Délmagyarország, 1990. február (80. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-17 / 41. szám

52 1990. február 16., péntek % MAGÁNVÉLEMÉNY A „cucc" ára Tegnapi számunkban már tudósítottunk a regi Hun­gárir, Szálló állványának leomlásáról. így „Hungária-kró­nikánk" egy nem tervezett fejezettel gazdagodott, ame­lyet csütörtök délelőtt készült híradásunkhoz illesztettünk. A decemberi zöldágünnep a fő szerkezeti részek elké­szültét jelezte. A „téli tá­vasz", amely a gyerekek és a mezőgazdászok bánatára nem sok havat hozott mos­tanáig, az építőknek örömé­re szolgált: a jó időben gyorsabban dolgozhattak a régi Hungárián. Befejeződtek a belső fala­zási-elválasztási munkák. Aki látta már a jelenlegi belső tagozódást és emlék­szik még a „régi Hungira", különbségekre is rácsodál­kozhat. Az épület alapterü­lete 40 százalékkal bővült. A régi falakba új átjárókat törtek, másokat befalaztak, például a majdani főportá­ból nyíló átrium így szabá­lyos térré alakult, üvegtete­je jóval följebb került, mint régen. A fő- és hátsó homlokzat változatlanul hagyásával egy emelettel magasították a szállodát, s cz nemhogy tö­rést okozott volna az épület ritmusában, ellenkezőleg: a főpárkány körbevezetésével, a nyeregtető magasabbra he­lyezésével „kiegészült a ház tömege. A tetőteret nem hagyták kihasználatlanul, kí­nálkozott a beépítés lehe­tősége. Az eredmény mesz­szlről megfigyelhető: fa­szerkezetes ablaksor bújik elő a gerendák közül. A kis ablakok hamarosan rézborí­tást kapnak, így esztétikai megjelenésükben is illesz­kednek majd a patinás, régi épülethez. A tető hosszanti, középső részére piros, hód­farkú cserép kerül, meleg színösszhangban az épület végső, eklektikus sárgájával. A főhomlokzat ablaknyilá­saiba már illesztik a díszes­re faragott kereteket, az ét­terem kopott, szürke falai közt pedig várakoznak az ugyancsak fából készült, em­bermagasságú rózsaablakok. Márciusra minden emele­ten elkészül egy „mintaszo­ba", kicsiben megmutatják majd, milyen lesz a szálló végleges képe. A pince szá­razságát a fölső burkolat alá rakott kavicsréteg biztosítja. A válaszfalak fölhúzásával máris kezdődnek a „gépé­szeti alapszerelések", vagy­is a viz-, fűtés-, szellőző­rendszerek beépítése. Áprilisban fognak a belső díszítőmunkákhoz is. A gipszstukkókat teljes egé­szében újra kell önteni, az Országos Műemléki Felügye­lőség szakemberei mintákat vettek az épen maradt dí­szekről, előre elkészítik, amit csak lehet. Folyik a külső homlokzati felújitás: a kő­műves és gipszes munkák­kal még az idén szeretnének elkészülni, a festés a jövő év feladata. A színház új­jáépítésénél szerzett tapasz­talatok arra intenek, hogy az erősen tagolt, díszített külső felületen előbb min­dent le kell verni, s újra elkészíteni a díszeket. Az épület szépségét tartósan csak így lehet megőrizni. Ugyancsak a második ne­gyedév feladata az étterem, a lépcsőház, a koncertterem, és általában a belső terek felújítása (bár az átalakítás nagyságrendjét tekintve, he­lyesebb lenne az újjáépítés szó használata). A belső tér megváltozásának áldozata is van: a hajdani „rózsaszín terem". Helyén új falakat emeltek, s így kisebb egy­ségekre osztották. Az étterem fölötti, vörös­réz borítású kupolát spanyol szürke palával burkolják. A kis lapokon csöndesen csor­dogál az eső, de — és ez a legfontosabb —, az építke­zés a rossz idő és a közel­múlt viharai ellenére ha­lad. * A megújuló szállodában Darvas Tamás építésvezető kalauzolt. Beszélgetésünk be­fejezésekor még nem gon­doltuk, hogy másnap újra találkozunk. A csütörtök esti szélvihar leszakította, és a Dózsa György utcára dön­tötte a védőállvány három emeletét. Ritka szerencse, hogy a baleset néhány má­sodperce alatt senki sem járt arrafelé. Az építkezés irodájában még ott találtam Zsebik József igazságügyi szakér­tőt, aki a rendőrség föl­kérésére vizsgálta az eset körülményeit. — Szabályosan építették meg az állványt? — Nem találtam olyan nyomot, ami ennek az el­lenkezőjére utalna! Megfele­lő kikötésekkel, a szokásos építőipari gyakorlat szerint épült a védóállvány, amely­nek az volt a feladata, hogy az utcára hulló építési tör­meléktől megóvja a járó­kelőket, gépjárműveket. — Akkor mi lehetett az oka annak, hogy mégis le­dőlt? — A körülmények sze­rencsétlen összjátéka. A vé­dóállvány csöveire hálót kö­töttek, és a szél — az épü­let ferdére vágott, Arany Já­nos utcai sarkán irányt vál­toztatva — bevágott az áll­vány mögé. A háló és az épület között akkora úgy­nevezett „torlónyomás" ke­letkezett, hogy kifelé kezdte nyomni az állványt. Egy lö­késszerű szélhullám kiszakí­totta az egyébként szabályo­san beépített kötéseket, a Somogyi Károlyné felvételei csövek kicsúsztak a bilin­csekből, így dőlt le az áll­vány felsó része. Elég volt egy-két helyen eltörnie a 12 m'lliméteres betonacélnak, a rá fújó szél és az állvány saját, súlya már elvégezte a többi pusztítást. — A széliránynak volt szerepe a balesetben? — Az északnyugati szelet szinte akadálytalanul vezet­ték ezen a helyen az épü­letek, sőt, a Csomiterv és az autóalkatrész-bolt magas házai, egy szűkületet alkot­va, növelték a szél nyomá­sát. A légmozgás erejét ér­zékelteti, hogy a védőháló mögött keretestől benyo­mott egy fóliával fedett ab­lakot. Hozzáteszem, hogy éz még csak előzetes vélemény, nem a hivatalos vizsgálati eredmény, azt majd a rend­őrség adja ki. Sallai Dezső a szerkezeti, vasbeton-szerelési munkák vezetője. Még látszott raj­ta az éjszakai rendkivüli műszak fáradtsága. — Mi volt az első teen­dőjük? — A Démász áramtalaní­totta a leszakadt vezetéke­ket, de az utcai kandeláberek fényénél megkezdhettük az utca felszabadítását, reggel fél hatra el is készültünk. — Mikor építik fel újra az állványt, és gondolnak-e erósebb biztosítására? — Mihamarabb nekilá­tunk, és a szokásos bizton­ság többszörösére törek­szünk a kikötések szerelé­sénél. A Műszaki Lexikon sze­rint a csütörtök esti, másod­percenkénti 23 méteres szél­sebesség a „szélvész" kate­góriába tartozik. Ennél már csak egyetlen magasabb fo­kozat van: az orkán, örül­jünk, hogy ennyivel meg­úsztuk. Nyilas Péter Pénteki lapszámunkban kollégám, B. T. beszámol — az aradi lap alapján — a Hobo Blues Band romá­niai sikeréről, A könnyű­zenészek emberbaráti gesztusa nem egyedi jelen­ség; az erdélyi forradalom számtalan hasonló jelen­séget hozott felszínre, amely végeredményben önbecsülésünket erősíti. E magánvéleményt sok ború­látó ellenében van bátor­ságom hangsúlyozni. A HBB után _ írja munkatársam — több ze­nekar is indulna Erdőel­vére. Csak... A fölszere­léssel, az ún. „cuccal" van baj. A milliós értékkel még a menők sem rendelkez­nek — bérelik. Közöltük a felhívást: támogatók ke­restetnek, akik átvállaljáK a „cucc" bérletének dí­ját... Ha visszatekintünk a ha­zai „menősebb" zenekarok pályafutására, nemzetközi szereplésére, fölmérhetjük: a csúcstechnika bérbeadá­sára szakosodott társasá­gok igencsak komoly bank­számlával kell, hogy ren­delkezzenek ... Vajon ők nem képesek semminemű áldozathozatalra? Még ilyen határesetben is képe­sek a sápra összpontosíta­ni? Igaz.- arc, egyéniség nélküli társaságokról van szó. Bizonyára valahol ők is adóznak ... Ügy tűnik, számukra nincs reklámér­téke az aradi, nagyváradi, kolozsvári, marosvásárhe­lyi avagy temesvári nép­szerűségnek. Az is lehet, hogy a „cucc" árába beleszámít­ják majd a forradalmi kvótát — a bérbeadás mű­vészete ugyanis (nem ni­szem, hogy nagy lenne a verseny ezen a „piacon") mindig a bérbeadó fantá­ziájának a függvénye. Különben; történelmi ta­pasztalat, hogy a „cápák" örökkön örökké az adako­zók (jelen esetben a zene­karok) jóhiszeműségén ás az arra rászorultak nyo­morúságán (jelen esetben az erdélyi fiatalság zene­éhségén) gyarapodtak iga­zándiból. Pataki Sándor Mulatságra várva Mrozek-darab a JATE-klubban Nagy, fehér abrosszal lete­rített, de amúgy csupasz asz­tal köré gyűltünk össze mi, nézők csütörtök este a JATE-klubban. Olyanok vol­tunk, mint egy zsibongó asz­taltársaság, akiket összeköt a várakozás lehetősége. Mi is Mrozek „hősei" voltunk (va­gyunk). Mire vártunk? A mulatságra. Jelzéseket ka­punk : fényváltás, cipőkop­panás ... Mire várunk? A mulatságra. Van mulatság, vagy volt? Lassan csendese­dik a kis társaság. Sötétség borul a játéktérre. Halkmo­rajlás. Mi ez a sírboltsötét? Kriptacsend? Lesz mulat­ság? Ezzel a dilemmával töri ránk az elképzelt bálterem ajtaját Mrozek három hőse, illetve antihőse is _ és vár­nak. A XX. századi ember nagy esélyére; már nem is Godot-ra, csak a mulatságra. Mi ez a cinkos készülődés? Bacchanália? Szövetségkö­tés az élettel vagy a halál­lal? A három figurának nin­csenek fogódzói, támpontjai ennek eldöntéséhez. Sivár reménykedéssel kapaszkod­nak minden rekvizítumba, legyen az akár egy kis üveg bor vagy virágfűzés, zenélés­re alkalmatlan hangszer vagy komédiás (halotti?) maszk. Bármivel találkoznak, min­dig ugyanaz történik: csak leülnek az asztalhoz, csak várnak. Feszült csendben la­tolgatnak. Menyegző vagy halotti tor? A kérdések megválaszol­hatatlansága keservessé, gyötrővé teszi létüket, a bi­zonyosság hiányában egy­mást kényszerítik a válasz­adásra. Kit választanak kö­zülük a különböző szerepek­re? Ki lesz a menyasszony, a Halál jegyese, az áldozat, s ki a vőlegény, a kaszás cin­kosa? Ki dönti el, hogy mu­latság van, ki felelős azért, hogy nincs, ki hiszi azt még, hogy lesz? Kit szemelnek ki áldozatul, ki végzi el az ál­dozati rituálét — a vála­szért? Ami pedig nem léte­zik. Felcsendül a muzsika. Na, végre. Akkor most mi van? Mulatság van? Árkost Árpád, a produk­ció rendezője három kiváló színészével a várakozás le­b egésszerű légkörét vará­zsolja a játéktérre, s e fojtó hangulatból csúcsosodnak ki azok a rövid, feszültséggel teli, folyamatosan lüktető játékszituációk, melyek a lét abszurditására vonatkozó kérdéseket hordozzák. Bán János, Dörner György és Gáspár Sándor elementáris erejű játéka pedig záloga azoknak a ragyogó színházi pillanatoknak, amelyek meg­születtek ez alkalommal. Nagy Márta Szomorúan tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és tisztelték, hogy DR. SAJTOS LAJOS az OrszJgos Takarékpénztár szegedi fi­ókiának nyugalmazott igazgatója feb­ruár 7-én, életének 94. évében, rövid szenvedés után meghalt. Hamvasztás után, február 21-én 15 órakor lész a Belvárosi temetó ravatalozójából. A gyászoló Stelczner család. Fájdalommal tudatom, hogy szere­tett edrsanyám és nagymamánk. ÖZV. PELESZ ANDRÁSNÉ Nagylloaa csendben elhunyt. Temetése február 20-án 15 órakor lesz a református teme­tőben. A gyászoló család. Fájó szívvel tudatjuk, hogy BÖRCSÖK BÉLÁNÉ Kaciiv Mária február 7-én elhunyt Temetése ham­vasztás után. február 23-án 11 órakor lesz a Belvárosi temetó ravatalozójából. Gyászoló családja. Mély fájdalommal tudatjuk, hogy a szeretett férj és családapa, FARKASGÉZA volt Mórahalom. Köztársaság u. 21, szám alatti lakos. 52 éves korában vá­ratlanul elhunyt. Temetése 1990. feb­ruár 19-én 11 órakor lesz a mórahalmi temetőben. Gyászoló felesége ét gyer­mket. Mély megrendüléssel tudatjuk, hogy HUSZKA GYÖRGY Domaszék. 7S3. szám alatti lakos hirte­len elhunyt Temetése ferbuár 20-án, délután 2 órakor a domaszéki temető­ben. A gyászoló család. Fájó szívvel tudatjuk, hogy a szeretett édesapánk. DEÁKMIHÁLY 93 éves korában elhunyt. Hamvasztás utáni búcsúztatása február 19-én 12 óra­kor lesz a Belvárosi temetó ravatalozó­jából. A gyászoló család. Tudatjuk mindazokkal, akik ismer­ték. hogy TÖRÖK ANTAL hamvasztás utáni búcsúztatása február 20-án 13 órakor lesz az Alsóvárosi te­metó kápolnájából Király család. Tudatjuk mindazokkal, akik ismer­ték és szerették, hogy HORVATH MIHALYNÉ Debrarzeni Erzsébet életének 79. évében elhunyt. Hamvasz­tás utáni búcsúztatása február 21-én 11 órakor lesz a Belvárosi temetó ravatalo­zójából. Az Egyesített Szociális Intéz­mény dolgozói és lakói. Fájó szívvel tudatjuk, hogy a szeretett édesanya, nagymama és dédnagy­mama. HALASY ENDRÉNÉ Stekaietz Erzsébet éltének 81. évében elhunyt. Hamvasz­tás utáni búcsúztatása február 21-én 13 órakor lesz a Dugonics temetó ravatalo­zójából A gyászoló család Gyászközlemények Fájó szívvel tudatjuk, hogy ÖZV. HERCZEG JAKABNÉ Maszlag Franciska hosszú szenvedés után életének 78. évé­ben elhunyt. Temetése február 19-én, hétfón, délután 3 órakor lesz az Alsóvá­rosi temetó ravatalozójából. A gyászoló család. Fájó szívvel mondok köszönetet a rokonoknak, ismerősöknek, volt szom­szédoknak. a ház lakóinak, a fonalfel­dolgozó vállalat és a kéziszerszámgyár dolgozóinak és mindazoknak, akik fe­lejthetetlen férjem, MOHÁCSI KÁROLY búcsúztatásán megjelentek, részvétük­kei és virágaikkal fájdalmamat enyhí­teni igyekeztek. Kúlön mondok köszö­netet körzeti orvosunknak és a nővér­kének. a belklinika intenzív osztálya orvosainak és ápolóinak, a mentőszol­gálat dolgozóinak, akik élete megmen­téséért fáradoztak. Köszönjük a Családi Intézet segítségét. Gyászoló felesége. Köszönetet mondunk a testvérek­nek, rokonoknak, ismerősöknek, akik szeretett elhunytunk. KÓSA LAJOSNÉ temetésén megjelentek, részvétükkel, virágaikkal fájdalmunkat enyhíteni igyekeztek. A gyászoló család. Köszönetet mondunk mindazoknak a rokonoknak, ismerősöknek, valamint a Tisza Halászati Termelőszövetkezet és a Dél-Tisza Menti Áfész dolgozóinak, akik édesanyám, ÖZV. HAJDÚ MIHÁLYNÉ Bozó Etelka hamvasztás utáni búcsúztatásán megje­lentek. virágaikkal fájdalmunkat enyhí­teni igyekeztek. Egyben köszönetünket fejezzük ki az I kórház krónikus bel­gyógyászati osztály orvosainak és nővé­reinek áldozatos munkájukért. Hajdú Mihály és családja. Szeged. Köszönetet mondunk mindazon ro­konoknak. ismerősöknek, barátoknak, szomszédoknak, akik drága halottunk, NAGY MIHÁLYNÉ Makai Veronika temetésén mégjelentek, részvétükkel, virágaikkal fájdalmunkat enyhíteni igyekeztek. A gyászoló család. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik szeretett édesanyánk, NÉMETH MARGIT volt Huszár Istvánná búcsúztatásán részt vettek. Külön kb szönet a Rózsa Ferenc Kollégium igaz­gatójának. tanárainak és munkatársai­nak. A gyászok) család. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik szeretett feleségem, KOTHENCZ LAJOSNÉ Horváth Irán temetésén megjelentek, részvétükkel fájdalmunkat enyhíteni igyekeztek. Kü­lön mondunk köszönetet a rúzsai lako­soknak. akik eljöttek a temetésre. A gyászoló család. Köszönetet mondunk mindazoknak a rokonoknak, barátoknak, ismerősök­nek. szomszédoknak, akik szerétett édesanyánk. ÖZV. SZILÁGYI MÖZESNÉ temetésén részt vettek, jelenlétükkel, virágaikkal mély fájdalmunkban osz­toztak Külön mondunk köszönetet a szegedi és makói kórház orvosainak, nővéreinek, kezeló orvosainak és mind­azoknak. akik segítették betegségének elviselésében. A gyászoló család. Föld­mivesu. 13. Köszönetet mondunk mindazon ro­konoknak, ismerősöknek, akik szere­tett édesanyánk. FARKAS JÖZSEFNÉ Sproch Erzsébet temetésén megjelentek, virágaikkal és együttérzésükkel mellettünk voltak. Külön megköszönjük a II. kórház ideg­osztály orvosainak, ápolóinak, hogy életét megmenteni és fájdalmát enyhí­teni igyekeztek. Gyászoló családja. Köszönetet mondunk mindazon ro­konoknak. barátoknak, munkatársak­nak. szomszédoknak, ismerősöknek, akik szeretett halottunk, VÁMOS LAJOSNÉ Bálint Terézia temetésén megjelentek, virágaikkal fáj­dalmunkat enyhíteni igyekeztek. A gyászoló család. Köszönetet mondunk mindazon ro­konoknak. barátoknak, ismerősöknek, akik felejthetetlen halottunk. ÖZV. SÁNDOR JÁNOSNÉ temetésén megjelentek és virágaikkal együttérzésüket fejezték ki. A gyászoló család. Köszönetet mondunk mindazoknak a rokonoknak, volt munkatársaknak, szomszédoknak, ismerősöknek, akik CSAMANGÖ JÁNOS szerettünk temetésén részvétükkel, vi­rágaikkal. együttérzésüket fejezték ki. Külön köszönet a körzeti doktornőnek és kezelőorvosainak, ápolónőknek, akik mindent elkövettek élete meghosz­szabbításáért. A gyászoló család. Hálás szívvel mondunk köszönetet mindazon rokonoknak, jó barátoknak, kollégáknak, ismerősöknek, szomszé­doknak. akik felejthetetlen szerettünk. CSALA IMRÉNÉ Virág Ilona temetésén megjelentek, virágaikkal és részvétnyilvánításukkal fájdalmunkban osztoztak. Lovászi család. Hámán Kató u. 24.

Next

/
Thumbnails
Contents