Délmagyarország, 1990. február (80. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-17 / 41. szám

r 1990. február 17., szombat Nem tudván, miként alakulnak majd a szegedi ingatlankezelés belharcai. azon igyekeztünk. hogy a felfestett szálakat tovább gombolyítva, minél közelebb jussunk ama gordiuszinak tűnő csomóhoz, melynek kibogozása egyelőre reménytelennek tűnik. Cseréptörés az IKV-nál Itt is „kiborult a bili" — Melyik szakszervezet „illegális"? — Nem a dolgozók pazarolnak Egyre kilátástalanabb belharcok Képletesen — egy ott dolgozó szakmunkás szavaival — szólva, az IKV-nál „kiborult a bili". — Ki az a Szolidaritás? Mi ez az illegális szervezet? — kérdezte egy dühös IKValkalmazott, aki úgy érezte, beletapostak tisztes becsületébe a sajtó útján a nevezett munkásszövetség tagjai, amidőn állásfoglalásukban közzétették meggyőződésüket. Eszerint „a vállalat dolgozóinak többsége, tisztes béralku mellett, becsületesen végzi feladatát, s munkájával a város polgárait kívánja szolgálni ... (de) a szándékaik ellenére is alacsony színvonalon megvalósuló szolgáltatásokért, a felelőtlen, pazarló gazdálkodásért a vállalat jelenlegi tehetetlen, hozzá nem értő vezetőit — nagyon is konkrét személyeket — terheli a felelősség ... (s ezért) a dolgozók már bizalmukat vesztettéka föntről kinevezett vezetőkkel szemben. Maguk választotta vezető testületet, és alapjaiban megreformált szervező-irányító gárdát akarnak látni az IKV élén." Mivel nyilatkozatuk lapunk hasábjain hirdette, hogy „nem a dolgozók pazarolnak!" az ellenkező véleményen levőket is meg kívántuk hallgatni, s erre az Ingatlankezelő Dolgozók Szakszervezete részéről igény is mutatkozott. A jelenleg (még?) a SZOT kötelékébe tartozó szakszervezet három hónapja megválasztott, többek által „másképp gondolkodónak" titulált titkára ugyanis reagálni kívánt a megjelent cikkre. Mindamellett, hogy meglehetős idegenkedéssel fogadtam a sajtóbeli levelezgetés ötletét, palástolatlan kíváncsisággal siettem a szakszervezeti titkár által megjelölt helyszínre, ahol a — láthatóan — tanácstalanul ücsörgő emberek bocsánatos, egyben elkeserítő zavara várt. Mint kiderült, ők részben egyetértenek a Szolidaritás álláspontjával, csakhogy vállalatuk egyes főnökeinek óhajára, engedve a nyomásnak, kénytelenek tenni valamit. A kényszerhelyzet szülte kis válságstáb, mely a két szakszervezet tagjaiból és függetlenekből verődött öszsze, végül közös nevezőre jutott abban, hogy szakszervezetek, a dolgozói kollektíva nevében fenntartás nélkül nem nyilatkozhatnak, ezért az IDSZ titkára szakszervezeti közgyűlés összehívását szorgalmazta. Az IKV pazarló gazdálkodásának mibenléte tehát továbbra is titok maradt. A későbbiek során mind Tolnai László (Szolidaritás), mind Hutvanger Mihály (IDSZ) arról értesített, hogy az ügy kapcsán támadt balsejtelmeik beigazolódni látszanak. Tolnai László szerint: — Munkásgyűléseket tartottak különböző rangú vezetők, s ott előre elkészített, szervezetünket otromba, valótlan rágalmakkal illető levelet próbáltak aláíratni a fizikai és adminisztratív dolgozókkal. Ugyanakkor Hutvanger Mihály megtudta, bizalmatlansági indítvány benyújtását tervezik ellene az általa öszszehívot't közgyűlésen. Információik rendre helytállónak bizonyultak. A délután ötkor kezdődő szakszervezeti nyílt ülésen a kezdet kezdetén nem lehetett tudni, ki kivel van, és ennek megfelelően az odasereglett alkalmazottak többsége — mint az megmutatkozott — nem tudta eldönteni, mi legyen az érdeke, s mi módon képviselje azt. A gyakran személyeskedő, érzelmi kitörésekkel tarkított heves viták tüzében egymást közt kiteregetett szennyes fő motívumát az IKV dolgozói körében jórészt ismeretlen, ám az Ingatlankezelő Dolgozók Szakszervezetének állóvizét felkavaró Szolidaritás Munkásszovetség sajtóbeli megnyilvánulásának sértődött elítélése jellemezte. Az összefogás jegyében fogant szociális demagógia szép példájaként, a jobbára adminisztratív dolgozókat tömörítő Dáni utcai szákszervezeti frakció felhívásából idézek: „A megjelent újságcikk olyan általánosságokat tartalmaz, amik a vállalat teljes kollektívájának egzisztenciáját veszélyeztetik, az egyébként is rossz közvélemény! környezetben. Az ingatlankezelés és lakásgazdálkodási rendszer megváltoztatásának kérdésével az Országgyűlés jelenleg is foglalkozik, s ott nem képezte vita tárgyát a vállalat dolgozóinak tisztességes munkája ... Munkatársainktól erre az időszakra nem nyilvános fórumokon való megalapozatlan megnyilvánulásokat, hanem építő kritikát várunk, ami a munkavégzés színvonalának javítását szolgálja." Hasonló indíttatással Király Józsefné, az szb elnöke — távolié teben — levélben jelentette be lemondását, de ez az intrika már másnak volt címezve: tudomásomra jutott, hogy Hutvanger Mihály szb-tiitkár tagja a Szegedi IKV Szolidaritás Szakszervezeti Munkásszövetségnek is. Nem tartom erkölcsileg megfelelőnek a két szakszervezetben való egy idejű részvételét, és megkérdőjelezem, hogy a jelen körülmények között képes-e szakszervezetünk dolgozóinak érdekképviseletére." A bizalmi válságban levő titkár itt megjegyezte: elsősorban így tudná ellátni tisztségét, amennyiben bizalmat szavaznak neki. Szolidaritás tagsága egyébként formális, a két szakszervezet közötti kapcsolattartást, az esetleges együttműködést szolgálja További hosszas polémiák közepette a jelenvolt szbbizaimiak Hutvanger Mihályt megerősítették támogatásukról, elvetve a bizalmatlansági indítvány gondolatát. Ezért cserébe csupán azt kérték, lépjen ki a Szolidaritásból. A háromórásra nyúlt decemberi vitafórum eredményeként minden maradt a régiben, és győzött a háttérben valóban 6aját érdekeiket védők jól bevált, oszdd meg és uralkodj!" taktikája. összefog-e végre az IKV két szakszervezete, túlteszi-e magát a Mikulás-ünnepségek szervezésének komolytalan feladatán, és ha már dűlőre jutott abban, hogy 'ki felel a feltételezett milliós pazarlásokért, felteszi-e a kérdést: hogyan tovább, merre, s kivel? — kérdeztem akkor kíváncsian. Azóta várom a választ, mindhiába. Az IKV belharcai egyre kilát ás talanabbá váltaik, míg a vállalatot körülvevő közvéleményi légkör, ha lehet, még íeszültebbá vált. Varga Iván Nyugdíj előtt... '— Mit szól az IKV vállalati vezetését ért vádakhoz, s önt személyesen, miként érintette a Szolidaritás Munkáaszövetség megnyilatkozása? — kérdeztük Prágai Tibor igazgatót — Először is, kérdéses, hány ember véleménye ez a vállalaton belül, illetve, hogy a szolidaritás tagjai testületileg egyetértenek-e a közzétett állásfoglalásukkal. Ami a vezetés megítélését illeti, az a véleményem, hogy a vállalat kollektívájának kell értékelnie tevékenységünket. Azt kijelenteni, hogy a vállalat vezetése alkalmatlan feladata ellátáisára, hogy maguk választotta vezetőket akarnak; ehhez így. egy-két embernek nincs joga. — Mindenesetre, ennek hatására kipatcant egy igencsak kusza szakszervezeti veszekedés. Egyesek a hivatalos szakszervezetek ellen ágáltak, s míg az IDSZ kivált a SZOT-ból, tagjainak egy része kilépett, önálló érdekképviseletet alakítva, ön szerinv, ezek a folyamatok hová vezetnek? — Én minden további nélkül el tudom fogadni azt, hogy egy vállalaton belül több szakszervezet működjón, mindegyik a maga elvei szerint, védve a munkasok erdekeit Mint a vállalat vezetője, nem kívánok beleszólni a szakszervezeti csatározásokba, sót ha engem a kollektíva — értem ezen az osztályvezetői ülést — vezetői feladataim ellátására alkalmatlannak tart levonom a szükséges konzekvenciákat. — S ha ugyanezt a szakszervezet teszi? — Testületi állásfoglalás esetén... — Értem, csakhogy ez esetben a három szakszervezet három álláspontot képvisel. — Sajnos, ebben még nincs gyakorlatunk. Előbb el kellene döntenünk, melyik az a fórum, amely a három, vagy ha kell, tizenkét szakszervezet és a vezetés között koordinál, illetve a szabadúszók érdekeit is figyelembe veszi — Lehetségesnek tartja-e azt, hogy az ügy kapcsán felkavarodott indulaiokat a középszintű vállalati vezetés mintegy önvédelemből gerjeszti, manipulálja? —- Ha a szakszervezeti puccsra céloz, azzal kapcsolatban hallottam ezt-azt, de erről a szakszervezeteket kérdezze. Az én feladatom a vállalat irányítása, a lakosság szolgálata, ezért ezzel foglalkozom — Befejezésül: rövidesen nyugdíjba vonul, hogyan látja az IKV jövőjét? — Bizakodó vagyok, mert meggyőződésem, hogy más formában, más névvel, de ingatlankezelésre szükség lesz; amennyiben gazdaságosabban, racionálisabban működhetünk. Ehhez azonban faragni kell azokon a jogszabályokon, amelyek jelenleg is gátolják tevékenységünket. V. I. Repül a törülköző... Meglehetősen népszerű dolog manapság az ingatlankezelő vállalatokat szidni, pedig ahogy az OTP-nek a kamatadóhoz, úgy az IKV-nak sincs semmi köz.e a lakbéremeléshez. Igyekeznénk az üdvözítő piac felé, ugyanakkor nem vagyunk következetesek. Mindenki tiltakozik, ha közepes méretű lakálsának bére ezer néhányszáz után kétezer forinthoz közelít, ugyanakkor az is bolond, aki öthat ezer alatt kiad egy ilyen lakást albérletbe. Eltelik még egy kis idő. míg ezt a néhány ezer forintot áthidaljuk. Igen, dt az állam... — mondhatnánk, csak hát az — ökölvívó nyelven szólva — lassan bedobja a törülközőt Már úgy értem, a bérlakásfronton. Arányait tekintve, Angliának is több állami, értsd szociális bérlakása van, pedig arrafelé már átéltek néhány erősebb privatizálási hullámot is. Sőt jövedelmüknek kisebb hányadát fordítják lakbérre, mint mi. Szóval, az állam kivonul. Vonulgat. Amig néhány lakásos, illetve jó állapotú házakat hagy maga mögött még üdvözlik is a kezdeményezest a piaci ár 15 százalékáért lakáshoz jutó szerencsések (élelmesek). Ha egy lerobbant, százéves, 40 lakásos, többemeletes házat „unna" meg az állam, csinos kis riadalmat okozna. Adódik a kérdés, hogy tették a felújításra szánt százmilliókat? Hát az bizony elfolyt Felelősök? Azok is vannak, s hogy mostanában pont az ingatlankezelés került az érdeklődcü homlokterébe, az már az ő pechjük. Azt nem vitatja senki, hogy az IKV-nak sok van a rovásán. Mentségükre csak az szólhat, hogy ült a fejükön egy tanács, s a direkt utasítások meglehetősen szűk mozgásteret engedélyeztek. Na, és a piac? Ha volt gazdálkodó szervezet, amelyet sikerült távol tartani a piactól, az ingatlankezelés biztos közéjük tartozott Az, hogy az IKV milyen sorsra jut. már a közeljövőben eldőlhet. Az biztos, hogy amíg lesz állami tulajdonú lakás, ingatlankezelés is kell. A nagy igyekezetben eddig éppen á kezelésre nem jutott idő és pénz. Céget karcsúsítani csak az ingatlankezelésre koncentrálva lehet ez vis<zont azt jelenti, hogy meg kell szabadulni a nélkülözhető tevékenységektől. Ez természetesen csak egy változat az átalakulási elkéozelések sorában. Lassan kft., kisszövetkezet, vegyes vállalat a fél ország. Ha igaz, hogy határainkon belül tisztázatlanok a tulajdonviszonyok, akkor az ingatlankezelésben kétszeresen azok. Szakember legyen a talpán, aki ebből a szervezetből egészséges, életképes részeket hasít ki, mindenki — munkavállaló, munkáltató, lakásbérlő — megelégedésére. Drasztikus intézkedések sora nélkül mindez egyenesen csoda volna. így azután az indulatok is érthetőbbek. Mindhárom részről Kovács András Hat elszánt képviselő Nem övezte túl nagy érdeklődés az Országgyűlés településfejlesztési és környezetvédelmi bizottságának péntekre összehívott ülését, mindössze hat képviselő tett eleget Berdár Béla bizottsági elnök meghívásának. Fedig a napirendi pontok között jó néhány érdekes téma szerepelt. Így egyebek között a főváros környezetvédelmi helyzete. A bizottság a két illetékes belügyminiszter-helyettes ismertetője alapján tárgyalt a települési önkormányzatról szóló törvényről, valamint a területgazdálkodás korszerűsítéséről. Szó esett arról is, hogy a képviselők körében aláírásokat gyűjtenek a kamatadó eltörlését javasoló indítvány beadásához. Az elnöklő Berdár Béla úgy vélte, hogy ebben a kérdésben a bizottság testületileg ne foglaljon állást: amikor ezt majd az Országgyűlés tárgyalja, mindenki saját lelkiismerete szerint szavazzon. A Vállalkozók Pártjának jelöltjei Az elmúlt héten alakult meg Szegeden a Vállalkozok Pártjának helyi szervezete, amely az egész megyére szólóan összefogja a viszonylag későn alakult párt tagjait. A párt célja — jelszászerű fogalmazással : vállalkozás, magántulajdon, népjólét. A Szegeden megalakult szervezet most megtartotta első, tagtoborzó gyűlését, amelyen a vezető testületeket is megválasztották, valamint képviselőjelölteket ajánlottak. A csütörtöki gyűlésen az egyelőre 34 tag titkárnak választotta Benke Zoltán kisiparost, helyetteseinek Ördögh Mátyás gazdálkodót és Nyitrai György kisiparost, A pártszervezet belső demokráciáját a Tanácskozó Testület életre hívásával kívánják megteremteni; a szintén háromtagú — Babós Sándor magánkereskedő, Jaksa Sándor autódarus magánvállalkozó, Fohsz János szobafestő kisiparos — testülettel a titkárság köteles megvitatni minden döntést. A Vállalkozók Pártja Szeged két körzetében indít képviselőjelölteket: a 2- számú körzetben ördögh Mátyás (Szeged, Mátyás tér 15. Telefon; 10-891) független jelöltként indult, ezentúl a vállalkozók támogatását is élvezi; a 3. számú körzetben jelöltnek ajánlják Benke Zoltánt (Szeged, Oskola utca 7. Telefon: 11-072). A két jelölt címére várja a párt a kopogtatócédulákat; a szimpatizánsok az Oskola utcai címen — telefonon érdeklődhetnek, ideiglenesen ott rendezik be a pártirodát; csütörtökönként este 6-tól a Roosevelt téri Halászcsárda pincéjében várják a személyesen érdeklődőket az egész megyéből. Pénzbüntetés az elkövetőknek Pénteken ítéletet hozott a Szolnoki Városi Bíróság a Magyar Szocialista Párt szolnoki irodájába történt behatolás elkövetői — Gyarmati Csaba és Patvaros Attila — ügyében. Mint ismeretes, a Tisza-gate néven ismertté vált és nagy belpolitikai vihart kavart eset február 2-án éjjel történt. Az MSZP Tófenék utcai párthelyiségéből a két férfi különböző iratokat, pénzügyi nyilvántartásokat, választási röpcédulákat és magnókazettákat vitt magával. A két SZDSZ-tag — akiket azóta kizártak a pártból — az eltulajdonított anyagokat a Szabad Demokraták országos központjába akarta eljuttatni, ám tervük végül is meghiúsult. Ebben elsősorban az játszott szerepet, hogy időközben felismerték tettük politikai súlyát és várható következményeit. Az SZDSZ szolnoki szervezete a történtekről tudomást szerezve végig partnerként segített a rendőrségnek az ügy felderítésében. A két elkövető a nyomozás során 'beismerte cselekményét, az iratok nagyresze a magnókazetták kávételével megkerült. A lopás miatt az MSZP szolnoki irodáját megközelítőleg 4 ezer 800 forint anyagi kár érte. A Szolnoki Városi Bíróság az ügyészség indítványát elfogadva tárgyalás mellőzésével hozta meg döntését. Eszerint Gyarmati Csabát, elsőrendű vádlottat egy rendbeli társtettesi minőségben elkövetett lopás és magánokirattal való visszaélés vétségéért 7 ezer forint pénzbüntetéssel sújtotta. Patvaros Attila, másodrendű vádlott ugyanezen vétségekért 6300 forint pénzbüntetést kapott. Mindkettőjükre vonatkozó megállapítás, hogy a pénzbüntetés ki nem fizetése esetén meghatározott időtartamú fogházbüntetés var rájuk. A bírósági határozat szerint fellebbezésnek helye nincs, de — szintén jogi előírás — az érintettek az ítélet kézbesítésétől számított nyolc napon belül tárgyalás megtartását kérhetik. Totális értékvesztés!? Nem mindennapos, de — sajnos — egyre gyakoribb látvány fogadta csütörtök reggel az Atikövizig Tisza-parti üdülőtelepére érkező nyomozókat. Eddig ismeretlen tettesek szerda éjszaka öt hétvégi házat feldúlva távoztak a mintegy 18 ezer forint értékű szedett-vedett zsákmányukkal, mely többek között Junoszt tévéből, forrasztópákából, horgászfelszerelésekből, néhány üveg szeszből és az újabban, a betörők körében :s egyre népszerűbb füstölthús-készítményekből állt össze. Hogy a feltört házakban miért kellett vandál rombolásba kezdeniük, miért törtek-zúztak, öntötték le olajjal-ecettel a hátrahagyott sonkát, kolbászt, milyen indittatással tépték szét a tollpárnákat, vagy a fogason lógó szalmakalapot? Talán maguk sem tudják. A vandalizmus — úgy tűnik — újabban a bűnözés szomorú velejárója, s félelmetesen értelmetlen pusztító energiák felszabadítója. Ha ez így megy tovább, a jövőben kifosztandók „örülhetnek", ha „csak" elvisznek tőlük eztazt? L V. 9