Délmagyarország, 1990. március (80. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-15 / 64. szám

13 1990. március 15., csütörtök DM11 magazin A stratégiai ágazat — Elöljáróban szeretném, ha megpróbálnánk elhatárolni: melyek az oktatással kapcsolatos politikai témák és melyek a Szakmai természetűek; másképpen szólva: meddig tart a politika illetékessége az oktatásban? Az áttekinthetőség kedvéért beszéljünk élőször a felsőoktatásról. SZDSZ: A politikai pártoktól várhatjuk el annak kimondását, hogy a felsőoktatási intézmények autonóm intézmények; az autonómia föltétele s része az anyagi önállóság és a tanszabadság. Nem függ a pártpolitikától, mert nemzeti érdek, hogy Magyarországon ki kell alakítani a nemzetközi mércével mérhető tudást nyújtó oktatási rendszert. A legfőbb gond jelenleg ugyanis az, hogy a miénk a nemzetközi felsőoktatással nem összeegyeztethető, ahogy mondani szoktuk, nem kompatibilis. Ennek az az oka. hogy nem abból indul ki, mekkora tudást, teljesítményt szereznek meg a hallgatók. hanem abból, hogy egy bizonyos oktatási szakaszban a számukra nyújtott tudásanyagból mennyit tudtak elsajátítani. Országosan és nemzetközileg elfogadott mércét kell állítani és a vizsgákon bizonyított tudásnak összeegyeztethetőnek kell lenni a nemzetközi szakma által megkövetelt szinttel. Fidesz: Mindezt kiegészíteném azzal: nagyon fontos, hogy a politika az oktatás iránt toleráns társadalmi közeget teremtsen meg. Olyan környezetet. ahol a tudásnak megvan a becsülete, a diplomának az értéke s nem ilyen lehetetlenül fizetik a tanárokat, mint most, MSZMP: A politika és a szakma között nem ilyen könnyű megvonni a határt. A politikán én itt elsősorban a pártharcokat értem, amelyeket minden eszközzel távol kell tartani az oktatási intézményektől. Mivel azonban az életet nem lehet kizárni az egyetemről, bizonyos politizálás mindig lesz. de meg kell találni a határokat. Az. autonómia kérdésében egyetértek az elóttem szólókkal, de olyan autonómiát tudok elképzelni, hogv attól az egyetem szerves kapcsolatban marad a társadalommal, számol azzal, hogy milyen társadalmi igény van a szakemberképzésre; a létszám és' egyebek meghatározása, anélkül, hogy ezt részletezném — nagyon is politikai kérdés. MDF: A középkor óta megvolt az egyetemeknek bizonyos autonómiájuk. ezt kellene visszaállítani s a többpárti rendszerben ezt garantálhatják a politikai pártok. A legfontosabb feltétel ehhez az a társadalmi kontextus, amiról a Fidesz képviselője beszélt. A politikai pártoknak szavatolni kell az anyagi biztonságot, s ha ez megvan, az egyetemek meg fogják találni a módját, hogy a tudományos kutatásban, az oktatásban fölzárkózzanak Európához. A mi tudományegyetemeink egy lényeges vonásban eltérnek a nyugatiaktól . Míg ott bölcsészképzés folyik, vagyis az egyetem a tudományok otthona, a mi bölcsészkarunk egy pluszfeladatot is ellát, hogy tudniillik a jövő középiskolai tanárait képezi. Az autonómiában ezen a ponton valóban társadalmi szempontokat kellene érvényesíteni: az új Parlament igényei szerint meg kell határozni, miféle középiskolai tanárokat képzelünk el, és erre fölépíteni a képzés új rendszerét, Hogy egy tanártól mit vár el a társadalom, ez koronként újrafogalmazandó, s a mi elképzeléseink szerint ez egy széles körű nemzeti pedagógiai fórum feladata lehet. Szociáldemokrata Párt: A felsőoktatásnak ma alapvetően hármas feladata van: 1. egy rövid távú modernizációs feladat elvégzéséhez szükséges szakembergárdát kell képeznie. Ezt körülbelül húsz évig tartó folyamatnak lehet becsülni. 2. Meg kell alapozni egy új szellemű magyar értelmiség fölnevelését. Az egyetemi képzés eddig nem igazán töltött be értelmiségnevelő funkciót, gyakran redukálta tevékenységét a szakemberképzésre és nem is mindig a legmodernebb szakemberképzésre, s az értelmiségi funkciók betöltésében nem elsősorban a felsőoktatásban tanultakra támaszkodott az értelmiség. 3. Fontos feladaSzerkesztőségünk a választások előtt kerekasztalbeszélgetéseket szervez a Szegeden működő politikai pártok képviselőivel. Az első alkalommal (december 23.) a pártok eszmerendszerei adták a témát; január 20-án a gazdaság átalakításáról, a tulajdonreformról volt szó, február 3-án a szociálpolitikáról, 17-én az egészségügyről, 24-én, a félidőben, a választási kampányról. Ezúttal az oktatáspolitikai elképzelésekről beszélgettünk. A kerekasztalnál a pártokat a következő személyiségek képviselték: dr. Bratinka József (Magyar Demokrata Fórum), dr. Kovács Kálmán (Magyar Néppárt), dr. Krajkó András (MSZMP), Ónagy István (Nemzeti Kisgazdapárt), dr. Papházi Tibor (Fidesz), dr. Pásztay Eta (Független Kisgazdapárt), dr. Rozsnyai Bálint (SZDSZ), dr. Simor Ferenc (Kereszténydemokrata Néppárt), dr. Szalay István (MSZP), Szcmenyei Sarolta (Zöld Párt), dr. Székely Zoltán (Szociáldemokrata Párt). ta a tudományos kutatás és a kutatói utánpótlás fölnevelése. Magyar Néppárt: Szeretnék reagálni az MSZMP képviselőjének egyik mondatára: a létszám-meghatározás fölemlegetése nekem a tervgazdálkodást juttatja eszembe. Mi nem szeretnénk megszabni a hallgatók létszámát. Ezt legföljebb az egyetem befogadóképessége korlátozza, és majd a piaci törvényszerűségek eldöntik. MSZP: Egyetértek az SZDSZ képviselőjével; csak megjegyzem, hogy a kompatibilitás elég sok helyen máris megvalósultnak tekinthető. Számtalan kollégám dolgozik nyugati intézetekben, egyszer sem fordult elő, hogy a diplomájukat ne fogadták volna el. Az eddigi eredmények tehát.nem lebecsülendők, ezért úgy gondolom, hogy a politikai feladatok között a legelső annak eldöntése, hogyan építsük föl az új házat: úgy. hogy a régit fölrobbantjuk és a helyén újat csinálunk, vagy a meglévőt fejlesztjük tovább. Remélem. ez utóbbiban tudunk megegyezni. Az eddigieken kívül talán az is politikai kérdés, hogy egy tanárnak mennyire kell világnézetileg elkötelezettnek lennie. SZDSZ: Ki kell mondani, hogy nem kell világnézetileg elkötelezettnek lennie — ennyiben valóban ez is politikai kérdés. ' MSZP: És ez a kompatibilitás része is, hiszen ez nyugaton is így van. A néppártkkolléga említette a hallgatói létszám ügyét. Szintén politikai feladat megteremteni annak a feltételeit, hogy a 20—25 évesek korosztálya sokkal nagyobb arányban vegyen részt a felsőoktatásban, mint ma, hiszen ma a népesség számarányához viszonyítva ebben az utolsó helyen állunk Európában, vagy talán csak Albánia van mögöttünk. Nemzeti Kisgazdapárt: Az üj parlamenti pártoknak a legfontosabb dolguk lesz egyetértésre jutni abban, hogy a kultusztárca költségvetése hadiköltségvetés, ez stratégiai ágazat, ide kell összpontosítani minden anyagi erőt. Csak ebben az esetben nem következik be, hogy az autonómia elsorvad a zsíros kenyéren. Kereszténydemokrata Néppárt: Annak a fölismerése, hogy az autonómia szükséges, mert jobb. mint az autonómia hiánya — ez politikai harc kérdése. Az autonómia tartalommal megtöltése különösen az. Veszélyes tudniillik olyan közegben bevezetni az autonómiát, ahol nincsenek alkalmas emberek a gyakorlására. Ugyanez vonatkozhat a teljesítményközpontú képzésre. Minden tevékenységben az elért eredmény és a ráfordítás aránya az igazi mérőszám; az oktatásban az eredmény a valóságos tudást bizonyító diploma, a ráfordítás vizsgálatakor pedig tekintetbe kell venni, hogy rátermett oktatók és kutatók munkája van mögötte, vagy inproduktív ballasztok. A politika kompetenciája tehát roppant széles körű. Zöld Párt: Nemcsak a diplomáink. hanem a tulajdonosaik, az emberek sem kompatibilisek Európában. A diákjaink be vannak zárva az egyetemek falai közé. Független Kisgazdapárt: Való igaz. hogy a nyugatiak nyáron át a külföldet járják, és útjaikat, az egyetem szervezi meg. Amikorra elvégzik a tanulmányaikat, már bejárták a fél világot. SZDSZ: Szeretnék reagálni Szalay tanár úrnak arra a mondatára, hogy sokunk külföldön is tartíthaiott. Az egyenértékűség nem azt jelenti, hogy 5 — 10 embernek helyet biztosítanak nyugati egyetemeken, hanem azt, hogy az egész oktatási rendszer és valamennyi résztvevője bekapcsolódhat az európai rendszerbe. — A Nemzeti Kisgazdapárt képviselője már utalt rá, hogy az oktatás stratégiai költségvetési ág, illetve annak kell lennie. Beszéljünk tehát a pénzről: a pártok elképzelései szerint mi az állam feladata és milyen más anyagi forrásokat kell teremteni és igénybe venni az oktatás finanszírozására? Magyar Néppárt: A fejkvóta kifejezést nem szeretem, de jobb híján használjuk ezt. Annyit jelent, hogy a tanulók létszáma alapján valamennyi oktatási intézmény állami támogatásban részesül. Vagyis az alapellátás — a mi véleményünk szerint — állami feladat. Ezenkívül alapítványokra van szükség, ösztöndíj- és kölcsönrendszerre. A tanuló kapjon hosszú lejáratú kölcsönt, amit a diplomája megszerzése után visszafizet. Nem kell félni az esélyegyenlőtlenség veszélyétói: sokkal inkább megvalósulhat a tehetségek fölkarolása ebben a rendszerben, míg az eddigi csakis a középszernek kedvezett. Aki autonóm személyiség maradt, az a magyar oktatás minden szintjén hátrányba került. MDF: Az autonómiáról, az anyagi biztosítékokról, a fejkvótáról csak azután lehet majd beszélni, ha radikálisan átalakítottuk a költségvetést. Míg nyugaton a költségvetés a nemzeti jövedelemnek körülbelül csak harmada. nálunk¥zinté""a2égé-* sze. Arra van szükség, hogy a ténylegesen állami feladatokra — az is* koláztatásra, az egészségügyre, az útépítésre stb. — kell koncentrálni, a többi jövedelmet pedig ott kell hagyni, ahol termelődik, a tulajdonosoknál, az állampolgároknál. Amellett azonban, hogy az oktatás állami feladat, intézményeinek komoly bevételszerző tevékenységet is kell folytatni; ezen tűi a taníttatásban érdekelt gazdasági egységek is finanszírozzák az oktatást. A szabadpiac működését mi nem az oktatásban próbálnánk ki. Fidesz: A mi programunk kétfelől közelít, egyrészt a hallgatok, másrészt az állam. illetve az önkormányzatok felől. A finanszírozás alapja a helyi önkormányzat bevétele, ami kiegészül az állami támogatással. Némileg eltérően az MDF elképzelésétől mi érvényesítenénk a piac törvényszerűségeit az oktatásban is. Megegyezik viszont a Néppárt elgondolásával a miénk abban, hogy nagy szerepet szánnánk a különféle alapítványoknak, szervezetek és magánszemélyek támogatásának, akik ezt leírhatnák az adójukból. Elképzelünk egy központi alapítványt a felsőoktatás és a kutatás támogatására, valamint olyan pénzügyi alapokat, amelyekhez pályázat útján férnek hozzá az intézmények. A másik a hallgatók szempontja: felsőoktatási alapot hoznánk létre, amely hitelt nyújtana-a diákoknak, akik ezt tandíj formájában fizetnek be az intézményeknek és tanulmányaik elvégzése után bérarányosán fizetnék vissza. A fejkvótát is támogatjuk az amerikai szisztéma szerint: a tanulólétszám alapján kapott költségvetési támogatás konkurrenciahelyzetet teremt, az egyetem abban érdekelt, hogy minél több hallgatója legyen, amit viszont csak akkor tud elérni, ha minél jobban oktat. MSZMP: Szép elgondolások hangzottak itt el, bár én félek attól, hogy megint a szegények szorulnak ki a felsóoktatáshól. Egyetértve az elhangzottakkal arra hívnám föl a figyelmet, hogy a konkrét valóság tényeit ne hagyjuk figyelmen kívül az elképzelések alakításakor. Nemzeti Kisgazdapárt: Jelentős összegek szabadulnának föl a bürokrácia leépítésével is. Nem a hivatal döntené el, hogy ki a jó tanár, hanem a piac. Kereszténydemokrata Néppárt: Az elhangzottakat kiegészítve úgy vélem, a nemzeti vagyonból olyan tökét kell juttatni a tudományos és képző komplexumnak, amelynek a hozadéka jelentősen kiegészíti a fejkvótát, Aki ezzel jobban gazdálkodik, annak nagyobb lesz az ázsiója. Szociáldemokrata Párt: Sajnos a magyar társadalomnak a közeljövőben súlyos szociális problémákkal kell szembenézni s az európaiság mércéje lesz, hogy az új kormányok ezt hogyan tudják összekötni az oktatás finanszírozásával. Keresni kell annak lehetőségét, hogy külföldi alapítványokra és oktatási célú kölcsönökre támaszkodhassunk. SZDSZ: Most is több pénz van az oktatásban, mint gondolnánk, csak nem működik. Az egyetemek arra kényszerülnek, hogy például az OTKA pályázat útján elnyert pénzeiből a villanyszámlát fizessék ki. Vagyis minden össze van keveredve, nem lehet tudni, pontosan mennyi pénz van és mire. Ráadásul jelenleg a pénz megkapódik az év elején, és maximum a banki kamat hozható ki belőle, ha ügyes a gazdasági vezető. Vagyis az egyetemek éven át holt pénzeken ülnek. — Az imént érintettünk egy politikai állásfoglalást igénylő témát, nevezetesen, hogy megvannak-e a szevmélyi feltételek az oktatás olyan mérvű átalakulásához, amiről itt beEszékek? Szeretném, ha kifejtenék, mi a pártok viszonya a „cs-listákhoz"? Magyarán: szükség van-e személycserékre az oktatásban, és ha igen, kiket kell lecserélni? SZDSZ: Az átmenetet valóban nem lehet az épület fölrobbantásával kezdeni, ahogy a Szocialista Párt képviselője mondta. Mint oly sok más, a szocializmusban a kontraszelekció sem működött tökéletesen. Azoktól eltekintve, akik besározták magukat, nincs szükség a személyek cseréjére. Az a véleményem, hogy ne üljünk föl a hisztériakeltésnek; itt van például a sokat emlegetett egyetemi besúgóhálózat. Én 1972-ben is tudtam, ki volt a tégla, mert megmondták a hallgatóim, de ha nem tudom, akkor is csak azt mondtam volna a tanteremben, amit én akartam. Magyar Néppárt: Mindenféle lista elleiy vagyunk. Ha a piac működik, rövid idő alatt kiderül, ki hova való, mert csak a szakmai kvalitások számítanak. MDF: Az egyetemi autonómiának a személyi kérdésekben eddig is volt tere; a többpártrendszer éppen annak a garanciáját adhatja meg. hogy a szakmai minőség alapján választódjanak ki az emberek az oktatás minden szintjén. A nyilvánvaló, hogy bizonyos gondolkodású embereknek menni kell majd az állami intézményi hierarchia minden szintjéről, de listázást nem akarunk. Fidesz: Egy modern oktatási rendszerben a dolog listák nélkül is megoldódik. Ha a hallgató azt a kurzust veszi fel, amelyiket akarja, azt a tanárt választja, akit akar. vagyis ha tanszabadság lesz, hamar kiderül, ki az alkalmatlan oktató. Szocialista Párt: Remélem, hogy nem azért lesznek, vagy nem lesznek hallgatóim, mert én szocialista párti vagyok. Az új kormány nem kezdheti azzal, hogy még az eddig meglévő autonómiát is csorbítsa. MSZMP: Az autonómia és mobilitás az két különböző dolog. Mobilitás nélkül nem képzelhető el színvonalas felsőoktatás. De azt sem szeretném elképzelni, ha csak bizonyos gondolkodású oktatóknak kellene mobilnak lenni. Kereszténydemokrata Néppárt: Egyetlen vízfejű szervezet sem tudja önmagát megreformálni. Jól értettek az imént: arra az egyetemi rendszerre, amire a kontraszelekció volt a jellemző, nem lehet egy az egyben rábízni az autonómiát. Ez nem boszorkányüldözést jelent, és nem azt, hogy pártállásuk szerint válasszák ki az embereket. Csak azt, hogy rátermettség szerint. Szociáldemokrata Párt: Az intézményi autonómia puszta bevezetése a demokráciakeresés csapdájává válhat abban az esetben, ha ezt az autonómiát az eddigi elitek — akik a fölsőoktatásban igen következetes kontraszelekciónak megfelelően jórészt a kommunista eszmék nagy barátai voltak — arra használják föl, hogy pozícióikban elsáncolják magukat. Két típust kell megkülönböztetni az eddigi politikával összefonódottak körében: 1. akik a tudományos tevékenység mellett politizáltak és több-kevesebb hibát követtek el; 2. akik politikai tevékenységük révén váltak tudóssá. Ez utóbbi típus képviselőinek egy jól kidolgozott szakmai követelményrendszer alapján lehetőséget kell adni a tisztes visszavonulásra a tudomány területéről. Az is elgondolkoztató, hogy a társadalomtudományok polgári eszméit számtalan helyen ma is ugyanazok az oktatók tanítják, akik eddig kizárólag a szocializmus felsőbbrendűségét hirdették. Szerintem az egyetemeken működő politikai besúgóhálózatról is beszélni kell, amely stratégiai jelentőségű volt, hiszen a hatalom félt minden egyetemi mozgalomtól — az '56-os események kádárista értelmezése miatt. Ezen a téren is szükséges a teljes fegyverletétel a pártállam és képviselői részéről. — Talán nehezen megbocsátható, de megmagyarázható az aránytalanság: nagyon kevés helyünk maradt, hogy szót váltsunk a közoktatásról is. Ragadjunk ki egyetlen kérdést itt is, az iskola és a politika, illetve az oktatás és az ideológia viszonyát. t MDF: Minthogy felnőtt emberekről van szó, az egyetemen ezt könynyebb megoldani. Bár általában azt mondjuk, hogy a politika tartsa távol magát az iskolától, azt is szükséges leszögezni, hogy a tanulók számára az iskola a demokrácia iskolája is. A legfontosabb, hogy az önkormányzati módszerek tanuló műhelye legyen; pártzászlók nélküli diákönkormányzatokra van szükség, és arra, hogy a tanulók, főképp a középiskolásokra gondolok, a saját közösségeikben politizáljanak. Fidesz: Mivel az iskola szocializációs színtér, természetszerűen a politikai szocializáció színtere is. Itt térnék ki az ideológiai-világnézeti nevelésre: elkerülendőnek tartjuk, hogy a marxizmus kizárólagossága helyett most kizárólag egyetlen vallással, mondjuk a római katolikussal ismerkedhessenek meg a diákok. Vagyis az oktatásnak olyannak kell lenni, hogy a tanuló többféle ideológiát megismerhessen. MDF: Úgy gondolom, az iskola gazdája majd meghatározza, hogy milyen világnézeti hatásokat kíván elérni és eszerint választja a tanárokat. Mi mindenképpen vallás- és erkölcstani oktatást is szeretnénk. Kereszténydemokrata Néppárt: Ha valaki egyházi iskolába adja a gyerekét, azért teszi, hogy vallásos légkörben neveljék. De az egyházi iskoláknak sem a vallásos nevelés a kizárólagos céljuk, hanem az, hogy kiváló tanárok kiválóan tanítsák meg a matematikát, a fizikát és a többi tantárgyat. Zöld Párt: A kasszandrai léttel megáldott párt képviselőjeként hadd hangsúlyozzam, hogy a legfontosabb az ökológiai nevelés. Ha nem lesznek természetvédő generációk, nem lesz hol élniük. Szociáldemokrata Párt: Vigyázni kell arra, hogy a nemzeti alaptanterv semmiféle nemzeti konzervativizmusnak ne válhasson a melegágyává. A közoktatásnak a konkrét szakmai képzésen túl az értékbefogadó készség és szándék kialakítására kell törekedni, azon rétegek esetében is, akik eddig a magyar kultúra értékeit igazán befogadni nem voltak képesek. SULYOK ERZSÉBET