős, 3 gyermek apja. A szegedi Gabonatermesztési Kutatóintézet főosztályvezetője, kutatási területe napraforgó nemesítése. Magyarországon és a nyugat-európai országokban 10 minősített fajtáját nagy területen termesztik. Elkölezettje a vidéki városok, falvak, tanyák lakói életkörülményei javításának, s a magyar szakemberek külföldi jó híre, tekintélye erősítésének. Surányi Róbert agrármérnök, a hódmezővásárhelyi Növényegészségügyi és Talajvédelmi Állomás igazgatója. 49 éves, nős, két gyermek apja. Munkájának fő célja a hatékony növény-és környezetvédelem. Vallja, hogy az életfeltételek javulásának és a korszerű mezőgazdasági termelésnek elengedhetetlen része a természet és az emberi környezet hatékony védelme. Jójárt József agrármérnök, a Csongrádi Gazdaszövetkezet (volt Vörös Csillag Mgtsz) főmezőgazdásza. 1944-ben a sándorfalvi tanyavilágban született, családjával jelenleg is tanyán él. Munkájában kezdettől fogva fontosnak tekinti a korszerű nagyüzemi termelés mellett a háztáji gazdaságok hatékony működtetését. Jövőnk szempontjából elengedhetetlennek tartja a paraszti munka becsületének helyreállítását és a vidéki önkormányzat erősítését. Hajó Ferenc gyártástechnológus a Szegedi Fém- ós Textilipari Kisszövetkezetnél. 36 éves, nős, egy gyermek apja. Mivel paraszti származású, kötődik a mezőgazdasághoz, jelenleg is aktívan foglalkozik gyümölcstermesztéssel. Az Agrárszövetség programjától és tevékenységétől reméli az ország stabilitását. Hisz a vállalkozások és az önálló gondolkodás jövőjében. Makón születtem, 42 éves vagyok. Az általános áa középiskolát szülővárosomban végertem el. Érettségi után a gödöllői Agrártudományi Egyetemre kerültem. 1973-ban növényvédelmi szakon szereztem agrármérnöki dlplo mát. Társadalmi ösztöndíj kötött a Makói Lenin Tsz-hez, ezért ott Is helyezkedtem el agronómuáként. Később Itt agrokémiai ágazatvezető lettem. 1980 óta vagyok a tsz-elnöke. Feleségem la tsz-tag, két gyermeket nevelünk. Azért vállalom a jelölést, mert hiszek az Agrárszövetség éa a mezőgazdaság megújító erejében. Talpai János (1. sz. vk.) U;szentlvánon születtem, 43 éves vagyok. Az általános ée középiskola elvégzése után először a Fémfeldolgozó Vállalatnál. ma|d 1971-tól 1977-lg a tlszsszlgetl tsz-ben dolgoztam. Eközben 1975ben Úiszentlvén társadalmi tanácselnökének választottak meg, majd 1977-tól • Tiszasziget—Újszentlván közös tanácselnöke lettem. Jelenleg a József Attila Tudományegyetemen jogi tanulmányokat folytatok, negyedéves hallgató vagyok. Feleségemmel kát gyermeket nevelünk, Újsxentlvánon élünk. Hiszem, hogy a mezögazdaeág megerősödhet, e ez a vidék felemelkedését szolgálja. Török János (5. sz. vk.) Vitairata földrőla földön járva Folytatódik az „ezeréves pör". Magyarország választásra készül, ezért megint izzik a magyar föld. Botcsinálta politikusok és dörzsölt jogászok osztják magabiztosan az igazságot és a földet — a tulajdon szentségére hivatkozva. „Vissza a földet a jogos tulajdonosának!" hangoztatják a Kisgazdák. Ez világos beszéd — csak egy kérdés tisztázatlan: ki a jogos tulajdonos? Számukra ez nem kérdés: akitől a tsz elvette. Csakhogy, 1945—47-ben, az ezeréves pör egy korábbi lezárásakor is elvették a földet, és akkor nem fizettek érte megváltást. Ha tehát a kérdéseket a tulajdon sérthetetlenségére hivatkozva akarjuk rendezni, akkor nem tisztességes megállni 1947-nél. Nem kívánjuk vissza Pallavichini őrgrófot, vagy örökösét, de tőle is csakúgy elvették a földet. Annyi következetességet elvárhat az ember, hogy ne nyilatkoztassa ki magabiztosan egyetlen párt sem, hogy nem tárgyal olyanokkal, „akik nem ismerik el a tulajdon örök szentségét" — ha ő sem ismeri el. Mert aki a tulajdon örök szentségére hivatkozik, az nem állhat meg egy általa kiválasztott időpontnál. A „tulajdon őrök szentségére" hivatkozva ugyanis vissía kell adni aföldet Pallavichini őrgróf, Esterházy herceg örökösének is, é9 a gyárat Ganz Ábrahám, Richter Gedeon, Kühne Ede örökösének is. Vagy egyszerűen arról van szó. hogy vannak pártok, amelyek emberöltőnként felbukkanva elveszik és visszaadják a tulajdont, és hol ezzel, hol azzal választást nyernek? Azt hisszük, nem erről van szó. hanem csak arról, hogy a késői utódoknak még nem jutott idejük áttanulmányozni az elődök szavait. A nagy elődök ugyanis azt mondták: „A föld azé, aki megműveli" — de ők úgy is cselekedtek. Mert ők tudták, hogy a termőföld nemzeti kincsünk, a hazánk — ós ez több a „tulajdon örök szentségénél". A mai utódok azonban úgy gondolják, a haza azé, akié a hatalom, bárhogy jut is hozzá. Most éppen egy olyan rendszert kellene jobbal felváltani, amelyik már megmutatta, mit eredményez ez a logika. A minap egyik országos napilapunkban egymás mellett nyilatkozott két férfi, akik sokban hasonlítottak egymásra, de nem mindenben. Egyikük Nagy Ferenc, a Független Kisgazda, Földmunkás és Polgári Párt alelnöke, a másik Nagy Tamás, az Agrárszövetség elnöke. Nagy Ferenc neve mellett: nyugdíjas tsz-elnök, Nagy Tamás neve mellett: tsz-elnök. Kettejük között bő húsz év a korkülönbség, Nagy Tamás 1985 óta tsz-elnök, Nagy Ferenc nagyjából addig volt tsz-elnök. Mi ebben a furcsa? Az, hogy a Kisgazdapárt az Agrárszövetséget a tsz-elnökők pártjának nevezi, a tsz-elnököket pedig zöld báróknak, gazdasági bűnözőknek, falusi tyúktolvajoknak, mégpedig úgy általában, tehát mindenkire értve, nagy nyilvánosság előtt, a Parlament előtt és az országos sajtóban. Ugyanakkor azonban megyénk 4. sz. választókörzetében Kisgazdapárti jelöltje, Pintér István úgy nyilatkozik választóinak, hogy tehetsége és jó munkája alapján tszének elnöke volt. Más ugyanerre. Választási gyűlésen feláll egy nyolcvan év feletti néni, hogy a jelen lévő elnök elvette a földjét. A gyűlés levezető elnöke helyesel, hogy úgy van. Mi itt a gond? Az, hogy a megvádolt elnök harmincnégy éves, 1959-ben tehát négyéves volt, játékkanalával ette a földet, amíg szülei a kishaszonbéres földön dolgoztak. A kisgazdapárti levezető elnök pedig jóval túl a hatvanon, nyugdíjas tsz-elnök. Érdemes ezen elgondolkodni. Azt tartja a mondás, hogy apák bűnét fiakon megtorolni Istennek sincs joga. Úgy látszik, saját bűnöket más fián megtorolni embernek is van joga, ha megfelelő pártba lép be. Dehát hogy is vették el a föld tulajdonjogát a tsz-ek? 1948-ban megkezdték a szövetkezetek szervezését, elsősorban a földhöz juttatottakból. A földek közös művelésbe kerültek ugyan, de a tulajdonjog megmaradt, a kilépő tag elvileg ki is vihette a földjét. 1953. júliusától 1954. októberéig Nagy Imre kormányzása idején feloszlott 460 tsz, több, mint 100 ezer ember kivitte a földjét. 1956 őszétől további százezrek vitték ki a földjüket tulajdonjoguk alapján. 1959-ben született a Vli. törvényerejű rendelet, ami továbbra Is meghagyta a szövetkezeti tagok földtulajdonát, aki kilépett,! szintén kivihette a földjét. Ez így volt egészen 1967-ig. 1967-ben j születeti a IV. törvény, ami megteremtette a szövetkereti közös földtulajdont és bevezette a kötelező megváltást. Tehát az űj gazdasági mechanizmus bevezetésével kezdődött meg a föld magándtulajdon kiirtása. Ettől kezdve, aki kilépett, nem vihette ki a földjét, hanem megváltották azt, értéke alatt, aranykoronánkónt 80 forintért. Aki meghalt, örököse csak akkor örökölhette a földtulajdont; ha szövetkezeti tag volt, vagy belépett — ha nem, akkor jött a megváltás. E2 a tőrvényi rendelkezés egészen ez év elejéig ólt, és napjainkra az úgynevezett szövetkezeti közös földtulajdon a szövetkezetek által használt földek közel 60 %-át teszi ki, a földtulajdont ért sérelmek garmadáját halmozva fel. Ezt kell tehát orvosolni, mert bár törvényes volt, ami történt, de nem volt tisztességes. Nem tiltja törvény, hogy a szövetkezetek esetleg tagjaiknak vagy másoknak eladják a föld egy részét. Most azonban, amíg a nagy vita nem rendeződik, legalábbis nem célszerű megelőzni a választás utáni parlamenti döntést. A szövetkezeti közös földtulajdont nem ismerjük el, és megszüntetését szorgalmazzuk. Annál is inkább, mert a mezőgazdaság leértékelt jövedelmi pozíciójában gazdaságilag is veszélyesnek tartom. Csak egyet említek: az eladósodott szövetkezetek közös tulajdonú földjeiket elzálogosíthatják, ezzel pedig kicsúszhat a föld, mint fő élettér a falu alól. A közös földtulajdon megszüntetése nem jelenti feltétlenül a nagyüzemi gazdálkodás felszámolását. Ebben az értelemben tehát egyetértünk a Kisgazdapárttal, az igazi vitánk a megvalósítás módjában van. Abban viszont alapvető a nézeteltérés. Mi a földet a falu. a mezőgazdaságból élő térségek alapvető életterének tartjuk, ezért nem tudunk elfogadni egyetlen olyan javaslatot sem, ami ezt veszélyezteti. Ha a földtulajdont ért sérelmeket valóban orvosolni akarjuk, márpedig orvosolni kell, akkor azt úgy kell megtenni, hogy az ne veszélyeztesse a mezőgazdaságot, a mezőgazdaságból élők biztonságát és az ország élelmiszer-ellátását. Márpedig, ha mindenkinek vissza akarjuk adni a tulajdont, az ezzel a veszéllyel jár. Gondoljuk végig: több mint 3 millió hektárról van szó, aminek volt tulajdonosai közül a többség nem él a faluban, életformájában önként vagy gazdasági kényszerből végleg feladta a gazdálkodást. Ha tehát mindenki visszakapja a föld tulajdonjogát, akkor a földek jelentős hányadának nem az lesz a tulajdonosa, aki azt műveli. A földnek pedig az a jó tulajdonosa, aki azt műveli, akinek az életét jelenti. A tulajdonost bérleti díj illeti meg, ha más műveli a tőidet. A mezőgazdaság jövedelempozícióiéban a földet nem művelő tulajdonos a neki járó jövedelmet nem fekteti be a mezőgazdaságba. Ezzel pedig ez a jövedelem elvész a mezőgazdaság számára. Lényegében tehát a falu népe a másutt éiők részére közvetlenül fog adózni amúgy is elégtelen jövedelméből. Mit lehet mégis tenni? A megváltott földek tulajdonjogát törvénnyel vissza kell adni azoknak, akik a faluban, mezőgazdasági térségekben élnek. Akik másutt élnek és nem kívánnak gazdálkodni, azok részére pedig kártalanítást, örökváltságot kel! fizetni. Ezzel ők is jobban járnak, hiszen, ha ebben az országban millió hektárnyi földet akarnak eladni, annak nem lesz értéke. Kérdés ezek után, hogy hogyan szűnik így meg a közös földtulajdon? Úgy, hogy az örökváltsággal rendezett földek tulajdonjogát is kapják meg azok, akik a mezőgazdaságból élnek. Nem ingyen persze, hanem úgy, hogy a Parlament által meghatározandó, állami költségvetésből fizetendő őrökváltsággaf azonos összeget fizessenek érte, amit szintén a volt tulajdonosok kaphatnak meg. Ha ez megtörténik, akkor a valódi földtulajdonosok maguk dönthetik el, hogy földjüket egyénileg művelik, vagy társulnak és nagyüzemi gazdálkodást folytatnak. Ha így döntenek, akkor persze egészen más szövetkezés kell, valódi szövetkezés, nem kényszerszövetkezés. Ez az ország most Európára tekint, Európához kíván felzárkózni. Erre akkor van esélyünk, ha az egész ország Európához közelít, a mezőgazdaság is. Nem fogadhatjuk el felelős gondolkodásúnak azt, aki úgy gondolja közös dolgainkat rendezni, mintha most fejeződött volna be a II. világháború. AGRÁRSZÖVETSÉG VÁLASZTMÁNYA AaKABSzdvmia Balástyán születtem 1955-ben. A uigedl Ságvári Endre Gimnáziumban érettségiztem, majd a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemre kerültem. 1979-ban kaptam agrárközgazdász diplomát. Ezután a PánzügymlnlaztárL umban helyezkedtem ai, ahol 1962-lg dolgoztam főelőadóként. Szakterületem a kedvezőtlen adottságú mezögazdsaágl üzemek támogatása clmú témakör volt 1982-ben kerültem Bordányba, az Előre Szakazövetkszetbez főkönyvelőként Három évvel káeóbb elnökké választottak. Azóta la Bordányban élek. talaeágemmát a egy gyermekünkkel. Tagja vagyok az Agrárszövetság országos választmányának, a tulajdonreformmal foglalkozó ügyvivő vagyok Borbás István (2. sz. vk.) Báló Bertalan (4. sz. vk.) Harminchat öves vagyok. Szatymazon születtem, tanyán nevelkedtem. Általános Iskolai tanulmányaimat Is a tanyasi iskolában végeztem. Középiskolába Szegedre, a Kiss Ferenc Mezőgazdasági Szakközépiskolába jártam. Diplomát 1978-ban a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen kaptam. Első munkahelyem mezőgazdasági termelőszövetkezet volt ágazatvezetöként dolgoztam négy áa fél évet. Ezután kerültem lelenlegl munkahelyemre, a Szegedi Szalámigyár áa Húskombináthoz. Munkaterületem az élőállat-termeltetés éa tanyáazállat-akciök gyakorlati végrehajtásával kapcsolatos. Szatymazon élek feleségemmel ás kát gyermekemmel. 1943-ban Zákányszéken születtem. Az általános áa középiskola elvégzése után Gödöllőn jártam egyetemre, ahol 1967-ben szereztem agrármérnöki diplomát Ezután szülőfalumban, Zákányszéken helyezkedtem el, az Egyetértés Szakszövetkezetnél föállattenyásztöként. 1983-ban választottak meg a szakszövetkezet elnökévé. Azóta la tanyán élek, abban a környezetben, ahol születtem. Feleségemmel együtt egy gyermeket nevelünk. Azért vállalom a jelölést, mert hiszek a vidék felemelkedésében.