Délmagyarország, 1990. február (80. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-27 / 49. szám

2 1990. február 27., kedd Kedden sorsolják az országos listákat Az Országos Választási Bizottság az országos listát állító 12 párt jelöltjeinek nyilvántartásba vételét kö­vetően kedden este kisorsol­ja az országos listákat. En­nek a sorsolásnak az orszá­gos listán megszerezhető mandátumok elosztásakor lesz igazán jelentősége. Or­szágos listát az a párt ál­líthatott, amely legalább hét területi választókerületben listát állított. Az országos listákra a választás napján — március 25-én — a vá­lasztópolgárok közvetlenül nem szavaznak; majd csak a területi listákra leadott szavazatok ismeretében, rendkívül bonyolult számí­tási módszer alkalmazásá­val, az úgynevezett töredék­szavazatok kiszámításával dől el, hogy mely pártok hány mandátumot vallhat­nak magukénak az országos listán megszerezhető 58-ból. Ekkor válhat fontossá az országos listák sorsolása. Ha ugyanis a töredékszavaza­tok kiszámítása után a meg­szerezhető 58 mandátumból például 57-et már kiosztot­tak, s az utolsó mandátum­ra két párt is pályázhat, mert a töredékszavazataik aránya tökéletesen azonos, akkor a sorszámuk dönti el, hogy melyik párté lesz a mandátum. kapott Chamorro asszony is. Kilenc hónappal később azonban lemondott a kollek­tív államfői testületben vi­selt tagságáról. Chamorro asszony szemé­lye a közép-amerikai béke­folyamat előrehaladtával, s különösen az 1989. januári közép-amerikai csúcsérte­kezlet után került igazán előtérbe, amikor a sandinis­ta kormány ígéretet tett a most vasárnap megtartott szabad választásokra. A vá­lasztások közeledtével a sandinizmust szinte egyön­tetűen elítélő nicaraguai po­litikai pártok — tekintet nélkül arra, hogy rendelkez­tek-e parlamenti képviselet­tel — megalakították az El­lenzéki Nemzeti Szövetséget (UNO) a sandinista hatalom megdöntése reményében Ez a cél eleinte nem tűnt elérhetőnek, de reálisabbá vált, amikor Violeta Cha­morro tavaly szeptemberben elvállalta az UNO vezetői posztját, ö volt az egyetlen olyan szóba jöhető, egyéb­ként párton kívüli személyi­ség, aki képes lehetett von­zóvá tenni a politikai szín­skála valamennyi árnyala­tát magában foglaló alkal­mi választási szövetséget. Átvette mártír-férjétől a po­litikái jelkép szerepét. Violeta Chamorro győzel­me után nemzeti megbéké­lést hirdetett. NÉVJEGY Arensz Varsóban Rádioíelex KÉSLEKEDNEK A FŐKONZULÁTUS MEGNYITÁ­SÁVAL. Egyelőre bizonytalan, hogy mikor nyílhat meg Kolozsvárott ismét a magyar főkonzulátus. Noha Románia már egy hónappal ezelőtt deklarálta, hogy semmi/éle po­litikai akadálya nincs a magyar főkonzulátus megnyitá­sának, mégis halogatja annak az épületnek a rendelke­zésre bocsátását, ahol korábban a magyar képviselet mű­ködöd. Az épületben jelenleg egy zeneiskola működik, s azt nem kívánják, máshová áttelepíteni, arra hivatkozva, hogy a szülők már befizették a tandíjat a teljes évre. A magyar Külügyminisztérium többszöri sürgetése ellenérc sem érkezett válasz. Ennek egyik oka lehet, hogy a je­lenlegi román vezetés kiszolgáltatott a korábbi apparátus tevékenységének, amely halogatja a konkrét lépések meg­tételét. A másik ok pedig valószínűleg az, hogy Romániá­ban erősödtek a magyarellenes, nacionalista megnyilvá­nulások, s a jogos magyar törekvéseket szeparatizmusnak kívánják beállítani A jelenlegi hatalmi struktúrában pe­dig olyan erők működnek, amelyek a nacionalizmus ta­lajá n szeretnének maguknak tömegbázist teremteni. TÜNTETÉS — BUSZOKKAL. Korrekt, átgondolt álla­mi döntéseket követelünk — volt olvasható egyebek között n Kossuth téren hétfőn felvonult Ikarus buszok homlokza­tán. A mintegy 1500 tünletö 100 Ikarus autóbusszal de­monstrálta: a hazai járműgyártás helyzete immár tartha­tatlan, a kormányzat közbelépése nélkül megoldás sem körvonalazódik. A vállalat dolgozóinak petícióját az Ika­rus szakszervezeti bizottságának titkára, Kovács György adta át a Parlamentben Kiss Ernő államtitkárnak, a Mi­nisztertanács Hivatala elnökének. VÍZUMMENTESSÉG. Nemcsak Olaszországba utaz­hatnak a magyarok vízum nélkül, hanem San Marinóha is. A Rimini melletti mi ni köztársaság külügyi állammi­nisztere, Gábrielé Gatti és Dávid Ferenc főkonzul hétfőn megállapodást írt alá. Ennek értelmében a 30 napnál rö­videbb turistautazásokra kölcsönösen eltörlik a két ország között a vízumkötelezettséget. Ellenzéki győzelem Nicaraguában Krzysztof Skubiszewski lengyel külügyminiszter fo­gadta hétfőn délelőtt avar­sói repülőtéren Mosé Arensz izraeli külügyminisztert, aki a két ország között 1967 jú­niusában lengyel döntésre megszakadt diplomáciai új­rafelvétele céljából érke­zett hivatalos látogatásra a lengyel fővárosba. A diplomáciai kapcsolatok megújításáról szóló ok­mányt kedden írják alá. Azt megelőzően az izraeli kül­ügyminiszter tárgyal majd Wojciech Jaruzelski köztár­sasági elnökkel és Tadeusz Mazowiecki kormányfővel. Varsó a diplomáciai kapcso­latok felvételétől a lengyel­izraeli gazdasági kapcsola­tok élénkülését, izraeli pénz­ügyi segítséget is remél. Gorbacsov—Havel találkozó Hétfőn délután Moszkvá­ban megkezdte tárgyalásait Mihail Gorbacsov és Václav Havel. A Kremlben kezdő­dött eszmecsere két köz­ponti kérdése a szovjet csa­patok kivonása Csehszlová­kiából, valamint a szovjet­csehszlovák kapcsolatok jö­vője. Václav Havel hétfőn dél­előtt érkezett a szovjet fő­városba, hivatalos munka­látogatásra. A csehszlovák államfő látogatásával egy­idejűleg kezdődött meg az 1968 óta Csehszlovákiában állomásozó 73 ezer fős szov­jet hadseregcsoport kivo­nása. Az erről szóló —múlt héten parafált — kormány­közi megállapodást várha­tóan Havel moszkvai útja idején írják alá. Az államfői megbeszélé­sekkel párhuzamosan a két ország külügyminiszterei is megkezdték tárgyalásaikat. A kétoldalú viszony téma­körén túl véleményt cserél­nek a kelet-európai hely­zetről is. Douglas Hurd Kedden érkezik első hivatalos magyarországi lá­togatására Douglas Richárd Hurd külügyminiszter, aki alig néhány hónapja vette át a brit diplomácia irá­nyítását. 1930-ban született. Apja, lord Hurd, főrendi rangra emelése előtt húsz éven át volt alsóházi képvi­selő. Nagyapja, sir Percy Hurd, ugyancsak két évtize­den át képviselte választókerületét a parlamentben. Az elődök nyomdokait követő Douglas Hurd Eton­ban végezte középiskoláit, majd a cambridge-i Trinity College hallgatójaként az egyetemi város diákszövet­ségi vitatársaságának elnöke lett. Diplomáciai pályá­ját 1952-ben kezdte. Első terepgyakorlata kétéves pe­kingi kiküldetés volt, majd 1956 és 1960 között Nagy­Britannia New York-i ENSZ-misszióján teljesített szolgálatot. Ezután három évig a külügyminisztériumi államtitkár magántitkáraként működött, majd három­évi diplomáciai szolgálat következett Rómában. 1966-ban a konzervatív pártközpont külpolitikai kutatócsoportjának vezetője lett. Ezután két éven át az akkor ellenzékben levő konzervatív párt vezérének magántitkára, majd Edward Heath hatalomra kerülése után a miniszterelnök politikai titkára, 1970 és 1974 között. 1974-ben választották be először az' alsóházba, amelynek azóta is tagja. Az 1974 és 1979 között ismét ellenzékbe került konzervatív párt Európa-szakos kül­ügyi szóvivője az alsóházban. A Thatcher-kormány ha­talomra kerülésekor, 1979-ben Douglas Hurd állam­miniszteri rangban tért vissza a külügyminisztérium­ba. 1983-ban belügyi államminiszter, majd a követke­ző évben az észak-írországi ügyek minisztereként be­került a szűkebb kabinetbe. 1985-ben már belügymi­niszter. Négy évet töltött az egyik legnehezebb és leg­fontosabb kabinetminiszteri poszton. Margaret Thatcher kormányfő 1989. október végén Douglas Hurdöt kérte fel a váratlanul megüresedett külügyminiszteri tárca átvételére. A parlamenti ellenzék padsoraiban is köztisztelet­nek örvend. Értékelik szókimondó közvetlenségét, a politikai ellenfeleket is kifogástalan udvariassággal kezelő, száraz humorral fűszerezett, szellemes parla­menti beszédstílusát. Magánhobbiként végzett stílus­gyakorlatainak említést érdemlő eredménye, hogy ed­dig két történelmi tárgyú munkája és — írói álné­ven — hat regénye jelent meg. Büntetőjogi felelősség Bokor Imre: megrovás Egy név immár fogalom Nicaraguában; a kiterjedt Chamorro-család a múlt század hetvenes évei óta ját­szik olykor meghatározó, máskor „csak" jelentős sze­repet a közép-amerikai or­szágban. E történelmi folya­mat most új csúcspontjához érkezett; áprilistól Violeta Chamorro foglalja el a nica­raguai államfő székét. A vasárnap megtartott ni­caraguai általános válasz­tásokon meglepetésszerű győzelmet aratott a Sandi­nista Nemzeti Felszabad ítá­si Front felett az UNO al­kalmi választási szövetség, s ennek vezetője Violeta Cha­morro. A 60 éves, őszhajú, elegáns asszony Nicaraguá­ban ismert személyiség. 1979. július 20-án a sandi­nista gerillacsapatok bevo­nultak Managuába, s a meg­alakult öttagú nemzeti újjá­építési juntában (egyebek között Dániel Ortega és Ser­gio Ramirez mellett) helyet Bokor Imre nyugállo­mányú ezredes, a nagy érdeklődést kiváltó Kis­királyok mundérban cí­mű könyv szerzője ellen há­rom érintett tábornok bün­tetőfeljelentést tett a Buda­pesti Katonai Ügyészségen nagy nyilvánosság előtt el­követett rágalmazás vétsége miatt. Az ügyben lefolytatott nyomozás során a katonái ügyészség azt állapította meg, hogy Bokor Imre könyvében alaptalanul, el­lenőrizetlenül valótlan dol­gokat állított Elkán Károly vezérőrnagyról. Komáromi István vezérőrnagyról és Reményi Gyula nyugállo­mányú altábornagyról. Sem Elkán vezérőrnagy, sem Ko­máromi vezérőrnagy nem építkezett katonákkal, nem használt fel honvédségi anyagokat. Reményi altá­bornagy nem követett el visszaéléseket sem üdülte­téssel, sem katonai gyakor­latokkal kapcsolatban; az ő katonai vezetői tevékenysé­gét, szakértelmét illető meg­jegyzések ugyancsak meg­alapozatlanok, illetve nem bizonyítottak. Bokor Imre tehát az említett három ka­tonai vezető sérelmére el­követte a nagy nyilvános­ság előtti rágalmazás vétsé­gét. A Budapesti Katonai Ügyészség a tényállás tisz­tázása, a valóság bizonyítá­sa után a nyomozást meg­szüntette. Bokor Imrét — figyelembe véve katonai pá­lyafutását, cselekménye in­dítékait — megrovásban ré­szesítette. A határozat ellen a nyug­állományú ezredes panaszt jelentett be. A Katonai Főügyészség befejezte a nyomozást a Belügyminisztérium III./III csoportfőnöksége — az úgy­nevezett belső biztonsági szolgálat — tevékenységével kapcsolatban. A nyomozás eredményéről dr. Kámán Jó­zsef vezérőrnagy, katonai főügyész hétfőn sajtótájé­koztatón számolt be, s is­mertette az ügyben hozott két határozatot. A Katonai Főügyészség megállapította: a belső biz­tonsági szolgálat vezetőit, Pallagi Ferenc nyugállomá­nyú rendőr vezérőrnagy, volt belügyminiszter-helyet­test és dr. Horváth József nyugállományú rendőr ve­zérőrnagyot, volt csoport­főnököt büntetőjogi fele­lősség terheli azért, mert nem intézkedtek az általuk vezetett szervezet — az al­kotmány múlt év október 23-án hatályba lépett módo­sítása folytán — részben törvénysértővé vált tevé­kenységének megszüntetésé­re. Ez a mulasztás a szol­gálat számára jelentős hát­rányt okozott, így elkövet­ték az elöljárói intézkedés elmulasztásának bűntettét. Ugyanilyen mulasztás ter­heli Horváth István völt belügyminisztert, ő azon­ban polgári személy, s nem követhet el katonai bűncse­lekményt. Esetleges politikai felelősségének megállapítása nem a katonai ügyészség feladata. Az elkövetés kö­rülményeire — mindenek­előtt az ügy alapvetően in­kább politikai, mintsem büntetőjogi jellegére — fi­gyelemmel a két nyugállo­mányú vezérőrnagyot a Ka­tonai Főügyészség megró­váshan részesítette, s a nyo­mozást megszüntette. Bűncselekmény hiányában szüntették meg a nyomozást Lovas Zoltánnal, a Fekete Doboz munkatársával és Kő­szeg Ferenccel, az SZDSZ ügyvivőjével szemben, mi­vel az általuk filmre vett, illetve átvett okmányok — a szakértő véleménye sze­rint — tartalmilag nem ké­peznek államtitkot. Végvári József rendőr őrnagy esetében az állam­titoksértés és a „kötelesség­szegés szolgálatban" bűn­tettét állapították meg. Az ő ügyében sem emeltek vá­dat; megrovásban részesítet­ték, s a nyomozást meg­szüntették ellene. Pál József A Mindszenty-iigyre visszanézve... L Sorozatunkban nem magáról a Mindszen­ty-perrő] szeretnénk írni, melynek felül­vizsgálati folyamata még ma is zajlik, bár kimenetele nem lehet kétséges. A Mind­szcnty-ügyet kísérő tömegmozgalmakat, te­hát a társadalmi hátteret szeretnénk ref­lektorfénybe állítani. Rámutatva arra hogy itt is níennyire tetten érhetők a kénysze­rítés, a manipuláció elemei. * Mindszenty József esztergomi érseket 1948. december 26-án tartóztatták le a po­litikai rendőrség emberei. A Belügyminisz­térium sajtóosztályának a letartóztatásról szóló közleményét december 28-án közöl­ték a lapok: .Mindszenty József esztergo­mi érseket hűtlenség, a köztársaság meg­döntésére irányuló bűncselekmény, kémke­dés és valutaüzérkedés gyanúja alapján a rendőrhatóság őrizetbe vette." (Szabad Nép, 1948. december 38.) . A valós ok és cél azonban teljesen más volt: a kemény, meghajlásra, kompromisz­szumokra képtelen, egyházáért, annak igazá­ért minden áldozatra kész, politikai elhiva­tottságot érző egyházvezetőnek eltávolítá­sa az egyházi és politikai életből. A Mindszentyvel való leszámolás gondo­lata már a két munkáspárt egyesülési kong­resszusán (1948. június) fölvetődött, és az ellene szóló vádirat megfogalmazódása a párt- és állami vezetők megnyilatkozásai­ban nyomon követheő. A párt- és állami vezetők Mindszenty-el­lenes megnyilatkozásait, lépéseit széles tö­megmozgalom kísérte. A hercegprímás el­leni tömegdemonstrációkban kezdetben főleg az ifjúsági szervezetek tagjai vettek részt, és ekkor még spontaneitás is előfordult. A ké­sőbbi tiltakozásokban azonban már más erők is „bekapcsolódtak", és mind erőtel­jesebb lett bennük a „szervezettség", sőt a lelki vagy fizikai kényszer is. Amikor az akciók már az egész ország­ra kiterjedtek, és azokba a katolikusokat is mind nagyobb számban „bevonták", a hercegprímás egymás után két szózatot is intézett a nemzethez. November 18-án ki­bocsátott szózatában leszögezi, hogy az Is­tenért, az egyházért és a hazáért vállalja a mártíromságot is, a másnap megszerkesz­tett pásztorlevélben pedig feloldja híveit a lelkiismereti gyötrődés alól, kijelentvén, tudja, hogy presszió hatása alatt cseleksze­nek: „Kijelentem: nem kívánom azt, hogy személyem miatt egyetlen hívő is kenye­rét veszítse. Ha a katolikus hívek ellenem tiltakozó íveket aláírnak, abban a tudat­ban tehetik, hogy azt nem szabad elhatá­rozásukból teszik." (Gergelv Jenő—Izsák Lajos: A Mindszenty-per; Reform, 1988, 28. old.) A bíboros „könnyítései" azonban egyházi személyekre nem vonatkoztak. Tőlük enge­delmességet és egyértelmű kiállást követelt. A hercegprímás idézett kijelentése ellen a különböző szervezetek újabb tiltakozó ak­ciókat szerveztek. A Délmagyarország 1948. november 28-i száma: „Szeged 1500 katolikus (sic — P. J.) fiatalja heves tüntetéssel válaszolt Mind­szenty hazug pásztorlevele ellen" címmel számolt be az előző napi akcióról. Esze­rint: November 27-én este 1500 főnyi fia­tal vonult a püspöki palota elé. Egy dele­gáció bement a püspöki palotába, és tilta­kozó levelet adott át Hamvas Endre püs­pöknek, melyben a fiatalok „tiltakoznak Mindszenty hazug körlevelének állításaival szemben" — kijelentvén, hogy ők nem presszió hatására tiltakoznak. A küldöttség kérte a püspököt, hasson oda, hogy az egy­ház demokráciaellenes ténykedéseit szün­tesse be, ő maga pedig határolja el magát Mindszentytől. Hamvas püspök azonban nem volt erre hajlandó, és miután a kül­döttség tagjai nem tágítottak, véget vetett a diskurzusnak. Elnézést kért, hogy nincs több ideje, és visszavonult. A december 7­én tartott tömegtüntetésnek is ez az elha­tárolódás volt az egyik fő követelése. A tüntetés szónoka Mindszentyt az 1848—49­e> szabadságharc reakciós érsekéhez, Hám Jánoshoz hasonlította, és követelte, hogy Hamvas püspök pedig vállalja magára Horváth Mihálynak, a szabadságharc de­mokratikus érzelmű csanádi püspökének szerepét (Délmagyarország, 1948. decem­ber 8.) December elején egyébként fokozódott a Mindszenty-ellenes hangulatkeltés az or­szágban. Dél-Magyarországon is sorra je­lentek meg katolikus papok és neves kato­likus közéleti személyiségek Mindszentytől elhatárolódó nyilatkozatai. Hogy ezekben aztán mennyi volt a presszió, mennyi a megalkuvás, és mennyi a tudatos meggyő­ződés, azt esete válogatja. Krámmer Tamás kisteleki kanonok plébános személyiségéből ós a leírt szituációból következtetve, az ő nyilatkozatában egészen biztos az első le­hetett a mérvadó. A Délmagyarország 1948. december 10-i száma ugyanis a követke­zőket közölte vele kapcsolatban: „Csütör­tökön (december 9-én — P. J.) dr. Krám­mer Tamás kanonok, kisteleki plébános a község felelős irányitóinak kijelentette, hogy az eseményeket ő sem nézheti tovább szótlanul. Én, mint katolikus pap — mon­dotta —, mindig a szeretetet, a békét hir­dettem, és elítélek minden romboló szán­dékot, minden háborús uszítást. Elítélem ezért Mindszenty hercegprímás politikáját, és mindenben támogatom a dolgozók ügyét, a magyar népi demokráciát." E'ecember 8-án három neves közéleti férfi (Szekfű Gyula, Cavallier József, Ko­dály Zoltán) kereste föl a hercegprímást Szóvivőjük — Szekfű Gyula — azt fejte­gette az érseknek, hogy a katolicizmus és a r.emzet jövője a kialakult helyzet őszinte elismerését kívánja tőle. egyébként is, a szocializmus nem ellensége az egyháznak. (Lásd: Mindszenty József: Emlékirataim; Toronto, 1974. 225—27. old.) (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents