Délmagyarország, 1990. február (80. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-17 / 41. szám

2 1990. február 17., szombat 50 (EolylaCás az 1. oldalról.) hogy híján van a kézzelfogható eredményeknek. Ezzel sem a lakosságban nem tud reményt kelteni, sem pedig bizalmat ébreszteni a nyugati beruházókban. Vogul mindamellett újra kinyilvánította, hogy változatlanul áll a pénzügyi unió és a gazdasági közösség megvalósítására előterjesztett nyugatnémet ajánlat, és az erről tárgyaló közös bizottság jövő kedden KeletBerlinben megtartja első ülését. A tartományok képviseleti testületében, a Bundesratban, péntekem megtartott Németország-politikai vita során Rudolf Seitens szövetségi miniszter, a kancellári hivatal főnöke képtelen eljárásnak minősítette, ahogyan a keletnémet kormány szemrehányásokkal halmozza el Bomnt, a segítség állítólagos elmaradása miatt. Szerinte, elfogadhatatlan a bírálat olyanoktól, akiket súlyos felelősség terhel az NDK-beli válságos helyzetért. Seiters ugyanakkor kifejtette, hogy o Hona Modrow miniszterelnök bonni látogatásakor a két fél között folytatott tárgyalások kedvezőbbek voltak annál ahogy ezt a közvélemény felfogta. Némelyek csak utólag vélekedtek másként a megbeszélésekről Ma már az NDK-ban is növekszik azoknak a száma, akik a pénzügyi unió és a gazdasági közösség bonni felajánlását a nemzeti szolidaritás megnyilvánulásának tekintik. A vitában egyetértés volt a két német állam egyesülésének elvi kérdésében, de — akárcsak előző nap a Bundestagban — ez alkalommal is eltértek a nézetek az egyesülés útjáról módjáról. A kormánypártok által kormányzott tartományok vezetői, így például Max Streibl hajor miniszterelnök, méltányolták a bonni kabinet segítőkesaiégét, az SPD-miniszterelnökök viszont kevesellték Björn Engholm schleswigholsteind kormányfő szerint, Helmut Kohl kancellár a Modrow-val való tárgyalásain elszalasztotta az alkalmat, hogy olyan jelzést adjon az NDK népének, amely maradásra bírja az embereket. Azt mondta, hogy Bonn megszégyenítő módon bánt a keletnémet küldöttséggel. Franc/a—román csúcs Háromnapos látogatást tesz Párizsban az új román kormányfő, Petre Román. Eredetileg arra a kollokviumra hívták meg, amelyet a Libération című francia lap — több más francia és külföldi lappal, televízióval együtt — kedden rendez Párizsban a közép- és keleteurópai változásokról, de tartózkodását hivatalos tárgyalásokra is kihasználja. Bár a két ország között a decemberi forradalom óta A Die Welt a román nacionalizmusról A romániai magyar kisebbségnek megígérték a művelődési autonómiát és azit a jogot, hogy anyanyelven tanulhasson az iskolákban. Erdélyben mindazonáltal kevés dolog fordult jobbra az utóbbi hetekben, sőt, ellenkezőleg: 6ok helyütt még jobban süt a románok gyűlölete — így vezeti be újabb írását a maA Szegedi Magas- és Mélyépítóipari Vállalat magas kereseti lehetőséggel FELVÉTELRE KERES kőműves szakmunkásokat, VAGY kőművesbrigádot Vidéki dolgozók részére munkásszállást biztosítunk. Jelentkezés: Gurzó Mihály üzemvezetőnél, Szeged, Csongrádi sgt. 27. Telefon: 24-699/15. Bérelhető vezetővel VOLGA GAZ-24 típusú személygépkocsi és IK 256 típusú autóbusz a Szociális Kft.-tői, megegyezés szerint. Telefon: 62/54-541. K ANYAGBESZERZÉSI ÉS ANYAGGAZDÁLKODÁSI ELŐADÓT KERESÜNK középiskolai és szakirányú tanfolyami végzettséggel. A munkakör betöltéséhez legalább 5 éves — ezen a területen szerzett — gyakorlat szükséges. A jelentkezéseket kérjük .Vegyipari üzem — sürgős 681/12" jeligére a Sajtóházba. iiicruur Szeged Értesítjük tisztelt régi és leendő ügyfeleinket, hogy új telephelyen, Szegeden, a sándorfalvi úton (közvetlenül a Csongrádi sgt.-i benzinkút után) gépkocsik adásvételével hétfőtől péntekig 8—16 óráig, szombaton 8—12 óra között készséggel állunk rendelkezésükre. alkalmat, hogy az évszázadokon át egészen 1969-ig magyar Bolyai-líceumot, ismét magyar iskolává szerették volna átalakítani. A lap beszámol arról, hogy másnap 70 ezer magyar vonult az utcákra és Sütő András szólt az emberekhez. Az újság — korábbi cikkeihez hasonlóan — most is felhívja a figyelmet arra, hogy az összesen 2,3 milliós romániai magyarságot román betelepítésekkel igyekeztek Erdélyben is kisebbségi helyzetbe szorítani: ez a betelepítési politika mintegy 2 millió románt sújtott. Most sok román attól tart, hogy újra áttelepítik őkel, ha Romániában engedményeket tesznek a magyaroknak. Az a szélsőséges román nacionalizmus, amelyre Ceausescu alapozta politikáját, még mindig áthatja a lakosság összes rétegét — írja a Die Welt, és bírálatában nem kíméli a román ortodox egyházat sem: emiékeztet arra, hogy a marosvásárhelyi ortodox székesegyház egyik új freskója egy románverő magyart ábrázol... Márciusban: szekusper Temesvárott Az első elnök Namíbiában A namíbiai alkotmányozó nemzetgyűlés pénteken Sam Nujomát választotta az ország első elnökévé a függetlenség elnyerése utáni időre. Nujoma a Délnyugat-afrikai Népi Szervezet (SWAPO) elnöke. Ez a szervezet 23 éven át folytatott gerillaharcot a Namíbiát törvénytelenül megszállva tartó Dél-afrikai Köztársaság ellen, és tavaly novemberben megnyerte az ENSZ ellenőrzése mellett tartott választásokat. Namíbia Dél-Afrikától való függetlenedését március 21én fogják ünnepélyesen kikiáltani. rpár több miniszteri szintű tárgyalásra került sor, ez az első alkalom arra, hogy a kormányfők is találkoznak. Románt szombaton fogadja Francois Mitterrand köztársasági elnök. Hétfőn találkozik Michel Rocard miniszterelnökkel, s rajta kívül megbeszélést folytat majd a francia kormány több tagjával a kereskedelmi-gazdasági kapcsolatokról. gyar—román viszony problémáival rendszeresen foglalkozó Die Welt című napilap. magyarok számára Ceausescu után sem szűnt meg a lidércnyomás" című pénteki írásában a tekintélyes konzervatív újság felidézi, hogy legutóbb Marosvásárhelyen egy 5 ezres román tüntetésen a „fejét" követelték a helyi forradalmi tanács egy magyar tagjának. A tiltakozásra az adott Cornea asszony félárnyékban ? Bodó Barna, a Bánsági Magyar Demokrata Szövetség elnöke tegnapelőtt még Szegeden járt — tegnap szervezete, és az újonnan alakult temesvári Román—Magyar Baráti Társaság tömegrendezvényen ádt ki a marosvásárhelyi Smaranda Enache tanárnő védelmében, akit olvasóink a Panoráma adásából ismerhetnek, s fölfigyelhettek arra, hogy tiszta magyarsággal fogalmazta meg a román—magyar együttélésről gondolatait, anélkül, hogy népe érdekeit elárulta volna. Tegnap a temesvári rádió izgalmas riportot közvetített a rendezvényről, melynek szónokai mindkét nyelven szóltak a résztvevökhöz. Bodó Barna ismertette Smaranda Enache nézeteit, s azt a halálos veszedelmet. melyben él. Már a hivatalosságok is megfenyegették, mivel elismerte a magyar iskolák létjogosultságát ... Se szeri, se száma a címére érkező fenyegető leveleknek és telefonhívásoknak. Bodó Barna a tömegrendezvény létjogosultságát az alábbiak szerint fogalmazta meg: — Temesvár a tolerancia városa, itt nincs „vegytiszta" család, ezért nem lehetünk „toleránsak" a széthúzásra építőkkel szemben! A továbbiakban két román nemzetiségű fiatalember kért szót — egyikük kétkezi munkás, a másik újságíró. Az egység és testvériség fontosságát hangsúlyozták. Nem akarják „exportálni" a temesvári forradalom vívmányait, ellenben úgy vélik, Románia lakotsságának azon része, akik nem érzik át az egyedi történelmi lehetőséget a megbékélésre, legalább az uszításit mellőzzék kelléktárukból. Lakatos Tibor, buziásfürdöi orvos, egyértelműbben fogalmazott. Temesvárt az ország „szellemi fővárosának" nevezte. A résztvevők nevében meghívta Enache asszonyt, hogy a Bánság fővárosában fej tse ki nézeteit Erdély, az együtt élő nemzetek és nemzetiségek jövőjéről. Szavait ovációval fogadta a tömeg. A jelenlevők tiltakozó jegyzéket írtak alá. melyet eljuttatnak a marosvásárhelyi hatóságokhoz. A rádióban elhangzó felhívás szerint négyes sorban gvertvával a kézben indultak a Gyárv£ro& főterén lévő milleniumi templom felé — ami azt jelenti, hogy végigvonultak a háromszázezrei nagyvárcison. A hallgató és jegyzetelő ember közben meditálhatott. A bánsági és erdélyi magvarság, az együttélés európai formáját elfogadó románok ezek szerint Cornea asszony helvett. Enache asszonvt helyezik előtérbe ... A magyarázatot könnyű kitalálni. P. S. A Hódmezővásárhelyi Vörös Csillag Mtsz kedvező feltételekkel alkalmaz gépkocsivezetőt fix platós, pótkocsis IFA tehergépkocsi üzemeltetésére, költségtérítéses vagy átalánydíjas formában. Jelentkezés: a tsz központi irodájában, Szikáncson, Patócs Antalnál. Telefon: 62/42-822. FIGYELEM! S A Csongrád Megyei Zöldért Vállalat szegedi területi igazgatósága MEGKEZDTE, az 1990. évi termésű PÍROS PARADICSOMPAPRIKA-HÚS ö szerződéskötését Érdeklődni lehet: Szeged, Dorozsmai út 41. Telefon: 61-622/áruforgalom. A katonai ügyész, Cozma Vasi le alezredes január 23án írta alá azt a sajtóközleményt, miszerint a rendkívüli katonai törvényszék népirtás, illetve népirtásban való bűnrészesség vádjával 22 vádlott ügyét fogja tárgyalni. Név szerint a következőkét: Macri Emil tábornok, Popescu Ion, Sima Traian, Teodorescu Filip, Anastasiu Gábriel. Deheleanu Ion, Moraru Petru, Baciu Ioan, Ghircoias Nicolae ezredesek; Atudoroaie Gheorghe, Corpodeanu ion alezredesek; Radu Tinu, Veverca Iusif, Avram Gheorgiie őrnagyok; Ciuca Valentin, Misea Eugen, Préda Laurentiu, Grui Tiberiu, Bucur Viorel századosok; Peptan Eugen főhadnagy, Ganciu Gheorghe és Emilian-Zamfir Iosef civilek. Az első 22 vádlott névszerinti bejelentése és a büntetőper időpontjának kitűzése között bő két hét tett el, miközben Temesvár, Románia népe, de igen sok külföldi érdeklődő is alig várta, hogy meginduljon az igazságszolgáltatás kereke. Az indok közismert: e város szenvedett a legtöbbet, az áldozatok száma — a város lélekszámához viszonyítva mindenképpen — itt a legnagyobb, és ez az a város, ahol már december 19-én és 20án, amikor máshol még el sem kezdődött a forradalomba váltó népfelkelés, követelte a felvonuló tömeg: A bánsági áldozatokért / Itt lássunk Ceausescu-vért. Parancs nélkül: tűz A diktátort már nyilván nem lehetett a Bega-parti városban törvényszék elé állítani, miként Bukarestben sem lehetett — Tirgoviste mellett ültek fölöttük törvényt egy laktanyában, titokban, ahol a nyilvánosságot csak egy magánfilmes kamerája képviselte. Az Adevárul de dumninica című hetilap legutóbbi számának egyik írásából kitűnik: az összehívott törvényszék tagjai csak a helyszínen tudták meg, miért kellett Bukarestből idáig eljönniük azon a puskaropogástól hangos napon, A lap szerint nem láthattuk a kivégzés részleteit felvételen, mert miközben nicolae és elena ceausescu-t (sajtónk következetesen kisbetűvel írja e neveket) kivezették az udvarra, az operatőr filmet cserélt. Ahogy kiléptek a folyosóról, a laktanyát védő katonák egyszeriben megfordították fegyvereiket befelé, és minden felszólítás nélkül tüzeltek: szitává lőtték a két „legszeretettebbet". A filmes csak a végeredményt rögzíthette. Illetve még azt, öt nappal később, amikor december 30-án teljes titokban, egy nyilvánosságra nem hozott bukaresti temetőben jeltelen sírba került a két holttest. Utazó halottak Bukarestben lefolyt az első négy vádlott pere, akik közül Emil Bobu előfordult Temesvárott, a felkelés ötödik napján, amikor a hadsereg visszavonult, de még nem került sor fraternizálásra a nép és a katonák kőzött. Ezen a szerdai napon a legfelső román vezetésnek csaknem a fele a városba jött — alighanem gyorsan döntésre kívánták vinni a feszült helyzetet, még mielőtt diktátorék hazaérkeznek Iránból .., Bobu temesvári szereplése nem volt rendkívüli, míg Ion Coman végig a helyszínen tartózkodott, péntektől vagy szombattól kezdődően, tehát őt, a torvényszék elé, idevárják a temesváriak. Akik végre szemlélői, tanúi lehetnek, miként fog itt is munkába az igazságszolgáltatás. A vádlottak közül egyet megérintett az igazság szele: Moraru Petre ezredes, a jelentések szerint legalábbis, az előzetes letartóztatás alatt felakasztotta magát. Az iratcsomójával alighanem megismerkedünk a per során, de addig is érdemes idézni abból, amit immár a 22-es névsor nyilvánosságra hozatala után nyilatkozott a Renasterea banateana két munkatársának (megjelent a lap február 2-i számában). Moraru Petre a milícia főfelügyelőségének volt a helyettes parancsnoka, a gazdasági és szállítási igazgatóságért felelt. 1985-ben nevezték ki a milícia három helyettes főfelügyelőjének egyikévé. Főnökéről, Nuta Constantin tábornokról röviden annyit mond: durva, aljas, félt tőle. A sima kérdésen — hogyan értesült a temesvári eseményekről — elbukik: rádióról, sajtóról beszél, pedig szerda estéig, Ceausescu tévészerepléséig semmiféle hazai média nem számolt be az eseményekről. Miközben december 18-án Moraru ezredes parancsot kapott: Temesvárról némi „csomagokkal" megrakott teherautó érkezik, amelyeket Bukarestben el kell égetni... Nemsokára telefonon utasították, szóljon át a főügyészségre, hogy kerítsék elő Ganciut, a bukaresti temetők főgondnokát... Moraru ezredes feladata „mindössze" annyi volt, hogy indítson egy csoportot, amely a Bukarest—Pltesti autópályán, a 36-os kilométerszelvénynél átveszi a „szállítmányt"... Végül bevallja, hogy aznap este, későn, megtudta Nuta tábornoktól: holttestekről van szó. A temesvári áldozatok halottaskamrából ellopott holttesteiről. Vagyis 18-án a főnökétől mindenképpen fontos tájékoztatást kapott — a rádió és újság buta mese. Kollégáim megkérdezték, ráébredt-e, miről lehet szó. Válaszként közölte: 16-ától harmadosztályú készültségben voltak — ejnye-bejnye, minek kellett újságokról mesélni!? —, ami szükségállapotot jelent. Vitázni nem lehetett. Baciu az országos ügyészségről parancsot adott, hogy a holttestek után semmilyen nyom ne maradjon. A hamvakat négy fémedénybe gyűjtötték, és ki kellett volna vinni egy olyan helyre, ahová a metróépítés során kiásott főidet hordták. A parancsot emígy nem teljesítették, a hamvakat egy folyó vizébe szórták. „Parancsra tettem"? Egyszerű, sima történet — a „parancsra tettem" klaszszikus esete. Vagy mégsem? Valami hibádzhat, mert Moraru ezredes derékszíjon végezte. (Honnan lehetett neki, a börtönben, tlyen kelléke?!) Vagy pedig az idegei mondták fel a szolgálatot? Utóbbit kizárni nem lehet, de az csaknem bizonyos: az ügyészi vizsgálatok során annyi minden került felszínre, hogy nyugodt civil életre aligha számíthatott volna. .. Bodó Barna (Már most tájékoztatjuk Olvasóinkat, hogy a perről temesvári tudósítónk, a fenti sorok írója riportsorozatban számol be a DM olvasóinak.)