Délmagyarország, 1990. január (80. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-11 / 9. szám

JÖ DEIMAGYARORSZAG 80. évfolyam, 9. szám 1990. január 11., csütörtök POLITIKAI NAPILAP Havi előfizetési díj: 101 forint Ára: 4,30 forint „Radikálisai, drámait - és most!" KGST-tájkép, csata közben — Népfrontkarcsúsítás — Király Károly a közös harcról — Japán és Európa Megbolydult a világ — érzi az újságcsináló ember. Hisz nem is oly régen hetek teltek el a kreált szürkeségben, amikor egyszerűen írni sem igen volt miről. Manapság pedig? Manapság a korábban oly érdektelen KGST-csúcsértekezletek is világszenzációvá avanzsálnak. Mint a szófiai mostani, amely sok. szempontból a lélekharangot látszik megkondítani egy sokáig szent tehénként funkcionáló szerveződés felett. Mert úgy tűnik, mindenki változtatásokat akar. És hogy milyent? Václav Klaus csehszlovák pénzügyminiszter „radikálisai, drámait — és most!", ahogyan az értékelő írásunkban olvasható. Továbbra is az érdeklődés előterében áll a japán kormányfő európai látogatása, amelynek során mintha bizonyos „féltékenységi" elemek is fölbukkannának kontinensünk nyugati térfelén, ami a japánok esetleges keleteurópai szerepvállalásának következménye. Romániából újabb információkat kaptunk Ceausescu szerepéről, á temesvári vérengzéshez vezető parancsairól. És lapunk 2. oldalán interjút közlünk Király Károllyal. Szávay István Befejeződött a KGST-csúcs Szerdán délután záróközlemény és jegyzőkönyv elfogadásával véget ért Szófiában a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának 45. ülésszaka. A záró plenáris ülésen Georgi Atanaszov bolgár miniszterelnök a házigazdák nevében kifejezte azt a véleményét, hogy a szófiai ülésszak megfelelt a várakozásnak: fordulópontot jelent a szervezet eddigi fejlődésében, a részt vevő együttműködéséországok ben. Németh Miklós köszönetet mondott a bolgár házigazdák vendégszeretetéért, és meghívta a résztvevőket a Magyar Köztársaság nevében a KGST Budapesten tartandó következő ülésszakára.- Németh Miklós, a Minisztertanács elnöke tegnap este hazaérkezett Szófiából. világméretű munkamegosztás előnyeitől. Vannak egyéb kényes kérdesek. Az AP tudósításának első mondata így hangzik: „Csehszlovákia, Magyarorság és Lengyelország hallgatólagosan olyan frontban egyesült, amely Kelet-Európa gazdasági motorjává válhat". E megállapítás mögött pedig felsejlik a bomlófélben levő KGST képe, hiszen tagadhatatlan, hogy az említett három országban jutott a legmesszebb a politikai reform, és náluk erős, határozott és világos a szándék is: nyitni kell, mindenfelé, de most, az évtizedes „keleti elkötelezettség" után elsősorban a Nyugat felé. Az AFP szerint ugyanis a KGST szisztémája olyan volt, mint egy visszájára fordított gyarmati viszony: a Szovjetunió energiahordozót, nyersanyagokat szállított szövetségeseinek, amelyek tökéletlen (késztermékkel fizettek. Ebből következik egy másik kényes kérdés. Ha — mint a Szovjetunió javasolta — már jövőre bevezetik a tagállamok közötti keményvalutás elszámolást, akkor a kis tagállamoknak nyomban dollárban kell fizetniük az energiaszállításokért a Szovjetuniónak, ám ők enyhén szólva nincsenek olyan helyzetben ... A nyugati értékelések szerint a kelet-európai változások nyomán a központi tervgazdálkodás szocialista dogmája az árulás sorsára jutott. Márpedig a központi tervgazdálkodás felső szintű jelképes megtestesítője éppen a KGST volt az elmúlt 40 évben. A KGST is „elárul tátott" tehát? Valószínűleg. A szocialista országok éppen ez idő tájt helyezik minőségileg egeszen más alapokra gazdasági kapcsolataikat is. Milyen változtatást kell a KGST-ben végrehajtani? Václav Klaus csehszlovák pénzügyminiszter válasza: „Radikálisat, drámait — és most!". Á japán miniszterelnök Brüsszelben mm Üzlet vagy együttműködés? „Lélekharang", csődtömeg .. ., totális kudarc ,.., a szétesés határán" — ezek a leggyakrabban előforduló szavak azoknak a nyugati újságíróknak a tudósításaiban, akik manapság a KGST-tagállamok szófiai, (kormányfői szintű tanácskozásáról írnak. A „lélekharang" szót történetesen az az AFP francia hírügynökség használta, mert nagyon lehetségesnek tartotta, hogy Kelet-iEurópa kormányfői azt meg is húzzák a KGST felett a bolgár fővárosban . . . A Nyugaton mindeddig méla unalommal olvasták a KGST-tanácskozás „korszakalkotó" döntéseiről szóló jelentéseket — de a most hirtelen feltámadt mohó érdeklődés érthető: Kelet-Európa politikai tájképe hetek-hónapok alatt szinte a felismerhetetlenségig megváltozott. A (külföldi újságírókat most a politika csata után (közben) kialakuló gazdasági tájkép érdekli: az ugyanis erősen befolyásolja •majd nemcsak a kelet-európai országok egymás közötti viszonyát, hanem a Kelet és a Nyugat politikai es gazdasági kapcsolatrendszerét is. Arról nem is szólva, hogy a jkeleti nyitás" óriási és alaposan elhanyagolt piacot nyit meg a nyugati cégek előtt. Ezekből a nyugati tudósításokból kicsendül egy értékelés, ha ezt határozottan nem is írják le: Szófiában megkezdődött a KGST agóniája, s ha valamilyen okból a haláltusa ed is húzódik majd, a vég elkerülhetetlen. Lehetséges— irta a tanácskozás első napja után a francia hírügynökség —, hogy még egy ideig formálisan fennmarad egy KGST nevezetű intézmény — de nem desz egyéb „üres kagylóhéj nál". A KGST — nevezzük agóniáját „gyökeres átalakításnak" — már soha nem lesz „az a KGST" és elhalása nem lesz teljesen fájdalommentes. Marian Calfa csehszlovák kormányfő — derül ki az AP amerikai hírügynökség jelentéséből — igen érdes szavakat használt, amikor kifejtette: Csehszlovákiát (következésképpen a többi országot is) mesterségesen elszigetelték a korszerű technológia forrásaitól, a Zsúfolt programot bonyolít le az európai körútja keretében szerda reggel kezdődött brüsszeli villámlátogatása során Kaifu japán nvniszterelnök. Reggel Wilfried Murtens beíga miniszterelnökkel folytatott megbeszélést a kétoldalú kapcsolatokról és nemzetközi kérdésekről, ezután Baldvin királynál tett látogatást. A japán nagykövetségre tűzték ki délben Manfréd Wörner NATO-fütitkárral való eszmecseréjét a nemzetközi helyzet alakulásáról, s délután háromra várják a Berlaymont-palotába, az Európai Közösség bizottságának székhelyére. Itt Jacques Delors-ral, a bizottság elnökével és a testület tagjaival folytat megbeszélést. Az EGK-illetékesekkel szervezett találkozó napirendjén első helyen a kelet-európai változások megítélése, illetve az azok támogatására Japán és partnerei által tett erőfeszítések összehangolása áll. Az Európai Közösség ezzel kapcsolatban különleges szerepet tölt be, nrnt a Lengyelország és Magyarország reformjainak támogatására szolgáló PHARE-program koordinátora. A júliusi párizsi csúcsértekezleten az európai bizottságot bízták meg a 24 OECDország, köztük Japán erre irányuló erőfeszítéseinek összehangolásával. A japán miniszterelnök éppen kedden jelentette be a két országnak szóló japán hitel(Folytatás a 2. oldalon.) Egy ÁBMH-s vélemény Nem engedhető meg a további elszegényedés Az év eleje nemcsak az ár-, hanem a béremelések időszaka is. A január 8-i áremelések tükrében különösen aktuális, milyen béremelésekre adódik lehetőség idén. Erről Herczog Lászlót, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal Közgazdasági Főosztályának vezetőjét kérdezte az MTI munkatársa. Az idei prognózisok — amelyek számolnak a január 8-i áremelésekkel — 19.5 százalékos ár- és 17 százalékos átlagbér-növekedést tartalmaznak. Nyilván a vállalatok egy része ennél nagyobb mértékben növeli majd a béreket, de jelentős hányad várhatóan jóval elmarad ettől az értéktől. Minden jel szerint az árak és a bérek, akárcsak 1989-ben, az idén is hozzávetőleg együtt mozognak — mondotta. Abban a helyzetben, amikor a társadalom jelentős része él a létminimum körüli, sőt az alatti szinten s az alapvető közszükségleti cikkek árai jelentűsen emelkednek _, a bérpolitikának erre a tartalékokkal nem rendelkező rétegre kell elsősorban koncentrálnia. Nem engedhető meg e rétegek további elszegényedése. Mivel a gazdasági lehetőségek korlátozottak, az alacsony bérek átlag feletti emelése csak akkor valósítható meg, ha kedvező bérpozíciójú csoportok, vállalatok szolidáris bérpolitikát fogadnak el. Sajnos manapság a legtöbb ágazat, szakma és érdekképviseleti szervezet csupán a saját érdekeire van tekintettel. Ha viszont — sztrájkokkal fenyegetőzve — mindenki sikeresen érvényesíti átlag feletti béremelési követeléseit, akkor ez csak az egyénileg kiharcolt előnyök kollektív elvesztéséhez, inflálódásához vezethet. Fontosak tehát a minimális bérről megkezdett tárgyalások. — Milyen minimálbér-követelésekről van szó! — Az Országos Érdekegyeztető Tanács legutóbbi ülésén a jelenlegi 4000 forinttal szemben 5100 forintos minimálbérigényt fogalmaztak meg a szakszervezetek. A vasasszakszervezet legutóbbi állásfoglalásában például ezt január 1-jéig visszamenőleges hatállyal kérik, s szintén január l-jétől számítva általános 10 százalékos, vagy minimálisan 500 forintos béremelést is követelnek a munkáltatóktól. Ahol az 5100 forintos minimális bérre, illetve erre a 10 százalékos általános béremelésre nincs lehetőség, ott a béradó felfüggesztését kezdeményezik. — Mit lehet elérni a bérpolitikával? — Súlyos kihívásokkal nézhetünk szembe. Az átlagszámok mögött jelentős bérkülönbségek mutatkoznak. A dolgozók elégedetlenségét fokozzák a szinte mindenütt deklarált bérelmaradások. Ugyanakkor a több évtized alatt bekövetkezett bérelmaradások egyszeri rendezésére nincs lehetőség. El kell kerülni legalább a bérfeszültségek további fokozódását. A kormányzati beavatkozás elsősorban erre koncentrálódik. Ezért kapott központi támogatást a költségvetési intézmények egy része, s adókedvezményben részesülnek a döntően közszolgáltatással foglalkozó szervezetek, a MÁV, a sütöés tésztaipar, az élelmiszerkiskereskedelem, s a vegyes tevékenységű kereskedelem. Az antiinflációs gazdaságpolitika egyik fontos, de nem egyetlen eszköze a bérek Iszinten tartása. Emellett fontos szerepet töltenek be a kollektív bértárgyalások, amelyek a dolgozók követeléseit, illetve a munkáltatók, valamint az egész gazdaság lehetőségeit próbálják meg összehangolni. Ezekre az egyeztetésekre nemcsak országos, de helyi, ágazati, szakmai szinten is szükség A karmester utolsó mozdulata Tudom: ahol hivatalos szervek becslése szerint tízezerre tehető a halálos áldozatok száma néhány nap alatt, egyről megemlékezni bátorságra vall. Vállalom az efféle megmérettetést. Ugyanis egyetlen ember halála is jelképpé válhat. Temesvárról kósza hírek érkeztek; tegnap azonban végleg bebizonyosodott hogy a több ezer ember életét kioltó sortűz első áldozatai között ott volt Csjzmarik László karmester is. ö volt a temesvári Bartók Béla vegyes kar karnagya. Melynek tagjai javarészt magyar nemzetiségű (és az utóbbi években többségében román nyelvű iskolában tanító) tanáremberek, és tanítók voltak. Csizmarik László elmúlása azért is jelképpé magasztosulhat, mivel az általa irányított kórus annak a zenetudósnak és egyetemes emberj értékeket menteni tudó zseninek a nevét viseli, aki a legtöbbet tette a román népzene nemzetközi megismertetéséért. Csizmarik László neve azért is jelképpé nőhet, mivel a karmester vezetése alatt a román nyelvterület legrégibb kórusa, a kiszetói (Temess megye) román vegyes kar ötódvirágzását élte. S ez az elnyűhetetlennek tűnő ember Begamonostoron is képes volt falusi kórust szervezni, majd a temesvári gyapjúipari vállalatnál munkáskart vezetett.. Igazi szerelme azonban a hányatott sorsú Bartók: Béla kórus volt. Néha terem után szaladgált, ahol a próbákat megtarthatták, máskor előadás-szervezőkónt agitált, s immár bizonyos, hogy nem élheti meg élete nagy álmát: a temesvári Bartók Béla kórus az ő vezetése alatt nem szerepelhet Nagyszentmiklóson, a névadó szülőháza előtt, a megbékélést hirdető és megpecsételő, közös magyar —román rendezvényen . Utoljára 1988 tavaszán találkoztunk — másnaponként. A Temesvári Allamj Magyar Színház termeiben Koczka György irodalmi titkárral megszerveztük a Temesi megyei magyar zenekarok vetélkedőjét, és a zsűri elnökének Csdzmarik Lászlót kértük fel. Együtt izgultunk a? előadásokon, mely huszonnégy esten át (a döntő a háromezer nézőt befogadó sportcsarnokban volt. .) mozgósította a város és a megye egész lakosságát. Csizmarik felismerte a rendezvénysorozat jelentőségét (melynek egyik legnagyobb támogatója Tőkés László volt: kéréssünkre prédikációiban külön felhívta a hívek figyelmét, hogy ilymódon is támogassák színházunkat), szakértelme és személyisége teljes súlyával mellénk állva. Segítségünkre volt a túlbuzgó hivatalosságok leszereléseben is, akik a „nacionalizmus" bélyegét keresték a magyar népdalokban (főleg a katonadalokat kellett „kimagyarázni" ...) Csizmarik László, a gátaljai pa_ rasztszülők gyermeke nevelői ösztönének esett áldozatul. Miikor Temesvár főterén azt észlelte, hogy a tüntetők soraiban tíz-tizenöt éves gyermekek állnak gyertyával a kézben, és a láthatáron megjelentek az első páncélosok, a fiatalok elé állt, s karmesteri mozdulatokkal igyekezett a hátsó sorokba terelni őket Nem számolt nem számolhatott azzal. hogy előtte a zsarnok-karmester, utolsó mozdulatai egyikeként, már beintett: tűz! A nevelő-karmester diákjaival egy sorban vált a diktátor-karmester. egy önmagát túlhaladott rendszer áldozatává. Mely ellenségeként kezelte Bartók Béla szellemiségét is. s mindenkit, aki e szellemiség zászlaja alatt megpróbált felsorakozni. Ezért tartom örök jelképnek Csizmarik László értelmetlen halálát Pataki Sándor