Délmagyarország, 1990. február (80. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-17 / 41. szám

1990. február 16., péntek 17 DM] mqggzin Az állatorvosi ló PÁRTOK AZ EGÉSZSÉGÜGYRŐL Szerkesztőségünk a választások előtt kerekasztalbeszélgetéseket szervez a Szegeden működő politikai pártok képviselőivel. Az a célunk, hogy olvasóink ezúton is tájékozódhassanak a politikai küzdőtér szereplőinek egymástól eltérő, illetve egymáshoz közelítő álláspontjairól, s ez ismeretek birtokában — is választhassanak. Az első alkalommal (december 23.), a pártok eszmerendszerei adták a témát, január 20-án a gazdaság átalakítása, a tulajdonreform, február 3-án a szociálpolitika; ezúttal az egészségügyről lesz szó. A kerekasztalnál a pártokat a következő személyiségek képviselték: dr. Bali Ilona (Nemzeti Kisgazdapárt), dr. Dési Illés (Zöld Párt), dr. Fehér Ilona (Szabad Demokraták), dr. Kispéter Szilveszter (Magyarországi Szociáldemokrata Párt), dr. Kovács Kálmán (Néppárt), dr. Ladányi Jánosné (Kereszténydemokrata Párt), dr. Lippai Pál (Fidesz), dr. Sánta Sándor (Független Kisgazdapárt), Sipos Tibor (Zöld Párt), dr. Szabó Mihály (Szocialista Párt). (Dési professzor elfoglaltsága miatt a beszélgetésnek csak az elsó felén vett részt, a második felében a zöldeket Sipos Tibor egyetemi hallgató képviselte; az MSZMP ezúttal nem képviseltette magát.) — Mielőtt leültünk, Fehér Ilona doktornő azt mondta, hogy az egészségügy olyan, mint ama bizonyos állatorvosi ló: minden szörnyűséget meg lehet találni benne, ami az egész magyar társadalomra jellemző, akár politikai, gazdasági vagy erkölcsi nézőpontból vizsgálódunk. Először ót szeretném megkérni, hogy röviden vázolja föl, honnan és hogyan jutott mai állapotába az egészségügy? SZDSZ: Valóban annyira rossz a helyzet, hogy reformálni már nem lehet, hanem teljes egészében, alapjától a tetejéig meg kell változtatni. 1945-ben ebben az országban kezdett föltámadni a háborúban leromlott egészségügy. Biztosítótársaságok működtek, több is, a sokat szidott OTI-n kívül volt az OTBA, a MABI és még jó néhány. A biztosítók működtetését tehát nem most fogjuk föltalálni. Az akkori színvonalnak megfelelő, jónak mondható volt az egészségügyi ellátás. Kezdett kialakulni a háziorvosi hálózat, erre épültek a kórházak és a magasabb egészségügyi intézmények. '49 után aztán kötelezően áttértünk a szovjet rendszerre, megcsinálták a körzeti orvosi hálózatot, teljesen fölöslegesen bevezették a rendelőintézeti szisztémát s ezek fölött voltak a kórházak és egyéb intézmények. '45 után létezett egy jó ápolási szisztéma, működtek szerzetesnővérek, diakonisszák és olyan civilek is a betegellátás szolgálatában álltak, akiknek erre bizonyos lelki késztetésük volt. '49 után viszont gyászos kenyérkeresetté degradálódott ez a tevékenység. Az ötvenes évekre előállt egy rosszul működő, mindenfelől megtépázott egészségügy. A következő, katasztrofális lépést a hatvanas évek elején tették: a mezőgazdaság erőszakolt társadalmasítása közben roppant tömeget zúdítottak arra az egészségügyi szervezetre. amely már amúgy is szegény volt, a szervezettsége tönkrement, a tekintélyét pedig tudatosan megtépázták. Hamar kiderült, hogy ez a garnitúra nem tudja és nem is akarja ellátni a rázűdított tömegeket — jött a paraszolvencia. A hatalom csúcsain lévők mihelyst rájöttek, hogy különféle juttatásokkal az általánosan rossz körülmények között előnyöket szerezhetnek maguknak, adták a telkeket, a vezetőorvosi állásokat. Kialakult egy olyan elvtelen szövevény, amit hirtelenjében minősíteni is nehéz: miközben az ellátás egyre mélyebbre süllyedt. — Gondolom, abban valamennyi politikai szervezet képviselője egyetért, hogy szükség van a teljes átalakításra; de ki hogyan képzeli ezt el? Az átmenet idején mi a legsürgősebb teendő? Zöld Párt: Nagy baj lenne, ha az egészségügy átalakításával kapcsolatban az anyagi feltételeket kezdenénk el mérlegelni. Az egészséget nem lehet pénzzel mérni. Az én szakmámban mindenki tudja, hogy Magyarországon a légúti megbetegedések 25 százalékát, s a keringési betegségek 20 százalékát a szenynyezett levegő okozza. Táppénzre, kezelésre, gyógyszerre, évi 1 milliárd 200 forint megy el. a munkaidő-kiesés miatt 2 milliárd 500 millió, a betegek évente 2200 kórházi ágyat foglalnak le, ami 4 milliárd 700 millió forintba kerül. Ezeknek a számoknak a tükrében világos, ha a levegőszennyeződést csökkenthetnénk, az gazdasági haszon is. És akkor nem beszéltem még arról, hogy minden huszonnegyedik rokkantságot, és minden tizenhetedik halálesetet a levegőszennyezés okoz. A férfiak várható élettartama — 55 év — szempontjából a legroszszabb a helyünk Európában, s a nők is hátulról a második helyen vannak (72 év). Környezetszennyeződés okozza a daganatos megbetegedések háromnegyed részét, és a halálokok 19 százaléka daganatos betegség. Vagyis, ha a megelőzéssel nem foglalkozunk, a legjobb klinikai hálózatot is hiába tartanánk fönn. Független Kisgazdapárt: A megelőzés fontosságában mindannyian egyetértünk, de az is bizonyos, hogy legelőször a biztosítási rendszert kell átszervezni. Az űj szisztémában az egészségügyből haszna is van a biztosítóknak, és ebből a környezetvédelemre is áldozhatnak. De az állam természetesen nem vonulhat ki: a jelenleginél jóval több, körülbelül 8 százalékos legyen a költségvetési támogatás. Fidesz: A százalékokat nem túl értelmes most meghatározni, inkább azt mondanám, hogy szoros összefüggésben azzal, hol tart a gazdaság, az egészségügyre fordítandó költségvetési kiadásoknak folyamatosan növekedniük kell. Néppárt: Egyetértek azzal, hogy a mostani 3 — 3,2 százalékkal szemben legalább 8 százalék szükséges az egészségügyi kiadásokra. A pártom álláspontja szerint az alapellátás, az anya- és csecsemővédelem, az ifjúsági egészségügy, a közegészség- és járványügy, valamint a megelőzés egyértelműen állami feladatok. MSZP: Ha a piacgazdaság felé törekszünk, nyilvánvaló, hogy az állam. minden szférából visszaszorul. Nézetem szerint irányító szerepe kell hogy legyen az alapvető feladatokban. s amennyiben a biztosítási rendszer nem képes fedezni a költségeket, akkor pótlólagos támogatást kell az államnak biztosítani. Az a lényeg, hogy az egészségügy finanszírozása értékálló legyen, és kövesse az igények növekedését is. Szociáldemokrata Párt: Egyetértek azzal, hogy az egészségügy alapvetően állami feladat, de összeggel nem dobálóznék, hiszen az egészségügyi funkciók összekeverednek a szociálpolitikai feladatokkal. Ami konkrétan állami finanszírozást kíván, az a hatósági feladatok, a közegészségügyi szervezés és irányítás, valamint a megelőzés. Az átmeneti korszakra tekintettel a legelső teendő a mai társadalombiztosítás fölszámolása, mert ez nemhogy működésképtelen, hanem egyenesen káros. Nemzeti Kisgazdapárt: A fölsoroltakon kívül a tudományos kutatásokat sorolom még az állami föladatok közé. MDF: Az egészségügyben is tiszta, ellenőrizhető tulajdonviszonyokat kell megvalósítani, biztosítva a társadalom és az egészségügyi dolgozók érdekegyensúlyát. Egy valóban emberközpontú egészségügy kialakulását az egymással versengő ellátási formák létrejöttétől várjuk. Ha a rászoruló szabadon választhatja meg az orvosát, a kórházát, akkor elérhető, hogy érdekeit tekintetbe vegyék. A nyugdíjasok és keresőképtelenek, például a munkanélküliek, a szegények biztosítási díjait a költségvetésből kell fedezni: ók is teljes jogú biztosítottak. A társadalombiztosítási bevételből is négy egymástól és a költségvetéstől független alapot hoznánk létre. Ilyen a nyugdíjalap, a munkanélküli alap, a munkaképtelenségi-, táppénz-, rokkantsági alap és a betegbiztosítási alap. Állami finanszírozást igényelnek az egész népet érintő egészségügyi feladatok, mint a közegészségügy, a tudományos kutatás, az oktatás és a sürgősségi betegellátás. Mivel azt valljuk, hogy megelőzni könnyebb a bajt, mint kezelni, a legfontosabbnak tartjuk a testi és lelki egészség megőrzését. Kereszténydemokrata Párt: Az elképzeléseink számos ponton megegyeznek az itt elhangzottakkal. Külön hangsúlyozzuk az állam szerepét a különösen rászorulók gondozásában. Fontos szempontunk, hogy az életvédelem már embrionális korban elkezdődik, — de ez alighanem etikai kérdés és nem fér jelenlegi témáink közé. — Szeretném, ha valaki arra vállalkozna, hogy fölvázolja az új, kívánatos szervezeti rendszert. Független Kisgazdapárt: A szabaddemokraták képviselőjének előadásából láttuk, hogy a jelenlegi rendszer három pólusú; az alapellátásban egy kétpólusú szervezeti rendszerre szükséges áttérni. Az alapképlet: a jól működő háziorvosi hálózat és a jól felszerelt kórházak rendszere. A kórházi ágyak száma — amely egyébként ma sem kevés, csak látszatra — a magán- és felekezeti kórházakkal növelhető, és az ellátás minősége is javítható. Még egy pillanatra visszatérnék az átmenet időszakára: első lépésként a szabad orvosválasztást vezetnénk be, ami megoldaná a paraszolvencia sokat kifogásolt problémáját. Gyakorlatilag a körzeti rendelők szerepét nem fogják azonnal, egyik napról a másikra átvenni a magánrendelők. Ez már csak azért is lehetetlen, mert most szinte mindenütt két körzeti orvos dolgozik, egy-egy rendelőben. Amint bevezetjük a szabad orvosválasztást, azonnal fölmerül az egy orvos — egy rendelő igénye. Még a reformok bevezetése előtt arra kell törekedni, hogy minden rendelőben önálló, összeszokott orvosi munkacsoportok alakulhassanak ki, amelyekben egyértelműen az orvos a főnök, hiszen egyértelműen ez lesz a helyzet, ha a rendelő tulajdonosa lesz. Addig is, amíg a jelenlegi körzeti orvosokból igazi háziorvosok lehetnek, néhány apróságnak tetsző reformintézkedés szükséges. Ilyen a vényírás átalakítása, a körzetek számának növelése — vagyis le kell vennünk azokból a terhekből, amelyek jelenleg megakadályozzák a körzeti orvosokat abban, hogy valódi munkát végezzenek. — A biztosítóintézetek, ha majd léteznek, ellátják az orvosok szakmai felügyeletét is. De milyen legyen a felügyeleti rendszer az átállás időszakában? Független Kisgazdapárt: Mindenképpen pártoktól független, 20—30 fős szakmai tanácsadó testületet kellene alakítani, akik a miniszter mellett működnének, és akik között gyakorló orvosok is helyet kapnának. Az egészségügy végső rendszerének kialakítása nem a pártok témája. Fidesz: A beszélgetésben összekeveredik az átmenet kérdése és az egészségügy szervezeti felépítése. A Fidesz ingyenes alapellátást képzel el, amelyhez pénzért extra szolgáltatások vehetők igénybe — természetesen az orvos és a gyógykezelés helyének szabad megválasztása mellett. Az átmenetben a jelenlegi strukturális problémákat kell felszámolni. MSZP: Az átmenet intézkedései a jövendő egészségügyet alapozzák meg. Magyarországon 110 ezer ágyat, 36 ezer orvost tartanak nyilván, körülbelül 80 ezer az intézeti nővér és 30 ezer a körzeti nővér. Ez a 110 ezres ágyszám — könnyen lehet — csak 90 ezret jelent valójában, mert a legjobb intézetekben is legkevesebb öt. de átlagosan tíz napig tartózkodik bent egy beteg. Az átlag világszerte három és fél nap. A mi magyar egészségügy tehát szociálpolitikai feladatokat is ellát — ezt meg kell szüntetni. Ehhez az szükséges, hogy egy körzeti orvos ne egy, hanem legalább három, de inkább öt nővérrel dolgozhasson, akik akár naponta két-háromszor is meglátogatják és otthonában ellátják a beteget. így nem kell 1 millióért ágyat létrehozni és 200 ezret évente a fenntartására biztosítani az államnak. Sürgősen el kell érni, hogy a nem szakmai munkától valóban tehermentesítsük a körzeti orvosokat, akik a megfelelő személyzettel igazi háziorvosokká válhatnak. Egyszersmind megszűnne az intézetek zsúfoltsága. Ma ebben nem érdekeltek a kórházak, hiszen ha nincs 80 százalékos ágykihasználás egy intézetben, akkor elvonják az ágyra számított költségeket. Vagyis, rákényszerül a kórház, hogy minél több beteget tartson benn. Hasonló anomália, hogy a műszereket úgyszólván csak kapcsolatok révén, jótevők útján lehet megszerezni; ha ezt az esetlegességet kiküszöböljük, akkor megszüntethető a betegek fölösleges küldözgetése, egyik intézetből a másikba. Nemzeti Kisgazdapárt: Nyugaton a diagnosztikus szakmák fölszereltsége olyan, amilyet az unokáink sem fognak látni. Természetesen nem szabad belenyugodni a mi helyzetünkbe, de az is biztos, hogy a költséges diagnosztikai vizsgálatokat ezután sók pénzért kell csinálni. SZDSZ: Bizonyított tény, hogy az orvos és beteg közötti személyes jó kapcsolat gyógyító erejű, a háziorvosi szolgálatnál nincs jobb. Persze az is biztos, hogy a háziorvosnak messze magasabb képzettségűnek kell lennie, mint a jelenlegi körzeti orvosoknak. Nem lehetnek ennyire deffenzív magatartásúak, mint a mostaniak, nem küldözgethetik minden apró vizsgálattal a rendelőkbe a betegeket, hanem egy csomó dolgot, amit ma a rendelőintézetekre hárítanak a körzeti orvosok — maguknak kell elvégezni. Független Kisgazdapárt: Megfordul majd a világ: a több szakvizsgával rendelkező orvosok kiáramlanak a körzetekbe, ók fognak ott megélni. A klinikákon az oktatás, a gyógyítás, a kutatás lesz a fontossági sorrend. .— Ha már a képzésnél tartunk: gyakran halljuk, hogy a bajok gyökere az orvosegyetemeken keresendő. Mi erről a véleményük? MSZP: Az egyetemi hallgatók létszámát minden valószínűség szerint csökkenteni kell. Tanulmányaik után két-három évet különféle intézetekben kellene eltölteni a fiatal orvosoknak s a munkájuk alapján olyan végbizonyítványt kellene kapniuk, amit bárhol a világon elfogadnak. Néppárt: Nem hiszem, hogy adminisztrációs korlátozásokat kellene bevezetni a felvételinél. A szűrőt inkább később kellene használni, s a tanulmányok elsó két évében kiválogatni az alkalmasakat. MSZP: Csakhogy, amikor a mai orvosegyetemeket tervezték, a jelenlegi hallgatói létszám egyharmadára számítottak. MDF: A legfontosabb az egyetemek autonómiájának visszaállítása. Közvetlenül kapják támogatásukat a költségvetésből, ezenkívül adómentes adományokban részesülhessenek társadalmi egyesületektől, egyházaktól, magánszemélyektől. Maguk határozhassák meg a szervezeti, működési, oktatási rendjüket. Az egyetemek és egészségügyi főiskolák egymástól is függetlenül, versenyhelyzetben oldják meg feladataikat, a mainál képzettebb és hivatottabb szakemberek képzését. Az egészségügy szervezetének csak arra legyen módja, hogy ajánlásokat készítsen az autonóm egyetemek számára. Ezek az ajánlások olyan elvárásokat tartalmaznak, amelyeket előnyösen értékelnek majd a hallgatók leendő munkaadói. Ilyen, hogy a képzés során legyen túlsúlyban a gyakorlati munka; a háziorvosi hivatás igényeit vegyék figyelembe; oktassanak legalább egy idegen nyelvet magas szinten; a végzés után legyen kellő idejű kórházi gyakorlat és tényleges önállóság a munkában; legyenek szigorúbb szakorvosi vizsgák és sokkal szigorúbb az általános orvosi szakvizsga; alakítsák ki a vizsgaköteles továbbképző tanfolyamok rendszerét; legyen nemzetközi színvonalú a tankönyvkiadás és szervezzenek külföldi tanulmányutakat, cseregyakorlatokat. Zöld Párt: Szigorló orvostanhallgató vagyok és semmit sem tudok a szakmából. Ha a pártok olyan egészségügyi rendszerre gondolnak, amelynek részint az alapellátás magas színvonala, másrészt a megelőzés az alapja, akkor nem az állítólagosán magasan kvalifikált szakemberképzésre kell törekedni egy orvosegyetemen, hanem olyan emberek tömeges kibocsátására, akik az alapellátásban helyt tudnak állni. Márpedig az én évfolyamomról talán senki se merne kimenni egy körzetbe, sem egy kórházi osztályra. Az egyetemen semmiféle szelekció nincs. Az elsó évfolyamra kétszázan kerültünk be, és 190-en el fogjuk végezni az egyetemet. Érdemes megnézni azt is, hogy általában a frissen végzett fiatalok oktatnak, vagyis azok, akik ugyanúgy nem tudnak semmit, mint mi. Ámíg a képzésre nem találunk megoldást, kár is beszélni a gyógyítás technikai hátteréről, mert nem lesz, aki használni tudja az eszközöket. SZDSZ: Ha egy társadalomban a beteg ember rosszul érzi magát, biztosra lehet venni, hogy rossz az egész rendszer. Mindenki tudja, hogy az orvosegyetemek sem mentesek a kontraszelekciótól. A kandidátusi disszertációk futószalagon gyártódtak, legalább a fele olyan, amely ^ mögött semmiféle kutatás nincs. így aztán, ha komoly munka akad is a tudományos értekezések között, a sok selejt azt is leértékeli. A Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetemen négy évet kell eltölteni, hogy valaki tanársegéd, nyolc évet, hogy adjunktus, 12 évet, hogy docens legyen, pedig néhány lépcsőfokot már ki is iktattak. így például nincs díjtalafi gyakornok.1 Vajon ennyire az idő függvényt lenne a tudás. Vagy a tehetség? Nemzeti Kisgazdapárt: Alighanem el kell törölni a kandidatúra intézményét és a kutatásra szánt összegek felaprózása helyett összpontosítani a nemzetközileg is legfontosabb témákra. — Valószínűleg különbség van a pártok nézetei között abban, hogy állami feladat, vagyis „ingyenes"-e az oktatás, avagy nem egészen. Független Kisgazdapárt: A mi pártunk föltétlenül ingyenes oktatást képzel el, mert ha fizetni kell, nem a rátermettek, hanem a gazdagok tanulhatnak. Nemzeti Kisgazdapárt: Az oktatást csak részben tartjuk költségvetési feladatnak és a tandíjak bevezetését szükségesnek találjuk. Néppárt: A hallgató kapjon hoszszú lejáratú kölcsönöket a tanulmányaihoz, ez segítené az esélyegyenlőség megvalósulását. Legyen ösztöndíjrendszer is és alapítványok, de az oktatás nem ingyenes. Fidesz: A nyugatiakhoz hasonló rendszert képzelünk el: magánegyetemeket magas tandíjjal és állami egyetemeket, amelyeket a költségvetés finanszíroz. Független Kisgazdapárt: Gondolkodjunk! Ebben a gazdasági helyzetben csakis az ingyenesség a keresztülvihető. SZDSZ: Nincs igaza. A hallgató értékeket sajátít el. A tudás érték, amit később elad a piacon. Mi, maga is, én is, állítólag ingyen tanultunk, de ezért én egy életen át uzsorakamatot fizettem, olyan koszos kis fizetéssel szúrták ki a szememet. Jobb nem belegondolni, hogy hol állnék anyagilag a tudásommal egy normális rendszerben! Sokkal tisztességesebb tehát, hogy fizessem meg a képzésemet, és aztán a tudásomért kapjam meg a megfelelő pénzt. Mi, orvosok most mintha a levegőben dolgoznánk. Nyugaton az orvos a biztosítók alkalmazottja, és rövid úton kiderül róla, hogy megfelelően teljesít vagy nem. Ott nincsenek nyugdíjas állások, mint nálunk, ahol az egyetemről kikerülő ember megfelelő posztgraduális képzési rendszer híján a nyugdíjáig egyfolytában csak felejt... SULYOK ERZSÉBET