Délmagyarország, 1989. december (79. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-23 / 304. szám

1989. december 23., szombat 3 Köszönet a támogatóknak A Szegedért Alapítvány elnöksége és kuratóriumai ezúton fejezik ki köszönetüket azoknak a jogi és magánszemélyeknek, akik 1989-ben pénzzel, értékpapírral és dologi felajánlásokkal hozzájárultak az alapítvány vagyonának gyarapításához. Aldket a köszönet illet: — Alföldi Bútorgyár, — Április 4. Cipóipari Szövetkezet. — Budapest Bank Rt. Szegedi Igazgatósága — Defag, — Dél-Alföldi Pincegazdaság, — Déltex Dél-Tisza Menti Afész Florin Kisszövetkezet Külkereskedelmi Bank Rt. Szegedi Igazgatósága, Paprikafeldolgozó Vállalat, — Szegedi Kender- és Műanyagfeldolgozó Vállalat, — Újszegedi Szövőgyár, — Balogh János műgyűjtő, Szeged, — Jakobey Anikó zenetanár, Szeged. Ugyancsak köszönetet mondunk mindazoknak, akik 1990-re már konkrét felajánlásokat tettek, s tisztelettel várjuk a város szellemi felemelkedéséért felelősséget érző további csatlakozók jelentkezését. A Szegedért Alapítvány elnöksége és kuratóriumai. A dédpapa gyűrűje Ahol nem csók a váltságdíj alól kikandikáló, lábra simuló fényes, fekete harisnyák, fehér és sötétbarna, rövid és hosszú bundák sétáltak be és ki. Még két mandulaszemű, fekete hajó ázsiai hölgy is idetalált, egy rádiómagnóval a táskájukban. Azért egy-két, egyszerűbben öltözött idős néni is megfordult itt, igaz, ők nem láncokat és gyűrűket hoztak, hanem ruhaneművel megtömött nejlontáskákat. Egyikük, miután kiváltotta a családi ágynemúgarnitúrát, egyenesen odaállt a beadóablakhoz ... Hát igen. Az információmorzsákból annyi azért kiderült, hogy van, akinek az új autó kifizetése okoz gondot, s van, akinek a hóvégi betevő falat... nyilas péter — törvényjavaslat a hatósági erkölcsi bizonyítványról; — törvényjavaslat a családjogi törvény módosításáról; — törvényjavaslat a közigazgatási bíráskodásról; — törvényjavaslat a gazdálkodó szervezetek és gazdasági társaságok átalakulásáról szóló törvény módosításáról ; — törvényjavaslat a Polgári törvénykönyv egyes rendelkezéseinek módosításáról; — javaslat az Állami Számvevőszék szervezeti felépítésére, létszámára és éves költségvetésére; — tájékoztató a nemzetiségek képviseletének megölNekiment a rendőröknekRiadalom a bolhapiacon Mária Terézia idején már, működtek azok a házak, ahol anyagi megszorultságukban pénzzé tehették értéktárgyaikat az emberek, abban a reményben, hogy idővel viszszaválthatják azokat. A gyermekek zálogosdi játékaiban akár egy puszival — serdültebb korban csókkal is kiváltható a zálogba adott tárgy. E házak azonban szigorúbb törvények szerint működnek. Ha nem jelentkezik időben a tulajdonos, eladhatják a zálogba tett értékeket. Karácsony előtt valószínűleg sokan kotorásznak hiába pénztárcájukban. Ilyenkor — szégyen, nem szégyen — körülnéznek otthon valami értékesebb, de átmenetileg nélkülözhető holmit keresve, s ha megvan, irány a „zaci!" A „tárgybeadás" ablakánál szinte mindig vár 2—3 ember. A becsüs ujjai közt finoman siklik át egy vékonyka aranylánc csillogó kígyója. Az értékes tárgyak szakértője 16 éve gyakorolja e szakmát, amelyet két év alatt lenet elsajátítani. Aranyak, ezüstök, drágakövek követik egymást értő szeme előtt, s ö láthatólag jól eligazodik az országonként változó fémjelek, s a nemzetközileg azonos karátértékek között. Utóbbi mérésére „kést" használ, amely legyezőszerűen szétnyitható, lyukas mérőpengékből áll. A drágaköveket másfajta eszközzel is lehet mérni, amely körülbelül olyan, mint egy üvegnyitó és egy körző keresztezése. * Az elzálogosítás időtartama fél év, s az itthagy ott tárgy fölbecsült értékének felét viheti el a beadó. A kiváltás zálogcédula ellenében lehetséges, amely bemutatóra szól, elveszíteni tehát nem ajánlatos. Valaki, akivel ez mégis megtörtént, elmesélte, milyen tortúra árán jutott hozzá a beadott családi ékszerhez. Csak a jó memóriájának köszönhette — hónapok elmúltával a beadás napjára kellett emlékeznie! —, hogy kiválthatta a dédpapa gyűrűjét. * Az egyre szaporodó látogatók egyáltalán nem keltették a szegénység látszatát. Márványkoptatású farmerruhák, világosbarna, puha bőrdzsekik — talán az isztambuli mecsetek iránti érdeklődés emlékei —, divatos szoknya Csütörtökön éjszaka rendőrök igazoltatták a többszörösen büntetett előéletű Bari Gézát (Bródy Mihály u. 53.), aki gázpalackot vitt magával. Az erősen ittas Bari előbb szökni próbált a két járőr elől, de ez nem sikerült neki, dühében nekiesett a rendőröknek. Nagy nehezen sikerült beültetni a rendőrautóba, de még ott is verekedett, őrizetbe vétel mellett eljárás indult ellene. A Cserepes sori bolhapiac egyre elképesztőbb bűnügyeket produkál. Tegnap, pénteken délelőtt a parkolóban álló kocsiban egy külföldi nő feküdt egyedül. Egyszer csak arra lett figyelmes, valaki beült a volán mögé, s már indította is az autót. Amint a nő észrevette, hogy nem a férje, megpróbálta mindenáron megakadályozni az indulást. A hadakozás során három autó sérült meg. Az ismeretlen férfi végül föladta ós elmenekült. A rendőrség kéri, hogy a szemtanúk jelentkezzenek, és segítsék a nyomozást. Január 23-ára Összehívták az Országgyűlést Az Országgyűlés megbízott elnöke az alkotmány 22. szakaszának 2. bekezdése alapján 1990. január 23-án, 10 órára összehívta az Országgyűlés soron következő ülésszakát. A testület várhatóan az alábbi előterjesztéseket tárgyalja meg: — törvényjavaslat a vezető állami tisztségviselők munkadijáról; — törvényjavaslat az egyéni vállalkozásról; — torvényjavaslat az állami vagyonalapról, az állami vagyonkezelésről és hasznosításról; — törvényjavaslat az állami vállalatokra bízott vagyon védelméről; — törvényjavaslat az egyes értékpapírok nyilvános forgalomba hozataláról és forgalmazásáról, valamint az értékpapírtőzsdéről; dásáról folytatott tárgyalásokról, javaslat a jogi rendezésre; — interpellációk, kérdések. Választások március 25-én Szűrös Mátyás, a Magyar Köztársaság ideiglenes elnöke az Országgyűlés határozatára figyelemmel —amelylyel 1990. március 16-ai hatállyal kimondta feloszlatását — az alkotmány 30/a. paragrafusa (1) bekezdése B pontja alapján az országgyűlési választásokat 1990. március 25. napjára, vasárnapra tűzte ki. Dominó a határon A bejelentett élelmiszeráremelések, nem hiszem, hogy a mezőgazdasággal szimpatizálók táborát erősítik. A lapos zsebű fogyasztótól nem is várható üdvrivalgás. Vajon, ezután a termelő elégedetten dörzsölheti-e össze a két kezét? A termelőszövetkezetek nemrégiben megtartott kongresszusán ezek a kérdések is terítékre kerültek. Molnár Albert, a röszkei Kossuth Tsz elnöke küldöttként szerzett benyomásait osztja meg velünk. — A mezőgazdaság válsága kétségtelen. A szabadárak első hallásra jobb bevételekkel kecsegtetnek. Igenám, de ennek a plusznak csak kisebb hányada fogja az alaptevékenység jövedelmezőségét javítani. Jó részét a dráguló takarmány, műtrágya, gép, eszköz és energiaköltségek emésztik fel. Ugyanakkor a termelői támogatások szinte teljesen leépülnek. Vagyis, a drágulás a költségvetés tehermentesítését is szolgálja. Amíg nincs valódi piac, a szabadár kétélű fegyver. Egyes termékek hullámzó, olykor dömpingbe torkolló termelése eladhatatlanná, ráfizetésessé teheti az árut. — Remélem, nem az állami beavatkozást, a tervutasítást sírja vissza? — Saját nagykorúságunkat szeretném ehelyett bizonyítottnak látni. Minden üzemformát magába foglaló termelői szövetségeknek kellene az önkorlátozást megoldani. A hagyma és gabona esetében erre már van példa, a többi termékre is ez lehet a gyógyír. A fizetőképes kereslet csökkenése érzékenyen viszszafoghatja ágazatunk produktumát. Nekünk is érdekünk, hogy a jövedelmek növekedése ellensúlyozza az élelmiszerekre kifizetett nagyobb summát. — Nem lesz könnyű a kormánynak azt az ígéretét betartani, hogy a mezőgazdaság jövedelmezőségét és a paraszti jövedelmeket három év alatt a népgazdasági átlagra hozza. Van erre esély? — Ne mondjunk le előre róla. Kollégáim közül viszont sokan irreális követeléseket hangoztattak. Ilyen volt az azonnali 30 százalékos béremelés kicsikarása, illetve a három év egy évre csökkentése. Hát már mi is a kézi vezérlésért, a látszatmegoldásért kiáltunk? Ehelyett a bérliberalizálást támogatnám, minden üzem a saját lehetősége szerint fejlesszen bért, nem kell ide előre gyártott kotta. Bár nem bízom benne, hogy 1990-re mindez megadatik. — Térjünk rá a helyi szövetkezetre, mi az, amitől megélhetésük javulását várják? — Az alapanyag-termelés mellett egyre nagyobb arányban szeretnénk feldolgozott termékkel piacra lépni. Ide kapcsolódik a külföldi turisták számára devizáért árusító élelmiszeráruház terve. Várjuk az engedélyező jogszaoályt, ha meglesz, azonnal építkezünk. Áprilisban szeretnénk megnyitni a határtól egy kilométerre az első egységet. A létrehozandó kft.ben a tanács üzletszerű részvételére is számítunk. A helyet úgy alakítjuk ki, hogy dominószerűen más profilú vállalatok is „odaragaszthassák" boltjaikat. Mi a saját húsüzemünk termékeit is kínáljuk. — Biztos, hogy jönnek majd a jugók? — Az adminisztratív intézkedés szülte leállást átmenetinek tartom. Ismerve az ottani árakat, és az infláció gyorsíiságát, tartós kereslettel számolhatunk. T. Sz. I. Karácsonytól karácsonyig T

avaly decemberben, még a hónap elején, megnyesett egy aranykezű sebész, és csak január végén kezdtem újra dolgozni. Én azonban azt tartottam: nem vagyok beteg, csak sebesült, igy hát közben írogattam. írtam egyebek között egy vezercikket is, melyet eredetileg a karácsonyi újságba gondoltam, de végül mégsem jelentettem meg. Amint otthon újra meg újra elolvastam, úgy ítélkeztem' róla: túlzottan pesszimista, következésképpen nem illik azs ünnephez. Nincs jogom ahhoz, hogy elrontsam az emberek jó kedvét, éppen a szeretet, a békesség ünnepén. Igenám, de itt az újabb karácsony, s megint kell vezércikk! Elővettem hát a tavalyit. No, mondtam magamban, ha tavaly túlzottan pesszimista voltam — az most éppen időszerű lesz. Üjra átnéztem tehát, abban a hitben, hogy* bizonyos igazításokkal akkor éppen jó lesz az idei karácsonyra, s most meg arra kellett rádöbbennem: ez aztán végképp nem lesz jó, mert annyi optimizmusra. , amennyit a tavalyi cikkem sugároz, igazán nincsen semmi ok! Ujat kell tehát kanyarítani, vadonatújat! Karácsonytól karácsonyig tehát éppen ennyi történt kisded hazánkban. Mi igaz abból a tavalyi vezércikkből? Akkor így kezdtem: Mondhatom nyugodtan: vége az évnek.. . Karácsony és újév között nálunk már nem szokott történni semmi. Kivesszük maradék szabadságunkat, csúsztatunk, behúzódunk a családi élet kis csigaházaiba, és a karácsonyi pulyka maradókai fölött már az újévi malacra spekulálunk. Tudjuk ugyan, hogy már ez is, meg az is soványabb, ós sóhajtunk rá' egyet: még valahogy csak-csak, de jövőre? S nem csoda, hogy mélyről jön a sóhaj, hisz éppen két napja osztották el a honatyák az évi deficitet. Akárhogyan ceztották-szorozták, bizonyos, hogy eleve húszmilliárdos púppal a háturtkon kezdünk neki az új naptárnak. És tudunk már az új esztendőről egyebet is: még az ideinél is nehezebb lesz ... Hát bizony, körülbelül ez a nekifohászkodás volt az, amit ma is aláírnék. Ez pontosan bejött S taláni még a kővetkező bekezdés, amely így szólt: Nem azért hozom szóba ezt a súlyos poggyászt, hogy elrontsam vele a családi ünnepet. De most már drámai erővel szaggatja reményeinket a gazdasági tehetetlenség, Visszaolvasva szónoklatokat és programokat, elhatározásokat és nyilatkozatokat: csalódottak vagyunk. Tavaly ilyenkor még legalább a retorika volt vasaltabb, idén már meztelen a király!.J. Lemondásaink, áldozataink nem hozták meg a várt kamatokat, újításaink, melyeket leginkább adóparagrafusokba öltöztettünk, sem a polgárt, sem a kincstárt nem jutalmazták; híres bürokráciánk polipkarjai változatlanul szorongatják a vállalkozói kedvet; öregeink és ifjúságunk kétségei csak sokasodtak; az aktív korosztályok a fizikai teljesítőképesség határáig sodródtak . .. Ugye, érzékelhető, hogy mindez tavaly karácsonykor volt időszerű? Innen azonban már nem vállalhatom el a tavalyi vezércikket. Az még csak-csak megfelel a mának is, hogy nehéz bizalmat szavazni olyan programnak, amelynek kulcsszava a „nincs" — de én akkor még a szocialista társadalom dinamizálásának szükségességéről beszéltem; s arról, hogy a reform a szocializmus természetrajzához! igazodik majd, amely társadalom először indulhat el történelmi útján öntarvényei szerint... Romantikus képzelgés! — így teszem most félre. Mert pontosan karácsonytól karácsonyig bizonyosodott be: az, ami volt, nem reformálható! Le kell bontani, és újat kell építeni. Sem kongresszusok, sem határozatok nem jelentenek többet puszta jóhiszeműségnél, vagy ráolvasásnál. Nem lehet csupasz ideológiával kitölteni az érdekek rovatát, legyen szó akár gazdasági, akár politikai érdekről; Így nincs helye semmiféle szégyellősködésnek: természetes medrébe kell visszaterelni szerény kis életünket. Az úgynevezett szocializmusból maradjon meg a szociális gondolkodás, a társadalmi törődés deklarált, de korábban alig tisztelt elve — s jelenjék meg a képesség, a tehetség, a kreativitás szabadsága. Hasznos emberekre és haszonhajtó közösségekre van szükség, akiket és amelyeket nem zabolázni kell. hanem támogatni. Azt az emlegetett tavalyi vezércikkemet még egy szempontból átböngésztem: a frazeológia szempontjából. Lehet, ha megjelent volna, most a fejemre olvassák: helyenként avult kategóriákban gondolkoztam!. Igen. Fölvállalom. De nem azért, hogy megmagyarázzam a bizonyítványt. Hanem hogy elmondjam már' egyszer, mit is tartok arról a számon kérő, gyakran szavakon lovagoló általános felelősséghangoztatásról, ami ma oly divatos és oly szabados. A megélt történelem mindenkinek súly a vállán. Sokan összegörnyednek alatta.' mások nyögnek töle, megint mások pironkodnak, röstellkednek. Vannak, akik kihúzzák magukat: mi akkor is, ott is, annak ellenére is!... Legtöbben azonban olyanok vannak, akik megélték. Hol hittel, hol csalatkozva, hol daccal, hol lelkesen, hol emelkedettségben, hol lehangoltan. Az embert belecsinálják. a történelembe. Senki sem készül hősnek vagy mártírnak, még ha oly sok is minden oldalon a hérosz és az áldozat. Azért, mert élünk, nem kell bocsánatot kérni senkitől. Jóhiszeműen ugyan bűnözni nem lehet, de jóhiszeműen élni tán igen. A jóhiszeműségre pedig tartósan szüksége volt és lesz minden társadalomnak. K

is pisla mécses egy ilyen karácsonyi futam, jól tudom. S naiv hitekedés volt az én tavalyi, kéziratban maradt cikkem utolsó bekezdése is. amelyben ezt írtam: Nagy szomorúság lenne, ha a temérdek gond a társadalom erői közé állna. Egyetlen egyéni és nemzeti érdek kormányozhat most csak bennünket: még viselhető áldozatokkal megakadályozni a gazdasági lecsúszást, a világtól való tartós leszakadást. Ha tudjuk, hogy értelmes az áldozat, talán viselhetóbb. Most mégis ott tartok bölcselkedésemmel, ahol tavaly. Hogy tudniillik, nehéz esztendő van mögöttünk. Ennél csak a következő lesz nehezebb. De máris korrigálom magam. Bárha megúsznánk ennvivel! SZ. SIMON ISTVÁN