Délmagyarország, 1990. február (80. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-27 / 49. szám

1990. február 27., kedd 3 Chikán Ágnes riportja Pető-módszerrel Szegeden Mozgássérültek az iskolában Az a család, amely mozgássérült gyermeket nevel, számtalan különleges gonddal kénytelen szembenézni. Miközben a szülőt ragaszkodó, féltő szeretete gyermeke rabjává teszi, megfosztja attól, hogy házon kívüli munkát vállalhasson, hogy a gyerek költségesebb ellátásához szükséges anyagiakat előteremtse. Ugyanakkor — azonban — noha a fölfokozott szeretet csodákra is képes —, a különleges bánásmódhoz szükséges szaktudás híján a gyerek moz'gáskészsége sem fejlődik otthon, de kellő szellemi gyarapodása is' elmarad. Szegeden, a hattyastelepi óvodában működik már évek óta egy csoport, amely vállalta ennek a korosztálynap a speciális képzését, és a Deák Gimnázium is fogad mozgássérült diákokát. Az egyesület városi szervezete azonban régóta szor-' galmazta:.. a közbülső, általános ' iskolás korosztály számára is teremtsen lehetőséget a város megfelelő képzésre. Néhány szülő ugyanis kénytelen volt a Petp-jntézetben elhelyezni gyermekét, akiket természetesen szerettek volna a közelükben tudni, szerettek volna hazahozni. — Az egyesület kérését indokoltnak tartottuk — tájékoztat Vörös Zöltánné, a városi tanács művelődési osztályáról. — Nekiláttunk hát, hogy megfelelő helyet keressünk, ahol a nem túl nagy létszámú iskola befogadná ezeket a gyerekeket. Fontos 'feltétel volt a4 zöld; tágas''környézet, 'a könnyű megközelítés, és az, högy .az épületen belül is közlekedni lehessen kocsival. A belvárosi'iskolák között hiába kerestünk ilyet, valamennyi zsúfolt, és a környezet sem megfelelő. így esett a választás a ságváritelepi iskolára. Itt mókus ugrál a faágon, és odaföntról bagoly lesi kerek szemmel, mi történik alanv. Itt üde pázsit szálai közt kutat eleség után a feketerigó, a távolból puha léptű macska kémleli szorgos igyekezetét. A napsugárfaló, csupa ablak épület körül akkora a szabad tér, hogy itt minden gyereknek nyargalni vágyik kedve, akár az egészséges kiscsikónak. Reggelence, amikor a különleges busz bekanyarodik a kertkapun, zsibongó had szalad fogadására. Tibornak, a gépkocsivezetőnek nem kell segítség után néznie: önként jelentkezők egész serege veszi körül öt és utasait. Tárt karokkal várják a tolókocsival kigördülő iskolatársakat, és mindenki fogni, legalább érinteni akarja a nagy kerekű, nikkelezett fémet, amíg a rámpán át begurul az iskola előterébe, s onnan a tanterembe. Biztató piosolyok és integetések után a nyolc mozgássérült gyerek mögött bezárul az ajtó, s a csöngőszó elhangzásával, elkezdődik számukra is a foglalkozás. Mit szól a tantestület? — Mit szólt ehhez a tantestület? Elvégre az esetleges új „lakók" fölborítiák az eddig megszokott rendet, és a változás némi áldozatot követel tanaroktól, diákóktól egyarant. , — A tanárok mindezt vállalták — feleli Miklós Lászlórié igazgató. — Egyéves szervezés után tavaly nyáron megszületett a döntés: ősztől fogadunk mozgássérült gyerekeket. Egyik földszinti termünket kiürítettük részükre. — Néhány szülő óhajáról tudtak, de hogyan toborozták a többi diákot? Hiszen közismert a sérült gyerekek,. szüleinek ódzkodása, érzékenysége. A volt óvodások és a Petö-intézetiek kitesznek egy egész osztályt? — A földerítést az egyesület vállalta — feleli Salgó László, a városi szervezet vezetője. A mi eszközeinkkel, lehetőségeinkkel igen nehéz fába vágtuk a fejszénket. Az egészségügy sajnos nem áll a helyzet magaslatán: a körzeti orvos nem képes földeríteni a sérülteket. A védőnői hálózat szintén nem ismeri őket. összesen 14 nevet mondtak, míg mi 52-nek jártunk utána, önként sajnos csak két egyesületi tag jelentkezett: a szülők többségé nem hiszi, hogy van segítség... Márpedig, ennék, az egyelőre nyolc kisgyereknek, akivel az ország első ilyen iskolai csoportjában foglalkoznak, adott ez a segítség. Az igazgatónő és az egyesület képviselőinek a Petőintézetben tett látogatása réván, hasznos tapasztalatokat gyüjfőttek' a szegediek. Arra a kérdésre is megkapták a feleletet: kik oktassák ezeket a gyerekeket? Á szegedi Gaálné Soós Rita és a kisteleki Sisák Erika szívesen vállalta ezt a feladatot. A Pető-intézetben négy év alatt szerezhető főiskolai diplomával konduktorként, alapos szakmai tudással, sok türelemmel és szeretettel foglalkoznak a gyerekekkel. : • .— Milyen ennek az osztálynak a napirendje? — Ugyanaz, mint a Petőintézetieké, csak itt nem alszanak napközben a diákok — feleli Rita. Minden pillanatunkat megtervezzük: irányított, céltudatos az oktatás és a nevelés is. — Különböző korosztályú gyerekek vannak egy csoportban. Hogyan folyik az oktatásuk? — Ketten a többi tanulóval, normál osztályba járnak. Mónit szeretik nagyon az osztálytársai, reggel fölváltva jönnek érte, kisérik a tanterembe. Gyurinak is, aki elsős, sikerűit beilleszkednie a közösségbe. Az első napokban csodálkozva bámulták a gyerekek az űj jövevényeket, ma már megszokták, elfogadták őket. Sőt: jelenlétükkel a segítőkészség is • erősödött • az egészséges gyerekekben. — Ki oktatja azokat, akik nem tarthatnak a többiekkel? — Erikával együtt sajátíttatjuk el velük a koruknak megfelelő tananyagot. Közben — mivel ezek a gyerekek nem képesek, vagy csak korlátozottan, az önellátásra — két pedagógiai asszisztens segédkezik az öltöztetésben, tisztálkodásban. — Nézzük akkor sorjában, hogyan kezdődik a nap?! — Mozgásprogrammal: fekve, állva végzünk feladatokat, majd járás közben. Amíg beszélgetünk, a gyerekek speciális, fából készített priccseken, zsámolyokon tornáznak Erjka irányításával. Az emblémával ellátott, védett berendezéseket — akár a Pető-intézet bútorait is — a gabonaforgalmi vállalat szolgáltató üzemegysége gyártotta. A vásárló a művelődési osztály. — Egyenesen ülök. Egy, kettő, három, négy, öt — számolnak, és minden akaraterejüket összeszedve egyenesen ülnek a gyerekek. Aztán „fölállnak", majd „egyenesen állnak". Arcukon a siker öröme minden megtett mozdulat után. A 12 éves Ivette megjárta a Pető-intézetet, volt Kiskunhalason is. Végül csak hazakerült. A hattyastelepi óvodában foglalkoztak vele, majd itt. Nagyon feszes az izomtónusa, előbb ki kell mindig lazítani. Megértő, türelmes szót igényel, mert a követelménytől megijed, és még inkább megfeszülnek az izmai. Az eredmény azonban máris mérhető: korábban csak tolókocsiban tudott ülni, most már — s itt az óriási siker — széken akár 20 percig is ül, ha kapaszkodva is. Az élénk tekintetű Anikó nyitott gerinccel született, deréktól lefelé semmit sem érez. A speciális gyakorlatokkal el lehet érni, hogy nem kell pelenkázni, meghatározott időpontokban maga megy majd a vécére. Az állandó gyakorlás itt elengedhetetlen, ezért otthoni feladatokat is kapnak a gyerekek. Ha valaki akárcsak egy-két napra is leáll, számára kárba vész az egész eddigi munka. „Húzzad, húzzad magadat, Én is húzom magamat, amelyikünk elesik az lesz a legkisebbik" — skandálják nevetve a gyerekek, és arcukon a feszült igyekezet, hogy megtegyék, amit nevelőik várnak tőlük. — Mi követi a mozgásgyakorlatokat? — Tisztálkodás, tízórai, majd tanulunk. Az ebédet beszélgetés, játék követi, délután ülve kézügyességfejlesztő gyakorlatokat végzünk. Az egyéni mozgásgyakorlatok után uzsonnát kapnák a gyerekek, és a buszszal hazaszállítja őket Tibor. — Mit gondol, mi történne, ha jó hírét hallva a szegedi „kis Pető-intézetnek", bátorságot kapnának az eddig bizalmatlan szülök is, és 20-30 újabb mozgássérült gyermekkel gyarapodna az iskola? — kérdezem Salgó doktort. — Annak módfelett örülnénk, ha a szülők bizalmát sikerülne elnyernünk. A helyhiány okozna ugyan némi gondot, bár ebben az épületben van lehetőség a további terjeszkedésre. Számítva jó emberek segítségére, az. udvart is használhatóbbá, kellemesebbé szeretnénk varázsolni. Holnap nyitott ajtó A Minisztertanács ülése Míg beszélgetünk, Ivette mosolyogva hasal a szőnyegen, mellette ott ül egy kisfiú. — Totó megígérte, elveszi Ivettet feleségül, ha megtanul járni. Hát most nagyon igyekszik a kislány — mondja nevelője. — Készülünk már a farsangra: ők lesznek a menyasszony és a vőlegény. Vidám tud ám lenni nálunk az élet, s erről szeretnénk meggyőzni a szülőket is, hogy leküzdjék indokolatlan szégyenérzetüket. — Nem hívták még meg a bátortalanabb mamákat, papákat, hogy saját szemükkel lássák, miként telnek itt a gyerekek napjai? — Éppen holnap, fél 9-től délután 3 óráig kitárjuk az ajtókat minden érdeklődő előtt. Nyílt napunkon szeretettel várjuk különösen azokat a szülőket, akiknek általános iskolás korú, mozgássérült gyermeke van. Felmentés - felkérés... „Felmentésem és az éretts'égi botrány között sem .kimondott', sem kimondatlan összefüggés nincsen" — közölte Kelemen Elemér volt művelődési miniszterhelyettes Glatz Ferenc művelődési miniszternek a pénteki tv-híradóban élhangzott nyilatkozatára reagálva, miszerint felmentése összefüggésbe hozható az érettségi tételek körül kialakult botránnyal. Kelemen Elemér az MTInek adott tájékoztatásában beszámolt arról, hogy a múlt heti miniszteri megbeszélésen, sőt a péntek délelőtti sajtótájékoztatón, amelyen részt vett, még szó sem volt a dolgok ilyén összefüggéséről. Annak, hogy megválik a minisztériumtól,. mint mon.dta, más okai vannak; azokról azonban nem kíván szólni. Távozási szándékát január 9-én bejelentette a miniszternek, majd kérelmét január 29-én — Glatz Ferencnek és a kormányfőnek címezve — írásban is megerősítette. — Glatz Ferenc mind személyes megbeszéléseinkén, mind a miniszteri értekezleten úgy nyilatkozott, hogy a hátralevő rövid időre már nem jelöl új miniszterhelyettest, ezért vonja közös irányítás alá a minisztérium köz- és felsőoktatási részlegét — mutatott rá Kelemen Elemér. Hozzátette, hogy a miniszter felkérte: jövendő munkahelyén is segítse majd őt a következő hetekben napirendre kerülő közoktatási kérdésekben. — Ezek után a minisztérium átszervezése és. a felmentésemről szóló információ utólagos összekapcsolása az érettségi dolgaival — távozásom magyarázataként — meglehetősén furcsa és érthetetlen eljárás; s nem felel meg a tényeknek sem Plakát-paradicsom Az ESMA Magyar—Spanyol Reklám Kft. az Elektromos Művekkel kötött szerződés alapján korszerű reklámhordozó táblákat szerelt villanyoszlopokra, s megkezdte ezeken a választási plakátok felragasztását. A villanyoszlopok felületére, a transzformátorállomások falaira, ajtóira ugyanis tilos plakátokat ragasztani. Az oszlopokra rögzített hirdetőszerkezetek elhelyezése viszont környezetkímélő. A választási kampány idején 8—10 ezer villanyoszlop reklámtábláján 30—40 ezer plakát jelenhet meg. A Minisztertanács hétfőn ülést tartott; utána Bajnok Zsolt kormányszóvivő tájékoztatta az újságírókat. Elmondotta, hogy az Országos Tervhivatal elnöke beszámolt az 1989-es népgazdasági terv végrehajtásának, valamint az idei néhány hét gazdasági fejlődésének tapasztalatairól. A jelentésben elhangzott: a magyar—szovjet kereskedelmi kapcsolatokban felhalmozódott rendkívül magas aktívum komoly feszültségek forrása. A kormány foglalkozott az állampolgárságtól megfosztó határozatok hatályon kívül helyezésével. Az ülésen a kormány áttekintette bizonyos élelmiszerek kivitelére vonatkozó tiltó határozata végrehajtásának eddigi tapasztalatait. A Minisztertanács foglalkozott az ügyészségi nyomozás feltételrendszerének javításával majd a Kossuthés Széchenyi-díjak adományozásával is. Ugyancsak döntés született azzal kapcsolatban, hogy a lakás célú állami kölcsönök utáni adófizetési kötelezettséggel kapcsolatos jövedelemigazolást miként kell elkészíteniük az állampolgároknak. Mint ismeretes, több képviselő a Parlamentben javasolta; az egy főre jutó jövedelem megállapításába ne számítsanak bele a különböző társadalmi juttatások. Ezt a javaslatot a pénzügyi kormányzat elfogadta, s ennek megfelelően a Minisztertanács is az állampolgárok számára kedvezően döntött, így nem kell figyelembe venni a jövedelmigazolás elkészítésénél a családi pótlékot, az árvaellátást, a szociális támogatást, a gyermekgondozási segélyt és a gyermektartási díjat. A döntés egyébként mintegy másfél milliárd forintjába kerül az államkasszának, a költségvetés bevétele a kamatadóból 6 milliárd forintról, 4,5 milliárd forintra csökken. > Az ülés napirendjén szerepelt a volt egyházi tulajdonú állami ingatlanok elidegenítési tilalmáról szóló törvénytervezet. Bercsényi Botond kormánybiztos adott tájékoztatást az MSZP, illetve jogelődje, az MSZMP vagyonának hasznosításával kapcsolatos állami feladatokról. Elmondotta, hogy az MSZP az egész ország területén 2230 ingatlant adott át az állami szerveknek hasznosításra. Az átadott eszközök értéke 6 milliárd forint, az ingó vagyon pedig 400 millió forintra tehető. A kormány tudomásul vette, hogy az MSZP csak azoknak az ingatlanoknak a kezelői jogát tartja meg a jövőben, amelyek a politikai munkához feltétlenül szükségesek. Még egyszer Hangulat, félidclben Szombati számunkban közöltük a politikai pártok képviselőinek véleményét a kampány első félidejéről, azjzal a megjegyzéssel, hogy a két Kisgazdapárt — valószínűleg a mi szervezési hibánk miatt — ezúttal nem jelent meg a kerekasztalnál. A zárójelbe tett mondatból biztatást hallhattak ki, mert hétfőn eljuttatták szerkesztőségünkbe véleményüket a témáról. íme: Hatvani Zoltán, Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt: „A kerekasztalnál vita bontakozott ki az ajánlási szelvényekről; mi megfelelőnek tartjuk a pártok közötti erőviszonyok felmérésére; bizonyos szűrőként funkcionáltak. A pártok közötti esélyegyenlőségnek nyoma sincs. Nekünk például mostanáig nem sikerült telefonra szert tenni (szervezési nehézségeken tehát nem kell csodálkozni). Annak ellenére, hogy a második legnagyobb taglétszámú párt a miénk, hátrányos helyzetünket naponta érzékeljük. Teljességgel elégedetlenek vagyunk a sajtó, a rádió, a televízió kampány alatti magatartásával. Az infrastruktúra hiánya, hátrányaink miatt, talán érthetően, érzékenyebbek vagyunk, mindenesetre úgy érezzük, mellőzöttek vagyunk a városi lapban is." Mótász Attila, Nemzeti Kisgazda- és Polgári Párt: „Az ,első félidő' tapasztalatairól érdeklődő kérdésre méltán válaszolhattunk volna ingerült, csalódott vagy kritikus hangon — ha ez lenne a stílusunk. A Nemzeti Kisgazda- és Polgári Párt néven kivált szervezetek éppen attól a vezetési stílustól és gyakorlattól határolták el magukat, amely az ,őspártban' érvényesül; amely számunkra negyven év óta elfogadhatatlan. Az ajánlási szelvények gyűjtése tekintetében tapasztalataink szerint vannak, voltak olyan pártok, amelyek a .szedj össze minél többet, hogy a másiknak ne jusson' elv alapján szinte végiglegelték a körzetüket. A kisebb pártok nem rendelkeznek hatalmi pozíciókkal, hálózatokkal (például szövetkezet, felvásárlás stb.). Így az a tény, hogy ennek ellenére is megszerezték a megfelelő számú ajánlást, biztató: a szavazás szempontjából a potenciális szavazók-választók önkéntességére és aktivitására utal. A valódi esélyegyenlőség illúzió; különösen vidéken, tanyákon, községekben. A választópolgárok egy százaléka foglalkozik szervezetten politikával. A többi kivár. Fásult is, mert nem hisz, mert még mindig fél. Alig, vagy egyáltalán nem érzékeli a programok közötti különbséget. A sajtó természetesen álszemérmes. Egy áldemokratikus megoldástól — ,a pártok megegyeztek ...' — várja, hogy a keze tiszta maradjon, Az ,én mosom kezeimet' pilátusi póz nem menti fel a felelősség alól, sőt, részesévé válik egyfajta politikai bűntettnek, amelynek az egyszerű emberek informálatlansága az eredménye. Hogy minden pártnak saját lapja legyen, ma még álom. A sajtónak igenis vállalnia kell az érvek és ellenérvek ütköztetését; az érkező hírek kontrollálását, kommentálását. Pozitív és aktív semlegességet várunk a tömegtájékoztatástól. Pártunk ezért üdvözli a Délmagyarország kezdeményezését a kerekasztal-beszélgetések megszervezéséért." * Amely, sajnos, nincs hiba nélkül. A legutóbbi, szombaton megjelent beszélgetés szövegébe fogalmazási hiba csúszott: az MDF képviselője természetesen nem mondta, hogy az ajánlási szelvényeket „egyenlő arányban elosztották a jelöltjeik között" (ez gyakorlatilag teljesen lehetetlen); a mondata helyesen így hangzik: „Való igaz. hogy mi több mint hétezer cédulát tudtunk elvinni a választási irodába, ami közel egyenlő arányban oszlik el a jelöltjeink között, s ez is jelzi, hogy nemcsak személyekre, hanerr^ a pártra szavaztak az emberek ..." A hibáért elnézést kérünk olvasóinktól, a pártok képviselőitől és ^ a választási irodától, amely emiatt netán arra kényszerül, hogy újraszámolja a szelvényeket S. L. i