Délmagyarország, 1990. március (80. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-21 / 67. szám

80. évfolyam, 67. szám 1990. március 21., szerda POLITIKAI NAPILAP Havi előfizetési dij: 101 forint Ara: 4,30 forint Közbenjár-e az ENSZ ? Sütő András jönni akart — Az összetűzések folytatódnak Németh Miklós azt üzente... — Don Quijote Szegeden járt Miközben Tőkés László tegnap Kanadában folytatta észak-amerikai látogatását, vigyázó szemünket hazájára vetettük. S aggódtunk. Sütő Andrást Bukarestbe vitte teg­nap reggel egy katonai repülőgép, s onnan Magyarország­ra. S egyidejűleg — a szűkszavú közleményekből lehet er­re következtetni — folynak a diplomáciai tárgyalások Európa-szerte. Nyilvánvalóan a romániai fejleményekről — is: Párizsban, Bukarestben, Budapesten. S nemcsak a diplomácia szintjén — országszerte, az utcán. Odaát szin­tén. Szegeden több párt eljuttatta szerkesztőségünkbe a romániai eseményekkel kapcsolatos állásfoglalását, hírt kaptunk városunkbéli és budapesti tiltakozó tüntetésekről. S úgy véljük, külügyminiszterünk, Horn Gyula bejelenté­se — az ENSZ főtitkárához intézett tegnapi üzenete — ugyancsak közlésre érdemes. Röviddel lapzártánk előtt tudtuk meg a szívszoronga­tó hírt: Marosvásárhelyen az összecsapásoknak még nincs végük, és... Sütő András fél szemére megvakult. No com­ment... Pálfy Katalin Sütő András Budapesten Marosvásárhelyről szárma­zó értesülések szerint tizen­öt ember sebesült meg hét­főn, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség városi központja ellen intézett vandál támadás következté­ben. Három sebesültet, aki­nek állapota egyébként nem válságos, kórházakban kezel­nek. Mint ismeretes, megver­ték Sütő Andrást, a kortársi magyar irodalom Maros­vásárhelyt élő egyik legna­gyobb alakját is. Sütő — je­lentette az MTI bukaresti tudósítója — bordatöréseket szenvedett, és az egyik sze­me megsérült, öt kedden reggel Bukarestbe vitték, majd délután Pestre. Kárpáti Ferenc kérésére a román katonai vezetés lehe­tővé tette, hogy kedd dél­előtt fogadják a magyar honvédség egyik repülőgé­pét, amellyel kiutazott Far­kas József orvos vezérőr­nagy, sebészpmofesszor és Turi Károly orvos vezérőr­nagy, szemészprofesszor is, hogy Budapestre szállítsák Sütő Andrást. A magyar honvédelmi miniszter szerint .'Magyaror­szágon nem kell tartani ro­mán katonai fenyegetéstől; ugyanakkor azt aggasztónak nevezte, hogy Bukarestben nem tudják erősen kézben tartani az államapparátust, sőt még a hadsereget sem teljesen. Ion Iliescu, az Ideiglenes Nemzeti Egységtanács elnö­ke a Marosvásárhelyen ki­alakult helyzet miatt kedd­re virradóra televíziós be­szédet intézett az ország né­péhez, Erdély lakosságához. Marosvásárhelyen — mon­dotta — súlyossá váltak az események, és román ál­lampolgárok „az előző ese­ményeket felmérve, értékel­ve, sajnálatos cselekedetek­re ragadtatták magukat". Iliescu nem tett említést a Vatra Romaneasca naciona­lista" szervezetéről, csupán ezt mondta; — A. kialakult helyzet megoldásáért min­dent meg kell tenni, mivel a feszültségek, a gyanúsítga­tások nerrt szolgálják sém a romártok, sem pedig á ma­gyarok érdekeit. A józan észre kell apellálnunk, nagy önmérsékletről kell bizony­ságot tennünk, jobban meg kell értenünk egymás állás­pontját, türelmet kell tanú­sítanunk. Iliescu * megnyilatkozása a romániai magyarságot nem nyugtatta meg, mert az Ideiglenes 'Nemzeti Egység­tanács elnöke ezúttal sem volt határozott. Nem szólt a szélsőséges, nacionalista Vat­ra Romaneasca szervezet ma­gyarellenes tevékenységé­ről, amely már hosszabb idő óta zavart kelt az ország­ban. Néhány nappal ezelőtt Szatmárnémetiben folya­modott erőszakhoz a szerve­zet, amelynek tagjai között fellelhetők a volt Securitate egyes tagjai. A román sajtószervek csak rendkívül szűkszavúan szá­molnak be a történtekről. A korábbi gyakorlatnak meg­felelően elferdítve közölték a tényeket. A Vatra Roma­neasca szégyenteljes, a nemzetközi közvélemény ál­tal mélyen elítélt akcióját elhallgatták. ságát az elmúlt napok ese­ményei miatt, és kéri a ro­mán vezetés haladéktalan intézkedését nemcsak a to­vábbi vérontás, a szélsősé­ges kilengések, a pogromok megakadályozására, hanem azért is, mert. a rendőrség és a katonaság tétlenül nézi a vandál pusztításokat, s ez bátorítást ad a szélsőséges, nacionalista elemeknek. A magyar külügyminisz­ter a nagykövetnek elmond­ta: az ENSZ sürgős közben­járását kérte a normális ál­lapotok helyreállítása ér­dekében. Az üzenet azt is le­szögezi, hogy magyar rész­ről ezúttal sem kívánnak beavatkozni a román bel­ügyekbe, de nem nézhetjük tétlenül az emberi jogok és alapvető' szabadságjogok, beleértve a nemzetközi ok­mányokban rögzített ki­sebbségi jogok súlyos meg­sértéseinek esetét. A nem­zetközi 'közösségnek, segítsé­get kell nyújtania az ENSZ Alapokmányának rendel­kezéseibe ütköző ro­mán nacionalista lépések megfékezésében, még mi­előtt a magyarlakta terüle­téken a helyzet tovább sú­lyosbodik. Ebben a magyar kormány az ENSZ hatékony közreműködését kéri, mi­ként abban is, hogy az em­beri jogi bizottság küldjön különbizottságot a romániai helyzet tanulmányozására. Horn Gyula arról ís tájé­koztatta az MTI munkatár­sát, hogy a nap folyamán üzenettel fordul a januári bécsi utótalálkozó dokumen­tumát aláíró 34 ország kül­ügyminiszteréhez. Ebben va­lamennyiüket arra kéri, hogy emeljék fel szavukat a romániai események miatt. A külügyminiszter végeze­tül elmondta: a mostani magyar—román értelmiségi párbeszédet éppen azért kezdeményezte hazánk, hogy megpróbálja ökds szóval, él­vekkel megvilágítani a múl­tat, és megegyezésre jusson a két országot feszítő kérdé­sékben. Ezen a találkozón magyar részről egyebek közt azt is hangsúlyozták, hogy a romániai nacionalista ki­lengések Romániának is nagyon sokat ártanak, meg­akadályozzák a demokrati­kus építkezést. (MTI) Gyűlés a Kopjafánál A Magyar Demokrata Fó­rum hatezer röplapot szórt szét a városban tegnap dél­után: este 6 órára, az Aradi vértanúk terére, a Kopja­fához gyűlést szerveztek az Erdély Kör segítségével. Hangsúlyozottan nem párt­politikai célokból, mert, mint a röplapon olvásható: „az erdélyi magyarság sorsa nem pártpolitikai ügy, ha­nem az általános emberi jo­gok ügye". Az esti tömeg­gyűlésen dr. Pordány Lász­ló, az MDF szegedi szerve­zetének elnöke, Molnár Já­nos költő, Tőkés László kö­zeli barátja (aki nemrég te­lepült Szegedre) és dr. Pető Ferenc professzor (az Egye­sült Államokban él, 43 év után előíjzör jött haza) szó­nokolt. Az esti gyűlés idejére visz­szaérkezett Budapestről Sze­gedre az Orbán Dezső pol­gármester vezette maros­vásárhelyi delegáció is; tag­jai az elmúlt napokban itt tárgyaltak a testvérvárosi kapcsolatok létesítéséről. Pártálláspontok // Nem nézhetjük tétlenül... n Horn Gyula külügymi­niszter tegnap sürgős, sze­mélyes üzenettel fordult Ja­vier Pérez de Cuéllarhoz, az ENSZ fótitkárához, Abdalla Szaleh al-Astálhoz, az ENSZ BT soros elnökéhez, vala­mint Jan Mortenson fótit­kár-helyetteshez, a genfi Emberi Jogi Központ veze­tőjéhez. A magyar külügy­miniszter az ENSZ Alapok­mánya alapján indokoltnak és szükségesnek tartotta, hogy a magyar kormány ne­vében mélységes aggodal­mának adjon hangot a ro­mániai magyarság ellen az elmúlt napokban elkövetett súlyos atrocitások miatt. Horn Gyula részletesen tá­jékoztatta a világszervezet vezetőit a Romániában élő magyarok emberi jogai, köz­tük az élethez és a szemé­lyes szabadsághoz való io­gok példátlan és veszélyes méreteket öltött megsértései miatt. Horn Gyula kérte hazánk bukaresti nagykövetét, hogy keresse fel a román vezető­ket: Iliescu elnököt, illetve Román miniszterelnököt. A nagykövet azonban nem tu­dott érintkezésbe lépni aro­mán vezetőkkel. Ezért ked­den délelőtt a magyar kül­ügyminiszter bekérette Ro­mánia budapesti nagyköve­tet, és tolmácsolta néki Né­meth Miklós miniszterelnök szóbeli üzenetét Petre Ro­mán kormányfőhöz:. Ebben a magyar miniszterelnök ki­fejezi mélységes nyugtalan­A Fidesz Szegedi Szerve­zete állásfoglalása szerint: „Programunk alapelve ' az erőszakmentesség, ezt azon­ban a hatalomtól is igényel­jük, 'beleértve a román nem­zetgyűlést és kormányt is, melynek hatalomra jutásá­ért véreink a románokkal együtt harcoltak. Ennek a hatalomnak ezért fokozott kötelessége, hogy példát mutasson a kisebbségekkel való törődésben, és akadá­lyozza meg elvakult szélső­séges akcióit." A Magyar Néppárt véle­ménye: „már korábban ís aggodalommal figyeltük az erdélyi és a szlovákiai ese­ményeket, de 'ilyen szélsősé­ges cselekedetre nem szá­mítottunk. Az események alakulása 'bizonyítja, hogy a magyar kormány határozat­lan magatartása csak ,olaj a tűzre'. Nem szabad attól fél­nünk, hogy ezzel alkalmat szolgáltatunk magyarellenes támadásokra, mert egyesre­mán és szlovák nacionalista köröket csak felbátorít gyen­geségünk." „'Mély megrendüléssel ér­tesültünk a marosvásárhelyi magyarellenes pogromok­ról. Ezek a terrorcselekmé­nyek a legsötétebb vasgár­dista, fasiszta módszerekre emlékeztetnek. Ez nem szol­gálja sem a román nép, sem a Romániában élő magya­rok, szászok, szerbek és más nemzetiségek érdekeit. Kö­veteljük, hogy a román ha­tóságok vonják felelősségre a bűnösöket" — olvasható az MSZMP Megyei Koordi­nációs Bizottsága állásfogla­lásában. Az SZDSZ szegedi szerve­zete „megrendülten és döb­(Folytatás a 2. oldalon.) A vezér nem nyilatkozik, csak perel... Elromlott a szavazógép ? Az elmúlt hónapokban sok kósza hír járta a Tisza Fü­szért vezérigazgatójáról. Az azóta megszűnt Déli Napló korbácsolta fel annak idején az indulatokat: Benedek Ti­bor ingatlan- és lakásmani­pulációit kürtölve szét a vá­rosban. A vezérigazgató ak­kor pertj kívánt indítani a lap ellen, majd az utolsó pil­lanatban visszatáncolt. Ezért is volt figyelemre méltó a hír, hogy március 14-én, a hétmilliárdos nagyvállalat vállalati tanácsa nem sza­vazott bizalmat a vezérnek. Az esemény hallatán azon­nal elindult, a pletyka, hogy teljes hírzárlatot rendelt el a főnök a cégnél; senki, sem­mit nem nyilatkozhat. Gyor­san kiderült, hírből se olyan fekete az ördög, mint ami­lyenre néhányan festik. — Nincs mit mondanom! — válaszol a telefonos un­szolásra Benedek Tibor. — Ha többet szeretne tudni, forduljon a vállalati tanács elnökéhez, ő készséggel áll a rendelkezésére. Futó Antalt azonban nem könnyű megtalálni. Érthető, hogy a felpezsdült vállalat­nál akad most dolga bőven. Késő délután a raktárházból keresnek. Amolyan petíció­félét hoznak az ott dolgozók Benedek Tibor mellett, több száz aláírással. — Nézze, a nevemet ne írja le. Nem népszerű kiállni most egy bukásra ítélt veze­tő mellett. — Ügy érzem a szavaiból, hogy valami turpisságot gya­nít ... — Az elmúlt években sok olyan vezető volt, akinek neglátszott a gurtni a mel­lén. De Benedek nem volt ej­tőernyős, és értette a szak­mát. Ma is szeretik a fizikai dolgozók, mert hat év alatt megduplázta a vállalati va­gyont és a fizetésünket. So­ha olyan nem volt, hogy komoly nyereségrészesedést vittünk volna haza, csak az ő idejében. — Azt mondják nyers, erőszakos volt a kollégái­hoz ... — Ez csak részben igaz. I Tudja, sok embernek fáj a központban, hogy bevezette a blokkolóórát. Az osztály­vezetőket is elszámoltatta, mit végeztek, hol jártak. Szerintem ez a középvezetők puccsa volt... Egyórai beszélgetés után véletlenül derül ki, a vezér­igazgató maga kapacitálta •kollégáját, keressen meg en­gem, és vegye őt védelmébe, így nem csoda, ha bizalmas iratok, jelentések is a birto­komba kerülhettek. — Tudja, a vezér érzi, hogy a régi kollégákra még számithat... — Ügy hírlik, a szavazás előtt bőr diplomatatáskákat is kaptak ajándékba. — Igaz, de csak azért, hogy legyen miben hozni­vinni az iratokat. — Azelőtt is kaptak aján­dékot? — Nem tudom, én most voltam először vt-ülésen. Ha nehezen is, de másnap délelőtt csak sikerül telefon­végre kapni Futó Antalt; — Egyet máris hangsúlyo­zok: törvényes és demokrati­kus volt a döntés. Jogilag teljesen szabályosan zajlott minden. — A dolgozók egy része aláírásokat gyújt, tiltakozik. Lehet, hogy meghátrál a vt.? — Nem. Nem szabad fel­ülni ennek, mindezt maga a volt vezérigazgató irányítja a háttérből. — Ügy tudom, nem fogad­ta el a döntést. — Hétfőn még ezt mond­ta. Közölte, hogy munkaügyi bírósághoz fordul. Ma meg kijelentette, átadja a mun­kakörét a helyettesének, és fel is vette a 6 hónapra járó bérét végkielégítésként. El­vileg továbbra is állomány­ban marad nálunk, csak a munkavégzés alól mentettük fel. De a mai lépése — hogy szabadságra ment és előre felvette a bérét — arra en­ged következtetni, hogy nem kíván tovább itt dolgozni. — Az év végéig még érvé­nyes volt a megbízatása. Mi­ért kellett hamarabb sza­vazni a megerősítéséről? Uton A levegő alig mozdult a tavaszi illatoktól átjárt utcákban. Ebbe persze sok minden vegyült: benzingőz, cigarettafüst stb. Egy kis mellékutcában némi forgal­mi dugó keletkezett, pedig úgy kell annak lenni, hogy aki menni akar, az hadd menjen. A kis utca járdáján fekete öltönyös bácsika tipegett felém, fejét élénken mozgatta jobbra s balra, akárha mindent tudni sze­retne, ami körülötte történik. A forgalmi dugóban megpillant egy cirill betűs rendszámú teherautót, és még tíz: méterre sincs tőlem, amikor megszólal: — Fiacskám, hát nem úgy volt, hogy ezek ki­mennek tőlünk? — De igen, úgy tudom, erről írt minden újság — Ja, csakhogy ók biztosan nem olvasták. P. Sz­— ö maga kérte. — Vajon miért? — Nézze, közelegnek a választások. Gondolom, úgy volt vele, ha most neki újra bizalmat szavaznak, öt évig biztos a széke. Hiszen ki az, aki egy demokratikusan vá­lasztott testület döntését megkontrázná? —> Nem sikerült... — A székben maradáshoz minősített' többség kellett volna. A huszonhat vt-tag közül, titkosan, tízen szavaz­tak ellene. Ez már elég 'volt ahhoz, hogy ne maradhasson tovább. — Mi volt a döntés indo­ka? — Nem volt mit indokol­ni. Az egyéni voksok így összegződtek. Rafai Gábor

Next

/
Thumbnails
Contents