Délmagyarország, 1990. március (80. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-21 / 67. szám

10 1990. március 21., szerda Ff „Alig várom a fürdőruhás lányokat!" Don Quijote az Osz utcában Ha Don Quijote kilépne a könyv lapjai közül, s roz­zant Rocinantéja hátán el­poroszkálna az Qsz utca ele­jéig, sorstársaiként üdvözöl­hetné az ott lakókat. Mert kevés híján egyéves küzdel­mük, amit a hivatalokkal vívnak, lassan kiérdemli a „szélmalomharc" minősítést. Nem anyagi előnyökért fo­lyik a huzavona: a kör­nyékbeliek egyszerűen csak nyugalmat akarnak — egy­előre hiába. A fűrészgép éneke Az első tiltakozólevél még tavaly tavasszal érkezett a tanács építési és közlekedé­si osztályóra, amely első fokon a lakók legszebb ál­mait váltotta valóra: elren­delte a telepen működő fű­résztelep megszüntetését, és az engedély nélkül épített szín lebontását. (A távlati városrendezési terv szerint közterület, szabadidőpark­hoz vezető út lesz itt.) A környéken lakó 20-30 család azt hihette, megsza­badul a fűrészgép sivításá­tól, és végre békesség köl­tözik az utcába. Nem így történt. A Csomiép ösz ut­cai „leánya" természetesen föllebbezett a döntés ellen — és nem hiába. A tanács másodfokon megalapozatlan­nak minősítette az első ha­tározatot. Ekkor már júniust mutatott a naptár, jött a nyár, s vele a még nagyobb zaj, por és piszok. A leginkább érintett pa­naszos* kertre néző ablakait csak néhány méter válasz­totta el a ki-be járó teher­autóktól, amelyek fölverték Valaki épit magának hárommillióért egy házai' 'gürcöl, elad és eladósodik), azután nyári reggeleken arra ébred kertre néző hálószobájában, hogy ablaka alatt reggelijüket falatozó munkások beszélgetnek har­sányan és jókedvűen, nem takarékoskodva a napja­inktan minden rétegben oly elterjedt, „négybetűs sza­vakkal". Es ez csak a nap kezdene. A házzal szomszé­dos Csomiép-telep hónapokon át változatos program­mal szolgál a környék lakóinak. az ösz utca hepe-hupás földútjának porát. A hivatali gépezet fogas­kerekei ezalatt persze fo­rogtak — a maguk tempó­jában. Csukott ablak — 35 fokban Fordult a kocka, de a la­kók az új dobással sem jártak jobban. Leszerelték a fűrészgépet — jött helyette a hegesztőtrafó, amelyről ugyancsak nem mondható el, hogy észrevétlenül műkö­dik. A teleppel szomszédos ház ablakait csukva kellett tartani a legnagyobb meleg­ben is — hacsak nem akar­ták a gép zaját hallgatni.' Közben szakhatósági vizs­gálatra kérték a köjászt és a tűzoltóságot, s azok, szemlé­ik során mindent rendben találtak. A látogatások ide­jén ugyanis csend honolt a telepen, hallgattak a gé­pek, munkavégzésnek nyo­mát sem lehetett látni. (A lakók látni vélték az éjjeli­őrt, amint a szakhatósági szemle előtt szorgoskodott a telepen, s lön keze nyomán viszonylagos rend és tiszta­ság.) A tűzoltók mindenesetre DM-totó Tisztelt Olvasók; utalvány. Azok között, akik Kedves Választópolgárokr a neveket jól eltalálták, csu­Lapunk és egy — önmagát pán a százalékértékekben té­egyelőre "megnevezni nem vedtek többet az első három kívánó képviselőjelölt — VÁ- helyezettnél, további tiz da­LASZTÁSI TOTÓ-t indít rab 200 forintos vásárlási útjára azzal a céllal, hogy utalványt sorsolunk ki. A önök tippelhessenek a vá- beérkezés határideje márci­lasztások kimenetelére. (Kü- us 23-a, este 8 óra. A borí­lönös tekintettel arra, hogy a tékra írják rá: VÁLASZTA­választási harcban elkél egy Sí TOTÖ. kis játékosság is.) Ha ön a Az eredmény kihirdetése tippszelvényt kitöltve postán és a sorsolás 30-án, pénteken beküldi, vagy a szegedi Saj- este 6 órakor lesz a jelöltet tóház bejáratánál elhelyezett indító szervezet szegedi köz­tippládába bedobja. (Tanács- pontjában. A győztesek ne­köztársaság útja 10.), részt vét a sajtóban közzétesszük, vehet a versenyen, melynek Minden olvasónknak sikeres első díja 5000, második díja tippeket kíván 3000, harmadik díja pedig 2000 forint értékű vásárlási a 80 esztendős DM VÁLASZTÁSI TOTÖ Tippszelvény A március 25-i választásokon Csongrád megye első négy választókerületéDen az első 3—3 helyezett személyé­re az alábbiakat tippelem: 1. számú választókerület jelölt neve százalék I I III 2. számú választókerület jelölt neve százalék I II III 3. számú választókerület jelölt neve százalék I II II I 4. számú választókerület jelölt neve százalék I I I ! III A megyei listán a pórtok által elért helyezésekre az alábbiakat tippelem: Csongrád megyei területi lista párt neve százalék I II Ili Adataim (nyomtatott betűkkel): Név: lakcím: kiakasztottak a farakásra egy táblát, amelyen az állt, hogy „tűzveszélyes tevé­kenységet folytatni tilos!" — szemtanúk szerint másnap e tábla tövében folytatódott a hegesztés, talán még vidá­mabban, mint addig. Aztán ez is abbamaradt, viszont teherautókon hosszú vasru­dakat hoztak, és dobáltak le nagy csengés-bongás köze­pette. Fölfüstölve Megjött a tél, s vele az újabb teherautók, amelyek reggelenként hosszasan me­legítették a lehűlt motor­jaikat — és közben ontották a füstöt. Elállták a kör­nyékbeli házak bejáratát, hordták a sarat a járdára. Az ügyiratok pedig egy­kedvűen járták a maguk csapásait. A tanácstól a vá­rosi, majd a megyei ügyész­ségre vezetett az útjuk. Dön­tés még nincs. A ház lakói lassan családtagként tárgyal­nak a munkásokkal a drót­kerítésen át. Tehetik, hisz alig van olyan szférája az életüknek, aminek ne len­nének nem kívánt szemta­núi. A munkások számára még előnyök is adódnak a szomszédságból. „Alig vá­rom a fürdőruhás lányokat, akik nyáron a kertjükben dolgoztak!" — mondta egyi­kük. A lakók kérlelésüknek kö­szönhetik, hogy a teherautók már nem állnak eléjük, csak két házzal följebb, a Csomi­ép-irodaépület udvarára. A telep másik szomszédja — súlyos szívbeteg, idős bá­csi — jó kapcsolatainak há­la, elintézi a maga ügyeit. (Egyszer egy fabódét építet­tek közvetlenül az ablaka elé — csak egy szavába ke­rült, másnapra elvitették.) De mit tehetnek a többiek? Kinek ketyeg ? Mármint az óra. Az épí­tésügyi hatóság ugyanis az engedély nélkül végzett építkezés ügyében az eset tudomására jutásától szá­mított egy éven belül vethet ki bírságot. Ez lassan lete­lik, miközben a Csomiépet kötelezték a fennmaradási kérelem beterjesztésére. Az építésügyi törvény elvi lehetőséget ad az eredeti te­rületrendezési tervtől eltérő, engedély nélkül épített ob­jektum lebontására. Kőte­lezővé csak abban az eset­ben teszi, ha az építmény „közvetlenül veszélyezteti az élet- és közbiztonságot". Ezt semmiképpen sem lehet a telepről elmondani. Hogy mit tehetnek a la­kók, ha újra kárukra dön­tenek? Indíthatnak polgári pert, birtokháborítás címén. Ha bírják még energiá­val ... Fölfújt luftballon! Szekeres István, a Csomi­ép ösz utcai telepének igaz­gatója : — Ez az ügy fölfújt luft­ballon! Szomorú és nevetsé­ges, ahogy szórakoztatják a hatóságokat. Jöjjön ki, néz­ze meg, nincs itt semmi! — Kint voltam és láttam, hogy most valóban csönd van. Ha mindig így lett vol­na, a lakók sem jelentik föl önöket! — Egyszer-kétszer fordult elő, hogy fűrészelt itt vala­ki, önszorgalomból még reg­gel is bejött, de rászóltunk. A fűrészt egyébként is le­szereltük. — A lakók szerint nem­csak ennyiről volt szó. Es a hegesztés? — Már ezt is abbahagy­tuk, és csak két-három órán át hegesztettünk, de kit za­var az? A trafónak alig van hangja. — A szomszéd másképp hallotta. A teherautók sem zavarnak senkit? — Néha megáll egy-két autó. De hát, itt vagyunk, hol álljon meg? Nincs te­rületünk, nincs pénzünk el­költözni. Különben is, már a harmincas évektől min­dig volt itt valami. Az £p­fu, a Délép, maszek lakatos­üzem ... Ezek ellen nem til­takoztak? És ha egy aszta­los kisiparos lakna itt? — Most valóban csönd van. Mindig így lesz? Mire használják a telepet ezután? — Építőanyag-lerakónak. — Ezek szerint csak az itt lakók túlérzékenységéről van szó? — Nem tudom másképp magyarázni. Akkor nem volt kifogásuk ellenünk, amikor az építkezésükhöz a tele­pünkön át hordták az anya­got. — Akkor még csönd volt. — Most is csönd van. Befejezésül néhány kér­dés: Elül a por Don Quijote lo­vának nyomában, vagy új­rakezdődik a küzdelem? Va­lóban csak képzelt óriások ellen hadakoznak az Ösz utcaiak? Mi indokolja egy ipartelep — még ha csak anyagraktár is — jelenlétét beépített lakóterületen? Mi a magyarázata, hogy a meg­lepetésszerű ellenőrzés ko­moly és zajos munkát talált, a hivatali szemle idején pe­dig mindig csend volt? Be­teges túlérzékenység-e a több tucatnyi aláírótól, hogy nyugodtan akar élni? Nyilas Péter Két zebracsík között A gyalogjárón billegve egyensúlyoz a járdaszegé­lyen. Kifinomult ütemérzékében bízik, ha jól választ­ja meg a pillanatot, épségben juthat a csíkos futósáv (zebra) túloldalára. Az autók dübörögve, zúgva, füs­tölve húznak el. eszükben sincs lassítani. Amikor ritkul valamelyest az áradat, közéjük ve­ti magát. Már a táv felénél tart, amikor — láss cso­dát! — a jobbról feléje száguldó kocsi kelletlenül fé­kez, vezetője int: átmehet ha már eléje tolakodott. Kézmozdulata kifejező: mintha egy szemtelen le­gyet hessentene odébb, amely idegesítő módon, az or­ra előtt zümmög, az ablaküvegen. A gyalogjárónak — miközben lába alá siklanak a piszkosszürkét váltó fehér szalagok — más kézmoz­dulatok is eszébe jutnak. A feszesen egymáshoz simu­ló ujjak a merőlegesen tartott kézfejen határozott, ke­mény. dönteni tudó karaktert mutatnak. Előfordul, hogy a sofőr előrehajol kicsit, udvarias­sága enyhén túlzott, mozdulata a kelleténél szélesebb, nem nélkülöz némi gúnyt, mondván: eltaposhatnálak, de nem teszem. Még idegesen ráz egyet a csuklóján oldalirányba, mintha valamilyen kellemetlen, ragadós (esetleg kel­lemetlen illatú) anyagtól akarna megszabadulni, ami­be véletlenül belenyúlt. Vannak fáradtan fölemelkedő ujjak, amelyek az: intés után rögtön visszahullanak a kormánykerékre — fásult közöny, lemondó szürkeség van e mozdulatban. Legyintés ez már. a gyalogosra, önmagára, az életre. Szinte együttérzést kelt: neki se jobb. Az arctalan szélvédő sem biztos fedezék tehát — a jellem elővillan egy pillanatra. (nyilas) Dali a brüsszeli könyvvásáron Salvador Dali hegyesre pö­dört bajszával a Benedikt Taschen kiadó nagyformátu­mú katalógusának címlapjá­ról tekint a brüsszeli könyv­vásár nézőire, a méltatlan­kodó kérdéssel; „Egy olyan zseni, mint én, alig 39,90 frankért?". A kérdés dup­lán idegborzoló, mivel fran­cia frankról van szó, nem pedig a hétszerte hígabb belgáról, de a Benedikt Taschen kiadványai való­ban elképesztően olcsóak, még itt is, ahol pedig min­denki a lehető leginkább versenyképes kiadványaival igyekszik elnyerni a vásárló, és a szakma kegyeit. A brüsszeli könyvtár a frankfurti után — vagy in­kább mellett — földrészünk legjelentősebb rendezvénye ebben a különös műfajban. Igaz, szakmai találkozóként egyértelműen a frankfurti seregszemlét jegyzik első he­lyen világszerte. Brüsszel­ben viszont a nagyközönség nemcsak a szemeit legeltet­heti de mindent megtesznek azért is. hogy vásároljon is. Mintha tíz napra a világ leg­nagyobb — főleg francia nyelvű —. könyvkereskedését rendezték volna be itt. A bőség zavara itt nem költői szókép: 225 kiállító jelent meg 20 országból 2500 könyvkiadó képviseletében. Ha kiadónként csak negyven publikációt számítanánk (de jóval több van), akkor is 100 ezer kötettel ismerkedhet­nénk. Aligha van olyan mű­faj, olyan téma, olyan tudo­mány, legyen bármilyen ti­tokzatos, csak benfentesek számára érthető ezoterikus, amelyet itt ne lehetett volna megtalálni. Mintendatura? Lapunk március 11-i szá­mában Nikolényi István megrótt azért, mert két nap­pal ezelőtti interjúmban olyan dolgokról beszéltem, „amiről nem is tudom, hogy micsoda": az intendaturáról. Noha az én kérdésem nem vonatkozott az intendatura lényegére — csak annyit je­lentett: változás, és az ő ne­ve el sem hangzott a beszél­getésben —, természetesen másnap felhívtam, hogy ak­kor mondaná el nekem ő maga, mit is kell érteni ezen a szón itt és most; általános értelméről ugyanis voltak elképzeléseim. ö interjút ígért, de azt kérte, várjunk pár napot. Vártam. S nem is hiába, mert idő­közben Nikolényi István mind a Stúdió '90, mind a Szegedi Körzeti Stúdió már­cius 19-i adásában beszélt terveiről, igaz, csak nagy vonalakban. Tegnap újból találkoztunk, s újra azzal biztatott: később. Ezért az­tán mindmáig tudatlan va­gyok, s az érdeklődő olva­sónak is csak az említett két műsorra tudok utalni. Bő­vebb információ; talán ké­sőbb ... Márok Tamás FILMJEGYZET Esendő lények vagyunk Jó lett volna olyan iskolába jár­ni, ahol igazi barátai vannak, az embernek, ahol olyan tanárok taní­tanak, akikben hinni, bízni lehet, és nem álomszerüen hajtanak a mód­szerek és tantervi követelmények alá; akik csodálattal töltenek el, és látszik rajtuk, hogy tőlük tanulni lehet, nem csak tényanyagot, ha­nem: tartást, méltóságot, alázatot, az életnek azt az alapját, amely nélkül megállni csak dacolást je­lenthet a múló idővel. „Kapitány, ó, kapitányom" — de ezt csak a bátrabb diákok vállalták, mondták a Ho'.t költők társasága című filmben. Mister Keating, a kapitány, talán milliók közül egy olyan tanár, aki csodálatot kelt, mert azt akarja, amit akar, tudja, hogy mit csinál; önállóan gondolko­dó embereket akar nevelni még egy zárt, szigorú iskolában is. Ez a cél mostanság is szerepel a nevelési célok között, de azt hiszem, hogy ha valaki megnézi ezt a filmet, előtte felfénylik, hogy miért is nem tudunk önálló gondolkodású. embe­reket nevelni. Főként azért, mert erre — mondjuk ki nyugodtan — csak nagyon kevesek képesek. Mert a neveléshez szükségeltetik az esz­mény, mely nem. árt, ha hús-vér emberi alakot ölt. A példát egész lényként kell elfogadni, s nemcsak jelen időben, hanem a múlt apró részleteivel együtt. És ha belegon­dolunk, hogy vajon melyikünk éle­te lenne olyan, melyet példaként állíthatnánk, vagy kívánnánk más­nak is hasonlót, akkor igencsak: ke­vesen maradnánk. Nietzsche az örök visszatérés gondolata kapcsán felteszi a kérdést, hogy ha lehetne még egyszer, tízszer, százszor újra és ugyanúgy élni az életünket, aho­gyan eddig, akkor vajon vállal­nánk-e ismét. Felmérést ugyan nem készítettem, de a legtöbben ezt válaszolták: „Mindent, csak ezt ne." De miért van ez így? A válasz ezerféle lehet. Azonban egy dolog biztos. Körülöttünk felgyorsult min­den, és nem maradt időnk sem­mire, nem maradt idő arra, hogy szembenézzünk önmagunkkal, hogy értékelni tudjuk cselekedeteinket. Emberi tartásunk nem meditáció szülte biztos, megingathatatlan, melynek ilyen-olyan bekezdéseit ki­mondatlanul is gyakorlattá kellene tennünk, hanem az érdekek háló­zata, mely se embert, se Istent nem ismer. Elveszítettük az alázatot, tu­domást sem veszünk esendőségünk­ről, mintha örökké élnénk. Pedig csak néhány évtized, és minden múlt idő lesz. Mister Keating ismerte az aláza­tot s még ha tanítványa a benne feléledt szabad akarat és alázat ál­dozata is lesz. Mister Keating tiszta és vádolhatatlan marad. Hisz csele­kedeteinkkel elsősorban magunknak kell elszámolni. Podmaniczky Szilárd

Next

/
Thumbnails
Contents