Délmagyarország, 1989. december (79. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-23 / 304. szám

4 1989, december 16,, szombat P I r • •••• rt u Emiekek lovoie Eltüzelt intarzia, tönkrement kastélyok Tudatunkban őrzött emlékeink sorsa bizonytalan. Vannak köztük, amelyek nem veszítik fényüket, mások megfakulnak, elporladnak. Tárgyi emlékeinkkel sincs másképp. Nemzeti kincseink közül pedig azokat, amelyeket a „műemlék" névvel tisztelünk, állandó gondoskodás hiján pusztítja az idö. Takács János megyei főépítész kétéves munkával olyan tervel készített, amely célja szerint Csongrád megye műemlékeinek védelmét biztosítaná — méghozzá hosszú távon. Az általa javasolt megoldási módozatokról beszélgettünk. — A tervezet bevezetőjében az utóbbi időszak fölerősödő identitástudatáról beszél. Mi az oka annak, hogy valtozóban van a társadalom értékítélete? — Ügy gondolom, ennek legfőbb oka, hogy alapvető szemléletváltás van kialakuJóban. Néhány évtizede a ..progresszió" fogalmát az jelentette, hogy a volt grófi kastélyokat, kúriakai kirabolták, tönkretették, vagy ami megmaradt, azt méltatlan célokra használták. Kz bosszúhadjárat volt az „urak" és a „klerikális reakció" ellen, amelynek jó néhány műemlék áldnzatj! esett. Például az óföideáki kastély szalonjának intarziás padlóját az üst alatt tüzelték el, hogy a kastélyba szalmazsákokkal beszállásolt munkásoknak ebédet főzzenek! Később ez a szemlélet kezdett megváltozni és — legelőször az irodalomban — újra megjelentek azok a polgári demokráciához kötődő eszmények, amelyek visszaadták a régi értékek becsületét. A társadalmi köztudatban is érzékelhető volt a polgári értékek utáni nosztalgikus vágyakozás. A hivatalos szemlélet módosulása pedig annak volt köszönhető, hogy fokozatosan beindult egy olyan vezetőváltás, amelynek eiedményeként humánusabb gondolkodású emberek jutottak döntéshozó helyzetbe. A kör bezárul — A megmaradt műemlékek méltatlan fölhasznulusút említette. A szélsőséges óföideáki példun kivül mit ért ezalatt? — Félreértés ne essék: nem a szociális és egészségügyi célú intézmények ellen szólok. De ezek az épületek nem ilyen céllal készültek, és ugyanezen oknál fogva a használóknak sem felelnek meg! Sajnos, mindez hiába nyilvánvaló az egészségügy számára, új férőhelyeket nehéz teremteni, amikor egyetlen hely egymillió forintba kerül. Es itt bezárul a kör. Az akkori rossz döntések a legnagyobb akadályai annak, hogy ezeket az épületeket méltó módon használják föl. — Megyénknél maradva, milyen az itt lévő műemlékek allapota? Sajnos, általanosilható a jokozódó állagromlás. Ez már csuk azért is elkeserítő, mert Csongrád megye nem túl gazdag műemlékekben, ugyanakkor az egyes objektumok művészeti, kulturális értéke országos, esetenként európai jelentőségű. — Mi az oka ennek u helyzetnek? — A műemlékvédelem még napjainkban is mostohagyereknek számít! Ez egyértelműen a régi szemlélet bűne, és annak ellenére igaz, hogy a mai vezetés már másképp gondolkodik, mint elődei. Am a hatékony segítségadáshoz szükséges affinitás gyakran belőlük is hiányzik. Mert bármilyen kevés pénz jutott országszerte a műemlékvédelemre a múltban, más megyék — például Somogy, Heves, Győr-Sopron — száz százalékig kihasználták az adott lehetőségeket, Csongrád megye viszont talán öthat szazalekig! Ez az arány önmagáért beszél. Az effajta szemlélet eredménye sok műemlékünk siralmas állapota. Az sem mellékes, hogy az úgynevezett műemléki albizottságok — amelyekben társadalmi aktívák dolgoztak _ más megyékben jelentős öszszegeket kaptak például műemléki kataszterek, vagy más értékes kiadványok létrehozására, sót ebből támogathatták magánkézben lévő műemlékek restaurálását is. A mi megyénkben erre sem volt lehetőség. Van más példa — Elképzelései szerint hogyan lehetne javítani a helyzeten? — A műemlékvédelem a szükséges anyagi -techni ka i feltételeken túl elvi, szellemi, gondolkodásformálási tevékenység is. A tanácsoknak, mint a települések gazdáinak itt kettős feladatuk van: egyrészt a kezelésükben lévő emlékek esetében a tulajdonosi helyzetből adódó kötelességek teljesítése, másrészt a nem tanácsi fennhatóság alá tartozó műemlékek védelme hatósági, illetve koordinációs eszközökkel, és nem utolsó sorban a lakosság tudatformálásával. A tennivalók közül az első olyan műemléki kataszterek felállítása, amelyekben szerepel a védett emlék helye, megnevezése, tulajdonosa (kezelője), műszaki állapota, használati módja. Ennek szép példája Szegvár helyi értékeinek szines fotókkal készült gyűjteménye — a Csomiterv munkája —, amely egyúttal környezeti értékvizsgálatot is tartalmaz. Hasonló készült Makóról is. Egy ilyen értékelő gyűjtemény kiváló segitség a helyi építési hatóság számára. Nem kevésbé lényeges, hogy a védett épületek állapotát, a használat módját folyamatosan figyelemmel kell kísérni, és szükség esetén kötelezni a tulajdonost, vagy hasznalót az állagvédelem elvégzésére, a káros hasznalat megszüntetésére! Mindehhez persze nem nélkülözhető a szükséges szervezeti rendszer működése, állandó kapcsolattartás az Országos Műemléki Felügyelőséggel. Csak igényesen! — Az eredeti terv meg a megyei rendszerre készült. Mi lesz a sorsa ezután, hiszen az önkormányzati törekvések erősödőben vannak? — Az itt megfogalmazott ajánlások épp olyan hatékonyak lehetnek az önkormányzati formációban is, mint a régi megyerendszerben. Persze nagyon sok múlik majd a helyi vezetők szemléletén és a rendelkezésükre álló pénzforrásokon. Az ajánlás törvényességi része azonban kötelező érvényű lesz. Ez elsősorban a mindenkori tulajdonos, vagy kezelő kötelességeit határozza meg, hangsúlyozva, hogy az emléket méltó funkcióban használják. Emellett rendkívül fontos lenne, hogy minden önkormányzat elkészítse a műemlékvédelem helyi sza.bályozását. Attól viszont nagyon félek, hogy lesznek olyan önkormányzatok, amelyek — szükséges pénzeszközök hiján — még a további állagromlást sem tudják megakadályozni. Riasztó példaként a kiszombori műemlékegyüttes említhető amelyei kastélyával együtt szinte teljesen tönkretettek (bár ebben a fogyamatban súlyos szemléletbeli torzulások is szerepet játszottak). Az építési hatóságok viszont egyetlen esetben sem köteleztek senkit a méltatlanul kezelt es elhanyagolt műemlékek helyreállítására! A/ is igaz viszont, hogy meg sem próbálhatták. Aki ilyen intézkedést mert volna hozni, a második hasonlóra talán meg lett volna ideje, a harmadikra viszont már biztosan nem ... — Létezik tehát a cselekvési program, amely részben csak ajánlás jellegű, ön viszont kitért mar arra is. hogy a műemlékvédelem tudatformálást is jelent. — Az értékek védelme nemcsak a szakma ügye, hanem mindenkié. A társadalmi szemlélet változása nagyon fontos, hiszen például a műemléki környezet megőrzése is csak így lehetséges! Ez azt jelenti, hogy egy műemléki vagy városképi jelentőségű környezet bármiféle fejlesztése csak megfelelő igényességgel lehetséges. Jó példa erre a Szent György tér. Es ha hozzáértő építészre bízzák a munkát, csak minimális többletköltséget jelent, ha egy űj épület alkalmazkodik a környezetéhez. A tudatformálást azonban az iskolában, a tömegtájékoztatásban — ahogyan például Ráday Mihály teszi — kellene az értéktisztelet szemléletével segíteni. Nyilas Péter Jövőre is lesz SzépségkirálynőJövöre ismét lesz szépségkirálynö-választás Magyarországon — jelentette be a Multimedia Kft. pénteken rendezett sajtótájékoztatóján, a Duna Intercontinental Szállóban. Mint elhangzott: az elődöntöket Budapesten, Győrött. Pécsett és Debrecenben rendezik; az országos középdöntőt áprilisban, Budapesten tartják. Ezen a versenyen választják ki a döntőbe jutókat, és ezt követően kéthetes előkészítő tanfolyamot szerveznek mozgástanárok, manekenek, fodrászok közreműködésével. Az országos döntő gálaestjét — immár hagyományosan — közvetíti a televízió. A Multimedia a 18 és 23 év közötti lányok jelentkezését várja 1990. április 1jéig. Mentes József Aase-díjas! Szép karácsonyi ajándékot kapott Mentes József, a Szegedi Nemzeti Színház érdemes művésze. Kedden vehette át a Gobbi Hilda által alapított Aase-díjat, melyet kiváló epizódistaknak fognak kiosztani ezután minden év karácsonyán (a díj neve Gobbi híres Peer Gynt-béli szerepére utal). Az alapítvány kuratóriuma — Törőcsik Mari, Almásy Éva, Fekete Tibor, Szoboszlay Sándor, Szilágyi Tibor — első alkalommal ítélte oda a díjat négy színművésznek, Hacser Józsának, Sólyom Katinak, Horváth Józsefnek éi Mentes Józsefnek. — örül a díjnak? — Ebben a történelmi pillanatban, amikor a romániai nép ünnepel, egyébként is boldog vagyok. Örülök az Aase-díjnak. főleg annak, hogy nem mindig csak a közszájon forgó pesti színészeket tisztelik meg kitüntetéssel, jólesik, hogy a vidékre is gondoltak. — Kollégái gratuláltak-e már? — Néhányan igen, de miután a zűrzavar miatt most ninc.s előadás, nem nagyon van alkalmam találkozni velük. A színház vezetőinek mindenesetre bejelentettem, mert úgy éreztem, ezzel a díjjal a színházat is megtisztelték. Itthon, mikor Pestről a díjátadásról megérkeztem, Törőcsik Mari gratuláló távirata várt. Jólesett, hiszen szép „Régi nyár"-t töltöttünk el együtt. Mi is gratulálunk, s nyugodtabb jövő esztendőt kívánunk! (pacsika) Asszony, fején püspöksöveggel A világnak az a része, amely hagyományai folytán megszokta, hogy a nők viselhetnek kendőt. kalapot, koronát, adott esetben sisakot is, foghatnak kosarat, repülőgépkormányt, jogart vagy főzőkanalat, meghökkent e szokatlan kép láttán. Egy asszony, a fején püspöksüveg, bal kezében díszes pásztorbot. Az első aszsZofiy a kereszténység kétezeré ves törtenetében, akit püspökké szenteltek Bostonban, 1989 februárjában. Az anglikán egyház amerikai szárnyához tartozó vallásközösség választása nem véletlenül esett Barbara Harris asszonyra, igazi amerikai karrier áll .mögötte. Mindössze 1974-ben lépett egyházi szolgálatba, 6 évvel később pappá szentelték, 8 év múltán segédpüspök Massaehusetts államban, s most. egy esztendő múltán, a fejére tették a mitrát, a püspöksüveget. Az egyenjogúság e látványos példája azonban nem váltott ki osztatlan lelkesedést sem az anglikán egyházban, sem a vele kapcsolatot kereső Vatikánban. Barbara Harris eredeti bűne mellett, hogy tudniillik nő, súlyosabb vétket is cipel e földi lét rögös útjain: elvált asszony. Kiűzetés a paradicsomból A büntetőjog példa nélküli esetekent említik azt az ítéletet, amelyet a vogherai (bíróság hozott a közelmúltban. Minthogy a közlekedési vétségek sokasodása már a parlamentet is foglalkoztatta, s a honatyák az elrettentes különféle módozatain Vitatkoztak, a biróság cselekedett. Gjuseppe Brocchetta kiskereskedőt egy havi elzárásra, 300 ezer líra pénzbírságra és főbüntetésként Itália minden étterméből és kocsmájából való egy esztendei kitiltásra í tel te. Az ok: jogosítvány nélkül és ittasan vezetett. Fon tos a bíróság indoklása. Mivel a kocsmai hangulat és a környezet magában rejti a mértéktelen alkoholfogyasztás lehetőségét — kiváltképpen, ha megfelelő társak is vannak — célszerű a vádlottat már a csábítástól is mentesíteni. Éignor Brocchetta mindenesetre csak akkor kapott a szíhez az ítélet kihirdetésekor,amikor ezt a megelőző gondoskodást hallotta. Ugyanis, mint mondta, magányos ember lévén az egyetlen szórakozása, a gondokfúl való meneküléseitek szintere a kiskocsmák világa. Nem a börtönt, nem a pénzbírságot, ezt a kiűzetést tekinti sorscsapásnak ... A tárgyalásról tudósító beszámoló felvetette: vajon ki és hogyan ellenőrzi majd az ítélet végrehajtását? Netán megküldik a fényképét minden kocsmárosnak és pincérnek? További joghézag, tegyük hozzá, hogy mi történjék azzal az emberrel, aki nem is irgalmas szamaritánusként, hanem — kétségkívül önzőén — azért hívja meg egy fél literré, mert a rendőr öt is lelírtaV! Mint tudjuk, az ellenségem ellensége az én én barátom Somogyi Károlynó felvétele Mintha kergetnének bennünket, sietünk, loholunk, gyalog és autóbuszon, moloron és villamoson, ünnep előtt nehezebb sorra kerülni az üzletben, átjutni az úttesten, elérni a munkahelyre. Ilyenkor az utca veszélyes, vigyázzunk magunkra — és egymásra. . A gyengébb (?) nem (!) A fedettpályás atlétikai világbajnokság budapesti nyitánya, de kiváltképpen a szöuli eredmények kapcsán ismét téma a gyengébb nem menetelése a rekordok útján. Hogy mikor érik el, netán múlják felül a férfiak teljesítményét? A kérdés több, mint elméleti, érdekes összehasonlításokra ad alkalmat. Igaz, hogy Spárta már számított a nőkre, ám az újkori olimpiák történetében 1912-ig kellett várni, amíg úszásban rajthoz állhattak, és csak 1928-ban versenyezhettek először atlétikában. Azóta biztosan tartják a formájukat, ha úgy tetszik, folyamatosan csökkentik a férfiaktól elválasztó távolságot. 1928-ban például 1,9 másodperc volt a 'különbség a 100 méteres síkfutásban. Ugyanez 1988-ban 0.06-ra csökkent Florence Griffith-Joyner jóvoltából. A maratoni távon még látványosabb a közelítés: 1904-ben 1 óra 13 perc 50 másodperc választotta el a legjobb férfiatlétát a legjobb futónótől. 1988-ban a különbség mindössze 13 perc 54 másodperc volt. Nézzük az úszást. Az NDK szöuli csillaga, Kristin Ottó olimpiai bajnok eredményével a 100 méteres gyors- és hátúszásban egyaránt maga mögé utasította volna a melbourne-i férfibajnokot. Az ausztrál Tracv Wickham 1978-ban, 400 méteren elért eredményével 1 percet vert volna a húszas évek sztárjára. Johnny Weismüllerre, vagy ha igy jobban ismert, a Tarzanra. Az amerikai úszók orvosa szerint Mark Spitz — het aranyat vitt haza Münchenből 1972ben — akkori eredményéve! ma csak rendkívül nagy küzdelemben tudna felkapaszkodni a dobogóra. az. úszólányok közé. És mivel minden összevetés papinszagú — hiszen az egyetlen díjlovaglás kivételével nem rendeznek közös versenyeket az olimpián — a jövő is jóslásokra szorítkozhat. Kennelh F. Dyer szerint a 100 méteres síkfutásban 2054-ig, 400-on 2020-ig, 800-on 2021ig, 200-on pedig 2006-ig kell várni, amíg atlétanő legyőzheti férfi vetélytársát. Mindezek ulán ki tarthatna csodabogárnak a holland Irene Jannt, aki a La Manche oda-vissza tartó versenyén 3 óra 15 perccel előzte meg az elsőségre pályázó legjobb férfiúszót.. Aki egyébként nyolcadikként ért célba azon a versenyen, ahol az elsó hét helyet nök foglalták el