Délmagyarország, 1990. január (80. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-25 / 21. szám

80. évfolyam, 21. szám 1990. január 25., csütörtök POLITIKAI NAPILAP Havi előfizetési díj: 101 forint Ára: 4,30 forint A törvény az államot korlátozza A lelkiismereti és vallásszabadságról a Parlamentben — Módosítások tucatszám — Raffay higgadtságra int Nagy László felvételei: Két „kezes" és egy „kezes" Sok-sok módosító javaslat és vita után. alkotmány­erejű torvényt alkotott a Parlament a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról. Ez — né­hányak szerint — az egyik „legdemokratikusabb" törvé­nyünk, amely az államot — az alkotmányban foglaltakat újabb biztosítékokkal megerősítve — korlátozza az állam­polgárok javára Átmenetileg szabályozta a Parlament a titkosszolgálati módszerek es eszközök használatának en­gedélyezését. Az eles. sok szempontból már a választások­ra kacsintgató vitaban Raffay Ernő szegedi képviselő igyekezett nyugalomra inteni a fölhevült Házat. Szávay István Kérdőjelek egy törvényhez Szerdán reggel a lelkiisme­reti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szó­ló alkotmányerejű törvény­javaslat vitája során elhang­zott javaslatokra, módosító indítványokra adott igazság­ügy-miniszteri válasszal foly­tatódott az Országgyűlés ja­nuári ülésszaka. Kulcsár Kálmán elöljáróban utalt ar­ra, hogy a módosító javasla­tokat a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság kedden este megtárgyalta, jelentését elkészítette. Kulcsár Kálmán elsőként azokra a felvetésekre reagált, amelyek megkérdőjelezték annak szükségességét, hogy az alkotmányban deklarált alapvető emberi jogokat kell-e még külön, részletes jogszabályokban is rögzíteni. A miniszter szerint a külön törvényi szabályozást szük­ségessé teszi az is, hogy ha­zánk egy olyan időszakot tudhat maga mögött, amely­ben az alkotmányban dekla­rált jogok távolról sem vol­tak maguktól értetődően végrehajthatók, s amikor gyakorlatilag külön előírá­sok jelentek meg szabályozá­sukra, pontosabban akadá­lyozásukra A továbbiakban arról szólt, hogy változás történt az em­beri jogok és az állam vi­szonyában, s a törvény a ko­rábbiakkal ellentétben való­jában az államhatalom kor­látait jelöli ki, s az állam számára olyan feladatokat határoz meg, amelyek nem adódnak közvetlenül az al­kotmány megfelélő szakaszá­nak értelmezéséből, A mi­niszter hangsúlyozta; a tör­vényre szükség van, s nem átmeneti jelleggel. Ez a tör­vény nagyon is történelmi jelentőségű a magyar fejlő­dést tekintve, s hatása is az lesz — mondta Kulcsár Kál­mán. Kitért azokru a felszólalá­sokra is, amelyek a módosító javaslatok sokasága miatt megkérdőjelezték az előzetes egyeztető tárgyalások alapos­ságát. Ezzel kapcsolatban megjegyezte; a törvény vitá­ja egy-másfél évvel ezelőtt megkezdődött, s annak során mind az egyhazakkal, mind pedig a politikai pártokkal egyeztették elgondolásaikat. A miniszter ezt követően azokra a módosító indítvá­nyokra reagált, amelyeket sem a jogi bizottság, sem pe­dig a kormány nem tud el­fogadni. Így nem jött létre megegyezés Roszik Gábor­nak arról a javaslatáról, hogy a gyerekek vallásos ne­velése ügyében a szülő és a gyám mellett a tényleges gondviselőnek is joga legyen dönteni, mert a magyar jog­rendszer nem ismeri a tény­leges gondviselő fogalmát. Ugyancsak nem értettek egyet több képviselőnek az­zal az indítványával, hogy a katonai létesítményekben a katonai szolgálatot teljesitők (Folytatas a 2. oldalon.) Király Zoltán Ausztráliába készül Király Zoltán Ausztráliába készül. Ennyi a tö­mör hír — Kinek a meghívására? — kérdezem az egyik szünetben a képviselőt. — Az ausztrál külügyminiszter levele alapján, kormányuk meghívására utazom el. — Szokatlannak nevezhető egy ilyen invitálás. Minek köszönhető? — A Parlamentben magyar—ausztrál baráti ta­gozatot hoztam létre, nyilván ezzel öeszefüggésben ju­tott nekerri ez a megtiszteltetés. — Hogyan jutottak eszedbe éppzn az ausztrálok? — 198U tavaszán, egy felszólalásom után megkere­sett az ausztrál nagykövet. Elmondta, hogy akkor vett részt először a magyar Parlament ülésén, és nagyon tetszett neki a hozzászólásom, a stílusom. Meghivotj a nagykovetsegre. később a nemzeti napjuk megünnep­lésere JS. és a személyes, jó kontaktuson túl. Kiváló munkakapcsolat alakult ki köztünk. Ezután vetettem fol — tudván, hogy^ van magyar-angol, magyar­francia baráti társaság —, hogy legyen magyar­ausztrál tagozat is. Arra gondoltam, a két ország részben hasonló profilja — élelmiszeripar, mezőgaz­daság — szellemi és gazdasági együttműködést is lehe­tővé tenne, — Megalakult tehát a tagozat. — Azért eltartott egy ideig, míg a bürokrácián keresztül tudtam verni, de aztán tavaly csak megala­kult. Ezután, amikor Magyarországra parlamenti dele­gáció, vagy szenátorok érkeztek. Szegedet is megismer­tettem velük, több helyre elvittem őket, így a várost is megszerették, s egyúttal sok személyes szál kötő­dött Ausztrália és köztem. Aztán tavaly nyáron, ami­kor újból itt volt egy delegáció, s ók is — már elő­deik javaslatára — Szegedet akarták látni, akkor ve­tődött fol az utazásom gondolata Az ausztrál kor­mány minden évben vagy 50 országból hív gazdasági. kulturális, tudományos szakembereket, politikai sze­mélyiségeket, es programot szervez nekik. így most nekem is. — Mikor indulst? — Január 29-én. — Mit tudsz a programodról? — Találkozom a külügyminiszterrel, a szenátus elnökével és tudtommal a miniszterelnökkel is. Sze­retnék persze kapcsolatot teremteni a magyar közös­ségekkel és a tömegkommunikációval is. Ismerkedni fogok a magyar rádió- és televízióadások készítőivel, a magyar újságok szerkesztőivel. — Mennyi ideig maradsz? — Bő két hétig. — Személyes élményekan túi mtt vársz a láto­gatásodtól? — Nem akarom túlbecsülni ennek az útnak a je­lentőségét, de úgy erzem. nem elsősorban irántam, hanem Magyarország iránt igen komoly erdeklödes van ebben a távoli országban. Remelem. tudok még nagyobb szimpátiát kelteni Magyarország iránt, s ez talán — hosszú távon, többszörös áttétellel — hasz­nunkra lehet, — A mostani, politikailag forrongó időszakban két hét is hosszú időnek számít. Nem félsz, hogy valami fontosból maradsz ki itthon? — Egy dologból maradok ki; az ajénlócédulák össze­gyűjtéséből. Ezt azért bánom, mert ugyan sűrűn ta­lálkozom a választóimmal, de eddig ők jöttek hoz­zám, most én is mehetnék hozzá.iuk, most én kérhet­nék tőlük valamit- De ebből a szempontból is jó, hogy az MDF mögöttem van, ők tudnak helyettesíteni eb­ben a munkában — Továbbra sem vagy tagja az MDF-nek7 — Független, de MDF-szimpatizáns képviselő va­gyok. Balogh Tamás „Csongrád megye is Magyarország" Kivonultak az egészségügyiek Nálunk eddig még szokatlan látvány részesei vol­tak tegnap, szerdán délután a szegediek. Mintegy ezer ember — valamennyien egészségügyi dolgozók — vonultak a Kossuth Lajos sugárúton, a kórháztól a megyei tanács épülete elé, ahol fölolvasták a tegnapi számunkban közölt követeléseiket, majd átadták a pe­tíciót a megyei tanácselnöknek. Lehmann Istvánnak; az egészségügyi osztály vezetőjének, Kajáry Irénnek; a megbízott városi tanácselnöknek, Müller Józsefné­nak. valamint a Társadalombiztosítási Igazgatóság ve­zetőjének, Nagy Máténak. Az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének tagjai eközben ilyen és ehhez ha­sonló feliratokat tartottak a magasba: „Betegellátás - beteg ellátás", „Kórház az árok mélyén." „Fizetést az államtól, ne borravalót a betegtói!" S hogy mi késztette az utcára az. elégedetlen orvosokat, ápolónő­két, asszisztenseket, s mi tartott távol egyeseket a megmozdulástól? Arra is kerestük a választ (Ripor­tunk a 3. oldalon.) Megbeszélések Király Károllyal Szűrös Mátyás, a Magyar Köztársaság ideiglenes elnö­ke szerdán parlamenti dol­gozószobájában fogadta a Budapesten tartózkodó Ki­rály Károlyt, a román Nem­zeti Megmentesi Front Ta­nácsának alelnökét. A meg­beszélésen jelep volt Szokai Imre külügyminiszter-he­lyettes. Király Károly, a Nemzeti Megmentési Front Tanácsa nevében köszönetet mondott azért az anyagi, politikai és erkölcsi segítségért, amelyet a Magyar Köztársaság nyúj­tott a romániai forradalom­nak. Ez jelentős hozzájáru­lás a magyar—román vi­szony új alapokon történő fejlesztéséhez — hangsúlyoz­ta. Átadta Szűrös Mátyás­nak Ion Iliescu, az NMFT elnökének üdvözletét, és ro­mániai hivatalos látogatás­ra szóló meghívását. A megbeszélésen részlete­sen megvitatták a magyar— román kapcsolatokat. Egyet­ertettek abban, hogy a ket ország viszonyát új alapo­kon, a kölcsönös előnyök és a nyíltság jegyében kell fejleszteni. Magyar részről komoly aggodalommal álla­pították meg, hogy Romá­niában a régi reflexek! és struktúrák működnek, ame­lyek akadályozzák a törté­nelmi lehetőség kihaszná­lását, mialöbbi konkrét eredmények elérését. Ügy tűnik, hogy a román fél nem kész a román diktatúra ál­tal megszüntetett. illetve nem engedélyezett olyan in­tézmények működésének újraindítására, mint például a kolozsvári magyar főkon­zulátus. a bukaresti Magyar Kultúra Háza. Megvitatták az elmúlt 70 évben Romá­niából elüldözött magyarok sorsát. Azonosan ítélték meg, hogy Románia számára létfontosságú visszatelepülé­sük. amelyhez azonban anyagi, erkölcsi és jogi re­habilitálásukra van, szükség. Leszögezték: a menekültek magyarországi anyagi köte­lezettsége nem lehet akadá­lya a hazatelepülésnek. Ki­rálv Károlv egyetértett azzal a magyar felvetéssel, hogy a hazatérés meggyorsítása ér­dekében a két orsttógnak egyidejűleg fel kell monda­nia a kettős állampolgárság kizárására vonatkozó egyez­ményt. és új megállapodást kell készítenie. Pozsgay Imre állammi­niszter ugyancsak szerdán fogadta a hazánkban gyógy­kezelésen tartózkodó Király Károlyt, a romániai Nemzeti Megmentési Front Tanacsá­nuk alelnökét. Király Ká­roly targyalt Antall József­fel, a Magyar Demokrata Fórum elnökével, valamint Tabajdi Csaba nemzetiségi miniszterhelyettessel. Király Károly az NMFT nevében köszönetet mondott azért az anyagi, erkölcsi és politikai támogatásérti ame­lyet Magyarország nyújtott Románia népeinek. A romá­niai magyar politikus kifej­tette, hogy az ország népei közötti tényleges egyenjogú­ság megteremtése megkövete­li az önrendelkezesi jog ma­radéktalan tiszteletben tar­tását, a társadalmi, politikai és kulturális önszerveződés. az autonómia felteteleinek biztosítását. A találkozón az állam mi­niszter hangsúlyozta: a ma­gyar kormány felelősséget érez a romániai magyarság sorsának alakulásáért. Rá­mutatott azonban arra: a kormány még a látszatát is kerülni kívánja a határon túli magyarság fölötti gyám­kodásnak. Komoly aggodal­mának adott hangot, hogy bizonyot régi eszmék 67.ívós továbbélése megnehezítheti Románia népeinek együttélé­sét. az ország javát szolgá­ló demokrácia kialakítását. Antall József kifejtette: a magyar—román viszony köl­csönösen előnyös rendezese a békésen együttműködő, a nemzeteik szövetségén alapu­ló, egységes Európa megte­remtésének fontos feltétele. Az MDF elnöke hangsúlyoz­ta a két ország demokrati­kus erői együttműködésének; jelentőségét. Király Károly Tabajdi Csabával konkrét kérdéseket tekintett át. Egyetértettek! abban, kölcsönösen biztosítani kell a határ men­ti területek közvetlen együtt­működésének, közös gazdu­sági vállalkozások létreho­zásának feltételeit Tybu.jdi Csaba hangsúlyozta. hogy sürgős rendezésre vár a ma­gyarorszagi menekültek ugye

Next

/
Thumbnails
Contents