Délmagyarország, 1989. december (79. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-12 / 294. szám

1989. december 12., kedd 5 Nyílt levél Glatz Ferenchez Tisztelt Miniszter Ür! Kényszerűségből fordulunk, személyesen önhöz, mivel helyileg nem sikerült megoldani sok alsó tagozatos nevelő problémáját. Eddig huszonkilenc iskola pedagógusai jelezték a megyéből, hogy a szóképzés helyett a régi szótagolós olvasástanítási eljárást szeretné használni. Véleményünk szerint az utóbbi módszer jobb eredménnyel alkalmazható ott, ahol a gyermekek többsége gyenge vagy közepes képességű. A tankönyv szabad megválasztásával azonban nem tudnak élni, mivel az 1974-es javított kiadású tankönyv elvétve lelhető csak föl a megyében. Néhány iskola ezért fénymásolásra kényszerült. Az. így előállított fekete-fehér „könyvek" drágák, és csak ideiglenesen alkalmazhatók. Megkérjük a Miniszter Urat, hogy kellő példányszámban tegye hozzáférhetővé az érdeklődő iskolák 6zámára a hiányolt olvasókönyvet, és hasonló meggondolásból a „Számolás, mérés" (12. kiadás, 1973.) tankönyvet Nyílt levelünk közzétételére a következők vezéreltek bennünket: 1: Jogosnak látszik az a föltevés, miszerint nem csak egy megyét érint az említett probléma. ' 2. Szeretnénk minél több emberrel tudatni azt, hogy végső soron milyen apróságon bukik el egy alulról jövő kezdeményezés. 3. Az iskolákra rátelepíiett apparátus — amely valószínűleg felelős azért, hogy a Tankönyvkiadó Vállalatnál a két könyv teljes nyomdai anyaga is eltűnt — az általunk remélt intézkedését csak halogatja. Az érintett pedagógusok nevében sürgős intézkedést kérünk. Szeged. 1989. december 11. Dr. Molnár Imréné Fábián Ferenc Móra Alt. Isk. igazgatója tanár. Szeged Magyar Néppárt, Szeged Az átlag alatt Az Egészségügyi Dolgo- delőintézeti dolgozók átlazók Szakszervezetének sze- gos bruttó alapbéréről. Az gedi alapszervezeti intéző- adatsorhoz nem szükséges bizottságától kaptunk egy kommentár — a számok öntáblázatot — a kórház-ren- magukért beszélnek. 20 év feletti gyakorlat 3 éves gyakorlat orvos 9690 Ft 7580 Ft 3 műszakos nővér 9710 Ft 6490 Ft asszisztens 6820 Ft 4487 Ft takarítók 4650 Ft A táblázatbeli bérátlagok az 1989 júliusi, kétezer forintos kötelező béremelést tartalmazzák. Az adatokból következik, hogy a Szeged Megyei Városi Tanács Kórház-Rendelőintézet, valamint a területi egészségügyi szolgálat dolgozói nagy többségének bére mélyen az országos átlag alatt van. Az átlagos alapbér-lemaradás, mintegy 30 százalék. „A jelenlegi méltatlan helyzet az elmúlt évek és napjaink hibás, ám következetes — .maradékelv' szerinti — egészségügyi bérpolitikájának lesújtó eredménye, amit a .megyei kórház státusz' lehetőségének kiárusítása tovább tetézett. (Magyarországon egyedül Csongrád megyében nincs megyei kórház. Nem szükséges magyarázni, mit jelent ez az egészségügyi ellátás minősége szempontjából.) Ügy véljük, a kialakult helyzetért súlyos felelősség terheli a csongrádi modellt megalkotó, kritikátlanul elfogadó-megvalósító, egykori és a következményeket felszámolni nem képes (nem akaró?) hivatalban levő tanácsi apparátust. Tagságunk nevében elvárjuk és követeljük, hogy a megyei városi vezetés a lehető legrövidebb időn belül, központi intézkedéstől függetlenül számolja fel a bérlemaradást. Egyben valljuk, hogy a kórház-rendelőintézeti dolgozók anyagi helyzetének javulása hosszabb távon nem választható el a szegedi megyei kórház létrehozásától. Olyan egészségügyet akarunk, amelyben sem a beteg, sem a dolgozó nem kerülhet kiszolgáltatott helyzetbe" — írja levelében az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete Szeged városi alapszervezetének intézőbizottsága. A nagy műtét Dologház vagy iskola ? fNem illik, nem szabad egymást szeretni" Aligha lehet ma fontosabb napi gond hazánkban a Parlamenttől a dolgozó családokig, mint a gazdaság, az anyagi helyzet. Ezért merem mondani, hogy széles körben kellene forgatni, olvasni azt a tanulmányfüzetet, amely most jelent meg, s a címe: Indulatos röpirat a gazdasági átmenet ügyéhen. Szerzője Kornai János, a Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaságtudományi Intézetének osztályvezetője, a Harvard Egyetem professzora. Világos, közérthető és meggyőző érvekkel — és hozzátenném: remény t•keltöen — foglalja össze javaslatait arra vonatkozóan: hogyan gyógyítható meg a mai magyar gazdság, milyen nagy műtétre van szükség ehhez? S nem hinném, hogy félre tehetők éppen most az ilyen gondolatok, hiszen a kérdés közvetlenül érint mindannyiunkat. Ha az ország gazdasági helyzete úgy romlik, mint most, ha az infláció tovább rohan, akikor ugyan mi lesz? Élnek meg itt néhányan, akik átélték egyszer a gazdasági összeomlást, amikor tavaszszal fillérekért, ősszel viszont milliókért lehetett vásárolni egy tojást. Nehogy úgy legyen! Éppen arra vonatkoznak Kornai János tanácsai' mi lyen feladatok elvégzését tartaná kívánatosnak. Milyen utaktól kellene elzárkózni? A lényeg, ha jól értem az, hogy a mai magyar gazdaság vagy más szóval szocialista gazdaságunk meghatározott, komoly, nagy műtéttel rendbe hozható. Ennek útja: gondosan megvizsgálni, mi benne az egészséges rész, mi a beteg. Az egészségest tovább erősíteni, a többit rendebe hozni. „A legnagyobb szektor — olvashatjuk a röpiratban —" az állami vállalatok szektora rosszul működik. De ugyanakkor van a gazdaságnak egy egészséges része: a magánszektor." És következnek az elemző, tudományosan megfontolt tanácsok, amelyek sorából csak néhányat említek: valósuljon meg a magánszektor igazi, teljes liberalizálása; tüzetesen nézzenek a körmére az állami szektornak, az állami vállalatok vezetőinek, akik — ellentétben a magánvállalkozóval — nem a saját pénzüket költik. Engedni, amit engedni kell, szigorú ellenőrzéssel. További javaslat a stabilizációs műiét., amely legalább úgy érint minden családot, mint az említettek. Ebben a nagy műtétben olyan tételek szerepelnek, „Eldőlt" a világkiállítás budapesti helyszíne Dél-Budapest lesz a Budapest—Bécs világkiállítás budapesti helyszíne, ha a rendezés jogát a Nemzetközi Kiállítások Irodájának (BIE) közgyűlése december 14-én Magyarországnak és Ausztriának ítéli. Mint ismeretes, a világkiállítás budapesti helyszínére helykijelölési és területrendezési tervpályázatot hirdetett a Fővárosi Tanács, a kormány nevében a kormánybiztos, valamint a Közlekedési, Hírközlési és Építésügyi Minisztérium. A pályázatra 24 titkos és jeligés pályamű érkezett. A zsűri, neves építészek, közgazdászok, városrendezők, szociológusok, geográfusok, négy lehetséges terület — Gazdagrét—Örsöddomb, Dél-Buda, Óbuda-Aquincum és a kőbányai vásárváros — közül választottaki a legalkalmasabbat a nagyszabású rendezvény helyéül. •mint az infláció leállítása. Világosan megmondja a tudós, hogy az infláció nem istencsapása, hanem emberi ténykedés hozza létre: a kormány, a pénzügyminiszter, az árutermelő vállalat igazgatója, vezetősége, de még az érdekvédők is, a szakszervezettől személyesen az egyes dolgozókig. Mindannyian hozzájárulhatunk az infláció növekedéséhez és következésképpen annak csökkentéséhez is. Ebben az is nyilvánvaló, hogy az infláció megállítása mindannyiunkat érintő fáidálmas műtét lesz. De a fájdalom sokkalta nagyobb lenne, ha nem vállalkoznánk a műtétre. Gondoljunk például közvetlenül az árak és a bérek emelgetésére. Melyikről tudnánk lemondani? Erre és még sok izgalmas kérdésre igyeszik választ adni az indulatos röpirat szerzője. Üfcmutatásait ajánlom mindenkinek azzal, hogy most a fokozódó pártoskodás viszonyai között sem szabadna megfeledkezni a legfontosabbról: gazdaságunkról. Arról, hogyan dolgozik, hogyan el ez a nép holnap? Miközben esetleg számát se tudja, menynyi párt ócska „harcol érte". Kaczúr István Az iskola időálló beszédtéma. örökzöldként virul, minden évben új hajtásokkal gazdagodik, de a gyökerek mindig ugyanazok. Pedagógusfizetések, tanteremhiány, rossz fölszereltség. Egytől egyig valós problémák. Akiről azonban viszonylag kevés szó esik, az a szereplő, akinek érdekében az egész bonyolult és csikorogva vergődő rendszernek működnie kellene: a gyerek. Kíváncsi-e arra valaki, hogy a gyerekek szeretnek-e iskolába járni? Kiss Ferenccel, a Nevelési Tanácsadó vezető pszichológusával erről beszélgettünk. — Milyen a mai iskola a gyerek szemével nézve? — Szomorú és általános tapasztalat, hogy a gyerekek nagy része nem érzi jól magát az iskolában, és erre meg is van minden oka. Az iskola szerepe az lenne, hogy a társadalom megújhodását szolgálja. A valóság ezzel szemben, hogy az utóbbi évtizedekben az iskolát bürokratikus, a napi politikát kiszolgáló intézménnyé tették, amely föladta az ismeretátadás örömteli feladatát, és „információpréssé" vált. — Szeretik egyáltalán a gyerekek az iskolát? — A mostani helyzet senkinek sem jó. Gyerek és pedagógus egyformán szenved tőle — természetesen különféle okokból. Már a kezdet kezdetén nagy törést okoz a gyermekek számára az óvodából iskolába kerülés, mintha egy napfényes virágoskertből hirtelen egy kiégett holdtájra jutna. Ennek egyik legfőbb oka az érzelemhiány, amit különösen megszenved a kisgyermek, akinek életében az érzelmek igen nagy szerepet játszanak. Az iskolában nem illik, nem szabad egymást szeretni. Sajnos, sok gyerek egyenesen utálja az iskolát. És — ezt sem hallgathatjuk el — esetleg a pedagógus sem szereti a gyereket, akit éppen a szülő adott tovább ennek az intézménynek, hogy tanítsa, nevelje, mert előfordul, hogy számára sem jelent mást a gyerek, mint az OTP-tartozás csökkentését. A gyereknek nem jó az örömtelen iskolában, ahol érzelmi nevelést szinte egyáltalán nem kap. Húsz éve foglalkozom továbbképzéssel, ez alatt egyetlen esetben kértek tőlem előadást az érzelmi nevelésről. — Kevés olyan gyerekkel találkoztam, aki szeretne tanulni. — Az érzelmi nevelés hiánya mellett a másik fő ok, hogy az információátadás, annak kényszerű volta miatt, egyik fél számára sem örömteli. A gyerekek nagy része tanulási nehézségekkel küzd. Tanulni sehol sem tanítanak! A tanulás nemcsak információfölvétel kellene, hogy legyen, hanem lehetőleg örömteli, érzelmileg motivált szellemi tevékenység, amelynek során a gyermek érzi tudása gyarapodását. Éppen a fölfedezés öröme az, ami a leginkább hiányzik ebből a folyamatból. A gyerek gyakran nem tudja, mit miért kell megtanulnia, és módszertani hiányok is mutatkoznak. A megoldást az értelmes tanulásnak kellene fölváltania, ahol a gyereknek önálló véleménye is lehetne — ettől a mai iskola teljesen elzárkózik Somogyi Károlyné felvétele — Sokat beszélnek a gyerekek túlterheltségéről is. — Ez érdekes, de egyben félrevezető is, ugyanis ilyen kevés hasznos ismeretet a gyerekek talán még soha nem kaptak, mint most; Túlterhelés helyett sokkal inkább túlterhelő hatásról beszélhetünk, amelyre talán csak Comenius korában volt példa, amikor az iskolákat „dologháznak" nevezték. Ennek oka az iskola légköre, zsúfoltsága, amely kiábrándító hatással van a gyerekekre. Olyan környezetben, ahol a kevés tanterem, a szűk folyosók miatt a gyerekek még egymástól sem férnek el, nemhogy tanulni, de még élni is alig lehet. A tanulási nehézségeket még fokozzák azok a tankönyvek — példáyl fizikából, kémiából, de mást is sorolhatnék, — amelyek nem alkalmazkodnak a gyermek életkorához, lelki alkatához, nem veszik figyelembe életkori pszichés adottságait, teherbírását; — Az iskola, mint közösség, jelent-e a gyerekek számára valamit? — Sok a magányos gyerek, akinek a magányát az iskola túlzsúfoltsága nem tudja oldani. Az ifjúsági mozgalmak sem tudnak segíteni ezen, különösen nem az úttörő, aminek szinte semmi köze a gyerek valódi igényeihez. Ezenfölül a tarthatatlan körülmények közé kényszerített és érzelemhiár.'yal küszködő gyerekekben könnyen kialakulhat a felesle'gesség érzése, amit a mai társadalmi helyzet zürzavarossága, bizonytalansága csak erősít. A mai ifjúság jelentős hányada nem lát értelmes célt maga előtt. Nincs helye óvodában, iskolában, de a pályaválasztás elé kerülve sincs biztató perspektívája. Emellett baráti kapcsolatai is lazák, ami nem csoda, hiszen nem, vagy alig látnak a felnőtt társadalomban olyan mintát maguk előtt, amit elfogadnának, követnének. A szülök, a múlt káoszának köszönhetően alig alkalmasak arra, hogy erkölcsi fogódzókat adjanak. Ezért nem ők a hibásak elsősorban, hanem az a rendszer, amely lerombolta a régi erkölcsi normákat anélkül, hogy újakat teremtett volna. A gyerek nem fogadja el az iskolai praktikus elképzelések szolgai teljesítését, de a felnőttek a gyerek számára esetleg csöppet sem vonzó — értékrendjét sem. s ha mindezt visszautasítja, rásütik a „Cinikus" jelzőt. És e téren az iskola sem tesz semmit. Az ilyen légüres térbe kerülő tinédzserek valódi kapcsolatok helyett érzelemromboló, személyiségölő, igénytelen bulizásokba keverednek, a szexuális szabadosság hencegő virtussá válik. Ennek kártékonyságát fölösleges hangsúlyozni. Nincs modell a gyerek előtt: a szülő, de a pedagógus sem az, hiszen 6 is benne él a társadalomban, nem lehet mentes az erkölcsi zavarodottság fertőzéseitől. — Hogyan segíthet az iskolai problémákkal ide kerülő gyerekeken a nevelési tanácsadó? — Sajnos, csak keveset tudunk tenni, hiszen a fő problémákat mi nem tudjuk megoldani. Nem tehetünk mást, minthogy a gyermek személyiségét a tisztesség' határain belül addig formáljuk, hogy elviselje az iskolai ártalmakat. — Mi jelentené a megoldást? — A teljes reform. Mostani miniszterünk személye talán garancia lehet arra, hogy a sokat és régen hangoztatott változásokat véghez is vigyék. Magam is sok éve tanítok, emellett járom az iskolákat, ezért az a véleményem, hogy a döntő láncszem a leendő pedagógusok kiválasztása lenne, amelyre megvannak a megfelelő módszerek, csak éppen eddig nem alkalmazták azokat. Komoly, igényes szelektálással kellene azt elérni, hogy csak alkalmas emberek lehessenek pedagógusok. A kiválasztás természetesen nem történhet a fölvételi vizsgára szánt tíz perc alatt. Már a középiskolában meg kellene adni a lehetőséget arra, hogy a pálya iránt vonzalmat érző tizenévesek játékos foglalkozásokat tartsanak a gyerekeknek. Ennek mai formája a pedagógiai szakkör, amely alig több gyakorlat nélküli ismeretátadásnál. az a fiatal, aki ilyen előismeretek után úgy dönt, hogy pedagógus lesz, továbbkerülne a felsőoktatásba, ahol két év alatt kiderülne, alkalmas-e a pályára. Ha nem, egy kiegészítő szak fölvételével valamely rokon területre képeznék ki. Ugyanilyen fontos lenne visszaadni a pedagógus szabadságát, s akkor szabadabb szellemmel nem lenne kényszerítve az előírt anyag betű szerinti szövegéhez. A tanárok társadalmi presztízsét is újra kellene teremteni. Ennek egyik lépése lenne a fizetésemelés, ami jelentéktelen módon úgy elapróztak és annyit emlegettek, hogy a közvélemény ebből már szinte csak arra figyel: már megint emelték a pedagógusok fizetését. Az elfogadható bérszintről ugyanakkor szó sincs. A szükséges változás még szinte el sem kezdődött, pedig ha azonnal indulna, tizenöt-húsz év akkor is kellene a végrehajtásához. S akkor talán elérnénk, hogy a röpülés boldogságát megismerő, tudásra szomjas gyerek ne tört szárnyú madárként hulljon a földre. Nyilas Péter Kétes Rembrandtok A Rembrandtnak tulajdonított festmények közül 39 valójában nem a mesterinek, hanem tanítványainak a műve — ezzel a hirrel rázta meg a művészeti világot egy szakértői csoport, amely pénteken Amszterdamban közzétette a Rembrandt életművéről szóló tanulmánysorozatának legújabb kötetét. Az eredetükben kétségbe vont festmények között található "az Ermitázs, a New York-i Metropolitan, a párizsi Louvre, valamint a brit Wallace-gyűjtemény több féltve őrzött kincse