Délmagyarország, 1990. január (80. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-06 / 5. szám

35 199(1. január 6., szombat Start február Újén Ugrásra kész lakbérek Az Országgyűlés kará­csonyi ajándékaként az ál­lami lakásokban élők föl­díszített fenyőfáik alá te­hették azt a minisztertaná­csi rendeletet is, amely megszabta az új lakbére­ket. Hogy az érintett bér­lők mit kívántak a lakás­gazdálkodási terv megal­kotóinak ez időben, azt jobb nem firtatni. Annál is inkább, mert az átlőgpoi­gár számára nehezen kibo­gozható, hogy kik és migta felelősek a „helyzetért', amely végül a kényszerin­tézkedésekhez vezetett. A lakbérek tehát nőni fognak, mégpedig egyes lakástípusoknál igen je­lentős mértékben. Hogy mennyire, azt a lakás komfortfokozata dönti el. Az áttekinthetőség kedvé­ért egy kis táblázatban kö­zöljük a változásokat; bár a Minisztertanács hivata­los rendelete • még nem je­lent meg, a lakbéremelé­sekről már kiadtak egy tervezetet. A havi lakbérek 1990. február 1-jétól várhatóan a következőképpen alakulnak: Komfortfokozat Összkomfortos lakas Komfortos lakás Félkomfortos lakás Komfort nélküli lakás Látható tehát, hogy a lakbéremelés „csak" oz összkomfortos és komfor­tos lakások bérlőit érinti, igaz, őket alaposan. Talán nem fölösleges tisztázni, mi a különbség a két ka­tegória között, összkom­fortos az a lakás, amely­ben radiátoros táv-, vagy központi etázsfűtés van — a többi komfortmeghatá­rozó elemet (fürdőszoba Stb.) magától értetődőnek tekintve. Komfortosnak tekinthetők a gáz-, illetve a szilárd fűtőanyagot fel­használó fűtéssel rendel­kező lakások — ugyancsak a megfelelő komfortos he­lyiségekkel. Csökkenthető a lakbér, ha a lakás összkomfortos, és fűtése szilárd tüzelésű etázskazánnal történik, va­lamint. ha komfortos, de egyedi szilárd-, vagy olaj­tüzelésű kályhával fűtik. A felemelt lakbérekről február 10-ig értesítik az érintetteket. Ugyancsak a bérlőket terheli a jövőben a lakás, burkolatanak felújítása, cseréje, kivéve, ha arra az épület teljes felújításá­val, illetőleg a falban levő vezetékek javításával, fel­újításával összefüggő hely­reállítási munkákkal kap­csolatban kerül sor. Azt a lakáskorszerűsítést is a bérlő fizeti ezután, amit 6 kezdeményez, de a lakás komfortfokozatát ez­Régi lakbér Új lakbér 15',— Ft mz 22,50 Ft/mZ 12,— Ft'mz 14,40 Ft/mz 7,50 Ft mz 7,50 Ft/mz 4,50 Ft/mz 4,50 Ft/mZ zel nem növeli. Ha viszont elemi csapás éri a lakást, vagy az a bérbeadó mu­lasztása miatt károsodik, illetve az épület vagy a ve­zetékhálózat felúj ítása vá­lik szükségessé — mind­ezt a bérbeadó állja. Ugyanígy a lakásberende­zés felújítását vagy cseré­jét, ha az a lakásbérleti szerződés megkötésétől számított egy éven belül vált szükségessé. Ugyancsak érdekes le­het, hogy a bérlő a lakás visszaadásakor leszereltet­heti és elviheti azokat a lakásberendezéseket, ame­lyeket 1990. január 1-je előtt saját költségén sze­reltetett fel, az érvényes jogszabályban, illetve meg­állapodásban előírt kötele­zettségén felül. A nem lakás céljára szolgáló helyiségek béréről úgy szól a rendeletterve­zet, hogy a bért a bérbe­adó és a bérlő szabad meg­allapodasa határozza meg. Megjegyzi még, hogy az állami tulajdonban lévő helyiségek bére az 1989. december 31-i állapothoz képest 1990 január 1-jétöl lefeljebb 100 százalékkal emelkedhet. Tájékoztatásul egyelőre ennyit. Mindez természe­tesen csak vázlatos ismer­tetése a várható változá­soknak. Ami biztos: nem sok örömünk lesz benne. Nyilas Péter Költözik az alkotmány­bíróság A kormány csütörtöki ülé­se sok megvitatandó kérdés nvatt csak a késő esti órák­ban fejeződött be. A kor­mányszóvivői tájékoztatón ezért csupán a már meg­tárgyalt kérdésekről esett szó. A Minisztertanács a to­vábbiakban az alábbi dön­téseket hozta: A kormány állást foglalt az alkotmánybíróság elhe­lyezéséről. A testület ideig­lenesen az egykori MSZMP XIII. kerületi székházába költözik. A kijelölt szék­helyen, Esztergomban ugyan­is jelenleg nincs beköltözhe­tő állapotban levő, a tes­tülethez méltó épület. A Minisztertanács javasol­ja az Országgyűlésnek az Állami díj megszüntetését, és a Kossuth-dij rangjának, hi­telének visszaállítását. A Kossuth-díjat a jövőben minden év március 15-én a kivételesen magas színvona­lú alkotásokért adományoz­zák, A díjazottak jelölésé­ben illetékes bizottság el­nöke a kormányfő. A testület meghallgatta Szinetár Miklós kormánybiz­tos előterjesztését az új Nemzeti Színház létrehozá sáról, és szakmai program­járól. Szükségesnek tartja hogy 1990-ben részletes be ruházási programtanulmány készüljön. A kormány javasolja a Parlamentnek, hogy magas szintű jogszabályban rög­zítse az alkoholisták bíró­ság által elrendelt intézeti gyógykezelésének megszün­tetését. A törvény elfogadá­sa esetén egészségügyi szerv rendelheti el az alkoholis­ták munkaterápiás intézet­ben történő gyógykezelését. A Minisztertanács áttekin­tette a munkásőrség ingat­lanjainak folyamatban levő hasznosítását. Ügy rendel­kezett, hogy néhány ingat­lan esetében az e célból ki­írt pályázatot meg kell is­mételni. A kormány döntött a so­ron kívüli személygépkocsi­értékesítés fokozatos meg­szüntetéséről. Átmeneti in­tézkedésként 1990-ben a felére csökkentette az így kiutalható gépkocsik szá­mát. Megvitatta a kormány a fejlődő szocialista országok­nak nyújtható gazdasági se­gítség irányelveit. Tágul a világ Csongrád megye is Európában van Hír: Francois Lac/iul ur Jura Kanton és Köztársa­ság elnöke, az Európai Ré­giók Tanácsanak pénzügyi elnökhelyettese a minap kelt levelében örömmel értesítet­te Lehmann Istvánt, Csong­rád megye tanácselnökét ab­ból az alkalomból, hogy Csongrád felvételt nyert további nyolc hazai megyé­vel egyetemben az Európai Régiók Tanacsaba. Elözmenyek: Strasbourg (1985) és Brüsszel (1987) után Bécsben (1989 novem­ber 27—28.) tartották az Eu­rópai Régiók harmadik ál­talános konferenciáját, amely a kontinens regionális szin­tű kormányzatainak ismer­kedését, párbeszédét, két-és többoldalú együttműködé­seinek előmozdítását szolgál­ta. A Hofburg konferencia­termében jelen volt Leh­mann István is. igaz. csak megfigyelői minőségben, úgyhogy a zárt ülésekre nem juthatott be. De már az is nagy szó volt, hogy az Eu­rópa Tanács és az EKG or­szágaihoz tartozó régiók el­ső alkalommal hívtak Kö­zép- és Kelet-Európa nem­zetei közül képviselőket. Következmény: hoígy a Csongrád megyei önkor­mányzat felvételt nyert, és ott van ezentúl a 150 tag között, azzal számunkra ki­tágult a világ. Gazdasági, kulturális, művészeti téren egyaránt. lehetővé válik a közvetlen kapcsolatok kiépí­tése tudományos intezetek, bankok, színházak, idegen­forgalmi hivatalok, gyárak, vállalatok között. Egyszer még, kérem, megérjük, hogy a szegedi Pick szalámiért, most még elpazarolt hőfor­rásainkért, pusztuló kasté­lyainkért itt versengenek majd spanyolok és skótok, a mi természeti tájainkban, az emberkezek munkáiban itt gyönyörködnek majd ola­szok és svédek. Még tán azt is, hogy Szeged és Csongrád megyp létezése egy olasz gyereknek éppoly evidencia lesz. mint a magyarnak — remélhetőleg — Velence és tartománya. Az Európai Ré­giók Tanácsába elnyert tag­ság fölér nekünk egy lottó­ötössel, csupán az a kér­dés, hogyan sikerül befek­tetni ezt a reményt. A megyének persze volt főhatóságok és a párt által engedélyezett afféle „népi diplomáciai" kapcsolata ko­rábban is: Odesszával, Lódz­zal. a jugoszláviai Vajdaság­gal és Temes megyevei Most ezek is fölüjitásra vár­nak Különösen a romaniai A megyei tanács elnöke le­velet írt Temes megyei kol­légájának, biztosította együttműködési készségé­ről, Ugyanakkor néhány hete vendégeskedett Odesz­szában, ahol sikerrel tár­gyaltak a testvéri kapcsola­tok protokollmentes foly­tatásáról. M. E. Egy temesvári üzenet margójára Legfontosabb, hogy szeressetek Pásztiné Mészáros Évával, a Magyar Vöröskereszt sze­gedi titkárával beszélgettem a minap, aki a nehéz napok és éjszakák emlékei között egy jegyzetpapírra rögtön­zött. a temesvári kórház pe­csétjével hitelesített levélkét, mint történelmi értékű üze­netet őriz. A lendületes kéz­írással lejegyzett sorok a következők: „Boldogok va­gyunk, hogy magyar testvé­reink segítenek rajtunk. Iga-­zán szívből hálásak va­gyunk. Rajtunk minden se­gít, de legfontosabb, hogy szeressetek és tudjatok ró­lunk. dr. Bárányi Ferenc medte primar A. T. /." — Már ezért a levélért is érdemes volt — lelkesedik1 Pásztiné, és sodró lendület­tel meséli, milyen erőfeszí­téseket tettek a vöröskeresz­tesek a romániai események idején. Hogy milyen találé­konysággal oldottak meg ég­ből jött, váratlan helyzete­ket. Hogy a háromtagú vá­rosi, s a két embert foglal­koztató megyei apparátus, hogyan vállalta a kihívást, s hogy az éjjei-nappal tartó készenlétet milyen szívesen 'átták el nemcsak ők, az al­kalmazottak. de az önkéntes írsadalmi erők is. — Fél Európa segítő szán­Jéka lépett el bennünket órák, napok alatt. Ide érke­zett, itt állt meg minden egészségügyi, vagy más se­gélyszállítmány. A hollan­dok. franciák azt hitték, mi vagyunk a Magyar Vöröske­reszt országos centruma­Ügy kellett hát viselked­nünk, mintha tenyleg mi lennénk az agytröszt, hiszen nem volt idó a magyarázko­dásra. Pillanatok alatt kel­lett döntenünk, akkor élet­halál kérdésnek tűnő dol­gokban. — Ezek szerint, teljesen egyedül hagyta Önöket a budapesti főnökség? — Egyszer lejött a főtitkár és a helyettese szétnézni, de semmi érdemleges segítséget nem adtak. S úgy érzem, a megye és a város tanácsi vezetése sem érezte magáé­nak ezt az ügyet. — A társadalmi szerveze­tek sem kooperáltak a sze­gedi Vöröskereszttel? — De igen. Az MDF-fel van szorosabb kapcsolatunk, de más pártok, s főleg az egyházak mozdultak meg pillanatok alatt a drámai helyzetben. Mindenki külön­külön is csinálta a maga ak­cióit. De azt itt nem érzé­keltük. hogy ezt a gondot az ország, vagy a város hivata­los vezetése igazán fel akar­ta volna vállalni. — Nem gondolja, hogy egyszerűen csak kiderült, a hivatal vészhelyzetben al­kalmatlan a cselekvésre? — Ez is igaz lehet, de én­nél kicsit bonyolultabb a helyzet. A társadalmi intéz­mények vezetői a Vöröske­resztet nem tartják partner­nek. S hogy ennek a szerve­zetnek nincsen rangja, an­nak oka van. Mi eddig az MSZMP-nek amolyan tag­szervezete voltunk, ami ele­ve nonszensz állapot, hiszen a nemzetközi alapszabályban lefektetett kritériumok egyi­ke éppen a pártatlanság, a semlegesség. — A Magyar Vöröskereszt alapszabályában viszont töb­bek között ilyenek olvasha­tók: „Tevékenységével tá­mogatja a fejlett szocialista társadalom építését", vala­mint a demokratikus centralizmus alapján műkö­dő tömegizervezet.". — Ez a gyakorlatban negyven évig azt jelentette, hogy a vöröskeresztes titkárt időnként a városi párt-vég­rehajtóbizottsága beszámol­tatta, és az eredményekkel kapcsolatban különböző ki­fogást tett. 1987-ben az ál­talunk megszervezett 21-ta­gú városi Vöröskereszt ve­zetőségi névsorát nem talál­ták megfelelőnek. Többek között kifogásolták, hogy a testületben túl sok az egész­ségügyi dolgozó, s túl kevés a fizikai munkás. Igaz, azt is elvárták tőlünk, a szerve­zetben ne legyen több 30 százaléknál az MSZMP-ta­gok létszáma. Ülésterveket, munkaterveket kellett kör­mölnünk. Nem is olyan rég bevezették a kettős testüle­tet, vagyis máig sem szün­tették meg e struktúrát, mi­szerint van külön egy úgy­nevezett elvi irányító és egy vegrehajtó apparátus. Kér­dem én. egy ilyen rendkívüli helyzetben hogyan funkcio­nálna egy ilyen merev, ad­minisztratív szervezet? — Van-e valamilyen for­gatókönyvük vészhelyzetre? — Valahol biztos van, mi itt nem tudunk róla. — Tudnak-e egy nagyobb csatarláncba gyorsan valahol bekapcsolódni? A Zalka lak­tanyaban például nem tud­ták. miért pont őket hivta segítségül a Vöröskereszt. — Valahol, valamelyik központban elzarva, biztos van ilyen elképzelés, hogy a különböző, segélyszolgálatra alkalmas szervezetek, intéz­mények hogyan kapcsolód­janak össze vészhelyzetben. Mi nem érzékeltünk semmi­féle koncepciót. Ösztönösen cselekedtünk, miután min­den ránk szakadt itt a vé­geken. , — A tanulsagokat levonva, ön szerint milyen Vöröske­resztre lenne szükség? Ho­gyan lehetne vis.fzaadni e nagyon fontos szervezet tár­sadalmi presztízsét? — Talán, most ebben a rendkívüli helyzetben kide­rült, hogy mennyire szükség van ránk. és az is nyilván­valóvá vált,, hogy kik azok a személyek, egyes emberek, aktivisták, akik alkalmasak a segítő munkára. 28 ezer tagunk van, nem kell eny­nyi. Legyen négyezer, de az mind használható ember. Nem kellenek alapszerveze­tek, konkrét személyekben kell gondolkodni. Nem kell tagkönyv, ahova 20 forintos bélyegeket ragasztunk, le­gyenek pártoló tagok, szpon­zorok, akik bárhol, bármek­kora értékű bélyeget megve­hetnek. S végre profilt kel­lene adni ennek a szerve­zetnek. Nem kellene ötven­féle dologba belekanalazni, a legfontosabb munkánk a prevenció kellene legyen. Ez éppúgy vonatkozhat az ál­lampolgárok egészségére, mint a szociális helyzetére, A tűzoltást, a lyukak töm­ködését költségvetés nélkül nem tudjuk vállalni. Es még egy: elég volt az adminiszt­rációból, a kimutatások gyártásából. Még el sem csi­tult a helyzet Románia kö­rül,- s a minisztériumo c maris kérik a statisztikákat ilyen vagy olyan bontásban. Könyörgöm, várjanak leg­alább addig, míg egy kicsit kifújjuk magunkat! • Tegnap szerkesztőségünk­ben járt egy kedves hölgy, aki december 26-án a Vö­röskeresztnél önként teljesí­tett szolgálatot, s aki emlé­kezett arra a csalódott idős úrra, akinek csomagját nem tudták akkor a vészhelyzet­ben Brassóba küldeni. Meg­ígérte, személyesen keresi fel az adományozót, és to­vábbítja csomagját. Most már ugyanis lehetséges. Pacsika Emília A Magyar Vöröskereszt Csongrád megyei cs Sze­ged városi vezetősége ezúton mond köszönetet mind­azon magánszemélyeknek, vállalatoknak, intézmények­nek. akik felajánlásaikkal, adományaikkal és munká­jukkal 1989. december 22. óta a Vöröskereszt szer­vezetén keresztül segítették és támogatták a román ál­lampolgárokat és a román nemzetet. Ezzel hozzájá­rultak a magyar állam és a Magyar Vöröskereszt megbecsüléséhez, elismeréséhez. Szeged, 199(1. január 5. Pádár Lászióné dr. Pásztiné Mészáros Eva megyei titkár városi titkár felhívása A Csongrád Megyei,Rend­őr-fökapitányság közrend­védelmi és közlekedési ál­lománya lapunk nyilvános­ságát kérte — felhívásuk címzettjei nem csupán kato­nák és rendörök ... „Bizakodva hallgattuk azokat a híreket, amelyeket a romén nép szabadsagvá­gyának első megnyilvánulá­sait hozták. Megdöbben­tünk és segítettünk, amikor megtudtuk, hogy ártatlanok ezreinek életét kioltva, a legelemibb emberi jogokat bemocskolva, barbár módon akar talpon maradni az a hatalom, amely a nép nevé­ben, de ellenében létezett. Vérrel és szenvedéssel ki­kövezett az az út, amelyi­ken az elnyomottak félel­müket legyőzve elindultak Európa fele. Bebizonyítot­ták, hogy a szabadság esz­méje testvérré tehet románt és magyart, civilt és kato­nát, faji és vallási hovatar­tozásra tekintet nélkül. Cso­dálattal és a legnagyobb tisztelettel gondoljunk azok­ra a katonákra, rendőrökre, akik a kritikus időben tud­ták. hol van a helyük. Hi­vatásukat a nép szolgálatá­nak és nem a hatalom ki­szolgálójának tekintették. Életüket adták egy szebb, igazságosabb és boldogabb jövőért. Mi, a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság köz­rendvédelmi és közlekedési állománya erkölcsi köteles­ségünknek érezzük azoknak az árváknak a megsegítését, akiknek szülei a román fegyveres erők és testületek tagjaiként. a forradalom gyózelmeert harcolva hal­tak meg. Kifejezésre kívánjuk jut­tatni azt a meggyőződésünket is. hogy nem ismerünk olyan erőt, amely megparancsol­hatja. hogy fegyvereinket bármely ideológia zászlaja alatt saját népünk ellen fordítsuk. Felhívjuk a fegyveres erők és testületek tagjait, egységeit, csatlakozzanak felhívásunkhoz. Azok, akik együttéreznek és segíteni szeretnének, az Országos Takarékpénztár fiókjainál, a Csongrád megyei igazga­tóságnál (MNB 289—98 008) vezetett 33 331—3 számú ÁRVÁK közérdekű felaján­lás a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság köz­rendvédelmi és közlekedesi osztály kezeléseben elneve­zesü csekkszámla javára fi­zethetik be felajánlásaikat."

Next

/
Thumbnails
Contents