Délmagyarország, 1990. február (80. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-24 / 47. szám

1990. február 21., szerda 3 Alapítványi felhívás A Juhász Gyula Tanár- gyar nemzetiségi fiataljai képző Főiskola alapítványi számára ösztöndíj formájáfelhívással fordul Szeged, ban anyagi támogatást Csongrád megye és az ország nyújtson. Az alapítvány jémás településeinek állam- lentőis segítséget nyújtana a polgáraihoz, vállalataihóz és magyar lakta területek peintézményeihez, egyházai- dagógus-ellátásának javítá sához, ezzel a magyar nemAz elmúlt hetekben több XlXnX ^f^™ mint 20, határainkon kívül XS To.v mfnriXk éló magyar nemzetiséin fia- ,,K®rjuk' . hogy mindazok; ;;; akik az alapitvany céljaival tal kérte felvételét a főiskolára. Intézményünk készen áll arra, hogy a hallgatók képzéséről gondoskodjék, [g^n ezért áldozatot is hoz, de a , főiskolai kepzes teljes atvallalasa „ meghaladja erejét. egyetértenek, és anyagi vagy más támogatást felajánlanak, erről írásban vagy teletájékoztassák Tóth főtitkárt. (Juhász Gyula Tanárképző Főiskola, 6701 Szeged, ApriAz alapítvány célja, hogy lis 4. útja 6. sz., telefon.- (62) a szomszédos országok ma- 10-495; telex.- 82-452.) Botond a Műcsarnokban Nem panaszkodok, hanem vádolok Fehér János költő, a JATE ötödéves hallgai'ója nyitották meg. A kiállítás témája az a tudatos, vagy gondatlanságból elkövetett pusztítás, melyet a természetes és kulturális környezetünkön, életterünkön követtünk el. Ehhez hamis, vagy rosszul értelmezett fejlődéselmélet és rövidlátó gazdasági célok szolgálnak alibiként. A művész két konkrét eseményből meríti témáját: 1. A Pécs vá Pályázat művészeti ösztöndíjra A Csongrád Megyei Tanács pályázatot hirdet a megyénlkben élő hivatásos művészek, alkotói kollektívák, illetve időszakosan itt dolgozó művészeik számára alkotói ösztöndíj elnyerésére. Pályázni lehet egyszeri alkotói ösztöndíjra egyéneknek (10 ezer forint) és alkotói csoportóknak (maximum 50 ezer forint) és fiatalok alkotói ösztöndíjára (3-6 hónapig terjedő időszakra havi 5 ezer forint). Korhatár: 35 év. A pályázatok beküldési határideje: 1990. március 10. A megyénkben időszakosan működő művészek pályázhatnak vendégösztondijra, melynek összege egy hónapig terjedő időszakra napi 100 forint. Ezt az év bármelyik időszakában be lehet nyújtani. Az ösztöndíjra olyan hivatásos művész pályázhat, aki felsőfokú művészdiplomával rendelkezik. Ugyancsak pályázhatnak művészeti kutatómunkát végzők is. A pályázatban meg kell jelölni az ösztöndíj valamelyik formáját, részletes munkaprogramot kell melléikelni, mely tartalmazza a művész eddigi tevékenységét, további alkotói céljait, feladatait, s ezen belül megjelölni, hogy milyen terve megvalósításához kívánja elnyerni az ösztöndijat. A pályázatokat a Csongrád Megyei Tanács V. B. művelődési osztályára kell beküldeni. Az erdélyi néprajzkutatás helyzete és tennivalói A Szegedi Erdély Kör va- Szakértője az összehasonlító sárnapi rendezvényeiről ál- folklórnak. Dr. Kós Károlytalában szombati lapszá- lyal a betiltásig szerkesztetmunk utolsó oldalán szok- te a távlataiban mind natunk beszámolni egy rövid gyobb fontosággal bíró Néphírben. A holnapi, vasárna- ismereti Dolgozatok című pi rendezvény (kezdési idő- sorozatot. Járt a moldvai pont 16 óra, színhely; Ró- csángók között... Jelentős mai körűt 31. szám, a felső- kötetei és folklórtanulmávárosi Gál utca sarka) kap- nyai felsorolására egy napiesán ezúttal eltérünk a meg- lap nem vállalkozhat, szokott rendtől. A TIT nép- Lehet, hogy Kurcsi Minya rajzi szakosztálya, valamint havasi mesemondó (1966a Szegedi Erdély Kör szer- ban megjelent kötetének cívezésében ugyanis Faragó mej szellemiségét hozza József folklórkutató tart magával — mindenféleképp elpadást a közönségnek, üdítően fog hatni a decemVállalt témája — Az erdélyi néprajzkutatás helyzete és tennivalói — izgalmasnak ígérkezik, mivel köztudott (aki esetleg nem ismerné, ezúttal tudomásul veheti ...), hogy kemény politikai kérdésként ítéltete.t meg az utóbbi huszonöt esztendőben ezen tudományág a föld ama részén. A néprajz, a nemzeti önismeret eme nélkülözhetetlen kelléktára, különösen az utóbbi években, száműzetésre volt ítélve ... Faragó József mindezt már nyugdíjasként érte meg. Dolgozva. Nyilvánvaló: a fióknak. Erről is szó lesz. Pályafutásának fontosabb pillanatai: 1922-ben született Brassóban, itt, valamint Sepsiszentgyörgyön végezte gimnáziumi tanulmányait. Magyar néprajzi faszákból 1945-ben a Bolyai Tudományegyetemen szerzett doktorátust, Gunda Béla tanítványaként. Egyik nagynevű elődje pályáját rajzolta meg a Kriterion Könyvkiadó 1000. kiadványában (Kriza János; Vadrózsák, 1975.). Tanulmányaiban a nemzetiségi önismeret és öntudat korszerű, a néprajztudománnyal összefüggő kérdéseit taglalta, rámutatva azon élő és bensőséges kapcsolatra, ami kialakult a kisebbségi sorsra ítélt magyarság lelkivilágában. A magyar klasszikusok kiadásában is tevékeny szerepet vállalt. Elemző tanulmányai és jegyzetelései több jeles erdélyi kutatót segítettek az első megjelenésében. beri forradalom után, e tavaszias februárban. P. S. A Dél-Magyarországról származó és 10 mészét e részén az ember végbe vitt. A te- számomra, ha külföldön éve az NSZK-ban élő Botond „Hommage" rem végfalán az eróziótól szétszabdalt hegy magyarokat látok vagy halcímú térinstallációs kiállítása nyílt csütör- egy nagy formátumú rajza látható. Előtte lok, akkor inkább elfordultökön Budapesten, a Műcsarnokban, melyet vaslemezből hegesztett plasztikák, melyek nak, csak nehogy észrevePeter Laub művészettörténész és Kurdi száraz ágak formájában halomba rakva gyék őket; hiányzik egyfekszenek. Ez a hegy mindannak a bruta- fajta szolidaritás. A Zengőlitásnak a szimbóluma, melyet az ember körnek még csak a vázlatai saját környezete ellen elkövet. készültek el. A lényege az Második tér: itt leszűkül a tér, és a tel- lenne, hogy fórumot adjon jes kép helyett a részletre koncentrálódik a mindazoknak, akik szívük figyelem. A fasor (Allee), mely a korona- szerint tenni akarnak ezért juktól megfosztott fák sorából áll — 3 mé- az országért. A Zengő-kör ter magas rajzok formájában — érzékelte- politikai jellegű, de nem fi. hogy részei vagyunk a környezetnek, pártpolitikai értelemben az, rad mellettt Zengó-hegy erdőállományának mely körülvesz bennünket. hanem egy mozgalom, bár elpusztítása: 2. A 8 ezer romániai falu le- Harmadik tér: a hagyományokra épülő a mozgalom szónak ma narombolisának terve. Ez utóbbinál a politi- emberi környezet és az emberi természet, gy°n rossz íze van. Ebben kai események utolérték a tervezett politi- mint közösségi lény pusztulását idézi. Egy az egyesülésben — költőtől kai tartalmaiA mücsarnokbeli kiállítás bizonytalan egyensúlyban álló kapu (szin- a mérnökig — bizonyos három teret és három térinstallációt foglal tén vaslemezből hegesztve), mely a falnak ökológiai problémák konkmagában. döntve, funkciójától megfosztva, védtelenül rét megoldásával és poziElsö tér: demonstrálja a gátlástalan és áll, mégis uralva a teret. Az installáció fo- tlv utópiák tervezeteinek meggondolatlan pusztítást, amelyet a ter- vábbi részei a pusztulás maradványai. elkészítésével foglalkoznának, és ezek reális kivitelezési lehetőségeivel. Remélem, ez hamarosan egy intenzíven dolgozó csoportosulássá alakul, mert úgy érzem, nagyon kevés az idő. És talán később arra is képes lesz a Zengő-kör, hogy kormányszintű tanácsadást végezzen, és építő, pozitív kritikát adjon. Hasonlóan, mint a mostani kiállításon a Zengő, mert én nem panaszkodom. hanem ez a kiállítás egy vád. Amelyre érdekes módon a Pécsváradi Erdészeti Vállalat már válaszolni készül. — Az előzetes tervek szerint Habsburg Ottót kérted meg a kiállítás megnyitására. — Még jóval a kiállítás előtt írtam Habsburg Ottónak. 0 azt válaszolta, hogy mindent megtesz, amit csak tud. Ezt többféleképpen lehet értelmezni, de erre csak később jöttem rá. Amikor konkretizálni próbáltam az ajánlatát, nem volt hajlandó válaszolni, az utolsó pillanatig húzta-halasztotta a dolgot. Végül, mint „védnök", egy olyan minősíthetetlen hangú, kétsoros levelet írt, melyet, ha — ahogyan előzetes terveinkben szerepelt — felolvasunk, Habsburg Ottó teljesen nevetségessé vált volna. De most már örülök, hogy nem jött el, mert számomra ez az eset bebizonyította, • hogy nem vállal kockázatot, semmiféle felelősséget. — Hogyan illett volna Habsburg Ottó személye a kiállítás koncepciójába? — Ebben az esetben az volt a cél, hogy a konzervatív erők is hassák segítőkészségüket. — Honnan szerezted a kiállítás szponzorait? — Körülbelül 100 levelet írtam különböző cégeknek, hogy támogassák a kiállítást. A levelek többségére nem érkezett válasz. Huszonkilencen elutasítottak; mindössze kilenc NSZK-beli és három magyar cég támogatott. Sajnos, ez a pénz csak a költségek 25 száza— Sajnos, jóformán sem- lékát fedezi. A Műcsarnok milyen kapcsolatom nincs. ... .. , , .... l,"""D,!,n lengedező feher már félig adott, mert annak idején a pajtában be- milyen kapcsolatom nincs. . ... . rendeztem magamnak egy Ez abból adódik, hogy az eJara an műtermet. Az ehhez tartó- Iparművészeti Főiskolára lepelnek erdélyi hagyomárneemutat- z° 'akrész kevés befekte- jártam, és szinte nem volt nyokba vezető gyökerei séeüket téssel viszonyla8 hamar lét- kontaktusom, és még ezt a vannak. Ezt azért jegyzem rehozható és rögtön bein- kicsit is elveszítettem a ... .. — Ügy tudom. Pécsvára- dúlhat a telep. A vázlatos, kinttartózkodásom alatt. mee '">_ mert a wmogato don tesz. művésztelepet lefest Igen, ott írásos koncepció már elké- Viszont mióta hazajárok, cégek hiánya miatt a megszült. Üzemeltetése sem rendszeresen gyűjtöm a be- nyitó utáni „Halotti tor" örököltem lesz költséges- mert vannak nyomásokat a különböző elmaradt, mely szervesen A-,, ki,* . •,„„»*„„ művészek, akik bizonyos kiállításokon, egy hazat, es mint kertesz, ' , . . .. v^v hnlrint. házt.nlairionns célokért sok mindent meg- _ Terveid között vagy boldog háztulajdonos " nem sokat tudok kezdeni .. . y _ . _ vele. Nagyon jól érzem ott aldozat. hanem egyszerűen megmásszátok a Zengőt, il J hozzátartozik egy muvesz lctl3e egy Zengö-kör alaki ez nem egy peit> hogy magam, de ezt az örömet inkább az adja, hogy nemcsak számomra lesz fontos, hanem egy közösségnek. életéhez. Számomra az a JÓSC. művész, akinek van embekapcsolódott volna az Erminden énben dély-koncepcióhoz. — Mif jelent neked ez az itthoni kiállítás? Az rí tartása, hogy elérje cél- leBalább ját. Elsősorban az ilyen em- 6 első húszan ... , — Számomra nagyon fontos- mert ott „beszélhetek" a konkrét ökológiai problévoltunk. molír lorfinÜMKK „ o /<nH doltam, mely egyszerre csak egy, kettő, vagy három embert fogadna be — költőt, ni. mely leginkább azt a célt — A magyarországi kép- szolgálná, hogy újra létre- szemben zenészt, filozófust, képző- zőmüvészek közül kikkel jöhessenek mikroközösséművészt. Ez a lehetőség tartod a kapcsolatot? gek. Mert megdöbbentő az esztelen pusztítással Podmaniczky Szilárd DLUSZTUS IMRE — Gyere, vár egy hölgy — szól be kolléganőm a szobámba —, cikket hozott két hete, Marxról. Azt mondja, erről akar veled beszélni. Homlokráncolás. Filozófiai dolgozat az utóbbi napokban nem volt a kezemben. Legalábbis így emlékezem, midőn régmúlt telefonok, üzenetek, kéziratok és levelek liános dzsungelében eljutni kívánok ehhez a tisztáshoz, de gyönge kezembe csak nem jut oly éles eszköz, amivel rendet tudnék vágni. — Csorvásról jöttem, vonattal — mondja a lány a bemutatkozás után, ós a helységnév után minden megvilágosul, mintha a tévedésekre ítélt emlékezet homályló erdejéből különös erők emeltek volna ki a napsütötte rengeteg fölé. Igen, kaptam egy levelet Csorvásról, öreges kéz írta zavaros szöveget, arról, hogv tarthatatlan immár a marxizmus—leninizmus hegemóniája. A vonalas irkából kitépett lapot az elolvasás után archiváltam, azaz a papírkosárba dobtam, mert egyfelől sokat írtunk már erről, másrészt pedig túlzott igényt fedeztem föl abban, hogy egyetlen irkalapon ily sommásan mondjanak ítéletet egy egész eszmerendszer fölött. Ezt sietve közlöm Ágnessel, miközben letelepedünk. — Két hétig olvastam a könyvtárban — rebegi válaszul. — Ne haragudjon, de az az öreges kéz vezette írás — A barátom írta, én diktáltam. Nyakig gombolt lódenkabát, szürke nadrág, ormótlan hótaposó csizma. Haja a gallérra hullámzik, szomorú szemén fátyol, bőre akár a víz mosta kavics. — Hány éves? — Tizennégy. Zavarba jövök. Arca, beszéde, tartása fiatalasszonyt sejtet. — Most járok nyolcadikba — mondja nyomatékul. Félek megdöbbenni, udvarolni még r Ágnes lebeg inkább, ráadásul az öreges kézírás előttem. — Ma nincs tanh'is? — Nincs, értekezletet tartanak a tanárok. — Jó tanuló? — Nem, csak az irodalmat szeretem. — Verset is ír? Rámemeli tekintetét. — Folyton. Alig alszom, állandóan írok. Meg apámat ápolom, levágták a lábát. — Vannak testvérei? — öten vagyunk, de ketten már eltávoztak. Ügy mondja, mintha meghaltak volna. Mondatának hatása egy hideg sírkő érintéséhez hasonlít. Megérzi visszahúzódásomat. — Ügy értem, az egyik megházasodott, a másikat pedig elzavarta az apám. — És az édesanyja? — Egyszerű asszony. így mondja, mintha tudná, azok fogalmaznak ekként, akik már magas posztról néznek vissza az asztalon gőzölgő hajában főtt krumplira. — Miért foglalkozik Marxszal? — fordítom vissza a gondolat szekerét az eredeti útra. — Mert nagyon érdekel. Én ugyanis forradalmár vagyok. A rendőrség is figyel, mert tagja vagyok egy közösségnek. De erről nem mondhatok többet, mert köt az esküm. Gyorsan, pontosan beszél, mintha betanult verset mondana föl. — Fegyvereik is vannak? — Nincsenek. — Tehát maguk békés forradalmárok. — Véleményem szerint ma Magyarországon békés forradalom zajlik. Mindent a politika határoz meg, ezért nekünk ott kell lennünk a politizálok között Ezt egy tizennégy éves, falusi kislány mondja. Elnézem, ugyanazzal a tartással ül. ahogy ősei tehették, ha ugyan hellyel kínálták őket. Ágnes nem dől hátra a fotelben, kezeit összekulcsolva, ölébe ejti. — Hogyhogy figyeli a rendőrség? — Egyszer kihallgattak, mert eltűnt egy zászló az iskolából. — Maga tüntette el? — Nem, én csak a háttérből irányítottam — mosolyodik el, mintha arról mesélne: galambot röptettek föl fizikaórán, az utolsó padból — Tudja, hogy magának veszélyes a. szeme? — Tudom. Letaglóz ez a határozottság Visszatérek a rutinkérdések szilárd burkolatú útjára. — Továbbtanul? — Könyvkötő szerettem volna lenni, ment élvezem a könyveket, de idén nem indul ilyen képzés. így segédápoló leszek, hisz apámat mindenképp gondoznom kell, s ezzel legalább tanulom is a kötelességemet. Ez a munka biztosan nemcsak abból áll, hogy forgatok egy beteget az ágyban. Türelmetlenül csöng a telefon. Az ajtóban állva kérdezem: — Küld még írási? — Elveszítettem a bizalmamat a lap iránt — Tudja, kéziratokat nem őrzünk meg, és... — Jól van, megértem. Kezet fogunk, kemény szorítást érzek. — Legalább a verseiből küldjön! Bólint, kinyitja az ajtót, majd visszafordul. Tekintetében szorongó, őszi délután. — Nagyon szomorú verseket írok.