Délmagyarország, 1990. március (80. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-21 / 67. szám

10 1990. március 21., szerda (Folytatás az J. oldalról.) benettel tapasztalta, hogyan válnak semmissé karácsonyi szép reményei; Marosvásár­helyen békés és ártatlan magyar demokratákat ül­döznek azért, ímert azt kí­vánják, hogy gyermekeik anyanyelvükön tanulhassa­nak. Ezért felhívunk min­den magyar hazafit, fejezze ki együttérzését a szenvedő erdélyi magyarság iránt. A Magyar Köztársaság nem tűrheti el, hogy magyarokat 'bántalmazzanak Marosvá­sárhelyen, vagy akárhol má­sutt" Éjszakai távirat Iliescunak Tegnap délután szerkesz­tőségünkben járt Bodó Bar­na temesvári újságirő-kollé­gánk — a szekusper tudósí­tója —, aki egyben a Báná­ti Magyar Demokrata Szö­vetség elnöke. Elmondta, hogy a marosvásárhelyi ese­ményekről értesülve, a kö­vetkező szövegű táviratot küldték a román államfőnek március 19-én, 23 órakor­ion Iliescu úrnak, az Ideiglenes Nemzeti Egység Tanács elnökének; Bukarest Aggodalommal töltenek el a március 19-i marosvá­sárhelyi események, ahol a Vatra Romaneasca nevű szél­sőséges nacionalista szervezet magyarellenes tüntetést szer­vezett, amelynek során vasvillákkal és dorongokkal fel­fegyverzett elemek támadást intéztek az RMDSZ helyi székháza ellen. A bennlevók közül számosan megsebesül­tek, Sütő András súlyos állapotban kórházba került. E válságos helyzetben azért fordulunk Önhöz, hogy mint az állam vezetője, megfeleljen a történelmi kihívás­nak. és határozott intézkedésekkel érje el a helyzet ren­dezését Amennyiben erre nem kerül sor, szükségesnek tart­juk nemzetközi fórumokhoz fordulni Bánáti Magyar Demokrata Szövetség vezetősége Az Agrárszövetség nagygyűlése Á vidék . ismét kimarad? Az Agrárszövetség tegnap,VI Nagy Tamás, az Agrársző­kedd délutáni választási nagygyűlésén, amelyet a sze­*gedi Deák Ferenc Gimnázi­umban tartottak meg, a ma­kói Bartók Béla általános is­kola fúvós zenekarának mű­sorával fogadták a közönsé­get Műsoron kívül Bálint Csaba, az Agrárszövetség ügyvezetője a szervezetnek a marosvásárhelyi atrocitások­kal kapcsolatos kommüniké­jét olvasta fel. Ezt követően a tápéi hagyományőrző együttes és Dálnoki Zsóka színművésznő előadásának vétség Országos Választmá­nyának elnöke előadásában kifejtette, napjaink politi­kai folyamatai hosszú időre eldöntik, normális meder­ben haladunk-e, vagy a vi­dék ismét kimarad a jövő formálásából. A december­ben alakult fiatal szervezet küzd, hogy ez utóbbi eshetőséget elkerül­jük. A cél nem a hatalom birtoklása, hanem annak biztosítása, hogy a Parla­mentben a magyar vidék el­lenőrizhesse a hatalmat. lyik párt uszályába. Hisznek abban, hogy Magyarország a reális programok országa lesz. A helyzet ma drámai, de egy páratlan kísérlet esé­lye megadatott, társadalmi és gazdasági rendszerváltást vihetünk végbe egyidöben. Hamis ígéret azoké, akik azt mondják, válasszatok min­ket és özönleni fog a pénz. Magunk vagyunk, vagy ki­kapaszkodunk egyedül, vagy asszimilálódunk. A politikai és gazdasági törvénytelenségeket elköve­tők ne vigyék el szárazon, de legyen annyi esze e nemzet­nek, hogy ne „dobozokba" zárjon és bűnbakká kiáltson ki népcsoportokat, foglalko­zásokat. A híresztelésekkel szem­ben az Agrárszövetség min­den lényeges kérdésben ren­delkezik elképzelésekkel. Nem az ezeregyéjszaka me­séi, hanem az elkövetkezendő száz nap a döntő. Az álmok és a valóság összekeverésé­nek árát nincs miből megfi­zetnünk. A gazdaság felhaj­tóereje csak a magántulaj­don lehet. Hogy a vidék ne legyen egyenlő a gyarmattal, adni is kell a számára. Ri­asztó elképzelés a munkanél­küliek falura szabadítása. Ugyanis ehhez ez az élettér kevés. Csak azt szabad a föld közelébe engedni, aki ért hozzá. Tények bizonyít­ják, a mezőgazdaság volt az, amely európai mértékkel is jeleset produkált. Adottságai révén húzóágazattá válhat­na. Ez az ország 15 millió emberre tudja megtermelni az élelmiszert. Nagy Húszéin Tibor, bor­dányi szakszövetkezeti elnök, az országos választmány tu­lajdonreformmal foglalkozó ügyvivője elmondta, Euró­pából minket kitaszítottak, így nem megtért bűnösként kell oda közelednünk. Magyarországon ma az élelmiszer-termelésnek hi­ányzik az alapvető háttér. Most kell létrehoznunk a tisztes mezőgép és feldolgozó ipart. Ehhez le kell bontani a monopóliumok kiterjedt rendszerét. Az adósságszol­gálat hamarosan meghalad­ja az exportot. Nincs más út, mint az adósságállomány egy részének tőkésítése. Ezt nemcsak kiárusítással lehet elérni. A mezőgazdasági népesség csökkenése világtendencia. Nálunk is harmadára, 600 ezerre fogyatkozott. Nem fordíthatjuk meg e folyama­tot. Százezrek vesztették el igazságtalanul a tulajdonu­kat. ezt a lehetőség mértéké­ig orvosolni kell. A tulajdon­jogot azoknak kell megkap­ni, akik ma is a földből él­nek. Akik elmentek örök­váltságot kapjanak. A szö­vetkezeti közös tulajdont is meg kell tagadni, a magán­tulajdont kell a helyére állí­tani. De úgy, hogy az érintett maga dönthessen az új ala­pokon álló szövetkezés lehe­tőségéről. Ha intézményesí­tenénk a külső tulajdonost, még a mai nevetséges föld­járadék értékével számolva is 7 milliárd forintot kellene a bérlptért kifizetniük a ter­melőknek. S ez soha nem kerülne vissza a mezőgazda­ságba. Az Agrárszövetség jelölt­jeinek bemutatását követő­en, a résztvevők figyelmébe ajánlották az Agrárszövetség listáját, mely a 10-es számot viseli. T. Sz. I. A szövetséget balról és tapsolhattak az egybegyűl- jobbról egyaránt támadják, tek. mert nem szegődtek seme­A Nemzeti Kisgazdapárt országos nagygyűlése Középpontban: a magántulajdon Országos választói nagj^j. gyűlést tartott tegnap késő délután Szegeden a Nemzeti Kisgazda és Polgári Párt. Meglepően kevesen voltak kíváncsiak az egyetlen sze­gedi központú poiitikai párt­nak az országgyűlési válasz­tások előtti utolsó „szava­zatgyűjtő összejövetelére". A Nemzeti Kisgazdapárt főügyésze, dr. Baross Imre a határainkon kívül élö ma­gyarok helyzetéről szónokolt. A múlt év viharos nemzet­közi eseményei közül ki­emelte, hogy a romániai forradalmat követően Ma­gyarország lakossága önzet­len segítséget nyújtott az ott élő népeknek. Am né­hány héttel a forradalom után, napjainkban „azt ta­pasztalhatjuk, hogy magyar testvéreink sorsa nem eny­hült semmit, sót, romlott; mert véres programokat szerveznek ellenük". A Nem­zeti Kisgazdapárt a román sovinizmus megnyilvánulásai ellen nem csak tiltakozik, hanem követeli a „magyar nemzetiség ügyének nemzet­köziesitését". Ez azt jelenti, hogy a második világhábo­rút lezáró békeszerződést aláiró nagyhatalmaktól a do­kumentum módosítását, a nemzetiségek jogainak szö­vegbe foglalását követeli. Ha ez sem oldja meg a Romá­nián belüli nemzeti kisebb­ségek ügyét, akkor — a Nemzeti Kisgazdapárt sze­rint — a mai európai hatá­rok felülvizsgálata elkerül­hetetlen. Dr. Bába István képvise­lőjelölt választókerületének polgáraihoz szólva ismer­tette pártjának programját, s az abból rá — mint eset­leges országgyűlési képvi­selőre — háruló feladatokat. A Nemzeti Kisgazdapárta realitásokból kiindulva prog­ramja sarokkövévé a ma­gántulajdon visszaállítását tette, mert csak így lehet visszaadni az emberek tu­lajdonosi szemléletét. Ha or­szággyűlési képviselővé vá­lasztják, akkor dr. Bába István kezdeményezni fogja a koncepciós adóhatároza­toknak legalább három évre visszamenő felülvizsgálatát, a jogtalan adók eltörlését. A szegedi 1. számú vá­lasztókerület képviselője azon lenne, hogy az ország volt vezetőit vagyonukról el­számoltassák, s „illő" nyug­díjban részesítsék. A kép­viselőjelölt a szellemi tőke, az értelmiség színe-javának megbecsülését fontosnak tartja, a felduzzasztott ál­lamapparátus leépítéséért szállt síkra. Ugyanakkor ki­jelentette, hogy meg kell szüntetni a pártok állami költségvetési támogatását, mert így a pártvezetők tu­lajdonképpen fizetett alkal­mazottként az állam, nem pedig választóik érdekeit képviselnék. A pártok ne az állampolgárok pénzéből, hanem tagjaik tagdíjaiból tartsák el magukat. A szó­nok kijelentette: nem akar olyan országban élni, me­lyet pénzért politizáló kar­rieristák irányítanak. A párt jelszavának — Isten, haza, család — szellemében a nők helyzetéről, a családok ösz­szetartó erejéről is szó esett. A képviselőjelölt olyan bé­rezési rendszert követel, amely biztosítja, hogy a csa­ládfő keresetéből el tudja tartani szeretteit, s így az édesanyának lehetősége le­gyen arra, hogy a családi tűzhely mellett nevelhesse a gyerekeket. Az erkölcsi vál­ságból az egyetlen kivezető út, ha az állami és egyházi iskolákban visszaállítják a vallásoktatást. A nagygyűlés díszvendé­ge: Pongrátz Gergely, a Korvin-köz 1956-os főpa­rancsnoka első hazai nyilvá­nos szereplésével a Nem­zeti Kisgazda és Polgári Pártot kívánta támogatni. Szabadságharcosként, nem politikusként szólt az egy­begyűltekhez. Kijelentette, bízik a magyar jövőben, a magyar ifjúságban és a nemzet erejében. Az 1956-os egyetemisták követeléséből kiindulva hosszan, pontokba szedve felsorolta követelése­it, melyekkel szerinte Ma­gyarország szabadsága, füg­getlensége végre kivívható. Többek között hangsúlyozta, hogy kérdőre kell vonni azokat, akik felelősek '56­os bajtársaink sorsáért, az elmúlt negyven évben elkö­vetett gazdasági és politikai bűnökért. A Nemzeti Kis­gazdapárt programjának főbb pontjaival egyetértve a nemzeti egység megteremté­sére Hívta föl a magyarsá­got. Véleménye szerint ha­zafinak lenni ma annyit jelent, mint aktivan telje­síteni állampolgári köteles­ségünket, részt venni az or­szággyűlési választásokon. A szónoklatok közös voná­sa a „kellekkel" megfogal­mazott követeléssor. A nagy­gyűlés egyik résztvevője a lényegre tapintott kérésével: a politikusok végre a „ho­gyanra" adjanak választ. 0. L Varga Iván: Egy hét abrakadabrában 2. > Délelőtt 10 órakor — akkor még nem sejtve — odüsszeuszi kalandra vállalkoztam. Rövid, pótlólagofe városnéző sétámat követ­ve, megpróbáltam előbb a vasútállomásig, majd Újvidékig eljutni... Pristina egyetlen személy- és teherpálya­udvaráig 15 kilométernyi távolságot kell legyűrnöm. A helyi autóbuszjáratok számo­zására jobb nem adni, s csupán az indulá­si és célállomások nevére hagyatkozni; ezt már megtanultam, de albánul továbbra sem értek. Az utcák, terek nevei ugyanis többnyire albánul olvashatók. Útbaigazítá­sért a szinte minden kereszteződésben posz­toló rendőrökhöz fordulok. Albánul vála­szolnak. Nem hajlandók szerbül megszólal­ni. Az első, üresen kongó utazási irodában azonban készségesen útbaigazítanak. mi­után szlovén újságírónak adom ki magam. Üjabb felismerésem: ha akcentussal beszé­lem a horvát nyelvet, könnyebben szótér­tek a helybeliekkel. Később a jugoszláv televízió késel hír­adását nézem: a rendfenntartó egységek (tévedésből?, szándékosan?) épp egy szerb atyafit ütlegelnek — ki tudja, miért. Ko­szovóban, úgy tűnik, mindenkinek joga van elszenvedni a gumibotütéseket. Mindeneset­re, mostanában legalább nem lőnek. Az el­múlt két hónapban 26 (más források sze­rint 32) halottjának emléke most is ott le­beg a sötét utcák ablakaiba állított gyer­tyák lángjain. A terroristáknak titulált, megölt ifjak — köztük egy kilencéves kisfiú — az albánok elmondásából ítélve vétlen áldozatnak tru­nek. d igazi nemzeti hűsnek kijáró tiszte­lettel temették őket. Sírjaiknál váltott őr­ség virraszt, a fiatal életek kioltásának színhelyét pedig az 1956-os, és a véres ro­mániai események képeit idéző, rögtönzött emlékművek jelzik. Napokkal később, Belgrád környékén utazva ismerkedtem meg Enverrel. aki , 20 év Koszovó után", 12 éve a jugoszláv fő­városban él. Felesége szerb, gyermeke majd eldönti, minek tartsa magát. Ot faggatom albán történelmük számomra ismeretlen korszakairól. Mint kiderült, ö sem tud so­kat, csak azt, amit szüleitől hallott: esze­rint az albánok a sasmadár leszármazottjai, akiknek a törökök előtt katolikus királyuk és független államuk volt, majd népük nagy része áttért a mohamedán hitre, s évszázadok óta lakja a korábban szerb tör­ténelmi területeket. Meglehetősen egyszerű történelemszemlé­lete ellenére, Enver volt az egyetlen albán, aki indulat nélkül beszélt a szerbekről, s az utóbbi tíz év „piszkos politikai mester­kedéseinek" nevezte a biztonsági állapot be­vezetésébe torkolló koszovói eseményeket. Véleménye szerint mindkét fél, de a kér­désben érdekelt szlovén és horvát köztár­saságok politikusai is — a Koszovóban együtt élő népek rovására — demagóg szó­lamok közepette védik, vagy ellenkezőleg, így kívánják megerősíteni épp megszerzett hatalmukat. Jugoszluvia-szerte monunien úlis enűékfHu«. a emlékezteinek, a ni.Uadik yilágh.ihurű borzalmaira, melyekhez az gymáanak uszított nemzetes. es» ncuueUsegek u levtáut­nyen hozzájárultak e térségben Gyermekkoráról mesélve, 12 testvérét, a gyermekhalandóságot, a munkanélküliség és túlnépesedés szülte nyomort említette, 9 azt, hogy számtalan szerb és crnagorac ba­rátja volt. — Kénytelen voltam elmenekülni onnan, s egyáltalán nem kívánkozom vissza, még akkor sem, ha Koszovó köztársasági státust nyerne. Legszívesebben a szüleimet, test­véreimet is felhoznám onnan, de nem te­hetem — fejezte be keserűen. Visszatérve a pristinai hotelszobában rekedt éjszakámra: még éjfél előtt aludni térek, gondosan bezárkózom. A többnapos fáradtság ellenére álmatlanság gyötör. Jobb híján a vasútállomásokon vásárolt újságo­kat lapozgatom. A horvát lapok a feltehe­tően szerb rendörök önkényeskedéseiról, el­hallgatott atrocitásokról, a horvát állam múltjáról, megcsonkított határairól, s a Szerbiában újra jelentkező szakállas cset­nikek háborús bűneiről és a legutóbbi, en­gedélyezetten nagygyűlésükről adnak hírt Ha a Szerbiában kiadott magazinokban ha­sonló témák után kutatok, rendszemit ugyanarról pont az ellenkezőjét olvashatom — az egyébként szintén jobbnál jobb új­ságírók tollából —, vagy a szlovének és horvátok történeti múltját taglalják, a két nyugati szláv nép megalkuvó, önállótlan karakterét bizonygatva, a szerbek ezeréves függetlenségi harcát említve kontrasztként Gondterhelten alszom el, felidézhetetlen, zavaros álmok gyötörnek reggelig. Szótlan albánok között reggelizek egy piciny, füstös pecsenyesütő étteremben, s végképp nem tudom eldönteni, kit keres­sek meg, kitől érdeklődjem az „igazság" fe­lől. Ügy tűnik, e térségben mindenki in­dulatokkal telt, és nem hajlandó a helyzet racionális felmérésére. Mivel a legális po­litikai szervezetektől mérvadóan új infor­mációkat nem várhatok, az ellenzék felku­tatását pedig kapcsolatok és hivatalos akk­reditáció nélkül — turistaként — meglehe­tősen nehézkesnek ítélem, úgy döntök, be­járom inkább Szerbia többi tartománvát is — . r,epeinek józan ítélőképességet kutatva. Mivr a Vnidnd'igbar, .1 • •. • moll. m a !• v • ... ív űzeti. uz clau \uUuuui Ujvi­uckie iuvanoÁ jutni... (Folytatjuk.) 4 \ / > 4 * J

Next

/
Thumbnails
Contents