Délmagyarország, 1990. február (80. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-27 / 49. szám

1990. február 27., kedd 3 Chikán Ágnes riportja Pető-módszerrel Szegeden Mozgássérültek az iskolában Az a család, amely moz­gássérült gyermeket nevel, számtalan különleges gond­dal kénytelen szembenézni. Miközben a szülőt ragasz­kodó, féltő szeretete gyer­meke rabjává teszi, meg­fosztja attól, hogy házon kívüli munkát vállalhasson, hogy a gyerek költségesebb ellátásához szükséges anya­giakat előteremtse. Ugyan­akkor — azonban — noha a fölfokozott szeretet csodák­ra is képes —, a különleges bánásmódhoz szükséges szaktudás híján a gyerek moz'gáskészsége sem fejlő­dik otthon, de kellő szelle­mi gyarapodása is' elma­rad. Szegeden, a hattyastelepi óvodában működik már évek óta egy csoport, amely vállalta ennek a korosztály­nap a speciális képzését, és a Deák Gimnázium is fo­gad mozgássérült diákokát. Az egyesület városi szerve­zete azonban régóta szor-' galmazta:.. a közbülső, ál­talános ' iskolás korosztály számára is teremtsen le­hetőséget a város megfe­lelő képzésre. Néhány szülő ugyanis kénytelen volt a Petp-jntézetben elhelyezni gyermekét, akiket termé­szetesen szerettek volna a közelükben tudni, szerettek volna hazahozni. — Az egyesület kérését indokoltnak tartottuk — tá­jékoztat Vörös Zöltánné, a városi tanács művelődési osztályáról. — Nekiláttunk hát, hogy megfelelő helyet keressünk, ahol a nem túl nagy létszámú iskola befo­gadná ezeket a gyerekeket. Fontos 'feltétel volt a4 zöld; tágas''környézet, 'a könnyű megközelítés, és az, högy .az épületen belül is közlekedni lehessen kocsival. A belvá­rosi'iskolák között hiába ke­restünk ilyet, valamennyi zsúfolt, és a környezet sem megfelelő. így esett a vá­lasztás a ságváritelepi is­kolára. Itt mókus ugrál a faágon, és odaföntról bagoly lesi ke­rek szemmel, mi történik alanv. Itt üde pázsit szálai közt kutat eleség után a feketerigó, a távolból puha léptű macska kémleli szorgos igyekezetét. A napsugárfaló, csupa ablak épület körül akkora a szabad tér, hogy itt minden gyereknek nyargalni vágyik kedve, akár az egészséges kis­csikónak. Reggelence, amikor a különleges busz bekanya­rodik a kertkapun, zsibongó had szalad fogadására. Ti­bornak, a gépkocsivezetőnek nem kell segítség után néz­nie: önként jelentkezők egész serege veszi körül öt és utasait. Tárt karokkal várják a tolókocsival kigördülő is­kolatársakat, és mindenki fogni, legalább érinteni akarja a nagy kerekű, nikkelezett fémet, amíg a rámpán át be­gurul az iskola előterébe, s onnan a tanterembe. Biztató piosolyok és integetések után a nyolc mozgássérült gye­rek mögött bezárul az ajtó, s a csöngőszó elhangzásával, elkezdődik számukra is a foglalkozás. Mit szól a tantestület? — Mit szólt ehhez a tan­testület? Elvégre az eset­leges új „lakók" fölborítiák az eddig megszokott rendet, és a változás némi áldoza­tot követel tanaroktól, diá­kóktól egyarant. , — A tanárok mindezt vál­lalták — feleli Miklós Lász­lórié igazgató. — Egyéves szervezés után tavaly nyá­ron megszületett a döntés: ősztől fogadunk mozgássé­rült gyerekeket. Egyik föld­szinti termünket kiürítettük részükre. — Néhány szülő óhajáról tudtak, de hogyan toboroz­ták a többi diákot? Hiszen közismert a sérült gyere­kek,. szüleinek ódzkodása, ér­zékenysége. A volt óvodá­sok és a Petö-intézetiek ki­tesznek egy egész osztályt? — A földerítést az egye­sület vállalta — feleli Sal­gó László, a városi szer­vezet vezetője. A mi eszkö­zeinkkel, lehetőségeinkkel igen nehéz fába vágtuk a fejszénket. Az egészségügy sajnos nem áll a helyzet magaslatán: a körzeti or­vos nem képes földeríteni a sérülteket. A védőnői há­lózat szintén nem ismeri őket. összesen 14 nevet mondtak, míg mi 52-nek jártunk utána, önként saj­nos csak két egyesületi tag jelentkezett: a szülők több­ségé nem hiszi, hogy van segítség... Márpedig, ennék, az egy­előre nyolc kisgyereknek, akivel az ország első ilyen iskolai csoportjában foglal­koznak, adott ez a segítség. Az igazgatónő és az egye­sület képviselőinek a Pető­intézetben tett látogatása ré­ván, hasznos tapasztalatokat gyüjfőttek' a szegediek. Ar­ra a kérdésre is megkapták a feleletet: kik oktassák ezeket a gyerekeket? Á sze­gedi Gaálné Soós Rita és a kisteleki Sisák Erika szí­vesen vállalta ezt a felada­tot. A Pető-intézetben négy év alatt szerezhető főiskolai diplomával konduktorként, alapos szakmai tudással, sok türelemmel és szeretet­tel foglalkoznak a gyerekek­kel. : • .— Milyen ennek az osz­tálynak a napirendje? — Ugyanaz, mint a Pető­intézetieké, csak itt nem alszanak napközben a diá­kok — feleli Rita. Minden pillanatunkat megtervez­zük: irányított, céltudatos az oktatás és a nevelés is. — Különböző korosztályú gyerekek vannak egy cso­portban. Hogyan folyik az oktatásuk? — Ketten a többi tanuló­val, normál osztályba jár­nak. Mónit szeretik nagyon az osztálytársai, reggel föl­váltva jönnek érte, kisérik a tanterembe. Gyurinak is, aki elsős, sikerűit beillesz­kednie a közösségbe. Az el­ső napokban csodálkozva bámulták a gyerekek az űj jövevényeket, ma már meg­szokták, elfogadták őket. Sőt: jelenlétükkel a segítő­készség is • erősödött • az egészséges gyerekekben. — Ki oktatja azokat, akik nem tarthatnak a többiek­kel? — Erikával együtt sajátít­tatjuk el velük a koruk­nak megfelelő tananyagot. Közben — mivel ezek a gyerekek nem képesek, vagy csak korlátozottan, az ön­ellátásra — két pedagógiai asszisztens segédkezik az öl­töztetésben, tisztálkodás­ban. — Nézzük akkor sorjá­ban, hogyan kezdődik a nap?! — Mozgásprogrammal: fekve, állva végzünk fel­adatokat, majd járás köz­ben. Amíg beszélgetünk, a gye­rekek speciális, fából ké­szített priccseken, zsámolyo­kon tornáznak Erjka irá­nyításával. Az emblémával ellátott, védett berendezése­ket — akár a Pető-intézet bútorait is — a gabonafor­galmi vállalat szolgáltató üzemegysége gyártotta. A vásárló a művelődési osz­tály. — Egyenesen ülök. Egy, kettő, három, négy, öt — számolnak, és minden aka­raterejüket összeszedve egyenesen ülnek a gyerekek. Aztán „fölállnak", majd „egyenesen állnak". Arcu­kon a siker öröme minden megtett mozdulat után. A 12 éves Ivette megjár­ta a Pető-intézetet, volt Kis­kunhalason is. Végül csak hazakerült. A hattyastelepi óvodában foglalkoztak vele, majd itt. Nagyon feszes az izomtónusa, előbb ki kell mindig lazítani. Megértő, tü­relmes szót igényel, mert a követelménytől megijed, és még inkább megfeszülnek az izmai. Az eredmény azon­ban máris mérhető: koráb­ban csak tolókocsiban tu­dott ülni, most már — s itt az óriási siker — széken akár 20 percig is ül, ha kapaszkodva is. Az élénk tekintetű Anikó nyitott gerinccel született, deréktól lefelé semmit sem érez. A speciális gyakorla­tokkal el lehet érni, hogy nem kell pelenkázni, meg­határozott időpontokban ma­ga megy majd a vécére. Az állandó gyakorlás itt elengedhetetlen, ezért ott­honi feladatokat is kapnak a gyerekek. Ha valaki akár­csak egy-két napra is le­áll, számára kárba vész az egész eddigi munka. „Húzzad, húzzad magadat, Én is húzom magamat, amelyikünk elesik az lesz a legkisebbik" — skandálják nevetve a gye­rekek, és arcukon a feszült igyekezet, hogy megtegyék, amit nevelőik várnak tő­lük. — Mi követi a mozgás­gyakorlatokat? — Tisztálkodás, tízórai, majd tanulunk. Az ebédet beszélgetés, játék követi, délután ülve kézügyesség­fejlesztő gyakorlatokat vég­zünk. Az egyéni mozgásgya­korlatok után uzsonnát kap­nák a gyerekek, és a busz­szal hazaszállítja őket Ti­bor. — Mit gondol, mi történ­ne, ha jó hírét hallva a szegedi „kis Pető-intézet­nek", bátorságot kapnának az eddig bizalmatlan szü­lök is, és 20-30 újabb moz­gássérült gyermekkel gyara­podna az iskola? — kérde­zem Salgó doktort. — Annak módfelett örül­nénk, ha a szülők bizalmát sikerülne elnyernünk. A helyhiány okozna ugyan né­mi gondot, bár ebben az épületben van lehetőség a további terjeszkedésre. Szá­mítva jó emberek segítsé­gére, az. udvart is használ­hatóbbá, kellemesebbé sze­retnénk varázsolni. Holnap nyitott ajtó A Minisztertanács ülése Míg beszélgetünk, Ivette mosolyogva hasal a szőnye­gen, mellette ott ül egy kis­fiú. — Totó megígérte, elveszi Ivettet feleségül, ha meg­tanul járni. Hát most na­gyon igyekszik a kislány — mondja nevelője. — Készü­lünk már a farsangra: ők lesznek a menyasszony és a vőlegény. Vidám tud ám lenni nálunk az élet, s er­ről szeretnénk meggyőzni a szülőket is, hogy leküzdjék indokolatlan szégyenérzetü­ket. — Nem hívták még meg a bátortalanabb mamákat, papákat, hogy saját szemük­kel lássák, miként telnek itt a gyerekek napjai? — Éppen holnap, fél 9-től délután 3 óráig kitárjuk az ajtókat minden érdeklődő előtt. Nyílt napunkon sze­retettel várjuk különösen azokat a szülőket, akiknek általános iskolás korú, moz­gássérült gyermeke van. Felmentés - felkérés... „Felmentésem és az érett­s'égi botrány között sem .ki­mondott', sem kimondatlan összefüggés nincsen" — kö­zölte Kelemen Elemér volt művelődési miniszterhelyet­tes Glatz Ferenc művelődé­si miniszternek a pénteki tv-híradóban élhangzott nyilatkozatára reagálva, mi­szerint felmentése összefüg­gésbe hozható az érettségi tételek körül kialakult bot­ránnyal. Kelemen Elemér az MTI­nek adott tájékoztatásában beszámolt arról, hogy a múlt heti miniszteri megbeszélé­sen, sőt a péntek délelőtti sajtótájékoztatón, amelyen részt vett, még szó sem volt a dolgok ilyén összefüggésé­ről. Annak, hogy megválik a minisztériumtól,. mint mon.dta, más okai vannak; azokról azonban nem kíván szólni. Távozási szándékát január 9-én bejelentette a miniszternek, majd kérel­mét január 29-én — Glatz Ferencnek és a kormányfő­nek címezve — írásban is megerősítette. — Glatz Ferenc mind sze­mélyes megbeszéléseinkén, mind a miniszteri értekez­leten úgy nyilatkozott, hogy a hátralevő rövid időre már nem jelöl új miniszterhe­lyettest, ezért vonja közös irányítás alá a minisztérium köz- és felsőoktatási rész­legét — mutatott rá Kele­men Elemér. Hozzátette, hogy a miniszter felkérte: jövendő munkahelyén is se­gítse majd őt a következő hetekben napirendre kerülő közoktatási kérdésekben. — Ezek után a miniszté­rium átszervezése és. a fel­mentésemről szóló informá­ció utólagos összekapcsolása az érettségi dolgaival — tá­vozásom magyarázataként — meglehetősén furcsa és ért­hetetlen eljárás; s nem felel meg a tényeknek sem Plakát-paradicsom Az ESMA Magyar—Spa­nyol Reklám Kft. az Elekt­romos Művekkel kötött szer­ződés alapján korszerű rek­lámhordozó táblákat szerelt villanyoszlopokra, s meg­kezdte ezeken a választási plakátok felragasztását. A villanyoszlopok felületére, a transzformátorállomások fa­laira, ajtóira ugyanis tilos plakátokat ragasztani. Az oszlopokra rögzített hirdető­szerkezetek elhelyezése vi­szont környezetkímélő. A választási kampány ide­jén 8—10 ezer villanyoszlop reklámtábláján 30—40 ezer plakát jelenhet meg. A Minisztertanács hétfőn ülést tartott; utána Bajnok Zsolt kormányszóvivő tájé­koztatta az újságírókat. El­mondotta, hogy az Országos Tervhivatal elnöke beszá­molt az 1989-es népgazda­sági terv végrehajtásának, valamint az idei néhány hét gazdasági fejlődésének ta­pasztalatairól. A jelentésben elhangzott: a magyar—szov­jet kereskedelmi kapcsola­tokban felhalmozódott rend­kívül magas aktívum ko­moly feszültségek forrása. A kormány foglalkozott az állampolgárságtól meg­fosztó határozatok hatályon kívül helyezésével. Az ülésen a kormány át­tekintette bizonyos élelmi­szerek kivitelére vonatkozó tiltó határozata végrehajtá­sának eddigi tapasztalatait. A Minisztertanács foglal­kozott az ügyészségi nyomo­zás feltételrendszerének ja­vításával majd a Kossuth­és Széchenyi-díjak adomá­nyozásával is. Ugyancsak döntés született azzal kap­csolatban, hogy a lakás célú állami kölcsönök utáni adó­fizetési kötelezettséggel kap­csolatos jövedelemigazolást miként kell elkészíteniük az állampolgároknak. Mint is­meretes, több képviselő a Parlamentben javasolta; az egy főre jutó jövedelem megállapításába ne számít­sanak bele a különböző tár­sadalmi juttatások. Ezt a ja­vaslatot a pénzügyi kor­mányzat elfogadta, s ennek megfelelően a Miniszterta­nács is az állampolgárok számára kedvezően döntött, így nem kell figyelembe venni a jövedelmigazolás elkészítésénél a családi pót­lékot, az árvaellátást, a szo­ciális támogatást, a gyer­mekgondozási segélyt és a gyermektartási díjat. A dön­tés egyébként mintegy más­fél milliárd forintjába ke­rül az államkasszának, a költségvetés bevétele a ka­matadóból 6 milliárd forint­ról, 4,5 milliárd forintra csökken. > Az ülés napirendjén sze­repelt a volt egyházi tulaj­donú állami ingatlanok el­idegenítési tilalmáról szóló törvénytervezet. Bercsényi Botond kormánybiztos adott tájékoztatást az MSZP, il­letve jogelődje, az MSZMP vagyonának hasznosításával kapcsolatos állami felada­tokról. Elmondotta, hogy az MSZP az egész ország terü­letén 2230 ingatlant adott át az állami szerveknek hasz­nosításra. Az átadott eszkö­zök értéke 6 milliárd forint, az ingó vagyon pedig 400 millió forintra tehető. A kormány tudomásul vette, hogy az MSZP csak azok­nak az ingatlanoknak a ke­zelői jogát tartja meg a jö­vőben, amelyek a politikai munkához feltétlenül szük­ségesek. Még egyszer Hangulat, félidclben Szombati számunkban kö­zöltük a politikai pártok képviselőinek véleményét a kampány első félidejéről, azjzal a megjegyzéssel, hogy a két Kisgazdapárt — való­színűleg a mi szervezési hi­bánk miatt — ezúttal nem jelent meg a kerekasztalnál. A zárójelbe tett mondatból biztatást hallhattak ki, mert hétfőn eljuttatták szerkesz­tőségünkbe véleményüket a témáról. íme: Hatvani Zoltán, Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt: „A kerekasztalnál vita bontakozott ki az ajánlási szelvényekről; mi megfele­lőnek tartjuk a pártok kö­zötti erőviszonyok felméré­sére; bizonyos szűrőként funkcionáltak. A pártok közötti esély­egyenlőségnek nyoma sincs. Nekünk például mostanáig nem sikerült telefonra szert tenni (szervezési nehézsége­ken tehát nem kell csodál­kozni). Annak ellenére, hogy a második legnagyobb tag­létszámú párt a miénk, hát­rányos helyzetünket naponta érzékeljük. Teljességgel elé­gedetlenek vagyunk a sajtó, a rádió, a televízió kam­pány alatti magatartásával. Az infrastruktúra hiánya, hátrányaink miatt, talán érthetően, érzékenyebbek va­gyunk, mindenesetre úgy érezzük, mellőzöttek va­gyunk a városi lapban is." Mótász Attila, Nemzeti Kisgazda- és Polgári Párt: „Az ,első félidő' tapaszta­latairól érdeklődő kérdésre méltán válaszolhattunk vol­na ingerült, csalódott vagy kritikus hangon — ha ez lenne a stílusunk. A Nem­zeti Kisgazda- és Polgári Párt néven kivált szerve­zetek éppen attól a vezetési stílustól és gyakorlattól ha­tárolták el magukat, amely az ,őspártban' érvényesül; amely számunkra negyven év óta elfogadhatatlan. Az ajánlási szelvények gyűjtése tekintetében ta­pasztalataink szerint van­nak, voltak olyan pártok, amelyek a .szedj össze mi­nél többet, hogy a másiknak ne jusson' elv alapján szin­te végiglegelték a körzetü­ket. A kisebb pártok nem rendelkeznek hatalmi pozí­ciókkal, hálózatokkal (pél­dául szövetkezet, felvásár­lás stb.). Így az a tény, hogy ennek ellenére is megsze­rezték a megfelelő számú ajánlást, biztató: a szavazás szempontjából a potenciális szavazók-választók önkén­tességére és aktivitására utal. A valódi esélyegyenlőség illúzió; különösen vidéken, tanyákon, községekben. A választópolgárok egy száza­léka foglalkozik szervezet­ten politikával. A többi ki­vár. Fásult is, mert nem hisz, mert még mindig fél. Alig, vagy egyáltalán nem érzékeli a programok kö­zötti különbséget. A sajtó természetesen ál­szemérmes. Egy áldemokra­tikus megoldástól — ,a pár­tok megegyeztek ...' — vár­ja, hogy a keze tiszta ma­radjon, Az ,én mosom ke­zeimet' pilátusi póz nem menti fel a felelősség alól, sőt, részesévé válik egyfajta politikai bűntettnek, amely­nek az egyszerű emberek in­formálatlansága az eredmé­nye. Hogy minden pártnak saját lapja legyen, ma még álom. A sajtónak igenis vállalnia kell az érvek és ellenérvek ütköztetését; az érkező hírek kontrollálását, kommentálását. Pozitív és aktív semlegességet várunk a tömegtájékoztatástól. Pár­tunk ezért üdvözli a Délma­gyarország kezdeményezését a kerekasztal-beszélgetések megszervezéséért." * Amely, sajnos, nincs hiba nélkül. A legutóbbi, szom­baton megjelent beszélgetés szövegébe fogalmazási hiba csúszott: az MDF képviselő­je természetesen nem mond­ta, hogy az ajánlási szelvé­nyeket „egyenlő arányban elosztották a jelöltjeik kö­zött" (ez gyakorlatilag tel­jesen lehetetlen); a mondata helyesen így hangzik: „Való igaz. hogy mi több mint hét­ezer cédulát tudtunk elvin­ni a választási irodába, ami közel egyenlő arányban osz­lik el a jelöltjeink között, s ez is jelzi, hogy nemcsak személyekre, hanerr^ a párt­ra szavaztak az emberek ..." A hibáért elnézést kérünk olvasóinktól, a pártok kép­viselőitől és ^ a választási irodától, amely emiatt ne­tán arra kényszerül, hogy újraszámolja a szelvénye­ket S. L. i

Next

/
Thumbnails
Contents