Délmagyarország, 1989. december (79. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-23 / 304. szám

5 1989. december 16., szombat DM1 [magazin A politikai pártok eszmerendszerei A föltehetően márciusi szabad választásokra előre tekintve az lehet a reményünk, hogy a politikai pártok korlátozott kampányokat folytatnak. Mivel már nem a pártállam lebontása, hanem a pluralista demokrácia létrehozása a cél, a „koalíciósodás", a közös törekvések megkeresése az üdvösebb. mint­sem a pártokat egymástól elválasztó különbségeké; abból a megfontolásból, hogy legyen Magyarorszá­gon kormányképes erő. Szerkesztőségünk ilyen gondolati alapállásból szervez kerekasztal-beszélgetéseket a Szegeden mű­ködő tíz politikai párt képviselőivel a választási kampány idején — figyelemmel a Szociáldemokrata Párt helyi szervezetének javaslatára is. Az a célunk, hogy olvasóink ezúton tájékozódhassanak a politikai küzdőtér szereplőinek egy mástól eltérő, illetve egy­máshoz közelítő álláspontjairól, saz ismeretek birto­kában — választhassanak. Első alkalommal a pártok eszmerendszerét, az eszmei alapokat jelöltük meg a beszélgetés témájául, melyben — a téma természete szerint — sem kérdé­sekre. sem vitákra nem mutatkozott igény. A kerek­asztalnál a szerkesztőséget Sulyok Erzsébet, a pár­tokat pedig a következő személyiségek képviselték: Förgeteg Szilveszter (Magyar Néppárt), Ilosvay György (Magyarországi Zöld Párt), Krajkó Gyula (MSZMP), Lévay Endre (Kisgazdapárt), Löfflcr Tibor (MSZP), Ökrös Tamás (Fidesz). Pikó András (SZDSZ), Pordány Lászó (MDF), Simor Ferenc (Kereszténydemokrata Párt), Szerencsés György (SZDP). Az eszmei alapokról szóló rövid összefog­lalásokat e személyiségek nevének alfabetikus sor­rendjében közöljük. Néppárt: A mi pártunk elődjének vallja a Nemzeti Parasztpártot, a Pe­tófi-pártot, és eszmeiségének olyan európai személyiségek a meghatáro­zói, mint Veres Péter, Tamási Áron, Németh László, Illyés Gyula, Bibó István, Kovács Imre. E magyar írók hitvallása kötelezi arra a Néppártot, hogy nemzetben és népben gondol­kodjon, hisz ahogy Veres Péter mondta, nekünk nincs más hazánk, csak ez az ország, ahol nem akarunk bamba diófák lenni. Mi a másod­rendű. másodosztályú emberek, vagyis a szegények pártja vagyunk, s tizenötmillió embert tartunk magyar­nak a Kárpát-medencében. A vidék pártja vagyunk, mert nem akarunk vízfejű országot. Bibó szavával radi­kális demokráciát akarunk. A dikta­túra a családot is kikezdte; ha azt akarjuk, hogy a magyarság megma­radjon, vissza kell szerezni a család becsületét. Keresztény párt vagyunk, s ha megkérdezik, miben különbö­zünk testvérpártunktól, a keresztény­demokratáktól, azt mondjuk: mi elóbb magyarok vagyunk és aztán keresztények, míg ók fordítva. A tu­lajdon sérthetetlenségét valljuk. A radikális demokrácia csak akkor va­lósulhat meg ebben az országban, ha mindenki demokratikusan él. Centrumpártnak tartjuk magunkat és mindazokkal együtt tudunk haladni, akik népben, nemzetben gondolkod­nak. Zöld Párt: Az ideológiamentessé­get valljuk. Elóször a létfeltételeket kell megteremteni, s legföljebb aztán ideologizálni. Alapvető szempon­tunk a globális gondolkodás és a lokális cselekvés. Ez magyarázza a párt szervezeti felépülését is: vala­mennyi más párttól különbözünk ab­ban. hogy valóban alulról szerveződ­tünk, elóbb alakult meg a dél-alföldi, mint az országos szervezetünk. Mivel a mi környezeti állapotaink a diktatú­rának köszönhetók, elvetjük a dikta­tórikus rendszereket. Nem réteg vagy osztály, hanem programpárt va­gyunk. Ez nem azt jelenti, hogy szak­mai párt lennénk, hiszen az élet min­den területére megvan az elképzelé­sünk. Míg a többi párt beiktatja prog­ramjába a környezet- és természetvé­delmet. a Zöld Pártnak ideális viszo­nyok között nincs környezet- és ter­mészetvédelmi programja, hiszen mi a társadalmi élet minden szférájában környezetbarát programokat érvé­nyesítenénk. Sajnos, a magyarországi viszonyok egyelőre nem ilyen ideáli­sak, ezért természetesen nekünk is vannak környezet- és természetvé­delmi elképzeléseink. Alapvető érté­keink az erőszakmentesség és a türelem. Bár kénytelenek vagyunk a politika szférájában megvívni harca­inkat, a pártok torzsalkodásaiban nem szeretnénk részt venni. Nem törünk hatalomra, kontrollpárt sze­retnénk lenni a következő értelem­ben: segítünk, hogy a különféle pártprogramok környezetbarát mó­don valósulhassanak meg. MSZMP: A párt eszmei alapja a marxizmus. Hangsúlyozzuk, hogy nem a marxizmus omlott össze ha­zánkban és a környező államokban, hanem az a gyakorlat, amely rosszul alkalmazta az eszmét. Tulajdonkép­pen születési hiba történt már 1917­ben. s a kialakult szocializmus olyan sajátos kényszerpályára helyeződött, hogy részint nem azt tette amit akart, másrészt nem azt. amit kellett volna. A létező marxizmus a gyakorlatban torzult, inkább militarista jellégú volt, holott egyik legfontosabb eleme a demokratizmus. Mi a marxizmus eredeti tanai közé szeretnénk integ­rálni számos haladó eszmét és érvé­nyesíteni a gyakorlatban is humánus tartalmukat. Nem esnek tőlünk távol a szociáldemokrácia eszméi és több nem marxista irányzat racionális ele­meit is átvesszük, miként azt Marx is tette. Egyetértünk a pluralizmussal, a demokráciával és nem akarunk pro­letárdiktatúrát. De vannak szocia­lista értékek, szociális vívmányok, amelyeket nem érdemes szétverni. Azt valljuk, hogy nem kell vissza­menni egy kapitalista társadalomba. Lehet például magántulajdon, de meg kell tartani a társadalmi tulajdon túlsúlyát és erősíteni a szociális védő­hálót. Természetesen az MSZMP­ben is többféle nézetrendszer kevere­dik, mi Ribánszky Róbert platform­jával nem azonosulunk. Kisgazdapárt: Közismert jelsza­vunk: Isten, haza, család. A Kisgaz­dapárt vallásos párt, nélkülözhetet­lennek tartjuk a vallást mindennapi munkánkban. Azt tartjuk. hogy erkölcsi normák nélkül nem élhe­tünk Fontos, hogy az emberek tiszteljék, becsüljék, megértsék egy­mást: erkölcs kell ahhoz, hogy meg­tisztuljon a bűnös világ, hogy rend legyen az országban és megtaláljuk a lelki békénket. A keresztény vallás alapján hiszünk Istenben, de más val­lásokat is tiszteletben tartunk: nyitot­tak vagyunk minden építő szándékra, ellenezzük az erőszakot. A szabadsá­got, a demokráciát és a magántulaj­don szentségét valljuk. Képviseljük nemcsak a parasztság, hanem a mun­kásság. értelmiség, a vállalkozók ér­dekeit is. Olyan országot szeretnénk, amelyben mindenki boldog. MSZP: Mivel a programnyilatko­zat fölvállal szocialista és kommu­nista értékeket, érdemes tisztázni, mit jelentenek ezek. Az MSZP sosem tartotta magát szociáldemokrata pártnak, ezért rosszindulatú vádas­kodásnak fogja föl, hogy kisajátítaná a szociáldemokrácia értékeit. Ezek­ből inkább egy pragmatikus politikai alapállást vesz át. amennyiben elismeri a magántulajdont, a piacgaz­daságot. a vállalkozás szabadságát, a polgári demokrácia intézményrend­szerét. Mindezeket úgy tekinti, mint a szocialisták által megcélzott jóléti tár­sadalom motorját. Nem kommunista párt. bár a programnyilatkozatban leszögezte, hogy várja a reformkom­munistákat. Főleg az antikommunis­ták szóhasználatában elég pejoratív értelmet kap a szó: kommunista: er­kölcstelen brigantit jelent, aki mindenáron meg akarja szerezni a hatalmat és ha megszerezte, meg is akarja tartani, rabságba és szegény­ségbe taszítja a társadalmat. Ezt a tartalmat a párt nem vállalja. Felvál­lalja az 53—54-es reformkezdemé­nyezéseket. az 57-es gazdasági refor­mokat — és nem a sztálinista vissza­rendeződést — az 68-as reformot. Ilyen értelemben reformkommunis­tának tekinti azokat, akik megpró­bálták lebontani a sztálinista rendsze­ren. az állampárton belül ezt a szisz­témát, és egy emberarcú szocializ­must próbáltak kialakítani. A re­formkommunizmust azonban már ér­vénytelennek, idejét múltnak tartja, hiszen megszűnt a régi rendszer, uz állampárt. Az emberarcú szocializ­mus egykori elképzelói közül azok. akik ma szocialistának vallják magu­kat. elismerik a magántulajdont, a többpártrendszert, a polgári demok­rácia intézményrendszerét. A párt a kommün szóból — mely közösséget jelent — kiindulva az önszerveződő, önkormányzó, közösségekre épülő humanista társadalom híve. Fidesz: A szervezetet olyan nemze­dék hozta létre, amely teljességgel kiábrándult az ideológiákból, illetve soha nem hitt azokban. Negyven év politikai és világnézeti pluralizmusá­nak hiánya azt jelenti, hogy az ideoló­giák nem köthetők ahhoz a társadalmi gyakorlathoz, amelynek a megnevezé­sére szolgálnak. E nevek használata tehát politikai visszaélésekre, dema­gógiákra ad lehetőséget, amivel bő­ven élnek is a pártok. Az individua­lista, kollektivista, jobboldali, balol­dali, reformkommunista és a többi, e pillanatban Magyarországon nem használható kategóriák, illetve csak címkézésre alkalmasak. A Fidesz lét­rejöttekor az egyetlen eszmény, a szabadságeszmény nagyon konkrét valóságba ütközött, a diktatúrába. Ennek felszámolása tehát gyakorlati és nem ideológiai kérdés volt. Mégis meg lehet jelölni három alapértékel, amely szerint a Fidesz elkezdett poli­tizálni: a demokrácia, az emberi jo­gok tiszteletben tartása, az erőszak­mentesség. Működésünk kezdetén a fennálló politikai viszonyok tagudasu dominált, amely egyszersmind állí­tást is jelentett, a jogállamnak, a többpártrendszerű parlamentáris de­mokráciának az igenlését. A pártál­lam bomlásával és a társadalom meg­szervezódésével a mi elképzeléseink is egyre konkrétabbá váltak, s újra a gyakorlatban kerestük a fogódzókat: körülnéztünk a világban, s a nyugat­európai. polgári demokráciákban megvalósított fejlődési keretek, tár­sadalmi-politikai berendezkedés szolgált számunkra mintául. Azok az ideologisztikuselemek, melyek ezek­ben a társadalmakban is léteznek, a Fidesz vitáiban is kezdtek megje­lenni, alapvetően a liberális és a szo­ciáldemokrata politikai koncepció közötti feszültség vált nyilvánvalóvá. Isinét gyakorlatias megfontolásokból a liberalizmus irányába dóit el a vita. azt lehet mondani, hogy ma ez a politikai-gazdasági koncepció domi­nál a szervezetben. Legfontosabbnak a társadalom önszerveződését tart­juk: amit lehet, az állampolgárok sza­badon szerveződő közösségeire, tár­sulásaira kell bízni, az állam csak azokba a szférákba avatkozzon be, amelyek problémái ilyen módon nem megoldhatók. • Szabad Demokraták: Nem érték­kategóriaként. hanem leíró jelleggel használva a klasszikus eszmetörténeti kategóriákat, azt mondhatjuk, az SZDSZ liberális eszmei alapokon áll. A konzervatív és szocialisztikus irányzatoktól tehát az különbözteti meg, hogy nem kollektivista, nem népben vagy osztályokban gondolko­dik; individualista alapállású. Az esz­merendszer alapegysége az önálló. autonóm egyén, amely a liberalizmus kialakulásakor az önálló, autonóm gazdálkodót, a vállalkozót jelentette. Ennek az embertípusnak a megfelelő társadalomszervezési módszer a piac által szervezett társadalom, amely azt jelenti, hogy a politikától a gazdasá­gig az élet minden szegmentuma a piacon méri össze az értékeit. Az SZDSZ- en belül két irányzat külön­böztethető meg. az egyik konzerva­tívnak. a másik liberálisnak vallja magát, de nyilvánvaló, hogy igazából kétfajta liberalizmusról van szó. A gyáripar kialakulásával megváltozott a szó eredeti tartalma, kialakult a szociálliberáli» irányzat, amely a piac kártékonyságát szociális hálóval kí­vánja ellensúlyozni. Ilyenfajta szoci­álliberális irányzat létezik az SZDSZ­ben. A magát konzervatívnak nevező (a megnevezést a jelenlegi európai eszmetörténeti szóhasználatból vet­ték át) irányzat közelebb áll a 19. századi liberalizmushoz, amely in­kább az egyéni szabadságra koncent­rál — míg az előbb leírt másik irány­zat a szociális jogokkal is kibővített emberi jogokra. Van némi különbség az állam minimanizálásának elve sze­rint is: a konzervatívnak mondott liberális irányzat sokkal következete­sebb az állam beavatkozásával kap­csolatban, míg a szociulliberálisok fontosnak tartják, hogy szociálpoliti­kai és más szempontból is az állam korrigálja a piac által létrehozott vi­szonyokat. MDF: Különböző eszmeáramlatok találhatók meg a szervezetben; van kereszténydemokrata, szocialisztikus. liberális és még több szárnya, ezért az eszmerendszere is többé-kevésbé megkülönböztethető gondolatsorok­ból áll össze. Az egyik ilyen sarkala­tos gondolatmenet a harmadik utas­ság. amelyet itt idő és hely hiányában most nincs mód kifejteni. Legalább ilyen sarkalatos eszmei alap a nemzeti és magyar jelleg. Akik ma az MDF­ben ezt az eszmeiséget képviselik, a 60-as években. a-Kádár-rendszerelsó fázisában kezdtek el — nem szamiz­dat módszerrel, hanem szándékosan legális keretek között — dolgozni. Akkor, amikor erős támadás indult a magyarságtudat ellen. Nem véletlen, hogy a Kádár-rendszer irtotta, szét­roncsolta a magyarságtudatunkat, amely akkor a szovjetellenességet is tartalmazta. Mivel az MDF szellemi elődei politikai eszközökkel nem dol­gozhattak, a népi kultúrához fordul­tak, gondoljunk csak a táncházakra s az utazásokra Erdélybe és a Felvi­dékre. A munka jóval később, csak a nyolcvanas években kezdett közvet­lenül társadalmi és politikai síkra te­relődni. Az MDF egyik eszmeköre tehát ebből a népi-nemzeti indíttatás­ból táplálkozik. Eszerint fontos fel­adatunk. hogy munkálkodjunk a szétroncsolt magyarságtudat gyógyí­tásán. Csak akkor csatlakozhatunk Európához, ha elóbb fölépítjük ma­gunkban a magyar nemzethez tarto­zás tudatát. Kereszténydemokrata Párt: Nem felekezeti párt és nem kizárólag a hívók pártja; ezért a következő meg­fogalmazás, a hívók számára szó sze­rint érthető, másoknak áttételesen. Minden jogunkat és a személyes sza­badságot az Isten képére teremtett ember méltóságából származtatjuk. A velük való visszaélést és a szabad­ság szabadossággá fajulását — meg­győződésünk szerint — olyan erkölcsi törvényeknek kell zabolázniok. ame­lyeket a társadalomban immanensen jelenlévőknek és a múló divatok mö­gött örökérvényúeknek tekintünk. E törvényeket a bölcsek és a próféták Szókratésztól napjainkig lényegében egységesen értelmezték. E koordiná­tákban nincs görög és zsidó, nincs rabszolga és szabad, nincs retrográd és haladó, csak kötelességét ember­társaival és a közösséggel szemben jól vagy rosszul teljesítő személyiség van. Ugyanakkor illúzióktól mentesen né­zünk szembe azzal a ténnyel, hogy az emberiség gondjaira nincs a kortól és környezettől függetlenül érvényes, csalhatatlan megoldási képlet. A jó és a rossz Szent Ágoston-i víziókkal jel­lemezhető harcát mindenkinek és minden kornak folyamatosan vívnia kell, hogy megvédhessük a teremtést, mindnyájunk közös örökségét, a bé­két. az élet e legmélyebb princípiu­mát, és teljesíthessük kötelezettsé­günket egymással, főként családunk­kal, poliszunkkal és nemzetünkkel szemben. E legalapvetőbb elméleti tézisekben, amelyek konkretizálha­tok, benne van, hogy dialóguskép­esség jellemez bennünket minden párttal, mert egyszerűen elképzelhe­tetlen, hogy legyenek olyan értékek, amelyek ilyen abszolút inerciarend­szerben ne találhatnák meg a helyü­ket. Létjogosultsága annak és olyan mértékben van. akinek és amilyen mértékben a ma legégetőbb kérdé­sekre konkrét megoldása van. SZDP: A párt nevében az elsó szó — magyarországi — jelzi, hogy nem­zetközi mozgalomról van szó, ame­lyet mindenki ismert, hiszen nem most kezdte a tevékenységét és meg­küzdötte a maga harcát. Nem va­gyunk világnézeti párt. Az az alapér­ték, amit középpontba állítottunk: az emberi méltóság tiszteletben tartása. Három alapelvünk: szabadság, igaz­ságosság. szolidaritás: a gyakorlati politikában az esélyegyenlőséget és a toleranciát hangsúlyozzuk. A törté­nelmi párt annak idején a munkásosz­tály pártja volt, ma az SZDP néppárt akar lenni. Sajnos, ez sokakban azt a képzetet kelti, hogy nem törődünk a munkásokkal, de lehet-e ma munkás­nak tekinteni a gépkocsivezetőt, a gépirónót, az óvodai dajkát... A munkások emlegetése ma szűkebb réteget jelent, mint a szabadverse­nyes kapitalizmus idején. Nekünk sokkal szélesebbre kell tárnunk a ka­pukat. Míg tehát régen a munkáspárt elnevezést fogadták el, az SZDP ma a kisemberek és a dolgozó középréte­gek pártja. Mivel alapértékeink nem utalnak társadalmi rétegekre, senki­nek a kirekesztésére nem gondolunk. Azt valljuk, hogy a piacgazdaság és a szociális biztonság összeegyeztethető és erre kell törekedni SULYOK ERZSÉBET ZOLTÁNFY ISTVÁN: VÁRAKOZÁS (Triptichonrészlet) (Karácsonyi Maga/inunkat az elhunyt szegedi művész képehel illusztráljuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents