Délmagyarország, 1989. december (79. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-21 / 302. szám

4 1989. december 21., csütörtök fl király is a népet adóztatta... Régi történelmi igazság: ha üres lett a kincstár, nem a főurakat adóztatták meg, hanem a jobbágyok adóterheit növelték. Ez az ország jelenlegi vezetésére is iga/.. Bátor, hatarozotl kormánynak tartják sokan a Németh-kormányt, mivel a népszerűtlen intézkedéseket is felvállalja. Sajnos, ezeknek az intézkedéseknek a terhet mindig a köznép nyakába rakja. Engedi, sót serkenti, hogy a tőkével rendelkezők „élvezeti' cikkekre elköltsék pénzüket. Ezzel szemben szinte büntetőadóval sújtja azt, aki pénzét termelőeszköz beszerzésére szeretné fordítani. Ezt látszik igazolni, hogy míg a küllőidről behozott kocsikat 10 százalékos vámmal kezelték, addig a gépek és egyéb termelöeszkoz-ok vámját nem csökkentették. A bankokban megforgatott, s igy tisztára mosott valutáikat — amit feketén szereztek be — nyugodtan, legálisan vihetik ki, és helyezhetik cl letétbe az. osztrák, vagy német bankokban a tehetősebbek, mivel ott mégis csak nagyobb biztonságban tudják. Jelenleg nem gépkocsivásárlás miatt viszik ki az országból a valutát, hanem a/ért, hogy külföldi bankban, biztonságos helyen legyen. A valuta igy is, úgy is kiáramlik. E/ek az intézkedések — ügy tűnik — mindig addig vannak érvényben, amíg a „főurak" kielégítik igényeiket, utána gyorsan megváltóba tatiák Ejtsünk szót a most elfogadott lakbéremelésről és a kamatadó bevezetéséről. Akik elég magas pozícióban vannak, és megfelelően magas jövedelemmel rendelkeznek, azok általában már rég nem laknak tanácsi bérlakásban, vagy már rég — de most, a tervezett intézkedés hatására tyzlos — kifizették a hosszú lejáratú, 3 százalékos*hitel rájuk eső. 55 százalékos, kedvezményes részét. Ezzel szemben, akiknek nem volt elég pénzük — mert egyszerűen nincs! — ebből a nincsböl fizessék jövőre a magas, „kamatadónak" nevezett pénzelvonást. Csak meg kell nézni! Nem a panellakások lakói állnak sort tehermentesítés végett az otp pénztárainál, hanem általában a magánházak tulajdonosai. Így jövőre e boldog emberek elégedetten állnak ki tehermentesített házaik garázsaiból 25 százalékkal felértékelt nyugati kocsijaikkal. Érthetetlennek tartom, hogy miért csak az átlag, vagy az átlag alatti jövedelműeknek érdekük, hogy az ország fizetőképes maradjon. Miéfrt kell növelni az amúgy is fennálló, óriási anyagi különbséget? Hisz azt hiszem, a gazdagoknak is szükségük van arra. hogy az országban nyugalom legyen. Ha mindenképpen szükség van erre a pénzre, miért nem a tehetősebbeknek kell ezt megfizetni? Miért nem vetnek ki, úgymond. luxusadót a Nyugatról behozott, hat évnél fiatalabb. a mi lehetőségeinkhez képest luxusnak számító autókra, vagy adóztatják meg azt. aki egy bizonyos! négyzetméter fölötti lakásbűn lakik? Ne a termelőeszközökbe fektetett pénz.t. hanem az. átlagnál magasabb életkörülményeket biztosító eszközöket. adóztassák meg! Azt hiszem! nekik nagyobb anvagi lehetőségük lenne arra. hogv megértsék: akinek több van, jobban hozzá kell járulnia" az ország fizetőképességének megtartásához. Sainos, jelenleg pont az ellenkező tendencia érvényesül. B. L. Maros-parti gyökerek Makón, a József Attila Művelődési Központ dísztermében felavatták Kubinyi Anna Maros-part cimű textilkompozícióját. A nagyméretű; plasztikus elemekkel bővített gobelin anyaga a szegedi kenderfonó terméke. A textilképen érdekes, rusztikus elemként jelennek meg a kígyózó,' burjánzó formák, a „gyökerek". Ezeknek többszörös jelentéstartarfna is lehet, hiszen az alkotás a művész ajándéka a szülőföldnek. Az MTESZ „erősít" Olyan érdekvédelmi szervezetre van szüksége a reálértelmiségnek, amely nem a tradicionális szakszervezeti érdekképviseletet vállalja fel — erre megvannak a megfelelő szervezetek —, ellenben megteremtheti a műszaki alkotáshoz nélkülözhetetlen feltételeket a munkahelyeken, s ennek szellemében el tudja ismertetni a műszaki szakemberek teljesítményét a társadulommal — mondotta az MTI munkatársának Bihari István, a Chinoin vezérigazgatója, az MTESZ új elnöke, akit a szövetség legutóbbi országos elnökségi ülésén választottak meg a lemondott Fock Jenő helyére. A Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége ugyanis hasonlóan más társadalmi szervezetekhez, eddig főként közvetítő szerepet töltött be. Ennek ideje lejárt, s a szövetséget úgy kell megújítani, hogy az a benne tömörült tagegyesületek érdekeinek megfelelően működjék. Ez pedig azt jelenti, hogy a szervezeten belül a tagegyesületeknek az eddiginél lényegesen nagyobb önállóságot kell kapniuk, s ehhez meg kell teremteni a szükséges feltételeket, elsősorban az anyagi önállóságot, valamint a jól működő önkormányzatokat. Az újjáformálódó szövetségen belül olyan feladatmegosztásra kell törekedni, mely tiszteletben tartja a tagegyesületek önállóságát, a szövetség központi apparátusa pedig olyan szolgáltatásokat nyújt az alapítók számára, melyeket azok igényelnek, és hajlandók is megfizetni. Egyelőre nem feltétlenül szükséges' felvállalniuk — adott hangot személyes véleményének az MTESZ új elnöke — egy időleges választási szövetséget semmiféle politikai erővel. Az MTESZ-nek inkább a parlamenti választások után kell megkeresnie azokat a politikai csoportosulásokat, amelyek ellátják a reálértelmiség parlamenti érdekképviseletét. Rendkívüli kongresszus Soron kívüli,- előbbre hozott kongfess/.ust hívnak öszsze jövő tavaszra a fogyasztási szövetkezetek. Erről is tárgyalt szerdán Budapesten a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsú, a tanács döntött az országos szövetkezeti vagyonkezelő szervezet létrehozásáról. Ez a szervezet az áfész.ek. vállalatokban megtestesülő közös vagyonát kezelné. a tanács hatályon kívül helyezte azt az 1957 elején hozott határozatát, amely elitélte az 1956-as demokratizálási, szövetkezeti kezdeményezéseket. a testület megállapította. hogy a 33 évvel ezelőtti elvek nem tekinthetők ellenforradalmi jellegűnek, és elsösórban a mozgalom megújítását szolgálták. Ezért a tanács szövetkezetpolitikai rehabilitációban részesítette a korábban bírált testületet, azok tagjait, vezetőit. Lép a Sajtószakszervezet? A Sajtószakszervezet szükségesnek tartja, hogy az új vállalkozási formák • — kft.-k, rt.-k — elterjedésével ne maradjanak szakszervezeti vedelem és a munkavállalókat megillető szociális juttatások nélkül a sajtó dolgozói. Egyebek között ezt vitatta meg szerdán a Sajtószakszervezet vezető testületé, a Titkári Tanács. A testület döntött arról, hogy rövid időn belül kidolgoztatja az új vállalkozási formáknál alkalmazható szakmai kollektív szerződés alapelveit. A vitában megállapítottak, hogy a Sajtószakszervezelnek meg kell találnia azt a formát, amely a kis létszámú vállalkozások dolgozóinak is biztosítani tudja a szakszervezeti jogként már kivívott szociális juttatásokat. Az előzetes elképzelések „zerint ilyen lehet a szakszervezeti tagdíjak egy részéből és a munkaadók befizetéséből működtetett Egységes Szociális Alap. A testület elhatározott arról is, hogy szakértők bevonásával kidolgozza saját nyugdíjbiztosítási önsegélyező alapítványát. A Titkári Tanács aggodalmának adott hangot amiatt, hogy érezhetően erősödik a politikai indíttatású küzdelem a sajtó vezető pozícióinak megszerzéséért. Megerősítette azt a korábbi állásfoglalást, hogy az újságírók megítélésében a szakmái hozzáértésnek kell a döntő szempontnak lennie, korábbi és jelenlegi pártállása miatt senkit nem érhet hátrányos megkülönböztetés. A Sajtószakszervezet 1990 februárjában országos értekezletet tart, s ezen fog dönteni a SZOT utódjához való viszonyáról. Negatív bérautomatizmus Németh Miklós miniszterelnök szerdán hivatalában fogadta a Pedagógusok Szakszervezetének 6 tagú delegációját, amelyet Szöllösi Istvánné főtitkár vezetett. A szakszervezet kezdeményezésére létrejött találkozón megbeszélést folytattak a jövő évi költségvetés közoktatást érintő kérdéseiről, a 16 százalékos bérautomatizmusról, a nevelési-oktatási intézmények működtetési feltételeiről, a tervezett új pedagógus bérrendszerről. Megvitatták a leendő államháztartási, önkormányzati és tulajdontörvény, valamint a közoktatás összefüggéseit, a szakképzés problémáit és az érdekegyeztetés mechanizmusát. A sárga busz taktikusan kivárt, mintegy felkínálva magát a két férfinak, akik úgy harminc méterre a megállótól elbizonytalanodtak egy pillanatra, de most megcsillant előttük a remény, és nagy rohammal vették üldözőbe a tömegközlekedés boldogságát ígérő objektumot. A busz azonban ravaszabb volt, mint gondolták. Már a megállóhely aszfaltján csattogtak a reménybeli utasok cipőtalpai, amikor becsukódtak a fehér harmonikaajtók, és az autóbusz gúnykacajra emlékeztető motorzúgással elfüstölt a délutáni napsütésben. Piros villogólámpájával azért A • i ##•• •• •• rr Az idokoszorus odakacsintott a lihegő emberekre: nem baj. öreg, legközelebb talán sikerül! ' Ebben eddig nincs is semmi különös. Elvégre nem lehet minden elkésett utast megvárni, menetidő is van a világon! Csakhogy a következő megállóban a dolgok addigi menetének logikája kifordult sarkaiból, és önmaga ellen fordult. Váratlanul kinyílt a vezetőfülke ajtaja, a sofőr egy ugrással kinn termett a simogató, tavaszt ígérő szélben, és meglepő fürgeséggel iramodott a közeli panelház fölszinti üzletei felé. Ruganyos léptekkel kígyózott át a park bokrai' és a járdán sétálgató emberek között, ami nem volt éppen veszélytelen, mert a BMX-kerékpárral száguldozó gyerekek akár el is gázolhatták volna. A busz utasainak aggódó tekintete kisérte a gyorslábú sofőrt, amint beugrott az ajtón, amely fölött a „Késes-köszörűs" fölirat diszlett. Ettől fogva nyugalom költözött a megállóba, az előbb otthagyott férfiak _ kevés kitartással — akár utol is érhették volna a buszt. Az utasok a múló percek nyugodt folydogálásában megértően gondoltak a buszvezetőre, hiszen ő is ember, időnként neki is adódhat élesítenivalója. Ezt á néhány elveszett percet majdcsak behozza valahogy, például a hátralévő megállókban. Amikor a sofőr, nagy futását megismételve visszatért és a busz továbbindult, már csak néhány gonoszkodó utas törte a fejét, vajon mit kellett ilyen halaszthatatlanul kiköszörültetnie? Csak nem a menetidőn esett csorbát? Ny. P. Gazdaságunk vírusbetegsége A gazdasági-pénzügyi fogalomalkotás, a jelenségek elnevezése gyakran a magyar nyelv és a helyesírás szabályainak sérelmére történik. Itt van például a sorbanállás. Ez azt jelenti, hogy vannak gazdálkodó szervezetek, amelyek folyamatosan nem teljesítik esedékes fizetési kötelezettségeiket, mert bankszámlájukon nincs fedezet. Ezt a jelenséget, amikor hatalmas méreteket kezdett ölteni, pontosabban milliárdas őszszegeket kitenni, sorbanállásnak nevezték el. A fizetési fegyelem soha sem volt maradéktalan, mindig voltak vállalatok, amelyeknél a bevételek és a kiadások ideiglenesen nem voltak összhangban. Az utóbbi két évben azonban a határidőben nem teljesített fizetések soha nem tapasztalt méretüekké váltak. Számokban kifejezve: a múlt év elején a sorbanálló — fedezettel nem rendelkező vállalatok — 82 ilyen volt akkor — 14 milliárd forinttal tartoztak üzleti partnereiknek. Idén januárban 217 vállalatnak csaknem 48, szeptember végén 240 fedezethiányos vállalatnak 73,7 milliárd forint nem teljesített, nem teljesíthető tartozása volt. Közel 74 milliárd forint nagy pénz! Hogy valójában mennyi, azt egy összehasonlítás érzékelteti: szeptember utolsó napján a gazdálkodó szervezetek forgóeszközhiteleinek állománya 300 milliárd forintot tett ki, azaz a fedezet hiányában nem teljesített, elmulasztott fizetések összege a gazdaság különböző ágaiban, szektoraiban jelen levő forgóeszköz-hitelállomány csaknem egynegyedének felelt meg. Ezek szerint a fizetések elmulasztásának, a sorbanállásnak az az oka, hogy kevés a hitel a gazdaságban? Korántsem; ugyanis általában nem a gazdaságnak, hanem 220—240 vállalatnak nincs elegendő pénze. Alapvetően azért, — nem szépítve helyzetüket — mert közülük sokan a csőd szélén állnak, felélték tartalékaikat, például az amortizációt is, s a bankok már nem hiteleznek nekik. A nii gazdaságunkban az a különös, hogy ezek a csődbe ment vállalatok tovább élnek, tesznek-vesznek, mert a bankok által megtagadott hiteleket a nemfizetéssel partnereiktől kényszerítik ki, azoktól veszik el. Például a nyereségesen működő vállalatok a 220—240 folyamatosan fedezethiányos vállalat számára is forgóeszközhiteleket vesznek fel, viselik annak kamatköltségét. A 74 milliárd forintnyi követelés ugyanis a szállítóknál, a szolgáltatást elvégzőknél hiányzik — mint árbevétel —, s ezt a hiányt pótlólagos hitellel kell megszerezni. A sorbanállás — az esedékes fizetési kötelezettségek nem teljesítése, valamint ennek továbbgyűrűzése — mint a fentiekből is kitűnik, tulajdonképpen pénz- és hitelteremtés. Pénzügyi, pénzforgalmi rendszerünknek ez a járványa nemcsak azért káros, mért tartós és növekvő: a legsúlyosabb következmény az, hogy aláásta a pénzügyi szabályozás működőképességét. A hitelszűkít'ést ugyanis a sorbanállással történő hitelteremtés, a kényszerhitelezés ellensúlyozza, hatástalanítja. A bankrendszer pénzforgalmi és hitelezési beavatkozással próbálta enyhíteni a sorbanállást. A pénzforgalmi intézkedésnek az a lényege, hogy a számlavezető bankok nem kötelesek nyilvántartani fedezethiány miatti követeléseket, a teljesíthetetlen fizetési megbízásokat visszaküldik a benyújtóknak, azaz a fizetésképtelen vállalatnak. Hadd lássák, mennyi tartozásuk van. (Tudták ezt korábban is.) A jegybank — másik megoldásként — pótlólagos refinanszírozási hitelt kínált a kereskedelmi bankoknak, azzal a kikötéssel, hogy az igénybe vett hitel összegét meghaladóan csökkentik a sorbanállások öszszegét. Mindkét próbálkozás sikertelen maradt. A sorbanállást tulajdonképpen néhány tucat vállalat gerjeszti, ezek mintegy vírusgazdái e pénzforgalmi betegségeknek. Feltételezhető, ha a reménytelen gazdálkodási helyzetben levő, csődre érett vállalatokat sikerül kikapcsolni, felszámolásuk mérsékelni fogja a sorbanállás méreteit, pénzügyi kapcsolatokat szétziláló hatását. Ebből kiindulva a pénzügyi kormányzat csődeljárások indítására buzdítja a kereskedelmi bankokat, hitelezési veszteségeik rendezésére pedig kilátásba helyezte a nem is olyan régen muszájból vásárolt lakásalap-fedezeti kötvényeik visszavásárlását. Ily módon mintegy 12 milliárd forint kockázati tartalék lenne felhasználható a felszámolandó vállalatoktól behajthatatlan követelések leírására. Az illetékesek mintegy 50 gazdálkodót" minősítettek csődre érettnek, s javasolják a bankoknak az ellenük indítandó csődeljárást. Tizenkét milliárd is szép summa. Csakhogy egyrészt a bankok által ismert kétes kinnlevőség a többszöröse ennek. Másrészt az egyes kereskedelmi bankoknál rendelkezésre álló kockázati tartalék nincs összhangban a behajthatatlan követelésekkel. Nem kell tehát attól félnünk, hogy egyidejűleg sok nagyvállalat ellen indul csődeljárás, s hogy a sorbanállás mértéke gyorsan és erőteljesen csökken. Garamvölgyi István